2018. november 25. 07:55 - Cathreen Misery

A Kialudt Töklámpás - Kísért a Múlt

Negyedik Halloween-i rémmese ezennel olvasható.

Következzen a 4. rémmese Rosewood városának hihetetlen történetei közül. 
Az első három Halloween rémtörténetet a nevekre kattintva elolvashatod, ha kimaradt volna: 
3. A Rózsa tó gyermeke   2. A Szabó és a Nemes   1. Csalfa Mátka


tumblr_nggj8c0g0s1sj7xhgo1_500.jpg

A Kialudt Töklámpás

 Kísért a Múlt

A legenda, mely a fejét elvesztő lovasról szól s az ő mészároló hadjáratairól sok embernek rémálmokkal teli Mindenszentek éjszakát okoz, amikor is az őrület határára kerülnek. Attól félnek, mikor jön el az ő fejükért, mert véletlenül kialudt a töklámpa netán nála is rosszabb és rémisztőbb lények lépik át az élők és a holtak határát. Kik talán vérengzőbbek, durvábbak és kegyetlenebbek, mint a fejetlen lovas. A legenda mellett hallani olyan történetekről is, melyekben a múltból visszatért vért szomjazó rokon látogatta meg a családot s egy túlélőt hagyva kegyetlenül megölt mindenkit. Más családnak érdekesebb személyes története van, mert ott egyszerűen eltűnnek emberek a családfáról és soha nem tudja meg senki, hova lettek. Egyetlen bizonyíték a létezésükre nem más, mint az életben maradt szeretteik és rokonaik elmesélései. Gazdagabb családokban festmények és írások szólnak eme emberekről. Mindenszentek estéjén a furcsaságok és hihetetlennek tűnő természetfeletti jelenségek átlagossá és a város részévé válnak. Eme estén elszabadul a túlvilág s nem csak azé, ahol halott emberek élnek. Ki tudja, hányféle gonosz lény jár, kell az utcákon, míg a Nap fel nem kell. Mégis Archie Milton Zeilor felesége Catherin Zeilor egyetlen egy embertől fél. Jobban mondva, míg élt rettegett tőle és pokollá tette minden napját. Most, hogy egy ideje már halott, csak eme bűvös s egyszerre átkozott éjszakákon retteg. Mélységesen fél attól, hogy visszatér és befejezi, amit elkezdett. Eljön érte talán magával is viszi, miután rendesen megkínozta és megtette azt, amit mindig is akart, míg élt.

