2018. február 21. 19:02 - Cathreen Misery

Tudatos Életmódváltás – Helyzetjelentés

Avagy személyes jellegű beszámoló, vallomás és jövőbeli tervek irománya.

01a0c7b9f97814f1019d206fa3ead916.jpg

Nehéz elhinni a gondolatot és a tényt, miszerint három hónap híján két éve kezdtem el drasztikusan megváltoztatni az életmódomat, szemléletemet és az egész belső/külső világomat. Már meséltem, miért tartom azt az időpontot sorsfordító dátumnak és miért emelem ki olyan sokszor (2016. Május). Hiszen az előtt, még sose tettem semmit, amiben ennyire megmakacsoltam volna magam és ami miatt, ennyire kitartóan csinálnám tovább, tovább és tovább. Folyton félbehagytam mindazt, amibe belekezdtem, így a jelenlegi helyzet és a felismerés, miszerint nem álltam meg teljesen idegen, új és ismeretlen számomra (mindazonáltal felemelő érzés és örömmel tölt el).
Annyi már biztos: nem szabad félni az ismeretlentől, az újdonságoktól! Néha hagyni kell, hogy ezek bekövetkezzenek vagy épp tenni értük és hinni a jó következményekben. Tudom milyen, ha az ember fájdalomtól, csalódástól, kellemetlen és rossz érzések elkerülése végett inkább nem teszi meg az első lépést, ha lehetőség adódik hanem, egyenesen megkerüli vagy hátat fordít. Volt, amit szó szerint megtagadtam magamtól pedig, ma már tudom: hasznomra vált volna, nagyom.
A sok kiaknázatlan lehetőségtől, a maximális elzárkózottság minden lehetőségtől, félelem és rettegés a fájdalomtól, erős bizonytalanság és kétségek közt gyötrődés mind, hihetetlenül sok időt vettek el tőlem. Jellemben és személyiségben is változnom kellett ahhoz sőt, még mindig változok és alakulok bizonyos területeken annak érdekében, hogy jobb legyek és ne álljak meg az úton, melyen haladok. Természetesen fellépni és elkezdeni, az jelentette az igazi kihívást. Visszagondolva úgy képzelem el magam, mint egy gyenge nőt, aki váratlanul elhatározta, hogy amazon harcos akar lenni bármi áron, mert elege lett a folytonos elnyomásokból, eltaposásokból és nem elég erős, bátor, kitartó bármihez is. – Mert hát, tényleg így volt.
Elismerem, elsődleges motiváló erőm abból származott, hogy nem akarok kövér lenni többé és mivel pontosan jól tudtam, hogy túlsúlyom csak és kizárólag magamnak köszönhető, még jobban változtatni akartam. Hiszen, testem tud vékonyabb lenni. Öröm az ürömben, miszerint genetikai adottságaimból kifolyólag testem képes az energia raktározásra nem is kicsit, de felhasználja azt, ha arra szorul vagyis, tudok fogyni és hízni. Tény, hogy ha még ősember lennék, nagyon jó túlélési képességnek számítana, de a XXI. században inkább közutálatnak örvend és többségében átok. S ahogy már írtam, mióta az eszemet tudom mindig én voltam a társaság túlsúlyos tagja, a lányok között nem csak a magas, de nagydarabja is, akinek bár nem lett volna ez gond mégis sikeresen elültették a bogarat a fejemben, miszerint így nem fognak szeretni.
Persze, ma már tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz, és ha valakit tényleg a külseje alapján „szeretnek” nos, az erős hazugságban és álomvilágban él, amiből én nem kérek. De tinédzserként, akartam az elismerést azt, hogy észrevegyenek és ne a túlsúlyom miatt.
Húszas éveim után sem figyeltem jobban oda magamra, bőven akadtak ingázó időszakok, mert bár, megpróbáltam edzeni és egy éven keresztül minden reggel, fél órás edzéseket igyekeztem megcsinálni, abba maradt. Ráadásul rosszul kezdtem neki az egészhez. Nem informálódtam alaposan utána, nem érdeklődtem az interneten és hozzá értő emberektől. Nem készítettem fel magamat lelkileg kellően és a legfontosabb: nem adódott meg a körülmény semmilyen szempontból sem, hogy sikeres maradhassak és tovább folytathassam.

6499e967e990f39cac2040f8aa51f38f.jpgNem óriási részben, de kicsit igenis számít az, milyen közösség, környezet, állapot társul az emberhez akkor, amikor belevág vagy szeretné elkezdeni. Illetve az út további szakaszán is fontos befolyásoló tényezők ezek melyek mellett, ha az ember nem elég erős és kitartó, képesek lehetnek rossz hatással lenni. Nekem szerencsém van, mivel támogató és elfogadó közegben vagyok és a kezdetekor is így álltam. Viszont úgy néz ki, hogy a jelenlegi tudásom kevésnek bizonyul és az út eddigi szakaszáig volt elég. Már egy ideje éreztem és sejtettem, hogy nem elég és tovább kellene tanulnom benne, keresni, kutatni és olvasni a témában mivel egy magasabb szintre léptem. Nem kell óriási lépcsőfok lépésre gondolni főleg, hogy maga a folyamat lassan zajlott. Szépen mentem egyre jobban felfelé majd megálltam. Nem jött a hetente (körülbelül) rám törő érzés és testjelzés, miszerint valami más lett, valami jobb és nagyszerűbb. Ezek az érzések aprók voltak minimálisak mégis, nagyon motiváló tudott lenni.
Őszintén, tavaly december eleje óta érzem, hogy megrekedtem. Abban a hónapban elsődlegesen arra igyekeztem fókuszálni, hogy tartsam az állapotomat és ne hagyjam magam kísértésbe esni az ünnepek alatt. Magyarán és röviden, ne térjek le az utamról azzal, hogy vissza növesztem a zsírraktáraimat. Aztán eljött az újév, januárt írtunk és bár próbálkoztam intenzívebb edzésekkel, néha túl tudtam lépni az egy órát 2-5 perccel (ez általában hetente 2 alkalommal sikerült, többször nem mertem megismételni). Viszont nem figyeltem oda, milyen edzéstípusokat csinálok illetve, mit eszek, mennyit és hogyan.
Most már februárt írunk lassan a végéhez közeledve hiszen, ez az év legrövidebb hónapja. Én továbbra se haladtam semmit Fitnesz és Egészségesebb Étkezést illetően, amiért el kell ismernem: csalódott vagyok. S bár beismertem, ahogy most kedves olvasónak is bevallom, csekély a tudásom, nem elég a tapasztalatom ráadásul újabb kétségek és kérdések merültek fel bennem, egy ismeretlen és új jelenség miatt. Illetve ki akarom egészíteni a vallomásomat azzal, hogy november vége óta rettentően sok édességet, nassolni valót ettem olyat, ami túlzottan cukros és nem mondható kifejezetten egészségesnek, diétásnak meg végképp nem. Ha eltelt egy nap egy héten úgy, hogy nem nyúltam csokoládéért, nem ettem valami cukros, csokis dolgot, nagyon tudtam örülni a fejemnek. Az állapot viszont megtört, már másnap. Persze, lehetne erre mondani: tartsak mértékletességet, csak keveset meg néha egyek olyat, amit nagyon kívánok, mégis ki kellene tennem az étrendemből… viszont ez nem ilyen egyszerű, legalábbis nekem nem. Már említettem azt is, miszerint evési zavaraim vannak, és nem teljesen működik jól összhangban az agyam a gyomrommal, ahogy a szervezetemnek kellő tápanyag pótlás érzékelése sem reális. Egyszerűen túleszem magam és hajlamos vagyok a habzsolásra, mint aki évek óta nem evett. Csillapíthatatlan éhség képes rám törni, amit töménytelen édesség és cukor sem képes elűzni végleg, csak ideiglenesen. – Ezt elsődlegesen lelki gondnak tekintek mivel, ha lelkem stabil és nincs érzelmi válságom, szélsőséges állapotú érzelemben, az étkezésem képes elérni a normális szintet. Jobban mondva szervezetem visszajelzései megközelítik a realitás talaját és nem kívánok még akkor valamit enni, ha már bennem van a fél hűtő (igen, kicsit túloztam az érzékletesség kedvéért és azért, mert ilyennek látom kívülről a helyzetet).
Mielőtt bárkiben felmerülne a gondolat, hogy nekem komoly lelki betegségem lehet nos, tényleg volt anorexia időszakom, ahogy az ellentéte is (túlzott evés). Illetve nem kell aggódni van megbízottam, aki odafigyel arra, hogy a mérleg egyik oldalára se essek át vagyis, éheztetni és halálra enni magam nem fogom emellett, ő remek kiinduló pontom és mércém egyaránt. Szerintem kellően megfelelő mennyiségben étkezik és mivel magamban nem bízhatok 100%ban, valamilyen viszonyítási alap kellett. – Ha neked olvasónak is kell mérték és példa, mindenképp keress magadnak! Lehetőségek híján dietetikus szakemberhez fordulj, aki szerintem képes mindenre megfelelő választ adni, ami a megfelelő étkezést jelenti (mennyiség, minőség, összetétel, stb.).

36f8bfdc4b82449e76a5ff5e908c1d87.jpgMindemellett olyan kérdés is felmerült bennem, miszerint mi van, ha a csillapíthatatlan éhség részben fehérje hiány, amit a megnövekedett edzés miatt igényelne a szervezetem? (Tény, nem szabad minden jelzést figyelmen kívül hagyni még akkor se, ha lelki eredetű!)
Nem viccből kapcsolódott mára össze ikerpárként az a két fogalom, hogy testépítő – fehérje (protein). Részletes és megbízhat információt a fehérje fontosságáról ITT (házipatika.com) és ITT (Wikipedia) olvashattok. Tömören és lényegében a vércukorszint stabilizálásában fontos és izmaink építésében illetve, a fehérje minden sejtben lejátszódó folyamathoz szerepet vállal így nélkülözhetetlen. Az első forrás szerint édesség után sóvároghat az, aki kevés fehérjét juttatott a szervezetébe hiszen, leeshet a vércukor szintje s olyankor a szervezet ezt, ki akarja balanszolni. Tény, hogy december óta megnőtt az edzéseim idejének hossza és minőségének tartama egyaránt. Hiszen, folyamatosan kihívások elé állítom magam és igyekszem végig csinálni az edzés tervet még akkor is, ha már nem kezdőknek lett összeállítva. Fokozatosan, de folyamatosan növeltem az edzést akár izom terhelésről volt szó, akár kardió edzésről. Előfordulhat, hogy szervezetemnek már nem megfelelő a majdnem két éve, fokozatosan kialakított étrendem és más kellene. Jobban mondva pótlás, amit eddig nem megfelelően próbáltam helyettesíteni.
Nem fogom kijelenteni egyiket se biztosra mivel, nem vagyok se orvos, se dietetikus, se biológus, se más szakember, aki ezt sokkal pontosabban megmondhatná. Amiben reménykedek és egyelőre nem tapasztaltam vagy vettem észre jelét az az, hogy ne legyen betegségem, rendellenességem, helyrehozhatatlan változás a szervezetemben. Tervezek első körben elmenni egy testzsír százalék mérésre jobban mondva olyan helyre, ahol megfelelő eszköz áll rendelkezésre és képes megmondani több fontos információt testem jelenlegi állásáról. Utána hozzá értőt megkérdezek, ha úgy látom szükségét, szakembert fogok felkeresni és tanácsot kérni abban, hogyan tovább. Kérdések, amik felmerültek bennem: Jó ez az elképzelt út? Jól vázoltam fel magamnak az új terveket, a küzdelemhez kellő új és eddig ismeretlen megoldásokat? Vajon elég lesz az interneten megszerzett tudás kiegészítve egy fitneszterem adta lehetőségekkel, vagy több kell?
Az biztos, mindegyik kérdésre megkeresem a választ s most, nem hátrálok meg! Nem hagyom abba, nem állok meg, és nem fordulok vissza azért, mert akadályba ütköztem! Ügyebár nem éreztem azt a haladást, amit eleinte, amit nyáron. Most viszont apró reménysugarat látok mely elég biztatást ad ahhoz, hogy menjek és szerezzem meg a válaszokat, mert tudom, hogy azokkal haladhatok és elérhetem a céljaimat.

