2018. augusztus 15. 21:36 - Cathreen Misery

V. Országos Gothic Találkozó Élménybeszámoló

Saját szemléletű történet. Nem mindennapi lehetőség, nem átlagos embereknek.

39176370_1925040864225305_3141425297467899904_o.jpg

Eme jeles napra külön szabadnapot kértem, hogy feltétlenül eljuthassak az eseményre. Ennek ellenére már az esemény előtti két hétben felmerültek bennem kételyek afelől, hogy biztosan szeretnék e részt venni a címben is feltüntetett rendezvényen (s amit a későbbiekben OGT rövidítéssel fogok megnevezni). Egyrészt épp előtte lévő héten sűrű programokkal megtűzdelt nyaralásban volt részem, melynek nagyon örültem, s amely beszámolót, ha szeretnéd, ITT elolvashatod, viszont kimerített. Lehet a nyaralásnak pihentetőnek és nyugodtnak kellene lennie, de az a sok vár, kastély, állatkert, tó, park, erdők mind ara vártak, hogy felfedezzem, és kalandokat keresve járjam végig az utakat. Egyetlen egy percét sem bántam a nyaralásnak mely a programok felőli oldalát jelenti, viszont nem tagadom, hogy lefárasztott. Mindezek mellé olyan változásokra derült fény, amik nem épp pozitív oldalukat mutatták s ez még inkább megerősítette bennem a feltevést: Vajon tényleg szeretnék elmenni? Ami meggyőzött abban, hogy igenis tartsam magam az elhatározásomhoz az nem más, mint sem az esemény előtti személyes kis programom és annak a lehetősége, hogy rég látott barátokkal s egy új ismerőssel találkozhatok, mielőtt belevetnénk magunkat a nagy OGT adta pezsgésbe. A továbbiakban írói álneveket vagy blog nevet használok, illetve akinek egyik sincs, őt egyszerűen „barátnő” vagy „barát” jelzővel illetem. Senkit sem szeretnék megsérteni azzal, hogy engedély nélkül használom vagy feltüntetem a valódi nevét. Ráadásul büntethető mások adatait kiadni, szóval igyekszem ezekre odafigyelni.

