2017. november 18. 16:42 - Cathreen Misery

Elvont Elmeszikra

Idézetek, rövidke írások, 1-2 sajátos vers - Újabb kurta írás alkotás.

tumblr_nigivqgxrh1r70le6o1_540.jpg

„Sötét dallamra dobban meg szíved, démoni húrokon játsszák el éneked.
Lelkedet elnyerte már a kín és szenvedés mocsara, Énedet ne várd soha többé haza.
Elnyert a sors a lét értelmetlenje, magával vitt Ő, Lucifer kegyeltje.
Elvesztetted már ki voltál valaha, s sose leszel ember tiszta kacaja.
Add fel elkárhozott lélek, add fel!
Nincs miért élned és létezned, rég rabláncra verték lényedet.”

 

„Zuhan, zuhan a fekete mélységbe,
Lebeg, lebeg, mintha nem volna súlya,
Sír, sír mert eldobta életét,
Reccsen, reccsen a halál érintésével.”

 

Halál Híre
Szállj, szépen szállj az égen, bús madár!
Vidd hírül halálom szónoklatát!
Ne tartson vissza összeesett testem,
Fagyosan ömlő, jeges szélelem!

Tekinteted tartsd az égen, kicsi holló!
El ne hagyd, utolsó emlékfoltom!
Nincs más én utánam, mint eme papír,
S nem létezett más csak a kihűlt földsír.

Nyugovóra tértem én már régen, Ó!
Ne keress, ne kutass, nem vagyok mentorod!
Réges régen, eldobtam én már életem,
S magam mögött hagytam e kegyetlen létemet.”

10606079_632662153511497_5830221525671843149_n.jpg

„Eltörhetitek lábam, leszakíthatjátok kezem, bezúzhatjátok fejem s kiszipolyozhatjátok vérem utolsó cseppjét, nem adom fel! Tovább haladok, tovább küzdök és tovább élek, aztán eltaposok mindent mi utamba kerülve akadályt emel.”

 

„A halált nem félem, se az elmúlást. Félem inkább, a gyötrelmet mi megelőzi ezt, s félem életem értelmének elvesztését. Rettegek, hogy az élet törékeny vázaként szétreped s illúzióként marad, porba szórt darabokként.”

 

 

 

Szerelem rövid története
Szeretet, szerelem, rajongás.
Ragaszkodás, őszinteség, vágyódás.
Komolyság, tisztelet, becsület.
Hazugság, sajnálkozás, viszonzatlanság.
Próbálkozás, reménykedés, csalódás.
Naivitás, hit, megbocsájtás.
Bántalmazás, fájdalom, kínlódás.
Hidegség, befolyásolás, manipulálás.
Ridegség, utálat, taszítás.
Támadás, vádaskodás, szomorúság.
Gyötrelmek, szívhasadás, léleksírás.
Megcsalás, fájdalom, búcsúzás.
Düh, méreg, harag.
Áldozat, bűn, kétségek.
Emlékek, zokogás, bánat.
Utálat, bosszúszomj, gyötrelem.
Üresség, merevség, távozás.
Semmi, senki, soha.”

 

Amit Te
Amit hagytál, nem több bánatnál.
Mit műveltél, felülírja a fizikát.
Ürességbe szórt démoni hamu,
Lélekbe fojtott kínlódó sikoly.

Amit mondtál, nem több áhítatnál.
Mit műveltél, elkísér egy életen át.
Méregbe csavart angyali könnyek,
Fejembe vésett gyötrelmes képek.

Amit tettél, nem több gyilkosságnál.
Mit műveltél, békén sose hagy már.
Halálhoz lökött, csalódott lelkem,
Sötétségbe kergetett, kicsavart szívem.”

 

„Nem tudom elmondani. Válaszolni se tudok. Képtelenség kimondani, mert nincs rá szó.”

 

„Rettegésben tartott lelkem, fojtogatta némaságba burkolózott torkom s átszúrta szívem, élesen csillanó tőrrel. Végül megtetted, mit nem hittem soha és elérted, mit nem akartam sose.”

 

Megöltél és egy énem, örökre a tiéd.”

 

„Nem a te hibád.
Nem te tehetsz róla.
Nem akartad.
Nem vágytad.
Nem miattad volt.
Ne akard a halált.”

tumblr_mn4jt70k3s1rnob25o1_500.jpg „Öngyilkos
Egyszer mindennek vége. Miért ne legyen most vége az életemnek? Nincs semmi, amiért érdemes lenne maradni. Nem látok mást, csupán sötétséget és feketeséget. Nem hallok semmit, némaság vesz körbe. Nem érzem kezeimmel azt, kit ilyenkor vágyok nagyon. Valójában nincs mellettem senki. Elhagytak az emberek. Elmennek mellettem, akár egy múló pillanatnál, mit észre sem vesznek. Kezeim hidegek már és szívem dobban feleslegesen éltetve tovább. Nem akarok élni. Nem akarok felkelni holnap és nem akarom az üres bábuk között tölteni az ébrenlétet. Ostoba birkaként vonulnak, néha nekem jönnek, meglöknek, majd tovább mennek. Nincs értelme az egésznek. Néha dühít, néha mérgesít és megrázom a fejem. De semmi más ok vagy lényeg nincs! Élni? Minek? Teljesen felesleges. Meg akarok halni. Eldöntöttem. S ha már mást nem befolyásolhatok, legalább az én életem végét hadd határozzam meg. Mégpedig a végét, most akarom!”

 

Ismered a Sötétséget?
Azt a ragacsos masszát, mely eleinte szúr és kellemetlen, majd idővel kellemessé és megnyugtatóvá válik? Tudod milyen elesni egy rád nehezedő súlytól, majd fel nem kelni? Érezted már valaha a sötétséget, ott benn a szívedben? Érintetted e lelked mély titkait? Próbáltad megérteni elvontságodat, nem természetes gondolataidat? Igyekeztél valaha normális lenni, egy egészséges ember a többi között? Akartál e normális lenni? Gondoltál valaha arra, hogy nem vagy teljes, hogy az egész lényed egy kicsavart, abnormális, természetellenes jelenség?
Én igen.
Érintetted e már szíved leghőbb vágyát, lelked legféltettebb álmát? Érezted e már önzetlen szeretet felejthetetlen érintését, igaz választottad gyengéd közelségét? Gondoltál e már arra, hogy akadnak olyanok, akik szeretnek? Akik önmagadért tartanak veled? Félted e már a halált csupán azért, nehogy magára hagyd őket? Akartad e már bárki közelségét örökké s viszonozni azt, amit ad? Elfogadtak e már valaha olyannak amilyen, és aki vagy?
Én ismerem a sötétséget.
Azt, mi szurokként tapad az ember testére, lelkére, elméjére. Ez a sötétség nem hagyja átélni a kedves történéseket, s nem enged szabadon. Nem hagyja a boldogság meglátását, mely apró fényként pislákol a fekete ködben. Tudom milyen elveszettnek lenni, nem ismerni önmagad s előtted álló utat. Egyedül haladni s néha megbízni, majd csalódni és ismét egyedül kullogni az úton.
Én ismerem a Sötétséget. És te?

 

Írta: Cathreen Misery
2017. Október

1 komment
2017. november 12. 13:29 - Cathreen Misery

Földanya és Sötétség gyermeke 2 - Ártatlanság

Második fotósorozatom a trilógiából - melyhez tartózik a képek mellé, kis rövid novella is.

10547519_749522478443446_6646704034555144800_n.jpgNagy örömömre szolgál, ha betévedtél és megtekinted bejegyzésemet. Mielőtt tovább görgetnél, szeretnék pár szót szólni a novella és képek megosztása előtt. Kezdeném egy kis mesével a képek készültével kapcsolatban. Mint az előzőt, úgy ezt is Asenath Workshop-nak köszönhetem, ki kitartóan és nagy türelemmel volt felém teljes egészében, emellett remek hangulatot teremtett s nem csak szimpla fotózásként tudható le a nap, hanem igen izgalmas, közösen eltöltött napként, melyet teljes szívemből élveztem! Mint az elsőnél, úgy most sem arról szólt szárazon az adott alkalom, hogy készít pár képet s utána menjen mindenki amerre lát, ennyi volt. Előtte s utána is akadt bőven közös program, eszmecsere, a fotózás plusz szórakozást jelentett no meg, fejlődést. Remélhetőleg a közös kikapcsolódáson túl olyan tapasztalatokkal gazdagodhattunk, melyek elősegítenek minket a jövőben a fejlődéshez, jobbá és gazdagabbá tesznek, mint embert s mint lény, illetve tudásban és bölcsességben még tágabb ismereteket szereztünk. Bárhogy is, remek nap volt, betegesen perfekcionista elvárások nélkül. Rendben, akadt egy szint amit mindketten meg akartunk ütni s szerintem, a végére sikerült is leginkább azért, mert feloldódtam és a kővé dermedt testem hajlandó volt engedni, rugalmasabbá válni. Viszont egyikünk sem izzadt azon, hogy minden tökéletes legyen, hajam utolsó száláig, fuvallat megfelelő szögén át, az összes apró tényező. 
Sőt, mi több! Balszerencse okozta következményként sokkal jobb fotósorozat helyszíneket fogtunk ki, mint amiket eredetileg terveztünk! 
Az Ártatlanság képeit a Pécsi Botanikus kertben szerettem volna megvalósítani, mivel elégszer jártam ama gyönyörű helyen ahhoz, hogy elvarázsoljon és azt tartsam a legjobb helyszínnek. Viszont vasárnap nincs nyitva, nem lehet bemenni, melyről ott helyben értesültünk. Tanakodva, hogy miként legyen tovább, drága fotósom előrukkolt az orvosi egyetem parkjával, mely kezdésnek szerintem nagyszerű volt. Igaz tényleg, egy egyszerű park, minimális növényzettel, melynek egyik elzárt csücskében sikerült ráakadni arra a padra és arra a hatalmas fára, mire szinte egyszerre mondtuk: EZ AZ! - Nem volt kérdés, hol kezdjük. Utána szintén az Ő ötlete alapján, elvándoroltunk Pécs Barbakán nevezetű, Püspök vár részeként fennmaradt, középkori szegletéhez. Közben s ott helyben is, meseszép helyszínekbe botlottunk amiknél megsúgom: elhatároztam, hogy vissza térek még! Olyannyira megtetszettek, hogy szeretném még jó pár alkalommal helyszínként megörökíteni. 
Szóval a remek összhatások mellett, igen kellemes időnk is volt. Se túl meleg, se túl hideg, Szeptember első hetére jellemző körülmények. Összegezve jó volt, s remélhetőleg nem az utolsó. 

Ha szeretnéd átugorni a novellát (bár, része, testvére a fotósorozatnak), esetleg máshol is megtekinteni a képeket, az alábbi oldalakon megtalálod. Illetve nincs feltöltve az összes kép eme bejegyzésbe (korlátozott mekkora bejegyzés lehetséges), így kérlek látogass el az alábbi linkekre ha szeretnéd az összes fotót megtekinteni (28db van). Köszönöm! 
- Indafotó-ra feltöltött fotósorozat (nyilvános)
- Facebook fotósorozat mappája. 
- Pinterest Tábla a fotósorozatnak. 
Az első fotósorozatot a Bolyongás-t ITT tekintheted meg a novellával együtt. 

