2018. október 12. 10:01 - Cathreen Misery

Hell Fest – Horror Park Vélemény

Avagy újabb személyes jellegű filmvélemény

hell-fest-poster-1.jpg

Ahogy azt már említettem az előző Apáca film véleményezésnél, igen régóta nem volt részem abban, hogy horror filmet nézhessek ráadásul moziban. Az Apáca előtti ilyen alkalomnál a „Távozz tőlem Sátán” című alkotást nézhettem meg, ami annyira kiábrándított plusz, annyira nem akadt mozi partnerem, hogy éveken át kimaradt az életemből. Közben a magánéletben is egyre kevesebbet néztem horror filmeket az éjszaka csöndjében s idővel az egyetlen horror forrást a saját alkotásaim jelentették. Amivel nem is lenne baj, hiszen meglepő felfedezéseket tettem (elég sok őrült dolog van a koponyámban…), mégis hiányzott. Rettentően szomjaztam a horror műfaj mindenféle formájára. Legyen szó könyvről, filmről, animéről, sorozatról. Sőt, az internetes közösségi felületek egyikét is arra használtam és használom még mindig, hogy igen morbid és horrorisztikus képeket gyűjthessek. Amellett, hogy nagyon szeretem eme műfajt, nagyon sokat tud inspirálni egy remek alkotás befogadása. Mint az American Horror Story, vagy a mostanában látott Horror Park.
Eme bejegyzésemben nem kell szakértői véleményre számítani, egyszerű „mezei egér” gondolatokat lehet majd olvasni úgy, hogy már fájdalmasan hiányzott egy jó slasher horror megtekintése. Nem vagyok alapvetően eme műfaj híve, s ha valaki esetleg nem tudná mit jelent, tömören leírom. A Slasher, ami angolul annyit tesz, felhasít, felmetsz, felvág, a horror filmek azon ágazata, ahol nincs nagyrészt más, mintsem egy gyilkos ki halomra öli az áldozatokat. Általában 2 végkimenetele lehet eme filmeknek: a főszereplő túléli, vagy senki se éli túl. Lényegében mészárlás plusz ijesztgetés, ezt a két fő horror elemmel rendelkeznek és általában ezzel ki is merül egy ilyen film. Persze akadhatnak kedvencek ettől függetlenül, amik valamiért megfogják az embert és szerettük annak ellenére, hogy ennél többet nem ad. Egy Slasher nem akarja megváltani a világot, nem akar elgondolkoztató témákat boncolgatni és végképp nem akar mélyen szántó élettörténeteket felsorakoztatni a nézők előtt. Egyszerűen van egy pszichopata őrült (akár halandó ember, akár hallhatatlan entitás), aki szimplán szeret gyilkolni. Nem akarnak érzelmet kicsikarni belőled… mármint, ha a rettegést és félelmet nem számítjuk annak. Szerintem a Horror Park ennek eleget tett, s mint eme év Slasher Horror filmje, helytállt.
(Lentebb az egyik kedvenc filmzeném hallható)

 

Aki látta a trailert, de a filmet egyelőre nem, azoknak azt tudom mondani: épp azt nyújtja, ami az előzetesben benne van. Nem használják fel az összes zseniális halálnemet, de tény, hogy többet se fog adni, én ennek ellenére mégis nagyon szerettem. Elégedetten léptem ki a mozi terméből és ezzel nem voltam egyedül. Azt kaptam, amire számítottam s mivel a trailer után olvastam is, hogy a Hell Fest egyszerű Slasher Horror, így végképp otthon hagytam a nagy elvárásaimat. Számomra megfelelően jó volt. Eléggé morbid, kellően félelmetes és ez ment 86 percen át. Rendben, az elején kellett ügyebár a karakterek bemutatása, hogy azért legyen vajmi sejtésünk arról, kiket fogunk végig követni. Viszont ahogy az várható volt, felszínes jellemvonásokat kaptunk, amik alapján be lehetett skatulyázni őket, illetve a film haladása alatt is tettek egymásra megjegyzést vagy hoztak olyan önálló döntést, ami után plusz személyiség jeggyel ruházhattuk fel őket. Aztán meghaltak. Na, de nem akarok eltérni a tárgytól. :D Nem érdekeltek a karakterek mély belső érzelmei, hiszen nem drámára ültem be. Úgy vélem, hogy bár felszínes karakter bemutatás volt, mégis kaptam eleget ahhoz, hogy elhiggyem, fiatal egyetemisták vagy legalábbis, nagykorúak. Barátok, régről ismerik egymást, ráadásul frissen kibontakozó szerelemnek is a szemtanúja lehettem, ami nem volt túl csöpögős, inkább béna és kezdetleges, de ettől volt jó! Nem volt tökéletes románc sőt, elég komikusnak hatott, hogy a Horror Parkban akadt egy cseppnyi romantika is amit… Á, a poént nem lövöm le. Aki látta annak annyit mondok: A fotófülke jelenetet nehéz lesz elfelejteni. Főleg, hogy volt értelme a cselekvésnek!
Ráadásul, ami még tetszett a karakterekben, hogy akadt erős szkeptikus és akadt nagyon vagány, aki persze a többiek miatt játszotta, hogy ő mennyire bátor, de valójába rettegett. Vagy a látható és egyértelmű fő vagány lány, aki tényleg menő volt és bátor (ő volt a kedvenc karakterem) még ő is képes volt félni. Illetve a végén, amikor útvesztőbe menekülnek és a macskafüles lány nem a szokásos hiszti királynővé változik, aki hangjával és sírásával jelzi a gyilkosnak, hogy „itt vagyok, gyere csak és megölhetsz!”. Nem, helyette igyekszik összeszedni magát a barátnője kérésére (aki addigra meglepően bátor lesz), s amikor mégis kiborul, nos, el kell ismernem: abban a helyzetben nekem is elillant volna az összes lélekjelenlétem. Tetszett az is, hogy nem egy elveszett, teljesen buta, magára vigyázni nem tudó életképtelen főszereplőt kapunk, hanem olyat, akinek fontos a tanulás, emellett dolgozik (csak pár ismertető tulajdonság) és bár fél, képes a tettek mezejére lépni. Rendben, sok esélye nem volt, de na. :D Én szeretem, ha a túlélés legkisebb esélyét is megragadja a szereplő és nem önként veti magát a gyilkos karjaiba suicide hajlamaival.

