2018. augusztus 05. 17:50 - Cathreen Misery

Nyaralás élménybeszámoló egy Goth lánytól - 2018

Újabb programokkal teli nyaralás Magyarországon (hazánk is tartogat sok szép látnivalót).

Ezennel örömmel mutatom be az élménybeszámolót. Nem bővelkedik olyan sok kalandban, mint tavaly (szerintem), de nekem megfelelt és végülis, nem bántam semmit. Közben igyekszek pár képet beilleszteni, de szerintem azok nagy része csendélet lesz, mint állatokról, helyszínekről, látképekről. Rólam, illetve az összes képet együtt az alábbi linkeken tudjátok megtekinteni. Nem illesztettem be mindet, mert így nagy eséllyel nem múlom felül a maximális kapacitást. Illetve a beillesztett, felhasznált képeket a szöveg bal oldalában helyezem el (ahogy az már megszokott tőlem) s ha túl kicsinek találjátok, csak egy kattintás rá és nagyobbá válik. Remélem érdekes lett és tetszik majd! (: 

Összes kép (ahol én is szerepelek, amiket itt felhasználok s amiket nem, de szerintem jók lettek):

Indafotó, Facebook, Instagram, Pinterest

DSC07328Nem szeretek semmivel se késlekedni és másnapra halasztani, emiatt már indulás előtt három nappal elkezdtem összepakolni. (A bal oldali képen a szálláson való "kipakolás" látható. Én ugyan nem vettem ki mindent, hiszen 6 nap múlva vissza kell úgyis tenni :D) Egyrészt azért ennyire korán, mert nem egy, hanem két főre kellett egy egész bőröndöt megtömnöm, másrészt egy nappal korábban átutaztunk a kiindulási pontra, ahol már késő lett volna bármi elfelejtett holmit összeszedni. Hűséges és hatalmas rózsaszín bőröndömet vettem elő, mely jó ideje kitartóan magában foglalja a cuccaimat, ha szűkségem van rá. Egyszerű kis története van. Amikor megvettem épp külföldön tartózkodtam s mi tagadás, nem érdekelt a színe. Illetve sok választási lehetőségem se volt. Ez, vagy a neon sárga szín. Egészen addig temérdek olcsó bőröndöt felemésztettem, ugyanis nagyon sokat utaztam haza aztán külföldre s egyiket se arra találták ki, hogy gyakori és nehézsúlyt, tartósan kibírjanak. Amikor megelégeltem a rossz minőséget úgy határoztam, kivételesen beruházok egy tartósabbra. Ha úgy tekintjük drága volt, s ha az emlékeim nem csalnak 80 euróba fájt. Viszont azóta se jött le a kereke, nem tört el a karja sőt, a cipzár is remekül bírja már egy ideje. Tudjátok, amint nagykorú lettem az életemben részvevő személyes és saját holmik mennyisége leredukálódott egy egész bőröndnyi mennyiségre. Sose voltam tartósan egy helyen elég sokáig ahhoz, hogy megállapodva gyarapíthassam a saját holmijaimat. Emiatt huszonnégy éves koromig nem rendelkeztem dísztárgyakkal, képkeretekkel, nem volt egyetlen felesleges holmim se, ami ne fért volna az adott bőröndömbe, mert ha mégis lett egy sajnos magam mögött kellett hagynom. Amikor először utaztam Pécsre azt úgy tettem, hogy az egész felnőtt életemet magába foglalta ez a pink bőrönd. Mára természetesen több személyes tárgyam lett és emlékekkel rendelkező ajándékaim, de ügyebár ezt nem engedhettem volna meg magamnak, ha nem telepszek le véglegesen. (: Szóval pontosan jól tudom milyen ingázni, folyamosan úton lenni és mindig a minimális túlélő felszerelést magaddal vinni, se több, se kevesebbet.
Az indulás maga zökkenő mentes volt. S most szeretném letisztázni, hogy kérésre nem teszek említést a velem együtt nyaraló személyekről. Emiatt saját szemszögből leírt, saját tapasztalatok megosztása lesz, vagyis erősen egoistának ható bejegyzés. Remélem nem gond. Szerencsére nem egyedül nyaraltam, ahogy az ezelőtti három alkalommal se. Bár, néha erősen elfogott a vágy, hogy kivételesen egyedül nyaralhassak és elzártan lehessek bárminemű emberi társaságtól. De, erről majd később.
DSC07260Az első napra, avagy Vasárnapra nem volt sok terv. Útközben pihenő Dunaújváros egyik Duna partján, utána tovább haladva útközben megtekinteni a Zsámbéki templom romot. Így is volt. A Duna partnak azon szakaszát sikerült kifogni, ami egyszerre volt szép és mégis rémes. A Duna túloldalán rakpart állt hatalmas beton falakkal húzódva és teherhajókkal az oldalán. Fenn emelődaruk, amik épp rakodtak. A víz felsőbb szakaszán akadt egy kisebb magaslat, amolyan domb mely körül megállt a víz és a természetes hordalék mellett emberi szemét is bőven elhelyezkedett. Több felismerhető helyi madár ott csipegetett és evett. Egyszerre volt szomorú és gyötrő látvány. A Duna azon felén, ahol megpihentem aránylag szép volt. Zöld parkos szakasz, ahol kényelmesen távol lehettem az ott lévő emberektől. Természetesen látszott, hogy használva van a hely és a legtöbb kukából már omlott kifelé a szemét. Mi tagadás, nem sokáig maradtunk. Illetve mindezektől eltekintve szép hely volt. Helyi lakosként lehet, gyakran lejárnék oda, illetve első felmérésre akadt nem egy remek terep a futáshoz is. Tovább haladva a klímatizált autóban eljutottam Zsámbékra. Addig sokféle mező, még többféle település mellett elhaladva rácsodálkozhattam a tipikus magyar parasztos házakra, ahogy a mellettük felsorakozó gazdagék házára. Az erős kontraszt ott volt mindenhol. Hihetetlenül nagy mezők mellett elhaladva azon csodálkoztam, hogy nem használtuk már ki a magyar földek adta lehetőségeket? Kár a mezőgazdaságunkért. Majd megérkezve Zsámbékra az okos GPS felvezetett egy dombtetőre. Először a helyi temetőt sikerült meglátnom majd eltekintve a túloldalra, épp a temetővel szemközt helyezkedett el az ingyen látogatható templom rom. Nagyon tetszett a kettő együtt rögvest kijelentettem, hogy szívesen laknék itt. :D A rom sajnos körbe volt kerítve, így csak kívülről lehetett csodálni. A képeken látszik is, hogy elkerülhetetlen volt a kordon és sajnos belerondít a tájba, a képbe, az egész összhatásba. Emellett épp a lehető legmelegebb napszakaszon sikerült kijutni oda, szóval az egyetlen egy szem fa árnyékába olyan sebesen iszkoltam, mint még eddig sose. Bár, engem nem zavart annyira az erős napsütés. Azt a pár percet simán ki lehetett bírni. Gótikus templomnak tűnt, viszont mélyre hatolóan nem szeretnék belemenni a művészettörténeti hátterébe. Ha érdekel, olvasd el EZT.

