2017. augusztus 22. 17:47 - Cathreen Misery

IV. Országos Gothic Találkozó

Újabb megvalósult tétel a bakancslistámról

10805722_628505027271955_8939442997999727445_n.jpgSerdülőként, mikor ismerkedtem a szubkultúrával és kutakodtam az interneten annyira, amennyire csak lehetett felleltem, hogy Németországban van egy olyan program, mely alkalmából sok különleges és elsőre sötétnek tűnő ember megy el és gyűlnek össze, egy helyen. Nem tudom másnak mi lehetett, vagy az átlagembereknek mi volt a reakciója, de számomra az a pillanat jelentőssé vált. Már a tény, hogy nem vagyok egyedül és nem csak a középiskola falain belül adódhatnak külsőre hasonló emberek, hanem ennyire messze és mégis ennyire sokan, felvillanyozott. Nem kellett sok, hogy arról ábrándozzak, egyszer kijutok a WGT-nek nevezett (Wave Gothic Treffen) rendezvényre és olyan emberekkel veszem körbe magam, akik olyanok lehetnek, mint én. S bár egyelőre az említett országba azóta sem tudtam kijutni, nem adtam fel annak a lehetőségét, hogy a Goth Szubkultúrából megismerhessek és találkozhassak emberekkel.
Ha jól emlékszem, mikor fény derült számomra arról, miszerint Magyarországon is tartanak hasonló, jobban mondva ugyan olyan találkozót melyen részt lehet venni és házon belül van, megdobbant a szívem. A második OGT (Országos Gothic Találkozó) képeit már láttam, lehet értesültem is annak megrendezéséről, bár ebben nem vagyok biztos. Abban igen, hogy a képeket nézegetve mélyen belül sóvárogtam és erős vágy lobbant fel bennem a részvétel iránt. Számtalan ok felsorakozott viszont a harmadok OGT láttán, így bár érdeklődtem az esemény iránt és szívem hajtott volna, hogy menjek el, csak nézzek körül, mégsem tettem. Pedig komolyan fellélegeztem, mikor kiderült a folytatás lehetősége. Pláne, hogy külön helyet is kapott a rendezvény, így még inkább alkalmazkodva több ember igényeihez.
Tudom, hogy az első kettő a Margit szigeten volt, utólag olvastam és néztem róla képeket. Viszont nem tudom jó vagy rossz döntés volt e a helyszín váltás, így nem nyilatkozom erről. Részemről rendben volt a Dürer kert is, melyben ez évben tartották. Viszonyítási alapom viszont nincs, így kritizálni és megítélni sem tudom, mennyire volt alkalmas a hely.
Visszatérve a harmadik kihagyott OGT-hoz nos, miként írtam, rengeteg ok felsorakozott. Legjobban mégis a félelem, csalódástól való rettegés és az a rossz emlék tartott vissza, melyben a saját középiskolai diáktársaim közösítettek ki és bár külsőre hasonlóak voltunk, nem voltam elég „true” ahhoz, hogy befogadjanak. Nem tagadom többé, a harmadik OGT-tól rettegtem és féltem. Nem akartam esélyt sem megadni annak, hogy országos rendezvényen esetleg kiközösített legyek, mert ha megtörténne, akkor végleg elkönyvelhetném a tényt, miszerint örök fekete bárány maradok és soha, sehova nem tartozok. Igaz, énem egy kis szeglete utálja a tömeget, sok időt töltve sok ember között képes menekülésre ösztönözni. Nem nevezném viszont fóbiának vagy betegségnek, mivel ha az alkalom megköveteli, igenis képes vagyok uralkodni magamon és órákon át tömegben lenni. Csupán jobban szeretem, ha nincs így. De, mikor tavaly ezzel az indokkal magyarázta meg, hogy nem mentem el, nos… csak részben mondtam igazat. Illetve magamnak sem ismertem volna el akkor, abban a pillanatban azt, amit leírtam. Nem ismertem volna el.
Ahhoz, hogy erre rájöjjek (és még sok másra is), bizony el kellett mennem.
Megbántam? Még véletlenül sem!

