2018. június 20. 19:15 - Cathreen Misery

Horrorisztikus és Különc Sorozatok

Avagy kedvenc sorozataim nem mindennapi témával, történettel, ötletekkel.

547b29a86f5d537250c276b921935d95.jpgA sorozatok átmenetet képeznek egy hosszú film és egy igen rövid anime epizód között. Emiatt szerettem meg nézni a sorozatokat, mivel nem tartottak túl sokáig, de nem voltak sose túl rövidek se, hogy megunhassam őket. Egy időben olvasgattam arról is, mennyire másként írják a forgatókönyveket és osztják be az egy évadra jutó pénzt (támogatást) a sorozatkészítők s hát, amikor ezen elmorfondíroztam rájöttem, az egyik legnehezebb szakma lehet a sorozat forgatókönyv írás. A filmekhez írt forgatókönyvek sem egyszerűbbek, bár a szembetűnő hasonlóság mindkettőben szerintem az, hogy korlátozottak épp azért, mert x idejű film vagy x darab epizódhoz kell alkalmazkodni. Mondjuk, az észrevételeim azt mutatják, hogy bőségesen akadnak történetet előállító, tehetséges emberek, s ha már nem, már létező könyvet vagy híres történetet dolgoznak fel ismét, sorozat keretein belül. Szerintem a sorozat olyan téren jobb a filmeknél, miszerint több lehetőséget ad a részletesebb cselekmény, személy, helyszín bemutatására. Ha a sorozat anyagi háttere engedi, elhúzhatnak dolgokat és ez jó, mert lehetőséget és teret adhat karakterek kibontakoztatására, izgalmas és kalandos cselekmények elnyújtására vagy részlet gazdag szakaszokra, mint a múltjukkal való megismerkedés. Ritkán csöppen a néző hirtelen egy szituációba, s ha mégis, idővel legalább egy epizódot arra fognak szánni, hogy megmutassák a kezdeteket.
Magamat sose tartottam sorozat őrültnek és kevés olyan volt, ami hosszú ideig vagy akár a végéig képes volt rabjául ejteni. Ilyen volt serdülő koromban (lehettem 14 éves talán), amikor a Viasat3-on adták a Bűbájos Boszorkákat. Gyakran azért siettem haza, hogy a délutáni részről nehogy lemaradjak. Szerintem az volt életem első olyan sorozata, amiért rajongtam, szerettem és rabjául ejtett. Izgalommal és kíváncsian vártam a következő részt még akkor is, amikor csalódást okoztak (Prue, a kedvenc karakterem meghalt benne). Természetesen később az interneten utána olvastam, hogy a színésznőt muszáj volt kiírni a sorozatból, mert idegesítő és sokakkal rosszban lévő személy volt a stábnál.
Kiírni… Milyen érdekes fogalom, nem? Vajon amikor a rendező (vagy pénzzel rendelkező támogató) kitalálta, hogy Prue haljon meg és ezzel megváltoztatta a sorozat egy alap tégláját, miként viszonyulhattak a forgatókönyv írok?  Én biztosan képtelen lennék változtatni egy történetemen, ha már egyszer készen van. Bár, tudtommal a sorozatok története is folyamatosan készül, mialatt forgatják a részeket. Illetve egy rutinos és gyakorlott sorozatnéző fellelheti idővel a sablonosnak nevezhető, de jól bevált trükköket, amikhez előszeretettel nyúlnak azon sorozatok, akik sikeresek akarnak lenni. Mert hát, el kell ismerni és tudatosítani kell: a készítők, mindegy kiről és miről legyen szó (film, sorozat, könyv, anime, reklám film vagy plakát, stb.), mindenki arra utazik, hogy híres, sok pénzt bevonzó, amolyan kasszasiker alkotást hozzon össze, amit a többségnek el lehet adni és veszik is, mint a cukrot. Ehhez persze, egyrészt a jól bevált megoldásokhoz kell nyúlni igen gyakran, másrészt alkalmazkodni próbálnak a többség igényeihez (érdekes, hogy emiatt egyre több a „hülyenéző”, rettenetesen ostobának, bugyutának tekintő film is). Sajnos emiatt a megfelelési kényszernek köszönhetően, sok remekmű borzalmassá válik. Kevés a kiemelkedő alkotás és rendre miért? Mert amiket rákényszerítenek az alkalmazkodásra, azokból az egyediséget jelentő kulcs veszik el. Gyakran hallom a film kritikusoktól azt, hogy mennyire rossz a film, mert bután van levezetve, ordítóan nagy baklövéseket csinálnak, ami nem oda illő, stb.. De egyik sem emeli ki, hogy amíg a nézők többsége az agyat kímélő és mellőző, már-már zombikat szórakoztató filmekre vágynak és azokra veszik többségében a jegyeket (igen, a mozi jegyek eladása nagy befolyásoló tényező tud lenni), addig nem várhatjuk el, hogy minőségileg intelligensebb alkotásokkal gyarapíthassuk a személyiségünket.
Szerencsére, nem kell elkeseredni, mert akarnak alkotók, akik szembe menve az elvárásokkal, trendekkel, népszerű buta tézisekkel és a buta emberek igényeivel, olyan sorozatokkal gazdagítják az ember minden napjait, amik szórakoztatásuk mellett még jók is. Bár nem tagadom, még ezek között is akadnak alkotások, mik néha hozzányúlnak egy-egy már bevált ötlethez vagy megoldáshoz.
Ahogy az tőlem megszokható, alapvetően nem átlagos és nem megszokott témájú sorozatokat szeretem, bár otthoni étkezéseimhez (ebéd és vacsora), szoktam kicsit normálisabb sorozatokat nézni. Ezek közül, amiket láttam és tetszett is: Csillag kapu, Shield (Marvel sorozat), Holnap legendái (DC sorozat), Íjász és Flash első évada (negyedik évad végéig láttam mindkettőt, de nagy eséllyel nem folytatom tovább és a negyediket is megbántam, hogy megnéztem.). Az animék mellett szeretem az élőszereplős sorozatokat, hiszen nem mindig vágyom a rajzolt karakterekre és történetekre főleg, hogy a Japán eredetű animéknek megvan a sajátos stílusa. Van, amikor arra van szükségem és olyankor nézek pár részt, de ahhoz tényleg hangulat kell. A sorozatoknak is megvan a maga bája és szeretnék róluk írni véleményt, kritikát. Az alább felsoroltak mindegyikre szerintem olyan, amit megéri megnézni, ha meg nem volt hozzájuk szerencséd, viszont ember függő, kinek melyik, mennyire fog tetszeni.
Illetve szeretném kiemelni, hogy nem mind Horror kategóriájú egytől egyik, hanem akad más besorolású sorozat a listán. Ettől még kedvelhető és különcnek nevezhetőek a maguk módján és el is mondom szerintem, mivel lettek nem hétköznapiak. (:

