2017. november 18. 16:42 - Cathreen Misery

Elvont Elmeszikra

Idézetek, rövidke írások, 1-2 sajátos vers - Újabb kurta írás alkotás.

tumblr_nigivqgxrh1r70le6o1_540.jpg

„Sötét dallamra dobban meg szíved, démoni húrokon játsszák el éneked.
Lelkedet elnyerte már a kín és szenvedés mocsara, Énedet ne várd soha többé haza.
Elnyert a sors a lét értelmetlenje, magával vitt Ő, Lucifer kegyeltje.
Elvesztetted már ki voltál valaha, s sose leszel ember tiszta kacaja.
Add fel elkárhozott lélek, add fel!
Nincs miért élned és létezned, rég rabláncra verték lényedet.”

 

„Zuhan, zuhan a fekete mélységbe,
Lebeg, lebeg, mintha nem volna súlya,
Sír, sír mert eldobta életét,
Reccsen, reccsen a halál érintésével.”

 

Halál Híre
Szállj, szépen szállj az égen, bús madár!
Vidd hírül halálom szónoklatát!
Ne tartson vissza összeesett testem,
Fagyosan ömlő, jeges szélelem!

Tekinteted tartsd az égen, kicsi holló!
El ne hagyd, utolsó emlékfoltom!
Nincs más én utánam, mint eme papír,
S nem létezett más csak a kihűlt földsír.

Nyugovóra tértem én már régen, Ó!
Ne keress, ne kutass, nem vagyok mentorod!
Réges régen, eldobtam én már életem,
S magam mögött hagytam e kegyetlen létemet.”

10606079_632662153511497_5830221525671843149_n.jpg

„Eltörhetitek lábam, leszakíthatjátok kezem, bezúzhatjátok fejem s kiszipolyozhatjátok vérem utolsó cseppjét, nem adom fel! Tovább haladok, tovább küzdök és tovább élek, aztán eltaposok mindent mi utamba kerülve akadályt emel.”

 

„A halált nem félem, se az elmúlást. Félem inkább, a gyötrelmet mi megelőzi ezt, s félem életem értelmének elvesztését. Rettegek, hogy az élet törékeny vázaként szétreped s illúzióként marad, porba szórt darabokként.”

 

 

 

Szerelem rövid története
Szeretet, szerelem, rajongás.
Ragaszkodás, őszinteség, vágyódás.
Komolyság, tisztelet, becsület.
Hazugság, sajnálkozás, viszonzatlanság.
Próbálkozás, reménykedés, csalódás.
Naivitás, hit, megbocsájtás.
Bántalmazás, fájdalom, kínlódás.
Hidegség, befolyásolás, manipulálás.
Ridegség, utálat, taszítás.
Támadás, vádaskodás, szomorúság.
Gyötrelmek, szívhasadás, léleksírás.
Megcsalás, fájdalom, búcsúzás.
Düh, méreg, harag.
Áldozat, bűn, kétségek.
Emlékek, zokogás, bánat.
Utálat, bosszúszomj, gyötrelem.
Üresség, merevség, távozás.
Semmi, senki, soha.”

 

Amit Te
Amit hagytál, nem több bánatnál.
Mit műveltél, felülírja a fizikát.
Ürességbe szórt démoni hamu,
Lélekbe fojtott kínlódó sikoly.

Amit mondtál, nem több áhítatnál.
Mit műveltél, elkísér egy életen át.
Méregbe csavart angyali könnyek,
Fejembe vésett gyötrelmes képek.

Amit tettél, nem több gyilkosságnál.
Mit műveltél, békén sose hagy már.
Halálhoz lökött, csalódott lelkem,
Sötétségbe kergetett, kicsavart szívem.”

 

„Nem tudom elmondani. Válaszolni se tudok. Képtelenség kimondani, mert nincs rá szó.”

 

„Rettegésben tartott lelkem, fojtogatta némaságba burkolózott torkom s átszúrta szívem, élesen csillanó tőrrel. Végül megtetted, mit nem hittem soha és elérted, mit nem akartam sose.”

