Bolond Szerelem
2015. május 27. írta: Cathreen Misery

Bolond Szerelem

Felhatalmaz, megőrjít és csapdába ejt.

Bolond Szerelem 

írta: Cathreen M. 


1402309509819.jpgTöbb éve már, hogy nem láttam a középiskolai barátnőmet, Dyana-t. Talán az utolsó együtt töltött napjaink, az érettségi utáni nyáron történt. Mikor még azzal voltunk elfoglalva, hogy az utolsó fiatal és tinédzserkori életünket lezárjuk, de éljünk. Tudtuk, hogy mindketten egy - egy komolyabb egyetemre fogunk járni, amely az ország két végletén található és kivitelezhetetlen volt a találkozás. Aztán mindketten abban a városban maradtunk, ahol az egyetemet elvégeztük, így az élet eléggé messze sodort minket. Új ismerősök, új környezet, új lakás, munka, barátok és minden más, ami közbe szólhatott abba, hogy találkozzunk. Persze az interneten és a közösségi oldalaknak köszönhetően tartottuk a kapcsolatot, napi rendszerességgel írtunk egymásnak. Illetve volt egy állandó témánk, amit néha felhozott, és mint barátnő, próbáltam benne segíteni.
- Szép az új frizurád, fodrásznál voltál? – Kezdte Dyana a szokásos napi beszélgetést. Ha tehettem a telefonomról írtam neki.
- Igen, egy hete voltam fodrásznál és gondoltam nem árt, ha újítok. Szerinted jó színt választottam?
- A barna mindig is a te színed volt, Amy.
- Köszönöm. Na de mesélj, mi van veled? Milyen az új munkahely?
- Szuper! Nagyon szeretek itt dolgozni, mint orvos segéd, most úgy érzem, megbecsülnek és nem egy szexista tárgy vagyok. De van egy ennél sokkal jobb hírem! Kíváncsi vagy rá?
- Már, hogy ne volnék! Mond el, azonnal!
- Képzeld, úgy néz ki megismertem egy férfit és… nos… úgy tűnik, kedvel.
- Úgy tűnik? Vagy a tudtodra is adta?
- Nos, inkább nekem tűnik úgy, nagyon kedves, aranyos, figyelmes….
- Dyana, ügye tudod, hogy ésszel kell felmérned a helyzetet? Nem szabad minden kedves emberbe szerelmesnek lenned….
- Képes vagyok dönteni, Amy! Nem vagyok gyerek! Mennem kell. Vár a munka. Majd este beszélünk. – S ezzel Dyana egész napra semlegessé tette magát. Hiába írtam neki, hogy ne értse félre, én csak aggódok érte, nem reagált. Tudtam, hogy ez nem is fog változni. Dyana elég makacs volt ahhoz, hogy ha megbántották, akár egész nap ne szólaljon az emberhez. Sőt, egyik volt közös osztálytársnőnkkel nem is beszél a mai napig, mióta megbántotta őt. Bár azt jogosnak gondolom, én sem lennék boldog, ha azért mert duci vagyok, egy egész osztály előtt úgy neveznének, hogy „malacka, gyere ide, kicsi malackám”. Ebben az esetben lehet én is kitartó lennék. Viszont elég kényelmetlen helyzet volt, mikor az osztálytalálkozón Dyana nem volt hajlandó beszélni vele és bármit tett, levegőnek nézte. Végül én mondtam meg neki, hogy haragszik rá és Dyana ezt bizonytalan ideig képes fenntartani. Szóval Dyana ha akar, valamit eléri. Én kivétel voltam, velem még mindezek után is szóba állt. Ugyanis az óta lettünk jó barátok, mikor megvédtem nem is egyszer a gúnyolódó diáktársak ellen és kiálltam mellette. Velem kivételez, bárhogy megbántom, mint ahogy most is, később esélyt ad arra, hogy beszéljünk és tőlem már kért bocsánatot. Szerintem ez igen nagydolog, főleg egy ennyire makacs embertől. Illetve úgy viszonozza a barátságot, hogy tényleg segít, ahol csak tud. Munkát keresünk együtt, felkeresi a felnőtt korban megszerzett ismerősöket, képes volt pénzt utalni, mert hirtelen megszorultam. Persze amint volt munkám vissza is adtam neki, illetve neki köszönhetően ismertem meg a párom, akivel két éve boldogan együtt élünk. Hiába vagyunk Dyana-al az ország két különböző pontján, ez a srác az ő ismerősének az ismerőse volt, aki helyi lakos, mióta megszületett és segített a munkaszerzésben. Protekció volt a számomra az országos médiában. Igen, műsorvezető vagyok, egy fiatal hírbemondó, akinek politikai ambiciózusai vannak.  
