2016. július 21. 15:03 - Cathreen Misery

Szenvedélyem tárgya: Viktoriánus Kor/ Victorian Goth

http_3a_2f_2f41_media_tumblr_com_2f9b491d8c604455468839adcc2e4bfec7_2ftumblr_njf73vncsj1ttszx1o1_500.jpgÚjra dolgozott bejegyzés, mely reményeim szerint, hosszú lesz.
A bejegyzés címe egyben a központi tárgy téma is. Szerencsére örömmel láttam, hogy sok blogot vezető leány, szintén szereti a korhoz köthető Goth ágazatot, stílust, ahogy magát a kort is. Illetve nagy népszerűségnek örvend a Victorian Goth stílus szerte a világon, ami úgy tűnik örökéletű. Írtam arról, miként fedeztem fel magamnak a Goth stílust, így azt nem részletezném megint. De tény, hogy azzal párhuzamosan, elsőnek a Victorian Goth-al ismerkedtem meg, ami szinte azonnal egyfajta plátói szerelmem lett. Így kijelenthetem, hogy majd kilenc éve, a stílus a szenvedélyem tárgya, mely sosem hagyott magamra.
Igaz, külsőre ennek jeleit nem igen mutatom. Nincsenek korhű vagy a korból merítő ruhadarabjaim, ahogy otthoni tárgyak sem. Fűző, buggyos hosszú szoknya, miegymás. Néha eljátszom a gondolattal, ahogy nagyon sokszor, hogy mennyire élvezném és tetszene egy olyan fotó sorozat, melyhez felöltözhetnék Victorian Goth-nak és rengeteg meseszép kompozíciós ötletem lenne, amik biztosan hűen tükröznének engem. Hasonló lenne, mint a Viona-Art oldalon található képek, ahol bár a téma szerteágazóbb, mint egy sima Victorian Goth, mégis akadnak fantasztikus öltözékek és képek, abban a galériában. De, nem költekezek ilyesmire. Miért? Igazság szerint belegondolva, nem tudnám a hétköznapokban hordani a fűzőt és a szoknyát még akkor sem, ha kicsit alkalmazkodik a minden napi élethez (rövidebb szoknya, egyszerű felső a fűző alá, etc.). Úgy vélem, csak a fotó kedvéért nem kezdek vele Victorian Goth-ra jellemző ruhatárat összeállítani, mert az a pénz mehetne olyan gardrób darabokra, amiket viszont tényleg hordanék. Így is örülök annak, ha az alap meglévő ruháim, ékszereim, cipőimet tudom hordani, hiszen nem azért vannak, hogy fogják a port és néha gyönyörködjek bennük. Mielőtt eltérnék a tárgytól, az előbbi okok számomra erősek amellett, hogy ne vegyek Victorian Goth ruhákat. Ami érdekes, hogy belegondolva, hiába játszottam el nem egyszer a képzelettel, miszerint viselek, a valóságban elképzelhetetlennek gondolom, hogy olyan legyen rajtam. Valószínűleg, megszokás kérdése lenne.
Szóval, külsőre sokan nem mondanák meg, mekkora nagy szenvedély, rajongás, fanatizmus kapcsolódik az említett korhoz, ahhoz a misztikus Viktoriánus-hoz. S most, szeretném elmondani, mégis mennyire. Igazság szerint, mióta blogom van, azóta próbálom elmondani szavakkal, miért és mennyire szeretek valamit.