Először is, a program okot adott arra, hogy fővárosunkba utazzak és így, egy jó ideje tartó, online ismerkedésemet koronázhattam meg egy személyes találkozás keretein belül. Bemelegítésnek a rendezvény előtt, csak egymással beszélgettünk és ismerkedtünk, mert bár sok levelezés van mögöttünk, személyesen akkor is más. Bármennyire is gyors az internet. Szerencsére nem csak az eseményre mentünk együtt, egymást kísérő társai is voltunk leginkább abból az indokból, miszerint mindketten először járunk OGT programon. S érthető, ha egyikünk sem akart volna egyedül menni.
Már, eme kellemes társaság és biztonság jóval hozzá járult ahhoz, hogy legyen bátorságom és ne hátráljak meg a bejárati ajtóban. Amit sajnos nem tudtam, hogy nem érdemes a kiírt időpontban megérkezni (eme eseményen 16.00-ra volt írva), ugyanis nagyon kevesen vannak és ekkor csupán a készülődés és felkészítés kezdődik el. Isten igazán 18.00kor indult be a fekete sereg és árasztotta el a Dürer Kertet. Eme időpontra jó pár ember elérkezett és sok ismerős arcot felfedezhettem vagy megismerhettem újakat. Illetve a kiállítások asztalai is, e időpontra lettek teljesen kipakolva.
A kirakatok, vagyis eladók által berendezett apró asztalok mindegyike fantasztikus holmikkal volt tele. Úgy éreztem magam, mint egy csokoládéfüggő gyerek a csokoládé boltban, ahol a ritka és különleges édességek is kaphatóak. Nagy választék adódott, legalább 5, ha nem 6 asztalnál. Mind a kézzel készített ékszerek vagy tárgyak, mint minden más remek volt. Hangulatot adtak, közben kínoztak is, és sok egyedi, utánozhatatlan darab is akadt. Örültem, hogy a jelenlévők mindegyike egyetértően tetszetősnek és szépnek talált minden kitett holmit és egyszer sem tapasztaltam azt, amit a saját ékszereimnél szoktam. A „muglik” akik nem szubkultúra tagok, nem tudják hova tenni, és ha nem a ruhát, akkor az ékszereket tekintik valami istentelen, rossz dolognak. Természetesen inkább az összhatás szokott vegyes érzelmeket kiváltani a „sárvérűek”-nél.
A legjelentősebb tapasztalatom és érzésem olyan mély és fenomenális volt, melyre nehezen adódnak szavaim. Első benyomásként, első programként és első élményként azt mondhatom, boldog voltam és elégedett.

http_3a_2f_2f36_media_tumblr_com_2f2203b83c8c15da43639aefabe3da6e51_2ftumblr_njof39e2kv1ttszx1o1_500.jpgEleinte nem hittem a szememnek, mikor egyre csak gyűltek a hasonló emberek. Láttam miként bánnak egymással és velem, ami még inkább hihetetlen volt. Egyszer meg is fordult a fejemben: Mi van, ha álmodok és az egész csupán egy múló esti árny? De nem. Bárki, akivel összehozott ott a sors vagy a nem várt hideg szél, kedves és barátságot, közvetlen viselkedéssel fogadott. Több ismeretlen ember ugyan ezen jellemekkel közelített felém és kísérő társam, partnerem felé is, ami egyszerre fantasztikus és meglepő volt. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen viselkedéshez. A minden napokban, ha valaki úgy közelít felém vagy úgy fogad, mint ahogy ott nagyon sokan, két gondolat fordul meg a fejemben: Mit akar és milyen hátsó szándékai vannak? Hamar rájöttem, hogy az eseményen résztvevő személyek többsége (akiket sikerült megismernem), egyáltalán nem adott okot arra, hogy ezeket feltételezzem. Ami szintén nagy boldogságot jelentett. Emellett a legeslegjobb érzés, amit még sosem éltem át, az az: Tartozom valahova! Nem vagyok abnormális, nem vagyok különc, nem vagyok hülye. – Már bocsánat, de fiatalabb időszakaimban bizony megfordult a fejemben, hogy betegség e a különcségem. Ami akaratom ellenére van, mert… alapból ilyen vagyok. Más.
De itt!
Az esemény és az ott lévő emberek megmutatták, hogy tévedtem és nincs velem semmi baj. Mintha kiengedtek volna a zárt osztályról azzal a címszóval, miszerint mindvégig igazam volt és tényleg nem vagyok beteg. Most először éreztem, hogy a tömegben nem megvetően kinéznek, hanem kedvesen rám mosolyogva nyugtázzák a hasonlóságunkat. Nem elítélnek, hanem akár dicsérnek és ismerkednek azért, aki vagyok. Őszintén. Mindenki önmaga lehetett, ahogy én is. Kibújtam a bábomból, aztán csodálkozva tapasztaltam, hogy nem fáj. Nem baj, ha leveszem az erős kis kitin páncélomat. Nem csak én voltam csodabogár. Mindenki az volt! Lehetetlen leírni igazából az érzést, amivel végül távoztam az eseményről. Mert bár a mennyekben éreztem magam (vagy inkább a pokol?), annyira hihetetlen volt és annyira szokatlan, első, hogy néha kételkedtem. Igaz? Ez a valóság? Aztán kísérő társam alátámasztotta tapasztalataimat, mivel ő is először élte meg mindezt. Sosem láttam még ennyire boldog embert, mint őt. Olyan volt, akár egy pár hónapos baba, aki őszintén nevet, ha valami vicces. És a mosolyuk nekik még ártatlanul széles. Nos, társam arca is épp így ragyogott. Ismerem őt és magamat, így bátran kijelenthetem: talán, sose voltunk ennyire boldogok, igazán. Lassan találkoztam azokkal is, kikkel már volt szerencsém személyesen nem is egyszer. Találkoztam olyan emberekkel is, akiket csak interneten keresztül láttam vagy ismerek és igen, fantasztikus volt három dimenzióban a valóságban látni mindenkit.