És mióta boldog párkapcsolatban élek, nekem néha úgy tűnt Dyana irigy. Jobban mondva bárkire, akinek boldog párkapcsolata van. Tudni illik Dyana annak ellenére, hogy makacs és elér bármit, amit akar, a szerelemben Fortuna elpártolt mellőle. Nagyon nehezen viseli az elutasítást, de rettentően naiv, ha férfiakról van szó. Képes bárkit megszeretni, aki kedves hozzá és egy kedves szóval levehető a lábáról, még alkohol sem kell ahhoz, hogy ágyba lehessen csalogatni. Mióta az egyetemet elvégeztük, szerintem tíz férfi át ment rajta. Csúnya kifejezés, de sokan úgy dugták meg, hogy ő azt hitte szeretik őt. Egy két fiú eljátszotta pár hétig, hogy szereti és egy pár, de hamar ráuntak és egy egyszerű SMS vagy közösségi oldalon megírták neki: Ennek ennyi, vége. Mindegyik férfi után Dyana szenvedett, nem értette, hogy miért nincs olyan férfi, aki nem csak a szexet akarja, hanem a szeretetet is. Hisz ő megadná. És én most is ezért szóltam rá. Nem akarom, hogy újra csalódnia kelljen. Lassan egy éve, hogy nem volt férfi, aki összetapossa a nagyon is érzékeny lelkét és napokig a sötét szobába taszítsa őt. Aggódtam érte, még ilyen távolról is.
Majd eljött az este. A párom most késő estig dolgozik és mindent elvégeztem, amit kellett. Kitakarítottam, mostam ruhát, illetve páromat várja a vasalás és holnap a porszívózás, így lett időm Skypeolni a barátnőmmel. Dyana azonnal hívott, ahogy felléptem. Bekapcsoltuk a video felvételt is, hogy lássuk egymást. Dyana egy szép nő volt. Ovális arca, egyenes orr, kék szemek és festett, mellig érő szőke haj, ami most oldalra lófarokba volt fogva. Szájfény fénylett a szájáról, ahogy a laptop vakuja megcsillant rajta.
- Szia Dyana. – Köszöntem rá. Rám nézett és én mosolyogtam, amit viszonzott. Tudtam, hogy nem képes rám sokáig haragudni. – Nagyon mérges vagy azért, amit ma mondtam neked? – Kérdeztem.
- Nem vagyok. Tudod jól Amy, hogy nem lehet rád sokáig haragudni. Illetve, tudom miért kérdezted.
- Igen?
- Igen. Látom, most örülsz magadnak és persze én sem akarom, hogy igazad legyen.
- Mégis miben? – Játszottam a tudatlant. Azt akartam, hogy ő maga ismerje el. Igenis szerettem, ha szembe néz a hibáival. Én már bekészítettem magamnak egy jó forró teát, mivel elég hideg tél köszöntött ránk és ilyenkor ez nagyon jól esett. Hangosan szürcsöltem.
- Oh, tudod te azt jól, Amy. Természetesen abban, hogy nehogy megbántsanak megint. – Dyana itt oldalra bólintotta a fejét és egy tanárt próbált játszani, aki okít. Jót mosolyogtam rajta.
- Így van. Na de mesélj! Ettől még kíváncsi vagyok arra a valakire. – Közelebb hajoltam a saját laptopomhoz és Dyana láthatóan zavarba jött.
