2017. december 17. 14:55 - Cathreen Misery

Tudatos Életmódváltás – Ne legyünk Téli Medvék!

Avagy nem szabad ellustulni és elkényelmesedni, hiába itt a Tél és a Karácsony!

sikeres_kezdes_onfegyelemmel.jpgNe lustulj el, ne hagyj fel edzéssel és odafigyelt étkezéssel, ne térj el az új életviteledtől és térj vissza a régihez még akkor se, ha csak „kicsit” vagy „ideiglenesen” a kifogásod önmagadnak! – Eme mondat után gondolhatod vagy hiheted azt, hogy légből kapott szöveg, mit könnyen odavágok másoknak és talán, épp erőteljes és kegyetlen szembesítése miatt, be sem tartjátok. Engedd meg, hogy elmeséljem mennyire nehéz, hihetetlenül sok akaratot felemésztő, komoly kihívást jelentő célkitűzés ez, mely nem csak neked/nektek, de nekem se könnyű.

Kezdésnek elmesélném az első decemberem melyet át kellett küzdenem az elhatározásom után. Ügyebár Májust tartom annak a hónapnak és kezdeti időpontnak, mikor komoly elhatározásra jutottam és kivételesen semmi sem tudott eltántorítani akaratomtól. S nem sokkal rá, eljött a december. Karácsony, Szilveszter, hideg és fagyos Tél, mind arra csábítva, hogy álljak meg egy kicsit, egy röpke pillanatra és élvezzem a frissen sütött süteményeket, forró csokoládékat és közös vacsorák okozta telítettséget. Tudom milyen, mikor legszívesebben az ember végig aludná az egész telet, akár egy medve és előtte alaposan teletömné magát minden jóval. Utóbbi valamiért hagyományhoz és ünnepléshez tartozó kiegészítő, mintha elvárás és kötelezettség lenne egyszerre a Karácsony és Szilveszter alatt, no meg köztes időben a zabálás. Nem fogok szebben fogalmazni, mert olyankor, aki teheti, zabál és zabáltatják, mint sertéseket a gyors hízás reményében.
Gyerekkoromból sincsenek más emlékeim, mint a folytonos evés, bár akkoriban a sütemények több szerepet kaptak és gyakrabban fogyasztottam őket. Eme szemlélet nem változott semmit, leginkább nálunk, Magyaroknál. Az évek alatt azt véltem felfedezni, hogy a túlzott ételkészítés, többlet szemünk elé tétele, több étel megevése, mint normális napokon természetes és elvárt. Nem mintha érteném, miért. Aki szerencsés a mai, XXI. században, annak alapból nem kell megvonnia magától egyetlen nap se semmilyen ételt, mégis ők költekeznek túl, főznek és sütnek túl az ünnepek alkalmával, mintha az étel mennyisége jelentené a gazdagság megtestesülését. Aztán arról nem szívesen beszél senki, ahogy tudomást sem vesznek az étel pazarlásáról, mely szintén minden napos, de ilyenkor (!) szerintem megduplázódik, ha nem triplázódik a kidobott ételek mennyisége. Amennyire tudunk és tehetünk az ételpazarlás ellen, még most kezdjük el és az ünnepek ne a zabálásról és pazarlásról szóljanak. Miként lehetőségek és alkalmak engedik, vigyük át a szeretet ünnepébe s általa szeretteink, rokonaink életvitelébe eme új, természetes és Földkímélő szemléletet. Mivel, sok minden más mellett az el nem fogyasztott, ember számára megromlott vagy szavatosságát vesztett ételek kidobása is, döbbenetes mértéket tudnak ölteni. 
Kijelenthetem, hogy mázlista vagyok és nagyon szerencsés, mivel sose kellett mellőznöm se ételt, se italt, se ruhát, inkább a luxus kategóriába tartozó dolgokat csupán, bár akadtak időszakok, mikor megvontam magamtól ezt, azt. De nem az anyagiak befolyásoltak benne. Emellett környezetemmel is szerencsés vagyok, hiszen elfogadták már akkor is a Tudatos változtatásokat, életmódváltást és azt, hogy szeretnék másként étkezni. Bár, eleinte egyedül voltam eme célkitűzéssel s így az első Karácsony, mely életmódváltásom alatt következett, komoly kihívásokat adott elém.
Nem akartam, hogy rám külön főzzenek és süssenek, szóval a rendhagyó és megszokott, nem épp diétás ételek sorozata került étlapra. Igyekeztem mindebből kihozni a legtöbbet, amit lehetett, mint odafigyelt adag (kevesebb a megszokottnál, de nem éheztettem magam), amennyire lehetett párosítottam zöldséggel, amely mindig nyers volt. Eleinte furcsa volt számukra, hogy mindegy milyen ételről legyen szó, zöldség nem hiányozhat mellőle. Ma már nem csak nekem, nekik is teljesen természetes, ha így látnak étkezni. Rendben, nem volt olyan sűrűn zöldség plusz köretnek, mint manapság. De igyekeztem.