Hannibal (2013-2014, 3 évad)

2c6c222a9bababae8d608953d99b1f89.jpgNem véletlenül áll az első helyen. Sajnos csak három évados és lezárt sorozatról beszélhetünk, melynek elsődleges formája a könyv volt, majd jöttek a film feldolgozások s végül a sorozat. Eleinte ódzkodtam tőle, mert féltem, hogy nem fog beleilleni a Hannibal univerzumba, amit a könyvek és a filmek megteremtettek, aztán kellemesen csalódtam. Mert bár, nem a megszokott színészeket kapjuk, ahogy a kezdet is érdekes mégis egy gyöngyszem. Bőven hozzá adott Hannibal világához és nem elvett. Örülök, hogy a részese lehettem, ha csak három évadra is. S bár a három évad kevésnek tűnhet, egy rész több, mint negyven perces. Nekem eleinte nagyon hosszúnak tűntek az epizódok, de hamar meg lehet szokni és mikor vége lett a sorozatnak, már hiányzott. A feljegyzések szerint a sorozat a Vörös Sárkány előtörténete szeretne lenni és ekképp helyezhető el a Hannibal világban. A színészek szerintem zseniálisak voltak s b ár akadt egy kissé sablonos, gyakorta idegesítő hölgy karakter, mégsem tudnám elképzelni nélküle a sorozatot. Ugyanis az átlagember szimbolikájaként tökéletes és nélküle az egész ultra beteg sorozat lehetett volna, melytől elveszíti e a realitás talaját maga alól s hát, ha a néző nem veszi komolyan a látottakat, akkor miért borzasztana meg? A Hannibal sorozat hűen elődeihez, félelembe taszít, meglep, megfürdet a bűn és gonoszság mocsarában aztán visszatesz az életbe és hagyja, hogy megnyugodj. Amint azt hiszed, hogy minden ismét rendben van, az igazság és szeretet újra uralkodik, a világon megragad és lassan, de biztosan ismét a fekete mocsár mélyére kezd húzni. Szimpatikussá válhatnak olyan karakterek, akik a törvényeink és társadalmi normák szerint gonoszak, rossz emberek. Ez és sok más dolog elgondolkoztat még akkor is, ha nem akarod. Amiért imádtam a sorozatot a morbid stílusa mellett még az intelligencia magas foka. Szinte minden karakternek van valami specializációja, amiben kiemelkedően okos, jártas, tanult és legfőképp MŰVELT. Tetszett, hogy a legbutább ember…. nos, nem volt. Az intellektuális szócsaták, a pszichológiai személyiség felmérések egymásról, a puszta mentális harcok fellegvára ez a sorozat, ahol a kannibalizmus eltörpül a karakterek némely cselekedete vagy gondolkodása mellett. Sőt, az első évad után szépnek, művészinek és elegánsnak találtam a kannibalizmust. :D Hannibal konyhai jelenetei komolyan kedvet csináltak ahhoz, hogy én is főzzek és süssek, bár tény, hogy rettenetesen megutáltam ezt az idő és energia igényes dolgot. Annyira jól lettek megcsinálva a részek, hogy egy percig sem gondolkodtam azon, hogy miből készíti az ételt, csak meg akartam kóstolni.
Bátran ajánlom a sorozatot bárkinek, akinek erős a gyomra és szereti a pszichológiát, krimit, groteszk ábrázolás módokat, művészetet, történelmet és legfőképp: az intelligens alkotásokat.

