2018. november 05. 07:07 - Cathreen Misery

Így telt a Halloween Számomra

Avagy szerzemények, programok, gondolatok egy fontos időszakról – személyes sztori.

DSC08080Üdvözletem!

Szeretném elmesélni egy bejegyzésen belül, hogy miként telt számomra az idei 2018-as Halloween. Őszintén számomra nagyon fontos egy időszak s mindig is érdekelt, mint ünnep, s mint különleges időszakok megalapozójaként. Már gyerekként próbálkoztam pár barátommal este becsöngetni másokhoz és „Adsz vagy kapsz” kiáltásokkal csokoládét szerezni, de sajnos az akkori tapasztalatok vegyesek voltak emiatt nem ismételtük meg a dolgot. Pedig tetszett s bár este kószáltunk az utcákon nem laktunk az akkori barátokkal olyan veszélyes környéken, ahol ne mertek volna kiengedni minket este hét után. Egyik háznál adtak csokoládét ott fellelkesülve elmentünk egy másik szimpatikus lakáshoz (csak oda csöngettünk be, ami barátságosnak nézett ki a megítélésünk alapján s ahol volt dekoráció), ahol egy férfi beinvitált minket a kertbe és elmagyarázta miért csinálunk ostobaságot. Ugyanis ez az ünnep nem magyar eredetű meg miért csöngetünk be idegenekhez, ha itt Magyarországon nem szokás ilyesmit csinálni Halloween este, csak Amerikában? S a rizsa folytatható órákon át. Ijesztő egy férfi volt és visszagondolva hatalmas nagy őrültség volt a részünkről a telkére való belépés.
Középiskolásként minden évben hagytam, hogy elmenjen mellettem a Halloween s ahogy jött, úgy elteljen aztán jöhetett a november. Bántam mindegyiknél, hogy nem használtam ki a lehetőséget és nem éltem az adott nap kínálta alkalmakkal. Végül a vágyam arra, hogy megtartsam és ünnepeljem a Halloween-t a magam módján legjobban tavaly tetőzött igen magasra, ugyanis tavaly és előtte lévő évben tudtam, hogy egyedül rajtam múlik, ünneplem e s ha igen miként. Már nincs rám befolyással olyan közeg, ami lebeszélhet arról, hogy megtartsam, vagy egyáltalán eldönthessem, hogy mit ünneplek és mit nem. (Nem is értem, hogy az emberek ezt miért nem dönthetik el szabadon?) Illetve ügyebár 20-24 éves korom között miként már írtam róla annak idején, nem tartottam és nem ünnepeltem úgy semmit. Még a saját születésnapom megtartását is kerültem, ha lehetett s a decemberi ünnepekre is úgy tekintettem, mint egy normális napra, ami épp olyan, akár az összes többi. Nem ünnepeltem semmit és az „ünnepi hangulat” meg szellem olyan messze elkerült, amennyire csak lehetett. Néha direkt, néha nem direkt.
Úgyhogy ez évi Halloween számomra kiemelkedő jelentőséggel bír főleg, hogy amit szerettem volna összejött és sikerült! Ami rengeteg örömteli percet, kalandot és új élményeket adott. Remélem jövőre is sikerül összehozni és megszervezni egy hasonlóan jó Halloween-t. Nem akarok jobbat vagy többet, nekem bőven elég az is, ha épp olyan jó lesz, min amilyen most volt. S ez nem sikerülhetett volna barátok nélkül! (:

De először kezdeném a szerzeményekkel. – Halloween kiadások –

újszoknya1

A felső szoknya az, amelyiknek a cipzárja javításra szorul, de szerelem volt elsőre.

újszoknya2

Eme felső szoknya oldalt plusz két logó anyaggal rendelkezik amit megkötve oldalt kicsit Gipsy érzést kelt bennem, illetve amolyan régi jósnő hatást. A vízszintesen futó , kicsit rongyos szegélyeket szeretném megváltoztatni vagy megtoldani valami szebb anyaggal. Konkrét tervem még nincs.

