2018. január 23. 17:07 - Cathreen Misery

Az Utolsó Advent - Előszó

Az Utolsó Advent horror történetem Előszó része.

boritoterv.jpgMegjegyzés: Ez az előszó az elmúlt 2017-es december alatt megfogant, horror történetem bemelegítője és magyarázata, mely részben vélemény a Karácsonyról és az egész ünnepről. Nem gondolom végleges Előszónak, bár abban biztos vagyok, hogy ama történetemet ha egyszer sikeresen megjelentetem rendelkezni fog egy kezdeti olvasmánnyal mely megadja a magyarázatot a keletkezésre, ihletre és a történet megszületésére. Viszont részben személyes szubjektív vélemény, mely több év ha nem évtized alatt felhalmozódott érzések és gondolatok első lépéses megtestesülése, emiatt kegyetlenül őszinte és elvont. Illetve végleges formát a történetben kap és kerekedik ki az egész. 
Szeretném és tervezem majd közszemlére tenni Az Utolsó Advent horror írásomat, viszont előtte szeretném még átdolgozni párszor, illetve megoldani amennyire lehet a lopás vagy más károsodási lehetőségének megelőzését vagy elkerülését. Vagyis, nem egyhamar lesz nyilvánosan olvasható. Igazság szerint következő Karácsonyra tervezem időzíteni és addig rendesen átdolgozva, biztonságosan megosztani. 
Mint Előszó és előzetes ami egyszerre vélemény és eszmefuttatás, megfelelhet Blog bejegyzésnek is, különálló írásként (a kép jövőbeli borító tervemet mutatja. Pont ilyet, vagy hasonlót szeretnék).
Saját véleményt és gondolatot ossz meg nyugodtan lenn a komment szekcióban vagy más elérhetőségen, ahogy kényelmesebb! 

11745682_872754932818308_8601325485850692503_n.jpg

Gyermekként nagyon szerettem a decembert. Eme hónap az ajándékok és szórakozás fellegvárát ígérte s hozta el nekem. Többszöri ajándékozás, csokoládé és sütemény hegyek, szabadidő, amit az iskola kötelezően megad, s mindezt megkoronázza az utolsó nap csúcspontja, tovább fenn maradni és túllépni az eddig korlátozott ébrenlétet. Kivételesen az év utolsó napján én is áthághattam a szabályokat és akár a felnőttek addig maradtam fenn ameddig akartam. Élveztem az ajándékok halmazát és csokoládék döglesztő mennyiségét, melyből ritkán maradt az újév első napjára.
Majd jött a felnőtt lét. Megtörve az eddigi érdektelenséget foglalkoztatni kezdett a gondolat: Miért kell ajándékozni és hogyan lesz a fa alatt? Természetesen már kisgyermekként tudatosult bennem, ha akarunk valamit, csak el kell menni a boltba és megvenni. Ennek bonyolult, stresszes és igen terhes menete, folyamata és miértjei nem izgatták agysejtjeimet egészen a pubertás időszakomig. Hamar késztetést éreztem az ajándékozáshoz, mivel nagyszerű érzést adott, ha ajándékot kaptam. Ezt az érzést szívesen viszonoztam és megadtam másoknak. Egyszerűnek tűnt a képlet. Veszek ajándékot, amit én is hátsó szándék és viszonzás elvárása nélkül oda adok a kiszemeltnek és ő épp oly boldog, akárcsak én. Bárcsak ennyire egyszerű lenne!
Az ajándék megszerzése kész tortúra, az ünnepek átalakultak rémisztő mumussá, a december egyenesen idegesítő és az év legstresszesebb utolsó hónapjává nőtte ki magát, melynek utolsó napján azért mosolyodok el, mert végre vége.

