2018. június 20. 19:15 - Cathreen Misery

Horrorisztikus és Különc Sorozatok

Avagy kedvenc sorozataim nem mindennapi témával, történettel, ötletekkel.

547b29a86f5d537250c276b921935d95.jpgA sorozatok átmenetet képeznek egy hosszú film és egy igen rövid anime epizód között. Emiatt szerettem meg nézni a sorozatokat, mivel nem tartottak túl sokáig, de nem voltak sose túl rövidek se, hogy megunhassam őket. Egy időben olvasgattam arról is, mennyire másként írják a forgatókönyveket és osztják be az egy évadra jutó pénzt (támogatást) a sorozatkészítők s hát, amikor ezen elmorfondíroztam rájöttem, az egyik legnehezebb szakma lehet a sorozat forgatókönyv írás. A filmekhez írt forgatókönyvek sem egyszerűbbek, bár a szembetűnő hasonlóság mindkettőben szerintem az, hogy korlátozottak épp azért, mert x idejű film vagy x darab epizódhoz kell alkalmazkodni. Mondjuk, az észrevételeim azt mutatják, hogy bőségesen akadnak történetet előállító, tehetséges emberek, s ha már nem, már létező könyvet vagy híres történetet dolgoznak fel ismét, sorozat keretein belül. Szerintem a sorozat olyan téren jobb a filmeknél, miszerint több lehetőséget ad a részletesebb cselekmény, személy, helyszín bemutatására. Ha a sorozat anyagi háttere engedi, elhúzhatnak dolgokat és ez jó, mert lehetőséget és teret adhat karakterek kibontakoztatására, izgalmas és kalandos cselekmények elnyújtására vagy részlet gazdag szakaszokra, mint a múltjukkal való megismerkedés. Ritkán csöppen a néző hirtelen egy szituációba, s ha mégis, idővel legalább egy epizódot arra fognak szánni, hogy megmutassák a kezdeteket.
Magamat sose tartottam sorozat őrültnek és kevés olyan volt, ami hosszú ideig vagy akár a végéig képes volt rabjául ejteni. Ilyen volt serdülő koromban (lehettem 14 éves talán), amikor a Viasat3-on adták a Bűbájos Boszorkákat. Gyakran azért siettem haza, hogy a délutáni részről nehogy lemaradjak. Szerintem az volt életem első olyan sorozata, amiért rajongtam, szerettem és rabjául ejtett. Izgalommal és kíváncsian vártam a következő részt még akkor is, amikor csalódást okoztak (Prue, a kedvenc karakterem meghalt benne). Természetesen később az interneten utána olvastam, hogy a színésznőt muszáj volt kiírni a sorozatból, mert idegesítő és sokakkal rosszban lévő személy volt a stábnál.
Kiírni… Milyen érdekes fogalom, nem? Vajon amikor a rendező (vagy pénzzel rendelkező támogató) kitalálta, hogy Prue haljon meg és ezzel megváltoztatta a sorozat egy alap tégláját, miként viszonyulhattak a forgatókönyv írok?  Én biztosan képtelen lennék változtatni egy történetemen, ha már egyszer készen van. Bár, tudtommal a sorozatok története is folyamatosan készül, mialatt forgatják a részeket. Illetve egy rutinos és gyakorlott sorozatnéző fellelheti idővel a sablonosnak nevezhető, de jól bevált trükköket, amikhez előszeretettel nyúlnak azon sorozatok, akik sikeresek akarnak lenni. Mert hát, el kell ismerni és tudatosítani kell: a készítők, mindegy kiről és miről legyen szó (film, sorozat, könyv, anime, reklám film vagy plakát, stb.), mindenki arra utazik, hogy híres, sok pénzt bevonzó, amolyan kasszasiker alkotást hozzon össze, amit a többségnek el lehet adni és veszik is, mint a cukrot. Ehhez persze, egyrészt a jól bevált megoldásokhoz kell nyúlni igen gyakran, másrészt alkalmazkodni próbálnak a többség igényeihez (érdekes, hogy emiatt egyre több a „hülyenéző”, rettenetesen ostobának, bugyutának tekintő film is). Sajnos emiatt a megfelelési kényszernek köszönhetően, sok remekmű borzalmassá válik. Kevés a kiemelkedő alkotás és rendre miért? Mert amiket rákényszerítenek az alkalmazkodásra, azokból az egyediséget jelentő kulcs veszik el. Gyakran hallom a film kritikusoktól azt, hogy mennyire rossz a film, mert bután van levezetve, ordítóan nagy baklövéseket csinálnak, ami nem oda illő, stb.. De egyik sem emeli ki, hogy amíg a nézők többsége az agyat kímélő és mellőző, már-már zombikat szórakoztató filmekre vágynak és azokra veszik többségében a jegyeket (igen, a mozi jegyek eladása nagy befolyásoló tényező tud lenni), addig nem várhatjuk el, hogy minőségileg intelligensebb alkotásokkal gyarapíthassuk a személyiségünket.
Szerencsére, nem kell elkeseredni, mert akarnak alkotók, akik szembe menve az elvárásokkal, trendekkel, népszerű buta tézisekkel és a buta emberek igényeivel, olyan sorozatokkal gazdagítják az ember minden napjait, amik szórakoztatásuk mellett még jók is. Bár nem tagadom, még ezek között is akadnak alkotások, mik néha hozzányúlnak egy-egy már bevált ötlethez vagy megoldáshoz.
Ahogy az tőlem megszokható, alapvetően nem átlagos és nem megszokott témájú sorozatokat szeretem, bár otthoni étkezéseimhez (ebéd és vacsora), szoktam kicsit normálisabb sorozatokat nézni. Ezek közül, amiket láttam és tetszett is: Csillag kapu, Shield (Marvel sorozat), Holnap legendái (DC sorozat), Íjász és Flash első évada (negyedik évad végéig láttam mindkettőt, de nagy eséllyel nem folytatom tovább és a negyediket is megbántam, hogy megnéztem.). Az animék mellett szeretem az élőszereplős sorozatokat, hiszen nem mindig vágyom a rajzolt karakterekre és történetekre főleg, hogy a Japán eredetű animéknek megvan a sajátos stílusa. Van, amikor arra van szükségem és olyankor nézek pár részt, de ahhoz tényleg hangulat kell. A sorozatoknak is megvan a maga bája és szeretnék róluk írni véleményt, kritikát. Az alább felsoroltak mindegyikre szerintem olyan, amit megéri megnézni, ha meg nem volt hozzájuk szerencséd, viszont ember függő, kinek melyik, mennyire fog tetszeni.
Illetve szeretném kiemelni, hogy nem mind Horror kategóriájú egytől egyik, hanem akad más besorolású sorozat a listán. Ettől még kedvelhető és különcnek nevezhetőek a maguk módján és el is mondom szerintem, mivel lettek nem hétköznapiak. (:

Hannibal (2013-2014, 3 évad)

2c6c222a9bababae8d608953d99b1f89.jpgNem véletlenül áll az első helyen. Sajnos csak három évados és lezárt sorozatról beszélhetünk, melynek elsődleges formája a könyv volt, majd jöttek a film feldolgozások s végül a sorozat. Eleinte ódzkodtam tőle, mert féltem, hogy nem fog beleilleni a Hannibal univerzumba, amit a könyvek és a filmek megteremtettek, aztán kellemesen csalódtam. Mert bár, nem a megszokott színészeket kapjuk, ahogy a kezdet is érdekes mégis egy gyöngyszem. Bőven hozzá adott Hannibal világához és nem elvett. Örülök, hogy a részese lehettem, ha csak három évadra is. S bár a három évad kevésnek tűnhet, egy rész több, mint negyven perces. Nekem eleinte nagyon hosszúnak tűntek az epizódok, de hamar meg lehet szokni és mikor vége lett a sorozatnak, már hiányzott. A feljegyzések szerint a sorozat a Vörös Sárkány előtörténete szeretne lenni és ekképp helyezhető el a Hannibal világban. A színészek szerintem zseniálisak voltak s b ár akadt egy kissé sablonos, gyakorta idegesítő hölgy karakter, mégsem tudnám elképzelni nélküle a sorozatot. Ugyanis az átlagember szimbolikájaként tökéletes és nélküle az egész ultra beteg sorozat lehetett volna, melytől elveszíti e a realitás talaját maga alól s hát, ha a néző nem veszi komolyan a látottakat, akkor miért borzasztana meg? A Hannibal sorozat hűen elődeihez, félelembe taszít, meglep, megfürdet a bűn és gonoszság mocsarában aztán visszatesz az életbe és hagyja, hogy megnyugodj. Amint azt hiszed, hogy minden ismét rendben van, az igazság és szeretet újra uralkodik, a világon megragad és lassan, de biztosan ismét a fekete mocsár mélyére kezd húzni. Szimpatikussá válhatnak olyan karakterek, akik a törvényeink és társadalmi normák szerint gonoszak, rossz emberek. Ez és sok más dolog elgondolkoztat még akkor is, ha nem akarod. Amiért imádtam a sorozatot a morbid stílusa mellett még az intelligencia magas foka. Szinte minden karakternek van valami specializációja, amiben kiemelkedően okos, jártas, tanult és legfőképp MŰVELT. Tetszett, hogy a legbutább ember…. nos, nem volt. Az intellektuális szócsaták, a pszichológiai személyiség felmérések egymásról, a puszta mentális harcok fellegvára ez a sorozat, ahol a kannibalizmus eltörpül a karakterek némely cselekedete vagy gondolkodása mellett. Sőt, az első évad után szépnek, művészinek és elegánsnak találtam a kannibalizmust. :D Hannibal konyhai jelenetei komolyan kedvet csináltak ahhoz, hogy én is főzzek és süssek, bár tény, hogy rettenetesen megutáltam ezt az idő és energia igényes dolgot. Annyira jól lettek megcsinálva a részek, hogy egy percig sem gondolkodtam azon, hogy miből készíti az ételt, csak meg akartam kóstolni.
Bátran ajánlom a sorozatot bárkinek, akinek erős a gyomra és szereti a pszichológiát, krimit, groteszk ábrázolás módokat, művészetet, történelmet és legfőképp: az intelligens alkotásokat.

Dexter (2006-2013)

f5c1a72e83ab9d6916746cfb33632ddb.jpgA sorozat Jeff Lindsay Dexter dühödt démonai (Darkly Dreaming Dexter) című művén alapul. Az első évad a regény történéseit követi, majd a forgatókönyv írok egy teljesen más történetet kezdtek el kibontakoztatni utána. Talán mondanom sem kell, hogy a könyv olvasása nélkül is egyértelmű az eltérés és változtatás, amolyan stílusváltás jeleként. Természetesen elsőre az keltette fel a figyelmem, hogy a főszereplő egy sorozatgyilkos, aki a rendőrségen dolgozik vérnyom elemzőként. Kétségem nem volt afelől, hogy egyszer végig nézzem. Meg is tettem és az utolsó évad egyenest borzalmas lett. Felesleges volt. Talán a harmadik évad végéig mondanám azt, hogy nézhető, de utána gyakran nyögvenyelő, akadozó, önmagából kifordult sorozattá vált, ahol az ötletek és a karakterek, no meg a múlt nem akart megegyezni egymással. Bár, nem bántam meg, hogy az életem részese lett. A színész szerintem fantasztikus. Az az arc… az tényleg egy sorozatgyilkos arca, ez az első perctől kezdve nekem egyértelmű volt. Maga a város Miami a szép és napsütötte, tengerpartos település, ahol folyton strandolásra alkalmas az idő és minden zöld, idilli és szép, eleinte nagyon nem tetszett. Hogy jöhet a képbe egy ennyire szép város egy ilyen történettel? Aztán megértettem: szándékos, erős kontraszt. Hiszen Dexter sötétsége virít ezen a településen, mint éjszaka a neonlámpás reklámok. :D Ha az összes évad nem is, de az elsőt mindenképp érdemes lehet megnézni. Sajnos a könyvet nem olvastam, de tervbe van véve. Remélem idővel ez is, ahogy oly sok remek írás, végül az elolvasottak polcaira kerülhet.
Utolsó tanács: semmi táptalajt nem ad arra, hogyan lehet, megúszni egy gyilkosságot vagy miként lehet sorozatgyilkosként éveken át tevékenykedni! Nem érdemes az ő módszereit követni, ha esetleg valakinek megfordul a fejében. Elmagyarázzák, hogy ő miért ennyire láthatatlan a nyomozók előtt és miért nem bukott le éveken át, de mély részletekbe nem mennek. S talán, jobb is ez így. Hiszen a sorozat nem ösztönözni akar embereket, sem ihlet forrásként rendelkezni, csupán szórakoztató jelleggel született. Ahogy mondani szokás, nem kell mindent elhinni, amit látsz. (:

dacf7adf184e48076524688d0ee48dd3.jpgLucifer (2016-tól napjainkig)

Még mindig nézem, és nagyon szeretem! Menő, pörgős, vicces, remek karakterekkel, akik lassan, de biztosan kibontakoznak és egy antihős főszereplővel. Szeretem, amikor a főszereplő nem átlagos és olyan jellemvonásokkal rendelkezik, amivel nem nevezhető a jó karakternek, de végülis rossznak sem, egyszerűen ingázik a két oldal között. Lucifer Morningstar tipikusan az a karakter, aki azonnal szembemegy mindenféle elvárásokkal, normalitással, társadalmi normákkal és megtestesíti a rossznak vagy gonosznak vélt, bűnös szokásokat. Persze, hogy ezt teszi, hiszen Ő maga az ördög! Szívességeket teljesít cserébe, hogy ha szüksége lesz rá, viszonozzák. Természetesen más bibliai karakterek is megfordulnak a sorozatban, ahogy egy halandó hölgy nyomozó is fontos szerepet kap. Én sokat nevetek rajta, mivel kifiguráz elég sok prűd dolgot, ahogy társadalomkritikával is bír, no meg vallási karikatúrával. Tény, hogy a mélyen vallásos emberek között igazi borzadály és fertő ez az alkotás, ami a szemükben sértés… mi tagadás, engem emiatt még jobban érdekelt. Jelenleg még nézem és eleinte olyan hírek terjengtek, miszerint a harmadik évad után, nem lesz folytatása. De szerencsére a netflix úgy határozott, hogy lesz és remélem, tartják a megszokott színvonalat. Bátran ajánlom mindazoknak, akik nyitottak az iróniára, önkiparodizálásra, fekete és vallási viccekre (de akad tök átlagos humor is benne), mindezt megspékelve krimivel az angyalok városában.

569a5c57093606749f1d559c705fdcd4.jpgX-akták (1993-2002 + 2016 folytatás)

Ötletem nincs mennyi idős lehettem, amikor láttam az első részt. Emlékszem, igyekeztek távol tartani tőle és elérni, hogy ne láthassam a TV-ben a részeiket, pedig már akkor is nagyon érdekelt és kíváncsivá tett. A maga korában és műfajában szerintem nem véletlenül lett híres, kiemelkedő sorozat. Mert bár sci-fi és azon belül is földönkívüli témákat boncolgató sorozatnak lehet besorolni, szerintem megállta a helyét. Az egyik filmet is láttam mi ehhez készült és mit ne mondjak, képes volt elérni nálam azt, hogy elgondolkozzak. Vajon léteznek? Van más élet is ebben a hatalmas univerzumban? S ha igen ők milyenek? Tényleg rabolnak el embereket tesztelés céljából? Hiszen az ember mit tesz a saját környezetével, ha nem feltérképezi, megvizsgálja, és pontos válaszokat keres egy eddig ismeretlen lény analizálásával. Sajnos nagyon régen láttam és tervezem újra megnézni még akkor is, ha az eleje nagyon régi, mi meglátszik a film minőségén (bár a régi nem jelenti azt, hogy rossz is!). Ha minden igaz 2015 után a Fox még új hat évadot fizetett elő és készültek el az eredeti szereplőkkel, de el kell ismernem: az már kevésbé vonz. Nem tudom megtekintem e őket, lehet kihagyom. Az effajta erőltetett folytatásoknak általában nincs jó vége és rettentően nehéz az elődjéhez képest hasonlót vagy jobbat alkotni. De, ki tudja? Lehet, megér majd egy próbát. Hiszen „Hinni akarok”.