DSC07269Több látogatni való híján egyenest a szállás felé indultunk. Meg kell jegyezni, hogy nem volt egyszerű. A cél Budapest megkerülése volt, hiszen átdöcögni azon a szmoggal és dugókkal tömött városon nem épp egy leányálom. Cserébe a kerülő, nagy kerülőt jelentett. Olyannyira, hogy át kellett autózni a határon túlra, pontosabban a Szlovákokon át vezetett az út. Nem sok részt láthattam belőle, ráadásul közel a határhoz (főleg az Esztergom szomszédsága miatt), igen sok volt a magyar nyelvű felírat. Természetesen minél messzebb ment az ember, annál inkább ritkult. Miként arra is rá kellett jönnöm, hogy a Szlovákoknál épp úgy néz ki egy többhektárnyi termőföld és mező, ahogy nálunk. :D Végül megérkeztünk Kemencébe. Először nem akartam elhinni, hogy ez a település neve s jót nevetve azt mondtam „én aztán nem dőlök be a viccnek”. Nos, kiderült: tényleg Kemence nevű településen keresztül vezet az út! S ez még semmi. Feketevölgy szállás igen távol esik az aprócska településtől, melyhez keskeny betonút vezet sűrű erdőn át. Nagyon tetszett a kivitelezés, azt meg kel hagyni. Akár egy mesében, az erdő egyik szakaszában a fák lombkoronájából képezett alagúton át haladtunk, közben végig folyó csordogált és vezetett végig minket a szállásig. Közben láthattunk nyaralókat, valami ifjúsági tábort és egy fürdőző helyet (két medencével rendelkező, apró strand), illetve közben másik szállás is útba esett, de nekünk a lehető legtávolabbi kellett! :D Rossz útminőségnek köszönhetően a lassan haladó autóból gyönyörködhettem az erdő dimbes-dombos, helyenként hiányos, máshol igen sűrűn benőtt természeti képződéseiben. Sajnos hangulat romboló volt az autó jelenléte, ahogy a szállás és más helyi lehetőségek miatt erre látogató autós embereké. Szerintem az ember csak és kizárólag a romboláshoz ért.
DSC07272S akkor most kitérek a szállásra, melyről később nem szeretnék írni. Változatlan maradt a hét további szakaszában. Első ránézésre és felmérésre, no meg az utazás adta lendület és pörgés miatt szimpatikusnak sőt, egyenest meseszépnek hatott a hely és maga az épület. A szobára, amit kaptam (kaptunk párommal) például semmi kivetnivalót nem találtam. Álomba illő helyen feküdt, körbe fával sűrűn benőtt dombok, bástyaként emelkedtek felénk s a szállás mellett közvetlenül apró vasúti sín futott végig… valamerre messze. Vasárnaponként vagy kérésre ez a mini mozdony vitt embereket. Sajnos nekem nem volt hozzá lehetőségem, s nem is biztos, hogy lesz még. Amiről nem tudtam csupán az utolsó pillanatban sikerült tudomást szereznem az az, hogy nincs térerő. Amivel nem is lenne semmi baj sőt, aki erre vágyna, miszerint szó szerint elzárná magát a külvilágtól, azoknak pont tökéletes lehet a hely! Viszont nekem nem akadt időm felkészülni erre lelkileg. Igen, számomra szükséges a megfelelő terv összekészítése és lelki, mentális előre gondolás. Ettől érzem magam biztonságban. Illetve a helyszínen kiderült, hogy minden szobának saját vezetékes telefonja van, szóval vészhelyzet esetén semmi pánik. Az internet olyan, hogy ha akadt, akkor volt egy kevés, ha nem… akkor nem. Amikor épp a lehetőség és idő engedte, kihasználtam az internetet, igen. A szállás egyszerű szögletes alaprajzzal rendelkezett, szép bútorokkal és szobákkal. A szállásról képeket, információkat az alábbi linken találhatsz (Fekete Völgy Panzió Szállás.hu). Őszinte leszek. Emberek és gyerekek nélkül lett volna tökéletes a hely. Hiszen álmaim egyikének épp beillett. Erdő vette körül, benne a természet szívében. Magába foglalt több sport lehetőséget, mint ping pong, tollas, úszás (saját medencével rendelkezett), túrázás a környéken vagy bérelhető biciklik. A svéd asztalos reggeli és vacsorával nekem semmi bajom nem volt. Egyetlen egyszer nem tudtak valamit pótolni, de azt nem is bántam, hiszen utáltam (mákos guba volt). Amúgy kérésre, vagy amikor észrevették, igenis pótolták az elfogyott ételt, evőeszközöket, tányérokat, miegymást. Megadott idő alatt kellett reggelizni vagy vacsorázni, azon felül már csak a helyi bár láthatott el innivalóval, fagylalttal. Ami a közös étkezést érinti, szerintem az emberek többsége kulturált volt és türelmes, odafigyeltünk egymásra, bár természetesen akadtak kivételek. Az én személyes gondom egyedül egy dolog volt, de az rettenetesen rányomta a bélyegét a szálláson töltött összes percre. Ez nem volt más, mintsem a gyerekek. Ezennel szeretném megelőzni a kéretlen, befolyásolásra, vélemény módosításra, véleményem meghazudtolására irányuló kinyilatkoztatásokat, miszerint ne, ne tedd, nem kell leírni, nem kell megmondani, tudom! Felfogtam, többféle variációban megkaptam már, miért nem kellene így vélekednem és miért rossz, bár nem gondolom annak, hiszen szabad világban élünk és mindenki úgy él, ahogy akar. De ahogy az lenni szokott vélemény és akarat ellen harcolók mindig is voltak, mindig is lesznek. Magyarán akárhányszor kijelentettem, hogy legközelebb gyermekmentes szállást fogok nézni, nem akarok gyerekek között lenni sőt, utálom őket és a legtökéletesebb nyaralás