- Nos, tudod, ő egy régi ismerős, aki komoly helyen dolgozik. De nem is ez a fontos! Nagyon kedves, megértő és mindenben szívesen válaszol, segít, nem néz butának és nagyon szimpatikus is.
- Értem, örülök, ha tényleg ilyen. Viszont amíg nem biztos, hogy viszont szeret, nem kéne nagyon beleélned magad.
- Igen, tudom. Sajnos elérhetetlen.
- Hát ezt, hogy érted?
- Úgy hogy messze lakik és félek egy ilyen távkapcsolattól.
- Nos, nem minden távkapcsolat van halálra ítélve, de én nem vállalnék egy ilyet.
- Igen, gondoltam. De neked amúgy sem kell, hisz ott van…. Daniel.
- Igen, ő itt van nekem.
- Tényleg ő hol van?
- Nos, ma késni fog, elhúzódott a munkája. De hamarosan itthon kell lennie.
- Értem. – Dyana elgondolkodóan nézegette a műkörmeit, amik szintén visszacsillogtak a homályos fényben. Úgy tűnt nagyon gondolkodóba esett.
- Mi a baj Dyana? – Felnézett rám és elsőre azt hittem elsírja magát majd váratlanul egy mosolyt erőltetet az arcára és megrázta a fejét. – Nincs semmi baj, csak fáradt vagyok. Szerintem megyek és alszok.
- Ilyen korán?
- Igen, ma valahogy olyan punnyadt vagyok.
- Értem, jó éjt.
- Jó éjt neked is. – Dyana kikapcsolta a programot és értetlen voltam. Máskor olyan sokáig beszélgettünk. Néha órákon át, olyankor Daniel is becsatlakozott, egy két vicces megjegyzéssel és nevettünk. Valahogy minden csalódása után sikerült vigasztalnom, sőt, a szingli napjain is mindig adtam kedvet neki az életre és arra, hogy inkább arra legyen büszke, hogy nincs elkötelezve és szabad. Most ez nekem új volt. Féltem, hogy valami sokkal súlyosabb dolog bántja, mint a magány vagy csalódások.

Majd úgy döntöttem, hogy meglepem kedvesem egy gyors vacsorával, amit elkészítek mire hazaér. Mire végeztem az asztal megterítésével, felpakolt tányérok, étkészlet és pár szál rózsa a vázában, Daniel megérkezett. Levetette cipőit és azonnal besietett az amerikai konyhás helyiségbe, ahova azonnal nyílt a bejárati ajtó. – Szia, szívem! – Köszönt és homlokon csókolt. Igen magas férfi volt és széles vállú. Öltönyben volt, amitől úgy nézett ki, mint egy ügynök, vagy kém. Igen szexin mutatott rajta. Karakteres, kissé borostás arca, kócossá lett haja és csillogó barna szemei azonnal levettek a lábamról, ahogy azt két éve minden nap. – Remélem valami nagyon finomat főztél, éhen halok. – Karolt derékon és csókolgatva a nyakamba mondta a szavakat. Ettől libabőrös lettem és óvatosan eltoltam magamtól.
- Igen, a kedvencedet. Milánóit főztem.
- Oh, akkor azonnal szedek, te csak ülj le és pihenj. – Daniel arcán láttam, hogy fáradt, minden kedveskedése ellenére is az energiája végén járt, így nem engedelmeskedtem, hanem mentem utána, és míg ő tésztát szedett, én sajtot reszeltem, majd mindketten egyszerre ültünk asztalhoz.
- Milyen volt a napod? – Kérdeztem. Daniel lelkesen mesélt a nehéz és kevésbé nehéz dolgokról, nyílt volt és lelkes. Majd megdicsérte a külsőm és szépnek nevezett, amitől zavarba jöttem.
- Hisz, nem is vagyok kiöltözve. – Ez igaz volt, egyszerű cicanadrág és Daniel egyik sötét pulcsija volt rajtam.