Halottnak a csók (2007-ben készült és két évad lett)

62e3026eca03e43cf6e13d108d6721aa.jpgAngol címe: Pushing Daisies. Besorolása dráma, vígjáték. Mit ne mondjak, ez teljesen így van. Készítője Bryan Fuller (Haláli hullák, Wonderfalls) és látszik a stílusa, lenyomata. Nekem nagyon tetszett, mint a képi világ, mint a történet, mint a zene és karakterek egyaránt. Egyszerre szomorú és vicces, groteszk és mesés, elvont és átlagos, sötét és fényes. Sajnos nem túl hosszú, mégis megéri az összes percét. Szerintem a cukormázba bujtatott fekete humor remek élőpéldája, mely képes volt bebizonyítani, hogy a morbidnak gondolt ábrázolások és dolgok lehetnek igenis átlagosan tálalva, könnyen emészthetőek, miközben elgondolkodnak. Én sokat gondolkodtam utána azon, vajon miként cselekedtem volna Ned helyében (akinek amúgy nem derül ki a teljes neve), ha nekem is ilyen képességem lenne. Ti mit tennétek, ha egy érintéssel felkelthetnétek a holtakat, de ha egy percnél tovább életben hagyod, akkor valaki más hal meg helyette? Viszont ha másodjára is megérinted, végleg meghal és az állapot visszafordíthatatlan. – Ezen mennyit töprengtem, édes isten… :D

Dark sorozat (netflix, 2017)

6c56ec79b4eacb4e6b8f4625b9413d62.jpgNémet misztikus sorozat. Igen, minden teljesen német benne. S bár én angol szinkronnal és felirattal néztem végig, utólag megbántam, hogy nem az eredeti nyelven néztem meg. Biztosan sokkal jobb lett volna, bár természetesen idővel megszokható bármelyik beszélt nyelv. Német városban, német elnevezésű emberekkel és nem utolsó sorban, német színészekkel munkálkodó, különleges sorozatról beszélhetek, mely elsődlegesen a címével keltette fel az érdeklődésemet. Egyszerű, egyszavas, tömör és mégis sokat mondó. Dark, avagy a sötét. Eleinte nem értettem, hogy miért ez a címe, mivel nem kaptam rá választ. Az igazság az, hogy a legvégén, az utolsó évad, utolsó fejezete legutolsó perce után kap értelmet az elnevezés és döbbentem rá, hogy a cím tökéletes. Egy mély, sötét nyomot hagyott bennem és a mai napig vegyes érzelmekkel gondolok rá. Nem azért, mert rossz lenne sőt, jómagam nem találtam kivetni valót benne. Néha lassúnak tűnhetnek a jelenetek vagy vontatottnak, esetleg elsőre feleslegesnek ható információval látnak el, de a végére…. a végére minden világossá lesz, minden értelmet nyer és az ok, okozat megszületik. Sajnos, így is akadnak megválaszolatlan kérdések benne, amikre szívesen kaptam volna valami magyarázatot. De nem. Emellett ez a sorozat nem babusgat senkit, nem ígér happy endinget, de nem fog halálra ijeszteni sem. Egyszerűen lassan elsüllyeszt a sötétségben, elmerülsz a főszereplővel egy érthetetlen és önmagából kifordult világ büdös bugyrába és a végére nem szed ki onnan senki. Erős idegzetűeknek és lelkűeknek ajánlanám és azoknak, akik szeretik, ha a kérdéseiket csak a végén válaszolják meg, vagy ha kap is választ, az még több kérdést hoz magával. S bár kimondott durva, morbid jelenet nincs benne (akadhat, de azok… nem tartom vészesen elvontnak), inkább az ember lelkére hat és arra, hogy a néző tud gondolkodni. Hannibalhoz hasonlóan, ez a sorozat sem gondolta azt, hogy egy hülye nézi meg, így nem is éreztem magam annak, amikor a kalandok részese lehettem. Utálom, ha ostobának néz egy alkotás. Nem kell. Hagyjon gondolkodni, morfondírozni és töprengeni. Na, a Dark sorozat bőven gazadag ilyen részekkel, elemekkel. Sőt az első 3 rész után az összes epizód végén gondolkodnom kellett pát percet, mert a felmerült kérdések és talányok egyre több és újabb felvetést hoztak magukkal.
Tényleg egy sötét sorozat. És nagyon ajánlom főleg azoknak, akik tényleg egy nyomasztó, elvont, néha talán lassabbnak ható, de gondolkoztató és kedvelhető vagy épp utálható, teljesen hétköznapi karakterekkel szeret együtt átélni valamit, ami… nem e-világi.
Többet nem árulok el.

Euréka (2006-os sorozat, 5 évados)

1ede5831149e32e29fb47144ee6ac7a2.jpgSci-fi sorozat, néhol humorral megfűszerezve. Átlagosnak nevezhető elsőre és semmi különlegeset nem tartogathat azoknak, akik az első epizódnál leírnak egy sorozatot, bár szerintem a bevezetés sem lett rossz. Sablonosnak tűnhet, de idővel egyáltalán nem lesz az főleg nem vissza gondolva. Viszont aki belekezd, annak tudnia kell, hogy fantázia tudományokkal bővelkedik avagy, nem kell mindenáron a jelenleg ismert és bizonyított tudományos tényeket keresni és elvárni az alkotástól, mert akadnak majd inkább elméleti síkon vagy az álomvilágban létező, de itt megvalósuló eredmények. Aki erre „allergiás”, hogy egy alkotás nem ragaszkodik teljesen a reális tudományokhoz, az… inkább ne kezdjen bele. De ettől eltekintve remek sorozat. A főszereplő kedvelhető, a szokásos szerelmi szálak megvannak benne, ahogy 1-2 karakter egyaránt tűnhet tipikusnak. Ettől függetlenül vagy épp eme karakterek miatt szórakoztató, megnevettető vagy néhol épp elkeserítő. Remek kikapcsolódást tud nyújtani a lusta délutánokon és „semmihez nincs kedvem, de úgy néznék valami jót” estéken. Emellett bőven akadnak benne egyedi jellemzői, mint egy beszélő ház vagy az, hogy az egész város okosokból áll, tudósok által lakott hely. Mit ne mondjak, néha együtt tudtam érezni a főszereplővel mivel a baráti köröm nagy része okosabb, intelligensebb és iskolázottságot tekintve is, magasabb szintű emberek vesznek körbe (mondjuk, ennek én örülök és igyekszem okosodni én is). Ösztönöznek arra, hogy jobb legyek a tudásomat tekintve, de néha tényleg kerülök olyan helyzetbe, mint a főszereplő is. Ugyanis ő és lánya odatévednek, nem direkt keresik fel a várost. De, legyen elég ennyi.

American Horror Story
(Első epizód 2011ben látta meg a napvilágot. Jelenleg 7 évad)

fb6ad94c935f0fea5e24c8edfad75dfd.jpgSorozatban horror műfaj? Lehet az AHS előtt is létezett már ilyesmi, de számomra ő volt az első és szerelem volt első hallásra, ha lehet ezt mondani. Amint megtudtam, hogy elsődleges kategóriája a horror, nagyon megörültem neki mivel, addig inkább animékben néztem horror sorozatokat. Az első évadját szerintem úgy láthattam, ahogy… bárki más. Időben. Tetszett is, majd a második évadot elkezdtem és egyelőre várja, hogy befejezzem. Sok minden közbeszólt sajnos, pedig az összes új évadnál nagyon megörültem a megjelenéseknek és annak, hogy az összes egy másik témát, történetet dolgoz fel. Kísértet járta ház, boszorkányság, elmegyógyintézet és démonok, cirkusz meg vámpírok, szekta, stb. Tény, hogy többször már létező, filmben legalább egyszer, ha nem többször körberágott témát vettek elő, de igazság szerint ez engem nem keserített el. Sajnos a 3. vagy 4. évad után erősen megoszló véleményekkel találkoztam az interneten, hogy kinek melyik tetszett vagy sem és senki se volt elégedett az összes évaddal egyöntetűen. Bár, én alapból külön kezelem őket és nem egyben. Ami nagyon jó ebben a sorozatban! Mindegyik évad, egy-egy történetet mond el a maga horrorisztikus módján, néha easter egg apróságokat elrejtve részeiben. Szeretném idővel bepótolni és megnézni az összes eddigi évadot. Annyi biztos, hogy nem véletlenül vált szálló igévé például az „all monsters are human”. Bőven van mondanivalója, félelmetes, nehéz utána elaludni és ezt több részen át, több évadon át, nem csak egyszer alkalommal, mint a filmek. Emellett szerintem a színészek is kivételes kihívás elé vannak állítva főleg azok, akik vissza, visszatérnek. Egészen más karaktert kell hitelesen eljátszaniuk, mint sem az előző évadban, s ha akad is egy kevés hasonlóság, azért azt el kell ismerni: ehhez tényleg tehetség kell. Képesek levetkőzni az előző évad karakterét és elhitetni velem, hogy ő valaki más, valaki új és semmi köze az előzőhöz. Erre igen kevés színész képes filmeken át, nem hogy évadok között váltogatni. Szerintem. Én csak pozitív vagyok a sorozattal kapcsolatban. Remélem, a hírnév nem ront idővel a minőségen és tudják, hogy a csúcsponton érdemes abbahagyni.

DC: Constantine sorozat (egy évados, 2014ben került napvilágra)

Besorolást tekintve dráma és horror és igen, kezet foghatna az Odaát sorozattal, mivel a horror műfajon belül egy és ugyanazon alfajt képviselik: a démoni és természetfeletti világot és az azzal való küzdelmet. Van itt is angyal, démon, bibliai vagy kevésbé bibliai lény, szörny, kísértet, médium és egy flegma harcos, akit nem érdekel különösebben senki, Hidegnek és távolság tartónak mutatja magát, de hamar kiderül, hogy valójában ő is ember és erősen küzd a saját démonaival, mint bűntudat vagy félelem a pokolra jutástól. Nagyon sajnáltam, hogy csak egy évados lett (s bár rajzolva folytatódik) én elnéztem volna még nagyon sokáig. Szerintem jók lettek a karakterek, az éved végig izgalmas volt és sokféle szörny, lény jelent meg benne, ráadásul lezáratlan maradt és egyértelműen azt az érzetet hagyta az utolsó részben, hogy ezt még biztosra folytatják. Igen. Nem volt semmiféle lezárás vagy vége szöveg. Szembetűnően, már-már fej beütve egyértelművé tette az utolsó rész, hogy ő folytatódni akar. De sajnos a nézők száma nem haladta meg a kívánt mennyiséget, így pénzt se adtak a második évadra. Nos ilyen, amikor a nézők döntik el egy sorozat jövőjét és én ezt mennyire, de mennyire utálom! Mert bár a Constantine a DC képregény világ része, simán helyt állna önálló lábakon sőt, szerintem különc a különc világban és nem, ő nem hord jelmezt, mint a többiek. :D Illetve a megtekintése után ezer százalékra biztos vagyok benne, hogy a Keanu Reeves által alakított John Constantine – a démonvadász film is ehhez a képregényhez köthető. A sorozathoz nem hiszem, hogy sok köze lenne, viszont a forrás az egyértelműen egy és ugyan az. Azt a filmet is imádtam, nagy rajongója vagyok. Akinek tetszett a film, annak ajánlom a sorozatot is feltéve, ha nem zavarja, ha szó szerint félbe vágják a történetet a csúcsponton. Rajzolva folytatható, de nem hiszem, hogy egyhamar ráveszem magam a nézésére. Furcsa lenne egy élőszereplős után a két dimenziós világot megszokni és arra hangolódni.

6fcc1f45f0f89ee3c50976ab7a753cfd.jpg

Egyelőre ennyi lenne. Ha tovább folytatom, akkor nem férek el a tárhely kapacitást tekintve és így is, szerintem bőven hosszú lett, ha nem túl sok. Idővel szeretnék írni az Odaát sorozatról, de elsőként inkább elkezdeném ismét nézni és tovább haladnék vele, mint ameddig legutóbb jutottam. Addig is pár kérdés tőlem: Nektek melyek a kedvenc sorozataitok? Van, amit többször is meg tudnátok nézni, újra és újra? Van olyan sorozat, jelenleg amit nagyon vársz? Ebben az évben vagy tavaly akadt olyan sorozat, amiben kellemeset csalódtál?

Köszönöm, hogy velem tartottál! Cathreen Misery

Címkék: sorozat én
2 komment
2018. június 12. 19:18 - Cathreen Misery

Új és Régi kedvenc Metal együttesek

Avagy az eltelt egy év alatt ismét rátaláltam a Metal zene szépségére és bájára.

1935346_871989339590188_2523851105344351761_n.jpgIngadozva akár a hullámvasút, hol eltértem a Metal műfajtól és egészen más zenei irányzatokat hallgattam, hol visszatértem és ismét a kedvencemmé vált. Ez hangulat és környezet függő volt, illetve a lelki és mentális állapotom is sokban befolyásolt. Természetesen akadtak olyan együttesek, akiket a mai napig előveszek, ha ahhoz van kedvem és serdülő korom óta képtelen vagyok úgymond „leszokni” róla, mint például a Slipknot vagy Unsun. Utóbbi sajnos feloszlott, de nagyon szeretem mindkettőt a mai napig.
A mostani bejegyzésemben szeretnék olyan együtteseket bemutatni, akik újak a számomra (vagy nagyon régiek, de mintha újonnan találtam volna őket) és igen, mostanában, az eltelt egy év alatt fedeztem fel őket és tetszettek meg egyre jobban, egyre több dallal, majd az egész albumaikkal. Igazság szerint nem szeretem magam rajongónak nevezni együtteseknél, előadóknál, ha nem szeretek több dalt tőlük, mint kettő. Sőt, csak akkor merem magamat rajongónak nevezni és kijelenteni, hogy tényleg tetszenek, ha legalább egy album az első dalától az utolsóig tetszik és képes lennék meghallgatni ismét, ismét majd ismét. Szerintem ebben semmi rossz nincs sőt, rettenetesen tudom utálni azokat, akik csak divatból hordanak együtteses pólót (vagy más holmit, amivel kifejezik önmagukat…) és ha megkérdezném arról, melyik a kedvenc dala és miért, melyik album az, amelyikről van, ne adj isten, a tagok számát kérdezném meg és egyikre se tudná a választ, vagy csak tippelne, legszívesebben beverném azt a szép kis pofikát. Természetesen olyankor leírja magát és az ostoba önkifejezéssel eléri, hogy elkönyveljem érdektelen divatmajomnak, akibe egy csepp tisztelet se szorult az intelligencia meg idegen fogalom a számára. Úgy vélem, hogy ha már szeretek egy együttest és hordom a pólójukat, viselem a kitűzőjüket, akadnak rajtam olyan felvarrók, amiken ők virítanak, akkor a minimum az, hogy tudom kik ők, honnan jöttek, milyen műfajban játszanak, melyik a kedvenc albumom és dalom. Például azért, hogy ha valaki szintén szereti őket és a felsőmet látva szeretne erről beszélgetni, tudjak és legyen egy közös témánk. Igen, nagyon zavar az, hogy divattá tettek egy olyan viselési formát, ami túlmutat holmi ideiglenes hóborton, divaton és stílusnak nevezett birkanyájon. De hát, ahogy az szokott lenni, egyszer ez is lecseng és ahogy elnézem, lassan a virágmintás nyári ruhák váltják fel az egészet. S én csak döbbenten nézek körbe, hogy egyre kevesebb emiatt a fekete ruha. O.O

20952982_663528613850493_8397338839360114890_n.jpgVisszakanyarodva az eredeti témához, serdülőként azért kezdtem el Metal zenét hallgatni, mert tudtam, hogy az emberek többsége elítéli a műfajt. Előítéletesek és olyanokat gondolnak róla, hogy beteg „sátánista”, őrültség meg ízléstelen, nem is zene (nem mintha a mosógép zene vagy a Muzsika csatornaféléket annak lehetne nevezni…). Direkt kiakasztani és elrettenteni akartam azokat, akiknél nem akartam, hogy a közelemben legyenek és megpróbáljanak megismerni. Majd rájöttem, hogy tetszenek. Sok előadó és együttes zenéje rögtön megfogott. Ahogy az általában másoknál is lenni szokott olyan volt, mintha a lelkemből és fejemből szólnának, mintha nekem írták volna őket és végre valaki tudja, ki vagyok, mit érzek. Elég elmondanom kiket hallgatók és máris elmondtam mindent magamról. Arról, hogy milyen a stílusom, kinek látom magam a fejemben, milyen a lelkivilágom, mindent. Hamar megszerettem.
Az idő múlásával természetesen akadtak szünetek, amikor bizonyos időszakra eltettem őket talonba és nem hallgattam egyiket se. Több oka volt annak, de akadt ilyen. Végül az eltelt egy év alatt fedeztem fel őket magamnak ismét, köztük nagyon rég hallgatott vagy teljesen új együtteseket. Szeretném őket bemutatni, írni pár mondatot róluk, hogy miért tetszenek és mi a rövidke történetük az én életemben. Emellett megmutatom a kedvenc dalaimat és albumomat tőlük. Leginkább azt, amivel elkezdtem érdeklődni irántuk. (A képen Sophie Storm látható, az egyik kedvenc metal lady modellem)
Pár kérdés az olvasó felé, amire ha szeretnél, válaszolhatsz a bejegyzés alatt kommentben vagy ott, ahol kényelmesebb.: Hallgatsz Metal-t? Ha igen mely műfajok a kedvenceid és mióta része az életednek? Mit szeretsz benne a legjobban? Öltözködésben is kimutatod a zenei ízlésedet? Melyek a kedvenc együtteseid Metal sokrétegű műfajain belül? Van együtteses felsőd? Ha igen, kiktől? Mit gondolsz a divatos banda pólókról? Szereted azokat az együtteseket, akikből divatot csináltak (Metallica, Gun’s and Roses, AC/DC)?

Remélem, találtok új kedvencet azokból, amiket felsorolok
vagy akad majd, ami nektek is szintúgy fenn van a lejátszási listákon. 

For the Fallen Dreams (Metalcore)
Ebben az évben leltem rájuk. Youtube oldal ajánlotta nekem és el kell ismernem, hogy az együttes neve keltette fel először az érdeklődésem, majd az első 3-4 dal után eldöntetett, hogy kedvelem őket. Utána két héten át mást se hallgattam, csak őket és felváltva minden nap egy másik albumot. Nagyon megtetszett a Metalcore stílusuk az, ahogy végülis kitombolják magukat. Végig hallgatva egy albumot tőlük úgy érzem, lenne kedvem tombolni, pedig nem ilyen vagyok. :D Hatásukra kiadnám magamból az összes fájdalmat, keserűséget és bánatot. Kiordítanám magamból az egész világra, hogy elcseszte. Aztán ráébreszt, hogy ha már ennyi mindent túléltem, akkor nincs olyan, ami ledönthetne a lábamról. Erővel tölt meg és határozottsággal.

