2018. szeptember 24. 18:31 - Cathreen Misery

Apáca film és a Horror műfaj

Avagy film vélemény és a hozzá köthető gondolataim feltárása.

Hangulat teremtésnek az olvasáshoz beillesztem nektek a Film teljes 45 perces zenei kompozícióját.

 Talán kijelenthető, hogy mindegyikünk emlékszik élete első horror filmjére és az akkor átélt érzésekre, félelemre, rettegésre s netán az utána éberen töltött éjszakákra vagy a rémálmokra, amiket gerjesztett. Az biztos, hogy ha a legelső horror filmre nem is emlékszünk arra igen, milyen volt megélni az első párat. Nem tudom mennyi horror műfajba sorolható alkotás befogadása után jelenthető ki a tény, hogy valaki horrorban gyakorlott. Amolyan ősi horror fogyasztó. Akadnak ilyen emberek miként rajongók (jelentkezem) s ez természetes, ennek így kell lennie. Viszont úgy vettem észre s az eltelt évek alatt gyakorta szembejött velem az az állapot, amikor lehúznak, leoltanak, gagyinak kiáltanak ki egy újabb horror filmet. Egy időben sajnos én is gyarapítottam eme tábort, s ha egy horror film szemernyit se ütötte meg az elé állított elvárásaimat, akkor bizony leírtam mindenféle rossz alkotásnak. Emellett el kell ismernem, hogy nagyon nehéz úgy újat alkotni, hogy bőven akadnak a horror műfajon belül témák vagy ágazatok, amiket rongyosra átrágtak újra és újra. Például a vámpírok, zombik, kísértetek, démonok és így tovább. Mégis nagyon szeretem, ha ezeket úja előveszik, mert reménykedek a téma felhígításának hasznosságában és abban, hogy valamit hozzá adnak, valamivel kibővítik, amitől később elképzelhetetlenné válik a kategória és naivan reménykedek abban, hogy olyan új dolgot tesznek bele, amitől egyedivé válik a mű. Mert igenis lehetséges még akkor is, ha az adott témában több száz film vagy könyv már megjelent.
the-nun-2018-movie-poster.jpg
A démonok között film sorozat vagy univerzum az egyik olyan kategóriával próbálkozik, amivel számtalan film hasonlóan tett mégis, szerintem nem viccből lett kiemelkedő vagy épp népszerű eme sötét alkotás. Akad benne kísértet, démon, túlvilág, igaz történeten alapuló film melyek mind már milliószor elővett téma mégis James Wan képes ötvözni ezeket úgy, hogy megspékeli egy kis egyediséggel, sajátos meglátásokkal és megoldásokkal, no meg az ábrázolás mellett s mehetünk el. A legutóbbi említhető film az Apáca erősen vegyes véleményt kapott és sok ember népesíti, mint a „Tetszett” mint, a „Nem tetszett” tábort (érdekes, hogy az utóbbiak műfajtól függetlenül olyan harciasan képesek küzdeni, mintha az életük múlna igazuk elismerésétől. Pedig nem lehet egységesen az összes embernek tetsző vagy nem tetsző egy alkotás). Az Apáca film tényleg nagy hangot kapott részben azon hangos emberektől, akik hatalmas elvárásokkal várták és „reméltek”, hogy a film eleget tesz és megüti azt a bizonyos mércét. Természetesen, ahogy az lenni szokott, a nagy elvárásokkal rendelkezők rendre csalódtak a filmben és teljes egészében elutasították a művet, mint jó horror film. Sőt, ki merem jelenteni, hogy akad olyan néző, aki legszívesebben kitagadná az alkotást a műfajból, olyannyira nem találta megfelelőnek. S ahogy írtam, ahány ember, annyiféle vélemény és tetszésvilág. Mégis szeretném leírni a véleményemet, mint a filmről, mint arról, miért nem tartom helyesnek a buzgó ellenszegülést és kiáltásnak minősíthető lejáratást az összes olyan horrornak készült filmnél, melyek nem érnek fel a nagy klasszikusokhoz. Miként rá akarok mutatni: ami az én korosztályomnak klasszikus alap horror alkotásnak számít nem biztos, hogy az szintén tény egy fiatalabb generációnak netán idősebbeknek. Minden korosztálynak megvan a maga hallhatatlan alkotása zeneileg, filmileg, könyvekben, stb. S ez is teljesen természetes dolog, a kultúra fejlődésének és az idő múlásának normális velejárója. Így születnek a hagyományok, a kultúra, a műveltség alapjai.

