2018. május 18. 12:22 - Cathreen Misery

Ruhaméret, új szerzemények és a legnagyobb vágyam.

Avagy személyes jellegű bejegyzés ahol hiú és önző módon csak magamról írok.

tumblr_p2xfk3bm5u1wd85j8o1_500.jpgBiztos vagyok benne, hogy nem egyedi, hanem sajnos népszerű és közismert történetet fogok elétek felvázolni, amit nagy eséllyel már leírhattam/ elmondhattam nem egyszer. De ez egy olyan történet (a sok másik történet között) melyet az ember ismételni fog akár az idősek a számukra kedves vagy épp rettenetes emlékeiket, hiszen a mély nyomot hagyó dolgok újra és újra felelevenülnek. Néha jó érzést okozva, néha letargiába taszítva.
Mint, ahogy azt már kiemeltem nem egy sportolással kapcsolatos bejegyzésemben én világ életemben „A túlsúlyos” emberke voltam. A Túlsúlyos gyermek aztán tinédzser és végül felnőtt. Akadtak időszakok, amikor ez változott egy kicsit, de mindig csak ideiglenesen és mire kettőt pislantottam ismét „A Túlsúlyos” lettem, aki a társaság zsírbödönje. S bár, nem voltam elefánt méretű és nem kellett tűzoltók és darukezelők segítségével kiemelni az ágyból, de ettől még akadt bőven rajtam zsír felesleg. Az átlag normálishoz képest sose voltam elég vékony ahhoz, hogy azt viselhessem, ami nekem tetszik, és amit akartam, hanem úgy kellett döntenem, ami előnyös és legjobban takar. Sose felejtem azokat a pillanatokat és szakaszokat, amikor szembesítettek vele, hogy bizony az adott ruhát/szettet nem kellene viselnem, mert bizony nem állna jól. Olyan 11 éves koromban és utána elkezdett érdekelni, hogy mit viselek és már nem csak az volt a fontos, hogy ne szúrjon, mint azok az átokverte pulóverek és harisnyák. Istenem, de gyűlöltem őket. Emlékszem, hogy kinéztem egy magazinban olyan ruha szettet, ahol a nadrág bár gumis volt a felsője has mutogatós, spagetti pántos felső, amire megmondták: Kétszer gondoljam meg, hogy akarom e, mivel a nagy hasam miatt nekem nem való az a felső. Így kerek perec. – Meg kell jegyeznem, nincs semmi baj azzal, ha az emberrel őszinte! De egészen 18 éves koromig, amíg nem lettem teljesen önálló másoktól függött, hogy mit eszek vagyis, nem az én hibám volt teljesen a túlsúlyom és az ezzel járó kinézet. Akkor miért nekem kellett elviselni a kellemetlen megjegyzéseket?
Szóval, mire középiskolába kerültem olyan fiússá váltam amennyire arra egy lány képes. Ha szoknyát vettem fel, akkor bokáig érőt vagy hosszabbat, soha nem rövidet. Rövidnadrágot nem hordtam akkor se, ha megsültem a nyári melegben. Nem mintha lett volna rá igény, mert emiatt nem mentem nyaralni és nem mozdultam ki a lakásból, mert nem akartam rövid ruhákat, ne adj isten fürdő ruhákat felvenni. Ki akarná mutogatni magát, ha kövér? Na, ügye. Az összes ruhám bő volt, laza és nagyméretű. Az igazság az, hogy olyan sokszor kellett a nagyméretű részleghez mennem elsőre, hogy idővel már megszokásból az XL-XXL részlegre mentem, ha volt és rá se tekintettem azokra a fazonokra amik „tipikusan” kisebb méretre tervezték. S bár volt sajnos anorexiás időszakom, ahogy az vissza köszöntött 21-22 korom között úgy, hogy naponta csak egyszer ettem. Egyetlen egyszer és mellé igyekeztem fél órás edzést csinálni, már amire futotta erőmből, és amit hirtelen jónak gondoltam. Természetesen annak egy év után vége szakadt és ismét elkezdtem hízni, testem őrülten raktározott és voálá, már megint sok vagyok a mérleg szerint. 2014-ben megint kevés evéssel igyekeztem lefaragni a súlyomból és el kell ismernem: nagyon meglep, hogy ez a sok önsanyargatás, hogy az istenbe nem készítette ki a testemet és miért nem jelentkezett eddig egy tűnet, kellemetlen következmény annak fényében, amiket műveltem? Erre csak egy magyarázatom van. Hihetetlen szervezetem van és emiatt is hiszem azt, hogy akik szerencsésen egészségesek és jó az örökölt genetika, mind hihetetlen testtel rendelkeznek. Persze, ettől még bármikor jelentkezhet valami, ami a régen elkövetett étel megvonás miatt később jelentkező tünetben megnyilvánul. Sose lehet tudni.

