2017. július 29. 17:32 - Cathreen Misery

Stephen King és Peter Straub – Fekete Ház kritika

Avagy szeretnék véleményt alkotni egy elolvasott könyvről. - Olyan jó olvasni!

covers_5524.jpgIgaz írtam egy összefoglalót még régebben magáról Stephen King-ről, mint íróról és rajongásom egyik tárgyáról (Itt olvasható). Viszont eme művet, ahogy az elődjét is, szeretném kiemelni, illetve a jövőben olvasni kívánt Stephen King könyvekről is tervezek külön kritikát írni. Lehet, utólag kiemelek pár remek művét melyek a kedvenceim és szeretném őket egyesével kielemezni, hiszen fontos részesei az életemnek.
Kanyarodjunk vissza a címhez. Először meg kell jegyeznem, hogy a kötet a Talizmán folytatása melyet szintén társíróként alkottak meg, s bár nem kötődik olyan szinten hozzá, hogy érthetetlen legyen, mégis azt mondom, nem árt elolvasni, mielőtt neki kezd bárki is a Fekete Ház-nak.
Illetve kötődik hozzá még a Setét Torony sorozat, amit sajnos még nem olvastam, de tervbe van véve, fenn van a bakancslistámon, miszerint ezt is pótolni kell. Főleg most, hogy a Fekete Ház sikeresen összekötötte önmagát egy könyv sorozattal s így a Talizmánt is, vele. Ha mindenképp úgy akarna bárki is belevágni, hogy nem olvasta egyiket sem megteheti, viszont zavaró lehet a Talizmánra tett utalások és vissza emlékezések sorozata, ami azért is kiemelkedő az alkotásban, mert a főszereplő ugyan az mindkét kötetben. Sajnos annyira régen és gyerek fejjel olvastam a Talizmánt, hogy szinte semmi sem maradt meg, így ő is tervbe van véve, egy újra átolvasásra.
Peter és Stephen nem gyerekeknek írt könyveket, ez tény. Serdülőként is nehezen emésztettem meg Stephen King fogalmazását, bár idővel nem jelentett kihívást, mivel megszoktam a stílusát és a módszereit, a fogalmazási eszközeit. Viszont Peter mellett olyan, mintha nehéz fogalmazásra, szinte emészthetetlen történetre vállalkoztak volna, melyet nem könnyű elolvasni. Ezt tetézi a regény irtózatos hosszúsága (személy szerint nagyon szeretem az igen hosszú regényeket), mellyel nem is lenne gond egészen addig, míg nem lenne benne lassú, monoton és néha igen, unalmas rész. Elfogadtam, hogy Stephen-nek gyakran fontos a szereplő leírása és nem küllemre, inkább jellemre és személyiségre fektet hangsúlyt, hogy minél többet tudjunk illetve a benyomásunk is hamar és alaposan kialakuljon. Még akkor is, ha egy városi lakóról van szó, aki háromszor szerepelt az egész könyvben. Igen, itt akad olyan mellékszereplő, akinek jelenléte nem oszt, nem szoroz. Természetesen azt szeretem Stephen-ben, hogy képes életre kelteni egy egész várost és élettel megtölteni azt, elhitetve velem, miszerint nem összesen öten laknak ott csupán (az a pár fontos szereplő), hanem akadnak bőven lakosok. Mégis akadt egy szint, ahol már túlzásnak találtam a részletes leírást, az alaposságot főleg akkor, mikor ezek nem csak az emberek, de maga a város, a környezet, épületekre is megvalósul, emiatt türelemmel kell lenni minden mondatra.
Mert mindezek ellenére igenis végig olvastam és türelmesen vártam a végét. Mikor már tényleg úgy véltem, jobb lenne pihentetni, mert túl részletes és sok információm lett a leírások alapján, lassan tényleg úgy kezdtem érezni én is ott élek, de épp ezért töménynek is éreztem, hirtelen jött egy izgalmas rész és nem tudtam letenni. Hihetetlen, mennyire jó volt az időzítés. Arról nem is beszélve, hogy bár mellékszereplőként, de akadtak olyan egyéniségek, akik mosolyt vagy épp könnyeket csaltak az arcomra. Nagy terjedelmével, aprólékosságával, mellyel mindent bemutat, megismertet és így el is hitet, idővel a részévé válsz, és mire feltekintesz a könyvből, már szinte úgy is érzed: te is egy vagy közülük. Egy figyelő, akit az írók így is kezeltek. Nézelődőnek, bámészkodónak, néma megfigyelőnek. Mire a feléhez értem már annyira tetszett, hogy nem akartam abba hagyni. Szerettem magammal vinni plazma adásra, mivel segített abban, hogy az idő hamar elteljen és elterelje, a figyelmemet arról mi történik, hol vagyok. A legfontosabb, hogy elfelejtette velem egy kicsit, miszerint tű áll ki a kezemből, melyen keresztül leszívnak, majd vissza adnak vért. – Igen, ennyire jó egy könyv.
Igazság szerint Peter és Stephen közös munkásságai mellett nem olvastam mást, ahol szintén két író együttes erővel hoztak létre könyvet, így nem tudok érdemleges véleményt adni úgy, hogy legyen viszonyítási alapom. Amit viszont tudok, hogy hű a Talizmánhoz, fogalmazás módszerében, a két író együttes stílusában, tálalásban és magába szippantásában mindkettő ugyan olyan, ami számomra fontos főleg egy folytatásnál. Szeretem, sokkal jobban kedvelem azt, ha az író saját magát adja alkotásában és nem próbál minden regényénél vagy novellánál más stílusú lenni, mintha más ember írta volna őket, csak a ráírt író neve azonos. Szerintem jó, ha egy könyv magában hordozza azt az egyéniséget, ami miatt egy King könyv az övé és megmásíthatatlan, például. A Fekete Ház magában foglal minden ilyet annak ellenére is, hogy társ író is közbe szól.

