2018. november 08. 19:12 - Cathreen Misery

Női Magazin - Gúny és Paródia

Avagy régóta kikívánkozó humoros, mégis kötekedő és gúnyolódó vélemények a női magazinokról úgy, általában. Vigyázat, nem kíméletes!

fb_img_1422654471617.jpgMielőtt belevágnék, szeretném leszögezni, hogy nem akarok senkit se bántani vagy megsérteni. Eme bejegyzésem nemes egyszerűséggel poénnak született mindamellett, hogy kiadjam magamból az eltelt érett felnőtt női éveim alatt összegyűlt gondolataimat és véleményeimet a tipikus női magazinokról. Mivel nem akarok bajt, így nem nevezném meg mely magazin volt az utolsó csepp a pohárban nálam, de azt elárulhatom: bőven hozzáköthető eme hónaphoz és bizonyos kuponokhoz. Így már bőven sejthető.
Előzményként szeretném veletek megosztani rövid bevezetőmet (már, amennyire az nálam rövid tud lenni).

- Megvettem ezt a bizonyos magazint, bár nagyon őrlődtem magamban, hogy megéri e. Jó régóta nem veszek már újságot se magazint még akkor se, ha a témában komolyan érdekelne, és szívesen olvasnám is mivel úgy tekintek ezekre, mint papírnehezék, tüzelőanyag, asztaltámasz. Ha tudományos magazint nézünk vagy elektronikait, ott sajnos elavulnak az aktuális fejlemények vagy információk, így akár hónapokkal később a megvett magazinunk egyszerűen felesleges szemétté változhat. Ha történelmi vagy pszichológiai magazint veszünk, azok se garantálják, hogy 5 év múlva elővéve helyesnek nevezhetőek e az állításaik és felfedezéseik. De a legrégebb óta kapható magazinok, amiknél emlékszem, hogy már óvodás koromban is láttam őket az idősebb nők kezei között, szintén változnak, és amit annak idején helyesnek gondoltak s leírtak, ma már lehet, megcáfolják új írásaikkal. Egy szó, mint száz: kevés olyan magazin vagy újság van, ami nem évül el és hasznos lehet eltenni. Emiatt csak halmozódó szemétté alakulnak, amik jobbára segíthetik megnyerni az iskoláknak a papírgyűjtögető versenyt (sose felejtem mennyire ledöbbentett általános iskolában, hogy mennyire nagy mennyiségű felesleges újság és magazin tudott összegyűlni az iskola focipályáján. Mégis minek vesznek ennyit, ha nem kell? Miért kell ezekre fát pazarolni?) Most már az internetnek köszönhetően, sok magazin online elérhető. Úgy vélem, érdemesebb áttérni eme felületre, ha nagyon nem tudunk leszokni a magazinokról s a jövőben én is, inkább ott olvasok olyat, ami érdekel. Plusz ott, ha jó weboldalt fog ki az ember, nem akarják feleslegesen reklámmal tömni az amúgy is zsúfolt agyat!
A bulvár sajtókról és pletyka lapokról nem is beszélve, azok hatalmas nagy fa pazarlások (bezzeg, ezt nem korlátozzák, pedig mennyi fát meg lehetne kímélni a felesleges és ostoba felhasználástól!) és agybutító, társadalom romboló hatásuk miatt legszívesebb betiltatnám. Természetesen serdülőként sok magazint vettem, akik nyomon követik, az írásaimat azok tudhatják, hogy például a W.I.T.C.H. nevezetű tinédzsereknek készült képregényes magazint éveken át előszeretettel vettem minden hónapban. Sajnos csak sejtem hova lehettek, de ezeket megtartanám. Nem avulnak el, bár azt el kell ismernem: nem úgy olvasnám őket újra, mint 13-14 évesen. Mellette néha vettem a 13 magazint vagy elvétve Bravó-t, ha épp olyan poszter volt benne, akiket szerettem és jó lett volna a falamra. Amikor kinőttem a 13-at és inkább 15 évesen úgy véltem nekem más magazin kellhet, felfedeztem egy rövid nevezetű magazint. Már sajnos nem emlékszem minek hívták magukat, de az nem csak serdülőknek, hanem fiatal felnőtteknek amolyan young adult korosztálynak is hasznosnak bizonyult, vagyis igyekezett az lenni. Persze nem volt több egyszerű sztárokról szóló, néha lelkizős és segítséget nyújtó cikkek halmazánál. Ó, és akadt nekik is pár remek poszter! :D Aztán nagykorú lettem és az élet úgy hozta, hogy abba hagytam a havonta rendszeresen vett magazinokat. Néha, amikor nagyon szerettem volna ilyesmit olvasni, akkor egy időben elkezdtem vásárolni a Hihetetlen magazint. Nem rendszeresen, néha fél év vagy több idő is kimaradt mire megvettem az aktuális példányszámot. Majd abba hagytam, mert nekem túlságosan fantasztikus és áll tudományos lett az egész. Szerettem a misztikumot, ami átjárta annak idején a lapjait és legjobban a kísértet históriákat szerettem benne, az U.F.O. részeket már nem, de megutáltam azt az érzést, hogy folyamatosan kétkednem kellett a szavaikban. Most igazat írnak, vagy megint valami halandzsa? Miért tituláltatják az aktuális hírt vagy történetet igaznak, ha nem is bizonyított? Nekem úgy tűnt, már nem képesek tartani azt a határt, mely megjelöli a valóság és képzelet mezsgyéjét. Utána éveken át nem vettem semmit, majd külföldön egy hajfrizurákat magába foglaló magazint vettem és igen, csak a hajak érdekeltek benne, semmi más. Na, az kivételesen megadta, amit akartam tőle. Annyi ötlet volt benne, hogy egy életre elég. Azt például nem dobnám ki, mert bár a hajtrendek is változnak, engem ez hidegen hagy. :D Szóval bármikor jól jöhet, ha új frizurát akarok. A mostani előtt négy évvel ezelőtt vettem kezeim közé női magazint, amit megvettem. Akkor is annyira kiábrándultam belőle, hogy megesküdtem, nem teszek ilyet többet. Aztán, tessék. Azok a hülye, átkozott kuponok! Ráadásul online is felhasználhatóak szóval lehet, én inkább gépem előtt fogok elszabadulni. :D

