2018. szeptember 05. 19:01 - Cathreen Misery

Sienna Cole – Lefelé a folyón Kritika

Avagy Miért ez a címe?

dsc07189.JPGDe, most komolyan. Aki olvasta a könyvet kérem, írja meg nekem privát levélben (nem kell kommentben nyilvánosan kifejteni a cím mivoltának gondolatsorát, nehogy spoilerezzünk azok előtt, akik még nem olvasták, de szeretnék), hogy miért épp ez lett a címe? Kíváncsian várom a véleményeket. Netán metaforikus jelentéssel bír? Vagy inkább a marketing miatt lett ez a címe. Emelje fel a kezét, akinek a cím olvasatával azonnal A Víz Mélyén – Paula Hawkins története ugrott be. Mert nekem rögvest. Őszintén a pillanat, amikor megvettem a fenn említett kötetet már jó ideje szomjaztam egy új könyvre, ami a sajátom és nem kellett az olvasása közben arra gondolnom, hogy egyszer vissza kell majd adnom. Másrészt alapvetően nagyon hiányzott már egy kielégítő, szórakoztató, élvezetes és remek könyv olvasása, aminek segítségével elzárkózhatok a valóságtól. A gond ott van, hogy ez nem mindig sikerül s eddig egyszer sikerült mellé nyúlnom könyv választás terén s úgy tűnik, megint sikerült. Mármint ha azt nézzük, hogy ezek olyan kötetek, amikre pénz lett kiadva. Olvastam kölcsönbe kért könyveket is, de ha ott nem tetszett vagy mégse volt jó, nem bántam hiszen, nem az én pénztárcám bánta.
Eleinte nagyon tetszett. Az aprólékos karakter ismertetés mely alatt megtudhattam sok mindent az aktuális szereplőkről imponált és szerettem. Alapvetően kíváncsi alkat vagyok, aki szeret mások életéről tudni, de nem úgy, hogy annak elmesélésével fájdalmat okozzak, vagy gyászos hangulatot teremtsek, esetleg ne adj, isten azt higgye az illető, hogy kapható vagyok az egész élete súlyának cipelésére. A regényben lévő karaktertől bár nem tudok kérdezni miért mégis, itt biztos voltam benne, hogy megkapom a választ. S így is volt. Igazság szerint a kötet önmagában, ha karakterek életét bemutató és annak folyamán felmutatott cselekményeket és izgalmakat nézzük, szerintem zseniális volt. Megértettem őket, együtt éreztem velük és szomorú voltam, ha ők is boldog, ha ők is és tudtam döntéseiknek miértjét. Háttér történeteik megismerésével nagyon reméltem, hogy valami ütős, hatalmasat szóló csattanóval fogja zárni a kötetet és azért áldoz annyit a három szereplő alapos kivesézésére, de… csalódottan vettem tudomásul, hogy nem. Az utolsó fejezetet már csak átpörgettem és néhol beleolvastam a mondatokba, annyira nem tetszett. Az lett, amire számítottam, avagy kiszámítható volt a vége. Amikor a jelenbe érkeztünk és a történet vége felé, amikor a szálak összefutnak s az út véget ér, kellemetlen és csalódott szájízzel tettem le. Kezdő thriller műfaj ismerkedőnek jó lehet, akik az írónőhöz hasonlóan csak most kóstolnak bele a műfaj nagyszerűségébe, de a haladó műfaj fogyasztóknak sajnos nem hozza el a várva várt élményt. Számomra egyáltalán nem hozta el.