Ami furcsa, de boldogító is egyben.
Akik hasonló cipőben járnak, mint én, remélem egy kellemes írásos utazást kapnak általam.
Akik nem tudnák, miről van szó, a következő szóra kattintva kaphatnak egy kis betekintést: WIKIPEDIA.
Ebben a bejegyzésben nem a száraz tényeket akarom leírni, hanem a saját gondolataimat. Ehhez egy kis kortörténet nem árt, a megértéséhez. Illetve nem baj, ha az ember informálódik. Az én érdeklődésem, mikor elkezdődött, mindent elolvastam, amit csak találni lehetett az interneten. Akár a stílushoz akár a történelmi korhoz kapcsolódott, mindent. Nagy rajongással néztem azokat a filmeket, amik ebben a korban játszódtak még akkor is, ha nem volt mestermű. Mint a Bíborhegy. Igazság szerint, mikor párom elvitt rá, már ő is tudta, hogy nem a történet miatt akarom látni. Azért, amiért kritikát is kapott egy magyar videóstól. Mert a látványra épít. Az, hogy részlet gazdag, korhű, mégis félelmetes, poros, pillangós sarok rész, fekete Viktoriánus kori ruha és tárgyak, megérte minden forintját a jegynek. Minden percében gyönyörködtem, s mikor kijöttem a teremből csak a varázst éreztem, amitől euforikus buborék vett körbe. Nem zavart a történet gyengesége, ahogy a szellem hiány sem, illetve a testvérek komolyabb kidolgozása sem. Az a kastély, azok a ruhák! A vörös szellemek, a drasztikus ellentét megjelenítés (fekete nő egy szőke fehér ruhájú nő mellett), hintaszék, lépcsőzet, festmények, hatalmas zongora, minden olyan fantasztikus volt! Végig azt kívántam, bár ott lehetnék.
Eleinte hasonló okok miatt néztem meg azt a Sherlock Holmes filmet is, amiben Robert Downey Jr. , Jude Law játszik, mert szintén az 1891-es Londonban vannak. A film végülis egy kis betekintést enged az akkori életbe, férfiak szemszögéből. S bár a második részben, Jude szerelme nem teljesen olyan, mint egy mai Victorian Goth leány, de ettől még korhű az ábrázolása. Mondjuk, akkoriban is többféle divat volt, ami miatt sokat változott és folyamatosan az öltözék, mint nőknek, mint férfiaknak. Ezért nehéz pontosan kijelenteni, milyen egy tényleges Viktoriánus öltözék. Inkább mindegyik az, ami megjelent és hordtak az adott korban.
De ott van a Büszkeség és Balítélet, amit igazság szerint se olvasni se megnézni nem akartam, egészen addig, amíg nem láttam, milyen korban játszódik. És lényegében én olyan rajongó vagy fanatikus vagyok, akinek elég belógatni a szeme elé, hogy a XIX. században játszódik vagy ahhoz kapcsolható alkotásról van szó, s máris repülők költeni rá. Nem túl előnyös tulajdonság, de inkább ez, mint a drogok

 tumblr_niuzcnhrwz1sj8n7yo1_500.jpgAz antik tárgyak is, csak azért érdekelnek vagy simán idős, öreg tárgyak, mert akadnak mesterművek a Viktoriánus korból, amik olyan szinten szépek, hogy… arra szavam nincs. Igazán boldog lennék, ha a kor jellemzőjével megépített bútorokkal, dísztárgyakkal rendezhetném be a jövőbeli lakásomat. Jó, ha gazdag lennék, biztos nem gondolkoznék sokáig, és ha nem is nagyba, de kastélyba költöznék. Faragott korláttal a lépcső mellet, mely végén szobrok lennének. Egyedi, kézzel faragott konyhabútorok, teás készletek, egy hatalmas virágtartóval az étkező asztal közepén. Nagy, robosztus függönyök, mindegyik színben a szobához illően, amiket ezüst díszes kötéllel oldalra fognék. Gyertyatartók is lennének számtalan helyen, mert ha kedvem úgy tartaná, gyertyákkal világítanám be a házat. Vagy legalábbis azon helyiséget ahol tartózkodom. Természetesen fekete gyertyák, három vagy egy ágú tartóval, amik szintén díszesek, legalábbis formásak. Lenne külön könyves szobám, ahol létrával lehetne elérni a legmagasabb pontokat. A mennyezetben üveg ablakok lennének, vaskos kerettel, hogy a természetes fény utat törhessen magának. Minden helyiségben sok kép, képkeret a polcokon, festmények a
falakon. Három lábú kisasztalok majdnem minden szék, jobban mondva fotel mellett, amin, fekete alapon fehér rózsák kapnak helyet. A nappali ablakai hatalmasak és félkörívesek lennének felül, a ház másik fényes pontja. Kandallóval, rajta sok képpel és képkerettel, amik jellemzően oválisak vagy díszes szélűek, feketék és sötét barnák. Lenne pár növény is a nappaliban, jellemzően rózsa, liliom vagy a kedvencem a nefelejcs. A kandalló felett egy hatalmas tükör, ijesztő szobrokkal körbe véve, mintha őriznék. Nagy, üvegajtós kredenc, amiben italokat vagy más, porcelán, antik tárgyak kapnának helyet. A szekrény szintén faragott, domborműves darab. Sok helyen lenne dombormű, mint uralkodó dísz. A háló lenne a legszebb. Körbe függönyözött, hatalmas matracú ágy, ami majdnem derékig felér. A függönyök külön fogva kötéllel, amit leengedve egy saját, magányos helyet kapnék. Beépített szekrények, csavaros domborművel díszítve, a tetején helyet hagyva dobozoknak. Egyik oldalt hatalmas ablakok, nagy bársony függönyökkel, a másik oldalt ékszeres asztal, tükörrel, ami oválisan figyel, ha elé ülök.
Legyen is elég ennyi, mert bár meg tudnám tervezni az álmaim házát, erre sajnos kicsi esélyt látok. Így csak vérzik a szívem, ha ilyen fantáziákba merülők el.