a-freira-foto-vitrine.jpg

Az Apáca nekem Tetszett és ezt a tábort gyarapítom. Remélem megbocsájtható, de szeretném kifejteni a gondolataimat a film kapcsán avagy, megmagyarázni miért. Már kezdésnek a helyszín választás – ahogy sok más embernél is – rögvest elnyerte a szívemet. Mindig is szerettem a régi, elhagyatott kastélyokat, templomokat, házakat, kúriákat, várakat vagy akár katedrálisokat, kolostorokat. S az, hogy Romániában található épületre esett a választás még inkább megfogott hiszen, elég közeli helyszínt sikerült választani, ha az én helyzetemet nézzük. Illetve ha a történelmi információkat szem előtt tartjuk, szintúgy remek választás volt A Kerci ciszterci kolostor. Wikipedia információt ITT olvashatsz az épületről (létező helyszín!) Önmagában az épület egy olyan alap hangulatot és atmoszférát jelentett, amit nehéz lerombolni vagy nem kihasználni. A film szerintem remekül élt ennek a lehetőségével, ahogy a Romániai viszonyokat is egész jól vissza adta. Szeretem, amikor az Európai országok élethűen vannak vissza adva a maguk szegényes mégis gazdag természeti és társadalmi adottságaikkal. Jó, ha látszik, nem minden csak és kizárólag Amerikában képes megtörténni. S mivel Apácáról szól a történet, a címben sincs más megadva elég logikusnak tűnt a lépés, hogy a Vatikán által két olyan szereplőt is kapunk, akik a katolikus egyház tagjai vagy azok lesznek. S ha már karakterek. Tény, hogy én is szívesebben tudtam volna többet a szereplőkről, bár hozzá kell tennem, hogy alapvetően szeretek sokat tudni a fikciós személyekről. Hasonló jelenség ez, mint mikor a nekem fontos emberekről minél többet akarok megtudni s ezáltal közelebbi kapcsolatot kiépíteni. Ha már az eddigi időt külön kellett tölteni, akkor tudni akarok mindent. Kedvenceket, féltett titkokat, vágyakat és álmokat, kedvenc időtöltést, mindent. Emiatt örülök, ha a fikciós karakterek is kidolgozottak e téren hiszen, ennél élet hűbb nem lehet egy befogadó számára. A nem létező személy úgy lesz valós, ha azt elhitetjük a nézővel/ olvasóval s ennek az egyik legegyszerűbb feltétele, a másik megismertetése. Kaptunk ízelítőket mindegyik karakterről és tetszettek is, de nekem is akadtak hiányérzeteim. Ezeket azért nyomtam el, mert tudtam, hogy nem könyvről van szó ahol végtelen felület áll rendelkezésre vagy ketté szedett filmről, ahol így lehetőséget kap a forgatókönyv író egy kis szereplő bemutatásra. A rendelkezésre álló időt, ahogy lehetett kihasználták és ez tetszett, nekem nincs kifogásolni valóm benne.