Dexter (2006-2013)

f5c1a72e83ab9d6916746cfb33632ddb.jpgA sorozat Jeff Lindsay Dexter dühödt démonai (Darkly Dreaming Dexter) című művén alapul. Az első évad a regény történéseit követi, majd a forgatókönyv írok egy teljesen más történetet kezdtek el kibontakoztatni utána. Talán mondanom sem kell, hogy a könyv olvasása nélkül is egyértelmű az eltérés és változtatás, amolyan stílusváltás jeleként. Természetesen elsőre az keltette fel a figyelmem, hogy a főszereplő egy sorozatgyilkos, aki a rendőrségen dolgozik vérnyom elemzőként. Kétségem nem volt afelől, hogy egyszer végig nézzem. Meg is tettem és az utolsó évad egyenest borzalmas lett. Felesleges volt. Talán a harmadik évad végéig mondanám azt, hogy nézhető, de utána gyakran nyögvenyelő, akadozó, önmagából kifordult sorozattá vált, ahol az ötletek és a karakterek, no meg a múlt nem akart megegyezni egymással. Bár, nem bántam meg, hogy az életem részese lett. A színész szerintem fantasztikus. Az az arc… az tényleg egy sorozatgyilkos arca, ez az első perctől kezdve nekem egyértelmű volt. Maga a város Miami a szép és napsütötte, tengerpartos település, ahol folyton strandolásra alkalmas az idő és minden zöld, idilli és szép, eleinte nagyon nem tetszett. Hogy jöhet a képbe egy ennyire szép város egy ilyen történettel? Aztán megértettem: szándékos, erős kontraszt. Hiszen Dexter sötétsége virít ezen a településen, mint éjszaka a neonlámpás reklámok. :D Ha az összes évad nem is, de az elsőt mindenképp érdemes lehet megnézni. Sajnos a könyvet nem olvastam, de tervbe van véve. Remélem idővel ez is, ahogy oly sok remek írás, végül az elolvasottak polcaira kerülhet.
Utolsó tanács: semmi táptalajt nem ad arra, hogyan lehet, megúszni egy gyilkosságot vagy miként lehet sorozatgyilkosként éveken át tevékenykedni! Nem érdemes az ő módszereit követni, ha esetleg valakinek megfordul a fejében. Elmagyarázzák, hogy ő miért ennyire láthatatlan a nyomozók előtt és miért nem bukott le éveken át, de mély részletekbe nem mennek. S talán, jobb is ez így. Hiszen a sorozat nem ösztönözni akar embereket, sem ihlet forrásként rendelkezni, csupán szórakoztató jelleggel született. Ahogy mondani szokás, nem kell mindent elhinni, amit látsz. (:

dacf7adf184e48076524688d0ee48dd3.jpgLucifer (2016-tól napjainkig)

