2018. január 07. 17:27 - Cathreen Misery

Kamaszkori Virtuális Életem

Avagy újabb emlékező mese rég letűnt fiatalkoromból.

a_mach_techrospective_internet_170811.jpg

Mindig szívesen hallgatóm a nálam idősebb generációihoz tartozó emberek meséit és történeteit arról, milyen volt az ő idejében és csodálattal teli kíváncsisággal figyelem szemeikben megcsillanó, eddig elveszettnek hitt fiatalságukat és gyermeki énjüket. Érdekes dolog látni, ahogy az emlékezés mennyire mély és a jelenben ismét valósnak tűnő érzéseket, ingereket, hatásokat képes felidézni s így újra hatással lenni az alanyra. Miként a világ rendjének mindennapjaiban, úgy az ember életében is akad bő szerivel jó és rossz, kellemes és kellemetlen, felemelő vagy traumatikus emlék, mik nem válogatnak, ha újra emlékezésről van szó. Egyszer egyik, egyszer másik elevenedik meg és néhány embernél, akaratuk ellenére lehet befolyással a jelenre, így döntéseire és tetteire. Erre mondják, kísért a múlt.
A napokban volt szerencsém NecromanCica Nosztalgia blog bejegyzéséhez,
melyben azt taglalta, milyen volt számára tinédzserként a virtuális közösségi élet és mi mindent elevenített fel benne a Myvip fiókja újbóli felkeresése. El kell ismernem, elolvasva kis írását és emlékezését meg ihletet s úgy döntöttem, miért ne, lejegyzem én is a magam kis emlékeit eme témához köthetően.
Szerintem kezdeném is az elejével, miként ismerkedtem meg az internettel. Mert bizony, én és a velem egykorúak olyan korosztályt képviselünk, kik félig internet nélkül, félig azzal élik le életüket. Bizony, még akadnak emlékeim azokból az időkből, mikor nem volt semmiféle virtuális élet. A legkomolyabb hálózati összeköttetést, amit láttam egy házibuli keretein belül alkották meg, hol a résztvevők elvitték számítógépeiket és helyileg összekötötték őket, így alkotva egy szobányi internetet egymás között. Emlékszem arra is, milyen volt vezetékes házi telefont használni s annak a ténye, miszerint eleinte csak így érhették el egymást emberek. Vagyis, ha valaki nem tartózkodott épp otthon, mert dolgozott, bizony nem volt elérhető. Miként az első mobil készülékek megjelenésére is emlékszem. Hatalmas szenzációt jelentett a magunkkal hordható elérhetőség s bár nem tudott internetre csatlakozni (az elég gyerek cipőben járt), az SMS-ben való kommunikáció robbanásszerűen népszerű lett. Gazdagabb embereknél az MMS (képküldést nevezték így).
Pontosan nem emlékszem mikor, lehettem 11-12 éves mely időszakban felfedeztem a tinédzsereknek kiadott illetve Witch magazinban is fellelhető levelező partnert kereső rovatokat, ahol rendszeresen kezdeményeztem postai úton ismerkedést. O, azok a régi szép idők… :D Mikor vártam, hogy jöjjön a postás és hozza a válaszokat, majd anyámnak oda adtam a kész, egy egész vagonnyi levelet és feladta nekem őket. Néha rejtettünk bele egymásnak ajándékot, mint saját rajzot, egy fotót magunkról mely úgy lett előhívatva (bizony, az önkép készítése se volt ennyire egyszerű mutatvány), kidekorált papírra írtunk, csillogós zselés tollakkal emeltük ki a szöveget vagy rajzoltunk a papír sarkába. Egy időben apróbb dolgokat is beletettünk a levelekbe, de mivel súlyt adott a levélnek, az plusz pénzbe került. Éveken át ismerkedtem így, majd jött egy levél, melyben a partnerem azt írta: Ha kényelmesebb, levelezhetünk e-mailben. Emlékszem, azonnal felkerestem a legközelebbi hozzáértő embert és megkérdeztem, mi ez.
Eleinte telefonos hálózaton keresztül lett internetünk, vagyis valamilyen összeköttetés a világgal. Sajnos méregdrága volt használni, de éjfél után egy bizonyos ideig olcsóbb volt s így engedték használni a kezdetleges netet. Fenn maradtam éjfélig, hogy megírhassam a már előre papírra vetett szöveget és írhassak email-t annak a lánynak. Emlékszem az email címem is az készítette el, aki felvilágosított az email jelentéséről. A kukac után t-mobile volt, az ő rendszerükön keresztül lett fiókom (nem érdekel, ha hirdetésnek számít, nem annak szánom. De vicces belegondolni ahhoz képest, mennyire elavult lett minden, ami nem google. :D)

hotdog.jpg

Amint elérhetővé vált az internet bekötés lehetősége, felmenőim azonnal éltek a lehetőséggel mivel egyik ősöm igen hasznosnak vélte ennek meglétét. Szóval a városban elsők között tudtunk kapcsolódni a világ hálóhoz. Nem kellett sok, hogy felfedezzem magamnak a benne rejlő lehetőségeket, bár azt meg kell jegyeznem: Eleinte azt se tudtam hogyan kell keresni, vagy mit akarok keresni. Sajnos arra nem emlékszem, miként tanultam meg az alapokat, de az biztos, miszerint sok minden magától értetődő volt. Mint manapság a még írni, olvasni nem tudó óvodásoknak egy mobil vagy tablet kezelése, teljesen természetes és automatikus. Hasonló emlékeim vannak nekem is, bizonyos fogásokkal kapcsolatban. A CD, DVD mint adathordozó, film vagy zene fájlt magába foglaló, akár képeket is tartalmazó eszköz nagy hatalomra tett szert igen hamar és a lakásunk bizonyos szegleteiben gyorsan elszaporodtak ezeknek a mennyisége. Mindig rá kellett írni, mint a korongra, mint a tokjára, mi van rajta. Illetve a hordozható CD lejátszó szinte alig került a köztudatba, máris jött a hordozható MP3 lejátszó, melynek nagy előnye volt az, hogy igen apró méretei miatt elfért bárhol, könnyű volt cipelni és több zeneszám fért el rajta, mint egy CD-n (bizony, utóbbin jó volt, ha egy egész zenealbum fel tudott kerülni. :D). Nosztalgikus dolgok ezek, hiszen manapság kivesztek illetve hasztalanná és jelentéktelenné váltak. Pedig annak idején a korosztályom így csereberélt feketén vagy fehéren megszerzett filmeket, zenéket, bármit.

Az interneten való életről diáktársaim révén értesültem. Középiskolás lettem, mikor tudomásomra adták a Myvip és Iwiw létezését. MSN címem már volt, szerintem az jelentette életem első leggyorsabban történő kommunikációs formát az az, azonnali beszélgetést, ha mindkét fél a gépnél tartózkodott és bejelentkezett a programba. Világ életemben írva szerettem beszélgetni és ismerkedni másokkal, ez elég egyértelmű és a mai napig nem változott. Ezért is szippantott be olyan hamar az internet, mivel épp olyan biztonságot adott, mint a postai levelezés. Bizonyos mértékig távolságtartó ismerkedő megoldás, ahol nem kell szemkontaktust fenntartani (mindig nehezen ment és sose szerettem, ma se erőltetem), s bármi legyen vagy történjen, kiléphetek az egészből. Nekem ez mindig is fontos volt és az is, mivel megnyugtat a választás lehetőségének ottléte és az, miként így megszabhatom, meddig tarthat és mennyire mélyülhet el egy kapcsolat, ismerkedés. Illetve antiszociális introvertáltként kényelmesebb volt a négy fal közül ismerkedni akkor, amikor kedvem volt hozzá.
Kamaszként sem volt másként. Iskolában letudtam a kötelező köröket, amikor nem depresszió korszakomat éltem, az intézmény falai között néha ismerkedtem. De otthon a gép mögül sokkal többet és több emberrel írogattam, mint addig valaha összesen. Amint megtudtam, hogy van Myvip azonnal regisztráltam, ahogy a HotDog felületre is. Nekem a Myspace kimaradt illetve egy időben Iwiw tag is voltam, mert meghívtak (emlékszem sokan úgy tekintettek erre az oldalra, mint valami privilégium, amit nem kaphat meg akárki), de nem szerettem, így hamar töröltem is magam onnan. Ráadásul idővel, ha jól emlékszem eltörölték ezt a meghívásos alapú regisztrációt, bár ebben nem vagyok biztos. Valamiért nem állt kézre a felülete, nehéz volt megszokni és rájönni dolgokra, míg a Myvip úgy volt kivitelezve, ami egyszerű és azonnal érthető volt. Sose felejtem az olyan fejlesztéseket, miszerint bármekkora bemutatkozó szöveget írhattál, ami bal oldalt jelent meg (sokan piktogramokkal dekorálták ki a szövegüket, kiemelve vagy egyedibbé téve). Mellette jobb oldalt olyan lehetőségek voltak, mint képfeltöltés (végtelen mennyiségben), ezek csoportosítása, vagyis annyi mappád volt amennyit akartál, alatta idővel videó feltöltési lehetőség, emellett klub-okhoz való csatlakozás és létrehozásának lehetősége. Egy idő után azt is megoldották, hogy minden képnél megnézhető volt, mennyien látták sőt, az is látható volt, ki tekintett meg minket egy bizonyos időintervallumon belül (avagy kik látogatták meg profilunkat)!
Mikor mindezek együttesen elérhetővé váltak, diáktársaimon keresztül láttam menyire megőrjítette őket. Sokaknak már akkor fontossá vált, hogy minél többen lássák az adatlapjaikat, ezáltal képeiket és minél több ember szerepeljen a „kik néztek rám” oldalon. Szóval nem új keletű dolog az, miszerint virtuális népszerűséget hajhásszanak az emberek.