26230394_1542640302438168_6579248651492422497_n.jpgViselkedés. Illem. Tabuk és célzott perverzség. Olyan társadalmi nézetek, amikkel a mai ember nehezen tudna egyet érteni. S bár olvastam olyanról is, hogy ennyire azért nem voltak prűdek, mint amilyennek beállítják őket, én mégis szeretném azt hinni, hogy igen. Mert ügye, akkoriban is bőven virágzott a prostitúció, a szegényebb rétegeknél nem volt ritka az erőszak, kevés lány maradt szűz a nászéjszakáig. Igazság szerint ez a fajta szemérmesség is, a nemesi és a középréteg hölgyeinek kiváltsága volt, kikbe belenevelték azt a tartást, amiben azt üzenik minden ellenkező nemű férfiúnak: harcolj értem. Oké, biztos akadnak ez ellen felszólaló olvasóim, és persze megértek minden olyan véleményt, mely szerint helytelen lenne így viselkednie egy nőnek. Sőt, azt veszem észre, hogy a nők egy része az ellen harcol, hogy ne kelljen ezt a tartást viselniük, mint kötelező viselkedési formát. Megértem, hiszen nem mindenkinek olyan a személyisége, amihez illik. Illetve, ahány ember, annyiféle életvitel, cél, álom. Én elfogadom azokat a női társaimat is, akik például szeretnek kezdeményezni egy randit, ahogy tisztelettel tekintek azokra, akik elsőként megkérik párjuk kezét és nem várnak. Úgy gondolom, mindenki úgy éljen, ahogy azt jónak látja.
Viszont, nekem ez iránt is, van egyfajta vonzalmam. A prűd, szerény, de mégis magabiztos viselkedés iránt. A ruha erre még rátesz egy lapáttal, hiszen az egyenes és büszke állás, a legnagyobb szoknyavadászt is megtorpanásra késztette. Vagyis, így lehetett.
Nekem tetszenek az olyan filmek, ahol a kislányból egy olyan nő cseperedik, aki magabiztosságával képes elolvasztani egy jéghegyet. Merev, mégis elvörösödik egy kis bók hallatán. Emellett a férfiak viselkedése is tetszik, akkor is, ha nem mindenkire volt jellemző. Előzékenyek, flörtölnek, de csak mértékkel, intellektuálisan társalognak, tartásuk nekik is feszes, büszke és bátor. Felemelt fejjel jár kel, mindkét fél, s a szexualitás is, egyfajta tánc. Udvariasság, megfontolt szavak. Mindez szerintem remek emberi érték, ami számomra jó lenne, ha érvényben lennének. Mennyivel jobb lenne már, ha olyan emberek között lehetnék, akiknek a legperverzebb vicce is az, hogy kilóg egy kulcscsont. De nem azt mondja / mondák „mennyire nagyok a dudáid. Úgy szúrnálak”. Igen, az igazság az, hogy a direkted okoskodó, intellektuális beszélgetésekre szomjazom, ahol a perverzkedés csakis mértékkel van jelen. Ahol, ha elküldöd a másikat szép szavakkal, enged és odébb áll. Viselkedik a jelenlétedben a másik, és igenis fontos egy társaságban az, hogy ki az okosabb, intelligensebb. Igen, ez a verseny is hiányzik! Hogy nincs senki ösztönözve arra, hogy minél okosabb legyen. Ez egy nagy hiba a mai világban. Az, hogy valaki okos, nem jelent semmit. Sokkal több a buta, ostoba „szúrnálak dudás” ember, nők és férfiak részén egyaránt. Olyan ledegradáló érzés néha a környezetükben lenni, hogy gyakran sikítva rohannék el mellőlük.
Abban látnék hibát az effajta viselkedésben, hogy a családon belüli erőszak vagy molesztálás, tudtommal nem volt téma. Ha valakivel megesett… így járt. Ügye írtam, hogy a szegény rétegnél minden napos volt, ahogy a gyerek munkás is. Na, ezt a részt nem emelném ki a mai világba át, mivel ahogy minden kornak, ennek is megvolt a maga fekete foltja, keresztje. Ha mégis egy úri hölgy kifogott egy akadékoskodó, nyomulós úri férfit, nehezen szabadult tőle. Sőt, akkoriban erős befolyással voltak a nemesi leszármazottakra a család abban, kivel házasodhat. Mert a vagyon fontosabb volt, az ember lelki akaratánál. Ha akkor kifogott egy erőszakos férfit / nőt, nem volt menekvés. Az esti verések és bántó szavak mellett is, mosolyogj egy bálon, ahol a többi gazdag nemes is részt vesz. Nehéz lehetett egy olyan élet. Annak örülök, hogy ilyen téren, nem tartunk ott ahol a XIX. század, bár ezt korai kijelenteni teljes mértékben.

