2017. december 12. 15:53 - Cathreen Misery

Red együttes – A csend vége

Tizenegy éve kedvenc együttesemről, kis bemutató és vélemény.

da16f42802e74017c020ae837d955509.pngMióta írtam véleményt a finn származású Apocalyptica együttesről, kimaradt jó idő mire úgy éreztem, be kel mutatni még egy együttest. Nem mondom biztosra, de idővel lehet, előveszek egy-egy előadót, vagyis együttest, kiket szeretnék kiemelni a lejátszási listámról és vélemény kifejtés keretein belül bemutatni, ajánlani és remélhetőleg rajongó társakat szerezni. Igen, egy kezemen meg tudom számolni hány emberrel tudok beszélni a kedvenc zenéimről, bár mára elég tág rétegre kinőtte magát és akadnak közkedveltebbek, míg kevésbé ismertek. Utóbbinál nehéz beszélgető partnert találni.
Épp, mint a Red nevezetű együttes (vagy más néven R3D/ RED). Még tinédzserkoromban fedeztem fel őket, s bár előbb kezdték pályafutásukat (2002 óta zenélnek), jómagam 2006 magasságában fedeztem fel az End of Silence albumot. Az első darab mellyel elrabolták a szívem és megragadták a lelkem. Az együttes több besorolást is kapott leginkább az eddig megjelent albumok miatt is, hiszen ahogy bárki, ők is fejlődtek folyamatosan. Minden egyes albumuk kicsivel másabb, mint az előző. Viszont, hála az égnek, nem változtak meg teljesen és nem tértek le az eredeti útról, csupán belevittek vagy kivettek apróbb elemeket. Az eredeti kezdet teljesen érezhető a mai napig amiért, szintén örök fanatikussá tettek. Tizenegy év rajongás már nevezhető fanatikusságnak, nemde? :D
Mivel nagyon utálom, ha egy együttes elindul az adott stílusban melynél nem gond, ha akár több műfajt is magába foglal. Legyen, így lesz színesebb a világ és a zenei színpaletta egyaránt. De, mikor debütáló albumuk után, mely híressé és népszerűvé tette őket, valamilyen okból kifolyólag megváltoznak, teljesen más stílusú albummal jönnek, mintha szó szerint áttértek volna egy másik útra, irritáló és dühítő számomra. A másik, amit nem szeretek, ha frontembert cserélnek és úgy folytatják, mintha nem történt volna semmi. De, történt! Az istenért, ha nincs ott az ikon az, akiről eszembe jut az egész mit megalkottak, amiért ők ŐK, miért nem hagyják abba, folytatják más néven, kezdenek bele valami újba? Emberek vagyunk, kilépni és belépni lehet együtteseknél, hiszen egyszer mindennek van vége és kezdete.
Remek példa erre Nightwish vagy Three Days Grace együttesek. Előbbi elkezdte eszegetni az énekeseket, mint Sirenia és igen, számomra Tarja-val volt Nightwish a Nightwish. Tarja nélkül már nem az. Sose lesz az. Three Days Grace énekese is lecserélődött és beismerem: One-X albumukon kívül mást nem hallgatok, mert az az egyetlen, igaz, legjobb alkotásuk, ami valaha születhetett! – Természetesen mindez szubjektív véleményem.

S itt a Red. Mióta megtaláltam őket, egyszer sem okoztak csalódást. Újabb album jelent meg, meghallgattam s bár akadt benne formaváltás, például kicsit HardRock-osabb vonal bevitele vagy több hörgés mégis, a régi Én benne maradt. Red RED maradt a harmadik album után is. Mi ez, ha nem remek és zseniális?
Amerikai együttes, Tennessee-ből. Besorolásuk zenei műfajban: Alternatív Rock, Alternatív Metal, Christian Rock, Hard Rock, Nu Metal. Wikipedia szerint még Post Grunge, de szerintem nem. :D Alapította még annak idején Anthony Armstrong és Randy Armstrong, ahol mindketten gitárosok, utóbbi testvér basszus gitár, illetve frontember énekessel (aki, még mindig eme pozíciót tölti be) Michael Barnes. Nagyon szeretem a hangját akár rendes, akár hörgős, akár más hangszínt ad ki torkán. Első hallásra elvarázsolt, pedig ritka az ilyen énekes.