Kiemelten az fogott meg legjobban a filmben, hogy a démon avagy pokol minion légióit irányító Valak/Volac démon rafinált módon épp azt az alakot öltötte magára, ami alapvetően egy halandó emberben bizalmat és azonnali elköteleződést vált ki. Hiszen őszintén? Melyikünk gyanakodna egy apáca láttán? Vagy akár pappal szemben ki gondolná azt, hogy ő már rég romlott lehet? Eme emberek ősidők óta (mióta a katolikus vallás betette a lábát az életünkbe) hisznek, remélnek és bizalmat adnak Isten követőinek. Akár akarjuk akár nem, fejet hajtunk előttük. S bár elismerem, hogy a teljesen feketébe öltözött apáca fogadás érdekes jelenet volt ahol ennek ellenére a gyanúm felébredt mégis, belegondolva a szereplők helyébe lehet, én se gondolkodtam volna el azon, miért takarja erősen arcát a fekete fátyol. Sok oka lehet és az akkori viselkedési normák nem engedték meg a papnak se másnak, hogy tiszteletlenül lerántsa az arcot takaró leplet egy apácáról. Mint néző, mint tapasztalt néző automatikusan tudtam, hogy az az apáca – SPOILER – már rég nem az, akinek hiszik s itt bizony gondok lesznek, sőt! Amikor felajánlotta, hogy aludjanak a vendégházban és várják meg a napfelkeltét, s amikor véget ér a némasági fogadalom (de jó indok arra, hogy néma csend volt ott nemde?) majd, akkor beszélhetnek az apácákkal tudtam, hogy ebből baj lesz. De hát, most őszintén! Melyik tapasztalt horror film szerető nem tudta azonnal, hogy azzal kezdődik az igazán félelmetes kaland és az lesz az utolsó estélyük? Én erre szavaztam, de végül, ha jól emlékszem, három estét is kihúztak. – SPOILER VÉGE –.

nun-1030x688.jpg

Miután a filmet megnéztem és igyekeztem értekezni olyanokkal, akik szintén látták és elméletileg végig jelen voltak az összes képkockánál arra kellett rájönnöm, hogy a részletek felett elsiklottak. Mintha olyan ésszel ültek volna a mozi terembe, ami az ajtón belépve kikapcsol és lustán várja, hogy a film mindent elmagyaráz, a szájába rág és megérteti a mondandót. Pedig az Apáca egyáltalán nem agy nélkül beülő lustaságoknak készült, hanem pont olyanoknak, akik figyelnek a részletekre, érdekli őket a később kiderülő információ morzsák mibenléte mivel, szeretik összerakni ezeket akár egy nehéz puzzle-t. Olyanoknak készült a film, akinek pont, hogy NEM kell megmagyarázni semmit. Adottak a párbeszédek, egy kis történet itt, egy kis infómorzsa ott és rakd össze te! Akadt olyan jelenet ahol én és egy ismerősöm figyeltünk fel a háttérben történő részletre, rajta kívül senki mástól nem hallottam volna azt, hogy „jaj, és láttad azt, ahogy ott hátul….?”. Pedig ahogy mondani szokás, az Ördög a részletekben rejlik. Valak démon ilyen téren zseniálisan volt ábrázolva. Ő nem akart semmi mást, mint sem – SPOILER kiszabadulni a kolostor falai közül és az emberi világban pusztítani. Ahogy az bármelyik másik normális démonnak. No, de a döntései és cselekedetei alattomosak voltak, rafináltak, manipulatívak és mégis zseniálisak. Nem erőszakoskodott és nem volt együgyű. Egyszer sikerült őt átvernie Irene nővérnek a végén és az a húzása nagyon tetszett sőt, imádtam. Abban a pillanatban is leginkább azt, ahogy a démon nem tökéletesnek volt ábrázolva, hanem igenis valamennyire legyőzhetőnek. Egy erős, természetfeletti jelenés, amit nem lehetetlen legyőzni! Igaz, amivel le lehet őt gyűrni az nem egyszerű dolog, konkrétan beszerezhetetlen vérminta, amit nem kapni csak úgy akármelyik kórházban, de akkor is! Ott volt a lehetőség és megcsillant az isteni remény halvány fénysugara! Szeretem látni, ahogy a küzdő felek gyengeségeit megmutatja egy alkotás avagy, nem csak a jók Achilles sarkát tudhatjuk meg, hanem a rosszakét is. Ettől lesz még igazibb, még tapinthatóbb, még inkább valós, hihető, létező. Mert hisz a Földön mindennek megvan a maga „ősellensége” amitől véget érhet a létezése. Felülírhatatlan, természetes törvény ez. – SPOILER VÉGE – Egy szó, mint száz a démonválasztás remek volt és nem hiszem, hogy szégyent hoztak volna a nevére, mely a 17. század óta ismeretes.