Földanya és Sötétség gyermeke 2
Ártatlanság

Érintetlen fehér ruha, melyre még nem került folt, nem koszolta be korom s nem árnyékolta még szekrény belseje. A lélek mely nem tapasztalt fájdalmat, nem érintett kín és mosolya felhőtlen, oktalan. A szív, megrögzötten dobog, éltet, mit sem tudva a hiányról, szenvedésről, bánatról, hisz még nem szakadt meg. A test, mely törékenynek hat tudatlansága, pedig nincs más vétke, mint ártatlan. Védett még ingerektől, ártalmas lélegzetektől, szúró tekintetektől.
Mily jó a gyermeklét, mikor nem értjük a felnőttek életét. Tetteik háttér okát nem látjuk, mintha előre elrendezett színház játszódna nap, mint nap, élvezzük a műsort, s majdan biztonságban érezve magunkat hajtjuk fejünket, nyugovóra. Oh, mennyire érthetetlen és felfoghatatlan a felnőtt élet egy érintetlennek. Oh, mennyire más, rendezetlen, logikátlan és merengő a nagyok élete, gondterhelt arcuk eggyé válik izmaik rezdűleteivel. Nem érteni se agy, se szellem, se lélek, mit művelnek mégis. Hisz még nem érinti korom a tiszta ruhát, nem égeti tűz az ujjat, s míg nem hallunk obszcén, lélekig hatoló szavakat, minden elmagyarázatlan. Ostobaságnak és feleslegesnek tűnik mindaz, amit ők művelnek. S bár elkerülhetetlen a bemocskolódás, vannak ártatlanok, akik vissza vágynak gyermeki bölcsőjükbe, a biztonságos burokba, az igaz nyugalmat adó szobába, babáihoz.
Én is vágyom az ártatlanság súlytalan létére, a lélek tisztaságára, a szív érintetlenségére. Vágyom azt a gyermeket, ki látta a valóságot, hallotta a jót és igazat szólt mindig, őszintén. Vágyom, hogy a mocsok és ragacsos kosz mellyel megdobáltak, lemoshassam és felmentesítő szűzi vízzel áztathassam testemet. Egyszer régen, réges-régen, valamikor tudatlan és fejletlen gyerekként, boldogan éltem s nem féltem. Ma már értem mi lehettem, egy ártatlan kis élet. Nebáncsvirágként növögettem, szirmokat hoztam és gyönyörködtem, majdan jöttek illetéktelenek, kedvesek és gorombák egyaránt, s tépkedték leveleim, száraim, apróra szétszedtek. Végül nem maradt semmi, gyökerem haldokolva kapkodott az utolsót próbálta menteni. Hihetetlen az emlék, s vissza akarom. Miként ismét tiltott virágként Földanya kezei között nevelkedve, Ő taníttatásaiban bölcselkedve élhetnék, boldogan. Kínált lehetőséget, adott alkalmat, élhettem volna ezzel. Bánom miként nem így döntöttem.
Hatalmas ajándékot kaptam tőle, miszerint megtarthattam ártatlan felemet minden döntésem ellenére. Minden vétkem, minden sebzett ember keze ellenére, fehérbe bújtatott gyermeki múltam, mely képes felhőtlenül elmosolyodni, s igazat szólni, apró darabban megmaradt. Magammal cipelem, miként a másik énemet. Megment, Földanya vele támogatva óv és oltalomra int. Néha játékosan súg, Gyere, játszunk! – Mintha nem lenne idő, múlt jelen és jövő. Mintha a mosolya nem tapasztalt volna semmi rosszat, semmi emberit, semmi mocskosat. Integet, kedvesen rám tekint, hófehér patyolat tisztaságában elhiteti, nem vesztem el.
S miközben rácsodál másnak átlagos létformákra, csupán nézni és figyelni tudok majd engedni. Hagyom, hogy elnézegessen egy szál rózsát és csodálja gyönyörű szirmait, bántalmazó töviseit. Hagyom, vezessen és borostyánnal bevont múlton elkáprázva örömét lelje, tapintással kielégíthesse gyermeki kíváncsiságát. Szeretet teljesen tekint az égre s vele együtt én is, kristálytiszta kék szívével együtt dobban s mozdul felhő hada. Napfény kedvesen érinti, bájosan simogatja s barátságosan játszik tincseivel. Néha próbálja elkapni a sugarakat, mert bár én tudom, ő nem, miszerint a fény nem tapintható. Bogarakkal köt néma játszópajtás szövetséget, fák törzsének tapasztja fülét hall e meséket, s bokrok között talál otthonra.
Ő, az Ártatlanság.
Földanya segít ápolni és nem eltemetni eme énemet, kéz a kézben fogja és irányítja, el ne veszítsem. Gondozza, foglalkoztatja, helyettem is mondogatja: szép és jó vagy. Szép és jó.
Hihetetlen néha a vele való együttlét, a felhőtlen és felejthetetlen mulatság az, mikor saját fesztivált rendez kora reggeli harmatban vagy gyöngykacagással táncol alkonyatban. Sosem fél és sosem riadt, mindig bátor és halad. Előre csak megy, megy, s én vele tartok, miként vele megy minden. Milyen kis gyerekes! Milyen gyerek! – Hallani lehet a megjegyzéseket. Kik elvesztették eme énjüket nem tudják, nem értik, el is felejtették, milyen. S miként mit nem ért ember az nem létezik vagy rossz, távoznia kell. De én, nem engedem!
Kicsi Ártatlanság, kit utolsó lehetőségként kezembe adtak, s ki velem maradt bolyongásaim ellenére is, az enyém. Nem adom. Sebezetlen, üde orcáját fogom és nevetve megcsókolom. Ő én és én Ő, talán egyszer végleg eggyé válhatunk s mi odaveszett akkor, most visszakapom.
Bár, újra oly ártatlan és szűzies lehetnék, mint ő. Bár, ismét békés lehetnék, igazán szabad.
Ő maradt meg abból, ki voltam négy éves koromig. Létezése bizonyítéka annak, miszerint lehetnék ő is, ő lehetne én és élhetném így. Nem sok az a pár év, semmivel sem bővelkedett mégis, akkor éltem igazán. Nem érdekelt a gonoszság, kapzsiság, bagatellizálások. Nem érdekelt a megoldhatatlan és megválaszolatlan. Örültem, mert léteztem, s éltem miként élni lehet. Csodával határos módon, ő megmaradt, Földanya tán megmentette e szeletet és újra társra leltem benne ebben a kegyetlen világban, ebben a szívtelen sötétségben. Az ő szíve még egyben. Az ő lelke még világos, foltmentes. Félek megérinteni és közelebb engedni, hiszen nem akarom, hogy olyan elveszett és darabjaira esett legyen, mint én. Ha nem tekintene többet nagy kíváncsisággal a csillagos égre, ha nem hinne a tündérekben, ha nem szeretne fákat ölelni, akkor meghalna valami bennem. Érthető az a kicsi távolság, amit ő nem akar, de én tartok. Nem szabad koszosnak lennie, kezei ápoltságának és tisztaságának így kell, maradnia.
Ő az egyetlen reményem. Az egyetlen naiv hitem. Földanya igaz gyermeke Ő.

DSCN1632-ff

DSCN1625-1

DSCN1624-1

DSCN1643-1

DSCN1638-1

DSCN1648-ff

DSCN1651-2

DSCN1671-1

DSCN1654-1

DSCN1675-1

DSCN1680-2

DSCN1704-1

DSCN1726-1

DSCN1737-1

DSCN1786-1

Címkék: én goth model
1 komment
2017. november 07. 16:15 - Cathreen Misery

Goth Szubkultúra ihlette könyv: Böszörményi Gyula 9-8-7

Újabb könyvkritika és véleménykifejtés.

covers_9284.jpgEmlékszem, mikor tíz évvel ezelőtt megjelent a 9-8-7 című könyv (bizony, olyannyira régi), már akkor elfogultan álltam hozzá és elsőre elítéltem, emiatt kezembe sem vettem és elolvasni sem akartam. Legfőbb indokom az volt 16 évesen, hogy mégis milyen alapon mer ihletet meríteni a Goth Szubkultúrából és… tinédzser fogalmazással élve: Mennyire gáz, hogy azt hiszi bármit is tudhat a stílusról és képviselőiről. Ciki, ahogy ezzel bármit is el akar érni. – Már akkor úgy véltem, az egész figyelemfelkeltés miatt van, miként a stílus felhasználása egy könyvhöz, szintén. Engem ne akarjon senki úgy megvenni és elcsábítani könyve olvasásához, miszerint azt állítja, történetében az egyik szereplő Goth és valamelyest köthető is a stílushoz, vagy csak érinti. S emiatt az ellenszenves kampánya, borítója, a hátulján lévő tömör bevezető, minden arra sarkalt, hogy ne olvassam el. Egyenesen megutáltam az írót, hiszen miként meri szájára vagy könyvébe venni a stílust s még a neve is magyar, amit felvállal? – Ez egy másik előítéletem, mivel nagyon nehezen veszek kézbe magyar névvel ellátott könyveket. Komoly indok kell és környezeti áhítat, istenítés ahhoz, hogy megváltozzon.
Lényegtelen.
Ami fontos, hogy eme eszmémtől nem tágítottam és azóta sem tudnak megvenni egyetlen olyan alkotással se, legyen szó animéről, sorozatról, filmről, képregényről, amiben akad egy goth vagy valamilyen okból kifolyólag azt állítják, köthető a szubkultúrához és ezért, érdemes lehet megismerkedni vele. Nem, mivel ez nem ilyen egyszerű szerintem, s nem lehet valójában belefoglalni az egészet egyetlen könyvbe, szereplőbe, helyzetbe. Sokkal tágabb fogalom és életérzés, amit nehezen lehet megérteni vagy összegyűjtve felfogni és tovább adni. Szerintem erre jelképesen van csak mód, felületesen és sejtelmesen, hiszen a legalapabb pillérét a stílusnak mindenki sajátossága adja. Az az, természetesen akadnak közös vonások, többségében kedvelt dolgok, amikről felismerhető vagy „azonosítható” ha valaki Goth Szubkultúra tag s valamely ágazat, stílus követője. Bár akadnak, akik külsőre ennek semmi jelét nem adják mégis azok, szóval már ebben elbukott Böszörményi könyve, hiszen nála igenis fontos a külsőség. Illetve akad még más, sok alkotás ahol néha feltűnik a téma és ötletem sincs, miért teszik bele (ahogy már írtam, egy szereplővel aki Goth, általában így kerül a történetbe), mivel semmi értelmet nem adnak neki. Azt, hogy valaki különc, más és ennek szeretnének hangsúlyt adni, miért kell ezért azonnal a stílust előráncigálni és saját, mocskos elképzeléssel átalakítani? Engem sok film képes volt felháborítani azzal, hogy így próbálta eladni magát, mert amúgy a filmnek se eleje, se vége, se mondandója, se értelme nem volt.
S akkor, jött ez a könyv.

icecat_2.jpgKezdeném az elején. Kölcsön kaptam és természetesen, elsőre ugyan olyan előítéletesen forgattam kezemben, mint tíz évvel ezelőtt a könyvesboltban. Nem tetszett a borító eleinte, hiszen tudtam mi a szándék vele: erőltetés és álcázás. Mivel úgy éreztem, az író és borító készítő valójában nem tudják, mi fán terem a Goth és a képnek se akadt értelme. Lehet, furcsán hangzik, de ha egy jó könyv képes eladni magát nálam az azért van, mert már a borítója sejtelmesen ad tartalmat, okot, lényeget és nem csillogó, neonfényű unikornis ürülékként akar lépten-nyomon elém lépni, hanem valahogy önmagában képes felkelteni az érdeklődésem. S ehhez elég egy jó cím, pár remek mondat a hátulján vagy olyan kép a borítón, ami ritka és nem sokadjára felhasznált (van ilyen sajnos, a könyvről Shadow and Light blogtulajdonos is írt, amit ITT olvashattok).
Végül úgy döntöttem legyen, adok neki egy esélyt. Hiszen jómagam sem szeretem, ha engem elítélnek és alapból próbálok harcolni az első látásra kialakult rossz, negatív lenézésekre és ítéletekre, hiszen ez sokban befolyásolja az emberek egymáshoz való viszonyát.  S ha én nem teszem meg az első lépést, hiába csak egy könyv, mástól hogy várjam el? S akkor belekezdtem. Erősen igyekeztem elvonatkoztatni onnan, hogy a Grufti valójában mit jelent, ahogy maga a Goth Szubkultúra milyen a valóságban és miként szerepel a könyvben, bár hozzá kell tennem: az író valamiért a Grufti-t emelte ki és az kapott nagyobb hangsúlyt. Eltelt egy majd két fejezet és úgy véltem, egész jó Urban fantasy történetnek ígérkezik melynél, ha eltekint az ember minden valóságbeli tényezőtől, nagyon jó kalandregény lehet belőle! Izgalmas, kalandos, szerethető főszereplővel és sokféle lénnyel, érdekes alternatív világgal, ami a könyvben, természetesen a valóság volt. Mire a könyv feléhez értem, szabályosan magával ragadott s addigra nagyon megszerettem. Élveztem, tetszett, s bár ifjúsági regényhez hűen, tinédzser főszereplőt kapunk, szerencsére nem egy suta őzgidát, aki személytelen és lényegtelen, hanem épp ellenkezőleg! Vannak jellemvonásai, akarata, ok, amiért harcol, és miért harcol, illetve megjelenik az agy és szív küzdelme, amit szerintem remekül ábrázolt az író. Hiszen ha azt nézem, férfiként képes volt egy tinédzser lány bőrébe bújni (főszereplőnk eme alap karakter), meglepően jól csinálta. Mivel fantázia világba csöppenünk, ahol minden másként működik, mint ahogy ismerjük a mi világunkat, eleinte zavaros és furcsa volt minden. De bele lehet rázódni s akkor meglepően izgalmas tud lenni.