11110266_381249355394245_398018401227431967_n.jpgEnnek érdekében sokan, rengeteg klub tagjai voltak vagy épp másokra nézegettek rá reménykedve a vissza tekintésre. Azt nem tudom, miként hirdették vagy népszerűsítették még magukat, illetve igen halvány annak az emléke, miszerint a csoportok, vagyis klubok oldalain, felületein miket lehetett csinálni. Ügyebár ha valaki létrehozott egy ilyen klubot, ott is volt kép és videó feltöltési lehetőség. De saját üzenőfala tudtommal nem akadt, inkább fórumokhoz hasonló beszélgetési felület, ha minden igaz. Nem vagyok benne biztos. Nem használtam az ilyesmit. Néha írtam képekhez vagy videókhoz, de a csoportokat inkább arra használtam, hogy MSN beszélgető partnereket keressek meg képeket gyűjthessek és rácsodálkozhassak olyan dolgokra, mint Victorian-Goth modellek képei. Ekkorra már sejtettem mi fán terem a Szubkultúra és erős érdeklődéssel kutattam is utána, amennyire tudtam és lehetett. Csoportjaim nagy része két fő témából állt. Goth Szubkultúra és Anime világa. :D
Még kilencedikes koromban érdeklődni kezdtem az Emo iránt is, mely nagy népszerűségnek örvendett kortársaim körében és kíváncsivá tett bizonyos stílusjegyei és stíluskövetők képei miatt (s ennyiben maradt, rájöttem nem az én világom).
A HotDog mint felület szintén hatalmas szerepet játszott az életemben. Olyannak számított, mint most a Facebook és Tumblr keveréke. Rendszeresen feljártam, szerettem rajta emberek profiljait nézegetni s szintén sok információval látott el a Goth Szubkultúrát illetően. S bár legalább évente, ha nem gyakrabban töröltem profilt, mert nem tetszett a neve vagy újra szerettem volna kezdeni a felépítést teljesen nulláról, mégis imádtam. Sose felejtem az egyik kedvenc nevem melyet ott használtam, illetve egy időben az MSN nevem is az volt: GothMortuary. Tinédzserként úgy véltem, a lehető legjobb nevet találtam ki magamnak s talán ez alatt tartott legtovább az aktivitásom és nem töröltem semmit, ami hozzá köthetően létezett. A HotDog felületet még 21 évesen is használtam arra is emlékszem, természetesen addigra más felhasználó neveként. Viszont minden más kikopott az életemből, végül lehettem 22 éves, mire úgy határoztam törlőm ezt is. Szép emlékeket gyűjtött össze nekem, mint például HotDog felületen belül olvasott magazinok, képalbumok keresgélése vagy zenei lejátszó listák böngészése. Sok képet, új kedvenc együttest vagy virtuális ismerőst szereztem. Emlékszem, nagyon szerettem azt a lehetőséget is, miszerint rettentően sok profil elkészítési lehetőség rendelkezésre állt. Akadtak HTML vagy más kódokkal foglalkozó magazinok és oldalak, mik segítettek egyedivé és sajátossá varázsolni a HotDog profil felületét. Olyan sokféle típus vagy téma akadt, ahány ember regisztrált, hihetetlenül sok! Meglepően népszerűnek számított a felület szerintem, legalábbis engem meglepett egy időben a regisztrált emberek száma főleg, hogy a nyitó oldalon mindig kiírta aznap mennyien lettek új tagok vagy mik az aktuálisan új dolgok a felületen. Például új magazin, új fórum vagy új képalbum. Természetesen akadt fizetős része is, melynél komoly kiemelést kaphatott bármi, ami a nevedhez köthetően létezett.
Necromancica magazinját és profilját is ismertem, egyszer kétszer talán írtam is a profilján lévő üzenő falra (igen, ilyen lehetőség is volt, ha az ember engedélyezte), de komolyabb ismerkedési szándékom nem akadt.

16403386_734312163413626_4428086435786728972_o.jpgIrigykedve és vágyban úszva nézegettem azon emberek profiljait legyen szó a HotDog vagy Myvip felületekről, melyeken igen szép, igényes és álomba illő Goth témájú képek készültek. Már akkoriban is nagy vágyam volt az, hogy én is egy lehessek közülük és olyan Goth Modell lehessek, akinek a képei maximálisan önmagát mutatják, stílusát és egyéniségét, emellett igen egyediek és nem hétköznapiak. Szerettem volna már akkor megmutatni a világnak, ki vagyok valójában, kinek látom magam, ha behunyom a szemem és kinek vélem magam a megszerzett ismeretek után. A lehetőségekre és alkalmakra, jó időt vártam. (:
Annyi biztos, hogy eme felületek már akkor nagy szükségét képezték az életem részeként. Segítettek ismeretek szerzésében, fogalmak tisztázásában, néha új ismerősök megszerzésében vagy kapcsolatok kialakításában. Ritkán találkoztam is 1-2 emberrel. Volt olyan fiú, ki bár fiatalabb volt nálam, mégis belementem, hogy találkozok vele. A HotDog profilomon szóló Apocalyptica zeneszám miatt írt rám, mivel neki nagy kedvencei voltak. Elkezdtünk írogatni s mivel fővárosi lakos volt, jómagam oda jártam középiskolába, gondoltam nem oszt nem szoroz, ha egyik tanítási nap után szánok rá időt. S bár utána soha többé nem láttuk egymást, nem írtunk és kikoptunk egymás életéből, valamiért erősen megmaradtak jelenetek (Például, hogy a népligetben találkoztunk és egész jó idő volt vagy az, hogy alacsonyabb volt nálam és annyira nagy rajongója volt az Apocalyptica-nak, mely meglepett). Myvip-en is ismertem meg olyat, kivel később találkoztam a fővárosban. Ő viszont később szó szerint drasztikus lenyomatot hagyott maga után az életemben. – S erről csak ennyit mondanék.
Mindemellett hamar felfedeztem egy olyan weboldalt is, melynek egyszerű és mindent magába foglaló neve volt. Chat.hu. Istenem, mennyire sok perverz, gyökér, idióta, istentelenül hazug és szánalmas emberek gyűjtőhelye volt. Néha azért léptem be, mert jókat nevettem az idiótákon, majd sokáig hanyagoltam, mert rendszeresen szexuális fantáziával rendelkező és kéjenc felhasználok kerestek fel, mindegy volt milyen szobába léptem be és annak mi volt a témája, neve alapján következtetve. Igaz én is álnéven léptem be és nem regisztráltam, épp eme emberek miatt. Mégis emlékszem, elég lesújtó volt számomra látni azt, milyen hatással tud lenni az álcázás korlátlan használata. Mely segít elrejteni teljes valódat, annak adod ki magad, akinek akarod és ebbe, nem szól bele senki. Már akkor megdöbbentett a tény, hogy bizony más személynek kiadni magunkat sokaknak teljesen természetes sőt, szórakoztató és lehet, felettébb élvezhető időelfoglaltság.
A poén, hogy azóta semmit sem változott az emberiség, csupán én kerülöm a hasonló felületeket és azokon, melyeken regisztráltam és tagja vagyok, mindig letiltom a hasonló vagy épp, ilyen felhasználókat. Szerencsére a közismertebb és populárisabb felületeken odafigyelnek erre és nem hagyják elszabadulni a káoszt, mely a virtuális anonimitásban rejtőzik. Mert bár akadhat pozitív hozama, mégis a mérleget erősen lenyomja a negatív oldala.

11889650_1147387098611139_6960805842187046835_n.jpgVégeredményben mutatnék képeket, ha lennének kezdetleges önképeimről, melyeket a web kamera silány és halvány kamerájával igyekeztem elkészíteni, de mint olyan sok mindent, ezeket is kitöröltem s nem létezővé tettem. Annyit viszont elárulhatok, hogy igyekeztem a másoknál is látott, nekem tetszetős beállást és képet elérni, mely elég sötét, fél arcomat eltakarta az épp növésben lévő hajam és lehetőleg fekete ruha legyen rajtam. Emellett szerettem intenzíven megmutatni mit szeretek, így bármelyik profilomat is mutatnám meg, ha lehetne s nem töröltem volna őket, kivétel nélkül az alábbi felállás lenne látható: Nagy hangsúly a kedvenc együtteseimen, kiket eleinte leírtam majd letöltöttem a képeiket (album borítót vagy csapat képet) és ezeket töltöttem fel. Hadd lássa a világ, milyen zenei ízlésem van. A magamról készített képek kevés mennyiségben voltak elérhetők, a mostani mennyiség negyedének a fele. Viszont szívesen dekoráltam a HotDog profilom igen morbid, elvont, Dark stílusú képekkel, miként Myvip profilomon is akadtak külön mappák ezeknek. Kedvenc horror filmjeim is helyet kaptak, filmplakát képével együtt. Fontos volt részemről szintén az, hogy megmutassam mindenkinek mit láttam és mi a kedvencem. Olvasott könyvek vagy látott Animék kicsit elenyésztek ezek mellett, de helyet kaptak, ha épp hangulatomnak úgy tetszett. Rendszerint képekkel emeltem ki kedvenceimet amellett, hogy leírtam neveiket. Ma már természetesen nem fektetek ekkora hangsúly kedvenceim mutogatásában, bár akadnak főbb területek melyeknek még mindig szeretek külön bejegyzést szentelni.
Nosztalgikus belegondolni, mennyire fontosnak tartottam azt, hogy milyennek látnak és mi a válaszreakció arra, akinek mutatom magam. Szerettem tudni, milyen első vélemény alakul ki rólam a profilok alapján és küllemem alapján. Így néha alkalmazkodni próbáltam és hétköznapibb lenni, máskor direkt túloztam és szándékosan túlléptem a határokat. Szerintem eme viselkedés nélkül nem tudnám, ki vagyok valójában, illetve bármennyire is fura kijelentés lehet, de az interneten való kalandok és emlékek nélkül nem biztos, hogy az lennék aki. Fontos volt és még az is, a mindennapjaimba beleivódott és elismerem, kell a virtuális élet. :D
Ezennel zárom soraim, hiszen így is igen hosszúra sikeredett bejegyzésemről ódákat tudnék zengni napokon át.
Köszönöm, ha elolvastad! Üdvözlettel, Cathreen Misery

Címkék: emlékek
Szólj hozzá!
2017. december 21. 15:53 - Cathreen Misery

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei Kritika

Avagy újabb könyvajánló, illetve Könyv kontra Film vélemény.

covers_146907.jpgRansom Riggs különleges, szerintem ez idáig egyedi könyvéhez volt szerencsém e hónapban. Kölcsön könyvként került hozzám, ajánlásként és nem bántam meg, hogy elfogadtam a lehetőséget. Nagyon tetszett, magával ragadott, bár akadnak fenntartásaim. Viszont, mielőtt belevágnék a kritikába és leírnám a pozitív és negatív véleményem egyaránt, szeretném azzal kezdeni, miszerint előtte megnéztem a filmet. Mennyi idő telt el a kettő között? Nem sok. Igaz, nem mozi vásznon láttam, bár emlékszem, hogy szerettem volna. Már önmagában a cím kecsegtetően hatott és vonzott, hiszen nem mindennapi filmcím és könyvcím a fenti. Nem emlékszem pontosan, de pár hónap telhetett el csupán a kettő között.
El kell ismernem, tetszett a film és szerettem. Előismeretek nélkül is élvezhető volt, a legtöbb kérdésre választ kaptam és látvány, történet világban sem volt hiány. Sőt mi több, épp az alap történet miatt kezdtem bele az olvasásba. Miként anno a Harry Potter könyveknél, úgy itt is ama jelenség kelt életre, melynél a film hozta meg kedvemet a könyv elolvasásához. S bár pontosan jól tudtam, hogy lesznek eltérések vagy épp, kimaradt vagy toldott, eredetileg nem létező jelenetek mégis, legyűrtem az ebből származtatható félelmeimet és aggályaimat. Mennyire jól tettem! Viszont tény, hogy a könyv végére akadt bőven tényező melyeket hiányoltam a filmből vagy épp, a film tért el sértően a könyvtől. Nem akarok a könyvfeldolgozások ellen lenni leginkább azért, mert ki tudja, hány hozzám hasonló ember él a Földön, kiknek épp az adaptáció hozta meg a kedvét az olvasáshoz (ismerek párat). Ilyen tekintetben helyes sőt, nagyszerű dolog a filmvászonra vitt könyv. S bár igenis érezhető minden adaptációról, miszerint igyekeznek érthetően és emészthetően megfogni olyanoknak is, kik nem olvasták a könyvet, mégis… néha úgy vélem, bizonyos változtatások nem kellettek volna.
Megvallom, nem tudok és nem is akarok állást vállalni azon táborok között, mik szerint a könyv adaptációk egytől egyik rosszak vagy épp, jobbak. Szerintem ezt mindenki döntse el maga. Nálam fele-fele az arány, hiszen míg két könyvet is film mutatott be nekem, addig akadnak olyan feldolgozások, mik épp emiatt lekerültek az „El fogom olvasni” listámról. Ilyen az Éhezők viadala vagy Legenda vagyok. Ők mind olyan alkotások, melyeket elsőként filmként láttam s utána nem éreztem egyáltalán késztetést arra, hogy olvassam is. Megvallom, utólag megbántam, hogy a sorrendet nem cseréltem fel.
De itt, nem így alakult!