Be kell vallanom még valamit. Ügyebár ahogy említettem, a decembert sikerült szint tartással tölteni sőt, betegség miatt még vesztettem is súlyt ideiglenesen. Viszont azóta, pontosabban Január első hete óta, folyamatosan érzem és érzékelem az átlagos mérlegnek köszönhetően, hogy gyarapodok és ismét, egyre nehezebb vagyok. Február 18.án 73,5 kg-nak mértem magam pedig, a nyáron 66-65kg magasságában mozogtam (ez az a tényező mely teljesen új, s mely miatt megszületett a bejegyzés). Pontosan jól tudom, hogy ahogy a zsírszövetnek, úgy az izomnak is súlya van vagyis, nem kell azonnal zsírraktár növekedésre gondolni. Teljesen tisztában vagyok mindezzel, ahogy azzal is: bizony tűnhet valaki súlyosnak egy átlagos mérleg alapján úgy, hogy közben csupa izom. Ezért mondják és sulykolják sok helyen az emberbe azt, hogy nem szabad teljesen hinni a mérlegnek hiszen, nem úgy értelmezzük az információit, amit valójában jelentenek. Figyeltem közben a ruha méreteket és igyekeztem testem apróbb változásait nyomon követni, hátha megkapom a választ és valami biztató jelet ad. Nem tagadom, néhol tényleg feltűnt bizonyos izom növekedés és erősebbnek is érzem magam viszont, ennyi nem elég. Rá kellett jönnöm, hogy pontosabb és megbízhatóbb mérések kellenek vagy akár még több segítség. Amit már említettem.
Igazság szerint a fehérje hiányra a cikk írása közben döbbentem rá és arra, hogy bőven van benne igazság. Mégis, nem jelentek ki semmit biztosra. Ha meg lesznek az adatok, elég bizonyosságot szereztem és úgy tűnik a megbízható visszajelzések alapján, hogy a lehető legjobb és legújabb szakaszra értem, szerintem ismét adok helyzetjelentést.

c7056061bceee70709093e9f1702383a.jpgMiért írtam személyes élménybeszámolót és miért szeretnék írni erről később is?
Egyszerű. Még sose történt velem ilyesmi s bár, egyszer mindent el kell kezdeni, sokan elfelejtik: ők is kezdők voltak. Tudatlan, tapasztalatlan senkik. Akad köztük olyan, aki elvárja egy másik kezdőtől, hogy azonnal és pontosan tudjon mindent (nem feltétlenül csak a sportban, az élet bármely területén). Felettébb ostoba viselkedés és irritáló jelenség egyben. S mivel nagyrészt egyedül kezdtem el, a lehetőségeknek megfelelő segítséggel és önszorgalommal a tudás megszerzéséért, talán sose felejtem el, milyen volt az első hét, hónap, év. Szeretném a megszerzett tudást és megmaradt emléket úgy átadni, ezek segítségével úgy motiválni másokat, hogy az hasznos legyen. Maximálisan támogató és erőt adó. Az új szakasz, új tapasztalatokkal jár, újabb kérdésekkel, amikkel minden sportoló, edzést végző ember találkozhatott már mégis, nem látszik. Sokan olyannak tűnnek, mint akik profi fitnesz oktatóként vagy edzőként ugrottak volna ki az anyaméhből pedig, ez hazugság. Nem kell eltitkolni a kezdeti nehézségeket, se az első lépéseket. Igen, bizonytalanok és bénák, néha felettébb komikus vagy szégyenletes, de azok vezettek a jelenhez. Mivel tudom és érzem, hogy valami ismeretlen aspektushoz értem és újabb változás elé nézek, gondoltam megosztom a fejemben kavargó eszmefuttatásokat. Min morfondíroztam ennyi ideje, mi jár folyamatosan az eszem.
Ahogy már említettem, kitűzött célom a lapos has elérése. Most kijelentem, hogy új célt társítok mellé, mégpedig azt, hogy természetes úton szeretném elérni a korlátaim határait és megmutatom, mennyire erős lehet egy nő. Magyarán szeretném elérni a női testem felépítésének legjobb változatát. Tudom, hogy képes lehetek rá és testem, sose hagyna cserben.
rainbow-smoothie-5b.jpgMit értek az alatt, hogy természetes módon? Nos, tényleg szeretném az egészséges táplálkozást komolyan és aktívan a minden napjaim részévé tenni és megszokott, állandó jelenséggé tenni. Szeretnék úgy sokáig élni, hogy megelőzök mindent amit, csak lehet annyira, amennyire lehet. Vagyis, ha bajom adódna, betegség, leépülés az ne a helytelen, lusta, figyelmetlen életvitel következményeként, ne az én szándékos hibámból történjen. Sajnos manapság nagyon sok a feldolgozott, ipari úton, gyors és gép által előállított, mesterségesen adalékokkal megtoldott élelmiszer a boltok polcain. Érthető, ha ezt a sok, milliárdnyi éhes szájat és pénz nyereség tényezőket nézzük. Mégis úgy vélem, hogy a tömeges, nagymértékben helyesnek tartott és megkövetelt egészségesebb étkezés és vásárlás kezdi elérni a célját. Egyre több a kevesebb cukorral (vagy mentes) étel, ahogy összetevőiben is változnak már kedvező áron elérhető élelmiszerek. Igyekszem kihasználni az ilyen lehetőségeket, nem spórolok, ha ételről van szó és minél jobb minőségben igyekszek vásárolni. Első ponton a friss gyümölcsök és zöldségek állnak, amiket ma már nagy mennyiségben fogyasztok, naponta és nem sajnálom rá a pénzt. Jó ideje így teszek és meg kell hagyni: megtérül az anyagi áldozat! Viszont akad valami, amit nem vennék, és nem ennék vagy innék, mégpedig a mesterséges protein cuccok és testépítéshez árult, mesterséges termékek. Például a közismert BioTech és társai. Felőlem mondhatnak akármit a protein porokról, szeletekről, pezsgőtablettákról meg kis milliónyi változatban elérhető termékeikről, én nem bízom egyikben sem! Hiszen természetellenesen nagy izomtömegű nők és férfiak reklámozzák, akik valójában nem lehetnének akkorák (keress rá egy ’40-es, ’50-es évekből pár testépítőre és látni fogod, ők még nem éltek szteroidokkal, se más kémiai „bombákkal”. Ide illő írást olvashatsz ITT (A genetika nem lehet kifogás.) Emellett semmi természetest nem tartalmaznak, márpedig nem viccből juthat az ember fehérjéhez természetes dolgokból. Rendben, nyomokban tartalmazhatnak eredeti anyagokat a földanyától, de elenyésző mértékben hiszen, ezek mind a turbó izomépítésért vannak, amiket az ember az embernek hozott létre.
Szerintem nem kellene túlzottan az ember által előállított termékekre hagyatkozni, mint táplálék forrás, így is akad bőven belőle. Mielőtt bárki kérdezné nem, nem vagyok vegetáriánus, se paleolit, se semmilyen más evési irányzat híve. Csupán egészségesen szeretnék étkezni és így fenntartani az egészségemet amennyire lehet, ennyi az egész. Meg hát, maximálisan nem tudok elszakadni az élelmiszer üzletláncoktól, igenis szükségem van rájuk. De azon belül amennyire lehet, megválogatom mit eszek meg és igyekszem kiaknázni a lehetőségeimet az alapján, amit jónak és helyesnek vélek a jelenlegi tudásomra támaszkodva.
Persze, felőlem mások úgy és azt esznek, isznak, amit akarnak. Nem ítélek el senkit, ez csak vélemény és saját szemlélet szóval, nem rátámadni vagy rágalmazni akarok senkit, aki mégis él testépítéshez árult termékekkel és fogyasztja őket! Miként az egész bejegyzés sem rossz és ártó szándékkal született. Csupán szerettem volna leírni és megosztani élményeimet, gondolataimat, tapasztalataimat és aggodalmaimat. Így látható, hogy én is emberből vagyok, ahogy mindenki más legyen szó híres fitnesz modellről vagy híres edzőről egyaránt. Ők is halandók, ők is emberek és képesek hibázni. Viszont velük ellentétben, én szeretnék úgy motiválni, hogy elmondom a nehézségeket is. Hiszen, semmi se egyszerű, amiért harcolni kell! Az élet ilyen.
Köszönöm, ha elolvastad és lényegében végig hallgattál! Tudd, hogy nem vagy egyedül – ez a felismerés nekem is sok erőt adott. (:
Egyelőre zárom soraim, majd még jelentkezem!

Végére szeretnék az aktuális küllememről képeket megosztani, ha nem gond. Még sokat kell fejlődnöm, de ahogy már hangsúlyoztam kismillió alkalommal, a jelenleg bekövetkezett változások teljesen újak. Akár hiszitek akár nem, sose volt hasonló alakom se, s ha már ezt sikerült elérni, akkor többre is képes vagyok! (: 

dsc0656612.jpg

dsc06508.JPG

dsc06499.JPG

Cathreen Misery

Címkék: fitnesz
Szólj hozzá!
2018. február 17. 18:07 - Cathreen Misery

Újradolgozott írásom: Végül, Megöltem.

Három éve született horrorisztikus írásom, új köntösben és formában tálalva.

tumblr_nc2hq5mod61thfz9xo1_r2_540.jpgEredetileg Valentin napon szerettem volna megosztani az írásomat, de újradolgozás, helyenként átírás és apró szépészeti átalakítások végett a publikálás időpontja változott. Utólag belegondolva nem is baj, hiszen magamból kiindulva, sokatok menekülhetett az internet használatától Bálint napon. Ki kíváncsi a másik ideiglenes és nagyrészt hazug szerelmi életére, nemde? Szóval talán, jobb is így. 
Jómagam nem tartom a nyugatról származó ünnepet és szerencsére, ebben társra leltem. Úgy vélem, ha valakit szeretünk akkor tegyük az év minden napján. Ha ünnepelésre vágyom annak fényében, miszerint mennyire régóta tartozunk egymáshoz, akkor kielégítek minden vágyat eme szent célért az évfordulókon. Őszintén, csupán azért szerettem volna az említett napon megosztani átmunkált írásomat, mivel témában aktualitását élheti sőt, mi több, tökéletesen kegyetlen és gúnyos alkotás lett volna (s még tekinthető annak). Mint a Véres Valentine horror film (nem volt nagy szám az a film, de tetszett a Valentin nap szembeköpése). 
Előfordulhat, hogy olyan olvasó tévedt ide, ki olvasta már régebben a történetemet három évvel ezelőtt (bizony, nem mai darab). Nekik és az újonnan érkezett látogatóknak egyaránt azt mondom: megéri beleolvasni! Igyekeztem kiküszöbölni a rég ejtett hibákat, kivenni a felesleges töltelék részeket amik nem érintették a történetet és valójában, hasztalanul adtam az olvasó tudomására. Hihetetlen, mennyire figyelmetlen voltam e téren! Szerintem kicsivel érettebb és kiforrottabb karaktereket sikerült adnom, ízlésesebb és jobb fogalmazásokkal tőlük. Igyekeztem helyesírási és fogalmazási hibákra is figyelni, de ettől még akadhatnak javításra szoruló részek. 

Remélem ez nem ront az élményen és mindenkinek egyaránt élvezhető, ha nem félelmetes olvasmányt jelent majd!
Beillesztem még a Fülszöveget a borító tervemmel, ami remélem kedvet hoz az elolvasáshoz. Utána az egész írást elolvashatod a gugli felületén. Ehhez egy jól kivehető, egyértelmű linket illesztek be a bejegyzés legalján. Meg kell értenetek a választásomat. Ide (a blog.hu felületre) nem fér ki az egész mivel limitált a bejegyzés hossza, így szerintem a jövőben több írásom is ekképp lesz közszemlére téve a mostani után. A linkre kattintva csak olvasható állapotban lesz megtekinthető, s bár letölthető marad azoknak akik birtokosai a linknek, remélem nem lesz visszaélés, ne adj isten lopás. Rendben, nem tökéletes, nem is a legjobb és nem vagyok híresen zseniális író, hogy rettegnem kelljen a lopásoktól mégis, aki megteszi és ezt megtudom... addig élt.
Örömmel fogadok bárminemű véleményt és kritikát ott, ahol az olvasónak kényelmesebb! (Akár itt a bejegyzés alatt, facebook-on vagy privát üzenetben)

brotitoterv_vegul_megoltem.jpg

Végül, Megöltem
Fülszöveg

Interneten ismerkedni? Ki ne élt volna ennek a lehetőségével hiszen, manapság természetes és magával értetendő a létezése. Magányos és zárkózott emberek közkedvelt kapcsolat teremtési módszere, ahol új lappal kezdhetnek minden új levelet és csak azt tudhatja meg a másik, amit hagynak és akarnak. Olyannak láttatják magukat, amilyennek elképzelték, és ha kedvük tartja, eltitkolhatják a valóságot.
Mások itt lesznek a legőszintébbek és legnyíltabbak, hamar feltárják féltve őrzött titkaikat és megosszák a másikkal hiszen, arctalanul és inkognitóban nem lehet ebből baj. Nebáncsvirág és Alex Deadman felhasználók, akik természetesen kitalált, virtuális világra átalakított nevekkel rendelkeznek, megismerkednek az interneten. Beszélgetésbe elegyednek, írogatnak egymással és lassan, de biztosan, egyre szorosabb kötelék alakul ki közöttük. S bár nem látták még egymást, fizikai valóságban nem tapasztalhatták meg a másik létezésének bizonyosságát mégis, mint a legtöbb interneten ismerkedő, egy csepp kétség sem merül fel egyikükben sem, hogy a másik nem létezik.
Írást követi a válasz, egymás után jönnek, majd mennek az üzenetek s végül eljön a pillanat, amikor felmerül az ötlet: találkozhatnának. Sok interneten ismerkedőnek megvan a maga véleménye arról milyen, ha materializálódik a számítógép által megismert idegen. Akad, kit csalódások értek, átverések, hazugságok vagy felültették. Akad, kit így találta meg élete szerelmét, interneten építette ki a baráti és ismerősi körét és jó dolognak tartja a virtuális háló használatát.
Bárhogy is, megosztó vitatéma lehet az interneten való kapcsolat teremtés. S mennyire kevés szó esik a veszélyes kockázatokról, miket magában rejt ez a modern találmány! Nebáncsvirág megtapasztalja az egyiket hiszen, Alex nem az, akinek mondja magát.... nem teljesen, csupán nem közöl pár részigazságot.
Alex Deadman a felhasználók rémálma.

A 11 oldalas írás itt megtekinthető és elolvasható, csak kattints a lenti nevekre! 
Nem gond, ha nincs programod amivel megnyithatnád, mivel a gugli dokumentum opciója ezt megoldja helyettünk. Csupán internet kapcsolat kell és az alábbi link.
Kellemes olvasást és köszönöm!

>>> Végül, megöltem <<<
Írta Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2018. február 10. 10:17 - Cathreen Misery

100 dolog, amit Szeretek – Motivációs Írás

Avagy pár színes fogalom a szürke hétköznapokra.