(Hangulathoz egy kis zene: Ashes Remain - What I've become teljes album. Christian rock, alternative rock, post-grunge együttes. Igen, néha ilyet is szoktam hallgatni ^^

Viszont már két éve annak, hogy elhatároztam magamat (Májusban) amellett, hogy igenis megváltoztatom a kinézetemet és sportolni fogok, emellett az étkezési szokásaimat megreformálom. Természetesen elsőre nem ment minden úgy, ahogy a nagyoknak és profiknak és gyakorta fel akartam adni vagy úgy véltem, ebből nem lesz semmi és feleslegesen csinálom. De valamivel mindig újra kezdtem, tovább próbálkoztam és motivációt szereztem ahhoz, hogy az új nap pirkadatával ismét sportoljak, ismét átgondoljam mit eszek és mit nem aztán… itt vagyok. Sok rossz szokást elhagyva, új ételekkel és élményekkel gazdagodva, több ismerettel és tudással, megváltoztatott testtel mely még formálódni fog, kijelenthetem: sikerült! A célom elértem. Már nem kell a boltokban azonnal az „óriások” részlegére mennem és egy ruhadarabnál nem kell az utolsó XL vagy XXL méretű darabokat keresgélnem feltéve, ha akad. Már nem kell átélnem azt az érzést, amikor a nekem tetsző ruháról le kell mondanom és irigykedve nézhetem, ahogy a vékony lányok viselhetik. Nem kell megélnem azt, ahogy haragszok magamra, mert nem tudok vékonyabb lenni és nem kell szomorúnak lennem, mert korlátozott a ruhatár skálája, amit viselhetek. Nem kell szemet lesütve társaságba mennem és nem azon kattog az agyam, hogy vajon mennyire gondolnak kövér disznónak és mikor tesznek megjegyzést – holott, nem kértem rá. Nem kell azzal foglalkoznom, hogy kövér vagyok e és annak az összes rossz hozamát is levetkőztem a felesleges zsírszövetekkel együtt! Ma már bizonyos boltokban simán kiemelhetek egy M-es ruhát és bátran felpróbálhatom, mert tudom: jó rám! Eleinte hihetetlen volt a számomra és a biztonság kedvéért bevittem magammal a próba fülkébe egy L-es példányt is, hiszen az M olyan kicsi… és nem kellett a nagyobb! Egy ideje azt figyelem, hogy bár a súlyom változik, és 71-73kg között ingadozik, hetente más súlyban (bár az eltelt két hétben stabilan 73Kg vagyok), a méret változatlan.
tumblr_ogajjohtc71slxgwio1_500.jpgAz olyan boltok, mint HM, CA, FF (Tesco), Takko és akár külföldi márkák egy része szerint simán benne vagyok az általuk M-nek titulált méretben. De például az amúgy is sovány vásárlókat előnyben részesítő New Yorker szerint még L, de inkább XL vagyok, ez erősen függ a ruha fazonjától és anyagától. Vagy egy Cosmos City szerint az XL alig-alig. A kínai boltokról nem is beszélve, bár ott ez érthető, hiszen egészen más méretezés kell egy ázsiainak. Ezek sem tudnak letörni, hiszen két és fél évvel ezelőtt a CAban két szürke nadrágot vettem és azért nem feketét, mert utóbbi színben nem volt rám való méretű nadrág. Pedig, én mindenképp feketét szerettem volna. S mivel nem volt nadrágom, kénytelen voltam belemenni a szürkébe. Sajnos. Nagyon megbántam és szomorú, keserű voltam, hogy megvettem, bár a kényszer nagyúr. Sose felejtem, azok 48 és 46-os méretűek (XXXL és XXL) voltak. Utóbbi azért „csak” ekkora, mert boyfriend avagy nagyon bő és lezser szabású volt, akadt bőven hely a széles és zsíros csípőnek, combnak, deréktól lefelé mindennek. Egy időben nem vehettem semmit a New Yorker-ben mert kihíztam az ő méreteiket! – Na, az rettenetes érzés volt, mert el kell ismernem: ritkán, de akkor nagyon meg tud tetszeni pár termékük. Például műbőrdzseki vagy műbőr nadrág. Mindkettőt egy időben kihíztam, ma már bők rám és tudjátok, imádom ezt az érzést. Ezt, amikor a ruha nagy lesz, amikor tudom, hogy nem kihíztam, hanem kifogytam. Ezelőtt sose érezhettem ilyet tartósan és… mi tagadás, imádom. Nem adnám oda semmiért se ezt, ami most van.