db50b9762568e6be595af4dd34c9c6c1.jpgRáadásul kifejezetten tetszett az olajlámpás vagy gyertyafényes, ködös és este játszódó, sötét jelentek, miként a nappal halvány sejtelemként mutatkozó apáca formája vagy a keresztekkel teletűzdelt temető jelenetek. ­– SPOILER – Amikor Irene-t beengedik és bezárul az ajtó melyen átment egyrészt tudtam, hogy ott valami nem stimmel és holtbiztos voltam benne, hogy semmi jót nem jelenthet. Mégis, amikor az Irene által megélt egy egész estéről kiderül, hogy meg se történt csak valami hallucináció vagy látomás lehetett, nekem ez magától értetődő volt. Mégis pár visszajelzés alapján az tűnt fel, hogy többségében nem volt egyértelmű. Nem volt elég az, hogy a Pap és a francia kimondja, nincs itt senki és nem imádkozik egyetlen apáca se. Nem, akadt olyan, aki valós jelenetnek hitte és nem értette, miért tűnt el hirtelen mindenki. Én magyaráztam el neki, hogy az Irene médiumi látomása volt. Emellett úgy értelmeztem azt az estét, amit amúgy Irene egyedül töltött a kolostor falai között és se a pap, se a francia felől nem kaptunk tanúbizonyosságot, hogy tényleg minden valós e, miszerint Irene kommunikált az ott elhunyt apácákkal. Életre keltek neki, ott voltak, mint kísértet és valószínűleg átélte a vesztüket okozó végzetes estét. Kíváncsi lettem volna viszont arra, hogy a hátára „rajzolt” hegtetoválás mennyire volt valós és ténylegesen átélt fájdalom. Vagy az is, csupán egy jelenés lett volna? Bárhogy is, amikor a férfiak egyértelműen kimondták, hogy nincs ott senki, az majdnem felért egy szájba rágással. Annyi halott apácát nehéz lett volna nem észre venni. S ügyebár utána ott volt a földön fekvő halott, akin látszott az idő múlása. Avagy újabb utalás arra, hogy Irene a múltat láthatta s nagy eséllyel Valak játszadozásai miatt vagy, mert a képessége épp kibontakozott.
– SPOILER – A másik, amit nem értett valaki, hogy miért pont apácaformát vett fel Valak hiszen elmondták, hogy neki testre van szüksége ahhoz, hogy elhagyhassa a helyet. Azzal az információval nem számolt pedig ezt is mondták, miszerint Valak igyekszik olyan külsőt felölteni, amivel átverheti az embert s egy kolostorban ahol apácák imáikkal tartották vissza, mégis mi más alakot ölthetne? Nekem se lenne jobb ötletem démonként. Ráadásul, ahogy írtam, egy apáca felé nincsenek kétségeink még akkor se, ha átláthatatlan fátylat visel arca előtt. SPOLER VÉGE –