Én eredetileg csak ennyit szerettem volna. Látni őket, látni egy ilyen eseményt ahol nem egyedül viselek fekete ruhát. Ahol megdicsérik a nyakláncom és nem vágnak undor képet. Dicséretekről jut eszembe. Annyira sok bókot, kedves szót, dicsérő szót kaptam, hogy akkor is elgondolkoztam, nem e tettek valamit az italomba. Engem, ha dicsértek, annak oka volt. Így akartak valamit elérni, vagy befolyással lenni rám, tehát hátsó szándékkal kaptam kedves szavakat és hamar nem hittem el semmit, ami szép. „Túl szép, hogy igaz legyen.” - Szokás mondani. Aztán be kellett látnom: Nincs semmi trükk. Mindenki az igazat mondta, ahogy én is. Mert bizony igenis akadt nem egy hölgy, akikhez odamentem és minden erőmet és bátorságomat latba véve, legalább egy szép szót kinyögtem a kinézetére. Amellett, hogy elkápráztatott. Biztos furcsának tűnhettem emiatt néha, de én nem dicsérek ok nélkül. Alapból mindig okkal használok szavakat, és ha valakire azt mondom gyönyörű vagy meseszép, azt halálosan komolyan gondolom és igen, tűzbe tenném a kezem, ha kell. Viszont a komolyság miatt nem mondom lépten-nyomon akárkinek. De ott... az eseményen… olyan sok szép, meseszép, fantasztikus, jesszusom, szavaim nincsenek, mennyire gyönyörű küllemű hölgyek mellett… meg kellett mondanom.
Tudna kellett.
Biztosan sokan mondhatták a Victorian-Goth hölgyeknek azokat amiket én is, de akkor ott, úgy voltam vele: egy lehetőségem van megmondani, mégpedig most. Ennyi bátorságot rég szedtem össze magamban.

1622035_781700251913568_8764188126029267977_n.jpgIlletve belém nevelték, miszerint bámulni nem illik. Bármennyire is erős a szülői neveltetés, jelen programon néha azon kaptam magam, hogy bizony zavarba ejtően bámulok és szinte mindent és mindenkit. Amiből remélem nem lett senkinek sem kellemetlen perce. Ahogy láttam, sokan nézegettek másokat, így egy idő után nem tűnt ostoba viselkedésnek a másik végig nézése. Főleg, hogy tekintetemmel igyekeztem memorizálni a látottakat és gyönyörűségét valahogy befogadni. Olyan ritkán látni ilyet a valóságban! Őszintén, sok ember ruháját vagy ékszerét megfogdostam volna, de nem vagyok ilyen ember. Inkább rengeteg volt a kreatív ötlet, remek kivitelezés és fenomenális küllemmel rendelkező ember. Férfi oldalról is akadt nem egy gyöngyszem, ami még jobban meglepett, mert… nos, kevés. Sajnos kevés a férfi képviselő, így akik akadtak, kaptak figyelmet.
Nagyon örültem minden új ismeretségnek, minden lehetőségnek, minden találkozásnak és váltott szónak. Örülök annak, hogy sok ember már nem csak virtuálisan, de valóságban is látott volt, hús vér formában. Miként örültem azoknak is, akikkel már valóságban is ismertük egymást. Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, amit megadtak, s bár csak egy apró hang vagyok, valahol a zajban remélem, ettől még megtudják: Számomra felejthetetlen és életem egyik legjobb élményének lehetőségét teremtették meg.
Biztos vagyok benne, hogy mint a szervezők, mint sok kedves és barátságos résztvevő, ezen a napon álmokat valósítottak meg. Az enyémet biztosan. Bakancslistám egyik legjobb tétele, amit teljesült és innen, már csak előre vezet az út. Az az, remélhetőleg jövőre is el tudok menni, melyért mindent megteszek, hogy így is legyen. Részemről csak ajánlani tudom bárkinek, aki eddig kihagyta, hogy ne tegye! Az a barátságos közeg, ami többségében jelen volt, felbecsülhetetlen és az egyedül érkezőknek is remek hírt jelenthet. Mert bizony, itt nem marad senki sem egyedül. Hiszen, ott leszel, ahol mindig is lenni akartál.