 

Megöltél és egy énem, örökre a tiéd.”

 

„Nem a te hibád.
Nem te tehetsz róla.
Nem akartad.
Nem vágytad.
Nem miattad volt.
Ne akard a halált.”

tumblr_mn4jt70k3s1rnob25o1_500.jpg „Öngyilkos
Egyszer mindennek vége. Miért ne legyen most vége az életemnek? Nincs semmi, amiért érdemes lenne maradni. Nem látok mást, csupán sötétséget és feketeséget. Nem hallok semmit, némaság vesz körbe. Nem érzem kezeimmel azt, kit ilyenkor vágyok nagyon. Valójában nincs mellettem senki. Elhagytak az emberek. Elmennek mellettem, akár egy múló pillanatnál, mit észre sem vesznek. Kezeim hidegek már és szívem dobban feleslegesen éltetve tovább. Nem akarok élni. Nem akarok felkelni holnap és nem akarom az üres bábuk között tölteni az ébrenlétet. Ostoba birkaként vonulnak, néha nekem jönnek, meglöknek, majd tovább mennek. Nincs értelme az egésznek. Néha dühít, néha mérgesít és megrázom a fejem. De semmi más ok vagy lényeg nincs! Élni? Minek? Teljesen felesleges. Meg akarok halni. Eldöntöttem. S ha már mást nem befolyásolhatok, legalább az én életem végét hadd határozzam meg. Mégpedig a végét, most akarom!”

 

Ismered a Sötétséget?
Azt a ragacsos masszát, mely eleinte szúr és kellemetlen, majd idővel kellemessé és megnyugtatóvá válik? Tudod milyen elesni egy rád nehezedő súlytól, majd fel nem kelni? Érezted már valaha a sötétséget, ott benn a szívedben? Érintetted e lelked mély titkait? Próbáltad megérteni elvontságodat, nem természetes gondolataidat? Igyekeztél valaha normális lenni, egy egészséges ember a többi között? Akartál e normális lenni? Gondoltál valaha arra, hogy nem vagy teljes, hogy az egész lényed egy kicsavart, abnormális, természetellenes jelenség?
Én igen.
Érintetted e már szíved leghőbb vágyát, lelked legféltettebb álmát? Érezted e már önzetlen szeretet felejthetetlen érintését, igaz választottad gyengéd közelségét? Gondoltál e már arra, hogy akadnak olyanok, akik szeretnek? Akik önmagadért tartanak veled? Félted e már a halált csupán azért, nehogy magára hagyd őket? Akartad e már bárki közelségét örökké s viszonozni azt, amit ad? Elfogadtak e már valaha olyannak amilyen, és aki vagy?
Én ismerem a sötétséget.
Azt, mi szurokként tapad az ember testére, lelkére, elméjére. Ez a sötétség nem hagyja átélni a kedves történéseket, s nem enged szabadon. Nem hagyja a boldogság meglátását, mely apró fényként pislákol a fekete ködben. Tudom milyen elveszettnek lenni, nem ismerni önmagad s előtted álló utat. Egyedül haladni s néha megbízni, majd csalódni és ismét egyedül kullogni az úton.
Én ismerem a Sötétséget. És te?

 

Írta: Cathreen Misery
2017. Október

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr9613305135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

fenilalanin21 2017.11.20. 08:00:47

Nem vagyok sem lírai sem romantikus alkat, versszakértő meg végképp nem, de nekem a Szerelem rövid története lett innen a kedvencem. Szerkezetileg nagyon dinamikus a felsorolástól, és a szavak csoportos tagolása adja meg a ritmikáját. Nagyon el van ez így találva, hogy tulajdonképpeni mondatokat nem is tartalmaz, igazán különleges lett!

Cathreen Misery 2017.11.21. 14:52:05

@fenilalanin21: Köszönöm szépen! ^^ Örülök annak, hogy elnyerte a tetszésedet! *-*