10532556_269169413283828_19201024852242794_n.jpgNemrégiben találkoztam Metaforaszennyezés blog oldalán olyan bejegyzéssel, amelyben száz örömöt okozó tényezőt írt le sorban, egyszerűen. Amint szembe találkoztam a blog bejegyzésével tudtam, hogy szeretném én is megvalósítani és megcsinálni, miként ő (írását a fenn említett blog névre kattintva elérhetitek). Tényleg egyszerű, mégis nagyszerű a maga nemében hiszen, nem kell mást tenni, mint összeszedni száz olyan dolgot, melyek mosolyt csalnak arcunkra, szeretjük őket a minden napokban megtapasztalni és apró fényt gyújtanak reményvesztett szívünkben.
Sietős és rohanó világban, ahol erőltetik a pénzhajhászást és szinte sosincs elég idő magunkra, szeretett ismerőseinkre vagy bármi másra, ami tényleg feltöltene és kipihenté tenne (akadhat olyan, akinek aludni sincs rendesen ideje, nem hogy magára szánjon pár percet.), lassan belefásulunk, belefáradunk és elenyész minket. Mégis úgy vélem, hogy felesleges, ártalmas és hasztalan alárendelni magunkat ezeknek az őrült elvárásoknak és társadalmi nyomásnak. Nem fizetik meg eléggé, s amit elveszítünk lelki és fizikai egészséget, soha senki nem adja vissza, miként az elvesztegetett üres éveket se. Szerintem igenis ideje megpihenni és rácsodálkozni a környezetünkben található gyönyörűségekre, érdekességekre, apróságokra. Ha csak egy blog bejegyzés erejéig is, de érdemes. Bárki, aki kedvet kap hozzá, töltse ki és okozzon magának pár színes pillanatot.
Hiszen, ahogy az ExAntifaces videóban is megmondták: A világ azért színes, mert nem fekete-fehér!

Szeretném megmutatni a saját listámat, mely engem boldoggá tesz és képes örömet okozni. Úgy is tekinthető eme bejegyzés, melyben kicsit ismét megnyílok és kitárulkozok, természetesen biztonságos keretek között. S amint megírtam a bejegyzést megyek és keresek még száz csodát, illetve azon leszek, hogy az életem hátralevő részében újra és újra elkápráztasson vagy vidámmá tegyenek az alábbi tényezők.
Könnyebb átláthatóság és számontartás végett, csoportosítással igyekeztem összefoglalni a fogalmakat (ötösével haladok százig). Megjegyezném, hogy a mindennapokban is szeretek épp ilyen rendszerezett, tervezett, előre megfontolt és valamilyen szempont alapján csoportosított életet élni. Ezerszer egyszerűbb, mint káoszban eltévedni.

tumblr_ntr0makobb1tavs5io1_500.jpg5 Ölelés, Bizalom, Kíváncsiság, Barátság, Csók,

10 Tea, Kávé, Forró Csokoládé, Édes Vörösbor, Soproni,

15 Méz, Alma, Barack, Eper, Banán,

20 Tél, Havazás, Hóember, Hó angyal, Havas Táj

25 Sport, Futás, Fitnesz, Kick-box, Kardió,

30 Túrázás, Biciklizés, Hosszú séták, Jégkorcsolyázás, Görkorcsolyázás,

35 Erdő, Fa ölelése, Természet, Vörös Rózsa, Nebáncsvirág,

40 Állatok, Kutyák, Tengeri Malacok, Vadvilág megfigyelése, Pillangó az ujjon,

45 Eső, Csillagos éjszaka, Teli Hold, Köd, Szivárvány,

50 Művészet történelem, Romantika kora, Reneszánsz, Barokk, Gótika (érett középkor),

55 Festmények, Festészet, Rajzolás, Írás, Alkotás,

60 Könyv, Olvasás, Fantáziálás, Ihlet, Álmodozás,

65 Rend, Tisztaság, Harmónia, Szelektálás, Szimmetria,

70 Fekete szín, Panda Holmik, Koponyás Holmik, Goth holmik, Steel Bakancsom,

tumblr_nju0ght1is1sic6szo1_500.jpg75 Szegecsek, Kitűzők, Felvarrók, Ezüst Ékszerek, Barátnőm kézműves Ékszerei,

80 Horror filmek, Thriller filmek, Dreamworks filmek, Pixar filmek, Tim Burton Filmek,

85 Stephen King világába merülni, Történeteim világába merülni, Élet történeteket hallani, Kérdéseket feltenni,

90 Fürdés, Alvás, Reggeli nyújtózkodás, Frissen mosott ágynemű, Madárcsicsergés,

95 Zene hallgatás, Hangos könyv, Klasszikus zenék (Beethoven, Mozart, Bach), Filmzenék, Zongorajáték hallgatása,

100 Intelligens beszélgetések, Rég látott ismerősökkel találkozni, Őszinteség, Kölcsönös bizalom, Kölcsönös Szimpátia.

Ez lenne az én 100 Szeretett Dolgom.
Köszönöm, hogy elolvastad, legyen szép napod! Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2018. február 04. 17:02 - Cathreen Misery

Hamvaiból újra éledt Főnix – 2017-es évem és Rajzaim

Avagy apró elmélkedés a tavalyi évről és Rajzgyűjtemény közzététele.

10376721_1455759818056459_2659103969968598779_n.jpgMegszámlálhatatlan alkalommal kezdtem tavaly és talán, már ebben az évben is több eseményről, élményről szóló beszámolómat, miszerint „életemben először, most…” vagy „eddig csak álmodtam róla, s most valósággá vált….
Megvallom, nem akarok unalmasnak és hazugnak látszódni a rengeteg ilyen kezdetű írásommal mégis el kell ismernem a szomorú tényt, miszerint annyira nem éltem 24. életévem előtt, hogy az már lehetetlenül hihetetlen és mégis… igaz. Teljesen igaz. Sajnos nem éltem és ezt néha szó szerint vehető, mivel akadtak időszakok, amikre úgy emlékszek vissza, mint egy üres, borús és bánatos, kedvtelen és élettelen korszak megmaradt foszlányai. S ekkor évekről beszélek, nem pár hétről! Emiatt, tényleg számtalan területen, élményben és eseményben először vagyok a részese vagy először élhettem meg. Szerintem a jelenlegi év is sok első eseményes kalandot tartalmazhat, melyekből párra már Januárban sor került (jól kezdődött az újév, azt meg kell hagyni). Viszont eme elsőkről majd később írok, még nincs itt az ideje.

A tavalyi évről szándékosan nem akartam azonnal Szilveszter után írni, mivel közös bejegyzésként szerettem volna összehozni a rajzaimmal hiszen, eme rajzok részlet darabkák az évből. Érdekességük, hogy az év elején voltam igen termékeny és végéhez közeledve. Köztes időszakban rengeteget írtam, fejlődtem és befejeztem 1-2 történetemet. S bár 2014 óta igyekszem sok időt fordítani az alkotásra és kiteljesedésre, önkifejezésre meg egyre több energiát, lehetőséget és alkalmat igyekszek megragadni mégis, úgy érzem a tavalyi év ennek a csúcsa volt. Egyelőre, hiszen a jelenlegi év még felülmúlhatja azt.
Nagyon örülök az érzésnek és a ténynek, miszerint tavaly egyetlen megbánt nap, egyetlen elszalasztott perc nem akadt és szó szoros értelmében kihasználtam minden megadatott alkalmat. Szeretem kihangsúlyozni és akinek csak lehet tanácsként elmondani, miszerint ők, vagyis ti is, tegyetek így mivel, hihetetlenül rossz érzés tud lenni a felfedezés, amikor rájössz, hogy elpazaroltál az életedből időszakokat. S épp ennyire tud fenomenális lenni az érzés és a tudat, mikor arra gondolsz, mennyire kiaknáztál minden lehetőséget és fejlődéssel, küzdelemmel, kibontakozással és haladással töltöttél olyan időt, amit lehetett. Alkotás terén és saját magam megtalálásában rengeteget fejlődtem és erre igazság szerint, büszke vagyok.
Közben a tavalyi év végre több lehetőséget is adott arra, hogy rég nem látott emberekkel találkozhassak ismét, vagy ápolhassak kapcsolatokat tovább, illetve találkozhassak új ismerősökkel. Bár, számomra régen megszakadt kapcsolatok felélénkítése és mély barátságok fenn tartása fontosabb szerepet játszott. Szerencsére, amit csak lehetett, sikerült összehozni és megvalósítani, közben meglátni és megtanulni a kapcsolatok jelentését és fontosságát. Meglátni, ki érdemleges és megfelelő akár egy örökké tartó barátságra, ismeretségre. Eme évben jöttem rá és lettem biztos abban, hogy én nem csak szerelmi párkapcsolatban vagyok monogám és valahogy ösztönösen ehhez húz a szívem, hanem barátságok és jó ismerősök terén is. Amíg nem keletkezik ok vagy olyan sérelem, ami felbontsa a köteléket, addig én ragaszkodom és kitartok a másik mellett teljes hűséggel. Igen, szerintem a barátságokban is létezik a hűség és bizalom, nem csak párkapcsolatokban. Sőt, egyik sem lehet meg ezek nélkül.

img_54801933675373.jpeg

Ami még kiemelkedően fontos volt a tavalyi évben az nem más, mint a sport, amit ma már kijelenthetően rendszeresen űzött hobbimként életem részeként tartok számon. Nem csak a zárt falak között végzett, otthoni fitnesz edzésekre gondolok, amin belül szeretek saját testsúlyos edzéseket végezni, kardiót vagy kickbox edzésformákat csinálni (utóbbi után mindig úgy érzem, hogy a rég elfeledett és szunnyadásra ítélt Ősi Amazon lelkem visszatért és harcra készen áll a minden napi kihívások előtt). A Boksz vagy Kickbox edzések nagyon fel tudnak pörgetni és elhitetik, hogy bármire képes vagyok amellett, hogy pár rúgás és ütés technikát elsajátíthatok (remélhetőleg :D). Kitartásom és határozottságom egyre jobban nő és önmagamat meglepő jellemváltozásokat ért el a sport illetve, most már jobban és akaratosabban harcolok az álmaimért. Drasztikus fizikai változások is, eme évben mentek végbe és miután átléptem az új évbe kijelenthetem, tartósan és sikeresen leadtam 21kg felesleges zsírtartalékot. Jelenleg érzem és tapasztalom, hogy valami új veszi kezdetét, de erről megerősítő mérések és hozzá értő visszajelzések nélkül még nem írnék. Amint biztosabb leszek a dolgomban és tudásomat is megnöveltem, rögtön új Fitnesz témájú bejegyzés születik majd.

S most, következzenek a rajzok. Ahogy már említettem, óvódás korom óta részese az életemnek, de mindig szórakoztató hobbiként, ami engem szolgál kikapcsolni, volt és van jelen. Sose szándékoztam ténylegesen pénzkeresési formaként gondolni rá és úgy tanulni, hogy rajzoláshoz köthető szakmám legyen. Próbáltam, mivel elhitették velem, hogy lehetséges majd rájöttem, hogy semmi sem olyan benne, mint amilyennek én akarom. Elsődlegesen amiatt sem tudnék az előbb említett szakmák egyikében sem elhelyezkedni, mivel nem tűrőm meg, ha valaki megszabja, mit alkossak. Még annyira se, hogy megad egy témát, például univerzum, állatok vagy bármi más. Nem, a rajz számomra hihetetlenül nagy fantáziával rendelkező, korlátlan és elképzelhetetlenül jó szabad időtöltést és hobbit jelent, ahol végre önmagam lehetek. Alapból a szürke minden napok kötelezettségei és nehéz láncként lábunkra akasztott elvárások szabnak határt akaratunknak szóval, ha már alkotok, legalább akkor, hadd lehessek szabad. – Nem mintha az írással más célom lenne, mint sem határtalanul kifejezni önmagamat és a fejemben megszületett vagy már létező világ leképezése.
Tavalyi rajzok egyrészt új próbálkozások, másrészt gyakorlás gyermekeként születtek meg, ahol igyekeztem fejlődni és megtalálni magamat. Nem határolódtam el az eddig bevált technikától sőt, igyekeztem azon belül új dolgokat kipróbálni és úgy megtalálni a saját stílusomat. Tudom és érzem, hogy bőven van mit fejlődnöm benne és tanulni is akadna bőven mit, viszont évek óta elsőbbséget élvez az írás így, az időmet is ekként osztom el két hobbim között. Ráadásul mennyiségben sem lett sok, legalábbis volt már termékenyebb időszakom. Szeretnék eme újévben többet rajzolni és alkotni, de igazság szerint nem lehet erőltetni az ihletet és kedvet.

Következzenek a rajzaim.
Megtekinthetőek más felületeken is: Indafotó album / Facebook Mappa/ Pinterest Tábla

DSC05950

Képről készült, bár az eredeti nem rajzolt verzió volt hanem az egyik kedvenc dark képem. Egy medálon lévő kámea mintát igyekeztem sajátosan megvalósítani. Őszintén, nagyon büszke vagyok rá, mivel sose rajzoltam még hasonlót se. Alatta közvetlenül beillesztem a szerkesztett verzióját, amit szerintem több helyen profil képnek fogok használni. 

DSCrajzavatar

DSC05947

Ajándékba készült és képről mégis, úgy véltem itt a helye. Remekül vissza adja a középiskolai életemről megmaradt emlékeket és érzéseket. 