számomra az lenne, ha maximálisan elszeparálhatnám magam az embertől, a közösségtől mindentől, amit az ember teremtett és képvisel, állandóan ellentmondásos érveket kaptam (akkor is, amikor nem kértem és egy csepp megértést vagy elfogadást nem tapasztaltam.). Mi ebben az elképzelésben a hiba mi az, amit rosszul gondolok szerinte, szerintem meg nem. Egyszerűen egyetlen egy embert leszámítva a nyaralás alatt szó szerint senki se vélte úgy, hogy legalább egy icikepicikét jól gondolnám azt, amit. Tehát nem kérek a kioktató, kissé erőszakosabb hangú véleményekből, ahogy semmilyen szekta vezetőre jellemző érveléses, megváltó hegyi beszédből sem! Épp eleget kaptam belőle az eltelt egy hét alatt, s bár megszokhattam volna, hiszen szinte rendszeresen hasonló helyzetekbe kerülök, amikor megnyilvánulok a véleményemmel, ennek ellenére mégse kérek ilyen kommenteket.
A folyamatos zsivaj ott volt az istenverte kölykök miatt. A házirend szerint este 22 óra után tiltott volt bárminemű hangoskodás, de addig garantáltan fenn tartottak a ricsajos gyerekek. Szóval egy fárasztó várlátogatás és kiadós vacsora után felejtős volt, hogy 22 óra előtt elaludhatok. Képtelenség volt! Az ajtók mindegyike középre nézett, így bármi is történt kinn, azt hallottad. Ha akartad, ha nem! A kiabáló, egymással ordítozó gyerekeket, ahogy a néha rendre nevelő szüleiket, vagy…. őket nem, mert nem érdekelte mit csinálnak 22 óráig. Akkor a falak olyan hajszálvékonyak, hogy nem egy éjszaka sikeresen végig hallgathattam a szomszédos gyerekek (az apró bölcsistől kezdve a nagyobb nagycsoportos óvodásig) hisztijét, sírását, szülői fegyelmezését, újabb sírását majd falon való dörömbölését. Természetesen nekem ÉPP két nagyszoba között lévő apró szobát sikerült kifogni, emiatt mindkét oldalról rendszeres volt a gyermekes család szomszédsága. Mondanom sem kell, hogy gyakorta elképzeltem, ahogy párnával elintézem az örök álmot számukra. Egyszerűen minden átkozott pillanat kész kín volt a zajongó, ordítozó, síró, rohangáló gyerekek miatt és legszívesebben mindet bezártam volna egy hangszigetelt gumiszobába. Konkrétan örültem, ha végre elmenekülhettem a helyről.Már egy ideje tudom, hogy az én álom nyaralásom az gyerekmentes és (!) embermentes időszakot jelent.

DSC07358Nos, térjünk vissza a vidámabb, derűsebb részekre. Jött a Hétfő Visegrádi várral. Nagyot nevettem, amikor a Duna TV bejelentette, hogy a nyár legnagyobb hősége várható egy egész hétre vagy többre ugyanis tavaly épp így sikerült kifogni a kánikulát nyaralás egész idejére. Nem bántam, hiszen biztosan esőmentes programok elé nézhettem. Visegrádon a vár, ahogy az várható volt, tömve volt turistákkal. Szerencsére nem először jártam itt. Ha jól emlékszem iskolai nyári program keretein belül legalább kétszer láthattam a várat és a benne rejlő apró múzeumokat. Szerettem és most se volt másként. Élveztem minden megmászott lépcsőfokát és a hőségben megtett sétákat. A kilátás, mint mindig, most is elkápráztatott és ámulatba ejtett. Ahogy a megmaradt várfalak és termei. A berendezések, korhű tárgyak, történelmi leírások. Szerintem sokatok járhatott már ott legalább egyszer életében, hiszen közkedvelt iskolai program szokott lenni, miként családi eseményként is populáris. Ha esetleg valakinek nem adódott mg a lehetőség, az ne hagyja ki! Még ebben az életben érdemes megtekinteni és legalább egyszer eljutni oda. Nekem sikerült a lehető legnagyobb hőségben, dél magasságában ellátogatni oda, de még így is élveztem! A turisták, néha nyüzsgő emberek ellenére is, bár persze jobb lett volna, ha nincsenek sokan. Már a kezdetekkor pár kínzó eszközt vehettem szemügyre, melyek azonnal belopták magukat a szívembe. Beleültem a szegecses székbe, de sajnos nem szúrt, mert teljesen elkopottak a szögek teteje. Mellette madárkalitkára emlékeztető, apró fém börtön s ezek mellett kerék, ami arra alkalmas (ha jól tudom), hogy kikötözve az áldozatot körbe pörgették vagy épp nyújtották. Bár a nyújtópad az másként néz ki. Nem tagadom, eléggé érdekelt mindig is a középkori és kultúránként eltérő kínzási találmányok és azok használata. Például vasszűz, karóba húzás, kerékbetörés. Utána visszaérkezve a bejárathoz helyben a parkoló mellett lévő apró, gyors étkezdében ebédeltem, ami hirtelen megoldás volt, mivel meg akartam halni az éhségtől s gondoltam, egy próbát megér. Sajnos nem érte meg. Ahogy az lenni szokott, drága volt és ahhoz képest a minőség csapni való. Mármint, meg lehetett enni, de szerintem jobb, ha a vár előtt vagy után inkább lenn a városban néz az ember valami rendes éttermet és ott fenn, csak vészhelyzetben eszeget valamit. Emellett a mosdóért fizetni kellett. Nem lepett meg, de egész héten ez volt az egyetlen hely, ahol fizetni kellett egy sürgős mosdóért. Nem szeretem, amikor az ember alapvető szükségleteiből csinálnak hasznot. Az étel és italból való nyereségesedést sem tekintem helyénvalónak, na de a mosdó?! Mi jön legközelebb? Levegő?.... Á igaz, már létezik ilyen. Kínában oxigént lehet venni tudtommal. Pofátlan egy világot élünk.