Gondolom, sokatok együtt tud érezni a ténnyel, miszerint ilyenkor épp annyira vagy netán jobban kiürül a pénztárca, mint akár karácsonykor. Mert én biza csak akkor költök ennyit, ha eljő az a bizonyos keresztény ünnep vagy a születésnapom, de még akkor is odafigyelek, hogy ne költekezzek túl. Nos, ez most nem teljesen sikerült. Kezdésnek a kis Betsy-m (8 soros Steel bakancsom) javításra szorult, aminél kiderült, hogy sajnos az egész talpat le kellett cserélni. Eleinte csak a kopott sarokrész miatt vittem cipészhez, mert eme sarok miatt kidőlt a lábam járás közben és fájt tőle a bokám. Mikor megvizsgálta a cipész észrevett egy törésvonalat, amire mondta, hogy ha nem lesz megjavítva, sajnos tovább mélyül és sűrűsödnek a vonalak. Egy szó, mint száz, egész talpcsere kellett. Belementem. Az a bakancs nem volt olcsó, ráadásul szeretem és nem akartam megválni tőle, így ha úgy nézzük önajándék volt a bakancs javítás, amit a cipész annyira zseniálisan hozott helyre, hogy jobb lett, mint újkorában. Igaz, nincsenek csavarok a talpban, de ez szerintem nem olyan fontos dolog, sőt! Nem is látszik. :D

kezeslábadhalloweenA Csontváz kezeslábas. Nem elég, hogy hatalmas, de Cartoon Network grafikára emlékeztető mintája van. Ideális lesz karácsonyra, sőt! :D 

A bakancs javítása mellett ellátogattam egy turkálóba itt Pécsett, ahol az ablakokba olyan jelmezek, egybe ruhák és maszkok voltak kitéve, amiket más turkálóban nem láttam. El kell ismernem, hogy használt ruha bolt létére meglepően nagy jelmez választékkal rendelkezett. Belépve a hagyományos viszonyok fogadtak, viszont ki kell emelnem, hogy a Halloween-re alkalmas ruhák, tárgyak, kiegészítők és mindenféle holmik voltak elsődlegesen kéz elé helyezve s a többi átlagos ruhák meg eltéve vagy kukazacskóba rakva várták a következő kihelyezést. Az eladó nagyon készséges volt, s ha rajta múlott volna, az összes elérhető koponyás, csontvázas, halál témájú holmit felkutatta volna nekem. :D Eleinte, amikor próbálta kipuhatolni mi tetszhetne Darth Vader maszkot és ruhát ajánlott. Hízelgő volt azt meg kell hagyni (mindig a gonoszoknak szurkolok). Utána kértem, hogy az ablakban látott csontvázas kezeslábast megnézhessem s mellé előhalászott egy másikat is. Onnantól kezdve csak csontvázas holmikat próbált ajánlgatni. Nekem tetszett igazság szerint. Nem nyomult erősen, de ha látta a hatalmas kérdőjelet az arcomon „hol kezdjem, mit nézzek először”, máris készségesen ott termett. Az ablakban lévő kezeslábas, amit végül megvettem egyszerű puha anyagból készült, XL méretű (másban nem volt, de imádom, hogy ennyire bő rám) és nyitott a lábfejem. Ez fontos volt számomra, ugyanis a másik csontvázas kezeslábasnak bár akadt kapucnija és nagyon menő volt vele, de sajnos a lába nem nyitott, hanem zárt volt. Semmilyen szempontból nem találtam pozitívnak, így maradt a képen látható választás. Imádom! Mellé sikerült kikeresnem két szoknyát, mik egy polcos szekrény utolsó szintjén voltak eltemetve a sok színes közé. Mennyire hasznos a fekete szűrő a szememben! :D Nem hagyhattam ott őket. S bár szeretnék rajtuk alakítani, illetve az egyik cipzár javításra szorul (a cipzár kocsinak nincs, füle s emiatt nem tudom fel-le húzni), ettől eltekintve kiváló állapotban vannak s már hordtam is őket. Esküszöm, ez a turkálóból való öltözködés egyre jobban tetszik! Eme turkáló előtt betekintettem oda is, ahol annak idején a fűzőket vettem (egyszerű divatfűzős felsők, gyenge műanyag merevítőkkel, már ha akadt benne), sajnos most nem volt semmi, amire azt mondtam volna, hogy kell. Majd legközelebb. Sőt, a Halloween-re felkészült turkálóba biztosan visszanézek. Hátha az ünnep lecsengésével akciós lesz az amúgy is olcsó Halloween holmi, vagy majd kifogok olyan ruhát, ami szerelem lesz első látásra. Sose gondoltam volna, hogy eljön a nap, amikor jobban szeretek egy turkálós holmit, sem mint az árkád valamelyik boltjában vett újszagú ruhadarabját. Persze akad olyan felső például, amit a HM-ben vettem és a mai napig szeretem, de ritka az ilyen alkalom. Bárhogy is, aki keres, az talál!