Zárásként, még egyszer köszönöm mindenkinek, aki részt vett a tinédzserkorom óta dédelgetett vágyam és álmom teljesülésében.
Az alábbiakban pár képet beillesztek, leginkább azokat, amiken én vagyok látható. Megjegyzem a további résztvevőket is, ha sikerül, illetve a fotósokat. További képekért csak kattints MetalMaci és Boldizsár képeire.
Cathreen Misery

20900964_1541105359265728_9090750874735008077_o.jpg

Barátságos kis csapathoz sikerült vetődni, ahol új ismeretségeket szereztem, illetve Szűr Katalinnal is találkozhattam személyesen. 

boldizsar_kepe1.jpg

Az egyik kiárusítás asztalánál. Koncentrációm oka igazság szerint a döntésképtelenségem, mert nem tudtam választani. Szerettem volna venni valamit, de jó ideig tartott, mire eldőlt mi lesz a szuvenírem.
Fotót készítette: Boldizsár 

boldizsarkep56.jpg

Számtalan eladó holmi volt mindenhol, amerre az ember elnézett az asztalok között. 

boldizsar6.jpg

dsc_1902.JPG

Csoportkép. A kedvencem.
Balról haladva: Alessia Starcaller, Necromancica, jómagam és kísérő partnerem Gombás Anita. 
Necromancicával már találkoztam a valóságban, a másik két hölgyeménnyel sikerült találkozni és jobban megismerkedni, aminek nagyon örültem. Igazság szerint kedvenc pillanataim egyike az volt, mikor eme kis társasággal együtt lehettem. ^^ 

20992511_1533522350043827_835189268650642744_n.jpg

Este készült kép, melyen olyan vagyok, akár egy viharvert facölöp. xD

20994241_1533524206710308_7550842297244968871_n.jpg

Helmeczi Gabriellával. ^^ Végre sikerült három dimenzióban is látni!

The End

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr6712771250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2018.05.21. 03:12:33

Nagyon jónak és szemléletesnek találom a beszámolód az Országos Goth Találkozóról. Már hosszú ideje próbálom felvenni a kapcsolatot a magyar darkerekkel, de ezidáig semmi eredménnyel nem jártak erőfeszítéseim. Úgy határoztam hát, hogy mint szövetséges, idén magam is elmegyek a találkozóra. Azonban, mivel még sosem vettem részt hasonlón, nem tudom, hogyan, miként viszonyulna hozzám az ottani közösség. Nyilván így, szövetségesként szívélyesebben fogadnak, mintha norma volnék, de nem tudom, mi volna a helyes eljárás, és hogyan volna célszerű a tiszteletemet tenni az eseményen. Megköszönném, ha hasznos útmutatásokkal és javaslatokkal látnál el. Ez roppant nagy prioritású kérdés számomra több mint egy évtized eredménytelen kapcsolatfelvétel után, nem vallhatok kudarcot.