DSC07371A program után vissza a szállásra, vacsora, utána közös kártyázás majd alvás. S következett Kedd Bánkkal és Nógráddal. Szintén forró napra ébredtem, erősen sütő nap kísérte végig az utamat, szóval a naptej állandó utastársammá vált. Bánkra eredetileg egy Emu farm csábított, mely három éve magába foglal pár repülni képtelen madarat Ausztráliából. Viszont meg kell említenem, hogy a Bánki tó szemlevételezése, miként az ott lévő helyi kis gyors étterem kipróbálása szintúgy remek volt. Maga a tó, ha jól olvastam az ott lévő táblán, már az 1800-as évek óta várja az arra utazókat. Lehet benne fürödni emiatt a hétvégéken igen sok a turista, de az alap lakosság száma körülbelül 700 fő (a turisták ezt képesek felduzzasztani 5000 főre is). Nagyon szép hely. Ha lehetne, még mindig ott lennék. Nézném a környező erdős dombokat, a kevés fürdőző embert, azt a pár kacsát, akiket nem zavart az emberek közelsége és élvezném a nyugalmat, amit a tó adott. Igazán szép hely egyszer mindenképp érdemes arra tévedni! Az emu farm után az ott lévő gyors étteremben ettem, ahol igen finomat kaptam s ahhoz képest, hogy nem egy menő több csillagos étteremről van szó, csupán egy apró helyi kiszolgáló egységről szerintem kitettek magukért a konyhások. Szóval az étel helyben megoldott.
DSC07388Emu farm. Először is erdőn keresztül vezető földes autóúton keresztül kellett lemenni majd megláttam a két részre osztott és elkerített területet. Hirtelen nem tudom hány emut lehetett látni. Amit tudok, hogy akadt egy csoport kik az első vásárlásból származtak s akadt még egy adag, akik a második lakók voltak. Köztük egy év különbség volt. A tulajdonos szerint sajnos amiatt, mert nem együtt nőttek fel, egyszerűen képtelenek voltak egymás mellett megmaradni. Egyszer engedte össze őket, akkor is majdnem katasztrófa lett a vége. Viszont nem bántottak, nagyon kíváncsi jószágok, hatalmasak és a testükön amolyan toll és szőr keveréke látható. Mintha a fejlődés útján zsákutcába kerülve nem tudta volna a genetika eldönteni, melyik lenne a jobb, szőr vagy toll? Így lett mindkettő. Mivel nagy területtel rendelkeztek, meglepően nem csapta meg az orrom az amúgy állattartó farmokra jellemző irtózatos ürülék bűze. Illetve az egyikük igen közel jött hozzám és eleinte nem tudtam miért, majd amikor a karkötővel rendelkező kezemet felé nyújtottam és hirtelen mozdulattal megpróbálta levenni azt, rájöttem. A gömb alakú végződésre azt hihette, hogy valami ehető bogyó. Megijesztett, mégse harapta meg a kezemet és szerencsére a karkötő is megmaradt. Utána megkóstolta a fényképezőt, s amikor rájött, hogy egy deka kaja nincs nálam, ott hagyott. :D Annyira magas jószágok, hogy néha szem magasságba került a tekintetük. Hatalmas lábaik vannak, dinoszauruszra emlékeztető külsővel. S a testük…. nos, nem kicsik azt meg kell hagyni! Mikor megkérdeztem mit csinálnak télen, hogy bírják azt ennyi volt a válasz: Állnak és néznek. x’D A tavaly vagy azelőtti dermesztő telet is úgy vészelték át, hogy nem mozogtak feleslegesen. Ezzel letudtam a kérdezősködést.
DSC07410A Nógrádi várhoz valamikor délután három óra magasságában érhettem, ahol maga a vár ingyen látogatható volt, csupán fel kellett mászni a domb tetejére, ahol található. Nekem nem okozott a mászás sőt, egyáltalán nem volt vészes. Szerintem akadnak ennél meredekebb és nehezebben megközelíthető várak is. Sajnos a maradéknak a törmelékét lehetett megtekinteni. Nem sok minden maradt, bár arra utaló nyomok bőven akadtak, miszerint ide előszeretettel járnak fel inni és bandázni. Két égbe törő falmaradvány s egy bástyaszerű kiállás, melynek akadt teteje, más nem igen volt. Néhol az alapfal vonalát lehetett követni, illetve két darab fej és kéz lekötöző, ha jól tudom a megkövezésekhez használt büntető pad akadt. Mindenhova kiírva, hogy csak saját felelősségre használható, megnézhető, megmászható. Rettenetesen szép helyen feküdt, s ahogy az lenni szokott a dombtetőre épített régi romos váraknál, a kilátás ismét lélegzetelállító volt. Kár az épületért. Jobb sorsot érdemelne az a műemlék.