39109140_1049884375177614_2493034026323935232_o.jpg(Bal oldali képet Boldizsár készítette)
Igen korán Budapestre értem annak érdekében, hogy a 13 órára megbeszélt baráti társasággal találkozhassak. Szerencsésen alakult minden s végül eljutottunk az általam kiszemelt étterembe, s amiről egy véleményt hallottam s az is pozitív volt. Bár ennek ellenére ketten nem voltak túl elégedettek a hellyel s az okokat meg is értettem miért, viszont sajnos nem tudtam ellene mit tenni. Talán egyszer eljön életemben az a vendéglátó helység, ami tökéletesnek nevezhető. Eme étteremben két és fél órát töltünk durván, ha jól emlékszem. Alaposan megebédeltünk, feltöltöttük magunkat folyadékkal majd 16 óra után közösen úgy határoztunk, hogy ideje menni. Aminek én nagyon örültem az az, hogy a pincérhölgy, aki kiszolgált minket és segített, egy percig se éreztette velem vagy bárkivel azt, hogy furcsának, kivetnivalónak, idiótaságnak találná a külsőnket és megvetné az egészet. Ha volt is véleménye megtartotta magának s mi tagadás, ezt elvárnám mindenkitől. Emellett nagyon segítőkész volt, s amikor kiderült, hogy négy fő helyett inkább öt fős asztalt kérnénk, mert később csatlakozik még valaki, nem mutatta, hogy gond lenne. Készségesen keresett nekünk másik helyet s nem volt zavaró, nem kérdezte percenként kérünk e valamit, mégis remekül időzített abban, hogy mikor kell érkeznie mégis. Mivel látóhatáron kívülre esett alapvetően az eldugott asztal. 39132685_1925042464225145_3394103025265016832_o.jpg (Shadow and Light képe TheDeathGoddesről és barátjáról) Tetszett, hogy elszeparáltan lehettünk és nem kellett alkalmazkodni a külső részben lévő embertömeghez. Az étterem érdekesen volt kialakítva, mégis nagyon szép volt, elegáns és Budapesthez képest szerintem meglepően alaposan odafigyeltek a részletekre és küllemre. Utcán rá tekintve a helyre nem gondoltam volna, hogy ennyire adnak magukra. Az árak is megkövetelték a magukét, mégis azt mondom, néha vagy ritkán megengedhető az ilyesmi. – Igazán kellemes és jó hangulatban telt az idő. Mindig akadt miről beszélni, voltak témák és érdekes események, történések. Mielőtt az étterembe értünk volna, még a Népliget híresen lecsúszott rétegéből az aluljáróban TheDeathGoddes blog tulajdonosát (későbbiekben csak TheDeathGoddes) megtalálta egy fura, egyensúlyát vesztett, alkohol jellegű szaggal rendelkező férfi. Megkérdezte, milyen stílusú amire TheDeathGoddes egyenesen megmondta, vámpír. A férfi várt pár percet, mintha az információt késleltetve dolgozná fel az agya aztán tovább faggatta. Sajnos nem emlékszem a pontos mondatokra, mivel ledöbbentett a férfi közvetlensége utána meg az, ahogy TheDeathGoddes kezelte a helyzetet. Konkrétan előadta, hogy tényleg vámpír és a kedvenc vércsoportja, amit szív az nulla negatív. Szerintem a botladozó, esetlen és koszos ruházatú férfinál is jobban meghökkentem, bár neki eltartott egy darabig mire felfogta, hogy TheDeathGoddes nem viccel és nincs irónia vagy szarkazmus a hangjában. Olyan halálosan komolyan előadta, mintha azt ecsetelné mennyire fontos az oxigén az embernek. Én köpni, nyelni nem tudtam s végül a férfi magunkra hagyott mindenféle lezárás nélkül. Ki tudja mi ment végbe a fejében, de sokáig nem agyalhattam ezen, ugyanis felérve a felszínre egy kisebb társaság megállította TheDeathGoddes vámpír hölgyet és egyikük közös fotót kért vele. „Na, már kezdődik.” Gondoltam, bár egyáltalán nem rosszallóan vagy irigykedve! Inkább erősen reménykedve, hogy ez a kezdeti reflektorfény a későbbiekben is kitart. S így is lett.

39188324_1925044684224923_4817869909201518592_n.jpg(Bal oldali képet ShadowandLight készítette)
Jómagam, Árnyak költője s egyik barátnőm, kit csupán így fogok hívni, már 16 óra után megjelentünk a Dürer Kertben.
Még bőven akadtak lemezárusok, illetve a szervezők közül az OGT rendezvényhez köthetően szintén már ideje korán megjelentek a helyszínen. Mi tagadás, 17 óráig nem akadt semmi. Ácsorgás, figyelés és kevés beszélgetés után megmutattam a fotel szobát vagy részleget, amiről kiderült, hogy szimpatikus a társaimnak. Ha tudom, előbb oda megyünk, s ott várjuk az esemény fellendülését. Figyeltük, ahogy a Memento Mori igyekszik összehozni a kiállítást és kitalálják melyik alkotás hova kerüljön, mit mire tegyenek vagy hogyan s igyekeztek egy hangulatos, mégis remek alkotó bemutatót összehozni azoknak, akik arra tévednek. Azt meg kell jegyeznem, hogy miként tavaly, úgy eme alkalommal is jó volt erre betérni nem egyszer és körbe tekinteni. Sajnos az említett várakozós szakasz után csupán egyszer lestem még be a fotel helyiségbe, pedig többször szerettem volna. Ugyanis remek, egyenesen zseniális festmények voltak láthatóak és különös hangulatot teremtettek az OGT-nek úgy alapból. Szerintem viszont a kiállításhoz szolgáló helyiség nem passzolt az alkotók festményeinek aurájával, de ez az én szerény véleményem. Tudom, hogy nehéz leszervezni aztán kihasználni a hely adta lehetőségeket annak érdekében, hogy valami kiállítást összehozzanak, mégis azt mondom, egy fekete drapériával teljesen lefedett vékony válaszfalon sokkal jobban mutattak volna a festmények, sem mint a fotel szoba retro és rom kocsma keverékén. Azok a tapéták egyáltalán nem voltak alkalmasak a vásznak hátterének. Ettől eltekintve jó volt. Amit még sajnáltam, hogy nem járt a levegő. Minél beljebb ment az ember, annál fülledtebb és melegebb lett. Menekülésre késztette azt, aki arra tévedt. Ráadásul nem tudtunk túl sokat beszélgetni a fenn említett két barátommal, kikkel vártuk az esemény felpezsdülését, mivel a zene, ami a legközelebbi hangfalakból szólt ordított és a saját hangomat se hallottam. Gyakorta emiatt csak kedvesen egymásra néztünk. Ha tudom, megtanulom a jelnyelvet. Mindegy is, mert ShadowandLight blogírója megjelent és az általa felajánlott hatalmas segítségével élhettem. Ez pedig nem volt más, mint sem letehettem a szobájában a táskámat (volt nálam nem kevés holmi, hiszen nem helyi lakos vagyok), illetve átöltözhettem kényelmesen és zavartalanul. Meg kell jegyeznem, ez sem ment könnyen és lépésről lépésre olyan gyorsan, mint ahogy azt fejben, elméleti síkon elterveztem! :D Először is a fűzőt sajnos nem próbáltam fel elégszer ahhoz, hogy tudjam, mit hogyan kell csinálni és miként lenne érdemes felöltenem magamra. Végül két ember segítségével sikerült valahogy rám tenni és befűzni, mely szakasz alatt leizzadtam a fél életemet és úgy néztem ki, akár egy trópusi esőtől elázott szerencsétlen. Amikor túléltem az átöltözés tortúrát rájöttem, hogy volt egy oldalsó cipzár. Kínunkban nevettünk a dolgon s közben imádkoztam, hogy ne öljenek meg a segítőim. :D Nem volt egyszerű feltenniük rám! Komolyan nem. Ó, és amit elfelejtettem, hogy előbb a cipő, aztán a fűző. Szóval bakancsot egyenes háttal kellett felvennem kevés mozgás lehetőséggel és korlátozott szabadsággal.