20ef65051d0f421709bfe47467300090.jpgEmlékszem mennyire örültem annak, mikor a folyamatos mérleg mérések szerint sikerült tartanom a szintet. Tudtam sőt, számítottam arra, hogy az ünnepek alatt nem fogok fogyni és veszíteni a zsírraktárakból, pedig kitartóan edzettem tovább és csináltam a gyakorlatokat, tornákat. Viszont az a tény, miszerint egy megadott szintet (75kg volt, még tavaly) sikerült nem túl lépni, nagy lökést adott a folytatáshoz.
Szerintem nem is kell ennél többet kitűzni célnak a mostani ünnepekre se.
Én, legalábbis nem fogok. Jelenleg elismerem, igyekszem küzdeni a jobb szintért, mint ahogy már olvashattátok (előző bejegyzéseim valamelyikében említettem már), szeretnék kocka hasat, hiszen sose volt, mégis mindig vágytam rá – vagyis lapos hasat, zsírraktár nélkül. Jelenleg mégis úgy érzem, inkább a szinttartásra készülök fel és nem arra, hogy az ünnepek alatt is fejlődjek. Tudom, hogy nem fogok. Sőt, mi több! Mióta eljött a hűvösebb időszak, a fagyos éjszakák és dermesztő hajnalok napjai, egyre gyakrabban veszek magamhoz édességet. Bizony, nem vagyok több más embernél és ma már belátom: Imádom a csokoládét! :D
(Megjegyzés: Nemrégiben szóltam mindenkinek akinek csak tudtam, hogy innentől kezdve ne vegyenek nekem csokoládét, édességet, semmi hasonlót se ünnepek alkalmából mivel, azoknak végképp nem tudok ellenállni. Tehát, az előző leírt, kijelentett mondat után nekem senki, de komolyan SENKI ne akarjon csokoládét adni. :D) 
Természetesen nem akarom tömni magam, hetente három vagy két nap mégis azzal telik, hogy komoly mennyiségű csokoládét, süteményt (házi készítésű) vagy csokoládés péksüteményt veszek magamhoz. Igyekszem ritkítani az alkalmakat és minél kevesebbszer engedni a csábításnak, de ma már ha két napot sikerül csokoládé nélkül kibírni, örülök a fejemnek. Emiatt senki se aggódjon, eme időszak nem csak a Mikulás, de az egész hónap és a Tél arról szól, hogy édességet eszeget az ember. Eleinte úgy véltem, épp a Mikulás miatt kap nagy hangsúlyt az édesség, majd rájöttem: folyamatosan ott van. Mindamellett, hogy a mandarin és a narancs szintén nagy jelentőséget kap. Igyekszem utóbbit előnyben részesíteni, amikor csak lehet vagy egy kanálnyi mézzel enyhíteni édességre vágyó lelkemet.
Amit viszont komolyan tudatosítanom kell magamban: amit ma a testem képes úgymond leadni a kardió edzések által, idővel egyre ragaszkodóbb lesz és egyre nehezebben szabadul majd a felesleges raktáraktól. Leginkább olvastam róla, de el is hiszem mivel belegondolva logikus. Minél idősebb az ember és vele együtt a szervezet, annál inkább raktározni fog hiszen, nehezebben bírna ki egy éhséges időszakot (őseinktől megmaradt túlélési genetika). Emiatt az edzéseken váltóztatni kell majd, miként az étkezésen. S bár nekem van még időm a harmadik X-ig, szeretnék rá felkészülni és úgy várni, hogy megelőzhessem picikét az elkerülhetetlent. Ne legyen nehezebb, csak kicsivel terhelőbb a jelenség.
Elkerülhetetlen folyamat részeként az is, hogy sajátos étkezést kell megszokni, beiktatni majd követni amennyire lehet. S jobb, ha most megalapozom, megalapozzuk!

