2016. augusztus 28. 11:04 - Cathreen Misery

Halál iránti érdeklődés

tumblr_oa3qx9fmun1rnolp8o1_540.jpgMindig máshogy, másmilyen szinten, de érdekelt a halál. Ma már tudom, ahogy a legtöbb ember tudja, mit is jelent ez biológiailag. Mi történik a testben, ha az ember meghal. Bár, akad tisztázatlan része, ma már kis esély van arra, hogy bárkit élve eltemetnek. Ha egy halottnak hitt személy felébredne, azt legkésőbb a hullaházban észreveszik. (Biológiai Halálról többet ITT tudhatsz meg)
Arra, hogy mi történik a halál után, mi vár ránk, van e egyáltalán bármi is a halál után, már csak vallási, hitvilágból származtatható legendák és mítoszok elmélkednek. Ember válogatja, miben vagy kinek hisz és ez, megnyugtatja e, az egoját, amíg még él.
Halál, azaz elmúlás. Egy életnek a vége, mely ebben a dimenzióban / idősíkban / létben, már nem létezik tovább. Teste élettelen, ami ha nem mesterséges úton, akkor természet által, ismét eggyé válik az élet nagy körforgásával. Mindenhol halnak meg életek. Meghal egy apró növény, csigák pusztulnak el, békákat ütnek el az autók, macskák és kutyák ezrei vesztik el életüket alig pár hónapos életciklus után. Meghalhat egy hatalmas mamutfenyő, ahogy egy apró hóvirág. Egyszer, mindennek vége lesz. – Ehhez mérten is élem, manapság az életemet.
Szerintem, egyedül az ember képes olyan hatalmas, nagy dolgot csinálni az elmúlásból. Hiszen, csak mi tartunk olyan nagy rendezvényt egy halott rokonért, ami néha felülmúlhatna egy esküvőt is. Ceremóniákat szervezünk, miután egy családtag, egy távolabbi rokon vagy szeretett ember meghal, akit még utoljára látni szeretnénk. Ő erről nem tud semmit, élettelen testét egy fedett vagy félig fedett koporsóba helyezzük. Illetve, akadnak más temetkezési szokások is, ahol az élők elbúcsúznak. Indiában elégetik a halottakat, míg New Orleans-ban jazz zenészek kísérik a halottas autót. A zsidók a sírokhoz nem virágot, hanem köveket visznek. Mexikóban a koponya jelképezi az újjászületést és az életet. Indonéziában a halott addig marad otthon, amíg a temetést meg nem szervezték számára. Ez azt jelenti, hogy a család több évre eladósodik és mellette a temetésig etetik, itatják, mintha egy beteg lenne.
Amerikából indult egy remek szokás, ami nekem is nagyon imponál, az öko-temetés. Ekkor, gyorsan lebomló koporsóban temetnek „zöld” helyre, tehát nem a szokásos temetőbe. Illetve itt alakult ki még az is, hogy fát ültetnek oda, ahova a halott el lett temetve. Szerintem ez egy nagyszerű, új temetkezési szokás, melyben az embernek haszna van a természetre és a bolygóra nézve. Ha élve, nem is volt túl hasznos, a talajnak és az abból táplálkozó növényeknek biztos az lesz. Igaz, én rég kitaláltam, hogy ha egyszer meghalok, hamvasszanak el és poraimat, öntsék a Dunába. De ez elgondolkoztat, mert jó lenne, ha hasznos lenne a halálom. Ha lehet választani, szomorúfűz vagy mamutfenyőt szeretnék, hogy ültessenek a síromra.