dsc07195.JPGRáadásul, ami még nem tetszett egy idő után, az a túl sok szex. Igen, ezt jól olvassátok. Persze lehet arra fogni, hogy a túlzott prűdségem és szerénységem következtében ez egyéni ellenkezés a könyvben megjelenített erotika ellen s igen, hozzám lehet vágni, hogy akkor olvassak mást. Viszont kiemelném, hogy prűdség ide vagy oda, ha a történetben helyén van kezelve az erotika és épp oda illik, akkor nem vagyok ellene. Hiszen az is része az élethű ábrázolásnak. Minden egészséges ember vágyik a szexre s ennél személyesebb, szimpatikusabb és emberibb nem lehet egy fiktív karakter. No, de, a történet alapja nem az erotika műfaj mégis, volt olyan fejezet, amikor letettem, mert esküszöm úgy éreztem magam, mint aki pornót olvas és már szemérmetlenül túlzásba estek benne. Ráadásul sok értelmet nem láttam benne. Kiemelte, amit szeretett volna igen, hiszen az egyik karakter traumája vagy inkább lelki nehézségei a szexhez köthetőek. Erről többet nem írok, mert az spoiler lenne. De az érzékeltetés túlzás volt, miként bizonyos életszakaszok és aspektusok megosztása is. A kezdeti lendület, amivel fenntartotta a figyelmemet elapadt s a végére már csak unottan jártam a sorokat. Vártam mikor lesz egy újabb szex jelenet vagy érzelmes múltba révedés, s mikor érezhetően jött a csúcspont… nem jött az eufória. Ha egy könyv jó, ha nem csak szórakoztat, de egyenesen plusz életet ad az alapvető egyetlen egyhez, ami van, akkor igenis euforikus érzés tud elfogni, ami miatt nagyon tudom sajnálni, hogy a történet véget ért. Eme könyvtől nem kaptam meg, pedig eleinte elhitette velem. Talán ez is olyasmi lehet, mint amikor horror filmekben és történetekben jártas szemmel nézek egy újabb filmet vagy más alkotást. Nekem nem hozza el a régen átélt rettegést, amitől felejthetetlen lett a mű, de akik most ismerkednek a műfajjal, azoknak lehet épp olyan emlékezetes lesz, mint nekem a Rémálom az Elm utcában régi filmjei. Nagyon nehéz emiatt újat úgy alkotni, hogy a műfajban régóta résztvevők elismerését megkapja az ember, tudom.
Mégis, az írónőben több van ennél, látszódik az írásán. Érződik, hogy ez tényleg csak a kezdet és bőven csiszolatlan gyémánt, ki idővel az egyik legfényesebben csillogó ékkövünk lehet. Bizony az írónő magyar és remélem sikerül kitörnie a nemzetközi könyvpiacokra is. Öröm lenne látni, ahogy egyre több magyar ismertté, válna műveikkel. Sienna-ban megvan a lehetőség és potenciál egyaránt. Sajnos más könyvét egyelőre nem olvastam, s nem tudom megválaszolni, hogy tervezem e. Ha kölcsönbe kapom, megeshet, de azoknak az irányvonala és témája, nos, nem az én stílusom.
Akárhogy is, egy lehetőséget megadhat az ember eme könyvnek vagy az írónő többi kötetének. Ahogy láttam elég nagy népszerűségnek örvend s nem véletlenül. Sok fiatal blogger szívét elnyerte történeteivel s talán, nem véletlenül. S ha már bloggerek. Elhiszem továbbra is, hogy kell a marketing a sikeres eladás sorozathoz és a könyv külleme szó szerint meghatározza, hogy megveszik e vagy sem. Mégis számomra ellenszenves volt a könyv azon része, ahol feltűntetett véleményeket biggyesztettek az amúgy ötletes könyvborítóra. Igaz ismertem a könyv véleményekről író bloggerek netes neveit, mégis miért kell az ő idézeteikkel tele aggatni a kötetet? Elhiszem, ha tetszett nekik s szerintem épp elég az, ha első olvasóként véleményezhetik a kötetet aztán írnak róla. De nem, még aggassuk tele a borítót, ahol csak lehet. Kívül, belül. Mindegy, ez már csak szimpla személyes vélemény. Gyakorlatban a kereskedelem és reklámozás olyan ördögi találmány és pénzéhes szörnyeteg, ami nem ismer határokat, ízlést, egyszerűséget vagy normalitást.

lefele_a_folyon_2.jpgA cím mellett igazság szerint a borító is átverős volt számomra. Ezek alapján és a fülszöveg után megint másra számítottam, mint amit kaptam. Az biztos, hogy se a címmel se a borítóval nem így döntöttem volna. Olyan hatást kelt, mintha egy olcsóbb terméket azért csomagolnék giccses papírba, hogy az ajándékozó azt higgye, egy méregdrága ritkaságot kap majd. Pedig ügyebár, nem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék mögötte, amivel adják. Vajon az írónő milyen szándékkal írta a kötetet? Tényleg ilyen küllemet szeretett volna neki? A vége, a lezárás… most komoly? Nem mondom, hogy jobbat írnék, mert nem. De egy másfajta befejezésen érdemes lehetett volna még érlelni a történetet. Bár, nem tudom. Észrevételeim szerint egyedül csak nekem van gondom a végével, a címével és a külsejével. :D Szóval döntse el mindenki maga, hogy jó e vagy sem a felsoroltak. Annyi biztos, hogy fárasztó nap után könnyed olvasmány tud lenni, ami nem kér arra, hogy gondolkozz. Nem akar tőled mást, csak hallgatást, megértést és együttérzést. Olyan, mintha egy kedves ember szeretné elmondani élete kiemelkedő eseményeit s erre te, az olvasót szeretné hallgatóságnak, néma társnak. Aki ilyesmire vágyódna így az Ősz erős közeledtével, azoknak ajánlom. S ha utána még támogatnád az írónőt, ki ha jól tudom egyelőre csak 3 könyvvel rendelkezik, akkor feltétlenül vedd meg a kötet valamely formáját.
Ami kiemelten még tetszett benne az az, hogy háromféle ember olyan szemszögé ismerhettük meg melyek ennél közelebbiek, élet hűbbek, és őszintébbek kevés tud lenni. Eltűnt gyermek, kiszolgáltatott állapotok, önbizonytalanság és szülői elnyomás, minden van benne, amik kiemelhető témáknak kellene lenniük, mert sajnos vagy sem, sokunkat érint. Sok ember szenved vagy átélt hasonló traumákat és eme valóságossága miatt annyira rémisztően jó… egészen az első 70%a. Mikor ismét a pultoshoz érünk, mint az ő szemszögéből követett történet, nos, onnantól már egyáltalán nem tetszett. Van ez így.