Addigra eljutottam oda is, hogy tetszik a borító és minél jobban elmélyültem a történetben, annál inkább úgy véltem, tényleg illik hozzá. Bár, azt el kell ismernem, ettől még kicsit giccsesnek és túldramatizáltnak vélem az egészet kialakítását a könyvnek. Belsejét, külsejét, dekorációit. Ennyire nem nagy szám, mint amilyennek a külleme el akarja hitetni velünk. Viszont abban segített döntenem, hogy ha nekem is lesznek saját kiadott regényeim, bizony keményen extrém küllemük lesz azzal a különbséggel, hogy a borítón legalább egy jelenetrészlet látható, vagy valamiként köthető lesz a történethez. Olyan nincs, hogy nem, másként értelmetlen a borító. Viszont ha kicsit gótikusabb szegélyeket kapnak vagy horror regény lévén picivel véresebb, morbidabb képet (ami még mindig kötődik a történetemhez), meg fogom alkotni! Jó érzés volt, nem átlagos kötettel a kezemben utazni a vonaton és úgy olvasni, bár ha úgy nézzük: minden kötet egyedi a saját nemében.
S ha már borító, akkor a cím. Meg kell jegyeznem, hogy semmi összefüggést nem találtam a könyv címe, a belső fejezet címek és a tartalom között. Nem értettem, miért épp ezt adta neki, a visszaszámlálásra utaló számokat, mert… nem éreztem semmiféle visszaszámlálást. Sőt mi több, már tinédzserként sem értettem, hogy miként lehet egyszerű számokat adni címnek, valahogy sose vonzott. Taszítónak találtam, ahogy minden számos könyvet, mivel gyengeségem a matematika és kellemetlen élmények fűzhetőek hozzá (ahogy szerintem minden matekból gyenge ember megtapasztalhatta: lenézés, kiabálás, el nem ismerés, ha másban jó, éreztetik vele, hogy felesleges, és ha nem jó matekból, körülbelül meghalhat.). Szóval, ami matekhoz köthető, legalább az egyik kedvenc hobbim alatt hagyjon békén! Így is örülök, hogy a minden napokhoz kellő matematikát sikerült önerőből elsajátítani és nem maradtam tudatlan és életképtelen. – De ez egy másik téma.

16893_1460070987616552_8869160000316104103_n.jpgHajlandó voltam eltekinteni az értelmetlen címadástól attól, hogy miből merített az író, mint alap ihlet és ötlet, miként sikeresen leküzdöttem az előítéleteimet. Úgy tűnt remek kis könyvet forgathatok a kezemben, amiben ahogy már írtam, kalandos és izgalmas, démonos alternatív világot kapunk, melyben a főszereplő igaz érzete ellenkezik a társadalmilag elvárt jellemekkel. Tetszett, ahogy néha kifigurázta a jelenlegi civilizációt, miként a démonokat is lehetett más értelmezésbe tenni az az, mint egy verset, második értelmet adni neki. Mert akkor, az egész olyan mondandót kapott, ami ennyi idő után is, keményen igaz és elgondolkodtató. Jó lett volna, ha erre több hangsúlyt ad és még alaposabban kifejti, mivel nagyon kíváncsivá tett és tetszett, hogy szünetidőkben képes volt a fejemben maradva filozofikus perceket adni. Olyan más világot kapunk, ahol teljesen természetes, ha a gyereket megverik, vagy akarata ellenére kényszerítenek mást, egy tett megcsinálására vagy döntésének megváltoztatására legyen szó gyerekről vagy felnőttről. Ebben a világban magával értetendő, ha elnyomásban tartjuk a másikat vagy a büntetés bárkiben bármiért, akár halálos és kegyetlen. Kínzás vagy gonosz tett? Teljesen jó. Főszereplőnk olyan lány, kinek sok minden nem tetszik, szeretne tenni a jelenlegi rendszer ellen, bár akad egy főbb célja, magasztosabb akarat, ami felülír mindent. De, nem spoilerezek! A lényeg, ártatlan és lelkileg jó, kedves, mégis sokat bántott lányt kapunk, aki sérelmei ellenére sem hagy föl a naiv reménnyel és jósággal. Nekem ez is nagyon tetszett, mivel szomjaztam egy ideje a hasonló történeteket. Lehetett volna benne mit kiaknázni szerintem, de aztán a történet nagyon érdekes, durva, már – már lehetetlen kanyarulatot vett, amivel megbarátkoztam volna, igazság szerint.
Aztán jött az utolsó két fejezet!
Azt hittem kitépem minden hajszálamat, olyannyira felmérgesített a vége. Egyrészt, totálisan szembe ment saját magával az író, hirtelen valami olyan csavart tett bele, amire nem számítottam, de azért, mert nem így kellett volna történnie! Légből kapott, semmi elő jelet nem kapott csavar, ami mintha erőltetés és kényszer miatt került volna a végére. Emellett nagyon felháborított az, hogy amit egyszer leírt majd 5-7 oldalon keresztül ugyan az, SZÓ SZERINT UGYAN AZ, végig le van írva ismét azzal a különbséggel, hogy van egy harmadik szereplő, akinek el kell mondani megint (így ki lett töltve 10 oldal, ha nem több). Miért nem intézte el annyival, hogy „xy-nak is elmondták azt, amit xx-nek”. Kész. Le van tudva. Nem, milyen ostoba megoldás ez nemde? Akkor nincs mivel kitölteni a fenn maradt 10-20 oldalt, szóval szó szerint ugyan azt másoljuk át még egyszer, néhol tűzzünk bele kérdéseket aztán jó lesz az. NEM! Komolyan, ha az én könyvem lett volna, kitépném az összes utolsó lapját és felgyújtanám, mert ez így nem regény! Nem történet, ez így… egy kalap ürülék, amivel kifoltozták a hiányzó oldalakat! Akkor inkább raktak volna bele fejezetenként illusztrációkat, ha annyira nem volt elég az oldalszám, de ezt ne! Komolyan úgy éreztem, hogy az író hülyének néz, s ha már megvettem (vagy kölcsön kaptam, de rászántam az időm), szenvedjek, hiszen a végére ez már nem számít. Ha eddig elolvastam, akkor most is el fogom. Nem. Lapoztam benne és egyre mérgesebb lettem, minél több oldalán feltűnt az, hogy „ezt már olvastam. Ezt is. Ez 6 oldallal előrébb ott volt, pont ugyan így!”. Utána lehet úgy érezte, nem elég dühítő, így olyan véget tett bele, ami után gondolkoztam azon, hogy felkeresem és lekeverek az írónak egy pofont. Bár, nem tudom tíz év után menyire bánta e meg vagy sem kötetének kiadását.

923412_252911858218632_1971730877_n.jpgMivel – Most Spoiler jönKépes volt olyan kérdést feltenni a végére, hogy kivel folytassa? Az eddig megismert főszereplővel vagy azzal az alternatívval (igen, alternatívban egy másik alternatív, kész agycsavar) akit megkaptunk a végére. Egy, mégis minek ilyesmit a végére betenni? Spoiler vége
Kettő, ne már könyörgöm, ne! Minek ez a közvélemény kutatás!? Van egy határozott történet írd, meg azt add ki, ne csináld! Három, így elrontani egy könyvet lehetelten, vagy szándékos akarat kell hozzá. Mivel akként végződött és elvette tőlem azt a jó élményt, amibe belemerített a közepéig, nem fogom elolvasni az utána következő köteteket. Sőt mi több, nem ajánlom senkinek elolvasásra, nem éri meg. Azt hittem igen s majd jó lesz, az előítéleteket jó, hogy leküzdöttem. Hát, nem! Sokkal rosszabb lett és olyan keserű szájízem maradt utána, amitől tombolni tudnék, hiszen elvett tőlem több órát az életemből. Rendben, ezzel is gazdagodtam és nagyon remélem, hogy ha más nem okultam belőle és én, sose vétek ekkora szamár hibát regényeimben és írásaimban. Bár valahogy mindig is úgy véltem, miként tanultam irodalom órán, hogy egy történetnek legyen eleje, közepe, vége. Itt a vég hiányzik, mivel egy teljesen másik könyvből vágták át és nem törődve, ellenkezve az eddigiekkel, teljesen felborítva mindent, zárta le a regényt. Már ha lehet lezárásnak nevezni azt a viccet, amit a végére betett. Mi az, hogy email-es írások alapján eldönti, hogyan fog folytatódni? Ne már! S ezek után van pofája a Goth Szubkultúrához kötni kötetét vagy legalábbis azt állítani, hogy abból merített! Az lenne az utolsó egy Goth részéről, hogy alárendelje magát mások akaratának és szolgalelkűen bólogasson mások kívánságának, feláldozva becsületét és emberi méltóságát (rendben, akadhat kivétel, de ez ilyen szempontból is megsértett).
Remélem érezhető az a folyamat, amin végig mentem, mert komolyan így volt. Eleinte örültem, egyre jobban tetszett és felkeltette az érdeklődésemet, s mintha belecsaptak volna az orrom előtt abba a kedvenc tortámba, amire évek óta vágytam, majd szétkenték darabjait az arcomon, közben kiröhögve néznek – valami ilyesmi zajlott le bennem. Az már biztos, hogy ha egyszer én is valamilyen okból kifolyólag a stílusokból merítenék, akkor minden igyekezetemmel azon volnék, hogy ne sértsem meg a képviselőket, ne ejtsek még nagyobb ártó sztereotip képet róla és végképp ne tapossak bele mások lelkébe, akár képviseli a stílust akár nem.
Mondjuk érdekes, Edgar Allan Poe, Tim Burton, Stephen King, s még sok más remek alkotónak nem kellett belevinnie a Goth Szubkultúrából semmi jellemzőt, amivel megalázza képviselőit, mint például idiótán viselkedő kamaszt, akinek öltözéke hasonlít egy Goth-hoz, vagy más, a normális emberek szerint tipikus jegyet felhasználnia ahhoz, hogy a szubkultúra tagok elismerjék munkásságukat. Valahogy beleolvadjon, és többségében kedvelt legyen, elfogadott. Érdekes, nekik nem kellett máshoz nyúlniuk, mint önmaguk kifejezéséhez és szerintem nem szól másról se a Goth Szubkultúra, mint sem teret ad a „nem átlagos” és nem birka embereknek az önkifejezésre és kitárulkozásra. Ez a könyv ismét, mint tíz éve, szégyenfoltként lesz jelen tudatomban és szánakozva tekintek rá, mint egy utolsó próbálkozásra, ami már kezdetekben reménytelen volt, nem hogy most!