A Zeilor család nemzedékeken át gyűjtögette és termelte vagyonát. Gyermekeiket általában gazdag családokhoz házasították be, így megőrizve a vagyont. Közben a családfők befektetésekkel, eladásokkal ás vásárlásokkal igyekeztek ezt még inkább megnövelni. Mára a Zelior kastély és több holdnyi telke Rosewood legnagyobb és leggazdagabb területévé vált. Még a földesurak vagy volt gróf családok elszármazottjai se érhettek fel eme vagyonnal. Számtalan embert dolgoztattak és alkalmaztak, így a város lakóinak egy része tőlük függőt. Tudták kik ők, tudták mekkora vagyonnal rendelkeznek s azt is tudták, hogy ha ők eltűnnének vagy elmennének, sok ember az utcára kerülne a hirtelen jött nincstelenségtől. S bár nem fizették meg jól dolgozóikat azért eleget adtak ahhoz, hogy szobalányaik, szakácsaik, kertészeik és gondnokaik mégis vissza, visszatérjenek. A Zeilor kastély sok jellegzetessége között az egyik kiemelkedő volt, melyről a városlakók előszeretettel pletykáltak vagy beszélgettek. A család rendszeresen lefestette a család rokonait és lehetőleg fiatalon, közvetlenül a házasság után. Így a képeken örökké fiatalon őrzi meg őket az idő s akárki ránéz a festményekre, csak azt láthatja: fiatalok, szépek és gazdagok. Nem is kell több az embernek. A kastély bőven rendelkezett folyosókkal, miket tele aggathattak festményekkel s még bőven nem telt meg a három szintes grandiózus épület. A fő épület, melynek bejárata a városra nézve boltív felsőrésszel nagy falrészt elfoglalt magának téglalap alakban hosszasan elnyúlt s két végén másik téglalap alakú épületek zárták le ellentétes irányban feküdve. Madártávlatból egy félbe hagyott kockára emlékeztető épületet kapunk, melynek oldalsó épületei kissé tova nyúlnak a fő épület után. Rengeteg ablak figyelt a tér minden irányába. Második és harmadik szinteken néhol szobor állatok nézegették a tájat s alattuk domború vonalak húzódtak végig, mintha erős határrészekkel szerették volna megmutatni ettől meddig tart egy emelet. Az épület néhol már kopott volt, öreg és borostyán futotta be az egyik oldalsó épületet. A kertet szépen rendben tartó embereik a bejárattal szemközt állatokra hasonlító bokrokat faragtak, mik most meztelenül lecsupaszított állati csontvázra emlékeztettek. Az éjszaka rohamosan közeledett s a telihold már akkor láttatni engedte magát, mikor még a Nap bőven fenn tartózkodott az égen. Catherin aggodalmas arccal figyelt a második emelet egyik ablakából s tisztán láthatta, ahogy a főbejárat előtt férje épp Dan Lester Taylor-ral beszél. Vagy inkább vitatkoznak. Váratlanul Dan hatalmas öklöst küldött férje arcába s ezt látván Catherin felsikoltott. Azonnal megjelent mellette az egyik szobalány.

– Mi a baj úrnőm?

– Most rögtön vigyen le magával két erős inast és állítsák meg a bejárat előtt civakodó férfiakat. Nyomás, ne bámészkodjon! – A szobalány szemei a kinti viszályra terelődtek s mire felfogta úrnője szavait, addigra már dühösen rákiabáltak. Nagyot nyelve megfordult s sietős léptekkel lement a földszintre. Catherin visszanézett és ujjait tördelve feszülten várt. Imádkozott, hogy az a mihaszna szobalány elég gyors legyen. Lehet, érdemes lenne kirúgnia. Nem túl hasznos, ráadásul rettentően lassú és pofátlanul fiatal. Még a mocskos, ósdi, köpenyes munkaruházata se képes elrejteni a lány irigylésre méltó szépségét. Azt, amit ő maga már jó ideje elvesztett. Tudta ám, hogy férje erősen érdeklődik a szobalányok iránt s bár a többségük idősebb, gyermekes és férjes asszony, az a kevés kik még túl fiatalok voltak ehhez és szabad prédaként lófráltak a kastély falai között felcsigázták Archie fantáziáját.