img_185899257170909.jpegNo, és ha már megvettem olvasgassunk – gondoltam. Mivel különleges havi kiadás, így a bal felső sarokban az az ígéret áll, hogy +50% extra tartalommal. Még a felénél se járok, de rájöttem, hogy ez a tartalom nem más, mint sem reklám és marketing. Van, amelyik teljes oldalt, ha nem oldalakat elfoglalnak, más reklámok bújtatottan vannak belecsempészve (mit viselj ősszel, milyen szépészeti holmikkal legyén szebb, jobb, másabb, mivel illatosítsd magad, olcsó holmik rovat, az aktuális sztárok külsejének koppintása, stb.), mind mind apró reklámok. Hiszen a képek mellett fel vannak tüntetve azon információk, miszerint hol lehet beszerezni őket és mennyiért. Néhány árnál majdnem leestem az ágyamról, ahogy olvastam őket. Ki az isten vesz egy cipőt 50ezer forintért? Édes szent Mária segíts meg! (Persze eszembe jutottak Goth márkák is, és elgondolkoztatott a tény, miszerint ott már nem esnék le a székemről csak bánom, hogy nincs rá annyim…. érdekes) Ha még valami különlegesen egyedien tervezett, érdekes anyagú, nem átlagos cipellő lenne, azt mondanám…. rendben. Érthető. De gagyi! Az egész cipő és csúnya lábbeli! Esküszöm, egy nejlonzacskóval jobban járok a lábamon… :D – Na, körülbelül ilyesmi részek következnek az alábbi sorokban is. Még egyszer, ez senki ellen nem akar irányulni, ne vegye magára egyetlen olvasó se! Nemes egyszerűséggel kiadom magamból azt, ami már jó ideje ott motoszkál a fejemben akárhányszor női magazint olvastam s úgy vélem, eljött az ideje egy kis vicces, mégis szarkasztikus és egyben felháborodottan meg nem értő Női szem véleménynek. Vigyázat, az aktuálisan fogyasztott ital vagy étel kieshet a szádból / kezedből! :D