Természetesen, akit mégis érdekel még ennyi leírás után is, tessék! Tanulni és okulni mindig lehet, bármiből, hiszen az ember folyamatos fejlődése az élet velejárója.
Szerintem le is zárom a kritikát s amint elolvastam újabb könyvet, jön a következő kifejtés! Addig is kívánok teákkal és forró csokoládékkal telített, olvasásban gazdag hideg napokat!

Cathreen Misery

Szólj hozzá!
2017. november 05. 17:57 - Cathreen Misery

Halloween-i Összejövetel

Avagy élménybeszámoló saját programomról és vélemény az ünnepről.

23270024 1457969157585900 1848193168 o

Lehet kora idején szerveztem, de mégsem bántam meg 21.-re eső szombati napot. Aznapra ugyanis, már jó ideje előre létrehoztam egy eseményt, mit az internet adta lehetőségekkel igyekeztem összehozni. Mint már, ahogy említettem, mindenképp szerettem volna a magam módján megünnepelni és emlékezetessé tenni a Halloween-t. Azt az ünnepnapot, mely gyerekkorom óta foglalkoztatta a fantáziámat, csupán környezeti behatások, emberek, vélemények alárendeltetése következtében lemondtam róla. Majd az eltelt három év alatt megnőtt bennem a vágy az ünneplésre és ismét nagy kedvet éreztem ahhoz, hogy bármilyen módon én is részese lehessek. Mint már írtam, felső tagozatos általános iskolásként akadt már próbálkozásom az ünnep megtartásához. Viszont onnantól kezdve valahogy erősen lecsökkent az igényem, mostanáig. Már tavaly szerettem volna részese lenni és valamilyen módszerrel megtartani a Halloween-t, de nem adatott meg sok tényező hozzá, melyek nélkül féltem belevágni. Egyedül egy aktuálisan témába illő harisnya vásárlása és az interneten látott hangulatos képek jelentették az aprócska megemlékezést számomra.
Aztán eljött ez az év! Nem akartam, hogy ismét elteljen egy Október úgy, hogy kimaradok valamiből, ami fontos és kiemelkedő az életben. Természetesen nem érdekel az, hogy mennyire divatos lett és népszerű egy ünnep már nálunk is, melyből sok üzlet igyekszik hasznot szerezni. Az sem érdekel, hogy sok honfitárs ellenzi és megveti az ünnepet és annak megtartását. Igazság szerint nem tudott egyik sem eléggé felbőszíteni vagy dühössé tenni ahhoz, hogy valahogy elrontsák a kedvem és elvegyék az akaratomat. Miután létrehoztam a magyarok körében népszerű közösségi felületen az eseményt, nem volt vissza út. Ami természetesen nem baj, hiszen még inkább motivált arra, hogy ne lépjek vissza, hanem nézzek előre és haladjak. Vártam nagyon az elején említett napot s mikor eljött, felülmúlta minden elképzelésemet.

23224523 1457969140919235 1967556224 oMiként oly sokszor írtam, most is akadt bőven pesszimista, negatív elképzeléseim a rossz végkifejletről vagy lehetőségekről, mik történhetnének vagy lehetségesek egy esemény alatt. Mikre lehet esélyt adni, miszerint megtörténhetnek. Szerencsére egyik sem vált be és nekem ez elég. Olyankor, ha a negatív tévképzeteim csupán illúziók maradnak, fellélegzek. Nem halt meg senki, nem volt veszekedés vagy viszály, nem lett senki rosszul, nem veszett el egyetlen ember sem és aggodalomra se adott semmi, okot. – Mi mást kívánhatna egy szervező, mint ezek elkerülését? Emellett a helyszín választás most ismét jónak bizonyult. Mint a város, mint a kávézó ahova elvittem a csoportot, remek döntésnek tűnt és a nap végére úgy véltem, ennél jobb nem lehet! Nagyon jól döntöttem és igen, erre (is) büszke vagyok, hiszen a tavalyi macska kávézó incidenst nem akartam megismételni.
A hangulat már az elejétől kezdve fenomenális volt, mit nem tudott megzavarni egyetlen agresszív, szándékosan sértő, bunkó viselkedési forma, hiszen egyetlen résztvevő sem rendelkezett ilyen hajlamokkal. Moderált, illemtudó, másik felé tisztelet teljes viselkedést mutatott mindenki és sajnos, ritka jellemnek számít az összes. Magyarán jól nevelt, értelmes felnőttekkel vettem körbe magam, kik aktuálisan is mutatták jól érzik magukat és a későbbiek folyamán is tudomásomra adták, miszerint remek volt a társaság, az esemény, az egész. Bár, nekem az is megfelel, ha csak jó vagy elmegy. Mindenképp a rossz minősítést és benyomást szerettem volna elkerülni. Ami annál jobb, az már haladás. Jómagam is élveztem az eseményt, s mikor úgy tűnt a hazaútból gondok lehetnek, akkor más résztvevő által megoldás kínálkozott, amiért szintén nagyon hálás voltam. Végeredményben nem akadt megoldhatatlan helyzet. Az italok és ételek megfeleltek, nem akadt kifogás. Ráadásul este hétig csak a miénk volt egy egész emelet. Olyan kávézót sikerült kiszemelni, hol az egész belső tér teljesen retro, régimódi, minden milliméternyi szeglete és bútora vagy berendezési tárgya nagyszüleink, dédszüleink idejéből valóak. (Kávézó Facebook Oldala)
Megvallom, szerintem remek hangulatot és a csoport témájához illő aurával látta el a beszélgetést, ami ráadásul sose szenvedett beszédtéma hiányában. Vicc, vicc hátán, sok remek humorral rendelkező ember néha, majdnem könnyet fakasztottak nevető arcomra. Emellett akadt olyan résztvevő, ki utólagos születésnap ünneplés alkalmából tortát hozott, mit kérésre készítettek neki majd hajlandó volt elhozni. A kávézó nem csinált gondot külsőleg behozott étel miatt, aminek szintén örültem, mert bár nem tapasztaltam, de az interneten már olvastam olyan esetet, ahol az ilyet nem moderálták. A torta is finom lett, amiről ráadásul úgy tűnt, minden résztvevőnek imponált. Utólag belegondolva nem lett volna jó az esemény torta nélkül.

Azon felül, hogy akadt egy jelmezes boszorkányunk, illetve sok önmagát adó tag, nem volt igazán köze az eseménynek a Halloween-hez. Ha úgy nézzük, akadnak programok, mik kifejezetten az ünnephez köthető elfoglaltságokat kínálnak. Például tökfaragás, horror filmek, jelmezverseny, etc. Jómagam nem rendelkezem elég anyagi háttérrel és önerővel ahhoz, hogy ilyesmit megszervezzek. Más programon részt venni első saját esemény keretein belül nem szerettem volna, mivel mindenképp beszélgetős, valahova beülős programra vágytam. Szívem nagy vágya volt. Halloween inkább aktualitásnak tett eleget, mivel az esemény Októberben lett esedékes. S mert számomra ez jelenti a felemelő szórakozást és kikapcsolódás, nem a hangos koncertek vagy idegen emberek között töltött furcsa versenyek. Kikapcsolódni se idegenek között, se verseny alatt, se hangos környezetben nem tudok. Így igen, megteremtettem a szerintem ideális ünneplés feltételeit. Úgy tűnt a meghívottaknak ezzel sem volt gondja, ahogy mással sem és remélhetőleg, később se derül ki súlyos, figyelmen kívül hagyott probléma. Mármint gondolom, ha akadt volna gond, már tudnék róla.

23224551 1457969137585902 12458284 oNagyon hálás vagyok mindenkinek, aki eljött! Az alkalmazkodásukhoz, segítség nyújtáshoz, ha kellett, toleranciáért és a kedvességért, ami végig kísérte a társalgást és együtt töltött időt. Hálás vagyok azért, hogy igen emlékezetessé tették nekem ezt a napot, ezt az eseményt és nem rossz értelemben, hanem kiemelkedően jó élményként. Sosem gondoltam volna, hogy valaha olyan rendezvényeknek lehetek a részese, amik általam születnek meg, s miket mások tesznek fenomenálissá. Hiszen a félelem miatt mely vissza fogott az emberektől való rettegés és iszony, ami hátráltatott a sok negatív elképzelés, amiktől rettegtem, hogy megtörténnek, mások elnyomó befolyása és önbecsülésem nem létezése mind arra késztettek, hogy eddig várjak. S bár az első Dark Blog találkozóval megtörtem valami nagyon rossz szokást magamnál, ettől még ugyan úgy tartottam sok mindentől és aggódtam sok minden miatt. Mégis, hihetetlenül felülmúltátok az elképzeléseimet sőt, amit szerettem volna, hogy legyen, szó szerint túlszárnyaltátok. Ügyebár, alapvetően zárkózott és magamnak való, magánykedvelő ember vagyok ki szereti, ha gyakran a négy fal között lehet, egyes egyedül a gondolataival és azzal, amit szeret (és nem ember). Mégis, eme alkalom és hozzá hasonlóan a sok remek lehetőség mik nagyszerű emlékként és élményként maradnak meg életem könyvében, ösztökélnek még több alkalomra és lehetőség megteremtésére. Mert hát, bármennyire is elzárkózom és antiszociális a viselkedésem, tagadni lehetetlen a tényt: társas ember vagyok én is. Csupán nem mindegy, milyen emberek vesznek körül, miket tapasztalok meg általuk és milyen érzéssel fejezem be a szocializálódást. Biztos sokatoknak ismerős lehet az alábbi mondat: kellemetlen tapasztalatok miatt, hamar megszerettem a magányt.
Bárhogy is, megfogalmazhatatlanul nagyszerű egy nap volt és én magam hihetetlenül boldog voltam utána, miként közben és képtelen voltam betelni a közösen töltött idővel. Mert bár, jó pár óra megadatott nekünk, mégis kevésnek éreztem. Mármint, fizikailag és szellemileg is kellemesen kimerítőre sikerült a hossza és minősége egyaránt, viszont ha ezekben nem szenvedtünk volna hiányt, részemről napokig így telhetett volna az idő. Nem bántam meg egyetlen percét sem és ennél fontosabb nincs, hiszen mi más értelme lenne a létezésnek és embertársainkkal való közös időtöltésnek? Remélem, még bőven lesznek ilyen vagy hasonló élményekben részem és akkor is, épp ennyire felemelő érzés tölt el közben és utána. Részemről úgy tervezem, hogy nem ez volt az utolsó esemény amit létrehoztam.
Emellett kedves barátnőm, ki egyben fotós is, megajándékozott életem első fűzőjével (kettőt is kaptam, egyikük a bíbor színű, amiről már van fenn kép). Nem elégedett meg az ajándéka átadásával, hanem kép megörökítést is szeretett volna, mely mi tagadás nekem is azonnal eszembe jutott, csupán nem akartam erőltetni semmit. Illetve már a tudat, hogy tényleg az enyémek, annyira euforikus állapotba kergettek, hogy a képek készülte alatt alig voltam jelen. Ám nem csak rólam, hanem minden résztvevőről sőt, az esemény köztes időszakaiban is készített képeket, mik megörökítették ezt a szenzációs élményt. Szeretném veletek megosztani őket, így hát a blog bejegyzés további szakaszában képek sorozata következik, miként az eddig látottak is, mind az Ő munkájából valóak. Alattuk megjegyzések, apró gondolatfoszlányokkal.