 tumblr_nabpkpmblt1s00n1ao1_500_1.png

Elismerem, hogy valahogy gyászolni kell egy szeretett személy elvesztését. Hiszen a halál egyenlő azzal, hogy az elhunyttal soha többé nem lehet találkozni. Nem tudhatjuk, tényleg hall e még minket, lát e még, értesülhet e arról, amit mondani akarunk neki. A temetési szertartások lényege az akarna lenni, hogy segítsen lezárni egy életszakaszt. Úgy vélem, ez sok esetben kell, mert bár ember függő, akadnak olyanok, akiknek ez segít. Máskülönben képtelen lenne tovább élni és tovább lépni. Ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember, aki még él, élje tovább az életét. Márpedig, akár tetszik akár nem, az élet megy tovább. Az idő eltelik, a napok elmúlnak, az ember öregszik és beteg lesz. Ahogy nem áll meg a világ körforgása egy mókus halálával, úgy egyetlen ember halála miatt sem, áll meg az idő.
Ráadásul a halál maga ismeretlen. Elneveztük valahogy az elmúlást. Nevet adtunk annak, mikor az emberi szív nem dobog tovább, mikor a tüdő nem szűri ki az oxigént, mikor az agyi működés leáll. Néha megszemélyesítjük ezt a folyamatot, hiszen maga a szó hogy halál, egyszerre takar egy személyt, cselekményt, jelenséget. Tehetetlenek vagyunk, egy ismeretlen dolog ellen, ami bár minden napos, nem értjük teljesen. Hiszen, míg ezer oka lehet egy ember elhalálozásának, mégis megkérdezzük egy szerettünk élettelen teste mellett: Miért? S bár igazságtalannak érezzük, minden egyes halálesetet, ami hozzánk közel állóval történik, sajnos vagy sem, elkerülhetetlen. Közhelyesnek tűnhet és tudjuk pontosan, hogy tudományos területeken azon dolgoznak, nagyon okos emberek, hogy kicselezzük a halált. Na, de nem úgy, mint a Végső Állomás filmekben, azért ez nem ilyen egyszerű. Egyszer, egy zárt helyre betett, steril körülmények között élő ember is meghalhat, nincs menekvés. Mert ugyebár, az emberi sejt nem képes végtelenszer osztódni, egyszer ez is megszakad, és akkor kezd el a test öregedni. Mikor nincs minek megújulnia.
Ezt használja ki a horrorfilm ipar is, ahogy a dráma. A halált. Félünk attól, hogy egyszer mindennek vége, ahogy érzelmileg megingat egy ilyen eset. Igaz, idegenek halála nem feltétlenül okoz nagy fájdalmakat, de egy tömeggyilkosság mégis képes, nemzeteket mozgósítani érzelmi szinten is. Ami szerintem igen érdekes és egyszer, biztosan olvasok róla pszichológiai véleményt, hogy míg az embert ennyire megviseli a halál, az állatokat miért nem? Mármint, biztos ők is tudnak gyászolni. Bár, mennyire érzelem az, amit kimutatnak és mennyire ösztön vagy mennyire tudatos, nagy kérdőjel. Hiszen, egy gazella is harcol az utolsó pillanatáig, mert a túlélés erősebb, mindennél. Ahogy a vízből kirántott hal is küzd, hiába nincs a természetes élőhelyén. Vajon az állatok, mikor vagy mennyire fogják fel, hogy nekik végük? Tudják, mi az a halál? Egyáltalán eszükbe jut bármi is ezzel kapcsolatban? Őzek a mezőn legelészve és figyelve a veszélyre tudják, hogy ha előkerül egy ragadozó és nem elég gyorsak az egyenlő a halállal vagy csak ösztönösen viselkednek?
Akad olyan állat, aki szintén megsiratja elesett fajtársát?
Bárhogy is, engem nagyon érdekel a téma, mint halál. Sok oldalról megközelítve. Ezért is találom érdekesnek a temetők jelenlétét, a szertartásokat, a halottak búcsúztatását. Mert mindig elgondolkodtat, miért. Nem azért teszem fel ezt a kérdést, mert valaki eltávozott, hanem azért, ahogy ezt kezelik a még élők.
De persze, megfogant már bennem olyan kérdés is, hogy: Vajon mire gondolhattak az utolsó perceikben? Van, aki napokig, akár évekig szenved, mire meghal. Van, aki másodpercek töredéke alatt. Ők mire gondolhatnak? Mi zajlik a tudatukban?

 

tumblr_nfvvjy0isz1t9tak1o1_500.jpgValamilyen szinten én is félem a halált, az elmúlást, mivel irányíthatatlan. Az ember olyan sok mindenbe képes beleszólni, akarata alatt tartani, de ez az egy olyan, amire nincs hatással semmi. Még. Az egyetlen dolog, amiért nem akarnám, hogy bekövetkezzen az az, hogy nem teljesítettem még elég dolgot, amit szerettem volna. Például a bakancslistámon akad még jó pár dolog, amit szeretnék elérni, mielőtt meghalok. Ha nem lenne így, nem érdekelne. Illetve, kíváncsivá is tesz maga a jelenség.
Szóval, ha odajutok, hogy én a hosszan szenvedő ember lennék, aki lassan halna meg az biztos: megpróbálnék minden általam felmerült kérdésre választ találni. Viszont eme kíváncsiság és túlontúl érdeklődésem miatt is, szeretem az olyan filmeket, könyveket, alkotásokat, amik az adott személy elméletét ábrázolják. Nem, nem a bibliaféle Menny és Pokol-ra gondolok, nem gyerekmesék meg irracionális mendemondák érdekelnek. A kísértet filmek például, azért is érdekeltek olyan nagyon régebben (manapság kevésbé), mert amellett hogy ijesztő látványt nyújt, van, hogy válasz lehetőséget hordoz magában. Egy időben hittem a kísértet járásban, a kopogó szellem létezésében. Ma már inkább szkeptikusnak mondanám magam ilyen téren és egy kísértet horror filmet is úgy nézek meg, hogy tudom: Csak egy film. Megvan a magam oka, miért nem hiszek már ebben. Azt, viszont látom ebben a témában, hogy sok lehetőség van még, amit nem aknáztak ki benne. Mert bár sok alkotás készül kísértetekről, még mindig bőven lehet vele ijesztgetni, rémisztgetni és sokan hisznek is a létezésükben.
Tény, ha előttem teremne egy olyan kísértet, aki képes kommunikálni, akár szellemtáblával, biztosan megkérdezném milyen a túlvilág. Milyen a halál.