S végezetül két tárggyal is gazdagodtam, amikre nagyon büszke vagyok és egyetlen forintot se bántam meg, amit kiadtam rájuk. Az egyik, egy fekete külsejű, bársonyhatású puha fedeles kiskönyv, melynek üres lapjai várják a hasznos tartalmat. Még Budapesten szereztem, amikor testvéremmel találkoztam és elnéztünk az egyik hatalmas bevásárló áruházba. Ki volt téve látható helyre és szerelem volt első látásra. Később a boszorkány sapkát szereztem potom ezer forintért (a kiskönyv se volt drágább, talán hétszáz forint lehetett) és nagyon jól bírta a kiképzést! Jártam vele Budapesten, felavattam vele Pécsett egy este s azon kívül, hogy a peremén lévő csillogó anyagról hullnak a csillámok, nagyon jó állapotban van. Nem bántam meg a megvételét sőt, szeretném jövőre is viselni! (Igen, ezzel eldöntetett, hogy mi leszek jövő Halloween-kor is :D). Végezetül a listát kedves barátnőm, Asenath koronázta meg egy fantasztikus, kézzel készített és feldekorált fűzővel, ami olyan, mintha rám öntötték volna. Az már biztos, hogy a következő OGT-n viselni fogom szóval, akivel majd ott találkozok személyesen is megtekintheti. (: Addig is egy kép a felbecsülhetetlen kézműves alkotásról.

reginaujfuzo.jpg

 Az álomszép fűzőben fentebb. Nem tudtam nagyon meghúzni magamon, de remélem mire eljön az OGT már jártasabb leszek mint a viselésben, mint annak felhelyezésében. Most már értem, miért tartottak annak idején külön szobalányt, aki felöltőztette a hölgyeket. 

DSC08073Fentebb látható a kiskönyv és sapka együtt. Kiegészítésként még oda tettem a tavaly vett tálkát és poharat, illetve amit ajándékba kaptam koponyás poharat. A koporsó szekrényem életem eddigi leg"darkosabb" tárgya amit valaha tulajdonomban tudhattam, sok más egyéb mellett. Szeretem ezt a sarkot a szekrényen. 

S akkor a Halloween programokról. Avagy szervezett események.