Még mindig nézem, és nagyon szeretem! Menő, pörgős, vicces, remek karakterekkel, akik lassan, de biztosan kibontakoznak és egy antihős főszereplővel. Szeretem, amikor a főszereplő nem átlagos és olyan jellemvonásokkal rendelkezik, amivel nem nevezhető a jó karakternek, de végülis rossznak sem, egyszerűen ingázik a két oldal között. Lucifer Morningstar tipikusan az a karakter, aki azonnal szembemegy mindenféle elvárásokkal, normalitással, társadalmi normákkal és megtestesíti a rossznak vagy gonosznak vélt, bűnös szokásokat. Persze, hogy ezt teszi, hiszen Ő maga az ördög! Szívességeket teljesít cserébe, hogy ha szüksége lesz rá, viszonozzák. Természetesen más bibliai karakterek is megfordulnak a sorozatban, ahogy egy halandó hölgy nyomozó is fontos szerepet kap. Én sokat nevetek rajta, mivel kifiguráz elég sok prűd dolgot, ahogy társadalomkritikával is bír, no meg vallási karikatúrával. Tény, hogy a mélyen vallásos emberek között igazi borzadály és fertő ez az alkotás, ami a szemükben sértés… mi tagadás, engem emiatt még jobban érdekelt. Jelenleg még nézem és eleinte olyan hírek terjengtek, miszerint a harmadik évad után, nem lesz folytatása. De szerencsére a netflix úgy határozott, hogy lesz és remélem, tartják a megszokott színvonalat. Bátran ajánlom mindazoknak, akik nyitottak az iróniára, önkiparodizálásra, fekete és vallási viccekre (de akad tök átlagos humor is benne), mindezt megspékelve krimivel az angyalok városában.

569a5c57093606749f1d559c705fdcd4.jpgX-akták (1993-2002 + 2016 folytatás)

Ötletem nincs mennyi idős lehettem, amikor láttam az első részt. Emlékszem, igyekeztek távol tartani tőle és elérni, hogy ne láthassam a TV-ben a részeiket, pedig már akkor is nagyon érdekelt és kíváncsivá tett. A maga korában és műfajában szerintem nem véletlenül lett híres, kiemelkedő sorozat. Mert bár sci-fi és azon belül is földönkívüli témákat boncolgató sorozatnak lehet besorolni, szerintem megállta a helyét. Az egyik filmet is láttam mi ehhez készült és mit ne mondjak, képes volt elérni nálam azt, hogy elgondolkozzak. Vajon léteznek? Van más élet is ebben a hatalmas univerzumban? S ha igen ők milyenek? Tényleg rabolnak el embereket tesztelés céljából? Hiszen az ember mit tesz a saját környezetével, ha nem feltérképezi, megvizsgálja, és pontos válaszokat keres egy eddig ismeretlen lény analizálásával. Sajnos nagyon régen láttam és tervezem újra megnézni még akkor is, ha az eleje nagyon régi, mi meglátszik a film minőségén (bár a régi nem jelenti azt, hogy rossz is!). Ha minden igaz 2015 után a Fox még új hat évadot fizetett elő és készültek el az eredeti szereplőkkel, de el kell ismernem: az már kevésbé vonz. Nem tudom megtekintem e őket, lehet kihagyom. Az effajta erőltetett folytatásoknak általában nincs jó vége és rettentően nehéz az elődjéhez képest hasonlót vagy jobbat alkotni. De, ki tudja? Lehet, megér majd egy próbát. Hiszen „Hinni akarok”.

Halottnak a csók (2007-ben készült és két évad lett)

62e3026eca03e43cf6e13d108d6721aa.jpgAngol címe: Pushing Daisies. Besorolása dráma, vígjáték. Mit ne mondjak, ez teljesen így van. Készítője Bryan Fuller (Haláli hullák, Wonderfalls) és látszik a stílusa, lenyomata. Nekem nagyon tetszett, mint a képi világ, mint a történet, mint a zene és karakterek egyaránt. Egyszerre szomorú és vicces, groteszk és mesés, elvont és átlagos, sötét és fényes. Sajnos nem túl hosszú, mégis megéri az összes percét. Szerintem a cukormázba bujtatott fekete humor remek élőpéldája, mely képes volt bebizonyítani, hogy a morbidnak gondolt ábrázolások és dolgok lehetnek igenis átlagosan tálalva, könnyen emészthetőek, miközben elgondolkodnak. Én sokat gondolkodtam utána azon, vajon miként cselekedtem volna Ned helyében (akinek amúgy nem derül ki a teljes neve), ha nekem is ilyen képességem lenne. Ti mit tennétek, ha egy érintéssel felkelthetnétek a holtakat, de ha egy percnél tovább életben hagyod, akkor valaki más hal meg helyette? Viszont ha másodjára is megérinted, végleg meghal és az állapot visszafordíthatatlan. – Ezen mennyit töprengtem, édes isten… :D