hellfest.jpg 

A történet egyszerű. Elején pár jelent kinn a világban, majd amint a csapat belép a Horror Parkba, onnantól kezdve a film végig ott játszódik. Nem tekintik a világba vagy a parkon túlra, nincsenek elemek, amikor elszabadulhatsz a helyszíntől. S ez is, rettentően tetszett! Mert bár a Park hatalmas volt, mégis zárt és tömve rémisztőbbnél rémisztőbb jelmezes emberekkel és gépekkel. Volt olyan helyiség vagy jelenet, amikor elszorult a torkom, pedig nem engem akart elkísérni egy zsákos fejű kislány vagy nem én álltam a baba teremben (ahol fehér lap volt az arcukon és ijesztő gyerek hangok kísérték a részt), mégis annyira zseniálisan meg voltak alkotva, hogy a látványtól megfagyott bennem a vér is! Ha ennyire élethű, ennyire realisztikus, ennyire borzalmas parkot lehetne létre hozni valójában is, nos, biztos sok lenne az infarktus eset. S persze a filmben a néző tudtára is adják, hogy a park eleje bemelegítő, ahol jump scare megoldással az arra vándorlókra ráijesztenek a színészek. De beljebb haladva a holtak földjére majd a pokolba, már sokkal durvább és félelmetesebb dolgokkal lehet találkozni, ahol hozzá érhetnek az emberhez ebbe, bele kell egyezned, vagy nem léphetsz be! El kell ismernem, ott már komolyan paráztam. Látványban nagyon jól érzékeltették a hely fokozatos durvulását és egyre élet hűbb megvalósítását. Ráadásul, ahogy haladnak egyre beljebb, úgy kezdenek el nos, fogyatkozni. De többet nem mondok. :D A látvány elemekkel én teljesen elégedett voltam. Akadtak, ahogy említettem, komolyan borzalmas vagy egyszerűen hátborzongató jelmezek, amiktől libabőrös lettem, de persze voltak kevésbé félelmetes, amolyan alap kellékek és jelenlévő dekorációk, jelmezek. Ami kiemelkedő volt még számomra, hogy állandóan volt valami inger. Akkor pihentem, amikor a szereplő is, jobbára… Mert ebben a filmben éltek egy olyan lehetőséggel, amit én úgy nevezek, hogy a komfortzóna áthágása. Ügyebár akad mindenkinek az életében olyan napszakasz vagy rész, amit egyedül csinálunk vagy megszoktunk és szeretünk, s mivel minden napos, ezért fel se merülhet bennünk, hogy azt bárki is megzavarja. Például az Átok című filmben az ágy jelenet, ahol a lányt az a kísértet lány a takarója alatt „támad” meg. Én nem tudok takaró nélkül aludni, de az a jelenet annyira felzaklatott, hogy egy ideig nem tudtam úgy érezni, a takaró alatt biztonságban vagyok. Nos, a Horror Parkban a gyilkost nem érdekelte, milyen helyiség a mosdó. Pedig valljuk be: ha elmegyünk mosdóba nem tök természetes a gondolat, hogy ott békén fognak hagyni? Hogy nyugodtan elintézhetjük a kis ügyes-bajos dolgainkat és megkönnyebbülve folytatódhat a nap? Mert, nekem eddig ilyen volt. Mármint az is marad, egy átlagos és mégis magányos, zavartalan folyamat, ami szükségszerű, mert üríteni kell. Akár tetszik, akár nem. Ilyen téren talán a Jurassic Park első része, ahol a dinoszaurusz leszedte az épp ürítő férfiről a toitoi-t. Vicces jelenet volt, de ettől még megérintett és felzaklatott, hiszen…ne már! Legalább a mosdó maradjon meg a béke szentségének! Mára már kiderült, hogy se a templom, se iskola, se kórház, se a saját ágyam és szobám, se semmilyen létesítmény nem óvhat meg attól, aki meg akar ölni (akár halandó ember, akár természetfeletti entitás), de a mosdó? Könyörgöm, azt hagyjátok, már meg! :D Szóval igen. Van benne egy ilyen jelenet is.