Kedvenc Album: Heavy Hearts (2014-2017)

Kedvenc dal: Unstoppable (Six albumról, 2018) 

 

BabyMetal (Kawaii metal, Heavy metal, J-pop, Death metal, Power metal, Alternatív metal)
Talán ami azonnal feltűnhet az a KAWAII METAL szópáros. :D Igen, jól olvasod, igen, azt jelenti, bizony, ez szó szerint azt mondja ki, hogy a Metal lehet cuki. :D
De hát, mit várhatunk a Japánoktól? Lassan ideje lenne elfogadni, hogy ami nekünk abnormális és furcsa, az nekik tök természetes (többségében, de biztos akadnak olyan japánok, akiknek nem), és ami nekünk normális és átlagos, az nekik furcsa és érthetetlen. Amikor hallottam róluk pár éve (2013ban volt a debütálás), nagyon ellenszenves volt és egyenest idiótaságnak tartottam sőt, a műfaj megszentségtelenítésének, hogy három kislány nevetségessé teszi a Metal műfajt. Hogy volt merszük és pofájuk ezt tenni? Persze úgy véltem, hogy csak a hírnévért csinálják, semmi jó nincs bennük és a pénz számít, semmi más. Aztán Májusban tettem egy kísérletet és… már nem is tudom miről jutottak az eszembe, de előkerültek. Á, mondom, nem kellene elítélni őket úgy, hogy egy dalt se hallottam tőlük.
Meghallgattam. Aztán egy másikat. Utána azon kaptam magam, hogy a 6. dalt hallgatom és tetszik. :D Furcsa, rettenetesen. Japán dalszöveggel a metal egyenest hihetetlen, de az ő nyelvük érdekes mód, bármilyen műfajhoz jó. Bár, a japán nyelv nem idegen számomra, egyedül a Metal közegben az. Hallottam már J-rock dalokat, de ez még így is más volt. Őszintén, ők tényleg Creepy and Cute előadók és amiatt tetszenek, mert halálosan furcsák és különcök. :D

Kedvenc Albumom: BabyMetal 2014

Kedvenc Dalom: Gimme Chocolate!

Blackbriar (Metal, Alternative Metal, Gothic Rock)
Kedves barátnőm mutatta nekem (Szumi) és szerelem volt első hallásra. Kezdetleges együttes, akik szerintem nagyszerűek és bár egy albummal rendelkeznek, szerintem érdemes őket támogatni dalaik megvételével. Az énekesnő hangja és megjelenése nagyon szimpatikus és tetszetős. Dalaik hamar megfogtak és elrabolták a lelkemet.
Bátran ajánlom őket azoknak, akim esetleg nem ismernék őket.

Kedvenc album: Fractured Fairytale 2017.

Kedvenc dal: Preserved Roses

 

Hollywood Undead (Rap-Rock, Nu Metal)
Eleinte azért nem hallgattam őket, mert hirtelen divatosak lettek és mindenki őket hallgatta. Igen, akadnak ilyen alkalmak, amikor egy dalt azért nem keresek meg és hallgatom meg én is, mert úgy tapasztalom, hogy másik is így tesznek körülöttem, túlnyomórészt. Hogy végül miért is kerültek a kedvenceim közé? Akadt egy ismerősöm, aki hallgatni kezdte őket néha mellettem és a szövege, dallana, hangszerelés felkeltette az érdeklődésem. Utána értelmezni kezdtem a szövegeiket, lefordítani azokat és több se kellett. Idővel elérték (vagy inkább az ismerős?), hogy szimpatikussá váljanak. Igen most, hogy lecsengett és csak azok szeretik még őket, akikhez tényleg úgy tudtak szólni, hogy rabjaikká váltak.

Kedvenc albumomDay of the Dead (2015)

Kedvenc dal: Undead

 

Suicide Silence (Deathcore, Nu metal, Metalcore)
Az első nagylemez 2007ben jelent meg és már akkor hallottam róluk mivel, az iskolai környezetemben nagy népszerűségnek örvendett az együttes egyedi stílusa. A Deathcore műfajjal egyvelegként alkalmazzák a Death Metal és Metalcore elemeket, néha a Black metal, Grindcore és Groove metal sajátosságait. Barátkozni próbáltam velük, de annak idején számomra túl soknak bizonyultak. De mostanában újra elővéve őket hamar megszerettem azt a szerkezetet, amiben alkotnak. Nem tagadom, kell hozzá egyfajta hangulat és állapot, de amikor olyan, épp tökéletesek és jó őket hallgatni. Kemények, vadak, számomra nagyon extrémek, de épp ez teszi különlegessé számomra a bandát. Sajnos ők is olyanok, mint 1-2 kedvencem, hogy hangosan ritka alkalmakkal hallgathatom mivel, a környezetemben senki se szereti őket és könyörögnek, hogy hallgattassam el őket, ha mégis fülbe másznának a ki hangosító miatt. Van ez így. Sajnos a kedvenceim többsége ilyen.

Kedvenc album: Suicide Silence (2017)

Kedvenc dal: Don't Die

Disturbed (Heavy metal, Hard rock, Alternatív metal, Nu metal)
Őket egy közeli ismerősöm ajánlotta már három évvel ezelőtt is, de csak mostanra lettek szimpatikusak. Eleinte annyira furcsák és nem átlagos Metal bandának tűntek, hogy emiatt nem tudtam hallgatni se. Ebben az évben valahogy egyre jobban tetszettek és mára egyenest rajongójukká nőttem ki magam. Bennük is az tetszik, hogy nem átlagosak. Olvastam egyszer, hogy az énekest megkérdezték David Draiman-t, hogy milyen műfajba sorolná az együttesét, nemes egyszerűséggel azt játsszák, ami nekik tetszik. Szerintem album függő, hogy épp minek lehet bekategorizálni a zenei stílust. Sok albummal rendelkeznek, még több kiváló dalokkal, így nehezen választok kedvencet.

Kedvenc Album: Indestructible 2008.

Kedvenc Dal: Immortalized az Immortalized albumról (2015).

 

In this Moment (Alternatív metal, Industrial metal, Gothic metal, Nu metal, Metalcore, Hard rock)
Tavalyi évem felfedezettjei és a mai napig imádom Maria Brink hangját, stílusát és előszeretettel veszem elő őket futásnál és edzésnél vagy akkor, amikor egy amazon szeretnék lenni legbelül. Akadnak múltbéli aspektusok, amikről énekel és olyan, mintha tudná, min mentem keresztül és mi maradt utána. Egyelőre sajnos csak a Blood albumhoz volt szerencsém, de szeretném pótolni az elmaradásomat. A Blood album szerintem Metal köntösbe bújtatott, elnyomott és bántalmazott nőkért kiálló, szőnyeg alá söprött gondokra és tabu témákról beszélő album, mely hallgatása után nem érzem magam furcsának, száműzöttnek, a világba nem valónak. Igen a klippek betege, véresek, a szöveg sem kedves sőt, egyenes és kegyetlen. Maria sem szégyenlős, ahogy a klippek ábrázolása is egyfajta metaforikus történettel és jelentéssel bírnak. Lehet én látok bele sokat, de mi más értelme lenne a zenének, ha nem annak, hogy képes megérinteni a hallgatóságát, elhitetni, hogy megéri és megmutatni, hogy nincs egyedül?

Kedvenc album: Blood - 2012

Kedvenc dal: Whore

 

Kittie (Heavy metal, Groove metal, Alternatív metal, Nu metal)
Középiskolásként akadtam rájuk, és ha jól emlékszem, a Youtube dobta ki nekem őket, miközben keresgéltem új kedvencek után. Elsőre megszerettem őket. Eleinte azért, mert teljesen női banda, ahol az egyikük ráadásul hörög, és metal zenét játszanak. Életemben először tőlük hallottam ilyen variációt és felállást, ami rögtön megfogott. Kemény nők, egyetlen fiú tag nélkül? Imádom! Ráadásul nő hörög, nő játszik a dobon és csak nők képviselik a metal műfajt? Akarom! A középiskola végére elhanyagoltam őket, egészen eddig. Majdnem egy évtizedre szüneteltettem őket. Sajnos nem olyan befutottak, mint a fenti együttes, pedig ha feminizmusról lenne szó, biztosan őket tenném a téma élére pedálozva azzal, hogy nekik megy, más nőnek miért ne? Emellett imádom a lesokkolt és ledöbbent arcokat nézni, amikor megmutatok egy dalt tőlük s közlöm, hogy ez egy lány banda. :D

Kedvenc album: Spit - 2000

Kedvenc Dal: What I always Wanted

 

Ill Nino (Nu metal, Latin metal, Alternatív metal, Metalcore)
Életem első Nu Metal bandája, akiket hallhattam, szintén serdülő koromban. Kiemelkedő furcsasága a néha használatos spanyol nyelv, bár a tagok mind spanyol származásúak, talán emiatt. Igen különc együttesről van szó, akiket évekre a feledésbe merültek majd ismét előkerültek, már nem is tudom miért. Azóta nem tudok leállni a hallgatásukkal és gyakran alkalmasnak bizonyulnak az ő dalaik is edzéshez és ahhoz, hogy feltüzelve érezzem magam, energiával megtöltve.

Kedvenc album: Revolution/ Revolución 2001

Kedvenc dal: How can I live (Confession albumról. Rémálom az elm utcában érzete van  ugyanis benne volt a Freddy vs Jason filmben)

 

Children of Bodom (Melodikus death metal, Power metal, Thrash metal)
Biztos bőven akad olvasó, aki most bólogat vagy elmosolyodik, mivel ismeri az említett bandát. Serdülőként nem volt egy olyan diák se a középiskolámban, aki ne ismerte volna őket. Többségük szerette is, és emiatt ismerhettem meg én is őket. Sokat hallgattam őket hangosan, néha a környezetemet kikergetve a világból. Aztán feledésbe merültek, majd egy évtizedig nem törődtem velük majd az eltelt egy évben felfedeztem, hogy király együttes és a Metal-on belül számomra még mindig a legütősebb, legmenőbb, legjobb együttest jelentik. A finn metal együttesek kiemelkedő előadói, bár az is tény, hogy a legjobb együttesek nagyrész finnek. Ha jól emlékszem a nevük a Bodom tavi gyilkosságok ihlették. 1960ban négy sátrazó tizenéves közül hármat megölt egy máig ismeretlen tettes.

Kedvenc Album: Follow the Reaper 2000

Kedvenc dal: Hate me! – Follow the Reaper albumról.

Köszönöm, hogy velem tartottál!
Idővel lehet, jelentkezek még zenei bejegyzéssel, de még meglátom. Addig is kellemes nyarat! Próbáljatok minél kevesebbet szemetelni, igyatok sok folyadékot, legyetek inkább árnyékban és törekedjünk a világuralomra! (Muhahaha :D)
Cathreen Misery

Címkék: én metal
2 komment
2018. június 09. 14:49 - Cathreen Misery

Nyári Bakancslista

Avagy előreláthatóan mit szeretnék megvalósítani a nyáron.

11046445_689514454492933_2230765705875162830_n.jpgA bejegyzés alap ötletét Metaforaszennyezés blog oldalán találtam (a névre kattintva megnézheted az írását) és olvasva a bejegyzését megfogalmazódott bennem, hogy egy nyári bakancslistát én is összehozhatnék. S bár már írtam arról, hogy mi mindent értem el és mit szeretnék elérni ebben az évben (2018 Múlt és Jövő – Megvalósult álmok és Tervezett célok), de akad olyan, amit még a nyáron célként kitűztem magam elé, illetve akad olyan is, amiről nem írtam hiszen, az a bejegyzésem az év hátralevő részére szólt. Nagy távú terveket ismertettem benne. Viszont egy nyári bakancslista, amelyre három hónap adatik (soknak tűnik, pedig igen kevés a rendelkezésre álló idő) olyan időintervallum, ami nem túl nagy távlatokra szól, mégis aktuális és már ma elkezdhető.
Ha akadna, az olvasok között olyan, ki szintén szeretné összeszedni a nyári bakancslistáját és ezt megosztva az internet közösségével, nos, ne habozzon és íjra meg! Nagyon kíváncsi lennék még más emberek célkitűzéseire, vágyaira és arra, hogy mi mindent szeretnének megtenni, elérni ebben a röpke három hónapban. Lehet rövid és a nyár is hamar elillan majd épp, ahogy az összes többi évszak, de nem szabad hagyni, hogy élettelenül és hasztalanul hagyjuk magunk mögött ezt a forró, kánikulákkal gazdag időszakot. Meleg ide vagy oda, igenis ki kell használni a nyár adta lehetőségeket, szabadságok alatt rendelkezésre álló időnket és tenni azért, hogy majdan az Ősz kezdetével ne bánjuk a nyár semleges, unalmas napjait! Például lehet, hogy most még nincs az az álom alakod, meg amire úgy vágysz, de ha már most elkezdesz emiatt edzeni és odafigyelve étkezni, jövő nyárra bőven megközelítheted a szerinted ideális külalakot. S akkor ez a nyár is megérte, hiszen most kezdted el. Vagy például kellemesebb időben elmenni a természetbe járni, túrázni, megtanulni úszni, akár eljutni a Velencei tóra vagy a Balatonra és végre megmártózni bennük. Ilyenkor magaddal is törődhetsz többet, mint az év többi szakaszában. Szabadságodat kiveheted úgy is, hogy az idő alatt ne csak a nyaralásra, de magadra is maradjon idő, amikor bőven kikapcsolódhatsz és feltöltődhetsz.
Csupán meg kell tervezni, majdan megvalósítani a listát.

10366013_261980584002711_6337778330432411069_n.jpgS akkor következzen a saját kis Nyári Bakancslistám.
Ezeket szeretném összehozni mire, eljön az Ősz és jó lenne Szeptemberben kijelenteni, hogy sikerült, elértem, megcsináltam, megvolt!

- Metaforaszennyezés írójához hasonlóan, én is szeretnék többet olvasni, mint eddig. Jelenleg újra olvasom Stephen King Napnyugta után novellás kötetét, utána belevágok egy kölcsönbe kapott robot könyv sorozatba (Isaac Asimov Robot sorozat – 4 regény és egy novellából áll). Utána nincs határozott tervem arra nézve, hogy melyik íróval és milyen regénnyel folytatnám a sort, szerintem majd hozza a hangulat. De az biztos, hogy nem hagynék fel az olvasással. Szóval a három hónap alatt szeretnék minél több könyvet elolvasni.

- Eleget spórolni ahhoz, hogy legkésőbb a Szeptemberi hónapot egy új telefonnal kezdhessem. S akkor elszabadul az internet, muhahaha… :D (Utána arra gyűjteni, hogy legyen mit elkölteni Halloweenkor, aztán arra, hogy Decemberben legyen mit elverni x’D).

- Minél hamarabb elkezdeni fitnesz órákra és kondi terembe járni. Első fitnesz órámon szeretném felmérni, hogy mennyit sikerült haladni a legeslegelső óta. Így ugyan arra a helyre mennék, ugyan azon órára és kíváncsian várom, mik lesznek az eredmények. Több óratípust szeretnék kipróbálni az Alakformáló mellett, mint 90 perces alakformáló, Gerinctorna, Boksz-Cross, TRX tréning, HIIT Force, Hot Iron. Van olyan is, hogy önvédelmi óra, remélem egyszer arra is el tudok menni. Jó lenne.

3c8820f2bb6deafb4e0666e5bfb33150.jpg

- Munka végeztével hazafutni, hetente kétszer legalább. Furán hangzik mi? :D Egyszer csináltam, amikor végeztem hazáig kocogtam és futottam, felváltva. Alapvetően sétálva 27-30 percre vagyok a munkahelyemtől, de futva alig 20 perc alatt megvolt a táv, elsőre. Idővel, ha belejövök, még rövidebb idő alatt meglehetek. Igaz, ilyenkor mindent benn hagyok és csak a legfontosabb holmikat hozom magammal. Illetve, utána nem árt egy zuhany, emiatt olyankor egy nap kétszer fogok fürödni. De megéri! Illetve az első alkalomnál úgy éreztem, hogy rettentően jót tett a láb izmaimnak, miután 7 órát végig kellett állnom (kivéve a fél órás szünetemben), mert az elgémberedett végtagomba életet lehelt a futás. A vérkeringés felpörgött és az izmaimnak is jól esett a sok ácsorgás után. De persze a hosszas ülőmunkát végzőknek is ajánlanám a futás, kocogás bevezetését.

- Sport fotózás. Nagyon várom, ami azt illeti.
- OGT. Ezt még jobban várom, bár… mind a kettőt egyaránt nagyon szeretném, hogy összejöjjön.
- Nyaralás. Ez már biztos, ugyanis megvan a hely és az időpont is, hogy mikor fogok nyaralni. Ezt így nyilvánosan nem fogom elmondani, de utána egy blog bejegyzés keretein belül értesülni fogtok róla. Előfordulhat, hogy kettő lesz belőle. Ha a blog.hu adta egy bejegyzésre elegendő tárhelyét megint túlírom (egyszer már sikerült olyan sokat írni, ami sok lett és nem jelenítette meg az írást), akkor két részletbe fogom tenni.