vandorsolyom-kisasszony-kulonleges-gyermekei-karakter-03.jpgNem fogom részletezni mely dolgok különböznek, vagy egyeznek könyv és film között, mivel spoilereznék vele. Legyen annyi elég, hogy a film nem mutatta be rendesen a főszereplő múltját, míg a könyv adott rá hangsúlyt, illetve a lány ki kiemelkedő szerepet kap Jacob mellett, szintén eltérő – mondjuk, ez a része kifejezetten zavart. Az első kötet sem úgy végződik, mint a film s bár nem olvastam tovább a trilógiát (de fogom, tervbe van véve, s ha rajtam múlik, minél hamarabb), így nem tudom megállapítani mennyire hű a film vége, vagy sem. Az biztos, bátran ajánlom elolvasásnak, annak is, ki látta a filmet és esetleg, emiatt nem mert még belekezdeni. Elhiheted, megéri. Be is mutatom mennyire. Rendben, akadnak fenntartásaim, de ez senkit se tántorítson el! 
Kezdeném a kellemes és boldog, pozitív gondolatokkal. Először a könyv nyomtatott formájával kezdeném azzal, ami képeket tartalmaz és ijesztő borítóval ellátott küllemet kapott. Kicsit megtévesztő lehet, mivel a könyv nem horror, hanem inkább kaland, fantasy, uban fantasy és ifjúsági. Elismerem, akadhat benne pár elvontabb elem, szerintem nem megrázó vagy elborzasztó. S bár épp a külleme és nyomtatási formája miatt olyan drága, nagyon széppé és elvarázsolt könyvé teszi. Akadnak benne képek illusztrációként, amik bőven adnak a hangulathoz sőt, a végére teljes mértékben úgy éreztem: én is egy fotóalbumot néztem végig, közben hallgattam Jacob meséjét. Végérvényesen elérte, hogy részese legyek a történetnek és én is elvarázsolt, alternatív világba csöppenhessek mindamellett, hogy imádom a régi képeket. Mikor elolvastam tényleg úgy éreztem, mintha egy hurkon kívül kerültem volna s mely bezárulva, többé nem nyílik ki előttem. Természetesen ez folytatódni fog amint meglesz a többi része.
Belső tartalom még dobott és fokozott a kalandokon. Főszereplőnek korához és személyiségéhez illő öngondolatai voltak, fejlődése teljesen logikus és érthető, egy csepp kétségem nem akadt döntés és jellem változásából következő tettei iránt. Folyamatos, izgalmas részeket kapunk, mely egy percre sem hagy nyugodni. Mikor mégis azt hisszük, a történet lenyugodott és pihentet minket, hirtelen jön valami váratlan. A legfontosabb, hogy a látott film ellenére is képes volt meglepni épp, az eltérő részek miatt (akad, ami benne sincs, vagy másként van). Nem volt nehéz elvonatkoztatni a filmtől, ebben a könyv sokat segít. Emellett nagyon tetszett és örültem is annak, hogy a főszereplő bár serdülő és fiatalkorú, mégis képes felelősen dönteni, emberien viselkedni, ráadásul okos is. Igen, ez szerintem sokkal jobb, sem mint azt elhitetni a mai tinédzserekkel, miszerint a buta, amőbának is kevés IQ-val rendelkező agyállomány a trendi és a helyes. Nem, Jacob itt vérbeli ember, aki hibát is követ el, de tanul belőle, mindemellett vannak érzelmei mégis, okos! Miért nem lehet inkább ez a trendi? Nem úgy, mint a szürke, semleges Bella félék…
Jacob képes volt félni, kétségbe esni vagy döntésképtelen állapotba kerülni mely, teljesen természetes emberi vonás s így, maga a könyv is elfogadottá vált. Ráadásul nem nehéz azonosulni a szereplővel. Mellékszereplőinek is adott jellemet és személyiséget, mely lassan kibontakozik. Nem mindnél, mivel így a végére marad bennem hiány. Szerintem a további két kötetben lesz pár szereplő, ki jobban kibontakozik és még inkább megismerhetővé, közelivé válik. Maga az alapötlet zseniális! Remekül játszott a fantázia elemekkel, már létező vagy újként megalkotott tényekkel, lényekkel. S bár, itt is azt a sablont kapjuk, miszerint vannak jók és rosszak mégis, tapinthatóan közelivé és életszerűvé teszi őket. A rosszak például szerintem, lehetnének egyenest karikatúrái vagy metaforái a hiú, hataloméhes, öntelt embereknek, akik nem törődve másokkal, képesek elpusztítani bármit és bárkit önön érdekcélok miatt. Emellett a jó oldalon akadnak gyerekek is, nem csak érett fiatalok, akik miatt megvallom, azonnal elkezdtem aggódni. Ők nem kaptak kiemelkedő jeleneteket, de épp elég volt az a pár, hogy sajátjaimnak érezzem. Emellett Vándorsólyom kisasszony is kifejtette álláspontját, tetteinek okát és képessége létezésének célját. Nemes, becsületes, önzetlen ember akiről, sokunk példát vehetne. Bár ő is olyan szereplőnek sejtetik, kinek kibontakoztatása még várat magára.
Szerettem, ahogy elragadott magával és másik világba repített. Azt, ahogy tényleg elvonatkoztathattam a valóságtól és részese lehettem egy igen izgalmas, felettébb különleges életnek és történetnek. Nehezen tudtam letenni, s ha mégis, vágytam arra, hogy ismét kezeim közé vegyem a könyvet és hagyjam az újabb utazást.

264733_800x600.jpg

Negatívumként akadt pár megfigyelésem, de igazság szerint ezek nem olyan rosszak, hogy olvashatatlanná válna a könyv. Úgy vélem épp a drága és díszes, ízléses külleme, plusz képek és minden fejezet saját oldalt kap részei miatt, túl drága lett a könyv (nem tudom megérteni és nem is fogom, hogy miért jó így kitölteni egy könyvet – két szó kap önálló lapot vagyis, ha tíz fejezet, akkor plusz tíz oldal/papír. Hurrá…). Ilyen téren örülök, hogy kölcsönbe kaptam, mivel nem most engedhettem volna meg magamnak, hogy megvegyem. S ez sorozatos könyv, vagyis nem egyszeri pénzkiadást jelent. S bár nagyon jólesett kezembe venni a szemnek is szép külsővel rendelkező, kemény kötéses könyvet, kissé fényes lapjaival és csaló terjedelmével mégis… én úgy vélem, hogy felesleges volt. A képek beillesztése remek ötlet, illett is mind az aktuális részhez és tényleg, egy albumot néztem végig közben kaptam egy érdekes történetet is, mit köré ábrázoltak. Viszont minden más, csak giccs és plusz pénz. Szeretem igen, ha ízléses, szép, akár elegáns egy könyv külleme és szeretem a kemény kötéses darabokat. Viszont ezeken is lehet spórolni a nyomtatás során, hogy ne kerüljön horribilis összegbe. Meg hát, ha jó egy könyv, a legegyszerűbb nyomtatási forma is megteszi, nem kell a díszes küllem.
Amit még hiányoltam, az az intellektuális írásforma és leírás. Mert bár az író alkalmazkodott ahhoz, hogy tinédzser fiú szemszögét és gondolatait követjük, aki a mai XXI. század gyermeke. Ez szép és remek, miként a beszédstílus különbségek megmutatása is (gyerekek és Vándorsólyom másként beszéltek, mint Jacob). Viszont valamiért nekem nagyon nehezemre esett elképzelni néha, egy-egy helyszínt vagy cselekedetet. Nem tudom a film befolyásolt e, de a fogalmazás sem volt egyértelmű. Olyan érzésem volt, mintha az író gyermekeket is szeretett volna megfogni az írásával pedig, 15 év alattiaknak nem biztos, hogy ajánlanám. Akadnak benne felnőtt vagy épp durva részek. Bár, ki tudja…
Akadtak alkalmak, amikor csalódtam a kevés szóhasználaton és nem lett olyan változatos, mint amilyen lehetett volna.
A szerelmi szál sem volt életbevágó, bár örültem a jelenlétének és annak, hogy nem eköré épült az egész, csupán kellemes mellékest kap az olvasó.

004_miss_peregrines_home_for_peculiar_children_004_960.jpg

Egy szó, mint száz, szívesen ajánlom a könyvet azoknak, kik szeretnének egy fantázia világ rabjai lenni és olyat átélni, mit még ezelőtt sose. Remek kikapcsolódást jelenthet és szórakozást egyaránt. Nem nehéz olvasmány, mégsem tudható előre, mi fog történni. Kalandos és cselekmény dús, érdekes és páratlan. Én mindenképp folytatni fogom a következő két részét, utána tervezek egy újabb bejegyzést, de akkor összesítve a három kötetet.
Ezennel zárom soraim.
Kívánok kellemes ünnepeket mindenkinek!
Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2017. december 17. 14:55 - Cathreen Misery

Tudatos Életmódváltás – Ne legyünk Téli Medvék!

Avagy nem szabad ellustulni és elkényelmesedni, hiába itt a Tél és a Karácsony!

sikeres_kezdes_onfegyelemmel.jpgNe lustulj el, ne hagyj fel edzéssel és odafigyelt étkezéssel, ne térj el az új életviteledtől és térj vissza a régihez még akkor se, ha csak „kicsit” vagy „ideiglenesen” a kifogásod önmagadnak! – Eme mondat után gondolhatod vagy hiheted azt, hogy légből kapott szöveg, mit könnyen odavágok másoknak és talán, épp erőteljes és kegyetlen szembesítése miatt, be sem tartjátok. Engedd meg, hogy elmeséljem mennyire nehéz, hihetetlenül sok akaratot felemésztő, komoly kihívást jelentő célkitűzés ez, mely nem csak neked/nektek, de nekem se könnyű.