 

A Magazin borítóján már feltűnt az alábbi szöveg: Három sorsfordító lépés az örömteli életed felé. – Elsőre az a gondolat jutott az eszembe, hogy a cikk elolvasása nélkül is tudom a választ, jobban mondva a gonosz énem tudja: Kötél, gerenda és szék. Döbbenetes viszont, hogy egy évtized alatt sincs más téma, mint sem „hogyan legyek boldog” és az ide köthető megváltó cikkek fogynak, akár a misebor. Hogyan legyél boldog? Megmondom! Harcolj érte, küzdj meg az élettel és másokkal azért, hogy szabad lehess és a boldogság megtalál. Sőt, a boldogság állandóan ott van velünk, de ha nem akarod észre venni, akkor a világot megváltó írások se képesek boldoggá tenni s írhatnak akármit, más nem tehet boldoggá. A boldogságodért te magad vagy a felelős. Én már annak örülök, ha megihatom a reggeli kávém kényelmesen, egy óra alatt, amit csak magamra szánok. S ez egy apróság. A sok apró boldogságból lesz majd a nagy öröm. Ennyi. De lehet az első verzió jobb.

Szintén a borítóról: Hogyan butított el minket az internet? – Egy butító magazin kérdezi? Ironikusan vicces.

- A kuponok eljutásáig 97 reklámmal találkoztam köztük sok teljes lapot lefoglalóval (kb minden második oldalt) s még több apró termék reklámmal (kozmetikumok, ruhák, cipők, táskák). 152 oldalt nyálaztam át és ebből 97 csak teljes reklám és semmi más! Alig akadt valami érdekes vagy hasznos írás benne. 1-2 interjú, pár nekem tök ismeretlen magyar hírességgel (írták, honnan kellene ismernem őket, de a magyar szenny médiával nem élek), szóval idegenekről írtak. A kérdések meg még érdektelenebbek voltak, sem mint a szobám fala. Ha nem olvastam volna a válaszaikat biztosan hülyén haltam volna meg, de legalább akadt volna pár hasznos percem…

- Hajtípusokra pár hasznos tipp vagy információ. Azt hittem, tényleg rájöttek már valamire, amit én nem tudok majd a típusomnak megfelelően kiválasztottam a megfelelő oldalt újabb reklám hada után és… ennyi? Komolyan? Ezt nem csak, hogy már régóta tudom, de hülyeség! Utána átolvastam a többi típust is, kíváncsi voltam mennyiben különböznek a leírások. Tudjátok mi jutott eszembe? A horoszkóp szakasz! Ott pont olyan sablonokat használnak, ami bárkire ráillik, ezért magáénak érzi, mégis üres és betűpazarlás. Na, ez ugyan olyan volt. De, legalább leszögezték, hogy a hajmosás alap 3 lépése hajtípustól függetlenül el kell végezni, avagy MINDENKI UGYAN ÚGY, MOS HAJAT! Azta, ez aztán az év felfedezése! Gratulálok! És ehhez kellett 9 oldal + 10 oldal reklám? Ne már!