Történetem megszületése időszakában hol máshol lehettem és mi mást kellett megélnem, mint a Karácsony előtti őrületet, nyomort mely drága és tökéletes ajándék után kutat vagy csak költekezik és azt az erős nyomást, mely vásárlásra és pénzszórásra akar késztetni már-már fojtogatott. Évek óta ajándék beszerzés útiterv része a bevásárló áruház leginkább azért, mert sok boltot magába foglalva kényelmesen kiszolgál, és nagy eséllyel megtalálhatom azt, amit remek meglepetésnek gondolok vagy az elképzelt ötlet hozzávalóit. Ha sikertelen az utam, elnézek máshová s modernkori emberként az interneten kutatok megfelelő bolt után. Azt a pár órát, melyet áruházban kellett töltenem elviseltem és általában túléltem.
Kicsi történetem mégis a Karácsony undoráról, utálatáról és arról szól, mennyire kiégeti az embert, tönkre teszi és elveszi az életbe fektetett reményt. Szó szerint megőrjíti az embert és átalakítja valami bestiává, kiölve lelkéből a gyermeki fényt. Jómagam mégis szeretem a Karácsonyt, jobban mondva pár éve megszerettem. Van egy aspektusa, amikor megtörténik az önzetlen ajándékozás szívből, szeretetből. Mielőtt megtapasztalhattam volna ismét eme gyönyörű pillanatot (huszonnegyedike este, szűk családi kör), illetve a törődést, melyet távol élő és szeretett emberekkel mutatunk egymásnak. Egy időben nem hittem benne s jómagam épp annyira gyűlöltem az egészet, mint Stephen Ibach. Főszereplőm testesíti meg mindazt, amit eddig magamban rejtegettem. Stephen, lényegében a karácsonyi undor szülöttje.
Felmerülhet a kérdés: Mégis miért született meg ez a történet, ha mára szerencsésen megélhetem az ünnep valódi, békés oldalát? Válaszom egyszerű. Felhalmozódott érzéseim és gondolataim kivetüléseként született meg, ráadásul nem tűnt el teljesen, mivel az áruházban töltött idő akár munkaügyben, akár más indok miatt, felszínre hozta sőt, pátyolgatni kezdte az ellenszenvet. Megértem azokat, kik ellene vannak a karácsonynak és az egész decembernek, de megértem azokat is, kik szeretnek ajándékozni és foglalkozni az ünneppel. Szerintem mindkettőnek helye van, az nem mindegy mekkora mértékkel.
Rettentően zavaró számomra s egy idő után idegesítő jelenséggé növi ki magát az emberek tömege és sokasága, mely összegyűlik egy bevásárló áruház zárt falai között. Ezeket az épületeket nagyra, néha monumentálisra tervezik több ezernyi bolttal és mindenféle szükségletet kielégítő egyéb üzlettel és helyiséggel. Mégis, legszívesebben felgyújtanám az egész kócerájt, ahogy van. Megtömött idegesítő és rohanó emberekkel együtt, a fényes és giccses dekorációkkal, nyomasztó reklámokkal és agyat tépő akciós táblákkal. Senki sem törődik a másikkal. Lökdösődnek, ha nem férnek el tolakodnak, ha türelmetlenné válnak majd a vissza szólalkozó vagy reagáló illetőnek olyan obszcén szavakat mondanak, melyekről egyértelművé válik a csúnya szavak széles skálájának megléte. Gyakorta konfliktust szül a türelmetlenség, a másik eltaposása vagy figyelem kívül hagyása, mivel karácsony környékén kimagaslik az önzőség, hiúság és sznobság. Mérhetetlen mértékben megnő az említett jellemek nagysága és fontossága, mik elsődleges irányítói lesznek az áruházban lévő emberek döntéseinek. Mindezt megspékeli az a hihetetlenül nagy egoista akarat és hataloméhes makacsság, melynek sajátos jelmondata az „Akarom. Most azonnal akarom, kizárólag csak azt!”. Egyszerre utálok mindenkit, kívánom pokolra az összes embert s pár óra elteltével ki akarok szabadulni a beton börtönből, az ember mesterséges olvasztó tégelyéből függetlenül attól, meglett e a tervezett tárgy, lélektelen ajándék.

Szemet és fület zavaróan erőltetett az ünnep már koraidején. Alig alszunk egyet halottak napja után, mely a gyászról és a halál okozta bánat siratásáról szól, sokaknak fájdalmas vagy épp kellemes emlék nosztalgia időszaknak számít, amikor a Karácsony ünnepét hirdető marketing környezet arcba tolja az idegtépő tényt: Itt van, az ünnep hamarosan eljő! Nem törődve a gyászoló emberek érzéseivel tiszteletlenül, mondhatni halottgyalázásként az arcba tapos, fülbe mászik és zengi a szeretet ünnepének tartott, méregdrága időszakot és annak aranyló értékét. Kérdem én: Ha a Karácsony a szeretet ünnepéről szól, miért nem tud illedelmes maradni, kedves és megértő, mely megvárja a megfelelő időpontot? Megértem a kereskedelmi, marketing, pénzbevételi szempontokat s azt, hogy rettentően sok embert kell kiszolgálni, vásárlásra ösztönözni melyre nem lehet időben felkészülni s minden próbálkozás ellenére az utolsó két hét, maga a pokol. Mindezek ellenére úgy vélem, azt látom, megromlott az ünnep jelentése, elmosódott a legfontosabb mondandója és régen elveszett az a mély varázsa, mely összehozta a rég elszakított embereket.  Nem szeretet az, ahol pénzmutogatás miatt drága ajándékokat vesznek. Nem szeretet az, ha elhanyagolt rokonainkat méregdrága ajándékokkal akarjuk kielégíteni, még akkor se, ha fizikai formája megváltozott (például a legújabb, legdrágább mobil a tinédzser gyermeknek, hiszen egész évben el volt hanyagolva. Majd ettől érzi, hogy fontos és amúgy létezik). Nem a szeretet ünnepe az, ahol fizikailag, lelkileg és szellemileg megöli az embert. Nem szeretet ünnepe az, ahol a stressz és idegesség extra magas színvonala miatt tönkre megy a szervezet. Nem a szeretet ünnepe az, amin sokan csak túl akarnak esni, s úgy mennek át az újévbe, hogy szerencsének tekinthető, ha maradtak anyagi javak a következő hónap szükségleteinek megteremtésére.