 

Művészet, Irodalom, tudás. Az előbb említett témához kapcsolható az, hogy az arisztokrácia körében nem volt rossz dolog, ha az ember tudott egysmást. Engem is nagyon érdekelnek az ilyesmik, illetve az igazság az, hogy szeretek okos lenni. Mikor találkozok egy nálam okosabb, műveltebb emberrel, csak azért szégyellem magam, hogy nem töltöttem több időt és nem fektettem több energiát abba, hogy vele egy szinten legyek. Amúgy szeretek olyan társaságban is lenni, ahol okosabbak nálam. Mert jó tanulni mindabból, amit mondanak. Érdekes szemlélni a véleményüket úgy, hogy intelligensebben képesek megfogalmazni érveiket, gazdag szókinccsel. Mikor ilyen társaságban találom magam, felér egy orgazmussal. Rendben, ez lehet túlzás. De tény, hogy utálom azt a tényt, miszerint olyan sok a buta ember. Bármiért is az, tehetne ellene. Ahogy én is. Ebben is segít nekem az írás, hiszen a fejlődésért több információt kell megjegyeznem, többet kell olvasni, gondolkodni, tudást szerezni. Remek ösztönzés. A Viktoriánus kor és a műveltség, művészet párosítása felülmúlja minden képzeletemet. Most képzeljük el azt, ahogy egy XIX. századi, nemesi csoport épp társalognak, festményekkel díszített teremben, olyan témákról és szavakkal, amik mellett az ember csak ámul, bámul. Gyönyörű, nemde? Igazság szerint, ha választhatnék, olyan Viktoriánus kori úri hölgy lennék, aki igenis tanul és képzi magát, aki nagyon intelligens, művelt egyben prűd, szerény és szarkasztikus. Bevallom, részben ezért is harcolok. Akarok ilyen ember lenni, ilyen hölgy, a modern XXI. század ellenére is. Annak ellenére is, hogy a ruha nincs meg, tartásban be akarom iktatni a minden napjaimba. A művészet szintén érdekel ebből a korból, bár ilyen téren elég tág az érdeklődési köröm, nem csak XIX. századi.
Magyar festő példával élve, Munkácsi Mihály-al jönnék, kinek alkotásai remekül vissza adják a kor vegyességét.
Illetve nagyon szeretem a Romantika-hoz kapcsolható festészetet, irodalmat, építményeket. Realizmus is nagyon tetszik, ami bár ellent mond a Romantikának, soha nem éreztem úgy, hogy muszáj lenne választani. Miért ne tetszhetne mindkettő?