11151008_625419690926364_891624561591099224_n.jpg- Csak a 152. oldalig annyi smink holmit láttam képeken, mint eddig életemben soha, pedig jártam már drogériában. Néha az Avon magazint is nézegetve (kezembe téved egy, akkor belepislantok) azon csodálkozom, hogy mi az istenért kell ennyi kencefice? A férfiaknak miért nem kell? Őket miért nem terheli anyagilag és szellemileg is az az elvárás, ami minket, nőket igen? Miért kell ennyi pipere cucc? Kiszámolta már bárki is, hogy mennyibe kerül csak a sminkje havonta? S akkor nem vette hozzá a tusfürdőt, testápolót, hatszázféle krémet és hajmosó szereket. Az ápolókat se említettem. S ezen oldalak arra akartak serkenteni, hogy vegyek még, mert nekem kell, ezek jók, hasznosak lesznek és a legfontosabb: el akarták hitetni, hogy szebb leszek tőle! Miért?! Mi lehet szebb a természet adta genetikai adottságnál? Mi a jó abban, ha maszkot viselve másnak adom magam külsőleg? Miért akarjak más lenni, mint sem aki vagyok? – Megjegyzem, próbáltam éveken át maszkkal élni és amellett, hogy drága volt rettentően sok kiadást jelentett a külső megváltoztatása, nem hozta el a hőn áhított elégedettséget és békét. Soha nem voltam elégedett magammal. Most se vagyok. De ezt fel kell ismerni, hogy gyermekkorunkig visszanyúló lelki gond, amit belénk ültettek kislány korunkban. Ennyi. És ezen semmilyen drága és márkás kencefice nem tud változtatni! Ez a magazin tipikusan az, amit mondani szoktak „szép vagy, fogadd el magad, úgy ahogy vagy, de mi azért ajánlunk neked pár terméket, amiktől még szebb lehetsz” – Mi van?! Bár, legalább sikerült gyötrelmes perceket okozniuk bennem azzal, hogy azon őrlődöm, tényleg csúnya vagyok e és ha igen, menthetetlen vagyok? Csak a gazdagok kiváltsága a szépség? Nekem úgy tűnik, igen.

- A hajgondom továbbra se oldódott meg. Tök jó….

- Olyan hírességek vannak benne, akikről azt se tudtam léteznek. :D Ez érdekes, bár továbbra se érdekel, hogy élnek vagy halnak e, szóval a hírességek rovatát, ha levonjuk, akkor a magazin több, mint 40%a kiesik. Váó, akkor az a +50% most mi is? Ja, igen, reklám. :D

- Lányregény rész, ahol az Ősz divatját mutatják be, mily meglepően a viktoriánus korhoz nyúl vissza s onnan merítve öltöztettek fel egy modellt vagy fotózták le 20ezer-80ezer körül értékkel mozgó ruhákban. 1, Ne koppintsatok már, ez szánalmas! 2, Örömmel látom, hogy a romantikus goth vagy viktoriánus goth végülis örök divat, csak a „normálisok” átalakítják kicsit maguknak. Azért az elég durva, hogy egy tüllszoknya 78ezer forintot kóstál. Mit tud? Mert én tudok egy turkálót, ahol a tüllszoknya potom 2ezerforintért hozzám vágják s akkor az egy szép darab! Nem tudtam eldönteni a rész nézegetésénél, hogy hányjak vagy dühös legyek e, így levezettem az energiáimat egy edzéssel és utána folytattam az olvasgatást. :D

11188240_700783400044117_8543291555972454478_n.jpg- Deichman megint hozza a formáját. Csillogó meg szegecses cipellők mindenhol és Hamupipőke szerintem elájulna az élvezettől, ha ezeket láthatná. Persze nem értem mi köze van a művész életstílushoz a glitter-flitter meg ezüst ragasztott fémdarab, de szerintük van közük egymáshoz. Most lemaradtam valamiről?

- Oké megláttam, hogy hátul fűzős dzseki is kapható 175ezer forintért. Az életem nem ér ennyit, akkor egy átkozott dzsekiben mégis mi az isten kerül ennyibe? Beszél? Mutatja az időt? Soha nem megy tönkre?…. hehehe, jó vicc, ilyen nincs. Ezek után szerintem egyáltalán nem fogom sajnálni a külföldi márkáknál vett Goth darabokat. Mármint, nem akarok ennyit kiadni semmiért se, még a fizetésem sincs ennyi, de akkor egy Draculaclothing szerintem ezerszer jobban megéri, ha nem többször. És az emberek elverik a pénzt ilyenekre. Komolyan, az ész megáll.