2018.10.28.barátokhalloweenje (9)Tömören a Halloween jelenleg úgy telt, hogy találkoztam azokkal, akiket régen láthattam s barátságok elmélyítésére, új ismeretségek megszilárdítására és közös, új élmények szerzésére volt alkalmas az ünnep. Akik szintén szeretik vagy a kedvemért ünnepelték, azokkal nagyon kellemes és hangulatos, sok vicces vagy épp érdekes történettel rendelkező közös találkozást sikerült összehozni. Az első ilyen lehetőség Budapesten jött össze. S bár eredetileg hét fős bandát szerettem volna összehívni, végül négy fős mini csapat lett belőle. Hellena Sumasbrod s az ő párja, illetve egy kedves barátnőm jó messziről felutazott, csak hogy ott lehessen. Hellena ajánlására egy társasjáték bárba mentünk, amit nem bántunk meg. Tetszett a hely és megadta mindazt, amit igényelt a kis társaság. Felutazva Budapestre nem viseltem a boszorkány kalapot, csupán akkor vettem fel, mikor Hellena-val találkoztunk. S onnantól történtek az izgalmas részletek. Éhség és szomjoltónak a nyugatinál lévő WestEnd City Centerbe mentünk, ahol rendesen megnéztek maguknak az emberek. Nem csak engem, hanem mindhárom leányt. Engem inkább a kalap és a boszorkány öltözék miatt, Hellena-t meg amiért önmagát adta s a kis barátnőmet azért, mert denevéres szárnyakat és fejdíszt viselt. Voltak mosolygós arcok, kikről úgy tűnt tetszik számukra a beöltözött trió, máshol nem teljesen értettek egyet a jelmezes történettel, s akadtak gyermeki rácsodálkozások. Az volt a kedvencem. Ők még nem ítélkeznek, csupán kifejezik gyermeki tetszésűket. Természetesen Hellena megmondta, amikor megjegyzést tettek a küllemére, hogy de szép jelmez, miszerint nem, ez számára minden napos öltözék. Szerintem az illető fel se fogta mit mondott. A legjobb rész számomra akkor jött el, mikor a társasjáték bár csendes, baráti légkörében elbújhattunk a Pesti nyüzsgés és tömeg elől. Korai időben érkeztünk s épp az előtt távoztunk, hogy a hely elkezdett volna feltöltődni emberekkel (körülbelül 13-16ig). Játszottunk pár társast, beszélgettünk, és ami kiemelkedően még tetszett a helyben, hogy cseppet se volt kocsma hangulata. Nem éreztem az ott uralkodó aurából azt, hogy alkohol ivásra ösztökélne sőt, jobbára azt vettem észre, hogy akik jelen voltak rajtunk kívül, ők se nagyon ittak szeszes italt. S ez így volt jó. A kiszolgálás remek volt, precíz és készséges. A pultos bármiben segített, még egy ismeretlen társasjáték elmagyarázásának se mondott nemet sőt, nekem úgy tűnt szereti a társasjátékokat s az jó, ha látható a szeretet. Nem pedig az, hogy utálja, amit csinál. Sajnos rövid időt töltöttünk együtt, de az tartalmas volt. Sokat utaztam, de megérte. Jó volt látni mindenkit, hiszen rég találkoztunk. S mi tagadás, nagyon élveztem, hogy őszintén felöltözhettem és úgy vonulhattam végig az utcán, ahogy én igazán jól érzem magam. Sajnáltam viszont azt, hogy mennyire sok még mindig a megbotránkozó s emiatt támadó jellegű, érthetetlen ember, ki inkább maradna csöndben. Mennyire megossza az embereket az, ha valaki fel meri vállalni magát akár Halloween alkalmával (jesszus, ne már, hogy ekkor se lehessen önmaga az ember!). Persze, ahogy írtam, akadtak pozitív visszajelzések, de azok többsége úgy tekintett a kinézetünkre, mint egy jelmezes trió, akik biztos buliba mennek s csak amiatt öltöztek ki ennyire. 2018.10.28.barátokhalloweenje (5)Pedig a boszorkánynak használt öltözéket például szívesen viselném a minden napokban is, csupán kalap nélkül. A kis barátnőm például onnan tudta, hogy merre kell keresnie (az egyik villamosnál beszéltük meg, hogy ott megvárjuk őt), hogy hallotta, ahogy leszállva egy férfi azt mondta „Menjünk, nézzük meg a boszikat!”. Nekem hazafelé tartó vonatúton kérdezték, hogy hol hagytam a seprűm. Mondom minek az, ha a vonat elvisz A-ból B-be? Ráadásul, ha felszámolják, mint a biciklit, akkor meg se éri elvinni. xD Ami biztos, hogy akár egyedül voltam, akár a kis trió részeként, a bámészkodókból, nézegetőkből akadt bőven. Már sejtem, milyen lehet cirkuszi mutatványosnak lenni. Illetve a nyugatinál majdnem kiraboltak, de igazság szerint annyira sunyi, alattomos és ravasz módon próbálta egy kapucnis, sötét ruhás férfi kizsebelni a táskám, hogy alig eszméltem rá, mi történik. Épp magam elé tettem a válltáskám, szerintem ez volt a mázlim, mert, ahogy elment mellettem s láttam a hátát az a gyanús érzés kerített hatalmába, hogy okkal volt mögöttem. Ekkor megnéztem minden megvan e és megvolt, szóval fellélegezhettem. De a táska nyitva volt, pedig becipzáraztam. Szerintem a mozdulatom után feladta, hogy kizsebel. Nos, igen, Budapest… S ez még a csendes, „ha nem megy, tovább állok” típus volt. Hallani ennél horrorisztikusabb történeteket is. Az aluljárók még mindig épp olyan mocskosak, büdösek és rettenetesek, amilyennek megmarad egy arra látogató vidékinek. Az emberi tömeg még mindig sok, hihetetlenül sokan vannak és nyomorognak továbbra is. Undorító és félelmetes egyszerre. Utálom, leírhatatlanul rossz volt ennyi ember között lenni. De a barátok mellett ettől igyekeztem eltekinteni. Hiszen jól akartam érezni magam mellettük! S ez, sikerült. Hellena szerelése irigylésre méltóan szép lett, a képek között látható is. Köpenye fantasztikusan néz ki és egész jól tudott közlekedni benne a fővárosi viszonyokhoz képest. Miattam őt is egyszer boszorkánynak titulálták, de hát nem mindenkinek lehet egyértelmű a Goth jelentése vagy gyakorta, nem is tudnak róla. Ahol Hellena evett, ott ettem én is és akkor kérdezte a kiszolgáló, hogy „ma minden boszorkány itt eszik?” – gondolom sokat nem látott, ha kettő számára már az összeset jelenti. :D Majd a nap végén arra kellett rájönnöm, hogy bár megbámultak, megnéztek, vizslattak és végig mértek minket ezerféle érzéssel és gondolattal az arcukon, néha hangot adva ezeknek, az unalmas, szürke, átlagos, beilleszkedett emberek viselkedtek így és…. én örülök, hogy nem tartozom közéjük. Egy időben azt hittem, ha így teszek és egy fehér bárányka leszek a többi között, akkor elfogadnak, szeretnek és elmúlik a különc érzés. De aznap kifejezetten élveztem, hogy nem vagyok egy birkanyáj tagja, hanem szövetkeztem a kívülállókkal s megbolygattuk az unalmasok életét. Örültem, hogy nem vagyok egy közülük, mert végig nézve és viszonozva a bámészkodást rájöttem, hogy annyira unalmasnak hat az az ember, ami leírhatatlan. Szokványos és álmosítóan érdektelennek. Közönségesnek, semlegesnek, múlandónak. Mi a jó ebben? Miért jó a birkanyáj tagjának lenni? A kedvencem persze azok az emberek, akik azt hiszik egyediek és értékes, izgalmas emberek, közben minden porcikája épp olyan, mint a többi 2 milliárdnak. Abban mi a különleges? Nem értem én ezt. És nem is akarom.