Ruházatra is kitérnék, ami oly sokszor felmerült az írás során. Amellett, hogy nagyon tetszenek a korhű ruházatok, én jobban vonzódom a mai, Goth átalakításhoz. Mert bár gyönyörűek, bármelyik fajtát is nézzük (nagy buggyos vállak, hatalmas hátsó fertály vagy épp szétterülő alulsó szoknya, rettentően szűk derékkal, kibuggyanó dekoltázzsal, etc.). Mindegyikben látok fantáziát és megvallom, szerintem radikális ötletnek minősül még akkor is, ha sok mai hölgy szemében, a női elnyomás jelképei (igen, van ilyen). Aminek bizonyos érveivel együtt tudok érezni. Viszont én nem vallom azokat a nézeteket. Például a fűző, inkább női elnyomás kelléke, ahogy az akkori ruhák teljesen. Mozgáskorlátozottá tették a nőt, emellett azt emelte ki, ami a férfi szemnek fontos volt, mégis teljesen takart, mint egy muszlim nőt (majdnem). A mai világban elismerem, hogy fura lenne egy korhű ruházattal élni, közlekedni, létezni. De nem vetem el azokat a ruhákat. Ugyanis úgy vélem, hogy ennyi erővel a férfi öltözék is, az elnyomás jelképe ehetne amellett, hogy a fizikai munka mentességét hivatott tükrözni. Például egy drága kalap alatt az egyenes tartás kötelező, hiszen ha sérül, sok pénz bánja. Az ő öltözékük is korlátozta őket, nem csak a nőket. Szerintem.
De! És itt jön a fontos rész. Nekem férfi és női szemszögből is, sokkal jobban tetszik, és jobban vonzódom a Goth átalakításhoz. Ahhoz, hogy a csipke alap ruhaelem szokott lenni, általában a fekete az uralkodó alapszín, a fűző elengedhetetlen ráadásul kívül hordják, ami akkoriban elképzelhetetlen lett volna. Egyszerre van jelen az elegancia, misztikum, nőiesség vagy épp férfiasság, kicsi extrémitás vagy elvontság, egyéntől függ. Igazi sötét úrnők és urakká válhatunk a Victorian Goth stílus alatt. Ha divattervező lennék, biztos ezen belül igyekeznék alkotni. Olyan kifejező, mégis titokzatos, hatalmat parancsoló, de hivalkodó is. A mai Goth emberek között akadnak olyanok, akik kifejezetten nagyszerű szépérzékkel bírnak, és remekül bánnak egyes elemekkel. Ha ötvözik vagy keverik is a Victorian Goth jellemzőket, más stílusokkal, kialakíthat egy szemet gyönyörködtető, lelkileg elborzasztó összeállítást.
Ahogy írtam, több minden miatt nem hordanék mégsem, Victorian Goth ruhákat. Bár ki tudja, igazság szerint egyre többször jut eszembe és szerintem, ehhez érnem kell még. Mivel, úgy vélem maga a stílus épp egy olyan különlegességről szól, melyben nem kap helyet a lázadás. Márpedig bennem, még mindig tombol egy serdülő darab, amit nem tudtam levetkőztetni, hiába múlt el a tinédzser korszakom. Öltözködésben azért (is) tűnhetek extrémebbnek, illetve számomra alapból az, hozzám képest, mert még nem lázadtam eléggé. Kinövöm e valaha? Nem tudom, de azt igen, hogy ha el is kezdenék olyan ruhákat, ékszereket, öltözködési kellékeket gyűjteni, mely a Victorian Goth-ra jellemző (nem minden esetben tradicionális, akadnak „modern” Viktoriánus kori darabok is), haszontalan pénzkidobás lenne. Két személyiségem lenne. Az egyik, aki ha felöltözik egy sötét nemesi hölggyé, akkor nem biztos, hogy belecsempésznék olyan extrémebb elemeket, mint a mostani, rocker vagy nemes egyszerűséggel Dark stílusomba. Azért nem adok konkrétumot, mert nem követek a Victorian Goth mellett más stílust úgy, hogy elvakultan csak azt. Viszont ha meg kéne neveznem magam (márpedig ilyen előfordulhat), valahogy jellemeznem kell. És ez a két szó egyszerre sokat jelent, mégis épp ezért, sokat mond, de nem be skatulyáz.
Viszont, ha 40 éves önmagamat kéne elképzelnem, abban biztos vagyok, hogy ha másként nem is, de Victorian Goth küllemi jegyeket, biztosan mutatnék. Feltéve, ha addigra kiélem magam.