- Olvasósarok, avagy könyv ajánlók. Milyen meglepő, hogy egyetlen thriller, horror, egy nyomoronc krimi sincs a választékban (fantasy-t nem is említem, pedig azok között is akadnak ám szép és remek irományok!). Amit ajánlanak az olyan, mint maga a magazin. Önsegítő, önfejlesztő, menekülj a problémák elől darabok. Egyik se tűnik hasznosnak, de legalább újabb erdőket vágtak ki ezekért. Teljesen megérte. Ahogy a magazin is… Ja, nem.

- 280. oldal után már láthattam pár igen aranyos kutyát és a cikk kivételesen hasznosnak bizonyult, bár a lényege nem maradt meg és végülis ismét olvasgattam valamit. Ahha, akkor lapozzunk. A lap oldalainál még egy szitakötő is több hasznot származtat létezésének idejéből. Pedig hónapokat él csupán kifejlett állapotában (sok minden befolyásolhatja ezt, de általánosságban a Kárpát-medencei fajokra ez a jellemző). Fogadni mernék, hogy ez az információ jobban és tartósabban megmarad, sem mint az, amit a magazin oldalai nyújtottak nekem. Ergo, a magazin szeméttel tömte meg az agyamat. Gratulálok magamnak is, hogy hagyom leterhelni az amúgy felfoghatatlanul sokrétegű és különleges szervemet, mely tanulás szempontjából hasznos és kell. Nem, nekem olvasgatnom kell egy papírnehezéket. Ez az!

- Amúgy az feltűnt már, hogy a ruhákat reklámozó modellek és a rajtuk lévő költemények végeredményben ugyan olyanok mind a 200 teli oldalas képeken, csak más márka van odaírva? Ilyen lehet egy kívülállónak nézegetnie egy Goth Shop oldalt vagy egy Headbanger magazint. :D

- Önismeret cikk „És minden jóra fordul” címmel. Lényegében arról ír, hogyan lehet az ember boldog amellett, hogy természetes folyamatként aggódunk, kételkedünk és félünk az új helyzetektől, kihívásoktól, lehetetlennek tűnő szituációktól. Mind szép és jó, de már tudtam ezeket. Nekem nem írt semmi újat. Na és nektek? Ezt olvastam már ezermillószor neten, más magazinokban, személyes blogokon. Miért kell ugyan azokat a tanácsokat leírni újra, majd újra és újra? Gondolom más megoldás nagyon, nincs ha látatlanban akarnak segíteni az olvasóknak, de ha először nem fogja fel valaki, akkor ezredmillómodra majd igen? Bár, lehet. Csak remélni tudom, kivételesen pozitívan, hogy ez a cikk, ami kemény 3 oldalnak nevezhető a 386 oldalból, hasznos lehet akárkinek. De elárulom, erről a témáról bővebben, hasznosabban és jobban is írnak az internet bizonyos felületein s azokat is el lehet olvasni anélkül, hogy fát vágtak volna ki rá. Igen, már megint ide lyukadtam ki. :D

Mégis válaszként ki akarom egészíteni eme cikket. Én továbbra is pesszimistának és túlontúl óvatos, tartózkodó egyednek gondolom magam, hiába sorolom fel és tudom a pozitív sikereimet és elért eredményeimet. Sőt, talán a sikerek ellenére és megvívott csaták mellet is, melyekből győztesen kerültem ki (ahol nem, az mély és pokoli sérelemként megmaradt), még inkább tartózkodom az emberektől és még jobban hagyatkozom azon ösztönös jóslataimra, mik a negatívan gondolkodó és extra óvatos énemtől származnak. Miért? Mert eleget csalódtam az emberekben úgy többségében ahhoz, hogy több esélyt adjak egy újabb csalódásra vagy reménytelen helyzetre, sem mint a sikerre. Ha mégis kellemesen csalódom, az megdöbbent, de legalább olyan örömmel tölt el, ami felér egy nagyobb életbeli sikerhelyzettel is. Ráadásul nem tudom leírni mennyire megbecsülöm azokat a pillanatokat és embereket, akik kivételesen nem a negatív elő jóslatomat támasztották alá, hanem megcáfolták. Önstatisztikám szerint sajnos ez 10ből 3 vagy 2 az arány. Ez szerintem elég indok ahhoz, hogy ne legyek jóhiszemű, naiv kisgyermek. Azokat a legkönnyebb megtörni és a legsúlyosabb sebeket ejteni lelkükön.

