2018. október 09. 13:23 - Cathreen Misery

American Horror Story 1-2-3-4 Véleményezés

Avagy saját véleményem a sorozat első négy évadáról.

92ca34f68f9532fc681ea23a0530c890.jpgMegkésett vagyok, aki a divat hullám lecsillapodása után kezdett bele egy olyan sorozat befogadásába, melyet mások rég végignéztek s talán, már várják az új évadot. Mikor nagy hangot kapott és szinte mindenféle internetes csatornán és közösségi felületen erről volt szó, gyakorta szembe jött velem egy bejegyzés, idézet, szöveg vagy videó, egyáltalán nem volt kedvem megtekinteni a sorozatot bár, a kíváncsiság azért eleinte győzött. Érdekelt, miért olyan populáris és annak idején az első évadot én is megnéztem tartva a sebességet másokkal. Majd szüneteltettem. Először azért, mert a második évad első két része annyira megijesztett, hogy képtelen voltam folytatni majd azért, mert általában szeretek a divattal szembe menni. Rossz vagy sem, néha épp az alapján döntök egy alkotás befogadásáról, hogy mennyire trendi. Ha nagyon, akkor inkább kihagyom. Erre nincs magyarázatom azon túl, hogy makacs lázadás érzése kerít hatalmába és kitartóan fogva tart. Majd jött az az időszak, amikor erősen hiányt szenvedtem a horror műfajból. Se film, se könyv, még anime se. Erős szomj kerített hatalmába és leírhatatlanul vágytam már egy kis vérre, borzalomra, félelemre amit, a saját alkotásaim nem igazán adtak vissza, hiszen ők az én gyermekeim. (: Így eszembe jutva a sorozat gondoltam miért ne, tehetek vele egy próbát és elkezdhetném megint nézni a második évadot. Már nem féltem az első két résztől sőt, akartam, hogy végre újra rettegjek (igen, én ezért nézek horror filmeket, mert szeretek félni).Eleinte csak néztem és azon csodálkoztam, hogy ez a második évad komolyan egy cím alatt fut az első évaddal? Aztán igen hamar magába szippantott s ettem a részeket amennyire időm engedte. Végeztével habozás nélkül neki veselkedtem a harmadiknak majd azt befejezve a negyediknek s bár eleinte féltem, hogy a színészeket nem tudom megkülönböztetni és keverni fogom a jelenlegi karakterét az előző évadéval, de kellemesen csalódtam. Ugyanis már az első résznél sikerült elvonatkoztatni az előző évadtól és teljesen különálló karakterként kezelni bizonyos szereplőket még akkor is, ha ugyan azon arc alakította.

fx-american-horror-story-all-season-connected-11-ways-the-american-horror-story-seasons-are-all-connected-spoiler-alert.jpeg

Eme bejegyzésemben szeretném kifejteni, hogy miért tetszett az összes évad és milyen gondolatokat ébresztett bennem. Miért tekintem remek alkotásnak mindegyiket és miért nem csak horror, hanem annál sokkal több. Sajnos egy időben gyakran szemléltem, ahogy ócsárolták az évadokat s persze, ahány ember annyiféle vélemény született. Volt, akinek csak az egyik évad tetszett a többi pocsék volt, másnak meg épp fordítva. Embere válogatta. Mégis úgy éreztem, hogy sok néző eme véleményezők közül összevonta az évadokat és egymáshoz mérte őket, pedig szerintem különálló részekként kellene kezelni őket. Hiába futnak egy név alatt, az tekinthető egyfajta gyűjtőnévnek. Az évadok mind önmagukban minőségiek és nem az előző vagy az utána lévőhöz kellene viszonyítani, hanem ahhoz, amit abban a pillanatban megadatott az adott évad története. Pontosabb kifejezés: Egy boszorkányokról szóló évadot nehéz és felesleges cirkuszos szörnyszülöttekhez viszonyítani vagy egy kísértet járta házhoz. Ha azonos vagy hasonló történettel rendelkeznének, mint például a Lucifer sorozat ahol egy szálon és fő történet síkon fut az egész és változatlan bizonyos aspektusokat tekintve, na, ott lehet összehasonlítani az első évadot a harmadikkal. Szerintem.