Fotókat készítette: Asenath Workshop (Facebook/ Blog)

Résztvevők: Ivett a boszorkány, Hellena Sumasbrod (és társa), Kecskecsoda (és társa), jómagam, Asenath a fotós (is).

23224680 1457969144252568 509898731 oMég egy kép a helyszínről. Ez az emelet volt csak a miénk, jó ideig. 

23269974 1457969154252567 775193079 oSétáló utca legidősebb gondolkodója. 

23223305 1457969114252571 1231201409 o

Ahogy, már egyszer megosztottam: A Három Grácia. Asenath, Hellena és Cathreen.

23224840 1457971804252302 1370701817 o

Több kép is készült kettőnkről, de ők idővel kerülnek nyilvánosságra, ha így határozunk. Addig is fogadjátok ezt az egyet. Szerintem jó pillanatot sikerült elkapni. 

23261947 1457969687585847 1407897840 o

Vakuval készült, porcelánbőrt és előnytelen küllemet varázsoló opcióval, amit muszáj volt kipróbálni, mivel az igen kevés fény miatt vagy ez, vagy két fekete pacaként szerepelhettünk volna egy képen. :D Legalább részletgazdag és alapos, ahol nem kell nézni az arckifejezésemet. Nem mintha, nem az ijesztő és rémisztően beteges vonások lennének rám jellemzőek, ugyan.... :D (Megjegyzem, szerintem itt mindketten igen ijesztő arckifejezést hoztunk össze xD)

23261937 1457969174252565 770741659 o

Kis szerénykedés és gyors fotó a fűző előtti részről. 

22751229 1446406925408790 15040715 o

Igaz, ezt a képet is közzé tettem már és remélhetőleg, nyilvánosságra kerül az a fotósorozat, mit az esemény keretein belül készítettünk Asenath-al. Addig is szeretném ezt újra megmutatni, mert mi tagadás, tetszik. Leginkább az, hogy a helyszín remekül passzol a küllememhez és leülni fűzőben aztán felkelni, igazi kihívást jelentett! 

Köszönöm, ha elolvastad és megtekintetted! 
Cathreen Misery 

Címkék: én halloween
Szólj hozzá!
2017. október 31. 15:00 - Cathreen Misery

Magányos Boszorkány

Saját novellám, Halloween alkalmából.

maganyosboszorkanyborito.jpg

Elbűvöltem már gazdag hölgy férjét, ki nekem ígérte ama szent pillanatban szívét és elvarázsoltam uralkodót, ki egész országát felajánlotta nékem, szerelmünk oltárán. Segítettem már idős hölgy életének meghosszabbításán, miként féltékeny paraszti leánynak elpusztítani ellenfelét. Kevertem én bájitalt keserű szívnek, szomorú léleknek és csalódott, remény hagyott szellemnek. Mind gyógyító, mint életet adó, miként bántalmazó és romboló tettem, milliónyi mennyisége sorakozik mögöttem. Két évtized, két év és két hete élek eme átkozott Földön, taposom minden nap a koszos talajt és porlom le mocskát szoknyám rojtjának végiről. Midőn én nékem adtak aranyat és kincset, miként istenített férfi és nő, nem leltem békességemhez vezető boldogságomat, s utamat magányosan folytattam mindig, mindig.
Kerestem, de nem leltem. Akartam és mégsem kaptam. Hiába segítettem majd vettem el kérésre, ellenkezésre. Életem üressége nem hagyott nyugodni s tátongó sötét lyukat ütött szívem felszínén. Mi egyre csak nőtt, nőtt, idővel korommá varázsolta szellemem. Életem összes perce nem telt másként, magány volt egyedüli társam, ahogy önmagam magamnak. Nem nézett vissza rám reggel senki más, nem ölelhettem azt, kit szívem választott. Hideg ágy fogadott, kihűlt kandallóval. Kísértetek sem jártak errefelé. Mint nem létező entitás, csupán keringtem a folyó időben. Körbe nézve apró kalyibámban, majdan kertemben, növényeimen és egy szem macskámon, ki éhesen keresett csak föl, máskor nem igazán, képtelen pótlékként ragaszkodva kapaszkodtam beléjük. Születésem napján, meghalt ki fontos lehetett volna, későbbiekben nagymamámat sem kerülte el a vég s a halál karon ragadta. El tőlem, messze, soha nem látható helyre. Nincs senkim, nincs semmim. Szeretet mi olyan, nem ismerem igazán és a szerelem, mit két perc alatt kifőzők üstömben, idegen számomra. Fagyos kezeimen nem fog már a nyár és nem képes felmelegíteni tűz lángja se.
Piciny falucska, mi legközelebbi lakott település nem messze innen, kiutált idős és fiatal, gyermek és szülő egyaránt. Eme apró falú, szorgos és gondos lakosai, jobbágyok, farmot művelő földes emberek, három földesúr és asszonyok koszos porontyaikkal, száműztek. S bár nem képesek többre, mint kavicsokkal dobálni, elvenni mim van, rám törni éjnek évadján, érdektelen számomra. Oly távoli, nem is velem történik, külső szemlélőként látom, ahogy megszegényedett, lelkileg elenyészett, szomorú lelkek töltik ki üres porhüvelyemen bánataikat, csalódottságaikat. Hiszen, kell hibáztatni valakit az őket ért sorstalanság miatt, nemde? S miként tudják, kezeimmel és adottságommal képes vagyok a végzet átírásában, így ok lehet méregtől fűtött elégedettségük kitöltésére zsenge testem. Mert ügyebár, lelkemet nem szerezhetik meg. Senki se. Nincs mit megszerezni. Lelkem, mint olyan, eltűnt valamikor hajdanán s elhagyta varázslattal átitatott testemet.
De o, bárcsak eme családi átok hagyott volna el engemet! Nem választottam, nem tudtam, nem akarhattam fogantatásom előtt, ide születésemet. Miként száműzetésbe kerülhet bűnöző vagy hazug és gyűlölt áruló, úgy én sem kaptam kíméletesebb sorsot. Öreganyám szerint, ősi adottság mi nekünk létezik. Csak nők, csak eme generáció ágában, csak mi kaphatunk képességet az élet és halál feletti uralomra. Csak mi parancsolhatunk elemeknek és mi kezünk alatt válik egyszerű mezei növény az örök élet elixírjévé. Ő szerinte csodás ajándék, mire igen kevesen, vagy senki sem képes. Nem látott és nem hallott még olyan boszorkányról, ki képes lett volna mindarra, mire ő és én. Amíg a végzet engedte, közösen töltött időnkben igyekezett kitanítani minden fontos fondorlatosságra, majdan halálos ágyán rám bízta összes leírt könyvét és tekercsét, ősi papírokat, óriási nagy tudással rendelkező kunyhót. Őrzőm én azóta is, mint életemnél jobbnak tartott érték, megvédem bármi áron.

22688557_848971041931329_7734500412150653784_n.jpg(Kép információt ITT találsz)

Mégis ez egy átok, mi megkeseríti életemet, s boldogságomat nem, hogy nem lelem, még inkább elűzi és helyébe szomorúsággal, folyamatos csalódottsággal adakozik nékem. Boszorkány volnék, ehhez semmi kétség sem fér. Falubeliek szerint átkozott, gonosz, démonokkal háló boszorkány, kinek legjobb lenne tűzrakás tetején égni. Tán a sok boldogtalan, kin segítettem, esetleg meggyógyult szeretett rokonok, vagy hatalommal rendelkező urak, kik cipőm orrát is megnyalták volna, egyetlen legyintésemre. Talán ezek miatt terjedt el hatalmam romlottsága, talán sikertelenségek sorozata mi következményeként teremtődtek. Mert igen, ha egy szerelmet összekovácsoltam bájitalommal bizony, harmadik félnek megszakadt a szíve. Meghosszabbítva életet, el kellett venni érte egy másikat. Elvarázsolt pénzes férfiak eltartásom végett kellettek, s mert részben naivan reménykedtem, hogy idővel komolyan is szerethetnek. Miután nekem adták vagyonuk nagy részét, elküldtem mindet.
Végül, bájitalaimmal és mágiámmal segített idegenek kezdtek mutogatni reám, később őket követvén mindenki, ki faluban élt vagy tíz mérföldre arrébb a városban. Hírem terjedt, lassan többen tudtak rólam olyan sok érdekességet, miről álmomban sem hittem létezésüket.
Volt, egy nap. Meseszép, kristálytiszta nap, mely bár évek óta csupán kísért, mégis gyerek könyvbe illően szép emlék. Fiatalabbként pár tapasztalatlan évvel, szebb szemekkel és kecsesebb járással, mit nem rontott még meg sok emberi gyűlölet, szemet vetett rám egy városi, daliás férfi. Nem kiemelkedő személy, hisz nem nemesi származású vagy gazdag, se nem lovag, se nem hercegi család sarj. Szántóföld dolgozó sem volt, akként mutatkozott be nékem, ki vidékeket és világokat jár, kalandokban vesz részt s így szerzi meg, mi kell. Elbűvölt küllemével, izmos és magas testével, elvarázsoló tekintetével és erős, határozott megjelenésével. Kardja mindig oldalán csüngött, örök védelmezője jobbján. Öltözéke se nem rongyos, se nem koszos, mégis használt és néhol foltos, toldott, összevarrt kiegészített. Hosszú haját összefogta, de egyszer kiengedte. Nem láttam még mennyei lényt egészen eddig. Nagy kezeivel fogta meg ujjaimat, s közel húzva magához nem akartam mást, örökké mellkasába fúrni félő arcomat. Kezeibe adni életemet, rá bízni nehéz súlyaimat és kinyitni neki, sokat fájlalt, szenvedett szívemet.
Egy nap, megtettem.
Sok kedves szó, lélekkel táncoló pillanatok, miket fűtött az érthetetlen mély szenvedély és vakká tette boszorkány szemeimet. Sose, egyetlen lélek nem befolyásolt, de ő megtörte védőpajzsomat. Hatalmát gyakorolva bábozott szívemhez köthető, szerelemben úszó testemmel. Mondta, szeret. Mondta, számára én vagyok a legszebb, legcsodálatosabb, legelbűvölőbb leány ki e vidéken fellelhető. Csak engem akar, csakis én kellek nekije. Nincs még egy tökéletesebb hölgy, egyedül engem lát szeme, engem szeret szíve és engem akar érinteni keze. Ittam szavait, mint forró nyári záport a kiszáradt talaj. Vágytam őrá testtel, lélekkel. Akartam minden létező részemmel, s reszkettem, ha hozzám ért, mert gyönyör járta át csontjaim mentén egész lényemet. Csókja mézédesen csábított, égkék írisze megtörhetetlen hatalommal mámorba borított, majdan hónapok után úgy hittem, Ő az igazi. Ő az egyetlen, a szerelem, életem társa, lelkem társa. Eleinte szintígy szónokolt és simogatta orcámat, kezemet, reményemet. Szavaival azt állította, amit éreztem. Érzelmek harmóniája mi köztünk megszületett kapocs, törhetetlennek tűnt.
Terveztük a közös nagyházat, idővel útra keltem volna én is, miként ő. Együtt, kézen fogva felfedezni a világot, mi hatalmasabb volt képzeletemnél, gyönyörű ábrándnak fészkelte be magát elmémbe. Terveink szilárdan közelítettek, következő útjára engem is várt. Majd egy nap, hirtelen, akár a nem várt hurrikán, mi felcsap a parton és végig tombol közeli szigeteken, elhagyott. Egy reggel, midőn készülvén az útra pakoltam mit csak leltem, nem jött el. Vártam őt, hívtam őt, szívem sírva kérlelte istent, hadd láthassam még egyszer. Minden készen áll. Miként én is, hogy útra kelve új életet kezdhessek, új helyen letelepedhessek, s új sorsot írhassak.
Hiába vártam, többé nem jött el.
Ellenségként rám tekintő falusiak szóbeszédeit rosszindulatú gonoszságnak véltem. Naivitásom nem engedett hinnem. Azt állították, midőn megtudta Ő, ki is volnék, mily család köthető valós nevemhez s miket tettem, tovább állt. Még aznap este, elhagyta a falut és várost, messze maga mögött hagyva engem és átkom. Nem akart részese lenni szerencsétlenségemnek, nem akart boszorkány fattyat, mikén hálni sem óhajtott démoni szeretővel.
Sok mindent pletykáltak mocskos szájaikkal, mik rajtam múlva, rég lerohadva leesnének arcukról. Olyan szavakat miért használ isten teremtettje?
Mindegyis bár, hiszen lelkem összetörve elvesztette a reményt, mely életbe vetett hitként fűtött kegyetlen napjaimon. Szívemet elvitte eme hitegető utazó. Hazudott, úgy vélem becsapott. Értetlenül álltam az ismét üres kalyibám ajtajában, min már macska se járt, holt se zavart itten. Értetlenül néztem magam elé, s keserű méreg terítette el vénáim belsejét. Düh és harag, fortyogott bennem, akár üstömben forralt újabb adag szerelemvakság itala. Vagy netán halálig tartó vakság? Kit érdekel e már, engem biztos nem. Majd aki megissza, őt foglalkoztatja. Vagy akivel megitatja. Lelkemet nem érdekelte többé senki és semmi. Véglegesen kihalt bennem az élet lángja, együttérzés legkisebb cseppje. Együtt érzés? Szerelem? Szeretet? Ne tréfálj ilyen ostobaságokkal, ember! Nincsenek!
Leszállt az est, felkelt a Hold, félkövér alakjával némán figyelte lépteimet. Csillagos, tiszta égbolt terült el fejem felett, mit távol otthonomtól, távol az üresen kongó kalyibámtól kémleltem.
Elég!