– Azok az átkozott nőcskék! – Kiáltott hangosan és kezével ráütött az ablak melletti falra. Meglepődve a saját indulatától körbe tekintett nem e látta valaki s megnyugodva konstatálta, hogy teljesen egyedül van az egész folyosón. Egyetlen szemtanúi a mögötte sorakozó festmény emberek Archie rokonairól. Kitekintett az ablakon és aggodalma teljesen elillant, amikor láthatta Dan-t elmenni a telekről. Ezek szerint sikerült és két inas kíséretében Archie visszatért a házába. Persze, miután úgy vélte, hogy Dan biztosan elhagyja a telket. Nagyon furcsa volt a férfi viselkedése és Catherin sose látta még a szabót ennyire indulatosnak. Gyakran járt hozzá új ruhát varratni, amikor imádott, de olyankor mindig türelmes, kedves, odaadó és figyelmes úriemberként fogadta. Soha, egyetlen rossz szava vagy felemelt hangja nem volt. Most meg, mintha kifordult volna magából. Catherin úgy döntött a földszintre megy férjéhez s lépteit falra szegezett olajlámpák és gyertyák egyvelege kísérte. Gazdagon díszített asztalok, drága szobrok, virágcserepek, agyagtálak a lépcsőt figyelő földszinti fal, mely az ablakokkal szemközt három emeletet tornyosult felfelé, hatalmas freskóval díszelgett s figyelte a nő sietős lépteit. A freskó egy vallásos jelenetet ábrázolt pontosabban Jézus keresztre feszítését. Catherin nem szerette ezt a képet, és amikor csak lehetett elkerülte a tekintetével. Véres és részletes alkotásról volt szó, ahol nem látszódott más, csak az emberi gonoszság, kínzás és fájdalom egyvelege. Amit tudott, hogy Archie dédnagyapja készítette még réges régen egy olyan festővel, ki szintén jó ideje a föld alatt nyugszik már. Eme dédnagyapa igen vallásos volt, pontosabban keresztény és elsődlegesen benne a témában szeretett gyűjtögetni. Festményeket, szobrokat, ereklyéket, néhol a kastély rejtett zugainál a padlóba vagy épp a falba a Bibliából kiemelt szövegrészlet volt olvasható vagy olyan motívum díszelgett, melyet kereszténynek tudható be. Catherin megszokta már a kastély érdekességét, de sose szerette. Nem volt vallásos és nem hitt senkiben, csupán egyetlen egy dologban: a fájdalomban. Mely valós s mely kegyetlen.

– Férjem! Mi történt odakinn? – Kérdezte amint leért a lépcsőkön s férjével találkozott tekintetük. Archie egyenes kiállású magas úriember volt, ki bár őszült hajánál és körszakállánál egyaránt, szépen rendben tartotta, miként teste is meghazudtolta korát. Szürke szemei tűzben úsztak s enyhén ráncos homloka most mély barázdákkal rendelkeztek. Díszes, színes ruházatában egy igen elegáns és kifinomult, mégis erős és bátor férfi kisugárzását adta, amit Catherin annyira szeretett. Mert bár kényszer házassággal lettek egymáséi, idővel valahogy egymásba szerettek s ma már inkább választaná őt újra és újra, sem mint valaki mással házasodjon. Archie meglátva őt halványan elmosolyodott majd kezével intett a levegőben.

– Semmi érdekes, drágám. Remélem nem ijesztettelek meg. – Catherin kezei a férfi kezeibe csúsztak s igen közel lépve hozzá majdnem összeért az orruk. Catherin-nek felfelé kellett néznie, mivel a férfi majd másfél fejjel magasabb volt nála.

– Csak aggódtam, de nagyon. Mi ütött Dan Lester-be? Miért viselkedett így? – Archie megrázta fejét és értetlen arccal nézett vissza a bejárati ajtóba majd újra feleségére.

– Őszintén, ötletem nincs. Azt állította, hogy leánya Navali itt van nálunk. Biztos elbújtattuk vagy elrejtettük és követelte, hogy adjam neki vissza. Hisztérikus volt, Catherin. Még sose láttam ilyennek s bár sok minden láttam, ami miatt a sötétben sem félek, de ő… megrémisztett. Mintha látni véltem volna a szemeiben egy állatias, erőszakos felindulást. Borzalmas volt. – Catherin átölelte férjét, ki hálásan viszonozta s arcát beletúrta a szépen felkontyolt hajzuhatagba. Catherin homok szőke haja néhol arany árnyalattal fénylett a folyosó gyertyáitól. Negyvenen túl lévő arcát megviselte az idő és a sok aggodalom. Alakja mégis karcsú maradt ott, ahol lehetett. Széles csípőjét kiemelte az amúgy is nagyszabású szoknya, mely deréktól lefelé a tér minden irányába bővült. Sok-sok plusz réteggel a szoknya szépen úszott utána. Hosszú ujjú felsőrésze és garbója nyakát takarva sejtelmes alakot kölcsönzött. Archie még mindig szerette feleségét külsejével és korával együtt. Eme gondolattól gyengéden megérintette a nő keskeny állát és óvatosan maga felé húzta majd érzéki csókot adott. Catherin ellökve magát véget vetett a romantikus pillanatnak és zavartan megsimogatta bársony ruházatát.