- Ettől még nekem igenis szép vagy. – Daniel megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam türtőztetni magam és megleptem egy nyelves csókkal. Úgy tűnt az olyan lelkesre sikeredett, hogy Daniel viszonozva felemelt és bevitt a hálóba. Pár falatot ehettünk, majd szeretkeztünk. Egy igazán remek nap befejezése. És bár nem meséltem neki Dyana-ról, aznapra el is felejtettem őt. Jól esett, ami történt. És jól esett, hogy szeretnek, Daniel a tökéletes társ volt. Ebben biztos voltam.
Majd Dyana pár nap múlva megkérdezte, lenne e kedvünk hétvégére leutazni hozzá? Sajnos, igen-t mondtam és Daniellel leutaztunk hozzá a hétvégére. Kár volt.

Órákat utaztunk Daniellel. Reggel indultunk és késő délután érkeztünk meg Dyana-hoz. Gyönyörű kertes lakása volt a nagyváros szélében. Ha lehetett ezt mondani, a gazdag negyedben lehetett, a legtöbb ház újonnan felújított volt, rendezett kertel, drága autókkal és gyönyörű külsővel. Dyana háza is ilyen volt. A kerítés mentén alacsony sövény végig futtatva és gondozva, gondosan levágott fű, kisebb kerti virágok és a terasz előtt egy mesterséges tavacska, benne pár aranyhal tűnt fel. Úgy véltem, Dyana felbérelt egy kertészt, aki mindezt rendbe tartja, mivel ő magam nem szeretett a kertben lenni, legalábbis munkát végezni, semmiképp. Felmentünk a kikövezett lépcsőn a teraszra és ott csöngettünk. Az autónkat a már nyitott kapun át behoztuk a telekre és Dyana azonnal az ajtóban termett, amint megszólalt a harang. – Sziasztok! – Köszöntött boldogan minket és hirtelen a nyakamba esett. Erősen átkarolt és jólesően viszonoztam. – Szia Dyana, jó látni téged!
- Titeket is. Istenem, de sokat változtál! Gyertek beljebb, ne fagyoskodjatok! – Igen a tél túl hamar köszöntött ránk és bár se eső se hó nem volt, a hideg csontig hatolóan csípős volt. Beljebb léptünk és gyönyörű lakás tárult elénk. Kissé vintage stílusban berendezett, fa bútorokkal teletömött és porcelánokkal díszített polcok, szekrények sora. A belépőnél volt az ajtó a wchez és fürdőhöz, mindkettőhöz külön ajtó. Onnan belépve egyből egy étkező, konyha terembe léptünk, amely meghitt volt és olyan régies. Nem hittem volna, hogy Dyana szereti a fa bútorokat, amik a nagymamáink idejére emlékeztetnek. – Igazán szép lakásod van. – Mondtam őszintén.
- Köszönöm. Igen, egy lakberendezővel egyeztettem mindezt és segített a berendezésben. Ajánlanám, de ő csak környéken dolgozik, nem tudom, elutazna e, az ország másik részébe.
- Oh, köszönöm, de nem hiszem, hogy szükségünk lenne ilyesmi segítségre.
- Nos, rendben. Akkor kértek inni vagy enni? Gondolom eléggé elfáradtatok a nagy út alatt. – Összenéztünk Daniellel és bólintottunk. Szerettünk volna enni, én még a reggelit is kihagytam, farkas éhes lettem. Dyana egy nagyon finom meggylevest készített és rizzsel tálalt csirkemell volt a vacsora. Ez már annak mondható, mivel elég késő volt hozzá. A vacsora alatt sokat beszélgettünk és úgy tűnt, hogy Dyana igenis jól van és semmi nyoma nincs, bármiféle gondnak. Daniel hozta a formáját és mondott pár politikai viccet, amin jót nevettünk, majd visszavágtam anyósviccekkel. Még nem találkoztam Daniel szüleivel és néha szeretem erre emlékeztetni. Majd Dyana felállt, hogy limonádét csináljon magának, de hirtelen nem jött víz a konyhai csapból. – Oh, a fenébe! Megint valami baj van a cső rendszerrel.
- Megint? – Kérdeztük szinte egyszerre Daniellel.