b9a20357-819c-4232-81bc-9df8ac870afc-nun-t1-0020.jpg

A film után sokat töprengtem azon, hogy miért voltam én is annyira szélsőséges véleményen a horror filmek iránt annak idején és miért van még most is az a tendencia, miszerint a kritikák többsége szidja és lehordja a horror filmeket. Magam részéről rájöttem, hogy azt az időszakot akartam újra élni, amikor még kezdőket, semmit se tudván a műfajról elkezdtem felfedezni és az akkor árélt élmények, gondolatok, érzések, bizsergető félelmet akartam vissza kapni. Elvártam a filmektől és könyvektől egyaránt, hogy épp olyannyira hasson rám, mint annak idején a legjobbak pedig, belegondolva azok se voltak jobbak. Most megkövezhettek (nem mintha érdekelne), de szerintem nem ártana sokunknak elismerni a tényt, miszerint az elsőnél sose lesz jobb. Ez épp olyan, mint az első szerelem, az első biciklizés egyedül vagy az első lakás, az első saját fizetés. Azoknál nem lesz jobb se kiemelkedőbb, esetleg másabb. Nagyon akartam, hogy újra átélhessem azt, amit 14 évesen a Másvilág című filmnél még a harmadik megnézésénél is. Vágytam arra, hogy olyan legyen, mint az első Rémálom az Elm utcában filmek megnézésénél vagy más, beavatásnak tekintgető filmeknél. S rá kellett jönnöm (amire amúgy egy nemrég történt esemény ébresztett rá), hogy bizony az első eufóriát nem tudja kiváltani a második, a harmadik vagy a huszonkettedik. Ráadásul minél több filmmel és könyvvel gazdagodunk, annál több végkifejletet, ötletet, csavart, csattanót vagy megoldást láthatunk, melyeknek megvan az a bizonyos sémája, amit felismerhetünk egy hasonlóban. És a felismerés elronthatja hiszen, emiatt sejthető, gyakorta előre tudható a befejezés.
Rájöttem, hogy olyan sok horror könyv és film gazdagította már az őrült, elvont fantázia világomat, amelyek miatt nehezen lehet meglepni és még nehezebb új, eddig ismeretlen történettel előrukkolni. Nehezen lehet lenyűgözni és elérni, hogy komolyan féljek hiszen, már megvolt. Megtörtént. Annak idején, amikor belekezdtem a horror műfajba való elmerülésbe. Emiatt sejtettem az Apáca végkimenetelét is és nem fogok spoilerezni, de aki látta tudja, mire gondolok. Sejtettem, mégis tetszett ennek ellenére is a film. Mivel a felismerés után már úgy ültem be a moziba az Apáca filmre, hogy nem vártam tőle semmit. Konkrétan úgy határoztam, hogy lesz, ami lesz és engedem átadni magam a film történéseinek s nem, közben nem hagyom az agyam kattogni és azon morfondírozni, miben hibádzik a film vagy mennyire kiszámítható pár jelenete. Úgy ültem a mozi terem székébe, hogy lesz egy horrorfilm, ami kikapcsolódásnak választottam, és amire régóta vágytam. Mármint önmagában a moziban való horror film nézésre, mert fel sem tudom idézni, mikor csináltam ilyesmit utoljára. Ráadásul a horror filmek nézését is hanyagolom egy ideje, emiatt nem álltam folyamatos ingerek hatása alatt, amik immunissá tettek volna. Ez a másik, ami gondot okozhat a félelem – adrenalin függőknél, avagy a sok horror alkotással találkozó embereknél. Idővel eltekintenek és fel se figyelnek a rémisztő és gyomorforgató jelenetekre, mivel az eddigi ingerek megszokottá és szokványossá változtatták számukra. El kell ismernem, hogy bár rettentően hiányzott és szomjaztam egy jó kis horror film iránt (könyvre még mindig éhezem), mégis el kell ismernem, hogy jót tett a szünet. Egyedül olyan alkotásokkal tartottam fenn a saját érdeklődésem, mint Anime nézés, ami szintén horror kategóriás vagy sorozat nézés (Hannibal vagy a mostanában fogyasztás alatt lévő AHS). Szerintem érdemes lehet a nagy horror fanatikusoknak is szüneteltetni néha, hogy amikor ismét egy horror alkotással találkozzanak szembe, élvezhető legyen annak minden rémisztő faktora.

tumblr_om7hxmomcs1vueisdo1_540.jpgKíváncsi lennék olyan emberek véleményére is, akik nem jártasak a horror műfajban és úgy mentek el megnézni az Apácát. Vajon azok, akik nem immunisak a horror ingerekre ők miként vélekednek róla? Meg merték nézni egyáltalán?
Bejegyzés zárásaként pár kérdés az olvasóimnak: Miként vélekedtek a horror negatív véleményekről? Jogos a feltevés, miszerint nem készül már olyan jó horror film, mint annak idején, vagy ez inkább nézőpont kérdése? Láttátok az Apáca horror filmet? Ha igen mit gondoltok róla és melyik volt a kedvenc jelenetetek vagy részetek benne?

Ó, és a zene meg a hangok! Imádtam, ahogy azzal játszottak! Annyira természetes, agától értetődő volt, hogy azt hallom amit, hogy az már elmondhatatlanul boldoggá tesz. Nem éreztem egyszer se, hogy ellenkezne a hang a képpel és lehet nem kiemelhető jelenség ez sokak számára, nekem igenis fontos. S itt passzolt a kettő, akár egy ikerpár.
Köszönöm, hogy benéztél, hagyjál nyomot magad után! (:      Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr114260169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.