– Na, de Archie! Mi ez a hév? – Feleségét kémlelve arra a döntésre jutott, hogy felesleges a további próbálkozás. Mindenszentek estéjén Catherin elviselhetetlen és hisztérikus, főleg amikor leszáll az éj. Majd ha lecsillapodik és megnyugszik, utána talán elérheti, hogy legyen valami közöttük. Megvonta vállát és kedvesen elmosolyodott.

– Semmi drágám, csupán egy kis ajándék. Tán nem tetszett?

– Én ilyet nem mondtam. – Catherin vöröslő arccal elfordult s meglátta, ahogy a folyosón lévő hatalmas, élethűen nagy emberi szobrokat épp törölgeti az egyik szobalány. Pontosabban az, akit elküldött inasokért az előbb. Mire észre vette, hogy úrnője őt figyeli, addigra késő volt. Arcára kiült minden, ami helyet talált magának. Irigység, vágy, szánalom és utálat. Catherin dühösen előre lépett és kiabálni kezdett. – Mit bámulsz? Menj és foglalkozz a tökökkel! Egyet sem hagyhattok ki megértetted? Vagy megtudjátok mennyire vastag az ostorom! – A szobalány megszeppenve szótlanul megfordult és elrohant a konyha felé.

– Drágám, ne légy ilyen szigorú. – Próbálkozott Archie és megérintette a nő felkarját, ő viszont elrántotta magát.

– De igen, ezeknek a szolgáknak szigorúság kell. Keménység és félelem. Máskülönben ezen az estén eljön és nekem végem! – Catherin arcára kiült a félelem minek jeleit egyedül férje ismert. Archie pontosan tudta, hogy szeretett felesége az összes energiáját beleöli abba, hogy soha, senki ne tudja meg, épp mit érez. Legfőképpen azt nem, hogy képes a félelemre. Sziklaszilárd, bátor nő, aki határozott és kemény. Ezt szerette benne, de tudta, hogy egyszer ez lesz a végzete. Érzései és elfojtott gondolatai fogják megölni feltéve, ha előbb nem kíséri más a sírba. Nagyot sóhajtva megszorította felesége kezét és kedvesen csak annyit mondott:

– Én magam felügyelem a dolgozóinkat és gondoskodom arról, hogy mindenhol megfelelő mennyiségű és egész éjszakán át tartó töklámpásaink legyenek.

– Köszönöm Archie. – Catherin hálásan férjére nézett majd láthatóan újabb kérdés merült fel benne. – Reuben fiam hol van? Miért nem találkoztam vele egész álló nap?

– Biztosan megint lányokat szédít. Tudod milyen heves vérmérsékletű a fiúnk még ebben a korban. Pont olyan, mint az apja. – Archie büszkén kihúzta magát s feleségének szigorú tekintetével találkozva azonnal megbánta kijelentését. Catherin arrébb állt s kitekintve az ablakon fürkészte a messze elhúzódó telküket. Épp két kertész buzgón és szorgalmasan ápolgatta a nagyrészt téli álomra kész növényeket és talajt.