S akkor kifejteném, hogy mi tetszett az évadokban. Előre szólok, SPOILERT tartalmazhatnak, így aki nem látta egyik évadot se és nem szeretné, hogy poéngyilkos legyek kérem, az ne olvasson tovább! Köszönöm!

2015americanhorrorstory_press_150115-920x584.jpg

Az első évad Murder House. 

Első megnézésre nagyon élveztem. Úgy vélem, remek bemelegítő volt ahhoz, hogy megismerkedjek az AHS sorozattal és a világukkal, amit képviselnek. A furcsa s egyenesen haláli (hehehe, értitek, haláli) vagy túlvilági (valaki állítson le) szerelmet imádtam. Nem szeretem a romantikus és nyálas történeteket, de Tate és Violet szerelme azonnal magával ragadott. Komolyan ezerszer jobb volt, mint a Titanic vagy az Alkonyat nevezetű bűnös alkotások. Az említett fiatalok kapcsolata majd az anya teherbe esésének körülményei és sok, az évad végére kiderülő csattanó egyenesen felvillanyozott és minden kiderült, rémisztő információt imádtam! Jómagam alapból szeretem a kísértet, szellemes történeteket, szóval afelől kétségem se volt, hogy tetszik e majd a történet. Úgy vélem az alap sablonok mellé képesek voltak felturbózni és új elemeket helyezni az amúgy agyon rágott kísértet horror témába s ez is, kiemelten élveztem benne. Amikor a saját házad lesz a turisztikai látványosság, amikor a szellem elhiteti, hogy ő hús vér, amikor nem válogathatod meg a szomszédodat és a család, mint a társadalom legkisebb egysége mennyire érzékeny és könnyen szétszakadó dolog. A rémisztő részek mellett olyan témákba nyúltak bele és olyanokat ábrázoltak, amiket más alkotás kevésbé mer elővenni vagy csak ritkán s én bánom is, hogy a horror nem alapvetően tabudöntögető műfaj (részben, nem kell, hogy ez legyen a fő célja). Szerettem ebben az évadban, hogy egyén és család szinten is elemezték a kérdést: mi a család? Miért van együtt? Mi a szeretet? Mi a halál? Honnan tudjuk, hogy élünk vagy halunk e?

american-horror-story-asylum-joseph-fiennes-jessica-lange-cromwell.jpg 

Második évad Asylum

Az első évad után számomra óriási változást jelentett. Tény, hogy a kísértet horror témában nincs olyan sok durva és morbid lehetőség, mint egy elmegyógyintézetben ráadásul, szerintem itt kimaxoltak mindent, amit össze lehetett vegyíteni egymással. Bolondokháza ahova, ha bekerül az ember, isten se hisz neki (pontosabban isten szolgái), ahova a földönkívüliek, démonok és a halál angyala úgy jár, kél, mintha haza térnének. Az itteni emberek mindegyike átélt valami természetfelettit, valami súlyos traumát, mindenkinek van fekete folt a múltjában, amit meg is mutat a sorozat és kiderül, s aki az elmegyógyintézet dolgozója vagy betege lesz, annak a sorsa meg van pecsételve. Ráadásul teret kapott az egyik kedvenc sorozatgyilkos típusom, aki hihetetlenül ügyesen álcázza magát s itt olyan szakmába bújt, amivel mesteri szinten elfedheti a valódi kilétét (aki látta tudja, mire gondolok). Foglalkoztak a földönkívüli elrablásos esetekkel, foglalkoztak a démoni megszállással és így próbatétel elé nézve isten szolgái (papok és apácák), szerepet és témát kapott a második világháború s az akkori kegyetlenségek sorozata, ex náci katonák és szadisták. Mindezek mellé az ember gyilkosságok brutális mivolta is helyet kapott, ahol a gyilkos kifejezetten nőket ölt meg, lenyúzva bőrüket és viselve azokat ment tovább. Megvallom akkor döbbentem le nagyon, amikor kiderült, hogy eme gyilkosnak utódja is lett, s akit végül nem sikerült elvetetni. Ugyanis erőszakból született. Alapjául az egész káosznak, aminek fő központja az intézet volt, olyan kor szolgált időpontként, amikor rettentően nehéz volt leszbikusként élni, más rasszból tartozó embert szeretni, vagy apácának lenni erős és karizmatikus jellemmel. Ez az évad nekem a csúcspontja volt a sorozatnak és amennyire féltem tőle, épp olyannyira imádtam minden beteg részét!