- Futócipő vásárlása és 2 és 3kg-os kézi súlyzók beszerzése. Nagyon elkapott a sport felszerelés beszerzése iránti láz és szívesen költeném a nyári fizetésemet csak erre, de természetesen ezt nem tehetem meg. Idővel mindent megszerzek, amik kellene, de egyelőre ez a kettő, amit fontosnak tartok.

http_3a_2f_2f40_media_tumblr_com_2fa0a5e902091cb19c1dc1e3d62e8e6be0_2ftumblr_nm8ip70wye1tzt61so1_500.jpg

- Legalább egy színházi előadásra elmenni. Szeretek színházba járni. Érdekes az élő előadás és színészkedés. Teljesen más, mint a filmekben és szeretem a jelenben játszódó, élethű előadásokat, ahol tényleg húsvér emberek adnak elő egy darabot. A mai mesterséges, virtuális világra épülő társadalomban egyenest felüdülés tud lenni.

- Moziban megnézni a Hihetetlen család kettőt (ha megtudom, hol vetítik majd, akkor a Nem vagyok sorozatgyilkos filmet is. Bár, sejtelmeim szerint Magyarban nem lesz vetítve).

- Saját készítésű palacsintát készíteni, ami teljes kiőrlésű vagy durum lisztből készül és töltelékként cukormentes vagy természetesen cukros plusz belsőséget készíteni – mindezt teljesen önállóan.

black-kitchen-14.jpg

- Lassan, de biztosan belemerülni a konyhai fortélyokba. Nem szeretek főzni, sütni, egyenest utálom a szakácskodást, de mióta igyekszem tudatosan étkezni, be kell látnom, hogy az önálló sütés és főzés elkerülhetetlen. Az érdekes az, hogy kedvet csinál a gondolat, ha tudom, hogy egészséges és SAJÁT ízlésnek megfelelően készíthetek valamit a konyhában (és nincs erőltetve, se elvárva tőlem, hanem magamnak fedezem fel a dolgokat). Őszintén, ami miatt megutáltam a konyhai rabszolgamunkát az nem más, mint amit láttam az életben (a nőnek a konyhába a helye, főzzön, mosson és süssön, mert ez a dolga – nem mintha bárhol elő lenne írva). Robotolni a konyhában mások kedvére tenni aztán, amíg zabálnak a többiek, addig rendbe tenni a konyhát teljesen egyedül… na, azt soha! Nem leszek sose konyhai ingyenmunkás senkinek se! Se a társadalomnak, se bizonyos férfi rétegnek, se senki miatt, aki szerint a "nőnek a konyhában a helye"!  – Előre szólok, aki hozzám betérne az azt fogja enni, amit én adok és nincs kívánság műsor! :D

- Hetente egyszer görkorcsolyázni. Jó lenne, ha már stabilan tudnék menni azzal a nyolc kerekű, ördögi járgánnyal.

- Egy biciklitúra. Tavaly is nagyon szerettem volna, és nem mondok le róla. Reggel elindulni felszerelkezve aztán este hazatérni élményekkel, látnivalókkal gazdagon.

- Írni az Utolsó Advent írásomat, ha úgy adódik és rajzolni hozzá, bár ezt nem akarom erőltetni. Amikor jön az ihlet és a szabad idő adta lehetőség majd eldől, mennyit és hogyan foglalkozok vele. De igyekezni fogok, hiszen December végére, de még az ünnepekre jó lenne elkészülni vele.

supernatural_5.jpg

- Odaát (Supernatural) sorozat elkezdése és nézése ameddig csak lehet. Annak idején az 5. évadig, ha jól emlékszem néztem, utána abba hagytam, mert nem tetszett. Az első három évadot imádtam és nagy rajongója voltam, de az ötödik végére kiábrándultam és inkább abba hagytam. Szeretnék esélyt adni neki s újra kezdeni. Lehet a változtatás jót tett a sorozatnak és előfordulhat, hogy ma már tetszene. Kedvencem belőle Dean és a kedvenc epizódom az, amikor szellemvírust kap és retteg mindentől. :D Illetve amikor az angyal lánnyal nos, közelebbről megismerkedik. Jó epizód az is. Vagy, amikor viszketőporral szórja be Sam ruházatát és ő nem érti, miért viszket mindenhol. De a Maci doktor rész is tetszett. Nem tudom idővel mennyire térnek el az eredeti irányoktól, de nekem úgy tűnt, hogy túlságosan megváltoznak és abból lett elegem amellett, hogy teljesen átformálódtak, hogy egymás után haltak meg majd jöttek vissza és végül olyan sokszor járták meg a poklot, mint szerintem eddig Lucifer se. Kiábrándító volt a sok meghalt, nem halt meg „csavar”.

Szerintem, egyelőre ennyi.
Nektek mi lenne a nyári bakancslista? Van, amit már most elkezdtetek véghez vinni? Van olyan, amivel egyet értetek és ti is szeretnétek megvalósítani?
Köszönöm, hogy benéztél! Cathreen Misery

3 komment
2018. június 04. 15:41 - Cathreen Misery

Könyvajánló – A 100 Legfontosabb élelmiszer

Egészséges étkezés alapjairól. Írta: Dr. Siegfried Schlett

1111009334306g.JPGA napokban jutottam hozzá a könyvhöz, mely bár nem mai darab mégis, igen sok hasznos információval látja el az olvasót úgy, hogy az olvasott szöveg ne legyen dögunalmas az érthetetlen szakzsargon kifejezések és idegen szavak miatt. 2008-ban jelent meg igen, tíz évvel ezelőtt mégis bátran ajánlom bárkinek még most elolvasásra.
Őszintén, sok olyan kérdést és kételyt tisztázott az információival, melyek felmerültek bennem az ételeket, az élethez és szervezet működéséhez elengedhetetlen táplálékot illetően. A könyv zseniálisan beavatja az olvasót a legapróbb dolgokba kezdve azzal, hogy minek milyen szerepe van a szervezet működésében, miért fontos és miért kell a szervezetnek hozzájutnia illetve milyen következményei lehetnek, ha huzamosabb ideig megvonjuk magunktól azt a nyomelemet. Mint például a Skorbut kifejezetten C-vitamin hiány következtében kialakult betegség volt, mely érdekes mód rögvest eltűnt, amint az emberek felfedezték, hogy a C-vitamin igenis kell, és milyen szerepe van a szervezetben (nem csak immunerősítő, de kiemelkedően fontos). Több vitamin és ásványnál olvashatjuk sokadjára hasonló leírást azt tekintve, miért kell, miben hasznos és mit csinál a testben. Igazság szerint ez nem baj sőt, meglepően sokrétegű a szervezete működése és hihetetlenül sok hasznos tápértékkel rendelkeznek csak a gyümölcsök és a zöldségek, amiket kiveséz és részletez. Ezek mellett ír a húsokról, halakról és tejtermékekről. Elmagyarázza, mit kell érteni egy bio termék alatt elméletileg és azt is elmondja, mi történik az egészségtelen, túlságosan feldolgozott és letisztított élelmiszereinkkel. Bár, gondolom sokatok sejti, hogy egy fehér liszt és az ebből készített élelmiszerek vagy fehér rizs, miért nem mondható egészségesnek. Kezdésnek ügyebár a kapott termék a sok ipari folyamat után rengeteg hasznos vitamintól és ásványtól szabadul meg, majd a végtermék igazság szerint hasztalanul és minimális nyomelemekkel rendelkezik. Teljesen logikusan és jól magyarázza el a különbséget a feldolgozatlan és frissen, nyersen fogyasztott élelmiszerek és a feldolgozott, iparilag előkészített és/vagy előállított élelmiszerek között. Igazság szerint egyszerűen rávilágít arra, hogy miért érdemes egészségesen étkezni és miért nem jó, ha lenézik, kigúnyolják vagy kinevetik azt, aki „csak” salátán él vagy „tengeri malac” étkezést folytat.

01e884e220b562eb18dd661d9c4471e9.jpgEgyszerűen elmondja, hogy melyik zöldség, gyümölcs, húsféle vagy tej mit okoz, mit tartalmaz és emiatt, milyen hatással lehet a szervezetre és a test mit hasznosít belőle, mire jó. Érdemes elolvasni igazság szerint mindenkinek, akinek vannak tisztázatlan kérdései, és aki szeretne megismerkedni az alapokkal. Kell a zsír? Igen, kell, de miért is? Telítetlen és telített zsírsavak, esszenciális zsírsavak. Mik is ezek? Kell a szénhidrát? Igen, de mégis mennyi és miből nyerje az ember? Az ördögi koleszterin! Várjunk, de mi is az? Miért kell ennyi vitamin és ásványi anyag? Függnek egymástól? Igen, mindkettő kell és akad, amit a szervezet nem tud előállítani, olyankor azt külsőleg kell pótolni, természetes élelmiszerek segítségével. Vannak másodlagos nyomelemeknek/anyagoknak nevezett gyümölcs és zöldség hozamok, mint az általuk használt természetes színező anyag (például a zöld színért felelős klorofil vagy az áfonya kék színe az antociánt), hasznosak és nem csak színezésre vannak! Például az áfonya kéksége védi a szem finom erecskéit a káros szabad gyökökkel szemben.
Lényegében azért érdemesebb a kristálycukor helyett (amit ki tudja, hányféle módon alakítanak át, mire megkapja a natúr cukor állapotot a természetes répacukorból és elveszíti az összes hasznos nyomelemét) - a természetes glükózt tartalmazó gyümölcsöket enni vagy a mézet mivel, ezekben nem csak a cukor található meg normális mennyiségben (igen, egyikben sincs túladagolva, de egy tábla csokoládéban vagy más édességben rettenetesen sok van), hanem bizony sok vitamin és ásványi anyaggal gazdagok mellette.
Vegyük például az epret. Aktuális és benne lesz a könyvben is. Amellett, hogy istenien finom és szép is, hihetetlenül sok jó oldala van, amiatt amit magában tartalmaz teljesen természetesen. (hozzá fűzném, hogy amennyire lehetőségeink engedik, lehetőleg helyi termelőktől vagy faluban termesztő gazdáktól vásároljunk és ne export termékként, mert azok kémiai vegyszerekkel túlkezeltek, átkezelte, átmosottak. Nem lehetünk biztosak benne, hogy hasznosak lennének, ha bejutnak a szervezetbe.) Az eper igen magas C-vitamin tartalommal rendelkezik és 100g belőle már fedezi a napi bevitelre ajánlott C-vitamin mennyiséget. A benne lévő vas hozzájárul, hogy a vér fel tudja venni az oxigént majd, elszállíthassa ahhoz a sejthez, szövethez, amelyiknek kell. Emellett hozzájárul ahhoz, hogy minél több védekezősejt, fagocita keletkezzen és álljon rendelkezésre az idegen anyagok, baktériumok, vírusok elleni célzott támadásban. A benne lévő festékanyag a kampferol gátolja a rákos sejtek mutációját, illetve gyulladás csökkentő hatású. Tartalmaz magában még mangánt, béta-karotint, B vitamint. S ez csak az eper. 100 olyan természetes, a Föld Anya által adott élelem van felsorolva ebben a könyvben, melyek csak és kizárólag az ember egészséges működéséhez, a szervezet elengedhetetlen építőköveit tartalmazzák és nélkülözhetetlenek.

3f1d2c517bccc7f0c6ba8e7a237051a4.jpgMegtoldotta az író még azzal, hogy apró, rövid recept ötletekkel is ellát mindegyiknél, így akár ki is próbálhatjuk őket, ha kedvünk tartja. Annyi kémia és biológia van benne, amennyi a testünk működéséhez elengedhetetlen, se több, se kevesebb. Akadnak érdekességek, mint hogy mióta képezi az adott élelem az emberiség életét, mióta van a köztudatban és vált elérhetővé világszerte. Honnan származik vagy mihez köthető. Ezen érdekességek feldobják az embert és szórakoztatás mellett figyelemfelkeltő tud lenni.
Minden benne van, amit tudni kell. Kihagytam a gabonaféléket és csonthéjasokat, pedig azokról is beszél. Elmondja, hogy miért nem kell földönkívülinek nézni azt, aki nem csak búzát eszik (azt is inkább csak teljes kiőrléssel avagy, az összes részével együtt), hanem zabot, árpát, lenmagot, kakaót (igen, ez is teljesen egészséges, ha nincs telenyomva mindenféle adalékanyagokkal és fehér cukorral). Általában fűszereknek használt növényekről is ír, mint Koriander, Zsázsa, Kurkuma vagy Köménymag. Utóbbival elkerülhető az olyan emésztési zavar, mint telítettség érzés, puffadás, gyomor és bélgörcsök. Jelentős karvon és limonént tartalmaz, ezek okozzák az említett tünetek enyhítését.

A végén tanácsokat és ötleteket olvashatunk olyan esetekben, hogy ha túlsúlyosként, vérnyomás problémával vagy cukorbetegként szeretnénk sajátos táplálkozást kialakítani. Természetesen érdemes dietetikus szakember segítségét is kikérni főleg, hogy a könyv átlagos betegekről szól. Érdemes utána járni, hogy például valaki miért túlsúlyos vagy miért cukorbeteg, mert ha felfedezik az okot, az sokat segíthet a helyes táplálkozás kialakításában. De remek tanácsok állnak benne, amihez igen, nem árt ragaszkodni és elhinni, hogy így is van! Például a túlsúlyosoknak leírtak… ezen nem lehet és nem is kell szépíteni. Az egészséges alak titka rész például, egyenesen zseniális, mert egyszerűen az van, amit leír, se egyszerűbben, se könnyebben. Nem akarom leírni, mert csak ismételném őt, ahogy sok más szakember és tapasztalt ismételhetné azt, amit leírt.

1a0c016156e08ca0f98ed886119b32b1.jpgErős tévhiteket oszlathat szét a könyv.

Hallottam olyan kövér ember véleményt, ahol azt mondta illetve gondolhatta, hogy Ő bizony azt eszik, amit akar és akkor amikor, annyit amennyit akar és nem hajlandó éheztetni magát. Viszont ha ezzel a kövérség jár együtt, akkor legyen. Inkább, sem mint a koplalás. – Egyrészt, az egészségesebb étkezés, ahol CSAK az iparilag és gépekkel előállított, mesterségesen felturbózott kajákat mellőzi az ember, az egyáltalán NEM éhezés, NEM koplalás és végképp nem önmegtartóztatás! Nemes egyszerűséggel az ősember által is ismert és evett, TERMÉSZETES ételek hívei azok, akik tudatosan igyekeznek egészségesen enni. Másodszor, feltehetné az összes ilyen kövér a kérdést magának, aki azt hiszi, hogy jobb, ha mindent összezabálhat, amit elé tolnak az élelmiszeripari gyártó cégek, miszerint: Megéri? Komolyan? És jó érzés így élni? Jó abban a testben, amibe folyamatosan letolják a mesterséges anyagokat? Jó az adott testben az adott felesleggel együtt élni csak azért, mert pár másodpercig a mű étel elhiteti veled, hogy minden szép és finom? Megéri?
Harmadszor, ha leszokik az ember a mesterséges ételekről legfőképp a cukorral megtömött édességekről, nasikról, pékárukról, a sós rágcsákról, akkor a szervezetből kiürült toldalékanyagoktól és ízfokozó anyagoktól mentesen és befolyásuk nélkül IGENIS élvezhető a Természet Anya adta étel. Nem is kicsit! De, ehhez ügyebár türelem kell, kitartás és ellenállás. Megvonom az ételt magamtól? Csak azt, amit az ember mesterségesen, laborokban állít elő, és amik annyi természetes anyagot tartalmaznak, ami épp, hogy mondható annak. De semmiképp se eleget. A mellék anyagok és toldalékokról nem is beszélve.

