Bíbor Dáma – Crimson Dame
2018. március 13. írta: Cathreen Misery

Bíbor Dáma – Crimson Dame

Váratlan fotózás

DSCN1832-1Előszóként szeretnék pár mondattal megemlékezni és mesélni a fotózásról, a felettébb élménnyel dús alkalomról. Kezdetben csupán az Ártatlanság fotózásomra készültem, mivel eredetileg úgy volt, hogy az említett képeket készítjük el. Ártatlanság fotózást ITT lelheted fel. Igen a Bíbor Dáma aznap készült, viszont szabadidő hiányában csupán most, majdnem egy év elteltével tudtam közszemlére tenni és megosztani a nagyközönséggel. Nem bánom, mivel nagyon vártam és megérte az összes várakozással töltött perc! Fotósom és egyben barátnőm adta meg a lehetőséget eme fotósorozatra ugyanis, minden neki köszönhető! Én csupán a megajándékozott barátnőként voltam jelen, akit hihetetlenül feldobott a meglepetés. Igen, szó szerint meglepett egy fűzővel, hozzá illő szoknyával majdan azzal a mondatával, miszerint ha szeretném, összehozhatjuk a két fotózást egy napon. Be kell ismernem, sok energiámba telt nem ugrálni és kiáltozni hatalmas örömömben ugyanis, még sose volt megközelítőleg hasonló ruha rajtam vagy nálam. Az, hogy megkoronázzuk mindezt egy fotózással vagyis, megtörténhet életem első Victorian-Goth jellegű fotózása, azt hittem menten belehalok a boldogságba.
Ez a mámorítóan kellemes öröm segített abban, hogy erőm legyen a naphoz mivel, el kell ismernem: nem egyszerű két fotózást nyélbe ütni egy nap alatt. Ráadásként nyár volt, meleg és izzadtam még ott is, ahol azt hittem nem lehet. A helyszín választások is barátnőm érdemei mivel mindre ő mutatott rá, mint remek háttér elemek. Pécsett a Barbakán torony és kert például teljesen az ő ötlete volt, sajnos én nem tudtam ezek létezéséről egészen addig. A toronyról igen, bár kívülről szemléltem néha, amikor arra vitt az utam. Nagyon izgalmas volt és kalandos felfedezni azokat a helyeket és hagyni, hogy az aprócska szeg-zug és szegletek hívogassanak egy kép készítéséhez. Kalandos volt, sok élménnyel gazdagodtam és bár nem fekete volt a ruha, mégis talán kijelenthetem: meg volt életem első Victorian-Goth fotózása.
Remélem még több Victorian-Goth fotózáshoz lesz lehetőségem és szerencsém, miként szeretnék más ruhát, összeállítást egyaránt. Emellett remélem, hogy a helyszínekhez is vissza tudok, tudunk majd látogatni ismét és többször háttérként fognak funkcionálni. Hangulatosak, szépek, és ha valaki járna Pécsett, feltétlenül nézzen el a Barbakánhoz kihagyhatatlan látnivaló sok más szépség mellett!

Köszönet barátnőmnek, egyben fotósomnak a lehetőségért, a kellékekért, az ötletekért és a rám szánt idejéért! Fantasztikus egy nap volt, ahol közös kalandunkban akadt minden, mi egy ilyen eseményen lehetséges. Tikkasztó időjárás, fárasztó megmászandó dombok, hívatlan háttér szereplők, akik vagy elmennek, vagy nem, sok nevetés és együtt szenvedés az eddig sose próbált pozitúrák alatt. Gyönyörködni a tájban és annak szépségében, megtudni mennyire szép és elvarázsolt helyek léteznek az egyik kedvenc városomban. Mindezt megkoronázta egy autós kiállítás a téren, illetve barátnőm vicces gondolata, miszerint jó lenne egy sokkal hétköznapibb kép rólam az öltözékemben. Eme plusz, kulisszák mögött készült képeket a végén találhatjátok!
Következzen a fotózáshoz válogatott zenék, hozzá írt rövidke írásom és utána a képek.
Ha szeretnéd kihagyni a történetet és megtekintenéd az összes közzé tett képet az alábbi linkek bármelyikén megteheted. Illetve a korlátolt hely miatt csak 16 képet tettem a bejegyzésbe azokat, amik kiemelkedően tetszenek. Az összes kép megtalálható az alábbi linkek, nevek mindegyikénél (kivéve a Pinterest, ott 1-2 képre azt írta, túl nagy a felbontása és nem engedte feltenni). Összesen 44 kép van. ^^ 

dscn201556.jpg(Fotózás után egy kis poénkodás - életszerű ellentét az utcán)