Dark sorozat (netflix, 2017)

6c56ec79b4eacb4e6b8f4625b9413d62.jpgNémet misztikus sorozat. Igen, minden teljesen német benne. S bár én angol szinkronnal és felirattal néztem végig, utólag megbántam, hogy nem az eredeti nyelven néztem meg. Biztosan sokkal jobb lett volna, bár természetesen idővel megszokható bármelyik beszélt nyelv. Német városban, német elnevezésű emberekkel és nem utolsó sorban, német színészekkel munkálkodó, különleges sorozatról beszélhetek, mely elsődlegesen a címével keltette fel az érdeklődésemet. Egyszerű, egyszavas, tömör és mégis sokat mondó. Dark, avagy a sötét. Eleinte nem értettem, hogy miért ez a címe, mivel nem kaptam rá választ. Az igazság az, hogy a legvégén, az utolsó évad, utolsó fejezete legutolsó perce után kap értelmet az elnevezés és döbbentem rá, hogy a cím tökéletes. Egy mély, sötét nyomot hagyott bennem és a mai napig vegyes érzelmekkel gondolok rá. Nem azért, mert rossz lenne sőt, jómagam nem találtam kivetni valót benne. Néha lassúnak tűnhetnek a jelenetek vagy vontatottnak, esetleg elsőre feleslegesnek ható információval látnak el, de a végére…. a végére minden világossá lesz, minden értelmet nyer és az ok, okozat megszületik. Sajnos, így is akadnak megválaszolatlan kérdések benne, amikre szívesen kaptam volna valami magyarázatot. De nem. Emellett ez a sorozat nem babusgat senkit, nem ígér happy endinget, de nem fog halálra ijeszteni sem. Egyszerűen lassan elsüllyeszt a sötétségben, elmerülsz a főszereplővel egy érthetetlen és önmagából kifordult világ büdös bugyrába és a végére nem szed ki onnan senki. Erős idegzetűeknek és lelkűeknek ajánlanám és azoknak, akik szeretik, ha a kérdéseiket csak a végén válaszolják meg, vagy ha kap is választ, az még több kérdést hoz magával. S bár kimondott durva, morbid jelenet nincs benne (akadhat, de azok… nem tartom vészesen elvontnak), inkább az ember lelkére hat és arra, hogy a néző tud gondolkodni. Hannibalhoz hasonlóan, ez a sorozat sem gondolta azt, hogy egy hülye nézi meg, így nem is éreztem magam annak, amikor a kalandok részese lehettem. Utálom, ha ostobának néz egy alkotás. Nem kell. Hagyjon gondolkodni, morfondírozni és töprengeni. Na, a Dark sorozat bőven gazadag ilyen részekkel, elemekkel. Sőt az első 3 rész után az összes epizód végén gondolkodnom kellett pát percet, mert a felmerült kérdések és talányok egyre több és újabb felvetést hoztak magukkal.
Tényleg egy sötét sorozat. És nagyon ajánlom főleg azoknak, akik tényleg egy nyomasztó, elvont, néha talán lassabbnak ható, de gondolkoztató és kedvelhető vagy épp utálható, teljesen hétköznapi karakterekkel szeret együtt átélni valamit, ami… nem e-világi.
Többet nem árulok el.