Kezdésnek elmesélném az első decemberem melyet át kellett küzdenem az elhatározásom után. Ügyebár Májust tartom annak a hónapnak és kezdeti időpontnak, mikor komoly elhatározásra jutottam és kivételesen semmi sem tudott eltántorítani akaratomtól. S nem sokkal rá, eljött a december. Karácsony, Szilveszter, hideg és fagyos Tél, mind arra csábítva, hogy álljak meg egy kicsit, egy röpke pillanatra és élvezzem a frissen sütött süteményeket, forró csokoládékat és közös vacsorák okozta telítettséget. Tudom milyen, mikor legszívesebben az ember végig aludná az egész telet, akár egy medve és előtte alaposan teletömné magát minden jóval. Utóbbi valamiért hagyományhoz és ünnepléshez tartozó kiegészítő, mintha elvárás és kötelezettség lenne egyszerre a Karácsony és Szilveszter alatt, no meg köztes időben a zabálás. Nem fogok szebben fogalmazni, mert olyankor, aki teheti, zabál és zabáltatják, mint sertéseket a gyors hízás reményében.
Gyerekkoromból sincsenek más emlékeim, mint a folytonos evés, bár akkoriban a sütemények több szerepet kaptak és gyakrabban fogyasztottam őket. Eme szemlélet nem változott semmit, leginkább nálunk, Magyaroknál. Az évek alatt azt véltem felfedezni, hogy a túlzott ételkészítés, többlet szemünk elé tétele, több étel megevése, mint normális napokon természetes és elvárt. Nem mintha érteném, miért. Aki szerencsés a mai, XXI. században, annak alapból nem kell megvonnia magától egyetlen nap se semmilyen ételt, mégis ők költekeznek túl, főznek és sütnek túl az ünnepek alkalmával, mintha az étel mennyisége jelentené a gazdagság megtestesülését. Aztán arról nem szívesen beszél senki, ahogy tudomást sem vesznek az étel pazarlásáról, mely szintén minden napos, de ilyenkor (!) szerintem megduplázódik, ha nem triplázódik a kidobott ételek mennyisége. Amennyire tudunk és tehetünk az ételpazarlás ellen, még most kezdjük el és az ünnepek ne a zabálásról és pazarlásról szóljanak. Miként lehetőségek és alkalmak engedik, vigyük át a szeretet ünnepébe s általa szeretteink, rokonaink életvitelébe eme új, természetes és Földkímélő szemléletet. Mivel, sok minden más mellett az el nem fogyasztott, ember számára megromlott vagy szavatosságát vesztett ételek kidobása is, döbbenetes mértéket tudnak ölteni. 
Kijelenthetem, hogy mázlista vagyok és nagyon szerencsés, mivel sose kellett mellőznöm se ételt, se italt, se ruhát, inkább a luxus kategóriába tartozó dolgokat csupán, bár akadtak időszakok, mikor megvontam magamtól ezt, azt. De nem az anyagiak befolyásoltak benne. Emellett környezetemmel is szerencsés vagyok, hiszen elfogadták már akkor is a Tudatos változtatásokat, életmódváltást és azt, hogy szeretnék másként étkezni. Bár, eleinte egyedül voltam eme célkitűzéssel s így az első Karácsony, mely életmódváltásom alatt következett, komoly kihívásokat adott elém.
Nem akartam, hogy rám külön főzzenek és süssenek, szóval a rendhagyó és megszokott, nem épp diétás ételek sorozata került étlapra. Igyekeztem mindebből kihozni a legtöbbet, amit lehetett, mint odafigyelt adag (kevesebb a megszokottnál, de nem éheztettem magam), amennyire lehetett párosítottam zöldséggel, amely mindig nyers volt. Eleinte furcsa volt számukra, hogy mindegy milyen ételről legyen szó, zöldség nem hiányozhat mellőle. Ma már nem csak nekem, nekik is teljesen természetes, ha így látnak étkezni. Rendben, nem volt olyan sűrűn zöldség plusz köretnek, mint manapság. De igyekeztem.

20ef65051d0f421709bfe47467300090.jpgEmlékszem mennyire örültem annak, mikor a folyamatos mérleg mérések szerint sikerült tartanom a szintet. Tudtam sőt, számítottam arra, hogy az ünnepek alatt nem fogok fogyni és veszíteni a zsírraktárakból, pedig kitartóan edzettem tovább és csináltam a gyakorlatokat, tornákat. Viszont az a tény, miszerint egy megadott szintet (75kg volt, még tavaly) sikerült nem túl lépni, nagy lökést adott a folytatáshoz.
Szerintem nem is kell ennél többet kitűzni célnak a mostani ünnepekre se.
Én, legalábbis nem fogok. Jelenleg elismerem, igyekszem küzdeni a jobb szintért, mint ahogy már olvashattátok (előző bejegyzéseim valamelyikében említettem már), szeretnék kocka hasat, hiszen sose volt, mégis mindig vágytam rá – vagyis lapos hasat, zsírraktár nélkül. Jelenleg mégis úgy érzem, inkább a szinttartásra készülök fel és nem arra, hogy az ünnepek alatt is fejlődjek. Tudom, hogy nem fogok. Sőt, mi több! Mióta eljött a hűvösebb időszak, a fagyos éjszakák és dermesztő hajnalok napjai, egyre gyakrabban veszek magamhoz édességet. Bizony, nem vagyok több más embernél és ma már belátom: Imádom a csokoládét! :D
(Megjegyzés: Nemrégiben szóltam mindenkinek akinek csak tudtam, hogy innentől kezdve ne vegyenek nekem csokoládét, édességet, semmi hasonlót se ünnepek alkalmából mivel, azoknak végképp nem tudok ellenállni. Tehát, az előző leírt, kijelentett mondat után nekem senki, de komolyan SENKI ne akarjon csokoládét adni. :D) 
Természetesen nem akarom tömni magam, hetente három vagy két nap mégis azzal telik, hogy komoly mennyiségű csokoládét, süteményt (házi készítésű) vagy csokoládés péksüteményt veszek magamhoz. Igyekszem ritkítani az alkalmakat és minél kevesebbszer engedni a csábításnak, de ma már ha két napot sikerül csokoládé nélkül kibírni, örülök a fejemnek. Emiatt senki se aggódjon, eme időszak nem csak a Mikulás, de az egész hónap és a Tél arról szól, hogy édességet eszeget az ember. Eleinte úgy véltem, épp a Mikulás miatt kap nagy hangsúlyt az édesség, majd rájöttem: folyamatosan ott van. Mindamellett, hogy a mandarin és a narancs szintén nagy jelentőséget kap. Igyekszem utóbbit előnyben részesíteni, amikor csak lehet vagy egy kanálnyi mézzel enyhíteni édességre vágyó lelkemet.
Amit viszont komolyan tudatosítanom kell magamban: amit ma a testem képes úgymond leadni a kardió edzések által, idővel egyre ragaszkodóbb lesz és egyre nehezebben szabadul majd a felesleges raktáraktól. Leginkább olvastam róla, de el is hiszem mivel belegondolva logikus. Minél idősebb az ember és vele együtt a szervezet, annál inkább raktározni fog hiszen, nehezebben bírna ki egy éhséges időszakot (őseinktől megmaradt túlélési genetika). Emiatt az edzéseken váltóztatni kell majd, miként az étkezésen. S bár nekem van még időm a harmadik X-ig, szeretnék rá felkészülni és úgy várni, hogy megelőzhessem picikét az elkerülhetetlent. Ne legyen nehezebb, csak kicsivel terhelőbb a jelenség.
Elkerülhetetlen folyamat részeként az is, hogy sajátos étkezést kell megszokni, beiktatni majd követni amennyire lehet. S jobb, ha most megalapozom, megalapozzuk!

El kell ismernem, bátrabban várom a következő Karácsonyt és ünnepeket. Tavaly még féltem tőle, tartottam attól, hogy a túl sok elcsábulás miatt az edzés nem segít és kezdhetek elölről egy szakaszt, ami valljuk be, elég elkeserítő lenne. Viszont a tavalyi eredmény után, most már nem tartok tőle sőt tudom, hogy sokkal több akaraterőm gyűlt össze, határozottabb is lettem, emellett még inkább sziklaszilárd így, remélhetőleg meg se látszik majd az ünnepek háttér szlogenje „zabáljál. Mivel nem teszek így. Néha sajnos túlméretezem a megfelelő adagot és keveset vagy sokat szedek magamnak, de szerencsémre támogató környezetem van, akik között akadnak segítő emberek. Ők meghatározzák mi az egészséges mennyiség, mennyi az annyi és nem engedik a túlzott, elmosódott érzékeimnek a kiteljesedést. Úgy vélem, nekem étkezési zavarom van (ahogy már ezt is fejtegettem), mely leginkább azt takarja, hogy ránézésre nem tudom megmondani mennyi a megfelelő adag/mennyiség amellett, hogy idegenek előtt enni képtelen vagyok. Megszokássá kell, hogy váljon mások előtt is enni, mint akivel eddig tettem. Szóval nem, nekem sem jelent egyszerű harcot a minden napi étkezés! Ezért is kell átalakulnia rutinná és elfogadott, megszokott tevékenységgé melynél megvan az az adag, amire rááll a szemed, megtanulja az agyad és elfogadod, hogy nincs több. Ezért is kell kicsit szertartásnak tekinteni az étkezést és kikapcsolódásnak az edzést. Ha elfogadod, hogy az életed része mindkettő hibáiddal és előnyeiddel együtt, képes leszel a harcra, mivel szembe kell nézned akár most, akár később.

2752a0a1a5e2069f3c85093c0cf3cb9e.jpgSemmiképp se engedj a visszaesésnek, az erős csábításnak miszerint akár hetekre abba hagyod vagy félbeszakítod azt, amit elkezdtél! Illetve ha épp a közelgő ünnepek miatt kezdenél bele az edzésbe és odafigyelt étkezésre, készülj fel a nehézségekre és az év leglehetetlenebb időszakára! Mert bár mindenkinek nehéz és kihívást jelentő hónap a december, tapasztalatból tudom, hogy kezdetben háromszor annyira keményebbnek és kegyetlenebbnek tűnt, mint most. Azóta a gyakorlatok, próbálkozások sorozata, önbátorítás és lelkesedés erősödése kővé változtatott és nehezebben engedek, mint eleinte. Természetesen a nehézségi szint nem változik, ugyan úgy ott lesz, és ott van a kísértés, mint mindig. Itt egyedül az ember önmaga változhat, lelke és személyisége fejlődésének eredménye a határozottabb ellenállás és tudatosabb önfegyelem. Ez igenis gyakorlás és rutin kérdése szóval, ha nemrég kezdted, ne legyél túl szigorú önmagadhoz! Kezd el ismét és ismét, ha kell, minden nap úgy kelj fel, miszerint mantrát mormogsz magadnak fogmosás (vagy más reggeli rutin) közben: Megcsinálom! Ma megcsinálom! Újra belevágok! – Semmiképp se hagyjátok abba az edzést ünnepek alatt se. Azt a fél órát vagy húsz percet mellőzni tudjátok a nagy, rohanó készülődésben sőt, szerintem segít felkészülni a ránk váró feladatok és felmerülő problémák kezelésében. Hiszen készülődni az ünnepre néha képes tortúra is lenni, bár el kell ismernem: az az ünnep nem ünnep, ahol bárki is nehézségként, stresszként, pokolként éli meg. Az, nemes egyszerűséggel kínzás és energia leszívás, lemerítés és embertelen, könyörtelen, hasztalan. Mégis mióta vált a szeretet ünnep fogalma több főbűn-t magába foglaló szó párossá? - Úgy vélem az edzés és így, az önmagunk foglalkozásával töltött idő segíthet feltöltődni és kiegyenlíteni a felhalmozódott gondok okozta belső káoszt. Egészségesebb és odafigyelt étkezés emellett még jobb közérzetet biztosít, több önbizalmat és kevesebb beteges ünnepnapot. Ne hagyjuk, hogy nyomást és befolyásolást gyakorolhasson ránk az a környezeti túlnyomás ami ér nap, mint nap! Nekem elhihetitek: edzés után, mintha minden leperegne és lelkünk, testünk, szellemünk egyaránt megszabadulna a sok mocsoktól ami ránk ragadt. Illetve ajánlom figyelmetekbe a joga torna gyakorlatokat, mik szó szerint képesek levenni a stressz okozta nehéz köveket vállaitokról. Sose engedjetek mások akaratának és ne hajtsatok fejet más nyomás hatására, ha az ellentmond a saját boldogságotokkal és szabadságotokkal! - Tudom milyen, ha ez mégis bekövetkezik és egyáltalán nem kellemes az ünnep meg, megszűnik szépnek lenni. 