tumblr_nxn3m9bs6u1qje95uo1_540.jpg

Erdőszélen hosszasan húzódott egy szakadék, mi éles vájatként ketté választotta nyugat erdőt kelettől, s mely két hatalmas ország határvonalát is jelentette. Messze innen, valahol a távolban híd kapaszkodott megküzdve a mélységgel, összekötve a két partot. Feküdtem fűcsomók tetején, hallgattam az erdő neszeit és hangjait. Új élet indult éjszaka, mit a nappali életek soha, meg nem ismerhetnek tán. Gyenge, kedves fuvallat simított végig arcomon, majd megérintette oldalt lehulló könnyeimet. Hideg lett, szinte csípősen fagyos az útja, mit megtett a könny, bőrömön. Felültem. Testem reszketett, mint frissen megbarnult falevél, hirtelen betört telet érezvén. Nehezen bár, de talpra álltam, majdan tettem két, három lépést előre. Letekintettem az előttem tátongó sötétségbe, mi határtalan, örök félelemmel ruházta fel szívemet. Hívott, szólított, akár faluban anya a gyermekét. Csalogatott s ígért szépet, jót. S bár nem akartam semmi mást, csak békét átkozott lelkemnek, boldogtalan varázserőmnek végre véget. Nem akartam szemernyivel sem sokkalta mást, mint nyugalmat. Csöndet. Mindennek véget.
Bármennyire fürkésztem a feketeséget, nem árult el többet.
Se nem hideg, se nem meleg, nem suttogott euforikus szavakat és nem bántott, isten káromló ocsmányságokkal. A feketeség nem dobott meg kővel, nem vette el összeszedett növényeimet és nem akadályozott meg abban, hogy aznap ehessek. Nem. Lábam előtt elterült feketeség békésen uralkodva feküdt, mint sötét színű lepedő az ágyon. Körülöttem vele egyező éjszaka, minek tetején csillagfények burjánoztak sorba, zavartan. Feltekintve a Hold, bölcsen tovább állt, kissé eltűnt a magas fenyő teteje mögött.
Sóhajtottam. Nehézsúly ugrott le vállamról, de helyére újabb jött.
Soha nem szabadulok már. Nincs más lehetőség. Se erőm, se szívem, se hitem, se reményem nincs a holnapért. Nincs semmi, mi segíthetne. Ő elhagyott, Ők megvetnek. Varázslatom és bájillataim csak ideiglenesek, de nem oldanak meg mindent. Amint elvész erejük s amint elmúlik a hatás, ismét fáj. Szenvedek. Kínlódok és gyötrelmek véreztetnek. Végül döntöttem, elhatározva magam nagy levegőt véve előre léptem, majd még és még, míg el nem tűnt talpam alól a talaj, s míg a koromfeketeség el nem fogadott magába.

Szólj hozzá!
2017. október 27. 17:03 - Cathreen Misery

Spooky Questions – Ijesztő Kérdések

Avagy Kihívás Halloween alkalmából

tumblr_oxtp3gobtj1uutnkko1_400.jpg

Kérdéseket és a kihívást az alábbi helyen találtam: Tumblr: (rosepotion post) Spooky Questions 
Valami érdekessel, számomra is hasznos, eddig még nem látott kihívással szerettem volna jönni és ösztökélni másokat is arra, hogy töltsétek ki! Nagyon kíváncsi lennék sokatok válaszára és véleményére. Természetesen nem kötelező, viszont ha más nem, így kalandossá és virtuálisan emlékezetessé tehetnénk a Halloweent csoportokon belül, vagy csak magunknak szórakozásból. A hónapban többször is elém kerültek az alábbi kérdések a fenn említett közösségi oldalon és mára úgy döntöttem: miért ne készítsük el mi is a magyar verziót? Igyekeztem a lehető legjobban lefordítani természetesen, ha akad hiba, félre fordítás vagy félre értelmezés (például a fogalom másként is értelmezhető és úgy, helyénvalóbb lenne) kérlek, szólj és javítom!
Kellemes Halloween-t kívánok mindenkinek és válaszokban gazdag, kihívásokat tekintve kellemes, érdekes és remek időtöltést! Remélem sok választ olvashatok majd. Ha így történne, kérlek, jelöld meg a nevem (Cathreen Misery) a közösségi oldalakon ahol lehetséges, hogy a felületek jelezzék ezt nekem és így, bárkinek a kitöltött kihívását elolvashassam! Nem népszerűsítés miatt, tényleg mérhetetlen kíváncsiságom érdekében kérem ezt, s mert, szeretnék így kicsit jobban megismerni embereket, nézeteket, látásmódokat. Köszönöm!

597e9175b734161f31d4cc23147e35a3.jpg

Következzék a kihívás

Ijesztő Kérdések
Halloween szörnyei ezúton feltették kérdéseiket. Van elég bátorságod megválaszolni őket?

1, Szellem: Találkoztál valaha médiummal? 
2, Boszorkány: Hiszel a mennyországban?
3, Fekete macska: Kedvenc városi legendád?
4, Denevérek: Babonás vagy?
5, Koporsó: Volt részed paranormális tevékenységben?
6, Üst: Mi volt a legfurcsább vagy legfélelmetesebb álmod életedben?
7, Varázsló: Hiszel a földönkívüli idegenekben?
8, Elbájolt: Melyik fikciós karaktertől félsz a legjobban?
9, Kísértés: Hiszel a megszállt, kísérteties tárgyakban?
10, Varázslatok: Hiszel a mágiában?
11, Temető: Hiszel bármilyen összeesküvés elméletben? Ha igen, melyikben?
12, Bájital: Kedvenc horror filmed?
13, Teljes Hold: Hiszel a reinkarnációban?
14, Vámpír: Féled a halált?
15, Tök: Hiszel a szellemekben?
16, Éjfél: Melyik horror filmet láttad legutóbb?
17, Csontváz: Mi a legnagyobb félelmed?
18, Kristály gömb: Mikor volt olyan, hogy lebuktál valamilyen eltitkolt dologban?
19, Mágia: Volt egyszer is halál közeli élményed?
20, Holló: Kedvenc tündérmeséd?
21, Szellemtábla: Használtál már szellemtáblát?
22, Hegyes fogak: Kedvenc versed?

 

tumblr_onlkzothps1tucr61o1_540.jpgKövetkezzenek a válaszaim.
1, Kísértet: Még sose láttam médiumot, de egyszer szeretnék csak azért, hogy elmondhassam: eme ember típussal is sikerült szóba elegyednem és élőben látni. Bármennyire is szkeptikus vagyok a témával kapcsolatban, akadnak kérdéseim és kíváncsi lennék dolgokra. 

2, Boszorkány: Maga a mennyország létezésében nem hiszek, mert ha létezett is, már biztos jó ideje üresen kong és emiatt bezárták a helyet. Most valljuk be, mennyi főt számlálhatnak ott? :D Inkább a túlvilágban hiszek és abban, hogy lesz folytatása az életnek még akkor is, ha a test képtelen folytatni az utat.

3, Fekete Macska: Városi legendákat sajnos nem ismerek. Nemrég viszont tudomásomra jutott egy remek Kaposvári legenda, amit megosztanék veletek.
A történet szerint Kaposváron még a 2000-es években, több ruházati üzletben vásárlók tűntek el. Naiv és nézelődni akaró vásárlók, ha találtak olyan ruhát, amit szívesen felpróbáltak volna, fogták magukat és bementek a próbafülkébe aztán felszívódtak. Egyes történetek szerint elég volt bemenni az üzletbe és távozni már nem látták. Én olyanról hallottam, hogy kínai ruha üzletek próbafülkéi padlójába csapóajtó volt beépítve és voltak emberek, akik alatt ez kinyílt. Akit így elkaptak, szerveit eladták a feketepiacon. Emiatt akadtak kínai boltok, amiknek megcsappant a bevétele. Sőt amit nekem meséltek azt kibővítették azzal, hogy úgy bukott le az egyik bolt, miszerint a férfi az autójánál kinn várta szerelmét, aki bement venni valamit. Már zárt a bolt, mikor a férfi odament és kérdőre vonta őket, hogy hol a szerelme, hiszen látta bemenni és még nem jött ki onnan. Kihívta a rendőrséget mivel az üzletben dolgozók azt állították nem látták a nőt és benn biztos nincs, majd fény derült az egyik öltöző padlójába épített ajtóra és alatta ott feküdt a nő. – Nem tudom menyiben igaz vagy sem, de már maga az abszurditása megfogott és megtetszett.

4, Denevérek: Ma már egyáltalán nem vagyok babonás, csupán viccből szoktam mondani 1-2 ismertebb tévhitet, mint a létra alatt átmenni vagy zárt helyen esernyőt kinyitni balszerencsét hoz. Egy időben, még középiskolás koromban nagyon hittem benne és olyan szintre fokozódott, hogy a járdán már automatikusan kikerültem a repedéseket az az, igyekeztem nem rájuk lépni. Illetve egyszer nyitott esernyőkkel kergettek az iskola folyosóján, hogy álljak alá. Természetesen nem akartam, rettegtem a balszerencsétől. Fekete macska láttán megfordultam és más útvonalon jutottam el oda ahova akartam. Mondjuk, a mai napig különlegesnek tartom a fekete színű állatokat, de semmi rossz óment nem társítok hozzájuk.