Visszaérkezve a szállásra vacsoráztunk, utána kisebb pihenő majd kártyázással ütöttük el az este fennmaradó részét. Mert, ahogy írtam, a gyerekek nem hagyták, hogy 22 előtt bárki is aludhasson, ha akart, ha nem.

DSC07477Szerdán kevesen, de elmentünk a Balassagyarmaton található vadaspark és fűvész kertbe. Utána Szécsényre mentünk megtekinteni a kastélyt. Mindkettő hatalmas élmény volt! Ahogy az meg lett jósolva, ismét hőségre és erős napfényes reggelre keltem s ez maradt estig. Haza uton sikerült egy kis hűsítő esővel találkozni, bár nem nevezhető drasztikus lehűlésnek. A vadaspark. Először is, nem volt egyszerű megtalálni, bár a városban akadnak táblák, amik igyekeznek elvezetni. Viszont amikor azt hittem, hogy már megérkeztem az oda tartozó parkolóhoz kiderült, hogy bőven kell még két kilométert befelé menni az erdőben, mire oda érek. A bejáratot feltűnő fából készített boltív és megritkult fenyves jelezte. Rögvest az elején apró faház fogadott minket, mármint… annyira nem volt az kicsi. Inkább más állattartó egységekhez képest tűnt aprónak. A szükséges mosdók mellett a pénztáros helye állt. Talán hátul még akadhatott valami, de nem figyeltem meg. A kezdő ház mellett játszótér. Nos, igen, ahova gyereket is lehet vinni, ott mindig készülnek valamilyen számukra érdekesebb lehetőséggel. Végül csak az állatokat néztük meg és egyszerű okból. Csupán ott akadt árnyék az erdő rengetegnek köszönhetően. Ahogy az sok vadasparkban tetszett eddig, és amit nagyon szeretek, az itt is észlelhető volt: az egészet beleépítették a fák közé. Amit kivágtak valószínűleg a szükséghelyzet hozta, de az állatok bő növényzet között lehettek. Szeretem, ha legalább ennyire igyekeznek tenni az állatok jólétéért. Emellett bőséges területet adtak s bár, csak hazánkban honos választékból lehetett találni állatokat, ettől még érdekes és igenis szép volt. Az állatsimogató fekete kecskéje annyira szeretett volna ételt kapni, hogy képes volt hatalmas szemekkel rám nézni, hátha megsajnálom. Közvetlenül mellettem, néha előttem, néha megelőzve egy csoport gyerek és pár szülő haladt hordába verődve. Természetesen vettek állateledelt és mindent megetettek, amit csak találtak. Ezzel semmi baj nem lett volna, de a hangoskodásuknak köszönhetően a félénkebb állatok elbújtak. Az aranyos kis teremtésekről beszéljenek a képek. Alattuk 1-2 mondat erejéig lejegyzetelem az elméletileg ott szereplő állat típust.
DSC07519Szécsény kastély. Az egyik kedvenc látogatott helyem, amit a héten sikerült szemügyre venni! Ahogy az lenni szokott a népszerűbb helyeknél, egyáltalán nem volt nehéz megtalálni. Mielőtt bementünk volna, előtte valamilyen Lepény nevezetű apró, magyaros étterembe tértem meg ebédelni. Finom volt, amit adtak, bár átlagosan tényleg magyaros. A kastély mellé más látnivaló is akadt, mint nosztalgia múzeum illetve két másik hely, de nem jegyeztem meg őket. Ezeket kombinált jegy vásárlás esetén, szabadon látogatható, de engem csak a kastély érdekelt. Az épület nem csak kívülről robosztus és meseszép, hanem belül is igyekeztek a renoválás tökéletességére. Elsőként lépcsőn kellett felmenni, ahol levadászott állatok koponyái és csontjai fogadtak, illetve egy medve bundája. Sajnos vagy sem, nem ez volt az egyetlen állati bunda. Akadt egy szoba, ahol zebra volt kiterítve. Valamilyen magyar vadász gyűjteménye volt, de mikor vadászta le a képeken is látható állat mennyiséget, azt nem tudom. Utána a kastély átalakult történelmi múzeummá s miután fizettem érte, fotózhattam párat. Így láthatjátok mi volt benn. Hogy őszinte legyek a történelem bemutató azon része, mely a régi nagy magyar csatákat foglalta magába, egyáltalán nem érdekelt. Gondolom igyekeztek mindenki kedvére tenni, mert akadt ott ősember történelem, kőzet és ásvány szoba, ahogy a legvégén bútorokkal berendezett királyi lakosztályok is. Utóbbi nagyon tetszett, és ha engedték volna, biztos beköltözöm. Ha erre jártok, mindenképp érdemes benézni és ellátogatni. Fedett programként akár esőben és rosszabb időben is simán betervezhető.
Vissza érkezve a szokásos program, bár most a kártyázás helyett inkább filmeztünk a hordozható winchesterről betöltött filmek egyikét. Ó igen, a szobákban akad TV, viszont a csatornák, amik közül lehet válogatni, azok mind alapok. Tehát Duna TV, RTL, TV2 és társai. Reggelente annyira gagyi műsorok mentek rajta, hogy inkább hagytam a Minimaxot a háttérben zajongani. Észveszejtő mennyire ostobának tekintik a gyerekeket és mennyire ledegradálják őket. Megértem, hogy bizonyos korban a gyerekek még nem értenek meg felnőtt témákat és fogalmakat, de ettől még nem kell szivacsagyú csigának tekinteni őket. De, mindegy is.