39091753_1049884351844283_7986820900450205696_o.jpg(A képet Boldizsár készítette)

Végül meglett minden, ShadowandLight is átöltözött majd vissza ballagtunk az eseményre. Kiderült, hogy egy órát eltöltöttünk (elbénáztam) az átvedléssel, így meglepő esemény pezsgésre értem vissza. A résztvevők száma megnövekedett, az árusok már bőven kitették portékáikat és nagyban ment az ismerkedés, beszélgetés, járkálás. Jómagam értesítettem az Árnyak költőjét, hogy visszaértem és nem kell tovább a fotel szobában várnia. Szegényem, képes volt végig várni engem és kis barátnőmet, akinek ráadásul a megvett italát őrizte. – Remek kezdés az OGTn - gondoltam. A három muskétás kikászálódott a sötét és halvány fénnyel rendelkező Fotel szobából a népes emberekkel rendelkező kerthelyiségbe. A sok hirtelen jövő inger, új és tavaly már látott arcok és ember, a többféle környezeti hatás engem annyira lekötött, hogy nem jelentettem túl jó társaságot. Ennek ellenére igyekeztem a jelenben maradni, figyelni és azokkal is törődni kik velem vannak, vagy akikkel épp szóba elegyedtem. Találkozhattam Daven M. Darkmoor-ral s ő nem egyszer tiszteletét tette a jelenlétemben. Egy idő után úgy éreztem, jobban szeret velem, vagyis velünk lenni és elbeszélgetni, sem mint másokkal, s bár ennek örültem sajnos nem mindig tudtam aktív figyelője lenni az általa választott témáknak. Ő olyan ember, aki szeret és tud is sokat beszélni, gyakorta hihetetlenül sokat és azon csodálkozom, hogy honnan van neki ennyi ötlete, energiája és késztetése. Nem ez az első alkalom, hogy találkozhattam vele személyesen ezáltal már eme jellemét ismerhettem s mi tagadás, szeretem, hogy ilyen. Egyrészt mindig megadta a témát és nem akadtak kínos csöndes percek. Másrészt a lelkesedése ragadós, a kedvelt témái igen jók és okos fiatalemberről van szó, aki korához képest szerintem elég érett, emiatt kellemes társaság. Mondhatom ezt, kimentett azoknál a perceknél, amikor én ne tudtam mondani semmit. Így két hű társam nem unatkozhatott és nem néztünk egymásra némán és vártuk a csodát.