2018_10_28_baratokhalloweenje_15.JPG

Így néztem ki Pesten. Szerintem semmi extravagáns dolog nem volt a küllememben, ennek ellenére úgy éreztem, hihetően jól sikerült a "jelmez". :D Mögöttem a Társasjáték bár egyik készlete látható. 

Halloween alkalmából elkezdtem egy történet sorozatot, amik természetesen rövidek s direkt igyekszem nem átlépni a blog.hu adta mennyiséget, hogy felférjen mindegyik. Az első A Kialudt Töklámpás meséi – Csalfa Mátka” a névre kattintva olvasható. S persze a történetek elhúzódnak, ugyanis 7 részesre tervezem, így talán még decemberben is akad majd belőle, de remélem ettől még élvezhető kis Halloween mesék maradnak!

 43878477_477842169402163_834147425579958272_n.jpg

Végezetül itt Pécsett harmadika este találkoztam két ismerőssel s előre eltervezett program menetrend szerint neki is indultunk az éjszakának. Persze, végül semmi se lett úgy, ahogy azt terveztük, de előfordul az ilyen. :D J.D.József és a Dark blog csoport egyik kedves olvasójával összefutottunk körülbelül 19 óra magasságában sőt, előtte J.D.Józsefnek készítettem egy sminket, ami… nos, nem egy remekmű, de az estéhez elment. Neki indulva ellátogattunk Pécs egyetlen e-sport bárjába, ahol a facebook esemény szerint Halloween estét tartottak. Odaérve egy deka hely nem volt, így tovább kellett állni. Meg kell jegyezni, nem túl nagy a hely és nem is fért el olyan sok ember, szóval nem tudom milyen Halloween partit akartak szervezni, ha pár kis csapaton kívül meg az ő gépeiket használó gamereket leszámítva nem fér el senki más. Lényegtelen. Úgy döntöttünk, hogy hely híján tovább kellene állni. Van egy „Csínos nevezetű hely itt Pécsett, amit így másodjára láthattam. Sajnos a belső termei megint zárva voltak, pedig a különlegessége az, hogy a bútorok fel vannak ragasztva a plafonra és olyan hatást érnek el vele, mintha a szobába belépve felfordult volna a világ. A kerthelyisége konkrétan limlom bútorokból összedobált, egyértelműen agyonhasznált selejtek halmazából állt, szóval ingyen bútorok között iszogattak és beszélgettek eszméletlenül sokan! Sose gondoltam volna, hogy egy ennyire gazdaságosan kivitelezett hely népszerűsége vetekedhet egy menőbb hellyel! Végül egy belső asztalhoz ültünk s talán mondanom sem kell, hogy a boszorkány jelmezem megint aratott. Tekintetek mindenhol, megjegyzések, hogy „még mindig Halloween lenne? – bár, ezt az utcán mondták. Vélemény megosztó arcok kísértet végig, bár J.D.József arc sminkje is lehetett tekintet vonzó jelenség. Majd két óra csak azzal telt, hogy társalogtunk. Jó volt, nekem nagyon tetszett és alapvetően jobban is szeretem az ilyesfajta kikapcsolódást. Érdekes témák merültek fel, mindamellett sokat nevettünk, mert a kis trió humora egy húron pendült, ráadásul az intelligens társalgás se maradt ki és –magunk között szólva – gyakran szomjazom az okos beszélgetéseket (olyan sok buta és ostoba emberrel akad dolgom minden átkozott nap, hogy kimerít a hülyeségük határtalansága. Külön feltölt egy-egy ilyen értelmes emberekkel eltöltött közös idő). A nyitott tér ellenére hangosan kellett kommunikálnunk, amit másnap reggel a hangszálam egy mély és szexi férfihang tónussal jutalmazott. xD A srácok sört ittak, én csak egy limonádét és láss csodát, alkohol nélkül is remekül éreztem magam! Egyre jobban szeretek mindenféle befolyásoltság nélkül szórakozni, mert egyrészt azok rendszerint kellemes emlékként maradnak meg, másrészt mindenre emlékszem és harmadrészt az agyam nem tompul el. Az alkoholtól el tud. Ráadásul nem szeretem azt a befolyásolást, amit előidéz a szesz. Én magamnál akarok lenni és egyre jobban élvezem az ilyen kikapcsolódásokat.