Úgy gondolom, egy valamiben nem változott. Akad egy dolog, ami korhűen közös a mai és a régi Viktoriánus között. Mégpedig az anyagiasság. Látom, hogy azon hölgyek és úriemberek, akik gazdagabbak, jobban ki öltözhetnek egy Viktoriánus találkozóra vagy alapból olyan fotó sorozatok készülnek róla, ami egyértelművé teszi: Igenis költ rendesen azért, hogy a Victorian Goth stíluson belül, egy nemesinek mutatkozzék. Mert bár manapság nincs ilyen rangsorozás, még mindig van olyan címkézés, hogy gazdag, szegény vagy középosztály. Utóbbi még mindig él, ahogy akkor is volt, ilyen anyagi helyzetű csoport. Manapság is, sok olyan képviselő, modell, internetsztár látható, akiről ordít, hogy küllemére sokat költött, ruházata drága és persze, gyönyörű. Ha valaki annak ellenére is szeretne Victorian Goth stílusú külsőt, hogy ezt nem igen teheti meg anyagilag, nos… sok lehetősége van, illetve megoldható kreativitással. De valljuk be, van különbség. Én utóbbinál nagyon is értékelem a kreativitást és az egyéni ötleteket. Például a saját kezűleg készített fűzőkben, van egy fajta varázs, amit nem lehet könnyen leutánozni. Az egyénileg készített ékszerek, kesztyűk, fűző alá vagy fölé varrt, egyedi felső, egyedi szoknyák, arra emlékeztetnek, mikor a Viktoriánus korban a gazdagabbak maguknak varrattak ruhát. Mondjuk a gazdagok is, maximum két három darabok engedhettek meg maguknak, mert elég drága volt, egy - egy költemény. De az a varázs, ott van az egyénileg készített ruhákban. És most jön, egy talán kiábrándító információ rólam: nem szeretek és nem tudok varrni. Mert próbáltam még régen, de nem lett a kedvenc tevékenységem.
Visszatérve a nem változott részhez, még annyit, hogy az elegancia, a tartás, büszkeség, ezek kisugárzása sem változott az idők folyamán. Aminek örülök, ha látok egy ilyet. Olyan tulajdonságok ezek számomra, amik többet jelentenek egy kincsnél, egy ritka drágakőnél. És igazság szerint, ezt szeretem a Victorian Goth-ban. Nem csak öltözködési jellemzőket kölcsönöznek az említett korból, hanem viselkedési, életmódbeli elvárásokat, formákat. Ami szerintem nagyon jó, mert olyan tulajdonságok, amik nagyon megbecsülendők. Tudom, mert életem folyamán olyan gyakran találkoztam a leírtaknak megfelelő emberekkel, hogy két kezemen meg tudom számolni. Pedig több száz emberrel sodort már össze az élet.
Miért lenne baj az, ha valaki egyszerre okos, művelt, kreatív és egyedi szépérzéke van? Ha stílusában nem csak a külsőségek, de azok képviselete, jelentése is fontos? Szerintem ez nem hátrány, ez előny. S csakis azért remélem a Victorian Goth stílus ágazat bővülését, mert remélem olyan emberekkel lesz egyre több, akiknek fontos: Az intelligencia, művészet, bő szókincs, tolerancia, önzetlenség, szemérmesség, szépérzék, különlegességek, illem, magaviselet, magatartás, másik tisztelete és ekképp való bánásmód, tudás bővítése incselkedés vele, kreativitás, alkotás, önkifejezés, emberség, siker és az élet élvezete. Sok lehet egyszerre mindez, főleg ha emellett az érdeklődési kőr, nem mindig „átlagos”. Természetfeletti témák, a halál iránti kíváncsiság, versekbe öntött titkolt érzelmek, az élet árny oldalainak megmutatása, az az érthetetlen misztikum, ami alapból körbe öleli a legtöbb Goth ágazatot egy külső számára, aki nem ért semmit belőle, szerintem fantasztikus!

Ennyi lettem volna. Szerintem mindent elmondtam, amit gondolok a stílusról, amit érzek, és amit vélek minderről. Remélem egy kétkedőt meggyőztem arról, hogy ebben semmi rossz sincs, ahogy egy kíváncsiskodót kielégítettem válaszokkal. Remélem mások helyett is megírtam azt, amit érez vagy gondol a stílussal kapcsolatban. De persze, bárkitől szívesen olvasnék, saját maga által megfogalmazott gondolatokat a Victorian Goth-al kapcsolatban.

Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr228905360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.