Amit az edzéssel töltesz időt, ne vond meg magadtól mások kedvéért vagy lustaság, téli medve szellem kedvéért! S ha már közeleg az újév, mely rendszerint új fogadalmak és ígéretek napja, alapozd meg a jó ideje megfogant esküdet és aznap este úgy jelentsd ki teljesíteni kívánt vágyadat, hogy már belekezdtél! Ne halogasd Január másodikáig, ne várj vele, ha még bele sem kezdtél, de szeretnéd! Tedd meg most és Szilveszterkor legyen a fogadalmad az, hogy folytatod!
Én így fogok tenni.
Miként tavaly, úgy most is megígérem majd magamnak, hogy folytatom és küzdök tovább, el fogom érni a lapos hasat és kihozom testemből a maximumot, miként lelkem és szellememből is. Jobb leszek, erősebb leszek, lehet emiatt változni is fog 1-2 dolog, de mindaz fejleszti majd a jellemem és nem elvesz.
Motivációként szeretnék ismét megosztani egy Előtte, Utána képcsokrot. Eleinte csak álmodoztam erről és erősen vágytam rá, hogy benne legyek és valóságként élhessem meg. Akartam, hogy már ott tartsak, ahol most vagyok. Most viszont örülök az akaratom fejlődésének és annak, hogy nem hagytam fel vele. Az eredménye meglett s hidd el, bárkinél lehet eredménye, csupán akarni kell és belefektetni energiát és időt! Mint, minden másban is, csupán így érhet el az ember fejlődést, eredményt, csúcsot (vagy csalással, de a becsület mindenek felett áll és igenis jó, ha ezt nem veszítjük el).

2015szeptemberbefore.jpg

(2015 Szeptemberben készült a kép. 86kg lehettem vagy több. Igazság szerint, nem igen mertem ráállni a mérlegre)

2017decemberdreamtrue.jpg

(Nézzétek el a tekintetemen lévő semmilyen kifejezést, edzés után készítettem a képeket és kissé fáradt voltam)

Mint oly gyakran hangoztatott mottóimként, eme írást az alábbi sorokkal zárom.
Soha ne add fel/ Sosem késő és Soha ne mond, hogy soha!
Cathreen Misery

Címkék: fitnesz
1 komment
2017. december 12. 15:53 - Cathreen Misery

Red együttes – A csend vége

Tizenegy éve kedvenc együttesemről, kis bemutató és vélemény.

da16f42802e74017c020ae837d955509.pngMióta írtam véleményt a finn származású Apocalyptica együttesről, kimaradt jó idő mire úgy éreztem, be kel mutatni még egy együttest. Nem mondom biztosra, de idővel lehet, előveszek egy-egy előadót, vagyis együttest, kiket szeretnék kiemelni a lejátszási listámról és vélemény kifejtés keretein belül bemutatni, ajánlani és remélhetőleg rajongó társakat szerezni. Igen, egy kezemen meg tudom számolni hány emberrel tudok beszélni a kedvenc zenéimről, bár mára elég tág rétegre kinőtte magát és akadnak közkedveltebbek, míg kevésbé ismertek. Utóbbinál nehéz beszélgető partnert találni.
Épp, mint a Red nevezetű együttes (vagy más néven R3D/ RED). Még tinédzserkoromban fedeztem fel őket, s bár előbb kezdték pályafutásukat (2002 óta zenélnek), jómagam 2006 magasságában fedeztem fel az End of Silence albumot. Az első darab mellyel elrabolták a szívem és megragadták a lelkem. Az együttes több besorolást is kapott leginkább az eddig megjelent albumok miatt is, hiszen ahogy bárki, ők is fejlődtek folyamatosan. Minden egyes albumuk kicsivel másabb, mint az előző. Viszont, hála az égnek, nem változtak meg teljesen és nem tértek le az eredeti útról, csupán belevittek vagy kivettek apróbb elemeket. Az eredeti kezdet teljesen érezhető a mai napig amiért, szintén örök fanatikussá tettek. Tizenegy év rajongás már nevezhető fanatikusságnak, nemde? :D
Mivel nagyon utálom, ha egy együttes elindul az adott stílusban melynél nem gond, ha akár több műfajt is magába foglal. Legyen, így lesz színesebb a világ és a zenei színpaletta egyaránt. De, mikor debütáló albumuk után, mely híressé és népszerűvé tette őket, valamilyen okból kifolyólag megváltoznak, teljesen más stílusú albummal jönnek, mintha szó szerint áttértek volna egy másik útra, irritáló és dühítő számomra. A másik, amit nem szeretek, ha frontembert cserélnek és úgy folytatják, mintha nem történt volna semmi. De, történt! Az istenért, ha nincs ott az ikon az, akiről eszembe jut az egész mit megalkottak, amiért ők ŐK, miért nem hagyják abba, folytatják más néven, kezdenek bele valami újba? Emberek vagyunk, kilépni és belépni lehet együtteseknél, hiszen egyszer mindennek van vége és kezdete.
Remek példa erre Nightwish vagy Three Days Grace együttesek. Előbbi elkezdte eszegetni az énekeseket, mint Sirenia és igen, számomra Tarja-val volt Nightwish a Nightwish. Tarja nélkül már nem az. Sose lesz az. Three Days Grace énekese is lecserélődött és beismerem: One-X albumukon kívül mást nem hallgatok, mert az az egyetlen, igaz, legjobb alkotásuk, ami valaha születhetett! – Természetesen mindez szubjektív véleményem.

S itt a Red. Mióta megtaláltam őket, egyszer sem okoztak csalódást. Újabb album jelent meg, meghallgattam s bár akadt benne formaváltás, például kicsit HardRock-osabb vonal bevitele vagy több hörgés mégis, a régi Én benne maradt. Red RED maradt a harmadik album után is. Mi ez, ha nem remek és zseniális?
Amerikai együttes, Tennessee-ből. Besorolásuk zenei műfajban: Alternatív Rock, Alternatív Metal, Christian Rock, Hard Rock, Nu Metal. Wikipedia szerint még Post Grunge, de szerintem nem. :D Alapította még annak idején Anthony Armstrong és Randy Armstrong, ahol mindketten gitárosok, utóbbi testvér basszus gitár, illetve frontember énekessel (aki, még mindig eme pozíciót tölti be) Michael Barnes. Nagyon szeretem a hangját akár rendes, akár hörgős, akár más hangszínt ad ki torkán. Első hallásra elvarázsolt, pedig ritka az ilyen énekes.

1200px-red_band_press_photo.jpg

Albumaik:

Nevekre kattintva meghallgathatod az egész albumot Youtube-on.

End of Silence: 2004-2008. Az első, amit hallottam, és ami rögtön belopta magát a szívembe és agyamba. gyakran dúdoltam a dalokat róla. Szerintem zseniális kezdés és bemelegítő az Ő világukba.

Innocence and Instinct: 2008-2010. Az előző albummal együtt jelölték őket Grammy Award legjobb Rock Gospel Album-ra. Kicsit erősebb Hard Rock vonalat kapott, de még mindig fantasztikus! Később úgy nyilatkoztak, hogy az album megszületésénél erős inspirációt jelentett Dante Pokla és Gustave Doré festészete.

Until we have Faces: 2010-2012. Frontember, Michael Barnes szerint eme album azt szeretné kiemelni, hogy milyen, ha valaki megtalálja saját identitását. Emellett egyik inspiráló alkotás, mely nagy nyomot hagyott az album megszületése kezdetében (sok más tényező mellett) az nem mást, mint C. S. Lewis könyve Míg arcunk nem lesz (Till We Have Faces). Start Again – dal megnyerte a GMA Dove Awards az év legjobb Rock dal felvétele díjat.

Release the Panic: 2012-2014. Eme album rettenetesen hűen ábrázolja 2014-es évemet és az utána lévő szakaszt. 2014 nagyon sok mindenben mérföldkő volt a számomra, hihetetlenül nagy és erős megpróbáltatások sorozata mely, szó szerint életbevágóan fontos döntések elé állított. Gyakran hallgatom, mivel arra emlékeztet: Mi mindennel kellett megküzdenem és milyen volt az az időszak.

Of Beauty and Rage: 2014-2017. Lehet, érdekes lehet nem, de eme album inkább a jelent és az eltelt két évet adja vissza igen jól. Szeretem nagyon és mikor hallgatom, fejben egy morbid Szépség és Szörnyeteg előadás játszódik le, mely sok horrorisztikus elemet tartalmaz és mondandója sötétebb, mint az eredeti történet. Érdekesség, hogy az album készülése közben az együttes tagjai között épp szakítások és veszteségek időszakét élték meg, mik kihatással voltak a dalokra. Az album nyitó és záró részét úgy nevezték el, hogy Leereszkedés (Descent) és Felemelkedés (Ascent). Igazi életpálya bemutató, amolyan színdarab, ami csak hallható, de nem látható.

Gone: Ezen év (2017) Októberében jelent meg. Még sajnos nem hallgattam, de tervezem, miként megszerezni is!

of_beauty_and_rage_album_cover.jpg

Szerintem egyelőre ennyi.
Remélem akadt kinek elnyerte a tetszését és esetleg, új kedvencként kap majd besorolást a lejátszási listán. Részemről biztos, hogy sose fogom megunni őket. Ha ennyi idő nem volt elég rá, akkor nincs annyi hallgatás szám, mely miatt eldobnám. Szeretnék a jövőben még olyan együttesekkel jönni, kiket régóta hallgatok és nem az elmúlt 2 év friss szerzeményei. Emellett érik egy könyvbemutató, melyben felvetem a Könyv - Film vitatémát és kifejtem a véleményem az aktuális könyvhöz köthetően. Mivel láttam filmen aztán, épp olvasom könyvként. Szóval az élmény elég friss.
Köszönöm, ha elolvastad és meghallgattad!
Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2017. december 04. 13:44 - Cathreen Misery

Kegyetlen és Szeretett Tél

Már vártalak, régi barátom.