1526595_407752305995130_527289261_n.jpg- Mindent a szemnek részleg. Hm, ha ilyen képeket nézegetünk az ellenkező nemről, akkor mi az istent csodálkozunk azon, hogy milyen nőket nézeget az ellenkező nem? Nem tudom, ki hogy vélekedik erről, de ha nem akarom, hogy lehetetlen elvárásokkal legyen felém egy ellentétes nemű ember, akkor én se várom el tőle ugyan azt. Vagy mégis? Akkor mi ebben a fer? Ráadásul szerintem nem helyesek, hanem természetellenesek, ahogy a női ideálok többsége.

- Párkapcsolat szakasz, mely ismételten kemény 3 oldalt foglalt ki plusz, mínusz reklámok, egész érdekesnek tűnt. De végül semmi lényegre törő tartalmat nem adott. Amit megtudhattam, ha minden igaz, hogy az őseim rendesen elcseszték már az alapokat és kemény elkerülő lehetek a 3 típus közül (3 kötődési típus van: biztonságos, szorongó és elkerülő) az alapján, ahogy leírták. Őszintén ismét kételkedve olvasgattam, hiszen nehogy már emberek milliárdjait be lehetne skatulyázni 3 típusba, s ekkor elejtettek egy mondatot, miszerint keveredés is lehet. De jó, akkor vannak korcsok is? :D Szerintem, ahol komoly gondok vannak, mint párkapcsolati szinten, mint egyénileg egyszerűen irány a szakember és időpontot kell kérni! Ez a cikk is olyan, mint a wikidoki. Uh, elkerülő vagyok, akkor elszákozom a világtól, nehezen nyílok meg másnak sőt, az Ötven szürke árnyalata (direkt írom fordítva, nem kell érte szólni, ez amolyan gúnyelnevezés részemről az „alkotásra”) pasijára hasonlítok. Állat. Akkor ezzel megvolt az öndiagnosztika, lapozhatunk… De az igazság az, hogy kihagytak egy fontos információt! Ha valaki úgy érzi, képtelen normális és átlagos életet élni, mert gondok lehetnek önmagával vagy a másikkal s ez olyan súlyos, hogy tényleg lehetetlenné teszi magát az életet, akkor orvoshoz kell fordulni! Nem halogatni meg a cikk után további nyomozásokat végezni az interneten! Érdekességnek jó volt, de ennyi! Mindenki magának tudja a legjobban, hogy mikor halálosan komoly a probléma és nem csak egy megmosolyogtató cikk egy magazinban. Szerintem. De, legalább Christian Grey vagyok női kiadásban. De jó…. Ja, nem.

10982315_1476327629333011_459596408327167233_n.jpg- Lélek rész „Boldog vagy? Hát persze!” rovata következik. Már a színektől, ami az első oldalt fogadott, kifojt a szemem a helyéről. Első pontban, szeresd magad. Semmi újdonság, a szokásos sallang, tovább. Második pont, Légy az első a sorban. Avagy ne áldozd fel magad mások akaratának oltárán. Fú, hogy nekem mennyi, de mennyi évem ment el arra, hogy másoknak meg akartam felelni, alig vagy soha nem mondtam NEMET és akkor is megtettem, ha egy porcikám sem akarta. Ma már erősen arra építek, hogy igenis önző leszek, és nem érdekel, ki mit gondol. Csak akkor mondok igent, ha komolyan úgy gondolom és ez szerintem másoknak is elég egyértelmű dolog. Hogy miként lehet ez ellen tenni vagy pszichológiailag bármi tanács esetleg? Semmi… Három kérdés, amit megválaszolva magadnak talán, segíthetnek. TALÁN. Még a wikidoki (tömören a netes psziché meg orvosi weboldalak gyűjtői megnevezése általam) is okosabb ennél a résznél. Aztán jön a harmadik, az Engedd el. Lufikat rajzoltak bele olyan dolgokat, amiket el kellene engedni. Ha így tennék, nem lennék jobb vagy több egy ötéves gyermeki szintjénél. Persze, nagyon szép időszak volt az is, már amire emlékszem, s ami azok között jónak nevezhető, de azt a szabadságot, örömöt, ártatlan és gondtalan életet soha többé nem élhetjük újra, mert a felnőtt lét nem ilyen! A lufik meg nálam inkább démonok s segítenek túlélni ebben az ember alkotta pokolban. Szóval nem engedem el őket, maradnak. Szeretem a démonokat. Olyan cukik. :D

