2017. december 01. 15:18 - Cathreen Misery

Művészet különc ágazata: A Tetoválás

Vélemény a Tetoválásról, Tapasztalat megosztás és tanácsadás.

13179229_1190086677691485_5372681378528535448_n.jpgMiután olvastam Hellena írását és véleményét a tetoválásról, gondoltam kifejtem én is személyes kis nézeteimet, elmondom az egyetlen tetoválásom történetét és említést teszek az általam megélt és vélt sztereotípiákról e témával kapcsolatban.
Mi is az a tetoválás? Nemes egyszerűséggel bőr alá juttatott tinta, melynek sűrűségéből összeáll egy kép vagy komplett alak, forma, esetleg nonfiguratív, absztrakt alakzat. Hegyes tűt kezelő géppel juttatják az ember bőre alá az említett tintát, bár akadnak, akik hagyományos módszerekkel rajzoltatnak, köznyelven „varratnak” magukra. Ilyenkor olyanra hasonlít a művelet vagy alkotás folyamata, mintha vésnököt figyelnénk betű vagy minta vésése közben. S bár nem olyan erősen, hiszen az emberi bőr ennyire nem kemény, de hasonló a kivitelezés. Engem már a látvány maga elborzaszt, akaratlanul természetes. Mert megvan a maga szépsége és lenyűgöző mert, ahogy a fenn említett hölgy is írta, ősi mesterség és a test díszítésének talán egyik legrégebbi formája (ha nem nézzük, milyen okokkal tetováltak ki embereket).
Legnagyobb értéke és elgondolkoztató tényezője, melyen épeszű ember igenis alaposan elmorfondírozik, mielőtt belevág (sajnos az ép ész nem korhoz kötött tényező) az nem más, mint a tetoválás örök. Természetesen manapság léteznek eltávolító lehetőségek, mint átrajzoltatás, lézeres eltávolítás (netán sámán ráolvasás :D). Bár, utóbbinál nincs garancia arra, hogy nyomtalan a beavatkozás az az, heg maradhat (jelenlegi tudásom szerint). Tetoválásnál a tintát nem a legfelső rétegekbe ültetett hely jellemzi, mivel akkor pár hámlás után eltűnne, így is kopnak alkotások épp bőrünk vedlése miatt. A tintát az irhába, az az a második bőrrétegbe fecskendezik, így garantált az életünk végéig kísértő jelenléte. – Szerintem ez egy súlyos és fontos tényező, melyet alaposan át kell gondolni épp az örökkévalóság ténye miatt, hogy pontosan mi díszítse testünket. Sajnos sok olyan történetet hallottam már személyesen és olvastam az interneten, ahol nem számolva ezzel olyan motívum vagy ábra, írás, tetoválást készíttetett az illető, mit idővel megbánt. Kellemetlen dolog és szégyenbe ejtő tény, amit jómagam is megéltem.

1406794494940.jpg

Gyalázat vagy sem, jobb karom alsó részén, hol az a szépen látható ér is fut, hosszanti tetoválás található, valós jelképeként megbánásomnak, gondatlanságomnak és ifjúkori ostobaságaimnak. Egyszerű japán jelek sorozata, minek jelentését nem akarom közzé tenni. Akad, aki tudja, és nagyon remélem, nem adja tovább. Mivel a jelentése és ez által, az adott pillanatban hozott döntés (tehát miért is akartam a tetoválást), még mélyebbre süllyesztene a szégyen mocsarában. Mit mondjak? Nem akarom, hogy bárki egyszer is eme sorsra jusson!
21 éves koromban határoztam el magam tetoválás mellett. Mióta először láttam tetoválással rendelkező embert és tudomást szereztem eme önkifejezési lehetőségről, én is akartam egyet magamnak. Idővel olyan emberek vettek körbe, kiknek gyarapodott testükre festett, örök ékszereik és minél többen lettek, annál jobban akartam én is. Emlékszem, hogy akkor álltam be a sorba, mikor rettentően népszerű lett tetováltatni a közvetlen környezetemben. Egy hét alatt legalább öt ember, velem együtt hat. Sokuk folytatást vagy újabb alkotást szerettek volna, én voltam az egyetlen „szűz” ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Mondanom sem kell, erősen támogatták az ötletem és én is ahhoz az illetőhöz mentem, akikhez ők is. Nem akarok nevet mondani, de azt elárulom: nem szakképzett és tapasztalt tetováló volt az illető épp emiatt, olcsóbban dolgozott. Akikkel együtt mentem, mind elégedettek voltak a munkáival, bár szerintem egyáltalán nem volt olyan tehetséges, mint egy igazi művész. Lett volna bőven min csiszolni tudásán és tehetségén. De hát, úgy véltem: egyszerű japán kandzsikat csak nem tud elrontani, abban semmi dimenzió hatás nincs (a 3D-s alkotásai voltak a legkevésbé jók). Sajnos, szerintem elrontott nem is egyet szóval, ha más nem, ezért egyszer ki fog nevetni egy japán. Utána meg azért röhög rajtam egy életen át, mert nem voltam alapos és japán nyelvtan szerint helytelen. – Igen, sajnos így történt.
Még szerencse, hogy közép Európában nem tud mindenki távol keleti nyelven és nem szembesített még ezzel sőt, gyakran fel sem ismerik, mi akar lenni.
(Megjegyzés: Nem szeretnék képet nyilvánosan kitenni a tetoválásomról, így is elégszer látszódik fotózásokon vagy lengébb öltözékű képeken.)