a1e4dda512358658a9133d1ae08529c3.jpg

Harmadik évad Coven

Boszorkányság, különcség, női egyeduralom. Szerettem ezt az évadot is főleg azért, mert remek pihenőnek szolgált a második után. Nem akart azonnal az első részekkel nagy durranást véghez vinni, ami tetszett. Lassan felvázolta a helyzetet, megmutatta mi van most s egy lány szemszögéből végigkísérhettük, ahogy a boszorkányok közé kerül. A miért azért érdekes volt. Megölni úgy valakit, hogy szeretkezel vele, na, az aztán képesség! :D Ahogy lenni szokott, itt a több évszázada otthonként szolgáló ház lesz a központi helyszín melynek lakói vagy hozzájuk köthető szereplők között folynak a szálak, történnek az események és csattanó jön csattanó után. Amikor azt hittem nagyon meglepődtem, akkor jött még egy rész s annak a végén leesett az állam. Helyet kapott a woodoo és boszorkány vadászok is, mindamellett a Halloween és ismételten olyan időben játszódik, olyan korban, ahol kívülállónak lenni rettentően nehéz. Nagyon tetszett az, ahogy a különcségre, az átlagostól és normáktól eltérő életre fókuszált. Igaz, a lányok azzal lettek mások, hogy boszorkány vér csörgedezik ereikben és bennük előtörtek a képességek. Emellett foglalkozott a hatalomvággyal, az örök fiatalsággal és kapzsisággal. A legfőbb, akinek bölcs és jó vezérnek kellene lennie, inkább ezeket hajkurászta és elhanyagolta a közösséget. Most őszintén, ki ne élne a lehetőséggel, ha akkora hatalmat kap, amit ő is megkapott? Ki ne akarna hallhatatlan és örökké fiatal maradni? Bármi áron? Tetszett, hogy elgondolkoztatott és volt min töprengenem, ha egy résznek vége volt. Bár, ez az AHS összes évadjára elmondható. Mindig érint valamilyen témát vagy többet, ami érdemes filozofálni. Az, hogy a fő öltözködésük alapvetően a fekete ruha volt, csak hab a tortán. Imádtam, ahogy az élve elégetést és az élettel – halállal való játszadozásaikat. A legjobb, hogy döntéseiknek komoly következményei adódtak, amik elől nem menekülhettek. Fú, órákon át tudnám sorolni, miért tetszett annyira.