- Tengeri malac étrendet folytat az, aki sok zöldséget eszik. Vagy zöldség saláta evése közben az első kérdés „Mi van, diétázol?” Én személy szerint megkaptam már nem egyszer, hogy mennyire nem normális dolog, hogy mindenhez zöldséget eszek. Mindegy, hogy épp mi lett sütve, főzve, milyen körettel, mert lassan több, mint másfél éve nem eszek meg egyetlen tál ételt se zöldség nélkül. Miért lenne ez abnormális? Kérdeztem vissza. Mert ezt nem így szokás, az emberek ehhez meg ahhoz nem esznek zöldséget. Kérdem ismét, miért is? És ez azt jelentené, hogy hagyjam abba? Hogy a régi ROSSZ szokások be nem tartása máris okot ad arra, hogy kritizálni lehessen? Miért is ne lehetne megtörni a rossz szokásokat és hagyományokat? Na, ügye. A tudatlanság magas foka, amikor a zöldséget evőről azt feltételezik, hogy diétázik. Nem, ő egészségesen étkezik, nem úgy, mint egyesek. Aki elolvassa a könyvet, az azonnal választ kaphat, hogy miért. De persze, sokszor az olvasás képessége nem jelenti azt, hogy tudni is akarja a tényeket. Jobb tévképzetekben élni nemde?
Vagy a tipikus sztereotip ábrázolás (leginkább nőkről, én azt tapasztaltam), amikor a hölgy egy étteremben a vékony alakért zöldséget eszik sült hússal és a férfi, akit nem érdekel az alakja, a legzsírosabb és leghúsosabb ételt, ami létezik az étlapon. Én már az a nő lettem, aki nem eszik mást egy étteremben csak azt, amihez van zöldség és lehetőleg zöldségágy az alapja. Egyrészt nagyon szeretem, másrészt igenis tápláló és egészséges. Érdekes, hogy akik mást ettek, például zsírban tocsogó húsos ételt, előbb éhesek lettek, mint én, aki a sült hús mellé zöldséget is evett. Vagy amikor meki jelenti az ebédet / vacsorát és alig fél óra, egy óra múlva panaszkodik, hogy éhes, én meg három óra múlva se.
Hogy is van ez? Miért kell lenézni és idiótának nézni azt, aki salátát eszik és zöldséget? – Nem mintha érdekelne, mert olyankor kinevetem őket és eszem tovább azt, amit én jónak vélek. S e könyv, ahogy sok más tudományos felfedezés és bizonyítás, azt támasztja alá, hogy az én és a hozzám hasonló, tudatosabb étkezők útja a helyes és nem az ellentéte. Kíváncsi leszek, hogy ők és én hol leszünk 5-10 év múlva egészségügyileg. Igen a könyv arra is kitér, hogy mennyire sok egészségügyi betegséget lehet megelőzni CSAK azzal, hogy az ember odafigyelve eszik! A skorbut sem viccből alakult ki tengerészeknél.

f1d33aa9b5cc04feb03555286d892de8.jpgA másik, amivel harcolnom kell jelenleg a környezetemben másokkal az az, hogy igyekszem teljesen kiiktatni a mesterséges cukrot az életemből. Csak méz és gyümölcsön keresztül viszem a szervezetembe. Olyanokat kapok, hogy a testnek kell a cukor és nem vonhatom meg magamtól 100%an. :D Nem tudom vagy nagyon nehezen megértetni az illetőkkel, hogy 1, így nem vonom meg magamtól maximálisan, csupán a természetes módot választom ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű glükóz, avagy üzemanyag a szervezetembe kerüljön. Ügyebár, sok más hasznos nyomelem mellett, ami nem mindegy! Másrészt így, nem adok esélyt arra, hogy a mesterséges plusz cukorral, amivel már durván túl lépném a szükséges cukor mennyiséget, hízzak és betegség alakulhasson ki nálam. Tény, hogy az elmúlt évszázadok alatt 100%al megnőtt a cukor fogyasztás, pedig annak idején a cukor luxuscikknek számított.
De hasonló konfliktust tud okozni és meg nem értést a teljes kiőrlésű kenyérhez való ragaszkodásom vagy a durum tészta. „Nem halsz bele, ha most megeszed a fehér liszteset”. Ja, az igaz, hogy most nem halok bele (így is csodálom, hogy ezelőtt a 24 évem alatt, hogy nem haltam meg ettől, na, mindegy). Viszont 1, a gyomromnak rossz és így a közérzetem is azzá válik. 2, Ragaszkodni akarok a megváltozott étkezésemhez még akkor is, ha zombi apokalipszis törne ki (úgyis az elsők között válnék zombivá). 3, Ha már egész jó áron lehet kapni teljes kiőrlésű kenyeret, miért ne legyen nekem külön egy?
Egyáltalán, miért ne egyem azt, amit én akarok? Elég idős vagyok szerintem ahhoz, hogy eldöntsem, mit akarok és mit nem megenni. Az én testem, az én döntésem, az én életem.

Fiatalabb könyv szeretőknek is ajánlanám figyelmébe. Érdemes minél előbb tisztában lenni a dolgokkal és csak imádkozni tudok, hogy megértő és értelmes szülei legyenek azoknak a fiataloknak, akik kiskorúak, de szeretnének másként étkezni, mint sem a „hagyományos”. A visszamaradott, ló szemkötős felnőttek miatt (is) több gyermek egészsége egyszerűen tönkre mehet már ideje korán és erről nem tehetnek. Ezt jobb szem előtt tartani. Fáradt a gyerek, figyelem hiányos és sokat panaszkodik arra, hogy lemerült? Talán nincs elég magnézium, C-vitamin, vas és gyümölcs glükóz a szervezetében. Ami persze nem az ő hibája, hanem azé, aki eteti. A csont fejlődéséhez elengedhetetlen a kalcium, gondolom ez nem újdonság. De egy fejlődés alatt lévő gyerek / tini is eleget kap belőle? Ha nem, fejlődési rendellenességekhez vezethet.
Figyeljetek oda az egészségetekre, hiszen ez az egy van, ebben az egy testben kell leélnetek az életeteket!
Sportoljatok, mozogjatok sokat s ezután, amit csak lehet, elkerülhet az ember. Persze, nincs 100%os garancia, de az esélye annak, hogy elkerülj betegségeket, megnő. Emellett a felesleges műanyag vásárlásoktól is megkímélitek magatokat, mint dobozok, zacskók és társai. Ezáltal kevesebb lesz a szemét termelés. Én azt vettem észre, hogy jómagam láthatón kevesebb műanyaggal tömöm meg a kukámat, mióta friss zöldséget és gyümölcsöt veszek, illetve házi ételt eszek. Az ételhordóm újra hasznosítható, ahogy a bevásárló zacskóm is. Akaratunk ellenére csökkenhet a szemét termelés mennyisége ott, amit a mesterséges ételek megvásárlásra eddig jelentett.

Ezennel zárom soraim.
Egészségben, fitt és tudatos nyarat kívánok minden kedves olvasómnak!
A tudomány legyen veletek. :D

Cathreen Misery 

Szólj hozzá!
2018. május 28. 07:51 - Cathreen Misery

2018 első féléves rajzai – Dark Fantasy

Avagy újabb rajzaim bemutatása, rövid történetük ismertetése.

1406794494940.jpg

Örömmel közölhetem a felettébb remek tényt, miszerint az eltelt fél év alatt sikerült annyit alkotni, mellyel megtölthetek egy bejegyzést, és amely mennyiségnél már úgy gondolom, hogy közzé tehetőek. Őszintén, nem tudom miért nem szeretek darabonként megosztani 1-1 kész rajzot, ahogy arra sem tudok pontos választ adni, hogy a készülését miért nem videózom le, fotózom le a folyamatot és teszem közzé. Nem tud rávinni a lélek, hogy nyomon követhetővé tegyem a folyamatot és úgymond betekintést engedjek a rajzolás folyamatába. Az írásaim keletkezésébe is egy bejegyzés erejéig engedtem valamiféle tevékenység megosztást vagy leírást megadni, de az sem az igazi (ITT olvasható). Világ életemben utáltam, ha nézik, ahogy alkotok és ez a rajzolásra kiemelten igaz. Az iskolákban is nehezen vagy egyáltalán nem tudtam elviselni, ha nézik, a tanárokat is nagy erőbevetéssel tudtam elviselni. Ami majdnem kiverte a biztosítékot az általában a belekontárkodás és belerajzolás olt a tanárok részéről. U, de utáltam és a mai napig bosszant, ha csak belegondolok. Sose értettem, miért kell annyira megkorlátozni minket egy művészeti középiskolában, miközben olyan művészekről tanulhatunk, akiknek csak a saját fantáziájuk szabhatott határt és annak kiapadása, amúgy nem szólt bele senki. Sőt, több festő tanár nélkül lett világhírű és profi, akkor nekem miért is kell tanár? Azt a részét elismertem és a mai napig e véleménnyel vagyok, miszerint a tanítás azon szakaszai hasznosak voltak, amikor az árnyékolás, tér látás és más trükkök, fortélyok oktatása volt a cél. Vagy a radír nélküli rajzolás, tollal vagy diófestékkel. Ha nem tud az ember javítani, bizony kényszerhelyzetet szül és az agy-kéz együttműködését kiválóan tudja fejleszteni, az ilyen gyakorlás. De, ahogy azt már oly sokszor hangoztattam, sajnos nekem nem jártak a legjobb tanárok és felesleges éveket töltöttem rajzolással.


1622035_781700251913568_8764188126029267977_n.jpg

Az írás mellett szeretném fejleszteni a rajzolásomat is, bár nem olyan szinten, mint az írást. Szeretném megtalálni a saját stílusomat és úgy érzem, hogy közel járok hozzá. A jelenlegi darabok is arra engednek következtetni, hogy a meglévő stílusomon nem változtatni kell, hanem csiszolgatni, kicsit javítgatni, jobb arányokat megtanulni, színezési megoldásokat még eltanulni még akkor is, ha csak fehér-fekete arányokról van szó. Amúgy az alapja már megvan és nem, nem szándékozom változtatni rajta. Szeretem, hogy japán anime grafikára emlékeztető vonalaim vannak, ahogy emiatt sokaknak cartoon megoldásra hajazó ábrázolásaim gyerekes benyomást keltenek. Nem zavar. Sőt, szeretném a gyerekesnek meg gyerekeknek titulált grafikai megoldásokat és sztereotípiákat kihasználni azzal, hogy épp eme stílus miatt még megdöbbentőbb, még elvontabb lesz a rajzom. Hisz ki ábrázol horrort vagy elvont dolgokat gyerekes, mesés grafikával? Rendben, akadnak ilyen alkotók és legtöbbször kedvelem is őket, mert remek alkotásaik vannak. Ha mondható ez, szeretnék egy lenni közülük. Néha viszont elgondolkodom azon, hogy vajon az írásaimhoz mennyire illik? Vajon mekkora befolyással lenne egy saját illusztráció a leírt rajz stílussal a könyvem lapjain vagy akár borítóján? Még inkább figyelemfelkeltő lenne, vagy épp taszító, hárító jellegű? Csak egy módon tudhatom meg. Ki kell próbálni. (:
Ti mit gondoltok erről? Tetszene és megfogna egy saját rajzzal készült borítós és akár belső illusztrációs regény/ kisregény / novellás gyűjtemény vagy inkább taszítana, elvenné a kedvedet? Mivel a stílus igen, anime jellegű lenne.

Következzenek a rajzaim és a hozzájuk köthető apró történetük.

Általában véve A/4es méretű lapokra készültek (kivéve egy, az embert zabáló weendigó, az A/3as méretű). Először HB ceruzával vagy rottlinggal vázoltam fel az alapot, utána fekete filccel megerősítettem a fő vonalakat, leradíroztam a grafitot aztán 2B ceruzával árnyékoltam vagy piros és fekete filccel színeztem. A nagyon színes daraboknál filc és ceruza keveréket használhattam, de ezt feltüntetem. A Dark – Fantasy nevet azért kapta, mert egyszerre keveredik a sötétség és elvont dolgok a lehetetlennel és az agyam fantázia kertjéből származó, lehetetlennel. Szeretnék még több ilyet alkotni, aztán ki tudja, mit hoz a jövő. Év végén is szeretnék egy újabb adaggal jönni, de nem tudom garantálni a mennyiséget. Ahogy a múzsa és szabadidő hozza. 

DSC06459
Teljesen fejből készült rajz, HB, 2B ceruzákkal és fekete filccel. Hirtelen jött az ötlet, mialatt gothic ruhákat nézegettem. 

DSC06486

Barátnőmnek készült és az ő engedélyével megosztom veletek. Eredetileg vámpír lányt szerettem volna és ha minden igaz, sikerült is. Színezésére eleinte nem gondoltam és végül úgy tűnt, jobb lenne így, sem mint fehér - feketén. Szerintetek milyen lett? 

DSC06626

Az A/3as rajzom mely a Wendy Szörnyetege történetemhez készült. Úgy vélem, hogy a 2Bs durva fekete színhasználattal elrontottam. Nem kellett volna elmosottá tennem a grafitot. Bár, nem tudom. Elbizonytalanít. Az biztos, hogy ha egyszer javításra adom a fejem, azt már digitális, számítógépes úton fogom megtenni. Újra rajzolni nem lenne türelmem. Aztán, ki tudja. 

DSC06975

Vázlatszerűség a Wendy Szörnyetegében megalkotott weendigo szörnyemről. Nem tervezem tovább rajzolni, viszont ez után született meg a felső rajzom. 

DSC06792

Újabb démonos rajz. Gondoltam kísérletet teszek azzal, hogy megalkotok egy újabb teremtményt ami független az embertől. Tavaly a Kárörvendő démonom után szerettem volna egy újabb pokoli lényt. Az első kritika ami érte, hogy villanykörte feje van. xDD 

 DSC06794

DSC06790

Ismét teljesen fejből készült rajzom. Kicsit gótikusabb és sötétebb alkotást szerettem volna, természetesen a megszokott stílusommal. Nektek tetszik? 

DSC06613

Nos, ennek a születése teljesen spontán jött. Először csak húztam a vonalakat aztán eszembe jutott, hogy folyhatna rajta a vér. Semmi tervezettség nincs benne, az összes része az adott pillanatban született. Szeretem a véletlenszerű alkotásaimat, általában azok lesznek a legjobbak. 

DSC06801

Bizonyára sokatoknak ismerős lehet a fiú ruhája. Igen, bizony a Killstar hálóruhája adta z ihletet. :D Nézegettem, mert télre szívesen elfogadnám és tetszett is, bár a macskákért nem vagyok annyira oda, mint sokan mások. Aztán eszembe jutott, hogy remek kosztüm lehetne egy elmebeteg gyilkosnak. :D Most mondjátok, hogy nem! 

DSC06804

A húsvét adta csodálatos ihlet. Következő húsvétkor is szembe fogtok találkozni ezzel a rajzzal, talán máskor is. Sose veszti el aktualitását. A színek használata direkt ennyire sokféle, jelképezve az ünnep elhitetett, áll boldogságát. Komolyan, csak egyetlen jó oldala van annak, hogy "jön a nyuszi" mégpedig a munkaszüneti napok. Nincs más ok, amiért jó megtartani.

DSC06806

A húsvét és Aliz Csodaországban találkozása. Ha ő menne a lyukba, zokszó nélkül követném. :D A sok szín használata szintén szándékos, mert ügyebár alapvetően nem szeretek így színezni. 

DSC06983

Képről készült, gyakorlásként. Anime neve: Beyond the Boundary vagyis Japánul: Kyoukai no Kanata. Tetszett, jó kis anime volt, zseniális grafikával. Nagyon szeretem a rajz stílust amivel készült. 

DSC06980

Kis macska. Képről készült, pontosabban egy egér alátétről. :D Direkt hagytam a HB ceruzával megcsinált vázlatban, mert szerintem nem lenne jó ha filcekkel átdolgoznám. 

DSC06986

Utolsó rajzom egy írásomhoz készült illusztrációként. Tudom nyers, félkésznek ható, semmilyen alkotás. Sajnos még gyakorolnom kell, hogy a fehér-fekete játékom hatásos legyen. Az írásom amihez készült: Odaát- Rövid Elbeszélés

Köszönöm, hogy benéztél és megnézegetted a rajzaimat! 
Hagyj nyomot, véleményt ha szeretnél alul a komment szekcióban vagy ott, ahol neked kényelmesebb! ^^
Cathreen Misery 

Szólj hozzá!
2018. május 25. 16:06 - Cathreen Misery

2018 Múlt és Jövő – Megvalósult álmok és Tervezett célok

Avagy ezen év elért céljai, eredményei és az év végéig kitűzött tervek, álmok ismertetése.

13179401_1190077091025777_5711930873637337601_n.jpgIgen, ismételten személyes jellegű bejegyzéssel jöttem, ami leginkább privát életem olyan elemeiről és szakaszairól fog szólni, amik egyrészt önmotivációnak, másrészt mások motiválására született. Szeretném bemutatni ezen év elért eredményeit és megtett lépéseit, amikkel úgy gondolom, haladtam az életemben és a kitűzött céljaim felé, ezáltal bebizonyítani nektek és önmagamnak egyaránt, hogy lehetetlen márpedig ne létezik. Aki követi az írásaimat, beszélgetett már velem egyszóval ismer, az tudhatja, hogy nem mindig volt az életem felhőtlen, célokkal és vágyakkal teli. Nem mindig álmodoztam és még kevesebbet alkottam vagy haladtam. Szó szerint az elmúlt három év alatt többet tettem és igyekeztem, mint sem az előtte lévő összes év alatt összesen. Egyetlen egy évem se volt olyan produktív és eredményes, mint a mostani vagy ezen évet megelőző másik két év, amik megadták az alapot. Általános iskola felső tagozatán lefoglaltak az egyszerű diáklány gondok és már önmagában a serdülés nem könnyített semmit sőt, csak nehezítette az egészet és rettenetesen zavaros, rossz, káosz volt az egész mely alatt örültem, ha volt, ami lefoglalt. Levelezések, magazinok olvasgatása, zene hallgatás, sok olvasás, sorozat nézés, sport és barátok. Ez hatalmas durranással szétrobbant amint vége lett a nyolcadiknak és középiskola számomra a sötét és depresszív időszakom lett, ahol az olvasás, zene hallgatás és sok horror film mellett semmit vagy alig alkottam. Inkább vegetáltam a szobámban. Nem voltak álmaim, céljaim, nem akartam élni. Utána olyan események láncolata kezdődött mely drasztikusan megváltoztatta az életemet, teljesen más környezeteket kellett megszoknom, számtalan gonosz és kegyetlen emberrel találkozhattam és közben, elvesztettem a reményt és az életbe vetett hitet. Nem tekintettem magamra másként, mint sem egy nagy adag kutya kakira akinek ez az élet. Egy szerencsétlen halmaz vagyok, aki soha nem lesz több a semminél. – Mindez ismét megváltozott egy komoly döntésemnek köszönhetően, majd segítséggel elkezdtem hinni, remélni és értékelni az életet, amit kaptam. Régen eltemetett vágyaim felébredtek, céljaim megújultak vagy a régiek kaptak ismét fényt és ma már küzdök, harcolok és törtetek előre úgy, ahogy azt jónak látom és olyan úton, amit nem taposott ki senki előttem, ez teljesen saját felépítésű és idegen, ismeretlen. Eleinte féltem, de ahogy írtam, lettek támogatóim. Csak pár, de ők elegek ahhoz, hogy ne tartsak az ismeretlen úttól és ne azon rágjam magam, vajon mi lesz az út végén, ha van egyáltalán vége. – Egy szó, mint száz, nem viccből és unaloműzésből hajtogatom rendszeresen, hogy „az elmúlt három év”. Mert 27 évem alatt (igen, ennyi idős vagyok), egyetlen egy év, hónap, hét nem volt olyan kellemes, jó, eredményes, célokkal és álmokkal teli, mint sem az eltelt három év! Emiatt tudom, hogy komolyan nem lehet bármit megvenni pénzen és a pénz nem boldogít! Emiatt tudom, hogy értékelni kell az összes napot, amikor felkeltem és ki kell használni azt a 24 órát úgy, hogy ha másnap meghalok, ne emésszen a bűntudat. Ezért tudom, hogy valójában mit jelent a szabadság, a saját akarat, az önkifejezés, a barátság vagy igaz szerelem. A három évet megelőző 24 év tapasztalata és átélt sérelmei, traumái, kegyetlen aspektusai miatt tudom és vélem azt, amit.
Mindezek után úgy vélem, igenis meg kell osztanom azt, amit tudok, ami velem történik épp azért, hogy megmutassam: bármennyire is nehéz, szenvedéssel telt és csak tortúrának tűnik az élet, nincs lehetetlen! Mert hát, élő bizonyítéka vagyok annak, hogy csupán akarni kell, küzdeni mindhalálig.