tumblr_ou3hrmeaxo1w4i7vuo1_1280.jpgViszont maga a tetoválás, mint jelenséget, és mint különc alkotási formát, mindig is csodáltam! Egy időben én is szerettem volna tetováló lenni, hogy az alkotásaim mások bőrén virítva hirdethessék egyéniségemet, no meg, azon megtiszteltetésben lehessen részem, miszerint akad, akinek annyira tetszik egy rajzom, hogy örökké viselné. Mi lehet ennél megtisztelőbb és jobb egy művész, egy alkotó számára, sem mint alkotása, kezei alatt megszületett lelke egy darabja örökké élhessen tovább? Vagy, legalábbis viselője élete végéig. Szerintem tekinthető művészetnek, illetve akadnak olyan bőrbe varrt alkotások, amik láttán arra gondolok: mestermunka. Meseszép, ámulatba ejtő rajzok képesek megszületni olyan technikával, mely nem ismer javítást. Legalábbis nem drasztikusat, mint a ceruzával rajzoló személyek, kiknek ott a radír. Ha egyszer elindul a keze, benne azzal a géppel, bizony nincs visszaút és megállás. Ott minden egyes vonal, színezés, pont (vagyis szúrás) a megfelelő helyre kell kerülnie és épp úgy, ahogy elképzelték vagy még annál is jobban. Nem egyszerű feladat ez, ráadásul maguk az alkotók önmaguk is terveznek mintákat, motívumokat, ábrákat, mik között igenis vannak profi munkák. Mikor minden szempontból csodálatos és remek, mi mást lehet rá mondani? De ügyebár, elég nehéz lenne tetoválás alatt készült alkotásokból kiállítást rendezni.
Egy időben magazint is vettem, melyben tetoválók alkotásai és mintái szerepeltek, kész formában lefotózva vagy rajzlapon megszületve. Illetve mellékeltek ötlet képeket, amiket kérésre biztos több tetováló szívesen felvitt volna a bőrömre. S bár nem tetoválás szándékkal vettem 2-3 számot belőle, inkább azért szerettem nézegetni és forgatni, mivel hihetetlenül szép és fantáziadús rajzok sorakoztak. A tetoválás létezése, ma már nagy ággá kinőve magát olyan rajzokat és megvalósított ábrákat szült, melyeket évekkel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni. Maga a tetoválás és tetoválok bebizonyították, amit mindig is tudni lehetett a művészetben, de eddig senki sem szembesített direkted vele: rajzolásban határ a csillagos ég, azon túl az emberi képzelő erő! Nincs lehetetlen, nincs elképzelhetetlen vagy megvalósíthatatlan! Tapasztalt és tehetséges tetováló keze alatt a szerencsés páciensének felbecsülhetetlen értékű alkotásnak lesz a birtokosa, melynek bár van ára, szerintem eszményileg sok kifizethetetlen. Felbecsültek már több ezer, milliónyi festményt, néha ájulást előidézően sok összeg értéket elérve. Mégis, néhány tetoválás láttán úgy véltem: a legdrágább festmény is elbújhatna mellette, annyira remek lett. Tisztelem és becsülöm azokat a tetoválókat, kik szeretik a munkájukat és színesebbé, érdekesebbé, sokkal jobb hellyé teszik a világot azzal, hogy zsenialitásuknak teret engedve, emberi bőrbe varrt mintáikban kiteljesednek. Minden egyes alkotásuk garancia arra, hogy örökké élnek majd. – Újabb lépés a hallhatatlanság felé.
Egyszer szeretnék elmenni egy tetoválás témájú fesztiválra. Még az évben szembefutottam egy eseménnyel, mely leírás szerint tetoválók és tetováltatni akaró emberek futhattak össze a program keretein belül, illetve bizonyos feltételek megléte után, akár ingyen tetoválással gazdagodhatott 1-1 látogató. Elmentem volna rá, de antiszociális emberundoritiszban szenvedő énem akkor még, nem volt betörve. Emellett én nem akartam újabbat, csupán nézelődtem volna és feltenném az engem foglalkoztató kérdéseket. Akad jó pár, kíváncsi énem gyártja rendesen a mondatokat.
S azt majdnem kihagytam, miszerint tetováló mesterek minden percükben arra törekednek, hogy alkotásuk ne csak őket, de minket a viselőt is tükrözze sőt, gyakorta a tetováló saját és határozott képpel érkezik. Hiszen ő is önkifejezést szeretne. Tetoválás alatt két akarat és két személy egyesül majd születik meg, valami teljesen új, örök életű formában. – Kell ennél több, hogy végre pozitívan elismert lehessen végre ez az ágazat?