tumblr_oiad93vasv1vcagbwo1_540.jpgElőszó
Mióta az eszemet tudom, kiemelkedő tényezőként vett részt a Tél minden évben és szerettem, ha esett a hó. Elsőként futottam ki a kertbe és dőltem a fehér takaróba, hogy érezhessem hideg és csípős érintését az arcomon majd gyúrhassak belőle golyókat, amikkel játszottunk. Vágytam a sok hóra, hiszen csak akkor lehetett kimenni a legközelebbi dombra szánkózni és úgy lehetett igazán élvezni, ha a fehér takaró vastagon beborított mindent. Mikor leestem vagy eldőlt a szán, esetleg nem sikerül fékezni, a hó megfogott és csak nevettem, ha benne fetrengtem. Számomra a tél egyet jelent a jeges csodával, a víz varázslatos átváltozásának megjelenésével, hiszen a hó olyan ritka jelenség, amit ki kell használni akárhányszor, eljön. S bár ma már tudom, hogy egyszerűen maga a víz megfagy s így keletkezik ez a meseszép jelenség mégis, a mai napig ámulatba tud ejteni.
Sok természeti jelenségre mondható azt, hogy igazi csoda és működésének ismerete ellenére vagy épp azért, mert mélyre hatolóan tudjuk keletkezésének és létezésének okát, bámulatos tud lenni. Már nincs bennünk az a gyermeki rácsodálkozás, ami az ismeretlennel való találkozásból fakad és kíváncsivá tesz szépsége mégis, képes lenyűgözni. Engem mindig elvarázsol és minden hóesésnél újra érzem, hogy gyerek lehetek. Újra élhetem azt a kicsi gyermeki naivitást, melyet kiváltott az összes hóesés. Emellett nagyon szeretem a hideget. Tudom, hogy sokan irtóznak tőle, hiszen fázunk és testünk minden porcikája ellenkezik az ellen, hogy kinn legyünk és hagyjuk testünk hőjének megváltozását. Ez létfontosságú, hiszen a lehűlés, vagyis kihűlés megöl. És mégis… épp ez benne a csodálatos. A szép. Tél, mint hideg jelenség, mely kegyetlenül és tartósan megremegtet, képes éreztetni csípős hideg szúrásaival, hogy élsz. S ha nem vigyázol, elragad a fagy, a dermesztő szél.
Szeretem a Telet, mert őszinte. Nem kertel, nem szépít, nem álcáz. A tél megmutatja neked az élettelenség meztelen valóságát, azt, milyen a kihaltság. Megmutatja az élet nélküliséget, az élet végét és azt, hogy ebben is van valami szép.
Írtam arról, hogy vonz és kíváncsivá tesz a Halál jelensége, hogy látok benne valamit, ami miatt inkább érdekes, szép és bámulatos a Halál számomra (Itt olvashatod az írásomat). Valamiképp hasonló a Tél is, hiszen nem véletlenül szimbolikus jelentésű a Tél, mint Halál és nem véletlen az sem, hogy párhuzamot vonnak a kettő között. Télen elhalnak a fák levelei, akik hosszú álomra felkészülve, elzárják ereiket. Sok állat elbújik és pihenőre fogja eme időszak alatt és csak nagyon kevesen maradnak aktívak. Elhalnak a virágok, befagynak tavak és folyók, nem terem már egyetlen növény se és alig csiripelnek a madarak. Ahogy beköszönt a Tél olyan, mintha minden elmúlna és megszűnne létezni az az, meghalna. Persze nem szó szerint hunynak el dolgok, bár aki nem tudja átvészelni a hideget az bizony, tényleg végleg elmúlik a Tél folyamán.
tumblr_oyusy36rs91vbpfl3o1_540.jpgMi másnak lehet ezt nevezni, mint tisztességnek és őszinteségnek? Hiszen ezen jellemvonások tényleg ilyenek. Téliesek. Miként a kerteletlen közlemények, a kegyetlen igazság vagy dermesztő valóság, amit felnőttként ért csak az ember. Számomra a Tél jellemzi mindazt, amit szeretek, tükröz engem és azt a világot, amit látok. Megtestesít gonoszságot és jót, szépet és csúnyát, ördögit és angyalit, tisztaságot és mocskot.
Emellett ironikusnak és érdekesnek találom a tényt, miszerint az önzetlen szeretet ünnepeit, Karácsonyt és Valentin napot egyaránt Télen tartjuk, miként az újévben is a lehető leghidegebb, legdermesztőbb időszakban tartandó. Érdekes a kontraszt mit ezek a tények elénk tárnak, nemde? Hiszen hidegben a pingvinek is összebújnak, hogy melegen tartsák egymást s bár túlélés miatt teszik, a szeretet valamilyen szinten túlélés. Segítő eszköz és ösztönző tényező abban, hogy megéljük a másnapot. S erre a Tél világít rá, a Tél mutatja meg, hogy a szeretet nem olyan ártatlan és szeplőtlen, mint amilyennek hiszi az ember.
S mégis, az ember leginkább akkor tudhatja meg kik az igaz barátok és társai az életben, mikor eljön a legkeményebb fagy, legátkozottabb hideg és leglehetetlenebb havazás, mely megakadályoz a tovább lépésben.
Nehéz időkben tudhatjuk meg, kik érdemlik meg szeretetünket.

A Tél szeretete és tisztelete iránti kifejezéseként írtam egy apró kis történetet. 
Szeretném valahogy megmutatni azt amit gondolok, érzek és miként vágyakozom a Telet. Mert számomra nem egyszerű "Szeretem a Telet" kijelentés ez, nem egy múló szeszély vagy divatos aktualitás mely eltűnik, mint a pára. Nem, a Tél jelenléte és szeretete az egyik részem. Életem része. S bármennyire hihetetlen, most érzem igazán, hogy élek és amint elmúlik a Tél, úgy elmúlik minden fagyos varázslat lelkemből és szívemből. 
Következzen tehát a rövidke hálám az évszak iránt. 

snowy_park-wallpaper-1920x1080.jpg

Kedves Tél

Örülök, hogy látlak. Rég találkoztunk öreg cimbora s tudod, hiányoltalak. Fáradj, be kérlek barátom, foglalj helyet és érezd magad otthon. Nálam nem kell vendégként viselkedned, hiszen megtisztelő téged mellettem tudni. Mesélj csak, hogy vagy? Milyen mélységű hideg szél hozott erre? Csupán itt akadt dolgod? Remek, nagyszerű! Maradj, ameddig csak szeretnél egyetlen, drága barátom. Ne siess sehova, ne menj el. Nem vagy teher se kellemetlenség számomra sőt, épp ellenkezőleg! Nagyon vártam már érkezésedre s mikor az Ősz megsúgta nékem, hamarosan megérkezel, azt hittem kibújok a bőrömből boldogságomban.
Miért vagy ilyen fontos? Nos, igen tudom, hogy nem szívesen látott vendég vagy sokaknál és még többen elkergetnének, siettetnének a távozásra, hogy hamarabb eljöhessen a Tavasz és Nyár, mintha ők különbek lennének. Nem tudom, miért szeretik őket jobban, de az biztos, számomra te maradsz az egyetlen, igaz évszakom. Nem hiszed? Pedig elhiheted. Nézd, leülök melléd, és nem engedlek. Soha többé nem ereztem vérfagyasztóan dermesztő kezedet s hagyom, hogy jégcsappá formáld szívemet.
Szeretem a társaságodat. Jó, ha velem vagy és végre akad, aki meghallgat. Ahogy én is téged és mindig figyelek rád. Tudod, másokkal ellentétben utálom a Tavaszt és a Nyarat egyaránt. Levetkőztetnek, elvarázsolnak és megbolondítanák élettel teli, illatos növényekkel és zengő, szálló apró lényekkel. Virágozni kezdenek a fák, növekedni a bokrok és előmászik eddig nem látott emlős. Pezseg az élet, hajtja, őket a Tavasz dúdolása majd felizzítja a Nyár perzselő tombolása. Utálom őket és alig várom, hogy végre véget érjenek. S most, végre itt vagy velem.
Nem hiszed el? Pedig komolyan mondtam, hogy te vagy a kedvencem. Elkergeted a lázas álmokat, lecsitítod forrón égő véremet és lenyugtatod aggodalmas, hevesen verő szívemet. Szeretem, ha megcsíp hideg kezed és csontomat simogatva érezteted velem, élek. Csodálom minden leesett hó cseppedet, mik fagyott könnyeidként hullnak alá a Földre. Hajamhoz vagy bőrömhöz érve, mintha átadnád egy részed. Elmúlik, minek el kell, és abba marad, mi nem képes tovább dacolni veled. Mély álomba küldöd a lustákat, fehér lepellel takarod le az elhalt tájakat. Te barátom, tudod mi a halál. Pontosan tudod, mi az elmúlás. Míg én, halandó emberként csak ábrándozhatok arról, hogy egyszer talán, én is felfedezem az elmúlás titkát. Reménykedhetek csupán abban, hogy felfedezik az élet utáni élet létezését és nem kell rettegnem testem múlandóságától, lelkem bizonytalan létezésétől. Te Tél, egyetlen kedves ismerősöm, épp oly jól tudod milyen, ha egyszer véget ér, miként tudod a kezdetet is.
Láthatod, ahogy nyomodba lépve a Tavasz új hajtásokat sarkall, majdan életek keletkeznek, születnek és indulnak új útra. Láthatod, mit rombolsz le majdan, mikor ismét erre jársz, s minek vethetsz véget, mikor életük végéhez érnek.
Mond barátom, miért vagy ilyen nyugtalan? Miért nem maradsz, ameddig csak akarsz? Netán nem lehetséges az örökké itt lét? Hát vigyél magaddal! Máris elrendezem, amit el kell és kérlek, vigyél az ösvényre, melyre oly rég óta áhítozom. Takarj be hóval, fedd el testemet és állítsd le szívemet. Kérlek, egyetlen barátom, tedd meg értem. Tedd meg legkedvesebb ismerősödért, egyetlen rajongódért, ki már rég haldokol. Tudod, nekem már nincs miét itt lennem. Nem vár se Tavasz, se Nyár, se Ősz. Elbúcsúztam tőlük s most, veled akarok menni végső utamra. Hópihék tarkítsák bőrömet, színezd ajkaimat kékre majd, fedd el könnyeimet és testemből teremts új fát, új életet. Tél, tegyél eggyé a természettel és szilárdan olvassz egybe a körforgás kerekével. Még utoljára, simítsd végig hideg kezeddel arcomat, majd fogd meg a fagyástól fájó ujjaimat. Rajzolj reményt a meleggel átitatott lélegzetembe, melynek utolsó kilégzése legyen láthatatlan. Színezd színemet kékes lilává, azzá, amivé lennem kell.
Örülök, hogy vendégül láthattalak Tél.
Öreg, régi cimborám.

Cathreen Misery 

Címkék: én tél kedves tél
Szólj hozzá!
2017. december 01. 15:18 - Cathreen Misery

Művészet különc ágazata: A Tetoválás

Vélemény a Tetoválásról, Tapasztalat megosztás és tanácsadás.

13179229_1190086677691485_5372681378528535448_n.jpgMiután olvastam Hellena írását és véleményét a tetoválásról, gondoltam kifejtem én is személyes kis nézeteimet, elmondom az egyetlen tetoválásom történetét és említést teszek az általam megélt és vélt sztereotípiákról e témával kapcsolatban.
Mi is az a tetoválás? Nemes egyszerűséggel bőr alá juttatott tinta, melynek sűrűségéből összeáll egy kép vagy komplett alak, forma, esetleg nonfiguratív, absztrakt alakzat. Hegyes tűt kezelő géppel juttatják az ember bőre alá az említett tintát, bár akadnak, akik hagyományos módszerekkel rajzoltatnak, köznyelven „varratnak” magukra. Ilyenkor olyanra hasonlít a művelet vagy alkotás folyamata, mintha vésnököt figyelnénk betű vagy minta vésése közben. S bár nem olyan erősen, hiszen az emberi bőr ennyire nem kemény, de hasonló a kivitelezés. Engem már a látvány maga elborzaszt, akaratlanul természetes. Mert megvan a maga szépsége és lenyűgöző mert, ahogy a fenn említett hölgy is írta, ősi mesterség és a test díszítésének talán egyik legrégebbi formája (ha nem nézzük, milyen okokkal tetováltak ki embereket).
Legnagyobb értéke és elgondolkoztató tényezője, melyen épeszű ember igenis alaposan elmorfondírozik, mielőtt belevág (sajnos az ép ész nem korhoz kötött tényező) az nem más, mint a tetoválás örök. Természetesen manapság léteznek eltávolító lehetőségek, mint átrajzoltatás, lézeres eltávolítás (netán sámán ráolvasás :D). Bár, utóbbinál nincs garancia arra, hogy nyomtalan a beavatkozás az az, heg maradhat (jelenlegi tudásom szerint). Tetoválásnál a tintát nem a legfelső rétegekbe ültetett hely jellemzi, mivel akkor pár hámlás után eltűnne, így is kopnak alkotások épp bőrünk vedlése miatt. A tintát az irhába, az az a második bőrrétegbe fecskendezik, így garantált az életünk végéig kísértő jelenléte. – Szerintem ez egy súlyos és fontos tényező, melyet alaposan át kell gondolni épp az örökkévalóság ténye miatt, hogy pontosan mi díszítse testünket. Sajnos sok olyan történetet hallottam már személyesen és olvastam az interneten, ahol nem számolva ezzel olyan motívum vagy ábra, írás, tetoválást készíttetett az illető, mit idővel megbánt. Kellemetlen dolog és szégyenbe ejtő tény, amit jómagam is megéltem.