DSC05955

Teljesen fejből készült, az Instagram és más közösségi felületek hatására. biztos ismerősek lehetnek bizonyos jegyek. Ahogy lenni szokott, szabadon engedtem a fantáziámat és hagytam, hogy kezemet mozgassa az elvont múzsám. 

DSC05957

Szintén, teljesen fejből. Szerintem sokat nem kell írnom róla. Figyelem felhívás szándékkal rendelkező, anorexia és önképzavar gondokra fókuszáló rajz, mely magában rejti az én érzéseimet is. Középiskolás koromban volt anorexiás időszakom s bár, már nem uralkodik felettem, sose hagyott magamra. 

DSC05954

Csoportkép az év végi három legjobbról (nekem azok). Egymás után születtek és ellenállhatatlan késztetést éreztem egy csoportos megörökítésre. 

DSC05971

Tiniként olvasott Witch magazin grafikából merített Elf vagy Tünde. Néha kell ilyen is. 

DSC05970

Újabb Fantasy témájú rajz, teljesen fejből. Az erdő boszorkánya vagy sámánja, igazság szerint ezen nem gondolkodtam. 

DSC05967

Szeretek halálos lehetőségeket rajzolni. S ahogy lenni szokott, most se maradhat el egy személy halálának megörökítése. Teljesen fejből készült. 

DSC05974

Utoljára hagyom a szintén teljesen fejből készült rajzomat, mely az év talán egyik legkreatívabb véres és elvont rajza. A gyűrűs ujjon az szem akar lenni, láthatóan erősen gyakorlást igényel az emberi testrészek bizonyos szakaszai. 

Köszönöm, hogy ellátogattál és elolvastad a bejegyzésem, megtekintetted a rajzaimat! 

Szólj hozzá!
2018. január 29. 16:28 - Cathreen Misery

Book Blogger Teszt 2018

Avagy könyvkihívás teljesítése. Mert olvasni jó!

0daccafd19a3be1b9c416409eb20a6dd.jpgNemrégiben fedeztem fel az érdekesnek ható kérdéssort vagy kihívást Molyrágta Sorok Blog oldalán. Szerencsére nem kötelező megvárni míg meghívnak, így elolvasva a válaszait és kérdéseit felöltött bennem a gondolat, miszerint jó lenne megcsinálni és választ adni az olvasáshoz köthető kérdésekre. Amellett, hogy nagyon szeretek olvasni és könyvek közt lenni (egyszerűen mámorító tud lenni egy új vagy régi nyomtatott könyv egyaránt), nagyszerű dolog szerintem népszerűsíteni az olvasást és azt, hogy könyvet forgatni kezeink között igenis remek elfoglaltság!

Mielőtt belevágnék, szeretném leszögezni a szabályokat.
- Köszönd meg annak, aki kihívott, és linkeld be a blogját!
- Válaszold meg a 10 kérdést!
- Hívj ki legalább 5 embert!
- Tudasd ezzel az 5 emberrel, hogy kihívtad őket

Jöjjenek a kérdések.

1, Top 3 könyves dolog, ami idegesít?

Üres tartalom. Nincs annál bosszantóbb számomra, ha úgy olvastam végig vagy áldoztam valamennyi időt egy könyvre, ha lényegében nincs mondandója, nincs története és így lényege. Egyrészt tudom, hogy sokkal hasznosabb könyvre is áldozhattam volna azt az időt és energiát, vagy más hasznosabb dolgokra és olyankor szét tudnék robbanni idegességemben. Ha már valaki történetet szeretne leírni, mindegy milyen indokkal (könyvnek vagy filmhez), akkor legalább történetet adjon neki, életet, mondandót, ami értelmes és ne maszlaggal tömje meg a lapokat. Esküszöm fa pazarlás minden ilyen üres könyv.
Ostoba karakterek. Rendben, nem kell minden szereplőnek diplomatával rendelkező, született zseninek lennie, aki túlmutat az átlagembereken mégis, szerintem elvárható egy alap intelligencia szint, amit megüthetnének a karakterek. Főleg, ha a főszereplőről van szó! Legyen sütnivalója, legyen igenis tanult és élet tapasztalt, emellett intelligenciája alkalmazkodjon a korához kivéve, ha korát felülmúló IQ-val áldotta meg a sors. Tanuljon a hibáiból és képes legyen a fejlődésre, vagyis jellem érettségre és arra, hogy felnőjön a feladatához feltéve, ha az író kihívás elé állítja. Még a legdepresszívebb, legszentimentalistább történetekben is értelmes, aggyal rendelkező, nem sült krumpli IQ-val megáldott emberek képesek szerepelni! Nagyon nem tetszik, ahogy az írás mellett a karakterek kidolgozása is egyre silányabb minőséggé válik és elvész a karakter azon fontossága, miszerint legyen okos. Legalább egy nyolc általános szintet üssön már meg, könyörgöm! Sok ifjúsági regényt azért sem merek forgatni és kézbe venni, mert rendszeresen moszat agyú karakterekkel vannak megáldva, akik nem tanulnak semmit, folyton elvétik ugyan azt a hibát, semmi cél vagy álommal nem rendelkeznek és annyira iskolázottak, mint a szobanövényem. Miért kell így hülyének nézni az olvasót is? Mert nekem így tűnik.
Kivételt képeznek az olyan szereplők, akik direkt mentális betegséggel vagy fogyatékossággal léteznek a kötetekben, bár sajnos vagy sem, kevés ilyen példa létezik.
Átverő cím és fülszöveg. A harmadik és egyben legidegesítőbb tényező, mikor félrevezető vagy egyáltalán nem kapcsolódik a cím és/vagy a fülszöveg a könyv tartalmához. Persze megértem, hogy kell a felhajtás és figyelemfelkeltés a jobb eladás érdekében, de az istenért könyörgöm, ha valamit megveszek, s azért amit elhitetnek velem, legyen tartalomban is megegyező! Ha kenyeret veszek elvárom, hogy ne legyen üreges hiszen, nem a héját veszem meg. A borítóra már ki sem térek, mert bár sokkal jobban szeretem, ha a könyv egy részletét vagy hozzá köthető dolgot ábrázol, sajnos gyakorta nincs köze hozzá. Viszont egy cím igenis hűen tükrözze a tartalmat, a fülszöveg adja meg a bemelegítést és a kezdő löketet akkor is, ha így nehezebb eladni!

664e4a3d16337f1702b226940294fb9e.jpg2, Három könyves vallomás?

Feleslegesen megvett könyvek. Az első kérdéshez köthetően sajnos követtem el olyan hibát, mikor megvetettem könyveket remélve, hogy jók lesznek. Eltértem a megszokott kedvenc íróimtól s sok tényező azzal kecsegtetett, miszerint nem bánom meg. Amint elolvastam őket majdnem mindben csalódtam (két ilyen kötetem is akad) és nagyon megbántam, hogy helyettük nem mást kértem illetve azóta nem kértem ajándékba könyvet, mivel az ajándékozóval szemben sem akarok kihasználó lenni.
Elkobzott könyvtári könyv. Általános iskolában egyszer nem vittem vissza egy kölcsönbe kivett könyvet s bár szerintem már eltűnt a múlt sötét mocsarában, azóta is megbántam, amit tettem. Ha egyszer megtalálom szerencsétlen öreg könyvet, visszaviszem! Sajnos olyan régen volt, hogy más nem maradt meg, mint hogy kislány lehetett az elején igen rövid címmel és ez a kettős tényező fogott meg benne.
Írás stílus lopás. Tinédzserként olyan sokat olvastam Stephen King könyvet, hogy amikor próbálkoztam az írással pár ember visszajelzése alapján kiderült, erősen hasonlóan írtam, mint az említett író stílusa. Tény, hogy pár év alatt több, mint tíz kötetét felemésztettem, ha nem többet és elismerem, nagy hatással volt és van is rám. Olyannyira, hogy szó szerint szüneteltetnem kell a könyveinek olvasását, ha nem akarom tudat alatt átvenni az írásának egyéniségét. Természetesen nem kell szó szerint átvett stílusnak venni, de közeli hasonlatnak értelmezhető. Mára igyekszem teljesen saját stílust kialakítani, de enyhe kifejezés, ha azt mondom, komoly lenyomatot hagyott személyiségemben az említett író.

 3, Az utolsó alkalom, amikor sírtál egy könyvön?

infernal-devices-covers1.png

Legutoljára négy évvel ezelőtt, 2014-ben sírtam Clarissa Clare Pokoli Szerkezetek két kötetén is: A Herceg és A Hercegnő. Mindkettő könyvben akadtak olyan jelenetek vagy események, mik könnyeket fakasztottak az arcomra. Ráadásul olyan időszakban olvastam a megmentőnek nevezhető köteteket, mely szintén erős nyomásként és befolyással kicsikarta belőlem a sírást.
Meg kell jegyeznem, jobban szeretem a döbbenetet, félelmet, rettegést vagy épp meglepődés érzéseket.

4, Könyvek száma az éjjeliszekrényeden?

Nos, konkrét éjjeliszekrényem nincsen, viszont közelemben tartom az aktuálisan olvasott köteteket. Jelenleg Ransom Riggs – Üresek Várósa kötete jön velem és van kézközelben, hogy bármikor olvashassam.

5, Kedvenc rágcsálnivalód olvasáshoz?

Ahogy a fenn említett blog írónő, úgy én se szeretem étel, ital közelében tudni a könyveket és sose iszom, eszem úgy mellettük, hogy folthagyás esélyét megnöveljem. Igazság szerint nem szeretek olvasás közben bármi mást csinálni, mivel elvonja a figyelmem.

6, Három könyv, amit bárkinek ajánlanál?

Stephen King – Minden sötét Csillag sehol
Stephen King – Rémálmok és Lidércek
Donato Carrisi – Démoni Suttogás

7, Egy kép a könyvespolcodról?

dsc06294.JPG

A jelenlegi mennyiséget tudom csak megmutatni, ezekből Ransom Riggs kötetei kölcsönbe vannak, bár szeretném idővel beszerezni őket!
Akár hihető akár nem, mint ahogy már írtam, számtalan Stephen King könyvet elolvastam és ezek többsége meg is volt. Mellette nagyszerű más könyvek is, 17 évesen két polcnyi mennyiség biztosan összejött a könyvek sokasága. Sajnos sok környezeti befolyás hatására minden túladtam vagy elvesztettem. Nagyon megbántam, hogy így tettem és szeretném megszerezni őket ismét. Újonnan, kizárólagosan sajátomként. Ha az életem folyamán megvett és megszerzett könyveket összetehetném, szerintem kitennének egy beépített két méter széles polcrendszert, köztes helyközt nélkülözve.

8, Milyen sokat jelentenek neked a könyvek?

Nincs egyszavas válaszom, s bár igyekszem rövid lenni, ahogy a legtöbb válaszadásnál is, képtelenség könnyen letudni a kérdést. Egyrészt szeretek álmodozni erre igen hamar rájöttem, csupán folyamatosan kaptam a visszajelzéseket, miszerint nem helyes máshol lenni, mint a jelen. Pedig világ életemben szerettem agyamban más világokba menni, fantázia birodalmamba menekülni és ott élni, képzelődni, kitalálni lehetetlen dolgokat. Mára teret kapott eme Csodaországomban a Horror is, amit nem bánok, mert így teljes a világom. Mióta rájöttem a könyvek fantasztikusságára azóta imádok olvasni és el se tudnám képzelni enélkül az életemet. Büntetlenül elvonulhatok egy másik dimenzióba és nem hord le senki, mert nem vagyok a jelenben. Akkor merülhetek el és olyan világok történeteibe, amikor akarom, és amibe akarom. Élvezem, ahogy megmozgatja agysejtjeim képzelőerejét és szó szerint szórakoztat, ahogy belső világ, amolyan általam felállított vásznon megelevenül az olvasott rész és eljátszódik, majd lassan részese lehetek az egésznek.
Igen, én szívesebben élek képzeletvilágban és élem az életem ott, sem mint a valóságban. Minden percnek örülök, amit gondolataimmal és képzeletemmel tölthetek, mert vigasztaló, biztonságos és csak is az enyém. A könyvek fejlesztik képzelő erőm képességeit, okítanak, hogyan lehessek én is jó író és miként oszthatom meg fejemben meglévő hatalmas birodalmat még akkor is, ha az borzalommal és horrorral tömött néhol.
Szóval, nagyon sokat jelentenek a könyvek és az írok által adott kikapcsolódó menekülés.

d87eb2ba501619e7fe3489b757cd451a.jpg9, Legnagyobb könyves titkod?

Szintén tinédzser koromban, lehettem tizenöt éves, mikor megkaptam életem első álmoskönyvét. Igen, akkoriban hittem benne és a lehetőségben, miszerint megfejthetem az álmaimat. Párnám alá téve aludtam sokáig és minden reggel igyekeztem feleleveníteni képeket vagy jeleneteket az álmomból feltéve, ha emlékeztem. Leírtam a könyv jelentése szerint értelmeztem és néha viccesen röhejes dolgok jöttek ki, vagy épp vérfagyasztóan ijesztő, halálos jóslatnak megfelelő fejtések. Amiben sokat segített a könyv az az, hogy ameddig használtam és rajta aludtam, reggelente forgattam és olvasgattam lapjait igen színes, akció és fantázia dús, se előtte se utána nem tapasztalt szárnyalást élhettem át éjszakákon át. Titkoltam, mivel idővel rájöttem, hogy az álmoskönyv nem több ideiglenes hóbortnál. Mégis, akkoriban élhettem meg a legfelemelőbb álmokat, melyekben agyam kreativitása maximálisan kibontakozott. Sőt, idővel mintha manipulált volna, mivel ha tudtam, hogy másnap dolgozatot kell írnom, álmomban a „nehézségek elé nézel” jelentéssel bíró szimbólum jelent meg. Meg kell jegyeznem, napközben is böngésztem a könyvet, így minden bizonnyal megmaradt a szó vagy fogalom agyam egyik szegletében.