– Miatta keresett fel minket Dan is, nemde? A fiad csak a bajt hozza magára és egyáltalán nem gondolom helyesnek azt, amit művel. Lassan elhíresült, mint egy kiéheztetett szoknyavadász s akkor mit csinálunk? Sose talál magának egy rendes és hűséges lányt, ha tudvalevő a folyamatos ágypartner cserélgetésének hobbija. Abba kellene hagynia és Archie ez a te feladatot lesz, hogy végre észhez térítsd! Máskülönben lemondhatunk a család nevének továbbörökítéséről. – Archie együttértően bólintott s inkább meg se szólalt. Pár napja Catherin kijelentette a fiúknak, miszerint ha törvénytelen utódot sikerül összehoznia és házasságon kívül születik egy gyereke, akkor két választása lesz. Az egyik, hogy nem vesznek tudomást róla s a nő, akit felcsinált szépen elmegy innen jó messzire és soha többé nem veszi fel a kapcsolatot a családdal. Catherin fizetni is képes lenne a nőnek, csak menjen jó messze. A másik lehetőség, hogy Zelior a nővel marad és a törvénytelen gyerekével, de akkor Catherin kitagadja a családból és annak vagyonából. S bár egyetlen szem fiúkról van szó, felesége olyan határozott volt ebben, mint még soha semmiben. Archie csak nyelni tudott a gondolatra s magában imádkozott, hogy még ma vagy holnap legkésőbb észhez térítse fiát. Nagyon nem volna jó, ha idő előtt bekövetkezne eme helyzet.

– Kedvesem én elindulok és felügyelem a töklámpások elkészültét. Ha kell, beszerzek pár viaszgyertyát a város legjobbjaiból.

– Rendben tedd, amit kell. Én is hamarosan csatlakozom. – Azzal elváltak utjaik. A férfi lesietett a földszintre és amint eltűnt a lépcsőkön Catherin nosztalgikusan a mellette lévő ablakhoz lépett. Ujjaival erősen megszorította a párkányt s arcára szorongás rajzolódott ki, Szemeiben pánik és félelem uralkodott, ráncai mélyen végig hasították arcát s alsó ajkára ráharapott. Nem kellett kimondania, Archie férje tudta miért fontos számára ez a nap, miért érez így eme este iránt s miért akar minél hamarabb túl lenni. S bár számtalanszor beszéltek már erről, miként megannyi alkalommal igyekezték meggyőzni, miszerint mostoha apja meghalt és soha többé nem tud neki ártani Catherin ennek ellenére szíve legmélyén egész életen át rettegett s fél tőle. Mára már megbizonyosodott abban, hogy egész életét eme érzésekkel kell leélnie és soha nem nyugszik meg, míg Mindenszentek estéjén elhalványul a halottak és élők világának határvonala. Catherin mélyen hitt ebben s maga se tudta megmagyarázni, miért. Csak azt tudta, hogy olyankor csontig hatoló érzések kerítik hatalmába és folyamatosan érzi mostoha apja közelségét. Eddig minden évben a százszámra elkészített és felhalmozott töklámpások segítettek a túlélésben. A mostani éjszaka se lehet másként sőt, most még jobban fel kell készülni a túlvilág ellátogatására.

Catherin végül úgy döntött, hogy a folyosó végében lévő egyik vendégszobába megy. Mikor belépett az egyik idősebb szobalánnyal találta szembe magát, aki épp friss ágyneműt vetett és szellőztetett.

– Jó napot asszonyom. – Köszönt, rá se nézve úrnőjére. Catherin helyet foglalt az ággyal szemközti fotelek egyikében melyek között apró, igazi tölgyfából készült kerek asztal foglalt helyet. A fotelek mögött könyvespolcok húzódtak, tele igazi különleges kötetekkel. Catherin szerette ezt a szobát, mivel a legtöbb érdekes és izgalmas történet eme polcokon sorakozott. Miután leült megszólította a szobalányt.

– Kérlek, hozz nekem Earl Grey teát mézzel, ha kérhetem.