FACEBOOK MAPPA , PINTEREST TÁBLA , INDAFOTÓ MAPPA
(Követve az első két oldalon, azonnali értesüléseket kaphatsz az újonnan feltett dolgokról)

Ajánlott Zene a hangulathoz: 


Tarja Turunen - I walk alone


Tarja Turunen - My Little Phoenix


Tarja Turunen - Die Alive

 

Bíbor Dáma 
Írta: Cathreen Misery 

Bíborhölgy sóvárogva múltba réved, szemei nem látnak mást, csak halottnak hitt emlékeket. Se hall, se lát, se beszél, s bár él, ő mégis egy visszatérő holt vándorlélek, ki néha lépdegél. Suhan némán a fájó tövisek útján remény darabjait szórva s elhagyva lábai nyomán. Rég meghalt a szív, mely valaha dobogott, rég összetörték azt, mi valaha szerelemben izzott. Badarság volt tudta, de mennyire, hogy tudta – Bíborhölgy mégis hagyta elcsábítsa szívét, volt kedvese dala. Korai volt tán, de oly gyönyörű! Ékesszóló verseiben, néha lanton játszva táncra perdítette az addig alvó lelkét és színessé varázsolta szürke életét. Kedvese, ki örök fogadalmat tett balkonja alatt, Kedvese, ki akár lehozná a csillagokat, eltűnt. Kedvese, ki elkérte kezét, feláldozva saját életét az örök együttlét oltárán, csábításba esett s tovább állt.
Bíborhölgy lett egy nap Dáma. Örökké szenvedő, szomorú úrnő a törött szívnek. Régen megette lakhelyét az idő, s még régebben széttépte életét ő, a Kedves. Üvegszilánkok darabjaira esett Dáma szíve, O a fájdalom érzete, de kínzó!
Távolba meredve vár vagy csupán hitet vesztve néz, kísért hisz létének nincs remény. Utat keres, de nem talál, kezét nyújtva kiált és viszonzatlan a vágy. Miért tetted ezt velem? Bíbor számtalan alkalommal tette fel eme kérdést. Ő nem hall, nem beszél, lelke örök kóválygásra ítéltetett Oblivion világában. A kérdés örök, a válasz elhalt Kedvesével együtt, ki átverte és becsapta.
Eltűnt.
Hiedelme vigasszal kacsintott feléje, de tudta: érezte, lüktető ereiben sejtette, soha vissza nem tér már. Hónapok majdan évek teltek el, sóvárgó sérelemmel. Vágyát, mi éhezett a szeretetre akaratát, amely támasztékot keresett, eszét mely dühöngött átvertségén végére kihajszolta a gyász. Gyásza az ellopott szerelemnek, gyásza a tönkre tett életnek. Gyászolása annak, hogy mi oly csodás volt, olyan nagyon szép, most jelene legsötétebb eleme. Kiút kellett valami megállás. Elég volt érezte, belefáradt lelke és teste a gyötrelembe.
Nem bírom tovább. – Súgta egy felső istennek. – Nem megy. – Enyhe szellő fujt fürtjeibe, s lassan elsegítette a vár szélére. Végső pontra, élete lezárásának helyére. Sokat sírt szemeivel letekintett majd fel. Továbbra se szól hozzá a remény, látni sem vél jeleket a szép világból. Nincs értelme a létezésének, se a megtörtént hazug szerelemnek. Utolsó kifújt leheletével alá ereszkedett a mélységnek engedve a halálos zuhanó csábításnak.
Halál megért engem. – Vélte. – Halál sosem hagy el, sosem okoz fájdalmat. Halál megért és oltalmat ad. Halál az egyetlen, ami véget vethet szenvedésemnek.
Bíbor Dáma így vált majdan a Vár hallhatatlan úrnőjévé, örök kárhozatra ítélt, szomorú kísértetté.  

Következzenek a képek.

DSCN1800-1

DSCN1809-1

DSCN1837-1

DSCN1841-1

DSCN1828-1

DSCN1846-1

DSCN1847-1

DSCN1849-1

DSCN1871-1

DSCN1885-1

DSCN1941-1

DSCN1934-1

DSCN1944-1

DSCN1955-1

DSCN2010-1

DSCN2015-1

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr5213729044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.