1200px-red_band_press_photo.jpg

Albumaik:

Nevekre kattintva meghallgathatod az egész albumot Youtube-on.

End of Silence: 2004-2008. Az első, amit hallottam, és ami rögtön belopta magát a szívembe és agyamba. gyakran dúdoltam a dalokat róla. Szerintem zseniális kezdés és bemelegítő az Ő világukba.

Innocence and Instinct: 2008-2010. Az előző albummal együtt jelölték őket Grammy Award legjobb Rock Gospel Album-ra. Kicsit erősebb Hard Rock vonalat kapott, de még mindig fantasztikus! Később úgy nyilatkoztak, hogy az album megszületésénél erős inspirációt jelentett Dante Pokla és Gustave Doré festészete.

Until we have Faces: 2010-2012. Frontember, Michael Barnes szerint eme album azt szeretné kiemelni, hogy milyen, ha valaki megtalálja saját identitását. Emellett egyik inspiráló alkotás, mely nagy nyomot hagyott az album megszületése kezdetében (sok más tényező mellett) az nem mást, mint C. S. Lewis könyve Míg arcunk nem lesz (Till We Have Faces). Start Again – dal megnyerte a GMA Dove Awards az év legjobb Rock dal felvétele díjat.

Release the Panic: 2012-2014. Eme album rettenetesen hűen ábrázolja 2014-es évemet és az utána lévő szakaszt. 2014 nagyon sok mindenben mérföldkő volt a számomra, hihetetlenül nagy és erős megpróbáltatások sorozata mely, szó szerint életbevágóan fontos döntések elé állított. Gyakran hallgatom, mivel arra emlékeztet: Mi mindennel kellett megküzdenem és milyen volt az az időszak.

Of Beauty and Rage: 2014-2017. Lehet, érdekes lehet nem, de eme album inkább a jelent és az eltelt két évet adja vissza igen jól. Szeretem nagyon és mikor hallgatom, fejben egy morbid Szépség és Szörnyeteg előadás játszódik le, mely sok horrorisztikus elemet tartalmaz és mondandója sötétebb, mint az eredeti történet. Érdekesség, hogy az album készülése közben az együttes tagjai között épp szakítások és veszteségek időszakét élték meg, mik kihatással voltak a dalokra. Az album nyitó és záró részét úgy nevezték el, hogy Leereszkedés (Descent) és Felemelkedés (Ascent). Igazi életpálya bemutató, amolyan színdarab, ami csak hallható, de nem látható.

Gone: Ezen év (2017) Októberében jelent meg. Még sajnos nem hallgattam, de tervezem, miként megszerezni is!

of_beauty_and_rage_album_cover.jpg

Szerintem egyelőre ennyi.
Remélem akadt kinek elnyerte a tetszését és esetleg, új kedvencként kap majd besorolást a lejátszási listán. Részemről biztos, hogy sose fogom megunni őket. Ha ennyi idő nem volt elég rá, akkor nincs annyi hallgatás szám, mely miatt eldobnám. Szeretnék a jövőben még olyan együttesekkel jönni, kiket régóta hallgatok és nem az elmúlt 2 év friss szerzeményei. Emellett érik egy könyvbemutató, melyben felvetem a Könyv - Film vitatémát és kifejtem a véleményem az aktuális könyvhöz köthetően. Mivel láttam filmen aztán, épp olvasom könyvként. Szóval az élmény elég friss.
Köszönöm, ha elolvastad és meghallgattad!
Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr1313482175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.