Cathreen Misery 2018.05.22. 21:19:27

@Reactor: A küllem miatt felesleges aggódni. Természetesen akadnak akik kiöltöznek és szó szerint teljesen máshogy néznek ki, mint az átlag minden napokban, de ők kihasználják az alkalmat és olyanná válnak amilyenek mindig is lennének, ha az ostoba társadalmi korlátok nem léteznének. Gyakran én is érzem ennek a súlyát és nehezét. Emellett nem baj, ha egyedül "betévedsz". Én az antiszociális, emberundoritisz és tömegiszonyom miatt mentem kísérettel s úgy néz ki, a következőre 4en megyünk együtt, persze mind lányok. :D - Ha nagyon nem lenne kihez odamenni (bár, senki nem veszi rossz néven ha csak odamész ismerkedni, én úgy vettem észre, hogy ott a többség nyitott volt az új ismeretségek felé), hozzám vagy a társaságomhoz bátran jöhetsz, nem harapunk majd. A sikertelen próbálkozások mögött lehetett ám az is, hogy viszont így virtuálisan nem barátkozós embereket fogtál ki. De hidd el, ott lesz bőven olyan aki szívesen megismerne, beszélgetne veled és akár ismerősök is lehettek majd. :)
Emiatt nem aggódom és neked sem kell. Az megint más kérdés, neked kik lesznek szimpatikusak és kihez mersz majd odamenni. Ne görcsölj rajta, ne akarj más embert előadni, csak légy önmagad! O és simán betértek tök átlagos emberek is oda amikor ott voltam, mert kíváncsiak voltak, érdeklődtek és még ők is elszórakoztak, akkor te miért ne lennél képes? :D A belépés ingyenes, csak a koncertek fizetősek meg ha venni akarsz az árusoktól. Én azt tanácsolom, hogy a kiírt kezdés után egy órával később gyere. Igen, megéri késni, mert a jó bagázs, a tömeg, a lényeg, úgyis később érkezik. :D

Aztán, csak remélni tudom, hogy jó lesz és kellemes élményekkel gazdagodsz! ^^

Reactor 2018.05.22. 22:58:21

@Cathreen Misery: Nem is a kiöltözés miatt aggodalmaskodtam, hiszen nem a szokásos egyenruhámban terveztem ellátogatni az eseményre :) A normák reakcióján nem tudok meglepődni, ugyanúgy ellenségnek tekintem és elkerülöm őket, mint Ti. Ez mindenképpen biztató, hogy nyitottak vagytok a szövetségeseitek felé is, nagyon kevés helyen tapasztaltam ezt a bizalmat. Voltak a múltban legalább részben sikeres kísérleteim is, a párkapcsolatok terén - ennek köszönhető a mára már több ezer követővel büszkélkedő Tristania projekt is. A sikertelen kapcsolatfelvételek mind élőben történtek, nevezetesen egy helyi dark-goth koncert és két málha.hu találkozó. Persze nem hibáztatlak titeket, közöttünk is rengeteg a pózer, nem lehet csupán külcsín alapján eldönteni, hogy az illető meggyőződéses követője-e a stílusnak, vagy sem - "nem a ruha teszi az embert", szokás mondani.
Remélem így lesz, ahogy mondod, és valóban szert tehetek ismeretségekre tőletek, ez több szempontból is kiemelt fontosságú. Egyrészt nagy hangsúlyt fektetek a szövetségeseimmel való jó viszony fenntartására, másrészt mivel a Tristania projekt egy dark-gothic projekt, mondanom sem kell, igen lényeges, hogy ilyen emberekkel valósulhasson meg. Ebből mindkettőnknek csak előnye származhat! Mikor 2011 októberében elkészültem, maga az együttes is lejött Norvégiából a kiadásra (nyilván nem emiatt, viszont 2003 óta tudtak a dologról, tudtak az elkészülés dátumáról is, így bizonyára nem véletlenül ütemezték éppen októberre a fellépésüket).
A szimpátia kérdése nem probléma - minden darker szimpatikus, aki valóban az, ezzel tehát némiképp előnyben vagyok a normákhoz képest, hisz egy szövetséges felé mégis nyitottabbak vagytok, ahogy én is. Ebből a szempontból tehát fontos volt a kérdésem, mert nem egyszerűen szórakozási céllal mennék, és hát nagyon nem mindegy, hogyan, miként állnátok hozzám :)))
Köszönöm a biztató szavakat, mindenképpen el fogok menni!