tumblr_o63luyyq2y1slxgwio1_540.jpg2018 olyan év számomra, amiről érzem és tudom, hogy vaskos mezsgyét képez a múlt és a jövő között. Egy egész éves határvonal, amivel végleg magam mögött hagyhatom a múltam (félre értés ne essék, soha nem felejtem el azokat, amik velem történtek, sose szabadulok bizonyos emlékektől és érzésektől, de sikerült elérnem, hogy ne terheljenek feleslegesen és ne legyenek befolyással az életemre, csak az alkotásaimra). Olyan év ez, ahol egy új élet kezdődik. Szó szerinti újjászületés. Eme évben az életem visszarázódott arra az útra, amire születtem, és aminek történnie kellett volna, de 18-23. éveim között kisiklottam és az árokba vezető úton haladtam előre ráadásul úgy, hogy mások lökdöstek és irányítottak, manipuláltak engem. Nem is éltem igazán, mert mások döntéseinek és akaratának engedelmeskedve az Ő életüket éltem és nem az enyémet. De ez megváltozott, ma már szabad vagyok és bármit is teszek, döntök, mondok, teljesen önálló vélemény és gondolat. – Nekem ez a szabadság és az, hogy önkifejezésemben sincs akadály (esetleg a munkahelyek, de drasztikusan ők se képesek rá).
Szeretném megmutatni azon dolgokat, amiket elértem, felmutathatok. Tényeket közölnék és történteket, amik haladásomat jelenthetik, és amiket még fel is jegyeztem a kis bakancslistás füzetembe, a „megtörtént, sikerült” részre. Utána szeretném megosztani ezen év előre látható terveit, azokat, amiket mindenképp szeretnék teljesíteni és megvalósítani. Ha sikerül, akkor eme év lesz/volt életem legtermékenyebb és legbüszkébb időszaka, ami után elhalványulnak a határok, eltűnnek a vonalak és a végtelen univerzum lesz alkotásaim tárhelye. A tények felsorakoztatása vagy csak önmaga a gondolat, hogy „Édes isten, mindezt én csináltam meg? Velem történt? Komolyan velem és magam miatt?” motivál és lendületet ad ahhoz, hogy tovább csináljam, ne adjam fel és tegyem, amit tudok, küzdjek, amiért akarok és büszkén, felemelt fejjel tekintsek előre egy újabb nap adta lehetőségeire.
Szóval igen, kicsit dicsekszek és áradozok, hogy ezzel megmutassam: bárkinek, bármi lehetséges.

2018 eddigi történetei, sikerei, eredményei.

tumblr_ntr0makobb1tavs5io1_500.jpg- Igaz, kéziratként és még várják a nagy munkálatokat, de kész történeteim vannak. Életem leghosszabb írásai és az elsők, melyek csak utógondozásra várnak. Ilyen például A Dühös Úrnő, mely kisregényként tervezem majd megjelenttetni vagy Wendy Szörnyetege, aki nagy eséllyel újra írást fog igényelni, ahogy Az Utolsó Advent történetem is, de az alap ötletek megvannak, és azoktól nem fogok eltérni. Sőt, kiforrt mindegyik, csupán megpróbálom regény köntösbe öltöztetni őket. Emellett a blogom több írásommal is büszkélkedhet, mint például A Rózsa mintás szoknya, Végül Megöltem, Holló Sereg, Tavaszi Havazás. A Tommy történet sorozatot leszedtem és tervbe vettem, hogy újra írom ugyanis, ott sem használtam ki minden lehetőséget sőt, új főcímet kap Bánatos Kísértet néven és ez alatt Tommy-t megismerő szereplők történetei lesznek felsorakoztatva, ismertetve novellákban. Tommy avagy a Bánatos Kísértet a terveim szerint novella sorozat lenne, amik összekapcsolódnak, de külön is simán olvashatóak. Plusz kíváncsiság keltő információ: hét részes sorozatnak szeretném, amelyben választ kap az olvasó minden felmerült kérdésre még arra is, hogy kis Tommy.

- Az iskolában töltött kötelező évek alatt, főleg a középiskola alatt azt hittem, örökre kiölték belőlem a sport iránti szeretetemet és sose fogok edzeni. Két éve már, hogy az elhatározásom és akaratom kitart és emiatt nagyon megszerettem a sportolást, a fitnesz edzéseket, futást és a mozgást, mint kikapcsoló és szórakoztató tevékenység. Szeretem és nem csak hobbi, hanem életstílussá vált. A sportolásban és odafigyelt egészséges evésben elért eredményem, nos, kimutatható és nyilvánvalóan látható fejem búbjától a lábam ujjáig. – Természetesen még nem értem el a legfelső célt, de igyekszem és küzdök. A legjobb akarok lenni ebben is. Az új életmód miatt leadtam 20kg zsírfelesleget tartósan.

- Ruha, ékszer és cipő táram egyre jobban hasonlít arra, amit már serdülőként elképzeltem. Ehhez makacsul ragaszkodtam az elképzeléseimhez és nem vásároltam addig, amíg nem voltam halálbiztos abban, hogy az adott termék kell e és akarom, hogy része legyen a gyűjteményemnek. A gardróbom és ékszereim jelenleg nagy büszkeséggel töltenek el, főleg a kézzel készített és kapott holmik, mivel azok felbecsülhetetlen értékkel rendelkeznek. Imádok most belenézni a szekrényembe vagy rátekinteni a polcaimra! Emellett szegecs átalakításhoz saját, mini barkács részleget kaptam, ahol többféle szegecset tudok ruhákra tenni. Imádom és bár egyszerű megoldás a ruha vagy más holmi fel turbózására, eddig egyiket se bántam meg.

- Tanulás és karrier fronton meglesz a gyümölcse a kitartásomnak. Május végén, négy nap múlva vizsgázom, és aznap eldől, hogy Eladó leszek e. Felnőtt képzés és államilag támogatott oktatás keretein belül csináltam, heti 1 vagy két nap délutánját vette igénybe, plusz a kötelező gyakorlat mely alkalmazkodva az esti tagozathoz, szintén jelképes mennyiségű volt (nem lehetetlen teljesíteni). Elismerem, nem ez volt életem minden vágya, hogy a kereskedelmi szféra rabszolgája legyek, de vannak munkák, melyekhez képest még mindig jobb választás. Természetesen alapnak szeretném, aminek segítségével elindulhatok az anyagiak megteremtésében és mellette tovább fogok tanulni – nem állok meg itt, hiszen nem egy boltban akarok megöregedni. Mégis, örülök annak, hogy kitartottam és eljutottam idáig. Hiszen, ha sikerül és munkába állhatok, onnan már könnyebb lesz az életemet még jobban helyrehozni és kijavítani a régi hibáimat. Pár évet meg kibírok sőt, bizonyos emlékek után néha azt kívánom, bár régebben eladó lettem volna. Aztán ki tudja? Lehet, megtalálom benne azt a szépet, amiért érdemes lehet boltvezetőnek lenni. :D

- Kapcsolat tartás és teremtés fronton sikerült barátokat szereznem, pedig eddigre azt hittem, ilyen nem létezik. Úgy néz ki, hogy emellett eldobott kapcsolatokat sikerült feléleszteni és lassan, de biztosan helyrehozni. Virtuális ismeretségek is akadnak, de akik fontosakká váltak, mert bizonyítottak, részükről egyre jobban úgy tűnik: nem kell tartanom attól, hogy csalódnék vagy fájdalom ér a bizalom miatt. Jó érzés tudni, hogy akadnak barátaim. Szerintem ez is siker egy magamfajtának (antiszociális, őrült mizantrópnak. :D)

- Rajzolás és olvasás, még két fontos hobbi. Több könyvhöz is szerencsém volt, ahogy a rajzaim gyűjteménye is gyarapodott. Mindkettőre büszke vagyok, mert rettentően fontos hobbik. Ezek nélkül nem érezném embernek magam. Nem lenne hasznos az életem. Emellett sok nosztalgiával és emlékkel rendelkeznek több év után is. Emlékszem, melyik könyvet hol olvastam, hány éves lehettem és milyen időszakot éltem akkor. Ahogy a rajzaim keletkezésének körülményei, ideje és az akkor érzett érzések is, mind élénken bennem élnek. Ennél jobb emlékmegőrzőket kívánni se tudnék.

- Továbbiakban sikeresen összehozott fotózások és azok publikálása, melyekre mind büszke vagyok (a hozzájuk írt rövid történetek is részei ennek), és nagy örömömre szolgál, hogy megszülettek. A blogom még mindig áll, és kitartok mellette. Ami nagy szó, mert 23 éves koromig szerettem évente törölni aztán újra kezdeni a netes felületeimet. :D

S most, következzenek a jövőben elérni kívánt céljaim, terveim.

tumblr_ni7wizkapp1qkfpxgo1_r3_540.jpg- Írások terén, ahogy olvashattátok, akadnak újra írások, átalakítások vagy átdolgozásra váró történetek. A jelenlegi tervem az, hogy Az Utolsó Advent karácsonyra meglegyen. Jó lenne, ha Novemberben már közzé tehető állapotba kerülne, de ez több tényezőtől is függ. Ő utána szeretném a Wendy Szörnyetegét megírni ismét, emiatt 2019-re átcsúszhat az az írásom. De legalább az egyiket, ha nem mindkettőt kiadásra alkalmas állapotba szeretném hozni, amikhez már csak tördelő és lektor segítsége kell a végleges formához. Mivel mindkettőt regénynek tervezem, így nem egy napos vagy hetes feladat elé nézek. (:

- Sportolásban jobb akarok lenni és munka mellett is beiktatva tartani a minden napok részeiként. Nincs lehetetlen, úgyhogy meg fogom oldani és megmutatom, hogy a kegyetlen kereskedelmi munka mellett is lehetséges a sport és tudatos étkezés, emellett a magánéletem rovására sem fog menni! Egyetlen egy dolog kell majd akkor, szervezettség és rend az életemben, no meg határidő naptár. :D Szerintem a maradék fél évet annak segítségével fogom végig vinni és megtervezni, amit csak lehet. Kíváncsi vagyok, mit érek majd el az év végére.

- Fotózásban tervben van még kettő, az egyik sport témájú képek készítése. Remélem és igyekszem, hogy erre is megadódjon a lehetőség és az alkalom. Nagyon jó lenne. A másik Bukott Angyal témát érintené, amihez már történetet is írtam, de arról egyelőre csak ennyit. Illetve Októberben szeretnék egy Boszorkány témájú fotózást Magányos Boszorkány címmel, Witchcraft és Goth jellegeket keverve benne. Már tavaly szerettem volna, de nem sikerült összehozni. Még az alap öltözékem sem volt meg hozzá, nem hogy más. De eme év Halloween-je nekem erről fog szólni. Illetve az OGT másnapjára is akad egy tervezett fotózás, nagyon remélem, hogy az is sikerül.

- Anyagiakban amennyire csak lehet, spórolni szeretnék, bár nem tudom mennyire fog sikerülni. Hiszen amellett, hogy szeretnék internetes áruházakból vásárolni (kettőt tippelhetsz, milyen stílusokat képviselnek), szeretnék egy új mobil készüléket, mert a mostani… nos, erősen haldoklik és a tudása is kevés. A laptopot, amit használok, le kellene cserélni s bár lenne bevétel a mostani eladásából, ahhoz toldani kellene pluszba. Szeptembertől, de jó lenne előbb is, szeretnék fitnesz és kondi terembe is járni. Ha a hely beválik, akkor bérletet szeretnék venni, hogy akármikor mehessek. Illetve jó lenne egyszer egy bicikli túrát rendezni vagy hosszúra nyúlt erdő járást. Bármit, ami a természetben végezhető és egész napot vesz igénybe, felfedezésekkel, kalandokkal, látni valókkal. A legtöbb pénzt természetesen jövő évre kellene, mert ha úgy látom, hogy eljött az ideje egy kéziratom könyvé avatásának, akkor szeretném belefektetni a megkeresett anyagiakat.

- Még többet olvasni és rajzolni. Gondolom ezzel nem leptem meg senkit. :D Szeretném ismét összegyűjteni Stephen King könyveit még azokat is, amiket eddig elolvastam. De mellette nem olvasott köteteket is szeretnék, ahogy más Kívánság listára tett alkotást is. Emellett gyakorolni szeretném jobban azt, hogy könyv illusztrációkat tudjak készíteni, lehetőleg fehér-fekete megoldással. Egyrészt szeretem a színtelen rajzokat, másrészt egy színes könyv nyomtatása drágább. Még felötlött bennem nem csak a rajzaim értékesítése (bár erre még alszom szerintem egy évet, nem lenne jelenleg időm ezzel foglalkozni) mellett az, hogy tervezhetnék egy saját felnőtt színezőt. A mostani tudásom és gyakorlások után, no meg a kedvelt témakör miatt azt mondhatnám, Anime-Horror témájú színező lehetne, természetesen felnőtteknek. :D Jómagam utálok színezni, csak ritka és kivételes alkalomkor (ha a rajz mégis megköveteli). De ha valaki meg épp, csak színezni akar, miért ne színezhetné ki azt, amit én rajzoltam? Bár, egyáltalán nem nyugtató és meditatív színező lenne, végképp nem békés és ártatlan. Szerintetek az ötlet ostobaság lenne? Ahogy a rajzok másolt avagy copy verziójának jelképes összegért való árulása is?

- Továbbra is tartani szeretném a már meglévő szociális élet szintemet barátok és ismerősök terén. Nehéz feladat lesz, hiszen a szabad időm lecsökken, de oda fogok figyelni arra, hogy mégis legyen elég és törekedni akarok a minőségi és mennyiségi valós, közösségi életemre. A virtuális közösségi élet már más téma, ott nagyon önző lettem, az az igazság.

- Ruhatárat, avagy a gardróbot tekintve szeretném bővíteni azt, ami már van, illetve 1-2 holmit jobbra cserélni. Természetesen nem tudok majd nagy tételeket megoldani, de Karácsonykor azért szeretném, magamat megajándékozni mondjuk egy Gothic Shop vásárlással vagy Novemberben a névnapomra való tekintettel egy másik vásárlással. Aztán, hogy miből ajándékozok másoknak decemberben? Nem tudom. xD De meg fogom oldani.

- Tanulás terén viszont a vizsga után az év végéig önszorgalomból fogok tanulni, ha így teszek. Nem jelentkezek Szeptemberre sehova sem, ugyanis nem biztos, hogy a következő évekre biztosan Pécsett maradok / maradunk. Nem akarom részletezni miért és hogyan, de amíg nem tudok több évig stabilan egy városban maradni, addig felesleges iskolába jelentkezni. A levelezős kiesik, mivel szükségem van a hallott szavakra és tanári segítségre. Viszont az egészséges életmódról, az írástechnikákról, művészetekről és sok másról lehet tanulni vagy csak olvasgatni önszorgalomból és szeretnék is. Feltéve, ha nem lesz szimpatikusabb egy horror könyv.

10155947_681774615218233_1235568392_n.jpgEgyelőre ennyi lenne.
Természetesen sok más elképzelésem is akad, de azokkal úgy vagyok, hogy ha összejön össze, ha nem, akkor sincs semmi baj. Ilyen, hogy bepótoljam a horror filmeknél a lemaradásomat vagy zeneileg még több frissítést vigyek a lejátszó listámra. Ha úgy alakul, összehozható. Biztosan. De a fentiekhez ragaszkodni fogok, ahogy a már meglévőkhöz is makacsul ragaszkodtam és lám, sikerültek. Minden akarat kérdése. Egyszerűbb feladni és inkább nem foglalkozni a vágyakkal – én is tettem így. De nem voltam boldog, se élettel teli. Elpazaroltam kis milliárdnyi pillanatot és lehetőséget. Higgyétek el, nem szabad hagyni a lustaságnak, keserűségnek, gonosz embereknek azt, hogy lehúzzanak a mélybe és megakadályozzanak az álmok és célok elérésében!