Sokat szoktam hencegni azzal, hogy nekrofil vagyok. Szeretem a morbid és fekete vicceket is. Nem halott gyalázás miatt, hanem mert ezek is olyan lehetőségek, amikkel feszegetni lehet a tabu témát, a halált. Mert bármennyire is nem helyén való, szerintem még ez is, tabunak nevezhető. Akárhányszor a fent említett kinyilvánuláshoz fordultam, mindig megbotránkozott és engem szító tekintetekkel és reakciókkal szembesültem. Mintha bűncselekményt követnék el azzal, hogy szóba hozom az elmúlást. Szinte egyáltalán nem lehet beszélni maga a halálról. Most őszintén, ki szokott próbálkozni olyannal, hogy egy ebéd közben a halálok okait, a folyamatot vagy más, felmerülő kérdést, témát próbálná megbeszélni a környezetében lévőkkel? Nem is beszélve arról, hogy a koponya az emberi csontozat egyik darabja, szintén ezt jelképezi. Az elmúlást, a halált. Hiába néha divatos, felkapott minta (mint most a pentagram vagy fordított ötágú csillag), én mégis gyakran azzal találom szembe magam, hogy egy ilyen minta viselése, milyen reakciókat képes kiváltani. Van ügye, nem egy borda mintás felsőm, bár az más csontrész. Mégis egyenrangú egy koponyával. Nekem a koponya, mint minta (más köznéven ismert elnevezés: halálfej), egyik kedvenc gyűjtési mániám tárgya. Igazság szerint ez is egy kifejezés lenne nekem arról, hogy érdekel a halál, szépnek tartom az emberi csontvázat, számomra nem tabu az ilyesmi. Mégis, azt az ellenszenvet, amit én tapasztalok ebben is, néha dühít. Mondjuk, kicsit az is ellenszenvet képes kiváltani, mikor divatból hordanak koponya mintás vagy ahhoz hasonló jelképet, rajzot, bármit. Csak, mert menő. Szerintem kettőnk közül, ők a halott gyalázok, nem én.

 

 tumblr_momr8irtq31sssrzso1_500.jpgNo, szerintem ennyi elég is lesz. Szeretnék pár alkotást még megosztani, ami a témába illik, hogy akit érdekel, és még nem ismerné ezeket, annak legyen mit bepótolnia.
- A Nekrofil – Gabrielle Wittkop. Egy könyv, amit nagyon szeretnék elolvasni, lassan tíz éve. Remélem, mielőtt meghalok, ezt lehúzhatom a bakancs listámról.
- Martyrs Francia horrorfilm. Azért is tetszett, mert a halál utáni kérdésekkel foglalkozik, amellett hogy nagyon morbid és groteszk.
- Stephen King könyvei közül: Holtsáv, Halálsoron, Kedvencek Temetője. Ezeket olvastam, épp ezért bátran állíthatom, hogy van közük a témához és az író, felvet pár kérdést a műveiben. Sajnos még sok más mű is akad, amit nem volt szerencsém elolvasni tőle. Ezért is lenne jó még élni: Hogy mindet elolvashassam!
- Csodás Álmok jönnek. Robin Williams főszereplésével, egy csodálatos film. Nekem a mai napig nagy kedvencem. Érdekesen mutatja be az elmúlást, a gyászt és… nem spoilerezek. Csak meg kell nézni, legalább egyszer.
- Más Világ. Kísértet horror. Sok negatív ellenvélemény ellenére is, nekem ez is nagy kedvencem. Talán azért is, mert életem első kísértet horror filmje volt, illetve az első horror, amit magamtól néztem meg.
- Ha eljön Joe Black. Szó szerint a halálról szóló film. Érdemes megnézni, remek klasszikus!
- Időről Időre. Egy érdekes film, amit egy ismerős ajánlott. Nem bántam meg, hogy megnéztem.

 Cathreen Misery

(Megjegyzés: Senkit nem szándékoztam megsérteni, inkább saját véleményt nyilvánítottam, amit még soha nem tettem ebben a témában. Nehezen nyílok meg, hiába van több mint egy éve blogom, így ha valahol bántó lettem volna, nos… én így gondolom és érzek. Viszont nem akartam megsérteni se élőt, se holtat.)

Címkék: én sötét
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr7911657028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.