- Igen, nemrég megnézetem egy szerelővel, de őt jobban érdekelte az, hogy van e párom, sem mint a csövek. És persze esküdözött, hogy megcsinálta, idáig jó is volt. Daniel lennél szíves megnézni nekem? – Daniel bólintott és már fel is pattant a helyéről. – A bojlert, lent találod a pincébe, aminek az ajtaja a mosdóval szemben van. – Ujjával mutatott a megfelelő irányba és Daniel elindult, hogy segítsen. – Menjek én is? – Kérdeztem a párom, de számítottam a válaszra.
- Nem kell, megoldom egyedül! – És Daniel eltűnt az ajtó mögött. Mikor már nem halottunk Daniel lépteit a nyikorgó fa lépcsőn, Dyana kézen fogott. – Gyere, mutatnom kell neked valamit. – Szó nélkül hűzni kezdett és átvitt a nappaliba, amely egy boltív után volt. Maga a nappali is hangulatos, nagy ablakokkal teret adva a fénynek, barna bőr kanapék és persze egy kandalló, mely felett valami tájkép festmény volt található. A TV persze új volt, elég nagy és széles. A boltívtől élesen balra fordulva állt egy íróasztal, mellette könyves polcok halmaza és Dyana laptopja. – Ezt nézd meg. – Odament, a gép már bekacsolva volt, egy gombnyomásra elindított valamit. Valami, ami elsőnek nem értettem.
- Mégis mi ez?
- Jaj, azt ne mond, hogy nem látod. – Kuncogott fel Dyana és zavartan takarta a száját, de szemei csillogtak róla ismét a laptop képernyőjére néztem és közelebb mentem. Nem a látásommal volt a gond, hanem az agyam dolgozta fel lassan a látottakat. Úgy tűnt, egy felnőtt filmet nézek, pontosabban egy pornót. Majd lassan felismertem a szereplőket is. Dyana nyögő arca jelent meg a képen, a kameramozgatásból ítélve az vehette az egészet, aki épp szerette őt. Majd a kamera fordult és egy férfi arc jelent meg. – Oh, ez igen! – Halottam az ismerős hangot. Daniel volt az, aki végül letette a kamerát az éjjeli szekrényre az ágy mellé és láthattam, ahogy ők ketten csókolóznak, és úgy nyögdécselnek, mintha igazi pár lennének. Daniel és Dyana szeretkeztek, vadul, izzadtan és érzelmesen. Képtelen voltam elhinni a látottakat.
- Ez valami áll felvétel! – Jelentettem ki, mialatt távolodni kezdtem a géptől.
- Mégis miért lenne az? – Halottam Dyana hangját mögülem. Megfordultam és mosolygott rám. Kedvesen nézett, csillogó szemmel, és mint egy igazi ártatlan kislány, hátra tett kézzel figyelt és meg sem botránkoztatta a helyzet.
- Te most szórakozol velem?
- Ugyan Amy, miért tenném ezt veled? Hisz a barátnőm vagy. Csupán rossz embert szeretsz.
- Tessék?
- Ő az a távol élő férfi, akit szeretek. Daniel az. És te elvetted tőlem. Ez így nem helyes, Amy. Elvetted a barátomat. Sosem gondoltam volna, hogy képes leszel ilyesmire.
- Te bolond vagy? – Háborodtam fel. Teljes sületlenségeket mondott. – Ő az én párom már két éve! Te vetted el tőlem! Nem tudom, hogyan vetted rá, hogy idáig eljöjjön és megtegye, de te loptad el az én….
- Pofa be!