- Boldogságlista oldal. Megjegyzéseim az alcímekhez: Színezd ki az életed! Köszönöm, de a fekete bőven elég. Call me, baby! Inkább ne hívjon senki, az úgyis rosszat jelenthet. Én meg utálok telefonálni, mert a nonverbális kommunikáció hiánya miatt könnyen viszály alakulhat ki, amit meg kerülök. Mosolyogj! Persze, ha van miért. De amúgy nem vigyorgok, mert rám hívják a rendőrséget. Táncold ki magad! Ergo sportolj, mozogj, csak csinálj valamit. Köszönöm, ez megvan és általában kardiós tánc gyakorlatokban szeretem csinálni, ha kedvem tartja. Köszönet mindenkinek! Nem, nem! Csak az kap tőlem hálát és köszönetet, aki megérdemli és komolyan is gondolom. Csak úgy nem osztogatom és mondogatom ezt a szót, ahogy sok mást se. Ok nélkül biztosan nem. Aki nem érdemli meg, soha nem hall ilyet tőlem.

10376721_1455759818056459_2659103969968598779_n.jpg- Spórolás részhez csak annyit: aki nem tanulja meg a pénzzel való bánást, nem fogja fel annak súlyát s közben mégsem képes függetleníteni magát a pénztől (avagy nem képes látni és értékelni azt, hogy a pénz van értünk és nem mi szolgáljuk a pénzt), akkor azon az emberek csődbe mennek. Sajnos őseink nem tudnak megtanítani a pénzre és végülis mindenki a kegyetlen társadalmi életbe csöppenve, felnőttként szembesül ennek a mibenlétével. Szerencsések már diákmunkáik alatt megtanulják használni és jól kezelni. De mi van azokkal, akiknek nem volt szerencséjük vagy nem elég rafináltak? Legalább egy hasznos tanács volt a cikkben: fordulj pénzügyi tanácsadóhoz! A kiadásokat ma már applikációkon is lehet vezetni, amik okosabbak egy excel táblázatnál. Ennyi.

- „Az agyunkra ment az Internet” cikk remek bevezető lehet egy délutáni gondolkodós időszakra, egy meditációhoz keresett témához vagy ahhoz, hogy azt mondhassam: az első értelmes és hasznos írás, amit találtam a magazinban. Bár ez neten is fenn van szintén, több száz helyen. Sőt, köztudott dolgokat állít nagyrészt, de legalább elgondolkoztat. Engem mindenképp. Ha más nem, abban tudok reménykedni, hogy más női olvasókat is gondolkodásra késztet, s nem csak átlépnek rajta, ahogy egy közösségi hír részen. Mégis tudom, hogy többségében az olvasók nem fogadják meg a tanácsokat. Persze tudom, hogy rettentően nehéz, senki se mondta, hogy könnyű: de muszáj fontossági sorrendet felállítani, vagy nem leszünk jobbak a sci-fi alkotások gép zombijainál!