hell-fest-horror-movie.jpg 
A gyilkos maga egyszerű volt, helyben improvizáló, bár kicsit mégis rákészült fickó, aki végig arctalan maradt a nézőnek, és ha úgy nézzük, mindenkinek. Csak egy valaki ismeri az arcát, de azt nem árulom el, poéngyilkos megoldás lenne (hehehe, poéngyilkos… :D). Tetszett ez az alakja. Kellően félelmetes volt, mégis láthatóan halandó. Egyszerűen egy elmebeteg, aki nem foglalkozik körülbelül semmivel. Nincsen kiemelkedő ízlése és művészi hajlama, azt teszi, amihez aktuálisan kedve szottyan, s elég egyértelműen élvezheti a vadászatot. Imádtam ezt a rideg, ismeretlen figurát, aki így bárki lehet. A szomszéd férfi, a bolti eladó, a villanyszerelő, tanár, akárki! Mert épp olyan átlagos, mint te vagy én. Ezt a hétköznapi álcát a Horror Parkban levedlette s kivételesen önmagát adta nem törődve senkivel. Áh, kiráz tőle a hideg, ha belegondolok. Velejéig romlott, emberbőrbe zárt szörnyeteg. Tökéletes.
Amikor a fiatalok eleinte felfedezik, a Parkot s még semmit se sejtenek, akad pár poén, amit nagyot nevettem. A zombie zaklatás vagy az a beszólás, hogy életre kelti a holtakat vagy a holtak azon testrészét. Vagy, amikor megakad a kocsi, amivel át kell menniük a következő részhez és megakad a járat s bemondják „kérjük, őrizzék meg hidegvérüket, amíg megoldjuk a problémát” ha jól emlékszem. Meg akadt olyan szöveg is, hogy „ne veszítsék el a fejüket”. Hahaha, jó volt! :D Azt még mindig nem tudom, hogy ki utazott végül a hátramaradt szakaszon a főszereplő lánnyal. De erről nem is írok többet! Nem szabad.

 image4.jpg

Egy szó, mint száz, nekem az egész tetszett. Amire számítottam azt kaptam sőt, nekem többet is adott és jól szórakoztam a film alatt. Kivételesen nem bántam meg, hogy elmentem rá vagy, hogy láttam és részese lehettem az élménynek. Természetesen ember függő, hogy kinek mennyire tetszik vagy sem, én ma már beleütköztem egy igen negatív hangvételű véleménybe is, egy másik blogon. Ahol konkrétan csak a rossz oldalát és szerinte nem jó elemeket sorolta. Ha úgy nézzük, ellen kontraszt vagyok. :D A horror műfaj iránti rajongásomat csak növelte, fokozta és egyetlen egy percre se vette el a kedvemet tőle sőt, többet akarok! Ráadásul a mozi előtt bemelegítésnek elkezdtem nézni az American Horror Story ötödik évadát és az első 3 részt sikeresen megtekintettem. Eleinte tartottam attól, hogy sok lesz így egyszerre főleg, ennyi kihagyás után. Majdnem egész álló nap horror alkotások befogadása megterhel vagy lelkileg nyomot hagy, de nem. Tetszett. Jó volt. Szórakoztatott és kikapcsolt. Sőt, úgy érzem felfrissítettem a saját horror fantázia világomat, amiből dolgozok, amik írok vagy rajzolok. És nem elég. Többet akarok! Még több borzongást, még több brutalitást, még több lélekölő történetet!

Szerintem zárom soraimat, a vélemény kifejtésnek ennyi elég. Aki látta a filmet annak pár kérdés (aki nem látta a filmet és nem szeretne spoilert olvasni, az ne olvassa el a válaszokat! Tartalmazhatnak cselekményleírásokat!):
Nektek tetszett a film?
Ha igen/nem miért?
Mi volt a kedvenc jelenetetek?
Akadt kiemelkedő jelenet, ha igen melyik volt az?
Mit gondoltok a Slasher horror filmekről?

Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr1614297151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.