- Hogy? De…
- Elvetted azt, akit szerethetnék! Te állsz a boldogságom útjában! Nem tudom miért nem vettem észre idáig, de most már tiszta. Te is láthatod, Daniel engem szeret és ő az enyém. Nem a tiéd! – A mondat végeztével nem hagyott szóhoz jutni, helyette gyors és határozott mozdulattal erősen fejbe vágott. Abban a pillanatban elszédültem és elestem a nappali szőnyegére. A fejem hirtelen erősen sajogni kezdett, kínkeservesen fájt, de felnéztem. Dyana kezében egy virágcserép volt, amolyan dísztárgy, amit minden nappaliban lehet látni. Erős anyagból lehetett, ha nem tört össze. Valami végig folyt az arcomon, de képtelen voltam jobban megerőltetni magam annál, hogy kezeimre támaszkodtam. Kiabálni akartam, de abban a pillanatban, hogy kinyitottam a szám, Dyana lesújtott újra és elájultam, hirtelen képszakadás.

Mikor felébredtem, hangokat hallottam. Elsőre még nem láttam, részben azt hittem álmodok és mindaz, ami történt csak valami képzelgés és Dyana-nál alszunk, a fejfájás meg a szokásos tűnetem, amivel nem tudok megküzdeni egy évtizede. – Oh, Daniel, olyan jó vagy. – Halottam Dyana hangját. Felismerem, bármikor is hallom. – Ez az, igen! Még, csináld, még! – Lassan kinyitottam a szemem, megerőltettem magam, látnom kellett mi történik. Lassan két ember formája bontakozott ki, majd, lassan de fényviszonyokhoz képest élesen láttam, mi történik. Velem szemben Daniel egy csőhöz volt kikötőzve, kezei felfelé, fejét mozgatta, mint aki tenni akarna az ellen, ami történik, de nem tud. Száját bekötözték, szemei nyitva voltak és épp találkozott a tekintetünk, mikor Dyana megfogta az arcát és maga felé irányította. – Engem nézz kedvesem. Hisz ez az, amit akartál nem? Egy vad szeretkezést. – Hátra fordult és rám nézett. Dyana a páromon ült, a medencéjén, és ha jól láttam lassan fel - le emelkedett, mint aki épp meglovagolja a meztelen párom. Ő maga is meztelen volt, haja kiengedve és kissé izzadtan. Mosolygott és a bekötözött férfi szájra csókoz lehelt, melyet szándékosan olyan pózban tett, hogy lássam. Hirtelen megpróbáltam megmozdulni, de nem ment. Én is ki voltam kötözve, mégpedig egy székre. Kezeim, lábaim négy irányba, illetve az é szám is be volt tömve, megkötözve. Csak nyögni tudtam. Dyana meghalhatta, hogy nyögök, bár látta, hogy ébren vagyok. – Mindjárt te is sorra kerülsz, ne aggódj. – Mondta nyugodt és kéjelgős hangon. – Előbb be kell látnod, hogy Daniel engem szeret, és ehhez látnod kell a beteljesülést. – Igen, néztem az eseményeket. Nehezen hittem el, továbbra is kétségeim voltak benne, hogy Dyana e az a lány aki igazán jó barátnőm volt az elmúlt években? Vagy egy hasonmás, aki becsapott és az ő nevében teszi mindezt? Nem tudtam és reméltem, csak egy álom, amiből lassan felébredek.
- Oh, olyan jó érzés így csinálni. – Folytatta. – A barátnőm néz engem, mialatt életem szerelmével hálok, egyszerűen maga a mennyország. – Majd a lovaglást egyre gyorsabban végezte Danielen, akin látható volt, hogy képtelen uralkodni férfiasságán. Csukott szemmel viselte, ami épp történik vele. Én képtelen voltam nem oda nézni és Dyana majd nem minden percben rám nézett, hogy vajon nézem e. Nem telt el sok idő, hirtelen Dyana hangosan felnyögött, - MOST! – És halottam Daniel hangját is, ahogy nyög. Majd a nő felállt és láthattam, ahogy a lába között a fehér sperma végigfolyik a combján, lecsöppenve Danielre, vissza. Daniel fallosza még lüktetett, jött ki belőle egy kisebb adag és láttam, hogy arca piros, teste remeg és zihál. Dyana elégedetten felállt és nézte a férfit. – Igen, ilyen egy szerelmes szex. – Próbáltam mozogni, kiszabadulni, valahogy leszedni a kötést a számról, de nem ment. Pedig akartam, még a fájdalom ellenére is, ami a kötések mentén belém nyilallt.