10/5-re értékelném, ha kellene. Leginkább azért, mert úgy van, ahogy megmutatja: az élet kegyetlenül szörnyű és igazságtalan. Megszöksz, vagy megszoksz, túléled vagy sem. Kár, hogy nem ezt az erős irányvonalat folytatta s nem ebből hozott ki egy remek csavart vagy lezárást a végére. Igazság szerint az is jó lett volna, ha nincs „hűha” csattanó. Csak egy szimpla lezárás ahol a karakterek mennek tovább, vagy nem, és keserű ízt hagy maga után a történet. Benne volt a lehetőség, mégse lett kiaknázva. Egyik szemem sír a másik nevet a könyv olvasása után.

Köszönöm, hogy elolvastad! Véleményt hagyj ott, ahol kényelmesebb!

Cathreen M.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr914224695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2018.09.11. 05:05:25

Nem olvastam a könyvet, de a cím kérdésére aránylag könnyű választ adhatok. Nos, én magam is alkalmazom ezt a technikát, csak én a zenéimen; mivel nem írok egyikhez se szöveget, és nincs vokál egyetlen nótámban sem, így a címnek kell kifejezőnek lennie. Nem szeretek egyértelmű, megmagyarázó címet adni egyiknek sem, az a szándékom, hogy a zene maga sugallja a hallgatóságomnak, miért ezt a címet kapta, tehát a zene hangulatából, hangszerekből, összhatásból stb. következtetni, sejteni lehet a címre való utalást. De ugyanez a technikát fogom alkalmazni a Tristania 2-ben a helyszínek, pályák nevének adásakor. Öööööööö, kicsit nehéz ezt elmagyaráznom, a lényege az, hogy magának az illetőnek kell ráéreznie, miért ezt a címet kapta az adott zeném, vagy az adott pálya. Ha nem sikerül, el lehet neki éppen magyarázni, de ez kicsit olyan, mintha egy viccnek akarnád a csattanóját elmagyarázni...ilyenkor többnyire az a helyzet, hogy nem az adott személy a célközönsége a műnek.
De ez csak az én szolíd véleményem. Meow!

Cathreen Misery 2018.09.13. 08:42:55

@Reactor: Nem,megértelek és nekem is akad olyan cím bizonyos írásomhoz melynél megmondták: azért nem jó, mert poéngyilkos. Viszont épp ez benne a lényeg és direkt adtam neki. :D Szóval igen, a véleményem a fenn lévő könyvel kapcsolatban, pontosan a címét érintve lehet, hogy nem helyénvaló elismerem. Mégis képtelen vagyok lezárni az érzést ha arra gondolok mit olvastam és arra, miként adta el magát nekem a könyv, hogy a kettő egyszerűen nem illik össze. Egy alkotó, egy jó és tehetséges, gyakorlott alkotó idővel rájön és ráérez, hogy milyen cím illik a művéhez, az alkotásához ami nem ütközik hanem tökéletesen egyezik egymással. Hiába igyekszem esetleg elfogadni azt, hogy azért az a címe mert.... a gondolat nem hagy nyugodni, miszerint a cím és a tartalom idegen egymásnak. Igenis lehet jó nevet adni. De ha csak az a cél, hogy figyelemfelkeltő legyen és ne az alkotást tükrözze, ne a mű bevezetője legyen és ne az adott termék aurájának megteremtője, akkor a név adás rossz lesz.
Amire törekedsz az a jó, mert így nagy eséllyel a megfelelő nevet adod. De ha csak az lenne a célod, hogy egyszerűen keltse fel a figyelmet és ebben kimerül, akkor a fogalom üressé, hideggé és idegenné válik a fogyasztó számára. Sok könyvet olvastam már és eddig 2 esetben találkoztam ezzel az esettel. A másik könyvnél ráadásul (nem ennél) a fülszöveg és a cím együtt csapott be, mert teljesen másra számítottam, mint amit kaptam és kifejezetten nem tetszett emiatt sőt, mérges lettem, hogy elpazaroltam az időmet egy rossz könyvre. Én nem szeretnék ilyen csalódást okozni egy olvasómnak se. A fülszöveg, a cím, a bevezető, mind kellően alkalmazkodjon az alkotásomhoz és egy egész egységet alkossanak vele, ne pedig különálló idegen szavak legyenek.