El kell ismernem, bátrabban várom a következő Karácsonyt és ünnepeket. Tavaly még féltem tőle, tartottam attól, hogy a túl sok elcsábulás miatt az edzés nem segít és kezdhetek elölről egy szakaszt, ami valljuk be, elég elkeserítő lenne. Viszont a tavalyi eredmény után, most már nem tartok tőle sőt tudom, hogy sokkal több akaraterőm gyűlt össze, határozottabb is lettem, emellett még inkább sziklaszilárd így, remélhetőleg meg se látszik majd az ünnepek háttér szlogenje „zabáljál. Mivel nem teszek így. Néha sajnos túlméretezem a megfelelő adagot és keveset vagy sokat szedek magamnak, de szerencsémre támogató környezetem van, akik között akadnak segítő emberek. Ők meghatározzák mi az egészséges mennyiség, mennyi az annyi és nem engedik a túlzott, elmosódott érzékeimnek a kiteljesedést. Úgy vélem, nekem étkezési zavarom van (ahogy már ezt is fejtegettem), mely leginkább azt takarja, hogy ránézésre nem tudom megmondani mennyi a megfelelő adag/mennyiség amellett, hogy idegenek előtt enni képtelen vagyok. Megszokássá kell, hogy váljon mások előtt is enni, mint akivel eddig tettem. Szóval nem, nekem sem jelent egyszerű harcot a minden napi étkezés! Ezért is kell átalakulnia rutinná és elfogadott, megszokott tevékenységgé melynél megvan az az adag, amire rááll a szemed, megtanulja az agyad és elfogadod, hogy nincs több. Ezért is kell kicsit szertartásnak tekinteni az étkezést és kikapcsolódásnak az edzést. Ha elfogadod, hogy az életed része mindkettő hibáiddal és előnyeiddel együtt, képes leszel a harcra, mivel szembe kell nézned akár most, akár később.

2752a0a1a5e2069f3c85093c0cf3cb9e.jpgSemmiképp se engedj a visszaesésnek, az erős csábításnak miszerint akár hetekre abba hagyod vagy félbeszakítod azt, amit elkezdtél! Illetve ha épp a közelgő ünnepek miatt kezdenél bele az edzésbe és odafigyelt étkezésre, készülj fel a nehézségekre és az év leglehetetlenebb időszakára! Mert bár mindenkinek nehéz és kihívást jelentő hónap a december, tapasztalatból tudom, hogy kezdetben háromszor annyira keményebbnek és kegyetlenebbnek tűnt, mint most. Azóta a gyakorlatok, próbálkozások sorozata, önbátorítás és lelkesedés erősödése kővé változtatott és nehezebben engedek, mint eleinte. Természetesen a nehézségi szint nem változik, ugyan úgy ott lesz, és ott van a kísértés, mint mindig. Itt egyedül az ember önmaga változhat, lelke és személyisége fejlődésének eredménye a határozottabb ellenállás és tudatosabb önfegyelem. Ez igenis gyakorlás és rutin kérdése szóval, ha nemrég kezdted, ne legyél túl szigorú önmagadhoz! Kezd el ismét és ismét, ha kell, minden nap úgy kelj fel, miszerint mantrát mormogsz magadnak fogmosás (vagy más reggeli rutin) közben: Megcsinálom! Ma megcsinálom! Újra belevágok! – Semmiképp se hagyjátok abba az edzést ünnepek alatt se. Azt a fél órát vagy húsz percet mellőzni tudjátok a nagy, rohanó készülődésben sőt, szerintem segít felkészülni a ránk váró feladatok és felmerülő problémák kezelésében. Hiszen készülődni az ünnepre néha képes tortúra is lenni, bár el kell ismernem: az az ünnep nem ünnep, ahol bárki is nehézségként, stresszként, pokolként éli meg. Az, nemes egyszerűséggel kínzás és energia leszívás, lemerítés és embertelen, könyörtelen, hasztalan. Mégis mióta vált a szeretet ünnep fogalma több főbűn-t magába foglaló szó párossá? - Úgy vélem az edzés és így, az önmagunk foglalkozásával töltött idő segíthet feltöltődni és kiegyenlíteni a felhalmozódott gondok okozta belső káoszt. Egészségesebb és odafigyelt étkezés emellett még jobb közérzetet biztosít, több önbizalmat és kevesebb beteges ünnepnapot. Ne hagyjuk, hogy nyomást és befolyásolást gyakorolhasson ránk az a környezeti túlnyomás ami ér nap, mint nap! Nekem elhihetitek: edzés után, mintha minden leperegne és lelkünk, testünk, szellemünk egyaránt megszabadulna a sok mocsoktól ami ránk ragadt. Illetve ajánlom figyelmetekbe a joga torna gyakorlatokat, mik szó szerint képesek levenni a stressz okozta nehéz köveket vállaitokról. Sose engedjetek mások akaratának és ne hajtsatok fejet más nyomás hatására, ha az ellentmond a saját boldogságotokkal és szabadságotokkal! - Tudom milyen, ha ez mégis bekövetkezik és egyáltalán nem kellemes az ünnep meg, megszűnik szépnek lenni. 