1406794494940.jpg

Gyalázat vagy sem, jobb karom alsó részén, hol az a szépen látható ér is fut, hosszanti tetoválás található, valós jelképeként megbánásomnak, gondatlanságomnak és ifjúkori ostobaságaimnak. Egyszerű japán jelek sorozata, minek jelentését nem akarom közzé tenni. Akad, aki tudja, és nagyon remélem, nem adja tovább. Mivel a jelentése és ez által, az adott pillanatban hozott döntés (tehát miért is akartam a tetoválást), még mélyebbre süllyesztene a szégyen mocsarában. Mit mondjak? Nem akarom, hogy bárki egyszer is eme sorsra jusson!
21 éves koromban határoztam el magam tetoválás mellett. Mióta először láttam tetoválással rendelkező embert és tudomást szereztem eme önkifejezési lehetőségről, én is akartam egyet magamnak. Idővel olyan emberek vettek körbe, kiknek gyarapodott testükre festett, örök ékszereik és minél többen lettek, annál jobban akartam én is. Emlékszem, hogy akkor álltam be a sorba, mikor rettentően népszerű lett tetováltatni a közvetlen környezetemben. Egy hét alatt legalább öt ember, velem együtt hat. Sokuk folytatást vagy újabb alkotást szerettek volna, én voltam az egyetlen „szűz” ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Mondanom sem kell, erősen támogatták az ötletem és én is ahhoz az illetőhöz mentem, akikhez ők is. Nem akarok nevet mondani, de azt elárulom: nem szakképzett és tapasztalt tetováló volt az illető épp emiatt, olcsóbban dolgozott. Akikkel együtt mentem, mind elégedettek voltak a munkáival, bár szerintem egyáltalán nem volt olyan tehetséges, mint egy igazi művész. Lett volna bőven min csiszolni tudásán és tehetségén. De hát, úgy véltem: egyszerű japán kandzsikat csak nem tud elrontani, abban semmi dimenzió hatás nincs (a 3D-s alkotásai voltak a legkevésbé jók). Sajnos, szerintem elrontott nem is egyet szóval, ha más nem, ezért egyszer ki fog nevetni egy japán. Utána meg azért röhög rajtam egy életen át, mert nem voltam alapos és japán nyelvtan szerint helytelen. – Igen, sajnos így történt.
Még szerencse, hogy közép Európában nem tud mindenki távol keleti nyelven és nem szembesített még ezzel sőt, gyakran fel sem ismerik, mi akar lenni.
(Megjegyzés: Nem szeretnék képet nyilvánosan kitenni a tetoválásomról, így is elégszer látszódik fotózásokon vagy lengébb öltözékű képeken.)

tumblr_ou3hrmeaxo1w4i7vuo1_1280.jpgViszont maga a tetoválás, mint jelenséget, és mint különc alkotási formát, mindig is csodáltam! Egy időben én is szerettem volna tetováló lenni, hogy az alkotásaim mások bőrén virítva hirdethessék egyéniségemet, no meg, azon megtiszteltetésben lehessen részem, miszerint akad, akinek annyira tetszik egy rajzom, hogy örökké viselné. Mi lehet ennél megtisztelőbb és jobb egy művész, egy alkotó számára, sem mint alkotása, kezei alatt megszületett lelke egy darabja örökké élhessen tovább? Vagy, legalábbis viselője élete végéig. Szerintem tekinthető művészetnek, illetve akadnak olyan bőrbe varrt alkotások, amik láttán arra gondolok: mestermunka. Meseszép, ámulatba ejtő rajzok képesek megszületni olyan technikával, mely nem ismer javítást. Legalábbis nem drasztikusat, mint a ceruzával rajzoló személyek, kiknek ott a radír. Ha egyszer elindul a keze, benne azzal a géppel, bizony nincs visszaút és megállás. Ott minden egyes vonal, színezés, pont (vagyis szúrás) a megfelelő helyre kell kerülnie és épp úgy, ahogy elképzelték vagy még annál is jobban. Nem egyszerű feladat ez, ráadásul maguk az alkotók önmaguk is terveznek mintákat, motívumokat, ábrákat, mik között igenis vannak profi munkák. Mikor minden szempontból csodálatos és remek, mi mást lehet rá mondani? De ügyebár, elég nehéz lenne tetoválás alatt készült alkotásokból kiállítást rendezni.
Egy időben magazint is vettem, melyben tetoválók alkotásai és mintái szerepeltek, kész formában lefotózva vagy rajzlapon megszületve. Illetve mellékeltek ötlet képeket, amiket kérésre biztos több tetováló szívesen felvitt volna a bőrömre. S bár nem tetoválás szándékkal vettem 2-3 számot belőle, inkább azért szerettem nézegetni és forgatni, mivel hihetetlenül szép és fantáziadús rajzok sorakoztak. A tetoválás létezése, ma már nagy ággá kinőve magát olyan rajzokat és megvalósított ábrákat szült, melyeket évekkel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni. Maga a tetoválás és tetoválok bebizonyították, amit mindig is tudni lehetett a művészetben, de eddig senki sem szembesített direkted vele: rajzolásban határ a csillagos ég, azon túl az emberi képzelő erő! Nincs lehetetlen, nincs elképzelhetetlen vagy megvalósíthatatlan! Tapasztalt és tehetséges tetováló keze alatt a szerencsés páciensének felbecsülhetetlen értékű alkotásnak lesz a birtokosa, melynek bár van ára, szerintem eszményileg sok kifizethetetlen. Felbecsültek már több ezer, milliónyi festményt, néha ájulást előidézően sok összeg értéket elérve. Mégis, néhány tetoválás láttán úgy véltem: a legdrágább festmény is elbújhatna mellette, annyira remek lett. Tisztelem és becsülöm azokat a tetoválókat, kik szeretik a munkájukat és színesebbé, érdekesebbé, sokkal jobb hellyé teszik a világot azzal, hogy zsenialitásuknak teret engedve, emberi bőrbe varrt mintáikban kiteljesednek. Minden egyes alkotásuk garancia arra, hogy örökké élnek majd. – Újabb lépés a hallhatatlanság felé.
Egyszer szeretnék elmenni egy tetoválás témájú fesztiválra. Még az évben szembefutottam egy eseménnyel, mely leírás szerint tetoválók és tetováltatni akaró emberek futhattak össze a program keretein belül, illetve bizonyos feltételek megléte után, akár ingyen tetoválással gazdagodhatott 1-1 látogató. Elmentem volna rá, de antiszociális emberundoritiszban szenvedő énem akkor még, nem volt betörve. Emellett én nem akartam újabbat, csupán nézelődtem volna és feltenném az engem foglalkoztató kérdéseket. Akad jó pár, kíváncsi énem gyártja rendesen a mondatokat.
S azt majdnem kihagytam, miszerint tetováló mesterek minden percükben arra törekednek, hogy alkotásuk ne csak őket, de minket a viselőt is tükrözze sőt, gyakorta a tetováló saját és határozott képpel érkezik. Hiszen ő is önkifejezést szeretne. Tetoválás alatt két akarat és két személy egyesül majd születik meg, valami teljesen új, örök életű formában. – Kell ennél több, hogy végre pozitívan elismert lehessen végre ez az ágazat?

rick-genest.pngElismerem, akad 1-2 olyan ellenvélemény a tetoválással kapcsolatban, amit megértek és emiatt elfogadom, bár természetesen nem vallom magaménak. Viszont teljesen elutasítom és ostobaságnak vélem azt, mikor sztereotip gondolatok és valójában alaptalan, semmire sem vonatkoztatható tényeket állítanak a negatív kritikák. Miben és miért lenne rosszabb vagy másabb egy olyan ember, akinek tetoválás fedi a bőrét, festetlen ember társához képest? Betörő, gyilkos, pedofil bárki lehet akár van tetoválása, akár nincs. Ez nem tetoválás függő és nincs konkrét személyiségtípus (bűnöző, erőszakos, szex munkás vagy r_banc, maffia, drogos, strici), mely szerint csak és kizárólag ŐK tetováltatnak és más nem. Ha valakinek tetoválása van például férfiként, egyáltalán nem biztos, hogy erőszakos és kötekedő alkat, aki csak alkoholt iszik, és mindig verekedik, keresi a bajt – pedig ilyen tévhittel is találkoztam már. Ahogy nem minden tetovált nő leszbikus és fiús, vagy szintén erőszakos, drogos, aki minden este mással bújik ágyba. Ilyen véleménnyel is találkoztam már. Ahogy sajnos olyat is hallottam, ahol tényleg számított egy munkahelyen a bőr érintetlensége vagy színezettsége.
Én úgy vélem, hogy igenis tiszteletben és jogosnak kéne tartani azt, miként dönt a másik. S nem csak gyerekvállalás, házasság, tanulás, utazás, etc. témában, hanem tetoválás szempontjából is. Mindenkinek egy élete van, egy testtel, ami az övé és nem másé, így a hozzá járt dolgok is mind, csak és kizárólag a tulajdonosé. Vagyis minden ember azt kezd a testével, amit akar, és amire lehetőségei adódnak. Ha valaki tetoválással érzi jól magát és úgy akar élni, tegye! Szerintem emiatt nem kellene, és nem szabadna engedni, hogy diszkriminálják és bántsák, csak mert így döntött.
Én látok párhuzamot a tetoválás és a Goth Szubkultúra viselése között, talán nem is véletlen, hogy a kettő nem áll messze egymástól. Igen sok Goth stílust képviselő ember (férfi, nő egyaránt) visel tetoválást magán, talán az a ritkaság, ha nincs.
Mióta érdeklődve szemlélek és keresgélek néha Goth Modellek között (néha épp inspirációért, ötletért vagy, mert szeretek gyönyörködni egy-egy álomkép láttán), nem tudtam nem észrevenni, miszerint mennyire sok a tetovált, alternatív modellnek nevezett hölgy (ez az egyik név, amivel könnyen rájuk lehet keresni). Férfiak terén is, akadnak szép szerivel, de elsődlegesen nem férfi modelleket keresek (bár ismerős lehet Rick Genest az az Rico the Zombie boy. Teljes testét tetoválás fedi). Így nem tudok az ellenkező nemről nyilatkozni. De, mint hölgyek, sokan vannak, akik egész testüket tetoválásoknak szánják. Néha úgy éreztem 1-1 modell láttán, hogy az én egy szem tetoválásom eltörpül az övéik mellett és olyan, mintha nem is lenne. Megvallom, tudatlan éveimben azt hittem, a Goth Szubkultúra tagok kivétel nélkül, mind tetováltak és csak ők viselnek ilyesmit, az ő köreikben népszerű ez a testékszer. Hiszen valamilyen szinten ellent mond a normálisnak, szembe megy a konzervatív nézetekkel, új perspektívát ad a művészetről és egészen különc önkifejezés. Mégis kiket célozhat egy ilyen iparág, ha nem a Goth embereket?
Nos, természetesen nem csak őket, de ezt évek alatt tanultam meg.