10, Kihívott bloggereim!

GabriellaShadow and Light blog írója
ViktóriaWikka Gondolatai blog írója
ZsófiaNecromancica blog írója
Anita The Death Goddes blog írója
Bleeding RavenThe Gothic Dream isn’t Dead blog írója

Köszönöm a lehetőséget és azt, ha elolvastad! Kihívottakon kívül bárki más is kitöltheti, akinek kedve támad rá, csupán kérem, juttassa el hozzám a linket, mivel kíváncsi lennék mások írására, válaszaira is. Kihívott feleket is kérem, valamiként jelöljenek meg, hogy értesítést kaphassak vagy küldjék el nekem a bejegyzést! Érdekel a válaszaitok!     Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2018. január 23. 17:07 - Cathreen Misery

Az Utolsó Advent - Előszó

Az Utolsó Advent horror történetem Előszó része.

boritoterv.jpgMegjegyzés: Ez az előszó az elmúlt 2017-es december alatt megfogant, horror történetem bemelegítője és magyarázata, mely részben vélemény a Karácsonyról és az egész ünnepről. Nem gondolom végleges Előszónak, bár abban biztos vagyok, hogy ama történetemet ha egyszer sikeresen megjelentetem rendelkezni fog egy kezdeti olvasmánnyal mely megadja a magyarázatot a keletkezésre, ihletre és a történet megszületésére. Viszont részben személyes szubjektív vélemény, mely több év ha nem évtized alatt felhalmozódott érzések és gondolatok első lépéses megtestesülése, emiatt kegyetlenül őszinte és elvont. Illetve végleges formát a történetben kap és kerekedik ki az egész. 
Szeretném és tervezem majd közszemlére tenni Az Utolsó Advent horror írásomat, viszont előtte szeretném még átdolgozni párszor, illetve megoldani amennyire lehet a lopás vagy más károsodási lehetőségének megelőzését vagy elkerülését. Vagyis, nem egyhamar lesz nyilvánosan olvasható. Igazság szerint következő Karácsonyra tervezem időzíteni és addig rendesen átdolgozva, biztonságosan megosztani. 
Mint Előszó és előzetes ami egyszerre vélemény és eszmefuttatás, megfelelhet Blog bejegyzésnek is, különálló írásként (a kép jövőbeli borító tervemet mutatja. Pont ilyet, vagy hasonlót szeretnék).
Saját véleményt és gondolatot ossz meg nyugodtan lenn a komment szekcióban vagy más elérhetőségen, ahogy kényelmesebb! 

11745682_872754932818308_8601325485850692503_n.jpg

Gyermekként nagyon szerettem a decembert. Eme hónap az ajándékok és szórakozás fellegvárát ígérte s hozta el nekem. Többszöri ajándékozás, csokoládé és sütemény hegyek, szabadidő, amit az iskola kötelezően megad, s mindezt megkoronázza az utolsó nap csúcspontja, tovább fenn maradni és túllépni az eddig korlátozott ébrenlétet. Kivételesen az év utolsó napján én is áthághattam a szabályokat és akár a felnőttek addig maradtam fenn ameddig akartam. Élveztem az ajándékok halmazát és csokoládék döglesztő mennyiségét, melyből ritkán maradt az újév első napjára.
Majd jött a felnőtt lét. Megtörve az eddigi érdektelenséget foglalkoztatni kezdett a gondolat: Miért kell ajándékozni és hogyan lesz a fa alatt? Természetesen már kisgyermekként tudatosult bennem, ha akarunk valamit, csak el kell menni a boltba és megvenni. Ennek bonyolult, stresszes és igen terhes menete, folyamata és miértjei nem izgatták agysejtjeimet egészen a pubertás időszakomig. Hamar késztetést éreztem az ajándékozáshoz, mivel nagyszerű érzést adott, ha ajándékot kaptam. Ezt az érzést szívesen viszonoztam és megadtam másoknak. Egyszerűnek tűnt a képlet. Veszek ajándékot, amit én is hátsó szándék és viszonzás elvárása nélkül oda adok a kiszemeltnek és ő épp oly boldog, akárcsak én. Bárcsak ennyire egyszerű lenne!
Az ajándék megszerzése kész tortúra, az ünnepek átalakultak rémisztő mumussá, a december egyenesen idegesítő és az év legstresszesebb utolsó hónapjává nőtte ki magát, melynek utolsó napján azért mosolyodok el, mert végre vége.

Történetem megszületése időszakában hol máshol lehettem és mi mást kellett megélnem, mint a Karácsony előtti őrületet, nyomort mely drága és tökéletes ajándék után kutat vagy csak költekezik és azt az erős nyomást, mely vásárlásra és pénzszórásra akar késztetni már-már fojtogatott. Évek óta ajándék beszerzés útiterv része a bevásárló áruház leginkább azért, mert sok boltot magába foglalva kényelmesen kiszolgál, és nagy eséllyel megtalálhatom azt, amit remek meglepetésnek gondolok vagy az elképzelt ötlet hozzávalóit. Ha sikertelen az utam, elnézek máshová s modernkori emberként az interneten kutatok megfelelő bolt után. Azt a pár órát, melyet áruházban kellett töltenem elviseltem és általában túléltem.
Kicsi történetem mégis a Karácsony undoráról, utálatáról és arról szól, mennyire kiégeti az embert, tönkre teszi és elveszi az életbe fektetett reményt. Szó szerint megőrjíti az embert és átalakítja valami bestiává, kiölve lelkéből a gyermeki fényt. Jómagam mégis szeretem a Karácsonyt, jobban mondva pár éve megszerettem. Van egy aspektusa, amikor megtörténik az önzetlen ajándékozás szívből, szeretetből. Mielőtt megtapasztalhattam volna ismét eme gyönyörű pillanatot (huszonnegyedike este, szűk családi kör), illetve a törődést, melyet távol élő és szeretett emberekkel mutatunk egymásnak. Egy időben nem hittem benne s jómagam épp annyira gyűlöltem az egészet, mint Stephen Ibach. Főszereplőm testesíti meg mindazt, amit eddig magamban rejtegettem. Stephen, lényegében a karácsonyi undor szülöttje.
Felmerülhet a kérdés: Mégis miért született meg ez a történet, ha mára szerencsésen megélhetem az ünnep valódi, békés oldalát? Válaszom egyszerű. Felhalmozódott érzéseim és gondolataim kivetüléseként született meg, ráadásul nem tűnt el teljesen, mivel az áruházban töltött idő akár munkaügyben, akár más indok miatt, felszínre hozta sőt, pátyolgatni kezdte az ellenszenvet. Megértem azokat, kik ellene vannak a karácsonynak és az egész decembernek, de megértem azokat is, kik szeretnek ajándékozni és foglalkozni az ünneppel. Szerintem mindkettőnek helye van, az nem mindegy mekkora mértékkel.
Rettentően zavaró számomra s egy idő után idegesítő jelenséggé növi ki magát az emberek tömege és sokasága, mely összegyűlik egy bevásárló áruház zárt falai között. Ezeket az épületeket nagyra, néha monumentálisra tervezik több ezernyi bolttal és mindenféle szükségletet kielégítő egyéb üzlettel és helyiséggel. Mégis, legszívesebben felgyújtanám az egész kócerájt, ahogy van. Megtömött idegesítő és rohanó emberekkel együtt, a fényes és giccses dekorációkkal, nyomasztó reklámokkal és agyat tépő akciós táblákkal. Senki sem törődik a másikkal. Lökdösődnek, ha nem férnek el tolakodnak, ha türelmetlenné válnak majd a vissza szólalkozó vagy reagáló illetőnek olyan obszcén szavakat mondanak, melyekről egyértelművé válik a csúnya szavak széles skálájának megléte. Gyakorta konfliktust szül a türelmetlenség, a másik eltaposása vagy figyelem kívül hagyása, mivel karácsony környékén kimagaslik az önzőség, hiúság és sznobság. Mérhetetlen mértékben megnő az említett jellemek nagysága és fontossága, mik elsődleges irányítói lesznek az áruházban lévő emberek döntéseinek. Mindezt megspékeli az a hihetetlenül nagy egoista akarat és hataloméhes makacsság, melynek sajátos jelmondata az „Akarom. Most azonnal akarom, kizárólag csak azt!”. Egyszerre utálok mindenkit, kívánom pokolra az összes embert s pár óra elteltével ki akarok szabadulni a beton börtönből, az ember mesterséges olvasztó tégelyéből függetlenül attól, meglett e a tervezett tárgy, lélektelen ajándék.

Szemet és fület zavaróan erőltetett az ünnep már koraidején. Alig alszunk egyet halottak napja után, mely a gyászról és a halál okozta bánat siratásáról szól, sokaknak fájdalmas vagy épp kellemes emlék nosztalgia időszaknak számít, amikor a Karácsony ünnepét hirdető marketing környezet arcba tolja az idegtépő tényt: Itt van, az ünnep hamarosan eljő! Nem törődve a gyászoló emberek érzéseivel tiszteletlenül, mondhatni halottgyalázásként az arcba tapos, fülbe mászik és zengi a szeretet ünnepének tartott, méregdrága időszakot és annak aranyló értékét. Kérdem én: Ha a Karácsony a szeretet ünnepéről szól, miért nem tud illedelmes maradni, kedves és megértő, mely megvárja a megfelelő időpontot? Megértem a kereskedelmi, marketing, pénzbevételi szempontokat s azt, hogy rettentően sok embert kell kiszolgálni, vásárlásra ösztönözni melyre nem lehet időben felkészülni s minden próbálkozás ellenére az utolsó két hét, maga a pokol. Mindezek ellenére úgy vélem, azt látom, megromlott az ünnep jelentése, elmosódott a legfontosabb mondandója és régen elveszett az a mély varázsa, mely összehozta a rég elszakított embereket.  Nem szeretet az, ahol pénzmutogatás miatt drága ajándékokat vesznek. Nem szeretet az, ha elhanyagolt rokonainkat méregdrága ajándékokkal akarjuk kielégíteni, még akkor se, ha fizikai formája megváltozott (például a legújabb, legdrágább mobil a tinédzser gyermeknek, hiszen egész évben el volt hanyagolva. Majd ettől érzi, hogy fontos és amúgy létezik). Nem a szeretet ünnepe az, ahol fizikailag, lelkileg és szellemileg megöli az embert. Nem szeretet ünnepe az, ahol a stressz és idegesség extra magas színvonala miatt tönkre megy a szervezet. Nem a szeretet ünnepe az, amin sokan csak túl akarnak esni, s úgy mennek át az újévbe, hogy szerencsének tekinthető, ha maradtak anyagi javak a következő hónap szükségleteinek megteremtésére.

Gyerekként nem láttam a pénz értelmét, nem fogtam fel a Karácsony felnőttek által értelmezett fogalmát, miként nem törődtem ajándékom fa alá kerülésének körülményeivel és előzményeivel. S bár, nem voltam sokat akaró gyerek viszont akadtak álmaim és vágyaim épp úgy, mint bármely más gyermeknek. Nehéz és mély csalódást jelentett végül meglátni és felfogni a felnőttek által megélt és valósnak tartott Karácsonyt. Már-már traumaként értelmezhető a felismerés és döbbenet mely minden évben egyre kínzóbban, egyre kegyetlenebbül szembesített azzal, hogy a gyermeki naiv elképzelések hazugságok. A szeretet nem is szeretet csak pénz, a fa díszítése és ajándék vétele kötelező elvárás épp úgy, mint dolgozni menni (vagyis ha tetszik, ha nem, kötelesség és akár akarod akár nem, meg kell(!) tenni). A család, otthon, szeretet, kedvesség fogalmak azon háttér valódiságára, hogy nincs ilyen. Áltattak és hazudtak nekem ezekről s nem csak közvetlen környezetemben élők, hanem médián keresztül, iskolákban s végérvényesen mindenhol kifordított önmagamból. Fiatal felnőttként utálattal tekintettem a Karácsonyra, az egész decemberre. Amint önhatalommal és önakarattal rendelkeztem melyben megtehettem a saját akaratomnak való engedelmességet, máris kerültem az ünnepek megtartását. Esetlegesen kimondtam pár kedves szót, mert elvárták. Ritkán adakoztam is, bár akaratomnak ellent mondott s így kedvtelen kényszerként éltem meg. Viszont több év megadatott az ünnep mellőzésével, amikor igyekeztem kerülni az összes nyomást gyakorló környezeti hatást, legyen szó élő személyről vagy elektronikus médiáról. Eltekintettem a dekorációktól, készülődéstől, ráhangolódástól. Legtöbb energiát abba fektettem, hogy vak és süket lehessek, illetve immunis bármiféle Karácsonyi ingerre. Egyszerűen úgy tettem azokon a napokon, mint bármely más napon s így is kezeltem. Utálatom átfordult gyűlöletbe, elültetve magvát lelkem szegletében.
S bár az eltelt három évben megtapasztalhattam a Karácsony valódi jelentését, miszerint nem veszett ki mindenhonnan s bár ritkán, de akadnak igaz és őszinte szeretet ünneplők, nem tudták kiölni a régmúlt érzéseket. Kevéske évek alatt meglepődve vettem észre és nehezen tudtam hinni a megtapasztalt önzetlen szeretetnek, család fogalom létezésének és otthon szó meg nem halt valódiságának. Éveken át bezárva egy ablaktalan szobába, idővel elhisszük a Nap megszűnését és a tényt, hogy sose láthatunk fény vagy bármi mást a kinti világból. De amint megadatik a lehetőség és rés nyílik a falon, ami egyre nagyobb és nagyobbra tágul, nem lépünk ki és futunk az elveszettnek hitt lehetetlenbe.
Számomra lassan jött a befogadás és újbóli remény felépítése. Megfordult fejemben a gondolat, miszerint csak álmodom és az egész nem történt meg, soha. Csalódásom régmúltról annyira mélyen megmaradt, az utálat és undor annyira beette magát csontozatomba, hogy a mostani év időszakában összegyűlve kikívánkozott. Nem tagadom, Stephen Ibach amolyan lélek darab kivetülés, énem egy elnyomott része, darabja. Nem cselekednék úgy, mint ő leginkább azért, mert ma már bebizonyították az igaz boldogság és ünnep létezését.
Viszont változatlan érzések maradtak bennem és élénkülnek meg ismét, mikor belépek egy bevásárló áruház falai közé minden év decemberében.
Iszonyatos tömegnyomor.
Hányingerkeltően sok ember és csillogó karácsonyi díszek.
Modortalanság, bunkoság és egoizmus.
Egy szó, mint száz történetemen keresztül szeretném megmutatni mindazt, mit megtapasztaltam, megszereztem, mit érzek és gondolok lehetőleg mélyen sötét és elvont lélekdarabomból merítve

Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2018. január 07. 17:27 - Cathreen Misery

Kamaszkori Virtuális Életem

Avagy újabb emlékező mese rég letűnt fiatalkoromból.

a_mach_techrospective_internet_170811.jpg

Mindig szívesen hallgatóm a nálam idősebb generációihoz tartozó emberek meséit és történeteit arról, milyen volt az ő idejében és csodálattal teli kíváncsisággal figyelem szemeikben megcsillanó, eddig elveszettnek hitt fiatalságukat és gyermeki énjüket. Érdekes dolog látni, ahogy az emlékezés mennyire mély és a jelenben ismét valósnak tűnő érzéseket, ingereket, hatásokat képes felidézni s így újra hatással lenni az alanyra. Miként a világ rendjének mindennapjaiban, úgy az ember életében is akad bő szerivel jó és rossz, kellemes és kellemetlen, felemelő vagy traumatikus emlék, mik nem válogatnak, ha újra emlékezésről van szó. Egyszer egyik, egyszer másik elevenedik meg és néhány embernél, akaratuk ellenére lehet befolyással a jelenre, így döntéseire és tetteire. Erre mondják, kísért a múlt.
A napokban volt szerencsém NecromanCica Nosztalgia blog bejegyzéséhez,
melyben azt taglalta, milyen volt számára tinédzserként a virtuális közösségi élet és mi mindent elevenített fel benne a Myvip fiókja újbóli felkeresése. El kell ismernem, elolvasva kis írását és emlékezését meg ihletet s úgy döntöttem, miért ne, lejegyzem én is a magam kis emlékeit eme témához köthetően.
Szerintem kezdeném is az elejével, miként ismerkedtem meg az internettel. Mert bizony, én és a velem egykorúak olyan korosztályt képviselünk, kik félig internet nélkül, félig azzal élik le életüket. Bizony, még akadnak emlékeim azokból az időkből, mikor nem volt semmiféle virtuális élet. A legkomolyabb hálózati összeköttetést, amit láttam egy házibuli keretein belül alkották meg, hol a résztvevők elvitték számítógépeiket és helyileg összekötötték őket, így alkotva egy szobányi internetet egymás között. Emlékszem arra is, milyen volt vezetékes házi telefont használni s annak a ténye, miszerint eleinte csak így érhették el egymást emberek. Vagyis, ha valaki nem tartózkodott épp otthon, mert dolgozott, bizony nem volt elérhető. Miként az első mobil készülékek megjelenésére is emlékszem. Hatalmas szenzációt jelentett a magunkkal hordható elérhetőség s bár nem tudott internetre csatlakozni (az elég gyerek cipőben járt), az SMS-ben való kommunikáció robbanásszerűen népszerű lett. Gazdagabb embereknél az MMS (képküldést nevezték így).
Pontosan nem emlékszem mikor, lehettem 11-12 éves mely időszakban felfedeztem a tinédzsereknek kiadott illetve Witch magazinban is fellelhető levelező partnert kereső rovatokat, ahol rendszeresen kezdeményeztem postai úton ismerkedést. O, azok a régi szép idők… :D Mikor vártam, hogy jöjjön a postás és hozza a válaszokat, majd anyámnak oda adtam a kész, egy egész vagonnyi levelet és feladta nekem őket. Néha rejtettünk bele egymásnak ajándékot, mint saját rajzot, egy fotót magunkról mely úgy lett előhívatva (bizony, az önkép készítése se volt ennyire egyszerű mutatvány), kidekorált papírra írtunk, csillogós zselés tollakkal emeltük ki a szöveget vagy rajzoltunk a papír sarkába. Egy időben apróbb dolgokat is beletettünk a levelekbe, de mivel súlyt adott a levélnek, az plusz pénzbe került. Éveken át ismerkedtem így, majd jött egy levél, melyben a partnerem azt írta: Ha kényelmesebb, levelezhetünk e-mailben. Emlékszem, azonnal felkerestem a legközelebbi hozzáértő embert és megkérdeztem, mi ez.
Eleinte telefonos hálózaton keresztül lett internetünk, vagyis valamilyen összeköttetés a világgal. Sajnos méregdrága volt használni, de éjfél után egy bizonyos ideig olcsóbb volt s így engedték használni a kezdetleges netet. Fenn maradtam éjfélig, hogy megírhassam a már előre papírra vetett szöveget és írhassak email-t annak a lánynak. Emlékszem az email címem is az készítette el, aki felvilágosított az email jelentéséről. A kukac után t-mobile volt, az ő rendszerükön keresztül lett fiókom (nem érdekel, ha hirdetésnek számít, nem annak szánom. De vicces belegondolni ahhoz képest, mennyire elavult lett minden, ami nem google. :D)

hotdog.jpg

Amint elérhetővé vált az internet bekötés lehetősége, felmenőim azonnal éltek a lehetőséggel mivel egyik ősöm igen hasznosnak vélte ennek meglétét. Szóval a városban elsők között tudtunk kapcsolódni a világ hálóhoz. Nem kellett sok, hogy felfedezzem magamnak a benne rejlő lehetőségeket, bár azt meg kell jegyeznem: Eleinte azt se tudtam hogyan kell keresni, vagy mit akarok keresni. Sajnos arra nem emlékszem, miként tanultam meg az alapokat, de az biztos, miszerint sok minden magától értetődő volt. Mint manapság a még írni, olvasni nem tudó óvodásoknak egy mobil vagy tablet kezelése, teljesen természetes és automatikus. Hasonló emlékeim vannak nekem is, bizonyos fogásokkal kapcsolatban. A CD, DVD mint adathordozó, film vagy zene fájlt magába foglaló, akár képeket is tartalmazó eszköz nagy hatalomra tett szert igen hamar és a lakásunk bizonyos szegleteiben gyorsan elszaporodtak ezeknek a mennyisége. Mindig rá kellett írni, mint a korongra, mint a tokjára, mi van rajta. Illetve a hordozható CD lejátszó szinte alig került a köztudatba, máris jött a hordozható MP3 lejátszó, melynek nagy előnye volt az, hogy igen apró méretei miatt elfért bárhol, könnyű volt cipelni és több zeneszám fért el rajta, mint egy CD-n (bizony, utóbbin jó volt, ha egy egész zenealbum fel tudott kerülni. :D). Nosztalgikus dolgok ezek, hiszen manapság kivesztek illetve hasztalanná és jelentéktelenné váltak. Pedig annak idején a korosztályom így csereberélt feketén vagy fehéren megszerzett filmeket, zenéket, bármit.

Az interneten való életről diáktársaim révén értesültem. Középiskolás lettem, mikor tudomásomra adták a Myvip és Iwiw létezését. MSN címem már volt, szerintem az jelentette életem első leggyorsabban történő kommunikációs formát az az, azonnali beszélgetést, ha mindkét fél a gépnél tartózkodott és bejelentkezett a programba. Világ életemben írva szerettem beszélgetni és ismerkedni másokkal, ez elég egyértelmű és a mai napig nem változott. Ezért is szippantott be olyan hamar az internet, mivel épp olyan biztonságot adott, mint a postai levelezés. Bizonyos mértékig távolságtartó ismerkedő megoldás, ahol nem kell szemkontaktust fenntartani (mindig nehezen ment és sose szerettem, ma se erőltetem), s bármi legyen vagy történjen, kiléphetek az egészből. Nekem ez mindig is fontos volt és az is, mivel megnyugtat a választás lehetőségének ottléte és az, miként így megszabhatom, meddig tarthat és mennyire mélyülhet el egy kapcsolat, ismerkedés. Illetve antiszociális introvertáltként kényelmesebb volt a négy fal közül ismerkedni akkor, amikor kedvem volt hozzá.
Kamaszként sem volt másként. Iskolában letudtam a kötelező köröket, amikor nem depresszió korszakomat éltem, az intézmény falai között néha ismerkedtem. De otthon a gép mögül sokkal többet és több emberrel írogattam, mint addig valaha összesen. Amint megtudtam, hogy van Myvip azonnal regisztráltam, ahogy a HotDog felületre is. Nekem a Myspace kimaradt illetve egy időben Iwiw tag is voltam, mert meghívtak (emlékszem sokan úgy tekintettek erre az oldalra, mint valami privilégium, amit nem kaphat meg akárki), de nem szerettem, így hamar töröltem is magam onnan. Ráadásul idővel, ha jól emlékszem eltörölték ezt a meghívásos alapú regisztrációt, bár ebben nem vagyok biztos. Valamiért nem állt kézre a felülete, nehéz volt megszokni és rájönni dolgokra, míg a Myvip úgy volt kivitelezve, ami egyszerű és azonnal érthető volt. Sose felejtem az olyan fejlesztéseket, miszerint bármekkora bemutatkozó szöveget írhattál, ami bal oldalt jelent meg (sokan piktogramokkal dekorálták ki a szövegüket, kiemelve vagy egyedibbé téve). Mellette jobb oldalt olyan lehetőségek voltak, mint képfeltöltés (végtelen mennyiségben), ezek csoportosítása, vagyis annyi mappád volt amennyit akartál, alatta idővel videó feltöltési lehetőség, emellett klub-okhoz való csatlakozás és létrehozásának lehetősége. Egy idő után azt is megoldották, hogy minden képnél megnézhető volt, mennyien látták sőt, az is látható volt, ki tekintett meg minket egy bizonyos időintervallumon belül (avagy kik látogatták meg profilunkat)!
Mikor mindezek együttesen elérhetővé váltak, diáktársaimon keresztül láttam menyire megőrjítette őket. Sokaknak már akkor fontossá vált, hogy minél többen lássák az adatlapjaikat, ezáltal képeiket és minél több ember szerepeljen a „kik néztek rám” oldalon. Szóval nem új keletű dolog az, miszerint virtuális népszerűséget hajhásszanak az emberek.

11110266_381249355394245_398018401227431967_n.jpgEnnek érdekében sokan, rengeteg klub tagjai voltak vagy épp másokra nézegettek rá reménykedve a vissza tekintésre. Azt nem tudom, miként hirdették vagy népszerűsítették még magukat, illetve igen halvány annak az emléke, miszerint a csoportok, vagyis klubok oldalain, felületein miket lehetett csinálni. Ügyebár ha valaki létrehozott egy ilyen klubot, ott is volt kép és videó feltöltési lehetőség. De saját üzenőfala tudtommal nem akadt, inkább fórumokhoz hasonló beszélgetési felület, ha minden igaz. Nem vagyok benne biztos. Nem használtam az ilyesmit. Néha írtam képekhez vagy videókhoz, de a csoportokat inkább arra használtam, hogy MSN beszélgető partnereket keressek meg képeket gyűjthessek és rácsodálkozhassak olyan dolgokra, mint Victorian-Goth modellek képei. Ekkorra már sejtettem mi fán terem a Szubkultúra és erős érdeklődéssel kutattam is utána, amennyire tudtam és lehetett. Csoportjaim nagy része két fő témából állt. Goth Szubkultúra és Anime világa. :D
Még kilencedikes koromban érdeklődni kezdtem az Emo iránt is, mely nagy népszerűségnek örvendett kortársaim körében és kíváncsivá tett bizonyos stílusjegyei és stíluskövetők képei miatt (s ennyiben maradt, rájöttem nem az én világom).
A HotDog mint felület szintén hatalmas szerepet játszott az életemben. Olyannak számított, mint most a Facebook és Tumblr keveréke. Rendszeresen feljártam, szerettem rajta emberek profiljait nézegetni s szintén sok információval látott el a Goth Szubkultúrát illetően. S bár legalább évente, ha nem gyakrabban töröltem profilt, mert nem tetszett a neve vagy újra szerettem volna kezdeni a felépítést teljesen nulláról, mégis imádtam. Sose felejtem az egyik kedvenc nevem melyet ott használtam, illetve egy időben az MSN nevem is az volt: GothMortuary. Tinédzserként úgy véltem, a lehető legjobb nevet találtam ki magamnak s talán ez alatt tartott legtovább az aktivitásom és nem töröltem semmit, ami hozzá köthetően létezett. A HotDog felületet még 21 évesen is használtam arra is emlékszem, természetesen addigra más felhasználó neveként. Viszont minden más kikopott az életemből, végül lehettem 22 éves, mire úgy határoztam törlőm ezt is. Szép emlékeket gyűjtött össze nekem, mint például HotDog felületen belül olvasott magazinok, képalbumok keresgélése vagy zenei lejátszó listák böngészése. Sok képet, új kedvenc együttest vagy virtuális ismerőst szereztem. Emlékszem, nagyon szerettem azt a lehetőséget is, miszerint rettentően sok profil elkészítési lehetőség rendelkezésre állt. Akadtak HTML vagy más kódokkal foglalkozó magazinok és oldalak, mik segítettek egyedivé és sajátossá varázsolni a HotDog profil felületét. Olyan sokféle típus vagy téma akadt, ahány ember regisztrált, hihetetlenül sok! Meglepően népszerűnek számított a felület szerintem, legalábbis engem meglepett egy időben a regisztrált emberek száma főleg, hogy a nyitó oldalon mindig kiírta aznap mennyien lettek új tagok vagy mik az aktuálisan új dolgok a felületen. Például új magazin, új fórum vagy új képalbum. Természetesen akadt fizetős része is, melynél komoly kiemelést kaphatott bármi, ami a nevedhez köthetően létezett.
Necromancica magazinját és profilját is ismertem, egyszer kétszer talán írtam is a profilján lévő üzenő falra (igen, ilyen lehetőség is volt, ha az ember engedélyezte), de komolyabb ismerkedési szándékom nem akadt.