– Máris asszonyom. – Catherin végig kísérte szemeivel a nő távozását majd elengedve magát hagyta, hogy agya olyan távoli múltba kísérje vissza, melyet jobban szeretett eltemetni az év többi napján. Nem értette miért, de az év ezen szakaszában folyton folyvást erősen felelevenült a gyermeki időszaka, melytől legszívesebben megszabadult volna. Pár év volt csupán, de az az időszak maga volt a pokol. S ez a pokol képtelen volt békét hagyni az asszonynak. A múltba révedő tekintete elfordult az ablakok felé, hol a felfelé magasló meztelen fák távoli és közeli ágaik hajlottak ide oda, ahogy a hideg őszi szél játszadozott velük. Két hatalmas ablak engedte be a fényt mely teljesen elterült a hatalmas vendégszobában s kiemelte a színeket és formákat melyek uralkodtak. Minden könyv gerinc írása pontosan kivehető volt, ahogy a felettük megbúvó kevéske porrétegek vagy a két személyes ágy fenséges pompája. Részletes díszek és hímzések, gazdagon szőtt textilek és leterített éjjeli szekrények vagy az ágy fejtámlájának falánál logó hatalmas tájkép festmény. Mindez nem érdekelte Catherin-t s emlékei átvették tudatán az uralmat. Lehetett tíz, tizenegy éves, amikor édesanyja úgy hitte megtalálta élete szerelmét miután az apja elhagyta őket s az új férfi majd pótolhatja a családban kialakult űrt. Igazság szerint Catherin nem emlékezett az igazi apjára csak arra, hogy sose volt apja és éveken át így éltek boldogan és meghitten. Mikor az új apa képbekerült Catherin első látásra tudta, hogy nem stimmel valami a férfival s erős ellenszenvet érzett mik a zsigereit bizsergette. Bárhogy magyarázta édesanyjának az érzéseit s bárhogy igyekezett végül makacs hisztériával elérni a férfi elüldözését, nem járt sikerrel. Eme idegen férfi teljesen az ujjai köré csavarta az anyját s ez ellen gyerekként tehetetlen volt. Nem emlékezett pontosan mennyi idő után, de végül feladta, hogy az anyját jobb belátásra bírja és rávegye a férfi elküldését. Helyette igyekezett beletemetkezni az iskolai teendőkbe s a hétvégenet való kereskedésbe. Édesanyja egy holdnyi búzaföld örököse volt s ez jelentette az egyetlen bevételt és vagyonszerzési lehetőséget. Ősszel a lehető legtöbb búzát learatva hatalmas vagyont hozott a családnak, mit muszáj volt beosztani s valahogy visszaforgatva befektetni. Ebben segédkezett Catherin már kisgyerekként és édesanyja igyekezett minél hamarabb átadni a tudását, hogy egy nap majd örökölve a földet képes legyen önállóan eltartani magát. S bár idővel képbe került Archie s így már nem volt szüksége többé a családi termőföldre, édesanyja akkoriban még nem tudta mit hoz a jövő. A férfi, ki mostoha apaként átvette a családfő szerepét egyik ősszel úgy gondolta, hogy sokkal jobb megoldást tud a takarmány hasznosítására s tudja, mitől lesz több bevételük. Arra sajnos egyikük sem számított, hogy eme férfi semmit se értett a kereskedelemhez s csak azt vette meg vagy cserélte el, mire neki volt szüksége. Nem gondolt se a lányra, se anyjára s ekkor Catherin nagyon erősködött a férfi elküldése mellett. Az első közös Őszük után volt oka érve arra, miért nem jó, ha a család részese marad, de anyja fülig szerelmesen meg se hallotta szavait. Mintha nem létezne a gond, mintha a férfi nem hibázott volna, s mintha semmi rossz nem lenne abban, hogy ostobaságot művel a piactéren az értékes búzájukkal. Catherin tehetetlenül nézte az eddigi jólétük romlását majd egy nap a mostohaapa olyat tett, mely után azt kívánta bárcsak meghalna. Bárcsak elvinné a halál őt vagy a férfit. Alig múlt tizenhárom éves, mikor a mostoha apa megjegyezte, hogy láthatóan nőiesedik és hamarosan készen áll egy komoly kapcsolatra, gyerekvállalásra és házasságra. Catherin ekkor nem tulajdonított sok jelentőséget szavainak, mivel az alkohol egyre rendszeresebb társa lett a férfinak s ilyenkor kimondott mindent, amire gondolt akkor is, ha senkit se érdekelt a mondandója. Őt, biztosan nem. Majd egy éjjelen eme férfi fogdosni kezdte s olyan mocskos dolgokat mondott, melyeket ennyi év után képtelen felidézni csak arra emlékszik pontosan, hogy egyszerre megalázta és félelembe taszította. Olyan helyeken érintette meg, amik nagyon furcsa érzéseket és fizikai jeleket produkáltak s ő ezt nem akarta. Emiatt még jobban elkezdte kerülni a férfit s akadtak éjszakák a melegebb évszakokban, amikor inkább az erdőben aludt vagy az utcán, csak ne kelljen otthon lennie. Egy éjszaka mégis arra ébredt, hogy a mostoha apja erőszakosan felé mászik és levetkőzteti pizsamájából. Ellenkezett közben szavakkal kérlelte, hogy hagyja békén és a mai napig részlet gazdagon fel tudja idézni a jelenetet, gondolatai és érzéseit. Alkohol ittas büdös szag terjengett a férfi szájából, borostás arca gyakran hozzádörgölőzött érzékeny felületeken és úgy érezte, mintha tűhegyekkel sértenék fel bőrét. Ellenkezésével feldühítette a férfit és amaz megpofozta majd lila foltokat okozva végül megverte, de nem vette el a szüzességét. Egyik kezével a verés előtt még lábai közé nyúlt, amitől égető és kínzó fájdalom futott végig egész testén és fejében ordított a szenvedéstől, de ennél tovább nem jutott. Másnap reggel azonnal beszámolt az anyjának az incidensről, ki ezek után még képes volt külön meghallgatni a férfit – természetesen ebből a beszélgetésből Catherin nem hallott semmit – s végül a saját anyja azt állította, hogy hazudott és képzelte az egészet. Azért mondja, mert egyszerűen utálja a férfit, mióta itt van és így akarja elérni, hogy elküldje. Az anyja hozzávágta, hogy mocskos és alattomos próbálkozás volt mérgében elküldte a családtól. Ekkor jött képbe Archie a gazdag, fess nemesi úrfi ki épp mátkát keresett magának. Anyja konkrétan eladta őt a Zelior családnak s így került a kényszerházasságba. Archie előtt nem titkolózva Catherin elmondott mindent s élete első férje hihetetlen módon hitt neki s nem vetette meg, nem hazudtolta meg.