- Oversharing, Amikor túl sokat mondasz cikk már igazán tetszett. Egyrészt engem fejbe koppintott kicsit, majd elgondolkoztatott. Kiegészíteném a cikket azzal, hogy amikor az ember megosztja a minden napos dolgait, igenis tudatosítani kell, hogy élő emberek látják, akikkel találkozhatsz, vagy már ismered és bele kell gondolni a következményekbe, bármennyire is nem tetszik! Igyekeztem én is összeszedni pro és kontra érveket eme bejegyzésem írása közben, előtt és utána. Természetesen a közzététele után, ha olyat tapasztalok törlőm, de minden döntésnek és tettnek következménye van még akkor is, ha az internetes. És hiába törlőm valahol egy szerver winchesterén ott fog maradni a bináris nyelv lenyomatom, míg az a gép tönkre nem megy. Illetve én, amit megosztok azt személyesen, szemtől szembe is ki merem mondani. De amiben már nem vagyok ennyire biztos, inkább megtartom magamnak. – De itt inkább a ti véleményetekre vagyok kíváncsi! Aki nem olvasta volna a cikket tömören: Akadnak, akik mindent megosztanak a neten, gyakran annyira sűrűen, hogy tudni lehet, óráról órára mit csinál a másik. Mit gondoltok erről az internetes jelenségről?

- A továbbiakban kevéske írás Tokióról, pár recept, még több termékreklám, horoszkóp (el se olvastam, nem kell mára több ideg), meg miegymás. Megérte megvenni? Nem. A kuponok miatt esetleg? Egyelőre annál is úgy látom, hogy nem. Csodás, hogy ismételten hagytam magam. Sebaj, így tanul az ember s így költekezik nagyon gyorsan… :D Az biztos, egyhamar nem fogok ilyesmit a kezembe venni, inkább veszek majd Élet és Tudomány magazint. Az legalább hasznos, szórakoztat, okosít és érdekes. A legutóbbi különszámából például megtudtam, hogy a Kelták idejében bányászott só barlangok olyan jól megőriztek emberi maradványokat, hogy a mostani régészek a halottak mellett ürüléket is tudtak analizálni. :D Remek szakma a régészet is, ezek szerint. Vagy például, hogy szintén a kelták hatalmas területeket foglaltak annak idején és emiatt lehet, hogy bennünk magyarokban is akad még némi DNS tőlük. Elenyészően, hiszen sokat keveredtünk azóta, de akadhat. Vagy például azt is megtanultam, hogy a Vikingek nem is voltak olyan barbárok, mint amilyennek leírták őket. Mert adtak a tisztaságra és ápoltságra, még hajuk és szakálluk is rendezett volt csata előtt. A harci taktikájuk kiemelkedően jó volt és remek összhangban támadtak. Megfélemlítésnek képes volt 1-2 harcos meztelenül berontani az ellenség közé, közben ordítva a frászt hozni rájuk s egy szem fegyverével mondhatni kamikaze módszerrel megdöbbenteni és megfélemlíteni az ellenséget. A Vikingeknek saját kultúrájuk, zenéjük, társadalmuk volt és elég művelt embereknek számítottak az akkori korhoz képest. – Na, ez ezerszer hasznosabb volt, sem mint ez a Női magazin 386 oldala, amiből szerintem kemény 30 oldal ESETLEG nevezhető említhetőnek és érdekesnek.

11163766_744925582292249_6777188790502492297_n.jpg 

Már csak azt nem értem, hogy miért tart olyan sok nő igényt az ilyen magazinokra? Miért tartják ezeket életben? Mi hasznot, vigaszt, támaszt kapnak ezekből, ami nekem nem jött át? Miért éri meg nekik kiadni ekkora összeget egy giccses lapokkal rendelkező magazinért, miközben azt az összeget sokkal hasznosabbra is fordítanák? – Mondom én, tudom. :D

Természetesen várom a véleményeket, de mielőtt írsz – és remélem olvasás alatt is szem előtt tartottad a tényt – csupán személyes vélemény az egész és egyáltalán nem akarok megbántani senkit! Néhol gonosz, néhol értetlen, néhol csak kötekedő és gúnyos. De egyáltalán nem támadó jellegű akart lenni az olvasók felé! Nem kötelező egyet érteni, ahogy megérteni se. Nincs azzal baj. De ha véleményt szeretnél hagyni, kérlek, kulturáltan fogalmazz. Pimaszul, akár gúnyolódva, de akkor is illedelmesen. (: Köszönöm, hogy benéztél és olvastál!

Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr1114360795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.