5, Koporsó: Még tinédzser koromban, 15-16 évesen azt tapasztaltam, hogy gyakran esténként épp, mikor kezdtem volna elaludni, valami vagy valaki kopogott az olvasó lámpám tetején, ami közvetlenül a mellettem lévő íróasztalomon volt. Eleinte igyekeztem nem oda figyelni, de ekkor mindig erősödött a hang és bármi vagy bárki is csinálta, rettenetesen kitartó és makacs lehetett! :D Végül igyekeztem minél kevesebbet aludni a szobámban, mert az lett a ház legrémisztőbb helye az összes szoba közül. Leginkább akkor kezdtem erősebben kerülni a saját kis birodalmamat, mikor valamiért úgy véltem, hogy három férfi szelleme tartózkodik ott. Erről nem tudtam sokáig nyíltan beszélni, de ma már nyilvánosan fel merem vállalni, mivel… szerintem tudom, hogy valójában mi lehetett. Bárhogy is, az az időszak félelmetes volt, ritkán hátborzongató. Talán egyszer, remek történet alapanyag lehet. :D

tumblr_ns036z0aj61th3yzyo1_400.jpg6, Üst: Évekig, ha nem évtizedekig kínzott egy rémálom melynek a lényege egy és ugyan az: akadt egy ismeretlen, arctalan férfi, akiről valamiért tudtam, hogy ártani akar és folyton keresett, kutatott, engem akart megtalálni aztán elkapni. Gyerekként úgy álmodtam róla, hogy bújócskázok és ő a hunyó. Aztán ahogy egyre idősebb lettem ezek a bújócskák átmentek félelmetes, izzasztó, futással teli rémálmokká, ahol folyamatosan igyekeztem elbújni vagy elmenekülni előle. Egyszer, kétszer mintha fordult volna a kocka és én kerestem őt, de az igen ritka éjszakák egyike volt. A most eltelt három év alatt értem el egy olyan lelki állapotot, ami miatt nem köszön vissza ez a sorozatos rémálom, de mióta az eszemet tudom, kísértett akár egy árnyék.

7, Varázsló: Szerintem léteznek földönkívüliek, de hogy pontosabb legyek abban hiszek, hogy biztos akad más bolygó is, amin akad élet és evolúció, ahol valamilyen formában (akár teljesen ellentétesen a miénkhez képest), de élnek és nem vagyunk egyedül ebben a hatalmas univerzumban. Az, hogy a másik faj fejlettebb e vagy sem hozzánk képest, már részletkérdés.

8, Elbájolt: Jelenleg a Harry Potter féle dementorok rémisztenek meg a legjobban, annál félelmetesebb kitalált lény talán Freddy Krueger lehetett anno, tinédzserként. 14 évesen láttam az első filmemet Freddy-től, nem az első részét, valamelyiket a sok közül mégis, komoly hatással volt rám: A tudat, hogy a lehető legsebezhetőbb, már amúgy sem nyugodt és békés álmomban találjon meg, ahol nincs menekvés… addig sose tapasztalt, mély félelemmel töltött el. Majd jöttek a dementorok még a harmadik kötetben és jelenleg is, ők tartják nálam az első helyet.

9, Kísértés: Régen hittem abban, hogy tárgyakat is megszállhatnak szellemek vagy elátkozott, ami miatt tulajdonosa életére tőr. Ma már egyáltalán nem hiszek az ilyesmiben és igazság szerint az sem zavarna, ha megtudnám: az újonnan vett házban gyilkosság történt. Szerintem egy tárgy akkor lesz gonosz és ártalmas, ha maga a használója tulajdonít neki ilyen jellemeket és használja rosszul.

10, Varázslatok: Valamilyen szinten igen, bár megvallom azért, mert szerintem nagyon szép. Számtalan film és könyv dolgozta már fel a mágia fogalmát a varázslatok jelenlétét. Mind olyan látvánnyal és hihetetlen képességgel rendelkező, örök és felülmúlhatatlan hatalommal rendelkező, csodás dolognak képzelte el, ami szerintem hiányzik az emberek életéből. Jobban mondva, benne van az emberek hitében, reményeiben és álmaiban, mégis… ha olyan embereknek lenne hozzá képessége, szebb és jobb lehetne a világ mágiával. Szeretek róla fantáziálni és épp emiatt szeretem a fantasy műfajt is. Mégis, a valóságban szerintem nem létezik, és ha valaha volt is rég eltűnt, kihalt az emberek életéből.

11, Temető: Egy időben hittem mindenben, amit elém tártak, bármilyen teóriáról volt szó. Szerencsére ma már nem hiszek semmiféle összeesküvés elméletben. Akadnak negatív véleményeim az egész társadalmat, az emberi fajt illetően, de ki kivel szövetkezik és így, hogyan használja ki a másikat, nem. Semmi ördögit nem látok bele a Szabadkőművesek csoportjába vagy nem vélem valósnak Dan Brown regényeit bármennyire is jók. Mint elmélet, mint fikció, zseniális gondolatok és néha, elmorfondírozok azon, mi lenne ha. Viszont szerintem nem kell belelátni semmi furfangosságot, fekete mágiát vagy bábjátékost semmibe, csak mert a mi helyzetünk, életünk, sorsunk, nem jobb, mint másnak. Például a kedvencem, hogy a gazdagok és politikusok milyen praktikákat vettek be azért, hogy ott legyenek ahol. Könyörgöm, egyetlen egy dolgot használnak fel, s ahhoz nem kell semmi összeesküvés elmélethez érteni. Mégpedig nem mást, mint az emberi butaságot és ostobaságot avagy, hogy akadnak hülyék. Néha félelmet. Ennyi. Akinek van esze ezeket kihasználni, nyert ügye van.

12, Bájital: O, nagyon sok kedvenc horror filmem van, de ha mindenképp mondani kellene egyet, akkor a Bárányok Hallgatnak alkotást mondanám. Hiszen egyszerre intelligens egy film, remek karakterekkel és mégis rettenetesen morbid a kannibalizmusával, no meg véres is.

tumblr_odrby9kv3j1u9g8hvo1_540.jpg13, Teljes Hold: Nem, egyáltalán nem hiszek a reinkarnációban, máskülönben kéne lennie értelemnek is azon kívül, hogy újra és újra, és újra aztán megint leszületik egy lélek. Akadnak ördögi körforgások az életben tény, de ha ez létezik, akkor, aki kitalálta egyszerre volt szadista pszichopata és zseni.

14, Vámpír: Nem félek a haláltól és az elmúlástól. Sokkal jobban rettegek attól, hogy esetleg testbe zárva kellene élnem, vagy létezésemről sem tudok, mert demenicás lettem esetleg fogyatékos. Bármelyik verziót félem és inkább a halál, sem mint tehetetlenül vagy tudatlanul leélni a fennmaradt időt.

15, Tök: Valamilyen szinten igen. Mindig is érdekelt, vajon tényleg ragadnak e lelkek a Földön haláluk után és bolyonganak e sorsukat be nem végzett kárhozottak közöttünk? Szeretem a kísértetes és szellemekről szóló filmeket, könyveket és történeteket. Idáig nem szívesen ismertem volna el, mivel régi tapasztalataim szerint az emberek elmebetegnek vagy őrültnek tekintették azt, aki vonzódott a kísértetekhez és hozzájuk köthető témákhoz (vagy bármihez, ami furcsa, nem normális, nem hétköznapibb), így igyekeztem elhatárolódni ettől is, ahogy sok mindentől. Ma már viszont lassan kezdek rájönni, hogy valójában mindig is érdekeltek a szellemek, kísértetek és valamilyen szinten hiszek bennük. Hiszen ha nem léteznek, nincs élet a halál után se, nemde?

16, Éjfél: Sajnos rég néztem jó horrort vagy csak horror filmet. Akadt kettő, amit bár megnéztem, egyáltalán nem voltak jók, így meg sem jegyeztem a nevüket csak 1-2 jelenetet, hogy azok alapján azonosítani tudjam: nem éri megnézni még egyszer! Ami viszont nagyon jó volt, tetszett és ajánlanám is figyelembe azt még Májusban láttam (tudom, nagyon el vagyok maradva és most, Halloweenkor sem pótoltam a lemaradást) az nem más, mint: Széttörve (Split) 2017-es film.

17, Csontváz: O, sokféle fóbiám létezik, illetve undorodom is még több dologtól, de szerintem leginkább a pók az, ami képes csak a puszta jelenlétével rettegésben tartani. Nagy pókfóbiám van és bár próbáltam leküzdeni, még nem sikerült.

18, Kristály gömb: Még régen gyerekként, mikor a bernáthegyi nőstény kutyánknak kiskutyái lettek egy másik bernáthegyitől, szóval elméletben 100%ban bernáthegyi szőrgolyók voltak, meg lett mondva, hogy nem szabad őket túl sokat fogdosni és emelgetni, mert átveszik az illatot és valami foltos betegséget kaphatnak el (nem emlékszem mi volt az). Illatnál félő, hogy az anya emiatt magára hagyja a kölyköt, a betegség meg… nem hasznos egyetlen újszülöttnek sem. De mit mondjak, képtelen voltam uralkodni magamon és hazudtam abban miért megyek ki a kertbe, aztán azonnal kiskutyáztam. Öt kis pöttyös szőrgomolyag, akik hihetetlenül aranyosak és kíváncsiak voltak, természetesen letenni sem akartam őket, nem hogy kerülni! Közöttük aludtam volna legszívesebben. De a szomszéd hölgy meglátta, ahogy fogdosom, ölelgetem és foglalkozok velük, amit elmondott anyának és ő leszidott. Másik lebukásom az volt szintén gyerekként (szintén eme szomszéd nő miatt), mikor a ház áramellátásáért felelős dobozán belül egy apró T betűt nyomkodtam. Kiderült ugyanis, hogy az a T betű az egész ház áram ellátásának ki-be kapcsolásáért felelős az az, minden megnyomással ki majd be kapcsoltam.

19, Mágia: Igen. De nem akarom részletezni (erről nem tudok nyíltan beszélni).

20, Holló: Gyerekkoromban szerencsére, nekem sokat meséltek esténként és azóta is, változatlanul szeretem a meséket, legjobbak akkor, ha keverik a felnőtt kor kegyetlenségével és komorságával. Jelenleg kedvenc mesém, jobban mondva tündérmesék az eredeti Grimm testvérek által írt történetek. S nem a Disney szerint szépített, másított verziók. Azokban is megvan a maguk bája és hatása, de az eredetiek! Fantasztikusak!

21, Szellemtábla: Sajnos még nem, pedig szeretném kipróbálni, és ha saját nem is lehet, de használni akarnám egyszer. Viszont még felső általánosban egyszer részt vettem egy szellemidézésben. Nem volt nagy szám, de sikoltozva hagyta el mindenki a helyszínt, melynek a lánymosdó lett kiválasztva közvetlenül a tanári mellett. Mondanom sem kell, utána kötelezően hetekig járni kellett hittan órára, ahol elmagyarázták és igyekezték belénk verni, mennyire és miért nem jó a szellemidézés. Pedig szerintem, még profik se voltunk csak körbe ült gyerekek, akik mondogattak valami szöveget, aztán zárlat miatt a villany lekapcsolódott és valójában nem történt semmi paranormális vagy ijesztő, mégis majd b_szart mindenki (igen, én is). :D

22, Hegyes Fogak: A nevekre kattintva el tudod olvasni.
George Byron – Harminchatodik Születésnapomon
Percy Shelley – Wordsworthhöz
Akad sok más kedvenc versem leginkább George Byron-tól, de szerintem jelenleg őket emelném ki.

dsc05683.JPG

(Végére szerettem volna megosztani ez évi szerzeményemet. Pohár és tál, keményebb műanyagból, bár nem a legjobb minőség mégis, nem bántam meg.)

Ennyi lenne. Várom a ti kitöltéseteket is, válaszaitokat és új ismereteket, amiket megtudhatok! Kezdődjék hát egy kis móka, ha már csokoládét nem adhatok senkinek.
Üdvözlettel, Cathreen Misery
Ui.: Ha nem tudná valaki megírni a válaszokat November előtt, nem baj, szerintem a kihívás kitöltése még a következő hónapban is lehet aktuális!