Még vacsora előtt sikerült edzenem a szobámban 55 percet s bár nem említettem az előző napokon, de ott is sikerült összehozni egy kis zártkörű fitnesz edzést. Hétfőn ötven perc, kedden negyven és szerda a maga ötvenöt percével. Mindegyik inkább erősítő volt, saját testsúlyos megoldásokkal, no meg kevés kardióval. Csütörtökön futottam három kilométert és úsztam a szálloda saját medencéjében. Ilyen szempontból is nagyszerű helyen fekszik a panzió, mivel a környéken tömény természet és leírhatatlanul jó érzés sportolni, futni az erdővel lefedett területeken. Az egyetlen dolog, ami nagyon zavart, az nem más, mintsem a böglyök jelenléte. Nem tudom, miért van ennyire sok, hiszen a panzió sőt, az úton befelé haladva egyetlen állattartó helyet sem láttam, mégis számtalan volt belőlük. S tudvalevő, hogy az emberi vérnek sem mond nemet. Így a péntek esti séta sajnos igen rövid lett és alig valami dombocskát másztam meg, mert elegem lett abból, hogy minél távolabb lettem a panziótól, annál több bögöly gondolt finomságnak. Pedig amikor túrázni indultam, épp akkor ment egy négy fős csapat futni a környéken.

DSC07578Csütörtök következett, a másik kedvenc napom és programom. Ez nem volt más, mintsem az Esztergomi bazilika megtekintése az összes lehetséges módon. Ismét átutaztunk a szomszédos országon majd megérkezve a szokásos turista központra jellemző nyüzsgés, ember tömeg, autók hada fogadott. Természetesen, ahogy azt a Duna TV is megmondta még az elején, hőség és még több napsütés várt ránk. Most kivételesen nem reggel, hanem ebéd körüli időben érkeztem és mielőtt mentem volna a nagy túrára, előtte ettem egy tökéletesen egészségtelen hamburgert. :D Rendben, nem volt vészes. A kék és piros nagy bevásárló áruház bejárata előtti kis apró hamburgeres bódé egyik dupla sajtos darabját kóstoltam meg. Szerintem semmi gond nem volt vele, bár nagy elvárásaim sem voltak egy ilyen hellyel szemben. Előre legyártott magvas zsemle, helyben melegített hús és zöldségek egyvelege. Néha megengedheti magának az ember, már mi tagadás: a fehér lisztes mivoltát megéreztem. Illetve azt, hogy tápértékét tekintve nem volt sok, azt később banánnal igyekeztem pótolni. A bazilika, ahogy az már annak idején iskolai látogatás alkalmával egyaránt, most is fantasztikus volt. Elől hatalmas korinthoszi oszlopok emelkedtek az égnek, mögöttük hatalmas emberi szobrok álltak akár az őrzők, akik védelmezik a bejáratot. Hosszasan elnyúló lépcső, az előtte elterülő park és macskakövekkel kirakott járható rész káprázatos volt. Olyan érzést keltett, mintha óriásoknak épített házat tekintenék meg közelebbről. Ezt kis iskolásként is így véltem és akkor szintúgy ámulatba ejtett. Kívülről körbe csodáltam a robosztus épületet és a szép rálátást a Dunán túl fellelhető Szlovák szomszédságra, majd megvettem a kombinált jegyet, mellyel mindenhova bemehettem. Egyből a katakombáknál kezdtem. Hol máshol. Hirtelen megcsapott a hűvös levegő és ott akartam maradni, amíg el nem múlik a nyár. Lenn két szép angyal szobor fogadott majd körbe nézve arra jutottam, hogy igen kevés bejárható területet hagytak a turistáknak. Sokkal nagyobb lehetett, néhol a vasrácsos kapukon túlra tekintve falba temetett helyeket lehetett látni, vagy épp további folyosó részletét. Elméletileg ott lenn a fal 17 cm vastag volt. Két ablakszerű mélyedésnél látni lehetett ezt a vastagságot. Nem szívesen lettem volna a kőművesek helyében, az már biztos. Felérkezve rájöttem, hogy fázott az orrom, annyira hideg volt. Utána rögvest a templom következett. Nagyon szép, díszes és hatalmas, ahogy az összes Istennek felemelt épület. A többit mondják el a képek. (: Onnan mehettünk tovább felfelé, ahol kincstárat, panoráma kávézót és kilátót, majd legvégén a kupolába vezető csigalépcsőt lehetett meglelni. DSC07611Mindegyikhez felfelé vezetett az út természetesen, nem kevés lépcsővel. A régi építők biztosra mentek az alapos megmozgatás érdekében. :D A panoráma kávézó nagyon hangulatos lett volna, és még tetszene is, ha nem akadt volna benn a hőség és cserélődött volna a levegő. Így inkább szaunára emlékeztetett, ahol lehetett benn kávét inni. Ha nem lenne eléggé meleged. A kincstár egyik biztonsági őrétől dicséretet kaptam a ruhámra majd közölte, hogy fényképezni sajnos nem lehet. Úgyhogy arról a részről nem tudok képekkel szolgálni. Bár, Az utamat sem örökítettem meg mindenhol. Érdemes ám saját magatoktól felfedezni a helyet, megéri! Annyi, hogy ha teheted, ne kánikulában és hőségben tedd, ahogy én. A kincstár telis-tele volt pápák és püspökök arany tárgyaival. Mint ékszerek, kelyhek, palástok, sisakok, mindenféle nyakékek, kereszt alakú tárgyak és botok. Hogy, ezek mennyire nem fogták vissza magukat! Nem tudom mennyire voltak élethűek és komolyan aranyból, szerintem inkább csak másolatok lehettek, de…. az biztos, hogy léteznek és egyszer hordva voltak. Nem szűkölködtek a gazdagságban és nem voltak restek Isten nevében úgy felöltözni, mint akit aranyba öntött az eső. A kincsekre fordított vagyont sokkal több és hasznosabb dologra is fordíthatták volna, de hát az köztudott, hogy a vallási vezetők szeretnek kérkedni a hatalmukkal és a hívőktől kapott vagyonaikkal. Az egyetlen jó oldala a vallás megjelenésének szerintem nem más, mint sem az épületeik. Sok kor jellemzőit, gondolkodás módját, aktuális társadalmi helyzetét örökítették meg és mi tagadás, grandiózus épületeket hagytak hátra.