Amit az edzéssel töltesz időt, ne vond meg magadtól mások kedvéért vagy lustaság, téli medve szellem kedvéért! S ha már közeleg az újév, mely rendszerint új fogadalmak és ígéretek napja, alapozd meg a jó ideje megfogant esküdet és aznap este úgy jelentsd ki teljesíteni kívánt vágyadat, hogy már belekezdtél! Ne halogasd Január másodikáig, ne várj vele, ha még bele sem kezdtél, de szeretnéd! Tedd meg most és Szilveszterkor legyen a fogadalmad az, hogy folytatod!
Én így fogok tenni.
Miként tavaly, úgy most is megígérem majd magamnak, hogy folytatom és küzdök tovább, el fogom érni a lapos hasat és kihozom testemből a maximumot, miként lelkem és szellememből is. Jobb leszek, erősebb leszek, lehet emiatt változni is fog 1-2 dolog, de mindaz fejleszti majd a jellemem és nem elvesz.
Motivációként szeretnék ismét megosztani egy Előtte, Utána képcsokrot. Eleinte csak álmodoztam erről és erősen vágytam rá, hogy benne legyek és valóságként élhessem meg. Akartam, hogy már ott tartsak, ahol most vagyok. Most viszont örülök az akaratom fejlődésének és annak, hogy nem hagytam fel vele. Az eredménye meglett s hidd el, bárkinél lehet eredménye, csupán akarni kell és belefektetni energiát és időt! Mint, minden másban is, csupán így érhet el az ember fejlődést, eredményt, csúcsot (vagy csalással, de a becsület mindenek felett áll és igenis jó, ha ezt nem veszítjük el).

2015szeptemberbefore.jpg

(2015 Szeptemberben készült a kép. 86kg lehettem vagy több. Igazság szerint, nem igen mertem ráállni a mérlegre)

2017decemberdreamtrue.jpg

(Nézzétek el a tekintetemen lévő semmilyen kifejezést, edzés után készítettem a képeket és kissé fáradt voltam)

Mint oly gyakran hangoztatott mottóimként, eme írást az alábbi sorokkal zárom.
Soha ne add fel/ Sosem késő és Soha ne mond, hogy soha!
Cathreen Misery

Címkék: fitnesz
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr4513504807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Wikkabutterfly · http://wikkagondolatai.blogspot.hu/ 2017.12.18. 09:01:31

Szuper cikk es megdobbento s valtozas, amit elertel key ev alatt. En uguebar vegig cdinaltam Szaszhegyessy Zita kihivasat de AZ annyiban maradozott sajna. Viszont ujra neki akarok esni xsak a vakbelmutethelye meg faj ha hasazok. Zita amugy azt mondta h barmilyen etelel lehet fogyni csak tobb kaloriat kell elegetned mint amit megeszel es ez nekem nagyon tetszett. :)