Még az utolsó mondat jogán szeretném megemlíteni, hogy következő bejegyzésemben a 2018 eltelt fél éve alatt megszületett új rajzaimat szeretném közzé tenni. Kíváncsi leszek a véleményekre.
Nektek milyen terveitek vannak az év hátralevő részére? Van, amire úgy gondoltok vissza, hogy az büszkeséggel tölt el?

Cathreen Misery

Címkék: én félév 2018
Szólj hozzá!
2018. május 22. 19:03 - Cathreen Misery

Stephen King (Richard Backman) – Az átkozott út Kritika

Avagy újabb elolvasott könyvről vélemény és a végén apró betekintés az egyik írásomba.

749049f.gifA könyvet eredetileg King Richard Backman álneve alatt publikálta 1981-ben. Egy időben ő is írói álnév mögé bújva írogatott, majd amióta „lebukott”, azóta rendszeresen látni, hogy az említett álnévhez hozzá csatolják, vagy valamilyen módon megemlítik, hogy ki írta valójában. Kíváncsi is lennék, mennyien vennék a könyveit mostanság, ha azt a bűvös, már-már maintstream divatot jelentő Stephen King nevet nem biggyesztenék az összes könyvére, mit nem ezen a néven írt. Lényegtelen elmorfondírozni rajta, mivel nem érdekel épp mennyire divatos őt olvasni vagy sem, számomra örök kedvenc marad.
Ahogyan az látható, nem mai írás és a legrégebbi magyar fordítása is, 2016-ban készült. Természetesen nem mondom, hogy az egyetlen, előtte biztos számtalan alkalommal lefordították és kiadták ismét. Nekem eme példányhoz volt szerencsém és mi tagadás, nagyon tetszett. Hamar kivégeztem, alig 3-4 napomba telt és máris panaszkodhattam páromnak, hogy nincs mit olvasni, mert befejeztem. Végülis elég volt rá a hosszú hétvége. Tény, hogy ha egy könyv nagyon jó és hamar magába szippant és elvarázsol, képes vagyok órákra, ha nem fél napokra elfeledkezni arról, hogy létezik a valóság és akadnak benne felnőtt teendők meg kötelezettségek és helyette élvezem a könyv lapjain sorakozó kalandokat, mondatokat. Szeretem alaposan elképzelni a történéseket és mindent, amit az író leír, emiatt erősen figyelek. Ennek az lesz a következménye, hogy teljesen elmerülök és megszűnők itt lenni. – Most is ez állt fenn és élveztem ezt az időszakot a könyv összes lapjánál!

Viszont le kell szögeznem, hogy a cím becsaphat embereket feltéve, ha valami brutális horrora asszociál például, a lebetonozott út felkel és önálló életet élve elnyeli, majd megfojtja az embereket… vagy valami hasonló. Most szólok, hogy ez nem egy brutális horror. Nem lesznek benne ijesztő részek, se vérdermesztő jelenetek. Inkább nevezném thrillernek. Mivel ez egy olyan történet, ahol egyetlen egy ember szemszögéből kísérhetjük végig az ő pokoli három hónapját. Láthatjuk, hallhatjuk, érezhetjük, amit ő s bár gyakorta külső leírásokat ad, vagyis Ő szemszögéből (E/3. személy) ezt idővel elfogadjuk, mert…nos, nem magyarázhatom el, mert az spoiler lenne. S azt, nem akarok. Nekem egyáltalán nem volt zavaró, hogy egyetlen szereplőn keresztül láttam a világot, a történéseket és gyakorta belemerülhettem a gondolkodásaiba, elmefuttatásaiba. Őszintén, a történet azért thriller és elvont, mert a főszereplő agya, gondolkodása az, ami benne végbe megy a múlt eseményei állal, és amin keresztül megy, nem szép dolog. Szeretem azokat az írásokat is, amik, nyomasztóak és olyan tényekre világítanak rá, amikre az ember nem szívesen gondol. Ez a kötet is épp ilyen. A szereplőn keresztül és az ő emlékei, gondolatain át olyan témákon kezdünk el töprengeni, amin amúgy nem tennénk a minden napokban. – Imádtam az összes elvont és kegyetlen eszmefuttatását a szereplőnek.
Akadtak benne trágár szavak és néha a főszereplő, nos, nem rest használni őket, ahogy nyíltan kimond bármit, ha olyan a hangulata. – Ezek kellettek az olvasó érzelmi világának megteremtéséhez és ahhoz, hogy a szereplő még közelebb legyen. Szerintem nem vitte túlzásba, bár 1-2 résznél a prűd énem felsikoltott, hogy „atya szent tehén, ezt kimondta!” vagy inkább „ne, ez már túl perverz, nem tudom tovább olvasni! Jesszus, de mennyire perverz!” – Szóval, akik hozzám hasonlóan érzékeny lelkületűek és zavarba jönnek vagy csak feszengő érzést kelt bennük a szexhez, halálhoz, sötét dolgokhoz köthető szavak olvasása, kiejtése vagy vele való szembesülés, nos, előfordulhat, hogy nehéz olvasmányra lelt. Mondjuk, el kell ismernem, így még ütősebb volt néhol. Ha vállat vonva olvastam volna tovább, mert megszoktam eme szavak használatát, akkor lehet nem pezsdített volna fel. Olyan érzést keltett, mintha tiltott erődben járkálnék és épp az benne a szép, hogy tilos lenne, én mégis megteszem.
Több döntés és cselekedet a főszereplő részéről olyan volt, amire sokunk csak gondol mi lenne, ha megtenném” síkon aztán inkább nem tesszük meg, mert mi jól nevelt polgárok vagyunk és okosan beállunk a sorba. Tetszett nagyon, hogy gyakorta irracionálisan szembe ment pár elvárt döntéssel és inkább az ellenkezőjét tette. Persze ez az olvasóra van bízva, hogy mennyire ért egyet a szereplő tetteivel, vagy sem ahogy az is, hogy az ő helyzetében vajon mi is ezt tettük volna? Annyi biztos, hogy nem egyszerű a válasz és érdemes lehet elgondolkodni rajta.

tumblr_l5029yevuh1qz6f4bo1_1280.jpgA fejezetek nemes egyszerűséggel dátumokban van megadva, így nyomon követhetjük a napjait. Évszámra pontos, tehát a történet 1973 végén játszódik. Kíváncsi lennék, hogy a mai fiatalok, tinédzserek azok, akik 2000ben vagy utána születtek, mit gondolnak a könyvről feltéve, ha olvassák. Nem mintha lehetetlen lenne elképzelni az általa leírtakat és körülbelül beleélni magunkat az akkori életbe, rendszerbe, társadalmi berendezkedésbe. Viszont ahogy a TV készüléket leírja, ahogy az autókat vagy a minden napos szabad idő eltöltését… eléggé idegen lehet sokuknak. Nekem csak félig, bár így is voltak esetek, amikor felhúztam a szemöldököm. Például a határtalan dohányzás és az, hogy akkoriban nem volt annyira szigorúan véve a tiltás és tilalom, mint most. Vagy az, milyen öltözék és autó jelentette annak idején a gazdagság jelképét, milyen egy tehetősebb ember háza vagy egy középvagyonos háza. Milyenek voltak az emberek vagy miként tartották a kapcsolatokat. Nos, igen, kicsit szokatlan volt azt olvasni, hogy telefonált a vezetékesről…. :D Mert bizony, akkoriban a telefon helyhez kötött volt és nem lehetett akárhova elvinni. Viszont ezen régi tényezőktől eltekintve az egész történet simán beleillik a mai, XXI. századba és aktualitását nem vesztette. – Van az a rész, ahol egy lelkészt kérdez az útépítésről. Többet nem árulok el, de aki olvasta az tudja, mire gondolok. Például az a párbeszéd is elgondolkoztatott, ahogy Fenner az ügyvédé is. Tény, hogy nem mindig akció dús, de igenis akadnak benne döbbenetet okozó jelenetek vagy elvont elméletek és részek.
King igenis hozza a formáját, csupán kihagyja a vérontást vagy a szörnyekkel való ijesztgetést. Itt csupaszon az emberi tehetetlenség és düh, a régmúlt traumái és az a hihetetlenül törékeny emberi élet, melybe halálosan kapaszkodunk közben, sec-perc alatt elvehetik. Egyszerűen amennyire lassú néha, épp olyan alantas és beágyazza magát az ember agyába. Én biztosan nem fogok tudni egy ideig másra gondolni, mint sem elmélázok pár felvetett dolgon és azon gondolkodok, vajon igaza lehet e.

Egy szó, mint száz, szerintem érdemes elolvasni.

boritoterv.jpgS ide kapcsolódóan szeretném megemlíteni, hogy valami hasonló megoldáson gondolkodtam én is, még mielőtt belekezdtem volna ismét az egyik történetembe. Úgy adódott, hogy Az Utolsó Advent írásomat újra írom, ezennel harmadjára. Igen, jól olvastad. Az első után a második hosszabb lett, de nem vagyok vele elégedett és nem csak a terjedelem miatt. Sokkal többet kihozhattam volna, az írásból ezt tudom és úgy határoztam magam, hogy megpróbálom. Képes vagyok regénnyé dúsítani vajon? Csak akkor tudom meg, ha teszek egy kísérletet. Bár, én nem szándékozok évszámot is tenni a dátumokhoz sőt, lehet inkább a fejezet neve után fog szerepelni amolyan alfejezetként, de a dátum megjelenítése napra pontosan, érdemes lehet hónap/nap formátumban. Az Utolsó Advent igényli és nem csak olvasó számára, hanem nekem is. Szeretnék benne napról napra, hétről hétre haladni amellett, hogy néha elkalandozhat az én szereplőm is a múltban és olyankor az olvasó beleláthat emlékekbe, érzésekbe, történésekbe. Szeretem, amikor a szereplőmmel emlék utazást tehetek. Olyan élővé teszi és néha, még saját magamat is meglepem az emlékek kialakításánál. Igen, akadnak részek, ahol spontán jönnek az ötletek, bár igyekszem hű lenni a történethez és nem drasztikusan, nevetségesen eltérni az alaptól. Emellett nem felesleges információval traktálni az olvasót. Tudom mennyire bosszantó, ha az adott elolvasott részről kiderül később, hogy semmi haszna nem volt még annyira se, hogy legalább a szereplő megértéséhez és létező, lélegző emberré tételéhez se volt köze. Márpedig a történetben szereplő összes mozzanatnak és résznek okkal kell, hogy benne legyen még akkor is, ha csak egy szabad idős délutánról van szó.
Az Utolsó Advent szintén egy főszereplős történet, ahol egy szereplőn keresztül vezet majd a könyv, bár én nem alkalmaznék E/3. személyt, nem menne felváltva az E/1. személlyel. Szerintem én maradok az utóbbinál és igyekszem tényleg csak a főszereplőmön keresztül történt eseményeket és cselekedeteket, gondolatokat és érzéseket, véleményeket megformálni. Természetesen lesznek más karakterek is benne, de az ő gondolataikat csak annyira látja majd olvasó, amennyit kimondanak és arc mimikájuk alapján, mit gondol erről a szereplőm. Szerintem ez kell a történetemnek. Direkt egy főszereplős lesz majd és úgy tervezem, hogy a harmadik megírással Karácsonyra kész leszek. Illetve az Előszót is újra fogom írni. Nem tetszik a mostani verzió.
Addig is, szeretném figyelembe ajánlani az „Írásaim” menüpontot, ha szeretnél már meglévő történeteket olvasni tőlem, vagy a Rajzokat, ahol pár hagyományos módon készült alkotást lehetsz meg dátumokra szedve, csoportosítva.

Köszönöm, hogy benéztél!
Saját véleményt a könyvről szívesen várok kommentben akár itt, akár facebookon, de ha kérhetem: spoiler eseté jelezd, hogy az a mondatrész tartalmaz poéngyilkos információkat! Emellett megtalálhatsz engem a Moly.hu oldalon is a szokásos nevemmel.

Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2018. május 20. 16:12 - Cathreen Misery

Holló Sereg - Novella

Egy középkori lovag története

450325-large-medieval-knight-wallpaper-1920x1080-for-iphone-5.jpg

Előszó

Mielőtt belecsapnánk az olvasásba, szeretnék pár szót szólni a történetről. Az igazság az, hogy hirtelen jött fellángolás eredménye, mely egyik pillanatban ihletként elárasztotta az eszemet aztán a következőben mér gépeltem is a történetet, mindenféle előtervezettség nélkül. Igyekeztem természetesen odafigyelni és utólag át olvastam biztos, ami biztos, ne legyenek túlzott ellentmondások viszont, jellemzően akadhatnak „elkalandozott” részek. Ahogy az tőlem megszokható, alapból szeretek elkalandozni, fantáziálni, agyban és gondolatban hagyni a szellemem, hogy kóricáljon, amerre csak akar. Néha zavaró tud lenni, mert emiatt nem, hogy nem figyelek az aktuális, jelenlegi megoldásra váró feladatra és rendszerint emiatt leszek két ballábas mégis szeretem, és nem mondanék le arról, hogy reménytelen álmodozó legyek. Eme történet írása alatt gyakran hagytam, hogy agyam vigyen, amerre akar, és szívemmel karöltve kialakítsanak valamit, ami spontán jött. Ha jól dereng épp hallgattam egy zenét mely megadta az alapot és szerintem, meg is osztom azt veletek. (:
A váratlanul jött ötleteknek nem mondtam ellen és nem hallgattam a logikát kedvelő racionális énemre, így szó szerint olyan történetet teremtettem, ahol végülis elkalandoztam a főszereplő segítségével. Ez szerintem feltűnik majd azoknak, akik olvassák és remélem nem lesz gond. Direkt lett ilyen. Szándékosan hagytam tudatalattival irányítani a kezeimet és kíváncsi voltam, mi sül ki belőle – s bár megvan a magam véleménye, természetesen nagyon érdekel az is, ti mit gondoltok róla. Leginkább ezért. Mert nem rendelkezik előre megírt tervekkel, fejezet tervekkel, semmiféle kiindulási ponton nem volt, csupán a fejemben lévő egyik jelenet, mely köré épült az egész.

Nagyon rég nem írtam fantasy témájú írást, ami azt illeti. Pedig szeretem. Nem véletlenül kedvelem a Harry Potter történeteket vagy olvasok néha fantasy köteteket (Pokoli Szerkezetek - Cassandra Clare, Percy Jackson – Rick Riordan, Darren Shan kötetei vagy Stephen King Talizmán, Sötét Torony és társai – csak említsek párat). Szeretem a témát és a lehetőséget, amit megad. Hiszen a Fantasy világokban bármi lehetséges, bárki lehetsz, bárhol s akár egy egész univerzumot, országot, bolygót vagy várost megalkothatsz magadnak úgy, ahogy azt gondolod. Nem kötelező tartani az ismert fizikai és biokémiai törvényeket, ahogy semmi mást sem. Emellett még kiemelkedően szeretem a sci-fi azon történeteit, amik tartalmaznak horrort is és mégis fantázia tudományokat tartalmaz. Szeretem a végtelent és a határtalanságot a műfajban és azt, ahogy a segítségével teljesen más és új világot teremtenek, teremthetek. Mert bár a mostani írásom nem rugaszkodott el drasztikusan az ismert történelmi korszaktól, azt azért el kell ismernem, hogy sok fantázia elemet használtam. Képzeletemnek nem szabtam több határt annál, mint ami a főszereplő életét, jelenlegi helyzetét és a kort jelenti. Ahogy halad a történet és vált valami más témára, általában aktuálisan találtam ki és nem gondolkodtam rajta sokat. Sőt, alig valamit. Többet foglalkoztam a mondatok helyes megírásával, sem mint azzal, mi következzen. Nem tagadom, szeretem előre megtervezni a történeteimet, de azt leginkább hosszú terjedelmű írásoknál alkalmazkodok az eltévedés és feledékenység miatt. Igen, nem emlékszek minden egyes leütött szóra. :D
Egy szó, mint száz, úgy véltem jobb, ha tudod kedves olvasó, milyen körülmények között megteremtett történettel állsz szemben. Örülök, ha elolvasod és szánsz rá időt, de természetesen még jobban fogok örülni annak, ha majd a végén úgy érezheted, nem volt hiába és nem időpazarlás volt a történetem elolvasása. Ha szeretnél véleményt alkotni róla, megteheted több felületen is, ahol neked kényelmesebb. Közvetlenül eme bejegyzés alján vagy facebook-on az oldalamon keresztül üzenetben vagy a poszt alatt kommentben. Ahol neked kényelmesebb. Illetve szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy több alkotásom is elérhető ám a blogomon és nem csak írások, hanem rajzok is a fenn található menükben.

A továbbiakban a Borító terv látható egy kiemelt szövegrészlettel s alatta a Fülszöveg.

holloseregboritoterv2.jpeg

Fülszöveg

Éhínség miatt az Északi uralkodó háborút kezdeményez a kicsiny, aprócska ország ellen, melyben lovagunk is él s ahol eddig békesség és nyugalom honolt generációk óta. A lovag, kit kisgyermek kora óta képeztek erre és társaival együtt egész életüket arra kellett szentelniük, hogy harcosok legyenek, most élesben megtapasztalhatják milyen a csatában milyen, ha tényleg küzdeni kell a harc folyamán az ellenséggel. Akiket lovagokká tettek egyetlen feladatként az ország és királyság védelmezését tarthatják szem előtt. Nem alapíthatnak családot, nem lehetnek szerelmesek és felesleges barátságot kötniük – ezt kimondja a törvény és a logika hiszen, halálra ítéltek. Ennek ellenére főszereplőnk szíve évek óta foglalt egy tehenész család leánya miatt. Érte hajlandó lenne elhagyni az országot, az egész világot. Érte hajlandó küzdeni, harcolni, még akár meghalni is.