maxresdefault.jpg

Negyedik évad Freak Show

A mostanában befejezett furcsa és a különc évadok között is különc sorozat. Sajnos a magyar neve tökéletesen egyezik Darren Shan egyik könyvével, ami szerintem nagy hiba volt, de ez mellékes. A kiemelt téma, ami nagyon tetszett már az első epizódban az az, hogy végre elővették a születési rendellenességgel rendelkező embereket. Hiszen, az ember nem tehet arról, hogy minek és kinek születik, az emberek mégis szeretnek tudomást se venni róluk és akár jó akár sem, kitaszítják őket a társadalom peremére. Általában több bántalom, fájdalom és sérelem éri azokat, akikről lerí, hogy nem átlagosak. Eleinte csak olyan szereplőket ismerünk meg, akiken valamilyen fizikai elváltozás van és szemmel láthatóan „torz szülött”. Idővel szörnyeknek és korcsoknak nevezik saját magukat. Majd képbe kerülnek a lelkileg más emberek, illetve az, milyen, ha az egyik korcs lehetőséget kap a normális életre. Mit tenne? Mi a legjobb döntés? Jessica Lange ismét hozta a zseniális karakter szerepét. Szerintem annak a nőnek direkt írnak ilyen karaktereket. :D A mostani egy vezér nő volt, ki valójában a sztárágra, csillogásra és hírnévre vágyott. Olyannyira, hogy képes volt átgázolni bárkin és bármin álmai érdekében. Persze nem csak ő rendelkezett nem épp pozitív jellemvonással. A „fogat fogért” büntető elv elfogadott volt több korcs szerint is, ráadásul érthető okokból. Ők se tapasztaltak mást, csak a világ kegyetlenségeit és pokoli részeit. Mit nekik egy halálbüntetés? Szerettem, ahogy a nehéz sorsú emberekkel foglalkozik és nem rest megmutatni a szenvedésüket. Nem szépítette a korcsok életét, nem akadt happy end egyiknek se. Vagy nehezen, komoly áron tudtak elérni egy szintet feltéve, ha az jó szintnek nevezhető. A cirkusz, mint ismételten központi helyszín kifigurázása volt számomra az ember által teremtett közösségnek. Hiszen milyen hely az, ahova összegyűlni kényszerülnek a mássággal rendelkező emberek s ahol „vicces” műsorokban szórakoztatják a normálisokat, hogy legyen pénzük megélni? S valljuk be: ez manapság sincs másként, csak a „korcsok” nem kapnak saját cirkuszt és előadásokat. De még mindig eldugjuk azokat, akik nem kívánatosak a társadalom szerint. Emellett nagyon, de nagyon élveztem a benne lévő őrült gyilkosokat! Hihetetlenül jó volt az a bohóc, aki szétroncsolta a saját száját, majd az utód, aki maradt utána, a kő gazdag, elkényeztetett, istenkomplexusos férfi! Rettentően őrült volt, mégis zseniális kaméleon, aki végül… á, az utolsó rész poénját nem mondom el. :D De az, na akkor leesett az állam! A legkiemelkedőbb jelent Dandy-vel kapcsolatban az a rész volt, amikor megölte az anyját. Az az arcjáték, mimika, viselkedés, az az érzelmi hullámvasút feltéve, ha voltak érzései, mesteri színészi játék volt! Biztos ezt a részt betenném a színészi akadémia vizsgatétel egyikébe.
Az összenőtt ikerpár esete is érdekes volt, ahogy a történetük is. Mégis a testvéri harc majd kibékülés ábrázolása kimagaslóan tetszett. Ahogy az is, hogy a korcsok szintúgy átlagos emberek voltak, ahogy bárki más. Döntöttek hibásan, de döntöttek jól is. Ebben a korban is titkolták a homoszexuális viszonyokat, ahogy himsoviniszta társadalomban elnyomásban éltek a nők, na akkor egy korcs nőnek milyen lehetett! – Ebbe is kapunk egy kis betekintést. Elsa Mars élete például durva volt, egyenesen brutális és mégis képes volt lábra állni. Értitek, lábra… :D Mindegy is. Az a téma, hogy ki mennyit ér a fizikai rendellenessége miatt szintén tetszett, ahogy az a feszegetett téma, hogy vajon mennyivel van kevesebb joga egy korcsnak? Bűntudat nélkül megölhető az, aki nem átlagos vagy sem? Bántható az, akit már a jó isten megvert magzatként? Hol korcs valaki és hol ember? Ki az igazi bűnös és ki a szent? A rosszak megkapják a megérdemelt büntetést?