Akkor mégis miben tér el vagy hogyan nyilatkozik meg Peter?
Ez egy nehéz kérdés. Gyakran felismertem, ha Stephen szabad kezet kapott, legalábbis gyakran felismerhető volt a nyoma. Peter akkor tűnt fel, mikor ez a felismerés elmaradt. Nagyszerűen ötvözték egymás egyéniségét, mert egyetlen egy mondat vagy oldalon nem tűnt fel olyan, ami ellentétes lenne, kontrasztot írna egymással, vagy nem illene oda. Talán néha a cselekmény leírásnál vagy karakterek megszólalásánál, illetve egy két cselekmény folytatásban lehetett szerepe amellett, hogy biztos akadtak fejezetek, amikben több Peter féle ötlet volt, sem mint Stephen. Máskor a szerep megcserélődött. Mondjuk lényegtelen, hiszen ahogy írtam, annyira folyamatos és magától értetődő minden következő oldal, hogy egyszer sem éreztem azt, valami nem illik oda. Ha nem lenne rá írva, két író neve fel sem tűnne, hogy ketten dolgoztak rajta. Ami szerintem nagyon jó és kiemelendő pozitívum.

1808d0a0c5645a8f74b4152aa8b39a8f.jpgA szereplők között akadtak szimpatikusak és kevésbé kedvelhetőek, ami szintén élethűvé és nagyszerű regénnyé tette a könyvet. Helyszín és tájleírások, kinézet leírások és cselekmények felvázolása majd a történések tálalása is mind tetszett, az unalmasan hosszúra elnyújtott részek ellenére is. Nem mindig volt ez jelen, bár a könyv már egy alapos leírással indít a városról, szóval első oldalaival elijesztheti az olvasót. Nem szabad hagyni, mert igenis remek lett a felvezető, az egész akár egy film, amit az agyam alkot meg, miközben feldolgozom a leírtakat. Nem tagadom, néha újra kellett olvasnom 1-1 részletet, bár az is inkább azért, mert elkalandoztam mialatt olvastam. Nem szeretem, mivel olyankor kimaradnak azok a mondatok, amiket a szemem feldolgozott, de az agyam már nem és hirtelen nem is értem, mit írnak és miért. Monoton részeknél mégis sikerült elkalandozni. Fáradtan vagy este olvasni sem ajánlott, könnyen álomba szenderít, míg el nem jutunk a közepéig. Onnantól már felpörögnek az események és a végére, annyira türelmetlenül vártam a végét, hogy szabályosan zavart a nyugodt és továbbra is húzott, halasztott szakasz. Idegölő türelmetlen várakozás, amit nem minden könyv képes elérni sőt, sajnos akadt olyan az életemben melynél megkönnyebbültem, hogy végre vége. Itt nem, fenntartotta az érdeklődést, kíváncsivá tett, tudni akartam mindent és szeretem, ha ennyire alaposan feltüzel egy könyv.