16403386_734312163413626_4428086435786728972_o.jpgIrigykedve és vágyban úszva nézegettem azon emberek profiljait legyen szó a HotDog vagy Myvip felületekről, melyeken igen szép, igényes és álomba illő Goth témájú képek készültek. Már akkoriban is nagy vágyam volt az, hogy én is egy lehessek közülük és olyan Goth Modell lehessek, akinek a képei maximálisan önmagát mutatják, stílusát és egyéniségét, emellett igen egyediek és nem hétköznapiak. Szerettem volna már akkor megmutatni a világnak, ki vagyok valójában, kinek látom magam, ha behunyom a szemem és kinek vélem magam a megszerzett ismeretek után. A lehetőségekre és alkalmakra, jó időt vártam. (:
Annyi biztos, hogy eme felületek már akkor nagy szükségét képezték az életem részeként. Segítettek ismeretek szerzésében, fogalmak tisztázásában, néha új ismerősök megszerzésében vagy kapcsolatok kialakításában. Ritkán találkoztam is 1-2 emberrel. Volt olyan fiú, ki bár fiatalabb volt nálam, mégis belementem, hogy találkozok vele. A HotDog profilomon szóló Apocalyptica zeneszám miatt írt rám, mivel neki nagy kedvencei voltak. Elkezdtünk írogatni s mivel fővárosi lakos volt, jómagam oda jártam középiskolába, gondoltam nem oszt nem szoroz, ha egyik tanítási nap után szánok rá időt. S bár utána soha többé nem láttuk egymást, nem írtunk és kikoptunk egymás életéből, valamiért erősen megmaradtak jelenetek (Például, hogy a népligetben találkoztunk és egész jó idő volt vagy az, hogy alacsonyabb volt nálam és annyira nagy rajongója volt az Apocalyptica-nak, mely meglepett). Myvip-en is ismertem meg olyat, kivel később találkoztam a fővárosban. Ő viszont később szó szerint drasztikus lenyomatot hagyott maga után az életemben. – S erről csak ennyit mondanék.
Mindemellett hamar felfedeztem egy olyan weboldalt is, melynek egyszerű és mindent magába foglaló neve volt. Chat.hu. Istenem, mennyire sok perverz, gyökér, idióta, istentelenül hazug és szánalmas emberek gyűjtőhelye volt. Néha azért léptem be, mert jókat nevettem az idiótákon, majd sokáig hanyagoltam, mert rendszeresen szexuális fantáziával rendelkező és kéjenc felhasználok kerestek fel, mindegy volt milyen szobába léptem be és annak mi volt a témája, neve alapján következtetve. Igaz én is álnéven léptem be és nem regisztráltam, épp eme emberek miatt. Mégis emlékszem, elég lesújtó volt számomra látni azt, milyen hatással tud lenni az álcázás korlátlan használata. Mely segít elrejteni teljes valódat, annak adod ki magad, akinek akarod és ebbe, nem szól bele senki. Már akkor megdöbbentett a tény, hogy bizony más személynek kiadni magunkat sokaknak teljesen természetes sőt, szórakoztató és lehet, felettébb élvezhető időelfoglaltság.
A poén, hogy azóta semmit sem változott az emberiség, csupán én kerülöm a hasonló felületeket és azokon, melyeken regisztráltam és tagja vagyok, mindig letiltom a hasonló vagy épp, ilyen felhasználókat. Szerencsére a közismertebb és populárisabb felületeken odafigyelnek erre és nem hagyják elszabadulni a káoszt, mely a virtuális anonimitásban rejtőzik. Mert bár akadhat pozitív hozama, mégis a mérleget erősen lenyomja a negatív oldala.

11889650_1147387098611139_6960805842187046835_n.jpgVégeredményben mutatnék képeket, ha lennének kezdetleges önképeimről, melyeket a web kamera silány és halvány kamerájával igyekeztem elkészíteni, de mint olyan sok mindent, ezeket is kitöröltem s nem létezővé tettem. Annyit viszont elárulhatok, hogy igyekeztem a másoknál is látott, nekem tetszetős beállást és képet elérni, mely elég sötét, fél arcomat eltakarta az épp növésben lévő hajam és lehetőleg fekete ruha legyen rajtam. Emellett szerettem intenzíven megmutatni mit szeretek, így bármelyik profilomat is mutatnám meg, ha lehetne s nem töröltem volna őket, kivétel nélkül az alábbi felállás lenne látható: Nagy hangsúly a kedvenc együtteseimen, kiket eleinte leírtam majd letöltöttem a képeiket (album borítót vagy csapat képet) és ezeket töltöttem fel. Hadd lássa a világ, milyen zenei ízlésem van. A magamról készített képek kevés mennyiségben voltak elérhetők, a mostani mennyiség negyedének a fele. Viszont szívesen dekoráltam a HotDog profilom igen morbid, elvont, Dark stílusú képekkel, miként Myvip profilomon is akadtak külön mappák ezeknek. Kedvenc horror filmjeim is helyet kaptak, filmplakát képével együtt. Fontos volt részemről szintén az, hogy megmutassam mindenkinek mit láttam és mi a kedvencem. Olvasott könyvek vagy látott Animék kicsit elenyésztek ezek mellett, de helyet kaptak, ha épp hangulatomnak úgy tetszett. Rendszerint képekkel emeltem ki kedvenceimet amellett, hogy leírtam neveiket. Ma már természetesen nem fektetek ekkora hangsúly kedvenceim mutogatásában, bár akadnak főbb területek melyeknek még mindig szeretek külön bejegyzést szentelni.
Nosztalgikus belegondolni, mennyire fontosnak tartottam azt, hogy milyennek látnak és mi a válaszreakció arra, akinek mutatom magam. Szerettem tudni, milyen első vélemény alakul ki rólam a profilok alapján és küllemem alapján. Így néha alkalmazkodni próbáltam és hétköznapibb lenni, máskor direkt túloztam és szándékosan túlléptem a határokat. Szerintem eme viselkedés nélkül nem tudnám, ki vagyok valójában, illetve bármennyire is fura kijelentés lehet, de az interneten való kalandok és emlékek nélkül nem biztos, hogy az lennék aki. Fontos volt és még az is, a mindennapjaimba beleivódott és elismerem, kell a virtuális élet. :D
Ezennel zárom soraim, hiszen így is igen hosszúra sikeredett bejegyzésemről ódákat tudnék zengni napokon át.
Köszönöm, ha elolvastad! Üdvözlettel, Cathreen Misery

Címkék: én
Szólj hozzá!
2017. december 21. 15:53 - Cathreen Misery

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei Kritika

Avagy újabb könyvajánló, illetve Könyv kontra Film vélemény.

covers_146907.jpgRansom Riggs különleges, szerintem ez idáig egyedi könyvéhez volt szerencsém e hónapban. Kölcsön könyvként került hozzám, ajánlásként és nem bántam meg, hogy elfogadtam a lehetőséget. Nagyon tetszett, magával ragadott, bár akadnak fenntartásaim. Viszont, mielőtt belevágnék a kritikába és leírnám a pozitív és negatív véleményem egyaránt, szeretném azzal kezdeni, miszerint előtte megnéztem a filmet. Mennyi idő telt el a kettő között? Nem sok. Igaz, nem mozi vásznon láttam, bár emlékszem, hogy szerettem volna. Már önmagában a cím kecsegtetően hatott és vonzott, hiszen nem mindennapi filmcím és könyvcím a fenti. Nem emlékszem pontosan, de pár hónap telhetett el csupán a kettő között.
El kell ismernem, tetszett a film és szerettem. Előismeretek nélkül is élvezhető volt, a legtöbb kérdésre választ kaptam és látvány, történet világban sem volt hiány. Sőt mi több, épp az alap történet miatt kezdtem bele az olvasásba. Miként anno a Harry Potter könyveknél, úgy itt is ama jelenség kelt életre, melynél a film hozta meg kedvemet a könyv elolvasásához. S bár pontosan jól tudtam, hogy lesznek eltérések vagy épp, kimaradt vagy toldott, eredetileg nem létező jelenetek mégis, legyűrtem az ebből származtatható félelmeimet és aggályaimat. Mennyire jól tettem! Viszont tény, hogy a könyv végére akadt bőven tényező melyeket hiányoltam a filmből vagy épp, a film tért el sértően a könyvtől. Nem akarok a könyvfeldolgozások ellen lenni leginkább azért, mert ki tudja, hány hozzám hasonló ember él a Földön, kiknek épp az adaptáció hozta meg a kedvét az olvasáshoz (ismerek párat). Ilyen tekintetben helyes sőt, nagyszerű dolog a filmvászonra vitt könyv. S bár igenis érezhető minden adaptációról, miszerint igyekeznek érthetően és emészthetően megfogni olyanoknak is, kik nem olvasták a könyvet, mégis… néha úgy vélem, bizonyos változtatások nem kellettek volna.
Megvallom, nem tudok és nem is akarok állást vállalni azon táborok között, mik szerint a könyv adaptációk egytől egyik rosszak vagy épp, jobbak. Szerintem ezt mindenki döntse el maga. Nálam fele-fele az arány, hiszen míg két könyvet is film mutatott be nekem, addig akadnak olyan feldolgozások, mik épp emiatt lekerültek az „El fogom olvasni” listámról. Ilyen az Éhezők viadala vagy Legenda vagyok. Ők mind olyan alkotások, melyeket elsőként filmként láttam s utána nem éreztem egyáltalán késztetést arra, hogy olvassam is. Megvallom, utólag megbántam, hogy a sorrendet nem cseréltem fel.
De itt, nem így alakult!

vandorsolyom-kisasszony-kulonleges-gyermekei-karakter-03.jpgNem fogom részletezni mely dolgok különböznek, vagy egyeznek könyv és film között, mivel spoilereznék vele. Legyen annyi elég, hogy a film nem mutatta be rendesen a főszereplő múltját, míg a könyv adott rá hangsúlyt, illetve a lány ki kiemelkedő szerepet kap Jacob mellett, szintén eltérő – mondjuk, ez a része kifejezetten zavart. Az első kötet sem úgy végződik, mint a film s bár nem olvastam tovább a trilógiát (de fogom, tervbe van véve, s ha rajtam múlik, minél hamarabb), így nem tudom megállapítani mennyire hű a film vége, vagy sem. Az biztos, bátran ajánlom elolvasásnak, annak is, ki látta a filmet és esetleg, emiatt nem mert még belekezdeni. Elhiheted, megéri. Be is mutatom mennyire. Rendben, akadnak fenntartásaim, de ez senkit se tántorítson el! 
Kezdeném a kellemes és boldog, pozitív gondolatokkal. Először a könyv nyomtatott formájával kezdeném azzal, ami képeket tartalmaz és ijesztő borítóval ellátott küllemet kapott. Kicsit megtévesztő lehet, mivel a könyv nem horror, hanem inkább kaland, fantasy, uban fantasy és ifjúsági. Elismerem, akadhat benne pár elvontabb elem, szerintem nem megrázó vagy elborzasztó. S bár épp a külleme és nyomtatási formája miatt olyan drága, nagyon széppé és elvarázsolt könyvé teszi. Akadnak benne képek illusztrációként, amik bőven adnak a hangulathoz sőt, a végére teljes mértékben úgy éreztem: én is egy fotóalbumot néztem végig, közben hallgattam Jacob meséjét. Végérvényesen elérte, hogy részese legyek a történetnek és én is elvarázsolt, alternatív világba csöppenhessek mindamellett, hogy imádom a régi képeket. Mikor elolvastam tényleg úgy éreztem, mintha egy hurkon kívül kerültem volna s mely bezárulva, többé nem nyílik ki előttem. Természetesen ez folytatódni fog amint meglesz a többi része.
Belső tartalom még dobott és fokozott a kalandokon. Főszereplőnek korához és személyiségéhez illő öngondolatai voltak, fejlődése teljesen logikus és érthető, egy csepp kétségem nem akadt döntés és jellem változásából következő tettei iránt. Folyamatos, izgalmas részeket kapunk, mely egy percre sem hagy nyugodni. Mikor mégis azt hisszük, a történet lenyugodott és pihentet minket, hirtelen jön valami váratlan. A legfontosabb, hogy a látott film ellenére is képes volt meglepni épp, az eltérő részek miatt (akad, ami benne sincs, vagy másként van). Nem volt nehéz elvonatkoztatni a filmtől, ebben a könyv sokat segít. Emellett nagyon tetszett és örültem is annak, hogy a főszereplő bár serdülő és fiatalkorú, mégis képes felelősen dönteni, emberien viselkedni, ráadásul okos is. Igen, ez szerintem sokkal jobb, sem mint azt elhitetni a mai tinédzserekkel, miszerint a buta, amőbának is kevés IQ-val rendelkező agyállomány a trendi és a helyes. Nem, Jacob itt vérbeli ember, aki hibát is követ el, de tanul belőle, mindemellett vannak érzelmei mégis, okos! Miért nem lehet inkább ez a trendi? Nem úgy, mint a szürke, semleges Bella félék…
Jacob képes volt félni, kétségbe esni vagy döntésképtelen állapotba kerülni mely, teljesen természetes emberi vonás s így, maga a könyv is elfogadottá vált. Ráadásul nem nehéz azonosulni a szereplővel. Mellékszereplőinek is adott jellemet és személyiséget, mely lassan kibontakozik. Nem mindnél, mivel így a végére marad bennem hiány. Szerintem a további két kötetben lesz pár szereplő, ki jobban kibontakozik és még inkább megismerhetővé, közelivé válik. Maga az alapötlet zseniális! Remekül játszott a fantázia elemekkel, már létező vagy újként megalkotott tényekkel, lényekkel. S bár, itt is azt a sablont kapjuk, miszerint vannak jók és rosszak mégis, tapinthatóan közelivé és életszerűvé teszi őket. A rosszak például szerintem, lehetnének egyenest karikatúrái vagy metaforái a hiú, hataloméhes, öntelt embereknek, akik nem törődve másokkal, képesek elpusztítani bármit és bárkit önön érdekcélok miatt. Emellett a jó oldalon akadnak gyerekek is, nem csak érett fiatalok, akik miatt megvallom, azonnal elkezdtem aggódni. Ők nem kaptak kiemelkedő jeleneteket, de épp elég volt az a pár, hogy sajátjaimnak érezzem. Emellett Vándorsólyom kisasszony is kifejtette álláspontját, tetteinek okát és képessége létezésének célját. Nemes, becsületes, önzetlen ember akiről, sokunk példát vehetne. Bár ő is olyan szereplőnek sejtetik, kinek kibontakoztatása még várat magára.
Szerettem, ahogy elragadott magával és másik világba repített. Azt, ahogy tényleg elvonatkoztathattam a valóságtól és részese lehettem egy igen izgalmas, felettébb különleges életnek és történetnek. Nehezen tudtam letenni, s ha mégis, vágytam arra, hogy ismét kezeim közé vegyem a könyvet és hagyjam az újabb utazást.