blograkép1jpg

Így magamban csak örültem, mikor a Sörházba ellátogatva végül alig 5 perc ott tartózkodás után tovább álltunk. Igazság szerint a neve csalóka. Mivel a sörgyár mellett van, így valószínűleg ezért ez a neve (Sörház, ez a hivatalos megnevezése), de a pince egy diszkó hely. Igen, pincében van, nagyon lenn a föld alatt s az elmesélések szerint gyakran olyan tömeg gyűlik ott össze, hogy heringként nyomorognak az emberek. Úgyhogy, engem soha nem fognak ott látni. Mi kezdésre mentünk 22.00ra, s emiatt alig akadt bárki, inkább csak a személyzet. Majd onnan tovább állva ellátogattunk egy Mozaiq nevezetű, nappal kávézó este kocsma helyre. Addigra elég sokan voltak s tipikusan benn a fülledt levegő fogadott erős hangzavarral, ami miatt a saját gondolatomat se hallottam. Kinn meg hideg, de legalább csöndesebb viszonyok s néha egy tömeg bagós odaállva mellénk színesítették a levegőt. xD Egy szó, mint száz, ez sem az intellektuális társalgások megfelelő helyszíne. Bár arra elég volt, hogy újabb pár kellemes beszélgetős órát töltsünk együtt. Végül éjfél előtt nem sokkal egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy onnan hazamegyünk, és nem térünk vissza a sörházba, illetve tumblr_mtl4ssprk91sj98v7o1_540.pngvégeredményben semmi se úgy lett, ahogy terveztük. Nem bántam meg! Én élveztem minden egyes percét, és ahogy írtam, az okos mégis humoros, értelmes és egy hangon lévő társalgás számomra ezerszer jobb volt, mint például egy régebbi alkoholtól motivált este. Mint a budapesti, mint eme pécsi társaság (ironikusan mindkettőnél nagyrészt trió részese lehettem :D) kiemelten tetszett, hiszen én amúgy se vágytam többre. S a résztvevők visszajelzései szerint az érzés kölcsönös volt és mindkétszer a trió összes tagja jól érezte magát. Szóval, talán jobb is volt így. S épp annak örülök, hogy nem a tervek szerint alakult minden. A Mozaiq-ban amint megláttak, mint valami csodabogár nézett mindenki s hallottam, ahogy egy lány megjegyzi Ő is Halloweenezik!” vagy valami ilyesmi. Be volt öltözve és gondolom beszólhattak neki, hogy Halloween elmúlt már. A pincér férfinak is szimpatikus voltam a széles mosolyából következtetve. :D Akkor láttam egy srácot, akin macska kezeslábas volt. Pár lány sejtelmesen öltözött ki, nem voltak feltűnőek. Az E-sport bárban volt egy zombi pincérlány meg pár kiöltözött ottani csoport, de ott nem tudtunk maradni. A Sörházban meg az egyetlen Halloween-re utaló jel vagy dekoráció a jegypultnál felrajzolt unikornis minta jelentette egy táblán. Ebben ki is merült. :D De, legalább boszorkányként végig róttam az utcákat sőt, most Asenath fűzőjét is felavattam és igyekeztem belejönni a tartós viselésébe. Nem egyszerű ezt meg kell hagyni, de tetszett! Nem mondanék nemet egy újabb alkalomnak. S mi tagadás, ha nem a sapka, akkor a fűző vonzotta a tekinteteket. Illetve, mielőtt a srácokhoz csatlakoztam volna, két idegen egyetemista korú férfi megjegyezte a liftből kiszállva, hogy „Hol marad a seprű? Minek liftezni egy boszinak?” xD Erre csak annyit feleltem, hogy modern boszi vagyok és tovább álltam. Érdekes, mennyire összeragadt a boszorkány jelkép azzal, hogy seprűt használnak s mennyire élénken benne maradt a köztudatban.