 

 3b7acec0c7530ffa2f575a5a8d2ad080c7e71408_00.jpg– Úgy vélem mindegyik AHS évad olyan témákat igyekezett a nézők elé tenni, ami nem csak az adott dátum szerint játszódó időben volt releváns, hanem jelenleg is ott van köztünk, közöttetek, a szomszédjaid mocskos lelkében. Mindegyik évad rendelkezett eredeti mondandóval, tabu témával, filozófiai órákat megérő jelenetekkel, amikről szívesen beszélgetnék, sokat. Szívesen elmerengenék rajtuk, morfondíroznék hangosan, és értelmi vitákat tartanék róluk. S tudjátok mit? Szeretem, amikor egy alkotás eléri ezt. Nem számít, hogy horror film, könyv vagy sorozat, netán thriller vagy krimi! Nem fontos, hogy anime vagy nyugati film legyen, csak érje el azt, hogy az agyam pörögjön körülötte és ép azért döbbentsen meg, taszítson borzalmas hangulatba, mert szemem elé, mert tenni egy témát ami, sajnos nincs megoldva, hanem társadalmilag szőnyeg alá söpörve. Az elsődleges indok, amiért magával ragadott az AHS sorozat az nem más, mint a pofátlan merészsége, kreatív haláltípusai, sokrétegű karakterek, amik között, ha akad is enyhe hasonlóság, mégis különálló és egyedi „emberek”. Azért ragadt magával, mert végre nem szépít, nem simogat és babusgat, hogy „ne aggódj, csak egy film vagyok, s a filmek nem valósak”. Nem, az AHS szembe köp, és azt mondja, vedd észre, mert a valóságból merítettem! Akadhatnak hibái igen, de melyik alkotásnak nem? Nincs tökéletes film/ sorozat/ könyv, ez tény! De az még kevesebb, amire azt mondanám, hogy megérte rá szánni az időt és érdemes volt befogadni, mert valami pluszt adott az életemhez és létemhez. Kevés, pedig ezeket a horror alkotásokat szeretem a legjobban. Ne csak félelmet keltsen bennem, ne csak jumpscare legyen, ne csak egy újabb vérfürdő és ennyi. Legyen mögötte tartalom, mondanivaló, értelem és kreativitás. Ráadásul az AHS nem félt a morbid és elvont jelenetektől, aminek kifejezetten örültem! Az élve elégetés, a kísértettel való szex (na, igen, az aztán zavarba ejtő volt, ahogy a többi szex jelenet is), öngyilkosság, mások kegyetlen megölése és lemészárlása, nemi erőszak, fizikai bántalmazások (jogos e vagy sem, helyénvaló e vagy sem), démoni megszállottság, hit, remény elvesztése, ketté fűrészelés, megcsonkítás, boszorkányos – rituálé szex, ex kísértetet szeretni. Többféle csoportos mészárlás (baltával, fegyverrel, ami épp kézbe akad), lelki és fizikai betegségek, istentelenül sok trauma és sérelem, amiből fel lehet épülni, vagy épp nem. Tetszett, hogy a szereplők önzőek voltak, kapzsik, hiúak vagy mélyen dühösek. Tetszett, hogy átlagember volt mindenki, egyedül akkor tűnt ki a csoportból, ha ő volt a sorozatgyilkos. :D

Egy szó, mint száz, én nem találtam kivetnivalót és nem állok be a sorba, hogy ócsároljam a sorozatot. Tovább folytatóm az évadok nézését és remélem, mire utolérem magam, addigra a nyolcadik éved már elérhető lesz magyarul.

Nektek mi a véleményetek az első négy évadról? Van kiemelkedő kedvenc évad? Ha igen melyik az? Akad olyan jelenet /jelenetek ami/ amik fő kedvenc résszé avanzsálódtak? Ki a kedvenc színész vagy szereplő, akit alakít? Kedvenc idézet a sorozatból?
Köszönöm, hogy benéztél és elolvastad! Hagyj véleményt kommentben ott, ahol szeretnél! 
Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr4914290529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.