39141007_1925045410891517_750962331487305728_n.jpgKésőbbiekben megismerkedhettem Vuk-al, akinek szoktam követni a videóit, és amik tetszenek is, hiszen nem a megszokott stílusban adja elő az amúgy sem átlagos küllemű videóit. Téma választásai sem unalmasak, aminek mind örülök és jó volt fizikailag megtapasztalni a valódi énjét s nem csak virtuálisan látni egy embert. A Demonia shoes cipőjével sokat csalt a magasságán, de meg kell jegyeznem: tökéletesen megértem. Nekem is akad bőven kompenzálni való tulajdonság, amit nem szeretek vagy elcserélném, de mivel nem lehet, valamivel meg kell töltenem a mérleg másik tálcáját, hogy valamelyest kiegyensúlyozottnak érezhessem magam. Legalább viselhet úgy magas talpú cipőket, hogy közben nem tűnik égimeszelőnek és óriásnak. Jómagam ugyan abban a lábbeliben holtbiztos, hogy egy felhőkarcolóval vetekedhetnék. (A bal oldali képet Shadow and Light készítette)

Pár szót tudtam még váltani Susanne Monsterrel az egyik kedvenc magyar festőmmel, majd megnézegettem a legtöbb kirakodást. Szemkápráztató és pénztárca vékonyítóan remek kreálmányok és holmik voltak összehalmozva, amikre szívesen elköltöttem volna az összes meglévő fizetésem, de végül nem tettem. Mire kedvem lett volna vásárolni, addigra elfogott valami más is, amiről majd később teszek említést. A lényeg, hogy én magam végül nem vettem semmit, de szerencsére bőven akadtak vevők. Tehetséges kezek alatt született ékszerek és igazán impozáns ruhák, fűzők és kiegészítőket lehetett fellelni, ahogy Susanne munkásságából is lehetett vásárolni. Kis időre Annie Láng társaságát is élvezhettem, akit sajnos szervezői tisztsége elszólított s csupán pár mondat erejéig társaloghattam vele. MI tagadás, nem lennék egyik szervező helyében sem. Egyáltalán nem lehetett egyszerű, ahogy tavaly vagy előtte se. Egyetlen esemény leszervezése sem könnyű s ott ahol ennyire sok embert mozgat meg a dolog, végképp garantált a kihívás problémák és gondok személyében. Nem sok belátást kaptam ezekbe, de elég volt 1-2 dologról tudomást szereznem mely után úgy véltem, akkor se lennék a helyükben, ha milliós összegeket fizetnének. S ők maguktól vállalták ezt a rengeteg felelősséget, nehézséget, kihívást. Sok sok hála mellett részemről igyekeztem nem plusz gondot okozni. Remélem többetek is így próbált az esemény részese lenni. Ha más nem azzal segíthetjük a munkásságukat, hogy kerüljük a probléma és konfliktus keltést, s amit csak lehet, megoldunk magunk, hiszen nem istenek és mindenhatók. Ezer köszönet a szervezőknek és remélem a lelkesedés kitart még sokáig, hogy lehessen VI, VII és C alkalom a jövőben!

Bemutatkozott nekem nem egy ember, akit eddig csak látásból ismertem vagy úgy se, illetve köszöntem még pár embernek és szerintem ennyiben ki is merült a szocializálódás. Utána épp úgy, ahogy a többiek szép lassan lecsendesedtem és hűséges társaimmal elhelyezkedtünk ott, ahol lehetett. Este nyolckor elkezdődtek a koncertek mik erősen kihallatszottak. Olyan 21 óra után, ha jól emlékszem a kerthelyiségben is elindítottak valami zenének nevezett dolgot, s ha jól értesültem róla industrialnak nevezték. De ha nem jól mondom szóljatok, mert nem vagyok jártas ama zenei műfajban! Viszont a zenék hátráltatták annak lehetőségét, hogy ne ordítozva kelljen kommunikálni. Természetesen megértem, hogy akadtak, akik épp ezt szerették – a fellépő együtteseket, a kinti zenét és jó volt ezekre pörögni, táncolni, tombolni, bulizni. Sajnos nem készültem erre, mert ha tudom, csendesebb szegletet keresek.