DSC07586A lépcsőt eredetileg meg akartam számolnia a kupoláig, de nem tudtam honnan kezdjem, és mettől meddig kellene számolni, így végül feladtam és nem tettem meg. Ha valaki képes volt erre és megtudta a lépcsők számát, az közölje velem! :D Nem volt vészes, legalábbis szerintem nem. Az egyenesen a kupola tetejére vezető lépcsőnél sorba kellett állnom, ugyanis az a csapat, ami felment idővel lejött s ezt meg kellett várni. Sajnos egyemberes férőhelyes márványlépcsőt (részben úgy tűnt, hogy ebből az anyagból készült) sikerült összehozni annak idején. Amikor én mentem fel x létszámmal megvárták, míg körbe megyünk majd lefelé haladva megvárták azt is, hogy az összes látogató leérjen. A lépcső mindkét végében rádiós beszélővel rendelkező férfiak igazították útba a turistákat. Felérve rájöttem, hogy az összes megtett lépcsőfok megérte és egyáltalán nem volt olyan sok, mintsem amire emlékeztem még gyerekkoromból. A kilátás a tér összes irányába fantasztikus volt és igazán szép, elképzelhetetlenül csodás. Nehéz lenne leírni sőt, nem is lehet! Ezt látni kell! A visszaút már könnyen ment és gyorsan leértem. Utána igazság szerint máris menni kellett, amit sajnáltam. Igazán lett volna kedvem az ott lévő kávézóba kicsit beülni (nem a panoráma ahol megsülhet az ember, hanem a bazilika lábánál lenn) és ráérősen iszogatni. Főleg, hogy az a hely hűvös volt és kellemes, borászat pincéjére emlékeztetett. Vacsora előtt akadt egy kis időm a sportolásra majd ismét gyorsan eltelt egy nap. Mondanám, hogy kényelmesen elaludtam akkor, amikor akartam, de nem így volt. Olyan idő tájt alhattam, amikor a jelenlévő gyerekes családok csöppségei úgy gondolták, hogy most már lehet szundítani.

DSC07639Pénteket eredetileg rövidnek lett tervezve és eme napra lett téve a többség által oly nagyon várt medve farm látogatás. A terv a következő volt: elhaladunk Vácon át, megtekintjük a boltívet majd haladunk tovább, eszünk valahol és mehetünk a medvékhez, akik nem messze Veresegyháza melletti hatalmas területen laktak. Vác kellemes meglepetés volt számomra. Nem számítottam arra, ami végül fogadott. Először is a boltív egy nagyon szépen gondozott és rendben tartott központi térre vezetett, ahol oroszlános, lovas szobrok álltak középen, többféle színben pompázó virágkertek közepette. Akadt kétféle szökőkút, egy turista szállító kisvasút, két cukrászda (ebből az egyik csillagos árakkal rendelkezett) majd megláttam a magasba tornyosuló egyik templomot. Elmentem megtekinteni. Sikerült épp abban az időben eljutnom oda, amikor a látogatás nem lehetséges. Szóval a zárt üvegajtón keresztül nézegettem befelé szorgalmasan és készítettem a képeket, amikor egy rövid hajú idősebb hölgy bukkant elő az ajtóban és kedvesen megszólított. „Honnan tetszett jönni?” Érdeklődött. Nos, nem a szállás helyét mondtam, hanem a kiinduló pontot, avagy az ország legdélebben fekvő isten háta mögötti város nevét. A hölgy meglepődve felelt „ó, hát olyan messziről képes volt eddig utazni?” Bólintottam és két pillanattal később már a templomban álltam. Betessékelt és azt mondta, hogy ha már ilyen messziről hajlandó voltam utazni, akkor velem kivételt tesz és bemehetek akkor is, ha nem szabadna. Utánam természetesen bezárta az ajtót és csak remélni tudtam, hogy azért, nehogy mások is bejöjjenek utánam. A hölgy vissza térve mellém mesélt a templomról. Eredetileg a ferencesiek építették és ez több mindenben meglátszott, de nem tudok vissza emlékezni a felsoroltakra. A város igen vallásos, püspök városként emlegetett, templomokban nem szűkölködő helynek számít. Sajnos nekem nem volt lehetőségem mindent megtekinteni, de aki arra járna, az mindenképp tegye meg, helyettem is! Ha minden igaz, egy görög templomból múzeumot készítettek, akadt egy katolikus templom is, illetve még sok más, amit szintúgy nem jegyeztem meg. Emellett kaptam bemutatót a szobrokról, rövidke történetet a kiemelhető festményekről (például akadt egy, amit sehol máshol nem lehet látni, ez pedig Jézus pokolra szállása, ahol találkozhatott a kárhozottakkal… ha jól tudom). Nagyon szép volt és a hölgy hihetetlenül kedves és barátságos. Nagyon örültem a hölggyel való találkozásnak. Ez annyira pozitív és mély emléket hagyott bennem, hogy szívesen vissza mennék. Amilyen hamar csak lehet. Ráadásul a városnak van saját strandja szóval, aki arra tévedve szeretne hűsölni, még azt is megteheti a nagy látnivalók bejárása után! :D