Euréka (2006-os sorozat, 5 évados)

1ede5831149e32e29fb47144ee6ac7a2.jpgSci-fi sorozat, néhol humorral megfűszerezve. Átlagosnak nevezhető elsőre és semmi különlegeset nem tartogathat azoknak, akik az első epizódnál leírnak egy sorozatot, bár szerintem a bevezetés sem lett rossz. Sablonosnak tűnhet, de idővel egyáltalán nem lesz az főleg nem vissza gondolva. Viszont aki belekezd, annak tudnia kell, hogy fantázia tudományokkal bővelkedik avagy, nem kell mindenáron a jelenleg ismert és bizonyított tudományos tényeket keresni és elvárni az alkotástól, mert akadnak majd inkább elméleti síkon vagy az álomvilágban létező, de itt megvalósuló eredmények. Aki erre „allergiás”, hogy egy alkotás nem ragaszkodik teljesen a reális tudományokhoz, az… inkább ne kezdjen bele. De ettől eltekintve remek sorozat. A főszereplő kedvelhető, a szokásos szerelmi szálak megvannak benne, ahogy 1-2 karakter egyaránt tűnhet tipikusnak. Ettől függetlenül vagy épp eme karakterek miatt szórakoztató, megnevettető vagy néhol épp elkeserítő. Remek kikapcsolódást tud nyújtani a lusta délutánokon és „semmihez nincs kedvem, de úgy néznék valami jót” estéken. Emellett bőven akadnak benne egyedi jellemzői, mint egy beszélő ház vagy az, hogy az egész város okosokból áll, tudósok által lakott hely. Mit ne mondjak, néha együtt tudtam érezni a főszereplővel mivel a baráti köröm nagy része okosabb, intelligensebb és iskolázottságot tekintve is, magasabb szintű emberek vesznek körbe (mondjuk, ennek én örülök és igyekszem okosodni én is). Ösztönöznek arra, hogy jobb legyek a tudásomat tekintve, de néha tényleg kerülök olyan helyzetbe, mint a főszereplő is. Ugyanis ő és lánya odatévednek, nem direkt keresik fel a várost. De, legyen elég ennyi.

American Horror Story
(Első epizód 2011ben látta meg a napvilágot. Jelenleg 7 évad)

fb6ad94c935f0fea5e24c8edfad75dfd.jpgSorozatban horror műfaj? Lehet az AHS előtt is létezett már ilyesmi, de számomra ő volt az első és szerelem volt első hallásra, ha lehet ezt mondani. Amint megtudtam, hogy elsődleges kategóriája a horror, nagyon megörültem neki mivel, addig inkább animékben néztem horror sorozatokat. Az első évadját szerintem úgy láthattam, ahogy… bárki más. Időben. Tetszett is, majd a második évadot elkezdtem és egyelőre várja, hogy befejezzem. Sok minden közbeszólt sajnos, pedig az összes új évadnál nagyon megörültem a megjelenéseknek és annak, hogy az összes egy másik témát, történetet dolgoz fel. Kísértet járta ház, boszorkányság, elmegyógyintézet és démonok, cirkusz meg vámpírok, szekta, stb. Tény, hogy többször már létező, filmben legalább egyszer, ha nem többször körberágott témát vettek elő, de igazság szerint ez engem nem keserített el. Sajnos a 3. vagy 4. évad után erősen megoszló véleményekkel találkoztam az interneten, hogy kinek melyik tetszett vagy sem és senki se volt elégedett az összes évaddal egyöntetűen. Bár, én alapból külön kezelem őket és nem egyben. Ami nagyon jó ebben a sorozatban! Mindegyik évad, egy-egy történetet mond el a maga horrorisztikus módján, néha easter egg apróságokat elrejtve részeiben. Szeretném idővel bepótolni és megnézni az összes eddigi évadot. Annyi biztos, hogy nem véletlenül vált szálló igévé például az „all monsters are human”. Bőven van mondanivalója, félelmetes, nehéz utána elaludni és ezt több részen át, több évadon át, nem csak egyszer alkalommal, mint a filmek. Emellett szerintem a színészek is kivételes kihívás elé vannak állítva főleg azok, akik vissza, visszatérnek. Egészen más karaktert kell hitelesen eljátszaniuk, mint sem az előző évadban, s ha akad is egy kevés hasonlóság, azért azt el kell ismerni: ehhez tényleg tehetség kell. Képesek levetkőzni az előző évad karakterét és elhitetni velem, hogy ő valaki más, valaki új és semmi köze az előzőhöz. Erre igen kevés színész képes filmeken át, nem hogy évadok között váltogatni. Szerintem. Én csak pozitív vagyok a sorozattal kapcsolatban. Remélem, a hírnév nem ront idővel a minőségen és tudják, hogy a csúcsponton érdemes abbahagyni.