Ennek örömére bekészültem a tavaszra és nyárra. Rövidnadrág, szoknya, sportnadrágok és egy ujjatlan bandás póló. A szoknya CA, mérete M. A Rövidnadrág, ami alul szakadt hatást kelt és oldalt lyukak vannak rajta, kínai boltból van. Ottani méretek szerint XL. Bandás felsőm M-es. Az oldalt fehér csíkos térdnadrág szintén kínai, szintén XL. A hosszú sportnadrág, FF termék és az szerint 38-as (M-nek felel meg). A térd alá érő sportnadrág, ami teljesen fekete a HM-ből van és M-es méretű. Utóbbit, mintha rám öntötték volna annyira, pont jó. Beillesztek pár képet róluk lejjebb. Őszintén, nagyon boldog vagyok ezektől és rettentően büszke is, magamra. Mert bár írtam, nem lehet elégszer kihangsúlyozni, miszerint sose, de soha nem tapasztaltam ilyesmit ezelőtt! Egyszerűen leírhatatlan érzés az, amikor az álom valóra válik, és nem kell lemondásokkal, akaratnak ellentmondó kompromisszumokkal és szűk választékból vásárolni, ha épp szükség van egy új ruhára, fehérneműre, bármire! Gyermekkorom óta, most először úgy gondolok a nyárra, hogy ha úgy adódik jó lesz fürödni és szívesen felveszem a tavaly vett 38-as fürdőruhámat (igen, már akkor ekkora mérettel rendelkeztem, és FF termék). Már nem rettegek attól, hogy emberek között kell lennem túlságosan leöltözve és alig takarva. S bár, még azért akad más ok, amiért nehezen megyek emberek közé, ha fürdésről van szó, de ez a része, amely a kövérségem miatt akadályozott, eltűnt. Elmúlt. Nem kell többé a zsírpárnák miatt szégyenkeznem, takargatnom magam és szellemnek tettetni a jelenlétemet, nehogy észre vegyenek, a kövér lányt nehogy meglássák. Egyszerűen fellélegeztem és felszabadultam. Soha nem akarom elveszteni az érzést.

Akkor a képek

 A bandás ujjatlan felsős képpel kezdeném ahol az új rövidnadrágban is vagyok. 
ujtriko2018.jpg

Következő képen az FF hosszú sportnadrágban és mellette a HM térd alá érő sportnadrágjában. Sport melltartómat egy éve vettem a New Yorkerben azóta is egész jól bírja. (A nadrágoknál nehéz megmondani, hogy különbözőek. Mindkettőben azt szeretem, hogy szimpla fekete és egyszerű).
sportnadragok2018majus7.jpg

Következő képeken a kínaiban vett térdnadrág amit igazság szerint otthoni tevékenységekre is befogok majd, mint kertészkedés és miegymás. Alatta a CA-s szoknya amit az egyik kedvenc felsőmmel vettem fel (ahogy már említettem anno, a felső Takko-s és a férfi részlegen találtam :D)
dsc06864.JPG
dsc06870.JPG