Cathreen Misery 2018.05.23. 07:08:35

@Reactor: Biztosan leírtam a bejegyzésben, de megemlítem ismét ha esetleg kimaradt, hogy amikor egyedül ácsorogtam, mert kísérő társamnak el kellett mennie egy kicsit, máris igyekezett felkarolni egy lány és beinvitálni a kis társaságukba. Később a barátnőmmel együtt ültünk le közéjük és simán elbeszélgettek velünk, ismerkedtünk és nem volt gond, hogy eddig egymás létezéséről sem tudtunk. :D Szóval tapasztalatból mondom, hogy nyitottak. Aki esetleg mégsem nos, az észre vehető. :) Illetve nekem ez volt az első élmény amikor úgy érezhettem, hogy "szövetségesekre" találtam. Középiskolában ki voltam közösítve, hiába az iskola 80%a Dark-Goth Szubkultúra valamelyik ágát képviselte. Később se volt szerencsém sőt, most ahol élek, se ismerek egyet se. A fiatalok lenéznek meg kinéznek, szóval nem vágyom a társaságukra. A velem egy idősek meg rejtőzködnek vagy valamiért őket nem érdeklem, szóval ja.
Én még a különc stílusok között is fekete báránynak érzem magam, de ezt már megszoktam. :) Annyi biztos, hogy ott az eseményen ez eltűnik és az érzés elmúlik. ^^

Reactor 2018.05.23. 16:46:55

@Cathreen Misery: Kiváló, tehát nem kell attól tartanom, hogy "kinéznek" úgymond :) Ez sokat jelent ám.
Az mindenesetre megdöbbentett, hogy még köztetek, ugyanazon stíluson belül sincs egyetértés, hanem ugyanúgy megy a kiközösítés. Az ember azt hinné, aki ennyire spirituális, és valamelyest szakrális életstílus mellett dönt, az nem nézi le vagy nem utálja a stílusán belülieket. Ennek még a különböző ágak között is így kéne működnie. Ez bizony nagy baj, hogy még közöttetek is van marakodás...
Amennyire én tudom, az általam választott életstíluson belül nincs tagozódás, eléggé homogének vagyunk :)
Ígérem, ha úgy adódik, a ti társaságotokhoz fogok odamenni, most már tudom, hogy nem haraptok :D

Cathreen Misery 2018.05.23. 17:38:32

@Reactor: Régen volt az a középiskola és hát a tinédzsereknél mindegy, ki milyen stílusú, kiközösítés mindig van. De tény, hiába a stílus vagy valaminek a képviselete, ez még nem garantálja azt, hogy az illető jó ember és hasonlóak vagyunk. Sőt, sajnos nekem nem akad túl sok pozitív tapasztalatom e téren, bár az eltelt három év alatt azért akadt. Például akikkel együtt megyek, ők is hasonlóak stílusban és velük, már jól kijövök sőt, a barátaim (egyikük a testvérem is). De hiába valaki Goth, Rocker, Metal vagy az isten tudja melyik a sok ezernyi ágazat közül, ettől még lehet arrogáns, beképzelt, pöffeszkedő vagy divatmániás páva aki láthatóan a pénz mutogatásra megy. Ahogy írtad, nem a ruha teszi az embert és ilyenkor tök mindegy, mit képvisel. Az embert a tettei határozzák meg, nem a szavai vagy a külseje. :)

Reactor 2018.05.24. 02:24:16

@Cathreen Misery: Remélem nem fogok csalódást okozni nektek. Hogy ti nem fogtok nekem, abban biztos vagyok :) Ilyen szívélyes invitálást darkertől még sosem kaptam, pedig megértem már pár esztendőt, elhiheted nékem! :)
Mivel abszolút nem vagyok egyik közösségi médiának sem a tagja, és a régi beszélgetőoldalak is mind megszűntek, vagy betöltötték a hivatásukat, nagyon behatároltak maradtak a lehetőségeim, hol, hogyan találhatnék rátok. Titeket leszámítva egyetlen darker ismerősöm van, egy fiatal lány a határon túlról, vele is teljesen véletlenül, hosszú évek után futottam össze.
Többek között ezért is választottam magam is más életformát, amit leírtál: mert tisztán látom, hogy a fogyasztói mosléktársadalom a bégető birkacsordákkal a vesztébe rohan, már gondolkodni se képes, ezt is átengedi másnak. Nekünk viszont mái napig sikerült megőriznünk a szuverenitásunkat, ami nagy szó, tekintve, hogy a dark-goth szubkultúra több száz éves eredetű :)
Nagyon várom ám az augusztust - rengeteg érdekes közös témánk lenne, abban biztos vagyok!