DC: Constantine sorozat (egy évados, 2014ben került napvilágra)

Besorolást tekintve dráma és horror és igen, kezet foghatna az Odaát sorozattal, mivel a horror műfajon belül egy és ugyanazon alfajt képviselik: a démoni és természetfeletti világot és az azzal való küzdelmet. Van itt is angyal, démon, bibliai vagy kevésbé bibliai lény, szörny, kísértet, médium és egy flegma harcos, akit nem érdekel különösebben senki, Hidegnek és távolság tartónak mutatja magát, de hamar kiderül, hogy valójában ő is ember és erősen küzd a saját démonaival, mint bűntudat vagy félelem a pokolra jutástól. Nagyon sajnáltam, hogy csak egy évados lett (s bár rajzolva folytatódik) én elnéztem volna még nagyon sokáig. Szerintem jók lettek a karakterek, az éved végig izgalmas volt és sokféle szörny, lény jelent meg benne, ráadásul lezáratlan maradt és egyértelműen azt az érzetet hagyta az utolsó részben, hogy ezt még biztosra folytatják. Igen. Nem volt semmiféle lezárás vagy vége szöveg. Szembetűnően, már-már fej beütve egyértelművé tette az utolsó rész, hogy ő folytatódni akar. De sajnos a nézők száma nem haladta meg a kívánt mennyiséget, így pénzt se adtak a második évadra. Nos ilyen, amikor a nézők döntik el egy sorozat jövőjét és én ezt mennyire, de mennyire utálom! Mert bár a Constantine a DC képregény világ része, simán helyt állna önálló lábakon sőt, szerintem különc a különc világban és nem, ő nem hord jelmezt, mint a többiek. :D Illetve a megtekintése után ezer százalékra biztos vagyok benne, hogy a Keanu Reeves által alakított John Constantine – a démonvadász film is ehhez a képregényhez köthető. A sorozathoz nem hiszem, hogy sok köze lenne, viszont a forrás az egyértelműen egy és ugyan az. Azt a filmet is imádtam, nagy rajongója vagyok. Akinek tetszett a film, annak ajánlom a sorozatot is feltéve, ha nem zavarja, ha szó szerint félbe vágják a történetet a csúcsponton. Rajzolva folytatható, de nem hiszem, hogy egyhamar ráveszem magam a nézésére. Furcsa lenne egy élőszereplős után a két dimenziós világot megszokni és arra hangolódni.

6fcc1f45f0f89ee3c50976ab7a753cfd.jpg

Egyelőre ennyi lenne. Ha tovább folytatom, akkor nem férek el a tárhely kapacitást tekintve és így is, szerintem bőven hosszú lett, ha nem túl sok. Idővel szeretnék írni az Odaát sorozatról, de elsőként inkább elkezdeném ismét nézni és tovább haladnék vele, mint ameddig legutóbb jutottam. Addig is pár kérdés tőlem: Nektek melyek a kedvenc sorozataitok? Van, amit többször is meg tudnátok nézni, újra és újra? Van olyan sorozat, jelenleg amit nagyon vársz? Ebben az évben vagy tavaly akadt olyan sorozat, amiben kellemeset csalódtál?

Köszönöm, hogy velem tartottál! Cathreen Misery

Címkék: sorozat én
5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr214060735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2018.06.21. 04:44:37

Sorozatból elég kevés kedvencem van, megdöbbentő, de inkább a régi rajzfilmeket pártolom, munka közben nagyon jó hallgatni őket, még ha nézni nem is nézhetem.
De lássuk csak! Ááá, van azért egy favorit: a Rejtélyes Igazságok Sorozata (Beyond Belief: Fact or Fiction). Ez egy hihetetlen jó sorozat volt, pláne úgy, hogy a megtörtént esetek valóban megtörténtek, csak a neveket változtatták meg. Utánanéztem soknak, és biza van lábnyomuk a történelemben. Az író, aki megjósolta 14 éve a Titanic elsüllyedését, Morgan Robertson névre hallgatott eredetileg. A gengszter, akit az "óriás termetű férfi" megölt a földszintről az erkélyen, Ugo Pavesi nevet viselt. A megátkozott Hampton Manor neve valójában Helmsley Manor, és Napóleon halált hozó széke valóban egy sorozatgyilkosé volt, és Busby széke néven ismert. Azóta is fel van lógatva, nehogy valaki ráüljön, mert az tényleg meghal.