rick-genest.pngElismerem, akad 1-2 olyan ellenvélemény a tetoválással kapcsolatban, amit megértek és emiatt elfogadom, bár természetesen nem vallom magaménak. Viszont teljesen elutasítom és ostobaságnak vélem azt, mikor sztereotip gondolatok és valójában alaptalan, semmire sem vonatkoztatható tényeket állítanak a negatív kritikák. Miben és miért lenne rosszabb vagy másabb egy olyan ember, akinek tetoválás fedi a bőrét, festetlen ember társához képest? Betörő, gyilkos, pedofil bárki lehet akár van tetoválása, akár nincs. Ez nem tetoválás függő és nincs konkrét személyiségtípus (bűnöző, erőszakos, szex munkás vagy r_banc, maffia, drogos, strici), mely szerint csak és kizárólag ŐK tetováltatnak és más nem. Ha valakinek tetoválása van például férfiként, egyáltalán nem biztos, hogy erőszakos és kötekedő alkat, aki csak alkoholt iszik, és mindig verekedik, keresi a bajt – pedig ilyen tévhittel is találkoztam már. Ahogy nem minden tetovált nő leszbikus és fiús, vagy szintén erőszakos, drogos, aki minden este mással bújik ágyba. Ilyen véleménnyel is találkoztam már. Ahogy sajnos olyat is hallottam, ahol tényleg számított egy munkahelyen a bőr érintetlensége vagy színezettsége.
Én úgy vélem, hogy igenis tiszteletben és jogosnak kéne tartani azt, miként dönt a másik. S nem csak gyerekvállalás, házasság, tanulás, utazás, etc. témában, hanem tetoválás szempontjából is. Mindenkinek egy élete van, egy testtel, ami az övé és nem másé, így a hozzá járt dolgok is mind, csak és kizárólag a tulajdonosé. Vagyis minden ember azt kezd a testével, amit akar, és amire lehetőségei adódnak. Ha valaki tetoválással érzi jól magát és úgy akar élni, tegye! Szerintem emiatt nem kellene, és nem szabadna engedni, hogy diszkriminálják és bántsák, csak mert így döntött.
Én látok párhuzamot a tetoválás és a Goth Szubkultúra viselése között, talán nem is véletlen, hogy a kettő nem áll messze egymástól. Igen sok Goth stílust képviselő ember (férfi, nő egyaránt) visel tetoválást magán, talán az a ritkaság, ha nincs.
Mióta érdeklődve szemlélek és keresgélek néha Goth Modellek között (néha épp inspirációért, ötletért vagy, mert szeretek gyönyörködni egy-egy álomkép láttán), nem tudtam nem észrevenni, miszerint mennyire sok a tetovált, alternatív modellnek nevezett hölgy (ez az egyik név, amivel könnyen rájuk lehet keresni). Férfiak terén is, akadnak szép szerivel, de elsődlegesen nem férfi modelleket keresek (bár ismerős lehet Rick Genest az az Rico the Zombie boy. Teljes testét tetoválás fedi). Így nem tudok az ellenkező nemről nyilatkozni. De, mint hölgyek, sokan vannak, akik egész testüket tetoválásoknak szánják. Néha úgy éreztem 1-1 modell láttán, hogy az én egy szem tetoválásom eltörpül az övéik mellett és olyan, mintha nem is lenne. Megvallom, tudatlan éveimben azt hittem, a Goth Szubkultúra tagok kivétel nélkül, mind tetováltak és csak ők viselnek ilyesmit, az ő köreikben népszerű ez a testékszer. Hiszen valamilyen szinten ellent mond a normálisnak, szembe megy a konzervatív nézetekkel, új perspektívát ad a művészetről és egészen különc önkifejezés. Mégis kiket célozhat egy ilyen iparág, ha nem a Goth embereket?
Nos, természetesen nem csak őket, de ezt évek alatt tanultam meg.