DSC07672Következett a Veresegyházi medvefarm. Nem volt nehéz megtalálni, a településen belül kitáblázott útvonal kísért végig és biztosított a helyes útirányról. Szép település, bár nem annyira, mint Vác. Elsőre földes parkoló fogadott egy pénztárral és nagy boltívvel, rajta a medve farm felirat. A parkolótól sajnos sétálni kellett egy kicsit befelé, amivel semmi gond nem lett volna, ha megint nem hőséget és tikkasztó meleget fogok ki a látogatásra. A gyerekeknek készült játszótér és helyi büfé tákolmányáig szemernyi árnyék nem akadt se mesterségesen, se természetesen. Benn a több hektáron elterülő állat parkon haladva igyekeztem a lehető legtöbbet árnyékban lenni, de sajnos akadtak hosszas fedetlen részek. Aki nem bírja az erős napfényt, annak tényleg bölcsebb olyan időben ellátogatni ide, amikor kevesebb az UV sugárzás. Ráadásul nem csak én vagy a látogatók, az állatok is megsínylették a hőséget. A medvék szuszogtak és alig akartak menni egyik pontból a másikba, a farkasok mély gödreikben és iszogatva igyekezték túlélni a napot. Volt egy árnyékba és erdőben felépített kecske és disznó ketrec is, bár eme állatok tartásának megoldása egyáltalán nem tetszett. Ami pozitívum volt a helyben az például a hatalmas területek az állatoknak. Többségében nem tűntek zsúfoltnak és helyszűkében sem szenvedtek. Ahol csak nőtt növény azt meghagyták vagy kiegészítették, mint medvéknek a barlangok létrehozását vagy külön választott farkasoknak a kevesebb rivalizálást. Ami viszont nem tetszett az árnyékmentes szakaszok mellett, az például a disznó és kecske együtt tartása, ráadásul őket kimondottak kicsi helyre lettek összerakva. A disznó ügyebár szereti a sarat, de a kecskének egyáltalán nem jó, ha vizesebb földben kell dagonyáznia. Oda érve úgy tűnt az egyik kis kecskének nem okozott gondot, hogy a gyerekektől több kaját kunyeráljon ugyanis szépen kimászott. Amikor lehetőség adódott rá kitépte a gyerek kezéből az eledelt magába foglaló zacskót és a földre esett magvakat és bogyókat rögvest felette. A kis szemtelen! A medvék és farkasok mellett ormányos medve és mosó medve is tartózkodott a területen. Mindegyikükről igyekeztem több jó képet megörökíteni. A mosdó használata ingyen volt, aránylag tűrhető állapotban. De mi tagadás, a nagy beharangozása, az árak és a hely kialakításához képest többet vártam. Továbbra is a Veszprémi állatkert és a Miskolci vadaspark viszi nálam eddig a legjobb állatkertek kategóriáját, s ezt a medve farmot biztos megnézetném pár hozzá értő állatvédővel és szakemberrel. Nekem úgy tűnt, hogy a hőség ellenére nem kaptak elég vizet a farkasok és a medvék árnyéka sem kimondott jó megoldással rendelkezett. Emellett nagyon gazos volt a területük. Többük bundájában vendégmarasztaló ragadt és csapzottak is voltak. Remélem, ha nem azonnal, de idővel jobbá teszik a helyet és még inkább állatbaráttá.
DSC07677Pénteken végül csak pihentem vacsoráig és igyekeztem nem gondolni semmire. Se a jövőre, se a következő hétre, se arra mi volt előtte. Csupán igyekeztem élvezni az ágy adta puhaságot, a meleg adta nyomott hangulatot és néztem valami véletlen döntéssel kiválasztott filmet. Hamar rájöttem, hogy amíg nem üti meg az óra a 22.00-öt, addig érdemes valami zajt betenni a háttérbe. Más különben gyermeki ricsaj, sikoltozás, dübörgés, rohangálás és végtelen számú zajkeltés társulna a pihenő időszakomhoz. S minél többet kellett elviselnem belőlük, annál feszültebb és idegesebb lettem. Szombat már nem szólt másról, mintsem egy reggeliről, összepakolásról és indulásról. 10.20 magasságában indulhattam és késő délután értem vissza oda, ahonnan elindultam. Nagyon hosszú volt az út, de kivételesen egy huzamra kibírtam és kétszer kellett csupán megállni. Egyszer ebédelni s egyszer tankolni. Végig klímával, napsütéssel, Paddy and the Rats-el utaztam s közben hagytam az agyam arra kalandozni, amerre csak akart. A még meg nem született történeteimre gondoltam, amikhez megint akadtak ötleteim és módosításaim. Utána eszembe jutott az OGT, akkor azon morfondíroztam: Kik lesznek ott? Milyen lesz a mostani? Vajon megint kellemes és felejthetetlen emlékekkel távozok majd onnan? Mekkora összeg bánja az OGT-t a fizetésemből? :D Aztán eszembe jutottak múltbéli emlékek és események. Jók és rosszak egyaránt. Felelevenültek az ezelőtti nyaralásaim, ahogy azok is, amiket gyerekként és serdülőként is átélhettem. Végül arra jutottam, hogy szörnyű, borzalmas, egyenesen átkozottul kegyetlenül rossz volt serdülőnek, tinédzsernek lenni s mennyivel jobb most, hogy egyrészt felnőtt vagyok, másrészt érettebb és értelmesebb. Ha újra élhetném az életem az biztos, hogy a serdülő részt kihagynám. Szerintem az volt életem egyik legrosszabb és leginkább utált időszaka. Akadtak persze utána is szakaszok azt nem tagadom, s lehet, hogy mindezek kellett ahhoz, hogy az legyek, aki most vagyok. Mégis… ha esetleg lehetőségem lenne visszamenni és átírni vagy kivágni azt a szakaszt, megtenném. Habozás nélkül. Körülbelül 14-22 éves korom közötti szakasz. Arra azt mondom, semmi haszna se tanulsága nem volt azon túl, hogy túléltem. Kiderült, túlélő típus vagyok.

Nos, ezennel búcsúzom s bár nem volt olyan bőséges, mint tavaly, igyekeztem a lehető legtöbb emlékkel szolgálni és megmutatni pár kalandot. Ha kedvetek tartja mesélhettek pár apróságot a ti nyaratokról is kommentben ott, ahol kényelmesebb! Legközelebb szerintem az OGT beszámolóval találkozhatunk újra. Addig is, szegjetek meg minden szabályt és legyetek kicsit őrültek a nyár utolsó hónapjában! Köszönöm a figyelmet.

Cathreen M.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr8814162641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.