A sorozat megjelent magyar szinkronnal is, én mégis az eredeti angolt szereztem be a bődületes félrefordítások miatt (hát igen, nem esik jól megfizetni a professzionális fordítót, alkalmazunk helyette valami mekkmestert szaréhugyé'). Ahogy minden darkert, Téged is vonz a misztikum, a bűbáj, a mágia és hasonló természetfölötti dolgok, úgy vélem. Nos, a Rejtélyes Igazságok Sorozata kötelező darab!

Reactor 2018.06.21. 21:44:58

@Lusuka: Húzzál el innen a kamu gagyi netes pénz átveréseddel, ne itt vadássz balekokra.

Cathreen Misery 2018.06.24. 12:50:24

@Reactor: Letiltottam, többé nem zaklathat. :D
Illetve valamilyen szinten érdekelnek a misztikumok, a természetfeletti dolgok és témák, ahogy szeretem a vámpír és vérfarkas történeteket, illetve a kísértet horrorokat is imádom. Viszont le kell szögeznem, hogy ettől még szkeptikus vagyok és nem hiszek el akármit, akárkinek, akárhol. Persze elgondolkoztat vagy elképzelem és érdekesnek, egyben félelmetesnek tartom a paranormális jelenségeket és a megmagyarázhatatlannak hitt dolgokat. De a valóságban, ha nem szippant be egy könyv, film vagy sorozat e témába, nem tartom hihetőnek. Érted mit szeretnék mondani? A kegyetlen valóságban ateistának vallom magam, mégis érdekelnek ezek a dolgok, mert látom benne a potenciális félelem faktort és azt, hogy ezektől az embereket kirázza a frász. :D De nem töltök minden percet a kutatásokkal, igazolások felkeresésével és végképp nem nevezném hitnek az érdeklődést.

De persze jó látni, hogy akadnak élményeid és van ami érdekel. Mert ezek szerint neked fontosak ezek a témák és szeretsz felőlük olvasni, nézni alkotásokat, nemde? :) Illetve szerintem ismerem a sorozatot, de csak pár részt láttam és azt is magyarul. xS

Reactor 2018.06.24. 15:44:18

@Cathreen Misery: Jól tetted, hogy letiltottad! :D Na! Ez meglepett, hogy ateistának vallod magad, úgy tudtam, a darkerekben alapból van egy kevés vallásosság, a dark-goth zenék jórészének van vallásos mellékzöngéje :)
Ami azt illeti, én nagyon is szeretem az ilyen misztikus, rejtélyes históriákat, bár ezt nehezen lehet elképzelni rólam. A lényeg, hogy bár a nagyrészük tényleg legenda, bőségesen elég, ha közülük csak 1 is igaz, hisz az már bizonyítaná, hogy van élet a halál után, léteznek szellemek, földönkívüliek, és egyebek. Nem is kell mindegyiknek igaznak lennie, és nyilván nem is mindegyik ilyen történet igaz, úgyhogy én is eléggé "szkeptikás" vagyok e tekintetben :D
Ezek igen fontos témák, és érdekes módon sok helyütt hitelt is adnak nekik (pl. kaszinókbók a parafenoménok mind ki vannak tiltva). Nyilván meg kell nézni, honnét származik az infó, egy noname portálon szereplő "ufót látott a jeti" cikk nem túl hiteles :DDD

Cathreen Misery 2018.06.26. 21:00:39

@Reactor: Hogy őszinte legyek, ügyebár ahogy említettem, film, könyv, sorozat, anime, bármilyen feldolgozás formája érdekel sőt, szeretném a horror azon részét is felpezsdíteni ami természet feletti lényekről szól, mint kísértetek, szörnyek, legendákon alapuló régi mesék, stb. Ezekben a történetekben szeretem ha úgy ábrázolják "mi lenne ha a valódi világ részese lenne" tekintetben. De ha most feltekintek a szobám egyik sarkába vagy munkahelyemen arra gondolok "vajon ezek létezhetnek?" rájövök, hogy nem. Mert ahogy egy AHS részben mondták: Az összes szörny egy ember. - vagyis a valódi gonoszok maguk az emberek. És én ebben hiszek. A kegyetlen, ember alkotta világban. Csak ügye ha egy szörny vagy kísértet öl, az nem olyan durva, hiszen nem egy húsvér ember volt. Mégis, ezekkel a szörnyekkel is lehet olyan történetet alkotni, amitől igenis belefagy a vér a befogadóba. Emiatt érdekel. De, emiatt, nagyon. Egy időben például féltem a kísértetektől. :D