Egy szó, mint száz, igenis ajánlom elolvasásra annak ellenére is, hogy nem feltétlenül garantál minden egyes oldalon izgalmat és kalandokat. Nem minden oldala egy újabb csavar vagy rémület, mivel itt lassan felépített borzalmakat kapunk. Megszerettetnek velünk egy szereplőt, aki bajba jut sőt, több is történik, de nem árulom el. Megkedvelünk egy várost, mely igazából rohad és szerintem remekül megragadták azt az érzést, amit néha lehet észlelni egy-egy településnél. Remek munka, én élveztem, és ami a legfontosabb: Nem bántam meg, hogy időt szántam rá.
Ráadásul a terjedelme nem azért adatott meg, mert kitöltötték felesleggel és sallanggal. Nem, itt minden mondatnak, minden történésnek és elmesélésnek oka van. Amellett, hogy ok-okozat mutatkozik meg a könyvben, azaz mindennek meglesz a következménye és magyarázata, hozzá segítenek az élmény elmélyülésében és abban, hogy a város és a főszereplő kalandjának részese lehessen az olvasó, ami nélkül szerintem, nem könyv egy könyv.

screen-shot-2017-03-29-at-12-23-31-pm.png

Nem szabad tőle félni és az első unalmasnak tűnő résznél sem szabad letenni örökre! Megéri, a rá áldozott időt s mikor azt hiszed, hogy nyugodt lehetsz, mert úgysem történik semmi izgalmas, akkor valami elkezd lappangani és szép lassan, egyre jobban elhatalmasodni rajtad. Igaz, kicsit fantázia történet, azaz elrugaszkodik a végére a valóságtól, illetve akadnak benne nem e-világi dolgok, jelenetek, szörnyek, mégis… a félelmet így is sikerült kicsikarni belőlem. Mire a Fekete Ház-hoz jutottunk, már szó szerint azért imádkoztam a szereplőknek, hogy ne, NE MENJ ODA! Természetesen bementek. Aztán később is.
Mint Stephen King rajongó és lelkes olvasó, aki szereti a könyveket kijelenti, miszerint nem csalódtam sőt, kellemes időtöltést jelentett, amíg tartott. Megfelelő mennyiségű borzongás, szórakozást jelentett, és nem több se kevesebb, mint amire számítottam. Kell ennél több? Nem hiszem.
Szóval, nekem tetszett.

clipboard01.jpg(Nem az én gyűjteményem, pedig jó lenne)

A jövőben várható lesz még tőlem Dan Brown könyvkritika, ugyanis elkezdtem őt is olvasni. Jelenleg az Inferno-t fogyasztom, illetve elolvastam a Megtévesztés Fokát.  
Ezennel búcsúzom. Olvasásban gazdag nyaralást, szabadidő töltést kívánok mindenkinek! Részemről én Augusztus 6.-ig vagy 7.-ig nem leszek elérhető, túl gyakran online és aktív a virtuális életben. Számomra is eljött a nyaralás ideje, amiről ismét, miként tavaly, most is lesz, beszámoló. 

Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr1712699963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.