Következzen egy még személyesebb, magán életet érintő rész melyben elmesélek pár dolgot. Nem kötelező elolvasni, csak ha kedved tartja.
Jelenleg várom, hogy túl legyek egy stresszes időszakon, pontosabban Május 29.én amikor is vizsgázni fogok az eladó szakmából. Bizony, a kereskedelem csúf és rabszolga dolgozója leszek, s ha sikerül, akkor hivatalosan kiképzett rabszolga. :D Alapvetően nem tekintek másként a vendéglátó és kereskedelmi szakmákra, mint sem embereket kizsigerelő, rettentően nehéz és türelmet folyton tesztelő, nemzetközi szinten mégis fontos és sok bevételt hozó munka ágakra, ahol végül úgy láttam jobbnak, ha eladó leszek. Egyrészt más lehetőségem nem nagyon adatott azok közül, melyek nem fizetősek másrészt a vendéglátás azon része mely a konyhai kisegítőt érintette megmutatta milyen, egy étterem munkatársa lenni. Köszönöm, kihagyom. Várom nagyon, hogy végre túl legyek rajta és kezemben foghassam a papíromat. Mert bár nem tartom nagyra sőt, valamelyest ha őszinte akarok lenni, bánt a gondolat, hogy csak ennyit jelentek a hivatalos papírok szerint, valamit tennem kellett. Egyedül az a gondolat nem hagy letörni, miszerint lesz lehetőségem tovább menni, tovább tanulni és nagyobb embernek lenni. Emellett a papír nem minden. Mármint, elméletben az ember több annál, mint sem a végzettségeit bizonyító okmányok a munkaerő piacon mégis utóbbi számít csupán (néha máshol is). Lényegtelen, mert nem hajt a versenyszellem, nem akarok karriert építeni a kereskedelemben, ahogy a munkaerőpiac legjobb munkása se akarok lenni, Hidegen hagy. – Viszont amellett, hogy sokat kell tanulnom (Huh, nagyon fura volt ez az eltelt két év ismét diákként), Júniustól valami új kezdődik majd, amire igyekszek pozitívan gondolni a sok negatív vélemény és jóslatok ellenére is. Például, lesz keresetem arra, hogy nagyon sok mindent megvehessek és megengedhessek magamnak, amiket eddig nem. Az már egy jó dolog. A másik, ami hajt előre, és ami nem hagy nyugodni az az, hogy szeretnék saját könyveket kiadni, mint elektronikus, mint nyomtatott példányban.

tumblr_n4p9ze75eo1r89gcuo1_500.jpgIgen, nem rejtem béka alá, hogy eme álmomat és vágyamat emberöltőkkel ezelőtt elkezdtem dédelgetni és az eltelt 3 évben tápláltam, előtérbe helyeztem és ebben a hónapban nem látok mást magam előtt, csak azt: esélyem lesz a munkával arra, hogy akár self-publishing megoldással, de kiadhassam az írásaimat és publikálhassam az alkotásaimat. Természetesen még sokat kell rágódnom rajta, gondolkodni és nem az első hónap fizetését ölöm a könyvkiadásba, de jövő évre már szeretnék legalább egyet a nyilvánosságra hozni így, ilyen formában. – Emellett a fantázia világ a fejemben nem csillapodik és olyan sok ötletem van, hogy félő: ha egész életemben írhatnék, se lenne elég arra, hogy mind testet kapjon történet formájában. De, nem adom fel! Igyekszem sokat írni, több történetemet újra dolgozni vagy újra írni, ha megkívánja, miként majdan a még csak tervben lévőket elkezdeni megvalósítani. Emiatt, s mert más hobbim is akad az írás mellett, amikkel szeretnék foglalkozni, a munka beköszöntével kevésbé lehetek majd kommunikatív virtuálisan vagy aktív. Amíg nem lelem meg a tökéletes egyensúlyt, és amíg nem lesz megszokott a munkamenet és morál, addig előfordulhatnak hosszabb kihagyások. Gondoltam szólok, de ez valószínűleg érthető. Hisz, ki ne járt volna így? Egy szó, mint száz érzem és tudom, hogy bár az eltelt három évben sokat írtam, most még többet fogok és igen, elismerem ország, világ előtt: hatalmas vágyam, hogy író lehessek, akinek ez a munkája is egyben. Nem vágyom másra, csupán elzárt, nyugodt helyre ahol írhatok kedvemre és az én munkaidőm, az a napi 6-8 óra az lehessen, hogy megörökítem a fejemben már meglévő történeteket. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül és talán hiú ábránd marad örökre. Mégis, nem tudom feladni. Olyan sok sikerélménnyel gazdagodtam az eltelt 3 évben, amik nem hagynak kételkedni és feladni.
Nem mintha elfelejteném a múltat és ne tudnám, milyen a reménytelenség. De az élet megy tovább akár velem, akár nélkülem. 27 évesen többet akarok. S küzdeni, amíg csak lehet. Köszönöm, hogy ha elolvastad!

Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr8713966124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.