39203621_1925043947558330_3027780965326913536_n.jpg(Shadow and Light képe az egyik kirakodásról)
Amit utólag sajnálok az az, hogy több meseszép vagy ötletes, egyenesen kiemelkedően szép öltözékkel rendelkező emberhez nem mentem oda legalább annyi mondat erejéig, melynél tudakolhassam vele, tetszik az összeállítása.
Pedig akadt, nem is egy! Amikor épp megfigyeltem a környezetemet és ezzel némaságba burkolóztam, általában a csoportokba és ismerősökből álló bandákba verődött emberek között azt vettem észre, hogy a fotósok előszeretettel örökítették meg a szerintük kiemelkedő öltözékkel rendelkező embereket. Sokan kértek közös képet a számukra tetszetős egyénnel, ahogy az eseményről magáról is készült nem egy, a társaságot magába foglaló kerthelyiség kép. A blogban felhasznált képeket mind mások készítették! A képeket készítő emberek facebook oldalukat feltüntetem (nem a privát, hanem ha akad másik azt), illetve a már elérhető facebook mappákat a blog végében elérhető link formájában megosztom. Nagy vonalakban úgy láttam, mint külső szemlélő, hogy miként a tavalyi, úgy a mostani is nagy siker lett. Sőt az élménybeszámoló írása alatt találkozhattam 1-2 másik olyan blog bejegyzéssel melyek ezt igazolják és alátámasztják, ahogy pár komment is az eseményhez létrehozott facebook felületeken. Nagy öröm volt látni, hogy mennyire sokan részesei a szubkultúrának s még így is, mennyire színes, sokrétű, változatos az emberek által választott stílus és annak kivitelezése. Sok ötletes, ízléses és igazán impozáns, kreatív öltözékeket láthattam melyek többségét elfogadtam volna, mint gardróbom bővítése. :D Jövőre lehet, készítek egy táblát melyre felírom, hogy Pécsiek, avagy Kaposváriak Gyűljetek össze. Nagyon kíváncsi lettem volna mennyien érkeztek a két említett településről. S vajon hány embert nem ismerek, pedig egy azon város lakosai vagyunk. Igazság szerint, hiába szeretem Pécsett az öt templom városát, sajnos nem ismerek egyelőre olyat, aki helybéli és stílusbeli lenne egyszerre. Inkább voltak, majd elköltöztek életbeli szükségleteik miatt. (:

10431492_693066280759140_3008991232105330220_n.jpg

Végül, ahogy mondhatni tavaly, úgy most is a tömegiszony és haza vágyás késztetett arra, hogy elhagyjam a programot 21.30 után. Mire sikerült vissza öltöznöm és mire elértem egy trolibuszt váratlanul 22.30 lett. Utána öt óra alvás, három órás utazás ismét és munka. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül, miszerint másnap már vissza kellett állnom a szokásos mindennapok szürke mókus kerekébe.

Szerintem zárom soraimat s akkor alant pár facebook mappa melyek az esemény képeit tartalmazzák. Köszönöm, hogy elolvastál!
Shadow and Light OGT Képei --- Boldizsár OGT Képei 

Cathreen Misery

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr3714182143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2018.08.16. 02:16:07

Elolvastam a beszámolódat, legalább annyira tetszett, mint a tavalyi. Hadd nyugtassalak meg az öltözékeddel kapcsolatban: nagyon csinos és elragadó voltál! Abszolút nem látszott, hogy kényelmetlenül érezted volna magadat benne. Sajnáltam, hogy olyan korán elhagytad a helyszínt, nagyon szerettem volna szót váltani Veled, végülis Te (is) javasoltad, hogy vegyek csak részt én is az eseményen. Lett volna egy elég jelentős téma, amelyhez szükségem...szükségÜNK van a segítségedre, ezt kívántam volna megvitatni Veled. A dolog elég nagy súlyú, viszont semmit nem veszítenél, csak nyerhetnél vele.
Mindenesetre igazad volt - nagyon is megérte eljönni, és hasznos ismeretségeket kötöttem, ezért is hálával tartozom ám Neked! Nagyon jó volt találkozni ám, remélhetőleg jövőre is látjuk majd egymást!

Nati Walter 2018.08.23. 22:06:36

Legközelebb azért maradj végig a negyedénél lelépni szint bün