Szólj hozzá!
2017. október 26. 10:29 - Cathreen Misery

Edzés Inspiráció

Avagy videók edzés programokról, hozzá illő zenei ajánló és gondolatszösszenet.

06a3bcd804e46868f6a3336173a5c053.jpgEgy év és öt hónapja már annak, hogy komolyabban elkezdtem foglalkozni az edzéssel, mint sportolási alternatíva, s mint életforma. Ma már bátran ki merem jelenteni, hogy nem csak egy hobbi, hanem életmód is számomra, amiről nem akarok lemondani, soha. Eszembe ötlött, hogy mi lenne, ha megmutatnám milyen edzés terveket végzek manapság, mik a kedvenceim és milyen zenét lehet közben hallgatni. Mert igen, megfogant bennem már jó ideje a gondolat, miszerint rock zenét nem csak hallgatni lehet, hanem remek dalok akadnak gyakorlatok ritmusos elvégzéséhez is.
Az inspiráció fogalmat azért tettem a címbe, mert remélem, ha eddig még egyetlen bejegyzésemmel sem, akkor majd most elindíthatok másokat eme úton. Illetve, ha akad olyan ki ösztökélésemre már elindult, szeretnék biztatást és kitartást adni s így, további inspirációt a küzdelem folytatásához. Talán, ha felfedem, miként érzem magam most, hol tartok és látható, mennyire megtölt energiával, kitartással és milyen gondolatformáló életmód is ez egyben, hátha láthatsz kedves olvasó, még több okot a folytatásra. Mivel meg kell hagyni: Mikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után ott tartok, ahol most vagyok. Felülmúlta az elvárásaimat és bőven túlszárnyaltam magam ahhoz képest, mint amennyire le akartam küzdeni az akadályaimat, gátlásaimat.
Mikor olyanokat olvastam, hogy akár függővé tehet vagy akadnak emberek, akik megszállottak vagy idővel benne dolgoztak, mert életük részévé vált a sport valamilyen formája, hihetetlen történeteknek gondoltam. Eleinte csupán arra fókuszáltam, hogy minden nap megszerezzem az erőt, ami rávesz arra, hogy felkeljek és egy videót végig csináljak még akkor is, ha nem megy minden pontosan ugyan úgy, mint az ott látható hölgynek. Meg is jegyezném, hogy senki sem mesteri fokozaton kezdi, a videók edzői is valahol, valamikor elkezdték és akkor, még ők is suták, bénák, ügyetlenek voltak. Ha elkezded, de eleinte nem megy úgy, ahogy neki, ne csüggedj! Már az nagy lépés, ha belevágtál és nem mentél el váll rántva a dolog mellett, hogy neked úgyse megy és jó vagy így, ahogy vagy. Mindenkinek más ok ad löketet, ami neked megfelel, azt használd fel a további küzdelmek során!
Számomra eleinte igenis az számított, hogy lejjebb adjak a kilogrammokból és a mérleg kevesebbet mutasson. Ma már viszont, más célokat tűztem ki magam elé, de a leghosszabb álmom, ami mindig ott motoszkált a fejemben mióta komolyabban elkezdtem az az: minél idősebb leszek, annál fittebb és energiával telibb szeretnék lenni. Biztos ismeritek azt a rajzot vagy képet, ahol az időseket úgy ábrázolják, hogy van idejük és pénzük, de energiájuk nincs. Nos, ezt ki akarom küszöbölni még most és megalapozni az irigykedő tekinteteket, amit egy 40-50 éves fitnesz hölgy kaphat!
Bármi is inspiráljon, ragadd meg, és ne engedd el!

tumblr_msanc80d1r1rxpomso1_500.jpgAz alábbi videók kardió edzésterveket foglalnak magukba, illetve HIIT az az High intensity interval training (magas intenzitású intervallumú tréning). Az összeállítást úgy szoktam hívni magamban, hogy ugráló edzés. A lényege a magas pulzusszám elérése és így sok kalória elégetése, mialatt annyira izzad az ember, mintha beállna egy vízesés alá. Épp ezért, akinek szív és/vagy ízületi gondjai vannak, egészségügyileg nem szabad megerőltetnie magát, semmiképp se csinálja az alábbi videókat! Nagyon megszerettem a kardiót s már az elején is szimpatikus edzésformának tűnt, mely lényege a folyamatos, ritmusos, kevert edzéstípusok, ahol nem a testépítés a konkrét cél, hanem a zsírraktárak felszámolása. Végérvényesen hasonló egy futáshoz, mivel a szervezett hasonlóan felpörög, csupán a kardiót lehet kombinálni többféleképp (például kickbox, joga, saját testsúlyos edzésekkel). Nem ajánlott állandóan csak ezt az edzésformát végezni, mivel szerintem egyáltalán nem árt, ha az ember az izomvázát is megnöveli egy picit (fizikai erőnlétünk sokkalta biztosabb és minőségibb lesz tőle), viszont hetente legalább 3 alkalommal biztos csinálok, ha nem kombinálom az edzés idejét az alábbi rendszerrel: egyik fele izomerősítő a másik fele kardió.
Az alábbi videókat 60 perces edzésterv keretein belül (ezt a számot nem lépem túl, nem merem mert tartok attól, hogy túlterhelem magam), ma már sorban meg tudom csinálni, köztük 2 perces pihenővel (amikor iszom, megtörlöm magam és levegőt veszek), illetve nem okoz gondot végig kitartani épp úgy, mint a hölgyeknek. Természetesen külön is csinálhatóak és egyáltalán nem kötelező kizárólag a listán lévőket elvégzeni és sorba. Inkább azt mondanám, ezek a kedvenceim ebben a hónapban. Illetve ha ezt akár fél évvel ezelőtt teszik elém, hogy „tessék, csináld végig” biztos nem sikerült volna. Ami nem baj, hiszen az ember fejlődik és gyakorlással, próbálkozásokkal egyre jobb lesz! Kiemelném megint, hogy egy év és öt hónap után tudom végig csinálni és bár elfáradok a végére, annyira megtölt adrenalinnal és energiával (illetve sok boldogság hormon is felszabadul) amiről képtelen vagyok nem boldog lenni. De ehhez is, küzdeni kellett és még mindig jelent kihívást. Megvallom, enélkül nem tartaná fenn az érdeklődésemet. Mára a fitnesz elérte, hogy akarjak nehézségeket, amiket le kell küzdeni, máskülönben… nem érezném, hogy élek és van miért élni.

Következzen pár videó, amiket ajánlani tudok nektek is. Annyit hozzá tennék, hogy aki kezdő, ne akarja végig csinálni mindet, inkább ossza be egy-egy napra, egyet. Önmagukban és együtt is, remek edzéstervek. Aztán remélem, idővel nekem is lesznek saját fitnesz edzés terveim. Bátran ajánlom őket, bár erről írtam régebben is. Toneitup videók között akad többféle, így bárki megtalálhatja a neki tetszőt. Danielle nehezebb fokozat, őt fél év vagy 8-9 hónap rendszeres edzés után ajánlanám kipróbálásnak.
A videók alatt zenei összeállítást is készítettem nektek, amik szerintem ideálisak lehetnek edzéshez. Illetve még az alatt a jelenlegi állapotomat szeretném megosztani azt, ahol épp tartok testileg.
Köszönöm a figyelmet és remélem, hasznos bejegyzéssel szolgáltam!

Edzés terv videók, Kardió témában:

Kedvenc Tone it up videóim a hónapban: 

Ehhez köthető Valentine's Day témájú videóikat mind nagyon szeretem. Hangulatosak és télre remek zárt térben végezendő videókat foglal magában. Érdekes, hogy nyáron a tenger parton lévő videóikat jobban preferáltam.

 Társával, a Total Body Tone Up -al remek kombináció lehet, de önmagában is komoly pulzus kiakasztó, kihívást jelentő edzésterv. Gyakran veszem elő őket, mivel az állóképességben és egyensúly érzékben komoly javulást képes elérni, rövid időn belül. 

Az egyik kedvenc hasizom erősítő videóm tőlük. Akad más is, de ez kiemelkedően szeretem és mióta eljött az Ősz, azóta ezt végzem el szinte minden edzés program végén. Nem mindig sikerül végig csinálni, de remélem idővel igen. 

Danielle Peazer-féle igen intenzív, ugrálós kardió videói következnek: 

Hosszú, 25 percen keresztül tartó, nehéz videó ami nem csak rendesen, nagyon alaposan megizzaszt, de izomjavító is egyben. Az az erősíti az izmokat valamelyest. Tavaly télen próbálkoztam vele párszor, de sose tudtam végig csinálni. Ma már igen, bár még kifullaszt, szóval nem vagyok olyan szinten még(!), mint ő. 

Rövid, de nagyon izzasztó, részben ugrálós videó ami hamar kedvencemmé vált. Egyszerű, könnyen megcsinálható, mégis fárasztó mozdulatok. Ha elsőre nem sikerülne, ne csüggedj! Amíg meg nem jegyeztem mi mi után következik, addig egyszer sem tudtam tisztességesen és becsületesen végig csinálni. Ma már csukott szemmel is menne. 

Végezetül a másik kedvencem. Új évi fittséget ígér és ehhez méltóan szintén rendesen megizzaszt, ugráltat és magas pulzusszámot produkál. Szeptember első hete óta előveszem hetente legalább egyszer, ha nem kétszer, mivel előre bemelegítek vele a Karácsonyi nagy evésekre. Szerintem decemberben kiemelkedő kedvencemmé válik majd. 

Most, hogy megmutattam idei kedvenceimet (tavaly is próbáltam őket, csak kevesebb sikerrel), következzen pár zeneszám amik remek hangulatot adhatnak az edzésekhez, ha esetleg nem tetszene az amit a hölgyek a videó alá betettek. Mert hát, a fentiek is rendelkeznek saját zenével, viszont nem mindenki szeretheti az ilyesmit. Illetve ügyebár, mind angol videó, így aki nem érti mit mondanak, még inkább jobban számíthat az, milyen dal szól alatta. O, az angol nyelvvel kapcsolatban: sok fogalmat és kifejezést megtanultam azzal, hogy hallgattam őket újra és újra. Mivel idővel rájöttem mit mire mondanak, utána néztem mit jelenthet és így bővült az angol szókincsem. - Mellékhatás és még egy pozitívum az otthoni, videó edzés mellett. 

Rock zenék az Edzéshez

 

 

Igazság szerint rengeteg remek zene létezik amiket fel lehet használni edzéshez, kocogáshoz, bármilyen sport tevékenységhez. Szerintem jó, ha az ember ezzel is növeli a kedvét és megnöveli annak az esélyét, hogy ma, holnap, holnapután is neki áll edzeni, sportolni. Kedvenc zenéink hallgatása közben még inkább képes imponálni és motiválni, löketet adni a folytatáshoz. Tavaly nyáron például, 1-2 hónap után azért mentem edzeni az udvarra, hogy közben bömböltethessem kedvenc zenéimet és élvezhessem őket. Akkoriban egész albumokat hallgattam végig és nagyon jóm érzés volt ritmusukra csinálni. 
Míg sajnos az edző termekben nem feltétlenül mondhatod meg az edzőnek, mit hallgasson, addig magadnak otthon olyan zenét teszel be amilyet csak akarsz és úgy hallgatod ahogy akarod! Ez is, nagy előnye az otthoni edzésnek, mint ahogy sok más tekintetben is. - Ha egyszer edző leszek, biztos nem tántorodok el kedvenceimtől és ők fognak szólni mialatt izzasztom a jó népet. 

S akkor ha nem gond, a végére pár kép jelenlegi helyzetemről: (Edzés után készültek, azért ennyire csapzott a hajam és fáradt a tekintetem)

dsc05710.JPG

dsc05712.JPG

dsc05713.JPG

Címkék: én fitnesz
Szólj hozzá!