Gyerekként nem láttam a pénz értelmét, nem fogtam fel a Karácsony felnőttek által értelmezett fogalmát, miként nem törődtem ajándékom fa alá kerülésének körülményeivel és előzményeivel. S bár, nem voltam sokat akaró gyerek viszont akadtak álmaim és vágyaim épp úgy, mint bármely más gyermeknek. Nehéz és mély csalódást jelentett végül meglátni és felfogni a felnőttek által megélt és valósnak tartott Karácsonyt. Már-már traumaként értelmezhető a felismerés és döbbenet mely minden évben egyre kínzóbban, egyre kegyetlenebbül szembesített azzal, hogy a gyermeki naiv elképzelések hazugságok. A szeretet nem is szeretet csak pénz, a fa díszítése és ajándék vétele kötelező elvárás épp úgy, mint dolgozni menni (vagyis ha tetszik, ha nem, kötelesség és akár akarod akár nem, meg kell(!) tenni). A család, otthon, szeretet, kedvesség fogalmak azon háttér valódiságára, hogy nincs ilyen. Áltattak és hazudtak nekem ezekről s nem csak közvetlen környezetemben élők, hanem médián keresztül, iskolákban s végérvényesen mindenhol kifordított önmagamból. Fiatal felnőttként utálattal tekintettem a Karácsonyra, az egész decemberre. Amint önhatalommal és önakarattal rendelkeztem melyben megtehettem a saját akaratomnak való engedelmességet, máris kerültem az ünnepek megtartását. Esetlegesen kimondtam pár kedves szót, mert elvárták. Ritkán adakoztam is, bár akaratomnak ellent mondott s így kedvtelen kényszerként éltem meg. Viszont több év megadatott az ünnep mellőzésével, amikor igyekeztem kerülni az összes nyomást gyakorló környezeti hatást, legyen szó élő személyről vagy elektronikus médiáról. Eltekintettem a dekorációktól, készülődéstől, ráhangolódástól. Legtöbb energiát abba fektettem, hogy vak és süket lehessek, illetve immunis bármiféle Karácsonyi ingerre. Egyszerűen úgy tettem azokon a napokon, mint bármely más napon s így is kezeltem. Utálatom átfordult gyűlöletbe, elültetve magvát lelkem szegletében.
S bár az eltelt három évben megtapasztalhattam a Karácsony valódi jelentését, miszerint nem veszett ki mindenhonnan s bár ritkán, de akadnak igaz és őszinte szeretet ünneplők, nem tudták kiölni a régmúlt érzéseket. Kevéske évek alatt meglepődve vettem észre és nehezen tudtam hinni a megtapasztalt önzetlen szeretetnek, család fogalom létezésének és otthon szó meg nem halt valódiságának. Éveken át bezárva egy ablaktalan szobába, idővel elhisszük a Nap megszűnését és a tényt, hogy sose láthatunk fény vagy bármi mást a kinti világból. De amint megadatik a lehetőség és rés nyílik a falon, ami egyre nagyobb és nagyobbra tágul, nem lépünk ki és futunk az elveszettnek hitt lehetetlenbe.
Számomra lassan jött a befogadás és újbóli remény felépítése. Megfordult fejemben a gondolat, miszerint csak álmodom és az egész nem történt meg, soha. Csalódásom régmúltról annyira mélyen megmaradt, az utálat és undor annyira beette magát csontozatomba, hogy a mostani év időszakában összegyűlve kikívánkozott. Nem tagadom, Stephen Ibach amolyan lélek darab kivetülés, énem egy elnyomott része, darabja. Nem cselekednék úgy, mint ő leginkább azért, mert ma már bebizonyították az igaz boldogság és ünnep létezését.
Viszont változatlan érzések maradtak bennem és élénkülnek meg ismét, mikor belépek egy bevásárló áruház falai közé minden év decemberében.
Iszonyatos tömegnyomor.
Hányingerkeltően sok ember és csillogó karácsonyi díszek.
Modortalanság, bunkoság és egoizmus.
Egy szó, mint száz történetemen keresztül szeretném megmutatni mindazt, mit megtapasztaltam, megszereztem, mit érzek és gondolok lehetőleg mélyen sötét és elvont lélekdarabomból merítve

Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr3413595273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.