- Most te jössz, kicsikém. – Mondta Dyana és elindult felém. Ekkor Daniel próbált mozogni, de ő sem tudott szabadulni. Lábai szabadon voltak, de nem ért el velük semmit. Nem tudott felállni sem. Dyana igen közel hajolt hozzám, haja az arcomat súrolta és éreztem a rózsás illatát, ami egy elmaradhatatlan parfüm volt a kozmetikumos készletéből. Ez az illat mindig rajta volt, mióta ismerem. A dögös rózsa illat. Éreztem, ahogy végig simítja kezével az arcomat. Elrántottam magam, de nem sokat értem vele, kezeivel tovább haladt és megfogta a melleimet. Hirtelen dühös, zavart és szégyenérzet kavargott bennem. Én nem voltam meztelen, de akkor sem érhet hozzám senki az akaratom ellenére. – Szégyelled magad igaz? – Rá néztem, de nem adtam jelét semmilyen válasznak sem. – Kérdeztem valamit! – Ezzel megpofozott és hirtelen csillagokat kezdtem látni. Forgott velem a világ és hányingerem volt. – Válaszolj, az isten áldjon meg! – Bólogattam. Dyana elégedetten felállt majd ki tudja honnan szerezte, egy kést vett elő és azt közelítette hozzám. Sírni kezdtem és féltem, rettegtem, hogy megöl.
- Most, szépen ismerd el, hogy Daniel az én párom. Bólogass, ha egyet értesz velem. – A kés már szinte az arcomat érintette így enyhén megmozgattam a fejem. – Helyes. Daniel szeret és én is szeretem őt. De, hogy mi lesz velünk neked ehhez semmi közöd. Szerintem idáig miattad voltam boldogtalan, miattad nem lelhettem meg az igazit. Majd el is vetted tőlem és büszke voltál rá, hogy Daniel a tiéd. De most már nem az. Ő eljött hozzám mikor a legnagyobb szükségem volt valakire, míg te a munkádra hagyatkozva nem jöttél el. És megtörtént, a szerelmünk beteljesült, ahogy most is. Láthattad. De te nem kellesz. Meg kell halnod, különben tönkre tennél mindent. – Dyana felemelte a kést és hirtelen arra gondoltam: hogy volt erre képes egy olyan ember, akit a barátnőmnek tartottam? Mégis miért kezdett el ennyire hinni téveszmékben? Daniel miért jött el és szexelt vele? Vajon tényleg igaz és ennyire őrült lett? De mindez mindegy már, nem vettem észre a jeleket, én döntöttem úgy, hogy kitartok mellette. Lehunytam a szemeim és vártam. Úgy véltem, ha kell, haljak meg, nem is akarom tovább folytatni ezt az egészet. A férfi, akit én is szeretek, akivel elkezdtünk felépíteni egy közös jövőt, megcsalt ki tudja mikor és mióta. A barátnőm beteg, megőrült és meg akar ölni. Nem is sejtettem, hogy végül én leszek az okozója a boldogtalanságának. Vártam, hogy megöljön és beteljesítse, amit akart, de nem történt meg. Miért vár ilyen sokáig? Talán zavarja a tudat, hogy nem őt látom utoljára? De akkor miért nem szól? – Hirtelen hatalmas csattanást halottam és puffanást. Azonnal kinyitottam a szemem és egy ájult Dyana feküdt előttem a földön, egyik keze a lábam mellett és előttem ált Daniel, meztelenül és spermásan. Csuklóiból dőlt a vér, úgy tűnt mindent beleadott, hogy kiszabaduljon. Kiszabadított és Dyana telefonján hívva a rendőrséget, két köpenyben vártuk őket.
Az eset után Daneil-lel csak barátok maradtunk, nem tudtam vele együtt maradni. Azóta nincsenek barátaim és elköltöztem. A mai napig nem tudom, Dyana miért tette amit. Senki sem sejtette, hogy neki gondjai lennének. Senki.

Cathreen M. 

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr237496072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.