A Holló Sereg Novella Google Drive-on elérhető és olvasható!
Olvasásért kattints bármelyik mondatra. 

Cathreen Misery 

Szólj hozzá!
2018. május 18. 12:22 - Cathreen Misery

Ruhaméret, új szerzemények és a legnagyobb vágyam.

Avagy személyes jellegű bejegyzés ahol hiú és önző módon csak magamról írok.

tumblr_p2xfk3bm5u1wd85j8o1_500.jpgBiztos vagyok benne, hogy nem egyedi, hanem sajnos népszerű és közismert történetet fogok elétek felvázolni, amit nagy eséllyel már leírhattam/ elmondhattam nem egyszer. De ez egy olyan történet (a sok másik történet között) melyet az ember ismételni fog akár az idősek a számukra kedves vagy épp rettenetes emlékeiket, hiszen a mély nyomot hagyó dolgok újra és újra felelevenülnek. Néha jó érzést okozva, néha letargiába taszítva.
Mint, ahogy azt már kiemeltem nem egy sportolással kapcsolatos bejegyzésemben én világ életemben „A túlsúlyos” emberke voltam. A Túlsúlyos gyermek aztán tinédzser és végül felnőtt. Akadtak időszakok, amikor ez változott egy kicsit, de mindig csak ideiglenesen és mire kettőt pislantottam ismét „A Túlsúlyos” lettem, aki a társaság zsírbödönje. S bár, nem voltam elefánt méretű és nem kellett tűzoltók és darukezelők segítségével kiemelni az ágyból, de ettől még akadt bőven rajtam zsír felesleg. Az átlag normálishoz képest sose voltam elég vékony ahhoz, hogy azt viselhessem, ami nekem tetszik, és amit akartam, hanem úgy kellett döntenem, ami előnyös és legjobban takar. Sose felejtem azokat a pillanatokat és szakaszokat, amikor szembesítettek vele, hogy bizony az adott ruhát/szettet nem kellene viselnem, mert bizony nem állna jól. Olyan 11 éves koromban és utána elkezdett érdekelni, hogy mit viselek és már nem csak az volt a fontos, hogy ne szúrjon, mint azok az átokverte pulóverek és harisnyák. Istenem, de gyűlöltem őket. Emlékszem, hogy kinéztem egy magazinban olyan ruha szettet, ahol a nadrág bár gumis volt a felsője has mutogatós, spagetti pántos felső, amire megmondták: Kétszer gondoljam meg, hogy akarom e, mivel a nagy hasam miatt nekem nem való az a felső. Így kerek perec. – Meg kell jegyeznem, nincs semmi baj azzal, ha az emberrel őszinte! De egészen 18 éves koromig, amíg nem lettem teljesen önálló másoktól függött, hogy mit eszek vagyis, nem az én hibám volt teljesen a túlsúlyom és az ezzel járó kinézet. Akkor miért nekem kellett elviselni a kellemetlen megjegyzéseket?
Szóval, mire középiskolába kerültem olyan fiússá váltam amennyire arra egy lány képes. Ha szoknyát vettem fel, akkor bokáig érőt vagy hosszabbat, soha nem rövidet. Rövidnadrágot nem hordtam akkor se, ha megsültem a nyári melegben. Nem mintha lett volna rá igény, mert emiatt nem mentem nyaralni és nem mozdultam ki a lakásból, mert nem akartam rövid ruhákat, ne adj isten fürdő ruhákat felvenni. Ki akarná mutogatni magát, ha kövér? Na, ügye. Az összes ruhám bő volt, laza és nagyméretű. Az igazság az, hogy olyan sokszor kellett a nagyméretű részleghez mennem elsőre, hogy idővel már megszokásból az XL-XXL részlegre mentem, ha volt és rá se tekintettem azokra a fazonokra amik „tipikusan” kisebb méretre tervezték. S bár volt sajnos anorexiás időszakom, ahogy az vissza köszöntött 21-22 korom között úgy, hogy naponta csak egyszer ettem. Egyetlen egyszer és mellé igyekeztem fél órás edzést csinálni, már amire futotta erőmből, és amit hirtelen jónak gondoltam. Természetesen annak egy év után vége szakadt és ismét elkezdtem hízni, testem őrülten raktározott és voálá, már megint sok vagyok a mérleg szerint. 2014-ben megint kevés evéssel igyekeztem lefaragni a súlyomból és el kell ismernem: nagyon meglep, hogy ez a sok önsanyargatás, hogy az istenbe nem készítette ki a testemet és miért nem jelentkezett eddig egy tűnet, kellemetlen következmény annak fényében, amiket műveltem? Erre csak egy magyarázatom van. Hihetetlen szervezetem van és emiatt is hiszem azt, hogy akik szerencsésen egészségesek és jó az örökölt genetika, mind hihetetlen testtel rendelkeznek. Persze, ettől még bármikor jelentkezhet valami, ami a régen elkövetett étel megvonás miatt később jelentkező tünetben megnyilvánul. Sose lehet tudni.

(Hangulathoz egy kis zene: Ashes Remain - What I've become teljes album. Christian rock, alternative rock, post-grunge együttes. Igen, néha ilyet is szoktam hallgatni ^^

Viszont már két éve annak, hogy elhatároztam magamat (Májusban) amellett, hogy igenis megváltoztatom a kinézetemet és sportolni fogok, emellett az étkezési szokásaimat megreformálom. Természetesen elsőre nem ment minden úgy, ahogy a nagyoknak és profiknak és gyakorta fel akartam adni vagy úgy véltem, ebből nem lesz semmi és feleslegesen csinálom. De valamivel mindig újra kezdtem, tovább próbálkoztam és motivációt szereztem ahhoz, hogy az új nap pirkadatával ismét sportoljak, ismét átgondoljam mit eszek és mit nem aztán… itt vagyok. Sok rossz szokást elhagyva, új ételekkel és élményekkel gazdagodva, több ismerettel és tudással, megváltoztatott testtel mely még formálódni fog, kijelenthetem: sikerült! A célom elértem. Már nem kell a boltokban azonnal az „óriások” részlegére mennem és egy ruhadarabnál nem kell az utolsó XL vagy XXL méretű darabokat keresgélnem feltéve, ha akad. Már nem kell átélnem azt az érzést, amikor a nekem tetsző ruháról le kell mondanom és irigykedve nézhetem, ahogy a vékony lányok viselhetik. Nem kell megélnem azt, ahogy haragszok magamra, mert nem tudok vékonyabb lenni és nem kell szomorúnak lennem, mert korlátozott a ruhatár skálája, amit viselhetek. Nem kell szemet lesütve társaságba mennem és nem azon kattog az agyam, hogy vajon mennyire gondolnak kövér disznónak és mikor tesznek megjegyzést – holott, nem kértem rá. Nem kell azzal foglalkoznom, hogy kövér vagyok e és annak az összes rossz hozamát is levetkőztem a felesleges zsírszövetekkel együtt! Ma már bizonyos boltokban simán kiemelhetek egy M-es ruhát és bátran felpróbálhatom, mert tudom: jó rám! Eleinte hihetetlen volt a számomra és a biztonság kedvéért bevittem magammal a próba fülkébe egy L-es példányt is, hiszen az M olyan kicsi… és nem kellett a nagyobb! Egy ideje azt figyelem, hogy bár a súlyom változik, és 71-73kg között ingadozik, hetente más súlyban (bár az eltelt két hétben stabilan 73Kg vagyok), a méret változatlan.
tumblr_ogajjohtc71slxgwio1_500.jpgAz olyan boltok, mint HM, CA, FF (Tesco), Takko és akár külföldi márkák egy része szerint simán benne vagyok az általuk M-nek titulált méretben. De például az amúgy is sovány vásárlókat előnyben részesítő New Yorker szerint még L, de inkább XL vagyok, ez erősen függ a ruha fazonjától és anyagától. Vagy egy Cosmos City szerint az XL alig-alig. A kínai boltokról nem is beszélve, bár ott ez érthető, hiszen egészen más méretezés kell egy ázsiainak. Ezek sem tudnak letörni, hiszen két és fél évvel ezelőtt a CAban két szürke nadrágot vettem és azért nem feketét, mert utóbbi színben nem volt rám való méretű nadrág. Pedig, én mindenképp feketét szerettem volna. S mivel nem volt nadrágom, kénytelen voltam belemenni a szürkébe. Sajnos. Nagyon megbántam és szomorú, keserű voltam, hogy megvettem, bár a kényszer nagyúr. Sose felejtem, azok 48 és 46-os méretűek (XXXL és XXL) voltak. Utóbbi azért „csak” ekkora, mert boyfriend avagy nagyon bő és lezser szabású volt, akadt bőven hely a széles és zsíros csípőnek, combnak, deréktól lefelé mindennek. Egy időben nem vehettem semmit a New Yorker-ben mert kihíztam az ő méreteiket! – Na, az rettenetes érzés volt, mert el kell ismernem: ritkán, de akkor nagyon meg tud tetszeni pár termékük. Például műbőrdzseki vagy műbőr nadrág. Mindkettőt egy időben kihíztam, ma már bők rám és tudjátok, imádom ezt az érzést. Ezt, amikor a ruha nagy lesz, amikor tudom, hogy nem kihíztam, hanem kifogytam. Ezelőtt sose érezhettem ilyet tartósan és… mi tagadás, imádom. Nem adnám oda semmiért se ezt, ami most van.

Ennek örömére bekészültem a tavaszra és nyárra. Rövidnadrág, szoknya, sportnadrágok és egy ujjatlan bandás póló. A szoknya CA, mérete M. A Rövidnadrág, ami alul szakadt hatást kelt és oldalt lyukak vannak rajta, kínai boltból van. Ottani méretek szerint XL. Bandás felsőm M-es. Az oldalt fehér csíkos térdnadrág szintén kínai, szintén XL. A hosszú sportnadrág, FF termék és az szerint 38-as (M-nek felel meg). A térd alá érő sportnadrág, ami teljesen fekete a HM-ből van és M-es méretű. Utóbbit, mintha rám öntötték volna annyira, pont jó. Beillesztek pár képet róluk lejjebb. Őszintén, nagyon boldog vagyok ezektől és rettentően büszke is, magamra. Mert bár írtam, nem lehet elégszer kihangsúlyozni, miszerint sose, de soha nem tapasztaltam ilyesmit ezelőtt! Egyszerűen leírhatatlan érzés az, amikor az álom valóra válik, és nem kell lemondásokkal, akaratnak ellentmondó kompromisszumokkal és szűk választékból vásárolni, ha épp szükség van egy új ruhára, fehérneműre, bármire! Gyermekkorom óta, most először úgy gondolok a nyárra, hogy ha úgy adódik jó lesz fürödni és szívesen felveszem a tavaly vett 38-as fürdőruhámat (igen, már akkor ekkora mérettel rendelkeztem, és FF termék). Már nem rettegek attól, hogy emberek között kell lennem túlságosan leöltözve és alig takarva. S bár, még azért akad más ok, amiért nehezen megyek emberek közé, ha fürdésről van szó, de ez a része, amely a kövérségem miatt akadályozott, eltűnt. Elmúlt. Nem kell többé a zsírpárnák miatt szégyenkeznem, takargatnom magam és szellemnek tettetni a jelenlétemet, nehogy észre vegyenek, a kövér lányt nehogy meglássák. Egyszerűen fellélegeztem és felszabadultam. Soha nem akarom elveszteni az érzést.

Akkor a képek

 A bandás ujjatlan felsős képpel kezdeném ahol az új rövidnadrágban is vagyok. 
ujtriko2018.jpg

Következő képen az FF hosszú sportnadrágban és mellette a HM térd alá érő sportnadrágjában. Sport melltartómat egy éve vettem a New Yorkerben azóta is egész jól bírja. (A nadrágoknál nehéz megmondani, hogy különbözőek. Mindkettőben azt szeretem, hogy szimpla fekete és egyszerű).
sportnadragok2018majus7.jpg

Következő képeken a kínaiban vett térdnadrág amit igazság szerint otthoni tevékenységekre is befogok majd, mint kertészkedés és miegymás. Alatta a CA-s szoknya amit az egyik kedvenc felsőmmel vettem fel (ahogy már említettem anno, a felső Takko-s és a férfi részlegen találtam :D)
dsc06864.JPG
dsc06870.JPG

Következzen egy még személyesebb, magán életet érintő rész melyben elmesélek pár dolgot. Nem kötelező elolvasni, csak ha kedved tartja.
Jelenleg várom, hogy túl legyek egy stresszes időszakon, pontosabban Május 29.én amikor is vizsgázni fogok az eladó szakmából. Bizony, a kereskedelem csúf és rabszolga dolgozója leszek, s ha sikerül, akkor hivatalosan kiképzett rabszolga. :D Alapvetően nem tekintek másként a vendéglátó és kereskedelmi szakmákra, mint sem embereket kizsigerelő, rettentően nehéz és türelmet folyton tesztelő, nemzetközi szinten mégis fontos és sok bevételt hozó munka ágakra, ahol végül úgy láttam jobbnak, ha eladó leszek. Egyrészt más lehetőségem nem nagyon adatott azok közül, melyek nem fizetősek másrészt a vendéglátás azon része mely a konyhai kisegítőt érintette megmutatta milyen, egy étterem munkatársa lenni. Köszönöm, kihagyom. Várom nagyon, hogy végre túl legyek rajta és kezemben foghassam a papíromat. Mert bár nem tartom nagyra sőt, valamelyest ha őszinte akarok lenni, bánt a gondolat, hogy csak ennyit jelentek a hivatalos papírok szerint, valamit tennem kellett. Egyedül az a gondolat nem hagy letörni, miszerint lesz lehetőségem tovább menni, tovább tanulni és nagyobb embernek lenni. Emellett a papír nem minden. Mármint, elméletben az ember több annál, mint sem a végzettségeit bizonyító okmányok a munkaerő piacon mégis utóbbi számít csupán (néha máshol is). Lényegtelen, mert nem hajt a versenyszellem, nem akarok karriert építeni a kereskedelemben, ahogy a munkaerőpiac legjobb munkása se akarok lenni, Hidegen hagy. – Viszont amellett, hogy sokat kell tanulnom (Huh, nagyon fura volt ez az eltelt két év ismét diákként), Júniustól valami új kezdődik majd, amire igyekszek pozitívan gondolni a sok negatív vélemény és jóslatok ellenére is. Például, lesz keresetem arra, hogy nagyon sok mindent megvehessek és megengedhessek magamnak, amiket eddig nem. Az már egy jó dolog. A másik, ami hajt előre, és ami nem hagy nyugodni az az, hogy szeretnék saját könyveket kiadni, mint elektronikus, mint nyomtatott példányban.

tumblr_n4p9ze75eo1r89gcuo1_500.jpgIgen, nem rejtem béka alá, hogy eme álmomat és vágyamat emberöltőkkel ezelőtt elkezdtem dédelgetni és az eltelt 3 évben tápláltam, előtérbe helyeztem és ebben a hónapban nem látok mást magam előtt, csak azt: esélyem lesz a munkával arra, hogy akár self-publishing megoldással, de kiadhassam az írásaimat és publikálhassam az alkotásaimat. Természetesen még sokat kell rágódnom rajta, gondolkodni és nem az első hónap fizetését ölöm a könyvkiadásba, de jövő évre már szeretnék legalább egyet a nyilvánosságra hozni így, ilyen formában. – Emellett a fantázia világ a fejemben nem csillapodik és olyan sok ötletem van, hogy félő: ha egész életemben írhatnék, se lenne elég arra, hogy mind testet kapjon történet formájában. De, nem adom fel! Igyekszem sokat írni, több történetemet újra dolgozni vagy újra írni, ha megkívánja, miként majdan a még csak tervben lévőket elkezdeni megvalósítani. Emiatt, s mert más hobbim is akad az írás mellett, amikkel szeretnék foglalkozni, a munka beköszöntével kevésbé lehetek majd kommunikatív virtuálisan vagy aktív. Amíg nem lelem meg a tökéletes egyensúlyt, és amíg nem lesz megszokott a munkamenet és morál, addig előfordulhatnak hosszabb kihagyások. Gondoltam szólok, de ez valószínűleg érthető. Hisz, ki ne járt volna így? Egy szó, mint száz érzem és tudom, hogy bár az eltelt három évben sokat írtam, most még többet fogok és igen, elismerem ország, világ előtt: hatalmas vágyam, hogy író lehessek, akinek ez a munkája is egyben. Nem vágyom másra, csupán elzárt, nyugodt helyre ahol írhatok kedvemre és az én munkaidőm, az a napi 6-8 óra az lehessen, hogy megörökítem a fejemben már meglévő történeteket. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül és talán hiú ábránd marad örökre. Mégis, nem tudom feladni. Olyan sok sikerélménnyel gazdagodtam az eltelt 3 évben, amik nem hagynak kételkedni és feladni.
Nem mintha elfelejteném a múltat és ne tudnám, milyen a reménytelenség. De az élet megy tovább akár velem, akár nélkülem. 27 évesen többet akarok. S küzdeni, amíg csak lehet. Köszönöm, hogy ha elolvastad!

Cathreen Misery

Szólj hozzá!