264733_800x600.jpg

Negatívumként akadt pár megfigyelésem, de igazság szerint ezek nem olyan rosszak, hogy olvashatatlanná válna a könyv. Úgy vélem épp a drága és díszes, ízléses külleme, plusz képek és minden fejezet saját oldalt kap részei miatt, túl drága lett a könyv (nem tudom megérteni és nem is fogom, hogy miért jó így kitölteni egy könyvet – két szó kap önálló lapot vagyis, ha tíz fejezet, akkor plusz tíz oldal/papír. Hurrá…). Ilyen téren örülök, hogy kölcsönbe kaptam, mivel nem most engedhettem volna meg magamnak, hogy megvegyem. S ez sorozatos könyv, vagyis nem egyszeri pénzkiadást jelent. S bár nagyon jólesett kezembe venni a szemnek is szép külsővel rendelkező, kemény kötéses könyvet, kissé fényes lapjaival és csaló terjedelmével mégis… én úgy vélem, hogy felesleges volt. A képek beillesztése remek ötlet, illett is mind az aktuális részhez és tényleg, egy albumot néztem végig közben kaptam egy érdekes történetet is, mit köré ábrázoltak. Viszont minden más, csak giccs és plusz pénz. Szeretem igen, ha ízléses, szép, akár elegáns egy könyv külleme és szeretem a kemény kötéses darabokat. Viszont ezeken is lehet spórolni a nyomtatás során, hogy ne kerüljön horribilis összegbe. Meg hát, ha jó egy könyv, a legegyszerűbb nyomtatási forma is megteszi, nem kell a díszes küllem.
Amit még hiányoltam, az az intellektuális írásforma és leírás. Mert bár az író alkalmazkodott ahhoz, hogy tinédzser fiú szemszögét és gondolatait követjük, aki a mai XXI. század gyermeke. Ez szép és remek, miként a beszédstílus különbségek megmutatása is (gyerekek és Vándorsólyom másként beszéltek, mint Jacob). Viszont valamiért nekem nagyon nehezemre esett elképzelni néha, egy-egy helyszínt vagy cselekedetet. Nem tudom a film befolyásolt e, de a fogalmazás sem volt egyértelmű. Olyan érzésem volt, mintha az író gyermekeket is szeretett volna megfogni az írásával pedig, 15 év alattiaknak nem biztos, hogy ajánlanám. Akadnak benne felnőtt vagy épp durva részek. Bár, ki tudja…
Akadtak alkalmak, amikor csalódtam a kevés szóhasználaton és nem lett olyan változatos, mint amilyen lehetett volna.
A szerelmi szál sem volt életbevágó, bár örültem a jelenlétének és annak, hogy nem eköré épült az egész, csupán kellemes mellékest kap az olvasó.

004_miss_peregrines_home_for_peculiar_children_004_960.jpg

Egy szó, mint száz, szívesen ajánlom a könyvet azoknak, kik szeretnének egy fantázia világ rabjai lenni és olyat átélni, mit még ezelőtt sose. Remek kikapcsolódást jelenthet és szórakozást egyaránt. Nem nehéz olvasmány, mégsem tudható előre, mi fog történni. Kalandos és cselekmény dús, érdekes és páratlan. Én mindenképp folytatni fogom a következő két részét, utána tervezek egy újabb bejegyzést, de akkor összesítve a három kötetet.
Ezennel zárom soraim.
Kívánok kellemes ünnepeket mindenkinek!
Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2017. december 12. 15:53 - Cathreen Misery

Red együttes – A csend vége

Tizenegy éve kedvenc együttesemről, kis bemutató és vélemény.

da16f42802e74017c020ae837d955509.pngMióta írtam véleményt a finn származású Apocalyptica együttesről, kimaradt jó idő mire úgy éreztem, be kel mutatni még egy együttest. Nem mondom biztosra, de idővel lehet, előveszek egy-egy előadót, vagyis együttest, kiket szeretnék kiemelni a lejátszási listámról és vélemény kifejtés keretein belül bemutatni, ajánlani és remélhetőleg rajongó társakat szerezni. Igen, egy kezemen meg tudom számolni hány emberrel tudok beszélni a kedvenc zenéimről, bár mára elég tág rétegre kinőtte magát és akadnak közkedveltebbek, míg kevésbé ismertek. Utóbbinál nehéz beszélgető partnert találni.
Épp, mint a Red nevezetű együttes (vagy más néven R3D/ RED). Még tinédzserkoromban fedeztem fel őket, s bár előbb kezdték pályafutásukat (2002 óta zenélnek), jómagam 2006 magasságában fedeztem fel az End of Silence albumot. Az első darab mellyel elrabolták a szívem és megragadták a lelkem. Az együttes több besorolást is kapott leginkább az eddig megjelent albumok miatt is, hiszen ahogy bárki, ők is fejlődtek folyamatosan. Minden egyes albumuk kicsivel másabb, mint az előző. Viszont, hála az égnek, nem változtak meg teljesen és nem tértek le az eredeti útról, csupán belevittek vagy kivettek apróbb elemeket. Az eredeti kezdet teljesen érezhető a mai napig amiért, szintén örök fanatikussá tettek. Tizenegy év rajongás már nevezhető fanatikusságnak, nemde? :D
Mivel nagyon utálom, ha egy együttes elindul az adott stílusban melynél nem gond, ha akár több műfajt is magába foglal. Legyen, így lesz színesebb a világ és a zenei színpaletta egyaránt. De, mikor debütáló albumuk után, mely híressé és népszerűvé tette őket, valamilyen okból kifolyólag megváltoznak, teljesen más stílusú albummal jönnek, mintha szó szerint áttértek volna egy másik útra, irritáló és dühítő számomra. A másik, amit nem szeretek, ha frontembert cserélnek és úgy folytatják, mintha nem történt volna semmi. De, történt! Az istenért, ha nincs ott az ikon az, akiről eszembe jut az egész mit megalkottak, amiért ők ŐK, miért nem hagyják abba, folytatják más néven, kezdenek bele valami újba? Emberek vagyunk, kilépni és belépni lehet együtteseknél, hiszen egyszer mindennek van vége és kezdete.
Remek példa erre Nightwish vagy Three Days Grace együttesek. Előbbi elkezdte eszegetni az énekeseket, mint Sirenia és igen, számomra Tarja-val volt Nightwish a Nightwish. Tarja nélkül már nem az. Sose lesz az. Three Days Grace énekese is lecserélődött és beismerem: One-X albumukon kívül mást nem hallgatok, mert az az egyetlen, igaz, legjobb alkotásuk, ami valaha születhetett! – Természetesen mindez szubjektív véleményem.

S itt a Red. Mióta megtaláltam őket, egyszer sem okoztak csalódást. Újabb album jelent meg, meghallgattam s bár akadt benne formaváltás, például kicsit HardRock-osabb vonal bevitele vagy több hörgés mégis, a régi Én benne maradt. Red RED maradt a harmadik album után is. Mi ez, ha nem remek és zseniális?
Amerikai együttes, Tennessee-ből. Besorolásuk zenei műfajban: Alternatív Rock, Alternatív Metal, Christian Rock, Hard Rock, Nu Metal. Wikipedia szerint még Post Grunge, de szerintem nem. :D Alapította még annak idején Anthony Armstrong és Randy Armstrong, ahol mindketten gitárosok, utóbbi testvér basszus gitár, illetve frontember énekessel (aki, még mindig eme pozíciót tölti be) Michael Barnes. Nagyon szeretem a hangját akár rendes, akár hörgős, akár más hangszínt ad ki torkán. Első hallásra elvarázsolt, pedig ritka az ilyen énekes.

1200px-red_band_press_photo.jpg

Albumaik:

Nevekre kattintva meghallgathatod az egész albumot Youtube-on.

End of Silence: 2004-2008. Az első, amit hallottam, és ami rögtön belopta magát a szívembe és agyamba. gyakran dúdoltam a dalokat róla. Szerintem zseniális kezdés és bemelegítő az Ő világukba.

Innocence and Instinct: 2008-2010. Az előző albummal együtt jelölték őket Grammy Award legjobb Rock Gospel Album-ra. Kicsit erősebb Hard Rock vonalat kapott, de még mindig fantasztikus! Később úgy nyilatkoztak, hogy az album megszületésénél erős inspirációt jelentett Dante Pokla és Gustave Doré festészete.

Until we have Faces: 2010-2012. Frontember, Michael Barnes szerint eme album azt szeretné kiemelni, hogy milyen, ha valaki megtalálja saját identitását. Emellett egyik inspiráló alkotás, mely nagy nyomot hagyott az album megszületése kezdetében (sok más tényező mellett) az nem mást, mint C. S. Lewis könyve Míg arcunk nem lesz (Till We Have Faces). Start Again – dal megnyerte a GMA Dove Awards az év legjobb Rock dal felvétele díjat.

Release the Panic: 2012-2014. Eme album rettenetesen hűen ábrázolja 2014-es évemet és az utána lévő szakaszt. 2014 nagyon sok mindenben mérföldkő volt a számomra, hihetetlenül nagy és erős megpróbáltatások sorozata mely, szó szerint életbevágóan fontos döntések elé állított. Gyakran hallgatom, mivel arra emlékeztet: Mi mindennel kellett megküzdenem és milyen volt az az időszak.

Of Beauty and Rage: 2014-2017. Lehet, érdekes lehet nem, de eme album inkább a jelent és az eltelt két évet adja vissza igen jól. Szeretem nagyon és mikor hallgatom, fejben egy morbid Szépség és Szörnyeteg előadás játszódik le, mely sok horrorisztikus elemet tartalmaz és mondandója sötétebb, mint az eredeti történet. Érdekesség, hogy az album készülése közben az együttes tagjai között épp szakítások és veszteségek időszakét élték meg, mik kihatással voltak a dalokra. Az album nyitó és záró részét úgy nevezték el, hogy Leereszkedés (Descent) és Felemelkedés (Ascent). Igazi életpálya bemutató, amolyan színdarab, ami csak hallható, de nem látható.

Gone: Ezen év (2017) Októberében jelent meg. Még sajnos nem hallgattam, de tervezem, miként megszerezni is!

of_beauty_and_rage_album_cover.jpg

Szerintem egyelőre ennyi.
Remélem akadt kinek elnyerte a tetszését és esetleg, új kedvencként kap majd besorolást a lejátszási listán. Részemről biztos, hogy sose fogom megunni őket. Ha ennyi idő nem volt elég rá, akkor nincs annyi hallgatás szám, mely miatt eldobnám. Szeretnék a jövőben még olyan együttesekkel jönni, kiket régóta hallgatok és nem az elmúlt 2 év friss szerzeményei. Emellett érik egy könyvbemutató, melyben felvetem a Könyv - Film vitatémát és kifejtem a véleményem az aktuális könyvhöz köthetően. Mivel láttam filmen aztán, épp olvasom könyvként. Szóval az élmény elég friss.
Köszönöm, ha elolvastad és meghallgattad!
Cathreen Misery

Szólj hozzá!