tumblr_ozjwq9chwl1qasqa8o1_1280.jpgMa már bárki, aki késztetést érez és megteheti anyagilag, képes bőrére alkotást készíttetni, aztán viselni. Akárki, aki vonzódik a dolog iránt, szépnek tartja és szeretne részese lenni eme önkifejezésben és érdekesen kidekorálni testét, megteheti. Lehetőség van, nem is kevés. Szerintem szépen meggyarapodott a tetoválók száma (érdekes, hogy maguk a tetoválók is viselnek igen sok tetoválást, általában). Annyi biztos, hogy feleslegesen ítélkeznek felettük, ahogy még nagyobb idiótaság tetoválás miatt kirekeszteni a másikat vagy megvonni tőle a lehetőséget, mit szeplőtlen bőrű társa megkaphat. Nem kell és nem is szabad ítélkezni senki felett, aki tetovált, mivel szerintem ez épp olyan, mint mikor öltözködése miatt kell elszenvednie negatív megkülönböztetést. Ebben is kezet foghat a Goth stílus és a tetoválás. Mindkettőt diszkriminálják bizonyos helyeken és rétegekben, ahogy elítélik, és ne adj isten, trauma érheti az illetőt, ha valamelyik részese (vagy mindkettő).
Azt a rengeteg energiát, mit az ellenkezésbe, szóbeli vagy fizikai bántalmazásba, sztereotip hiedelmek erősítésébe fektetnek, sokkal hasznosabb dolgokba is lehetne, mint például kihalás szélén lévő, országban (vagy közvetlen környezetében) fellelhető állatfajok és növényfajok megmentése, biztonságosabb közélet és a lista végtelenségig sorolható.
Fogok e még tetováltatni? Nem tudom. Mivel a régit megbántam, s bár kapott mára egy teljesen új jelentést, elbizonytalanít. A közben megélt fájdalom meg egyenesen hárít, de akad egy tetováláshoz köthető ígéretem, amit egyszer, igenis szeretnék teljesíteni. Ha eljön az ideje, megosztom. Az új jelentése eme régi tetoválásomnak nem más, mint emlékeztető. Amolyan merengő, ha jobban tetszik, melyre ránézek és eszembe jut minden. Az a pillanat, mikor elhatároztam magam. Az ötlet, mely megfogant, az ok, amiért akartam és az az én, aki 21 évesen voltam. Utána eszembe juttatja az előtte, utána lévő éveket, következményeket, hibákat és még több kínt, szenvedést, oktondi döntések sorozatát. Rávilágít arra, mit nem szabad megismételnem és mi mindent nem követhetek el megint. Amolyan strigula, minden jel egy-egy trauma, rossz emlék, rémálmokat okozó döntés és következmény. Az egész kép jelképezi azt az elvesztegetett 6 évet, amit sose kapok vissza többé, mégis siratom néha. Gyászolom, mert elpazaroltam és fáj, hiszen tudom: nincs semmi, amivel vissza szerezhetném. – Elpazarolt idő, felbecsülhetetlen veszteség. Mind benne van, egyetlen sor kandzsi sorozatban. Emiatt már nem távolítanám el. Akarom, hogy emlékeztessen és örökre a merengőm legyen, életem utolsó pillanatában is.
S ezennel, zárom soraimat.
Köszönöm, ha elolvastad!
Várok véleményeket, történeteket, ami a témához köthető lenn kommentben, vagy facebook felületen, ahol kényelmesebb!


Cathreen Misery

Címkék: én tetoválás
Szólj hozzá!
2017. november 18. 16:42 - Cathreen Misery

Elvont Elmeszikra

Idézetek, rövidke írások, 1-2 sajátos vers - Újabb kurta írás alkotás.

tumblr_nigivqgxrh1r70le6o1_540.jpg

„Sötét dallamra dobban meg szíved, démoni húrokon játsszák el éneked.
Lelkedet elnyerte már a kín és szenvedés mocsara, Énedet ne várd soha többé haza.
Elnyert a sors a lét értelmetlenje, magával vitt Ő, Lucifer kegyeltje.
Elvesztetted már ki voltál valaha, s sose leszel ember tiszta kacaja.
Add fel elkárhozott lélek, add fel!
Nincs miért élned és létezned, rég rabláncra verték lényedet.”

 

„Zuhan, zuhan a fekete mélységbe,
Lebeg, lebeg, mintha nem volna súlya,
Sír, sír mert eldobta életét,
Reccsen, reccsen a halál érintésével.”

 

Halál Híre
Szállj, szépen szállj az égen, bús madár!
Vidd hírül halálom szónoklatát!
Ne tartson vissza összeesett testem,
Fagyosan ömlő, jeges szélelem!

Tekinteted tartsd az égen, kicsi holló!
El ne hagyd, utolsó emlékfoltom!
Nincs más én utánam, mint eme papír,
S nem létezett más csak a kihűlt földsír.

Nyugovóra tértem én már régen, Ó!
Ne keress, ne kutass, nem vagyok mentorod!
Réges régen, eldobtam én már életem,
S magam mögött hagytam e kegyetlen létemet.”

10606079_632662153511497_5830221525671843149_n.jpg

„Eltörhetitek lábam, leszakíthatjátok kezem, bezúzhatjátok fejem s kiszipolyozhatjátok vérem utolsó cseppjét, nem adom fel! Tovább haladok, tovább küzdök és tovább élek, aztán eltaposok mindent mi utamba kerülve akadályt emel.”

 

„A halált nem félem, se az elmúlást. Félem inkább, a gyötrelmet mi megelőzi ezt, s félem életem értelmének elvesztését. Rettegek, hogy az élet törékeny vázaként szétreped s illúzióként marad, porba szórt darabokként.”

 

 

 

Szerelem rövid története
Szeretet, szerelem, rajongás.
Ragaszkodás, őszinteség, vágyódás.
Komolyság, tisztelet, becsület.
Hazugság, sajnálkozás, viszonzatlanság.
Próbálkozás, reménykedés, csalódás.
Naivitás, hit, megbocsájtás.
Bántalmazás, fájdalom, kínlódás.
Hidegség, befolyásolás, manipulálás.
Ridegség, utálat, taszítás.
Támadás, vádaskodás, szomorúság.
Gyötrelmek, szívhasadás, léleksírás.
Megcsalás, fájdalom, búcsúzás.
Düh, méreg, harag.
Áldozat, bűn, kétségek.
Emlékek, zokogás, bánat.
Utálat, bosszúszomj, gyötrelem.
Üresség, merevség, távozás.
Semmi, senki, soha.”

 

Amit Te
Amit hagytál, nem több bánatnál.
Mit műveltél, felülírja a fizikát.
Ürességbe szórt démoni hamu,
Lélekbe fojtott kínlódó sikoly.

Amit mondtál, nem több áhítatnál.
Mit műveltél, elkísér egy életen át.
Méregbe csavart angyali könnyek,
Fejembe vésett gyötrelmes képek.

Amit tettél, nem több gyilkosságnál.
Mit műveltél, békén sose hagy már.
Halálhoz lökött, csalódott lelkem,
Sötétségbe kergetett, kicsavart szívem.”

 

„Nem tudom elmondani. Válaszolni se tudok. Képtelenség kimondani, mert nincs rá szó.”

 

„Rettegésben tartott lelkem, fojtogatta némaságba burkolózott torkom s átszúrta szívem, élesen csillanó tőrrel. Végül megtetted, mit nem hittem soha és elérted, mit nem akartam sose.”

 

Megöltél és egy énem, örökre a tiéd.”

 

„Nem a te hibád.
Nem te tehetsz róla.
Nem akartad.
Nem vágytad.
Nem miattad volt.
Ne akard a halált.”

tumblr_mn4jt70k3s1rnob25o1_500.jpg „Öngyilkos
Egyszer mindennek vége. Miért ne legyen most vége az életemnek? Nincs semmi, amiért érdemes lenne maradni. Nem látok mást, csupán sötétséget és feketeséget. Nem hallok semmit, némaság vesz körbe. Nem érzem kezeimmel azt, kit ilyenkor vágyok nagyon. Valójában nincs mellettem senki. Elhagytak az emberek. Elmennek mellettem, akár egy múló pillanatnál, mit észre sem vesznek. Kezeim hidegek már és szívem dobban feleslegesen éltetve tovább. Nem akarok élni. Nem akarok felkelni holnap és nem akarom az üres bábuk között tölteni az ébrenlétet. Ostoba birkaként vonulnak, néha nekem jönnek, meglöknek, majd tovább mennek. Nincs értelme az egésznek. Néha dühít, néha mérgesít és megrázom a fejem. De semmi más ok vagy lényeg nincs! Élni? Minek? Teljesen felesleges. Meg akarok halni. Eldöntöttem. S ha már mást nem befolyásolhatok, legalább az én életem végét hadd határozzam meg. Mégpedig a végét, most akarom!”

 

Ismered a Sötétséget?
Azt a ragacsos masszát, mely eleinte szúr és kellemetlen, majd idővel kellemessé és megnyugtatóvá válik? Tudod milyen elesni egy rád nehezedő súlytól, majd fel nem kelni? Érezted már valaha a sötétséget, ott benn a szívedben? Érintetted e lelked mély titkait? Próbáltad megérteni elvontságodat, nem természetes gondolataidat? Igyekeztél valaha normális lenni, egy egészséges ember a többi között? Akartál e normális lenni? Gondoltál valaha arra, hogy nem vagy teljes, hogy az egész lényed egy kicsavart, abnormális, természetellenes jelenség?
Én igen.
Érintetted e már szíved leghőbb vágyát, lelked legféltettebb álmát? Érezted e már önzetlen szeretet felejthetetlen érintését, igaz választottad gyengéd közelségét? Gondoltál e már arra, hogy akadnak olyanok, akik szeretnek? Akik önmagadért tartanak veled? Félted e már a halált csupán azért, nehogy magára hagyd őket? Akartad e már bárki közelségét örökké s viszonozni azt, amit ad? Elfogadtak e már valaha olyannak amilyen, és aki vagy?
Én ismerem a sötétséget.
Azt, mi szurokként tapad az ember testére, lelkére, elméjére. Ez a sötétség nem hagyja átélni a kedves történéseket, s nem enged szabadon. Nem hagyja a boldogság meglátását, mely apró fényként pislákol a fekete ködben. Tudom milyen elveszettnek lenni, nem ismerni önmagad s előtted álló utat. Egyedül haladni s néha megbízni, majd csalódni és ismét egyedül kullogni az úton.
Én ismerem a Sötétséget. És te?

 

Írta: Cathreen Misery
2017. Október

2 komment