tumblr_oxtp3gobtj1uutnkko1_400.jpgZárásként azt kell mondanom, hogy ez volt életem első és egyben legjobb Halloween időszaka. Imádtam minden egyes percét és nagyom hálás vagyok a lehetőségeknek melyek összehozták a találkozásokat s így felejthetetlenné tették eme időszakot. Már most várom a jövő évit és remélem épp ilyen, ha nem jobb Halloween-t sikerül majd összehoznom akár saját erőből, akár a sors kegyével. Természetesen most is akadtak programok, amikre szívesen elmentem volna, de ügyebár azok mind Pesten voltak szóval igyekszem jövőre úgy tervezni a dolgokat, hogy a nagy Halloween eseményekre eljuthassak fővárosunkba. Persze, barátokkal együtt. (:

Nos, ennyi volt a mesélés. Köszönöm, hogy benéztél és elolvastad! Ha gondolod, meséld el miként telt a Halloween, vagy mi volt a kedvenc eseményed, ami történt veled Halloween alkalmából és írd meg kommentben lenn!

Cathreen Misery

Címkék: én halloween2018
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr8314352269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2018.11.06. 14:15:52

Nagyon szuperül állt neked a boszorkányjelmez, és nagyon csinos voltál benne :) ez csak egy szolíd, de őszinte vélemény. Hát hiába, illik hozzád ez a stílus, le se tagadhatnád, hogy darker vagy! :))) Örülök, hogy ilyen pozitívan telt számodra a Halloween és a halottak napja, elvégre ez az egyik legnevezetesebb napja számotokra az évnek, amikor külön ünnepnapja van az elmúlásnak.
Mi szintén megünnepeljük a magunk módján ezt a nevezetes eseményt: bár a Halloween-t nem tartjuk meg, de a halottak napját kétszeres temetőjárással is megtartjuk. Először az itteni temetőt járjuk végig, ahol édesapám hozzátartozói nyugszanak, másnap pedig Szolnokra utazunk el, ahol édesanyám felmenői pihennek. Külön szerkezete van ennek a napnak, és meghatározott sorrend szerint megyünk végig a sírokon. Az első sír után van egy vaskerítés, aminek a díszei gombóc fagylaltra emlékeztetnek, ezen minden évben jót nevetünk, aztán az utolsó sír mögötti nyírfán kacagunk nagyokat (réges-rég, több mint 10 éve a kisebbik húgom játszott a gyufával gyertyagyújtás közben, és felgyújtotta az akkor még apró nyírfacsemete legalsó ágát, ezt a sztorit minden alkalommal elmeséljük). A temető kapujánál felemlegetjük azt a nevezetes esetet, amikor sokáig időztünk bent, bezárták a kaput, és ki kellett másznunk...anya jókat kacagott, mikor elképzelte, az úton közlekedő autó vezetője mit gondolhat, ha látja, valaki kifelé igyekszik a temető zárt kapuján :D legvégül pedig mindig elmegyünk étterembe vacsorázni - általában a Bajnokba járunk, idén az Andante nevűbe tértünk be, és nem volt rossz választás. Szokatlan módja a halottak napja megünneplésének, de hát mi már csak ilyen excentrikusak vagyunk :)