tumblr_ozjwq9chwl1qasqa8o1_1280.jpgMa már bárki, aki késztetést érez és megteheti anyagilag, képes bőrére alkotást készíttetni, aztán viselni. Akárki, aki vonzódik a dolog iránt, szépnek tartja és szeretne részese lenni eme önkifejezésben és érdekesen kidekorálni testét, megteheti. Lehetőség van, nem is kevés. Szerintem szépen meggyarapodott a tetoválók száma (érdekes, hogy maguk a tetoválók is viselnek igen sok tetoválást, általában). Annyi biztos, hogy feleslegesen ítélkeznek felettük, ahogy még nagyobb idiótaság tetoválás miatt kirekeszteni a másikat vagy megvonni tőle a lehetőséget, mit szeplőtlen bőrű társa megkaphat. Nem kell és nem is szabad ítélkezni senki felett, aki tetovált, mivel szerintem ez épp olyan, mint mikor öltözködése miatt kell elszenvednie negatív megkülönböztetést. Ebben is kezet foghat a Goth stílus és a tetoválás. Mindkettőt diszkriminálják bizonyos helyeken és rétegekben, ahogy elítélik, és ne adj isten, trauma érheti az illetőt, ha valamelyik részese (vagy mindkettő).
Azt a rengeteg energiát, mit az ellenkezésbe, szóbeli vagy fizikai bántalmazásba, sztereotip hiedelmek erősítésébe fektetnek, sokkal hasznosabb dolgokba is lehetne, mint például kihalás szélén lévő, országban (vagy közvetlen környezetében) fellelhető állatfajok és növényfajok megmentése, biztonságosabb közélet és a lista végtelenségig sorolható.
Fogok e még tetováltatni? Nem tudom. Mivel a régit megbántam, s bár kapott mára egy teljesen új jelentést, elbizonytalanít. A közben megélt fájdalom meg egyenesen hárít, de akad egy tetováláshoz köthető ígéretem, amit egyszer, igenis szeretnék teljesíteni. Ha eljön az ideje, megosztom. Az új jelentése eme régi tetoválásomnak nem más, mint emlékeztető. Amolyan merengő, ha jobban tetszik, melyre ránézek és eszembe jut minden. Az a pillanat, mikor elhatároztam magam. Az ötlet, mely megfogant, az ok, amiért akartam és az az én, aki 21 évesen voltam. Utána eszembe juttatja az előtte, utána lévő éveket, következményeket, hibákat és még több kínt, szenvedést, oktondi döntések sorozatát. Rávilágít arra, mit nem szabad megismételnem és mi mindent nem követhetek el megint. Amolyan strigula, minden jel egy-egy trauma, rossz emlék, rémálmokat okozó döntés és következmény. Az egész kép jelképezi azt az elvesztegetett 6 évet, amit sose kapok vissza többé, mégis siratom néha. Gyászolom, mert elpazaroltam és fáj, hiszen tudom: nincs semmi, amivel vissza szerezhetném. – Elpazarolt idő, felbecsülhetetlen veszteség. Mind benne van, egyetlen sor kandzsi sorozatban. Emiatt már nem távolítanám el. Akarom, hogy emlékeztessen és örökre a merengőm legyen, életem utolsó pillanatában is.
S ezennel, zárom soraimat.
Köszönöm, ha elolvastad!
Várok véleményeket, történeteket, ami a témához köthető lenn kommentben, vagy facebook felületen, ahol kényelmesebb!


Cathreen Misery

Címkék: én tetoválás
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr613408243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.