S bár Archie segítségével mérföldekre került otthonától, anyjától és attól a mocskos féregtől, mégis lelke képtelen volt megnyugodni. Egy belső hang folyton azt súgta, hogy mostoha apja eljő érte és befejezi, amit elkezdett. S bár távozása után alig négy évvel a férfi halálra itta magát a helyi kocsmában majd nem sokkal később édesanyja is követte őt egy végzetes betegség által, Catherin sose lelt békére. Mindenszentek estéjén rémképek jöttek szeme elé, melyben ez a férfi bejön a házába és megerőszakolja őt. Eddig természetesen segítettek a töklámpások és egyedül a Zelior telken nem történtek incidensek az eltelt évek alatt, Catherin mégis torkában érezte a szívét és gyomra összeszűkült az idegességtől. Mély gondolataiból a szobalány zavarta fel, ki letett az apró kerek asztalra a teát magán foglaló tálcás és mélyen meghajolva távozni készült.

– Várj! – Szólt rá Catherin s a szobalány nem moccant. Némán várta a folytatást. – Csatlakozz kérlek a tök faragókhoz és segítsd a minél hamarabbi elkészülést. Mielőtt lenyugodna a nap, már akkor kinn akarom látni az összes lámpást a helyükön. Minden ablakba és ajtóba, ami a ház körül található tegyetek egyet és ne felejtsétek ki még a szolga ajtót se! Megértetted? – A szobalány fejet hajtott majd elhagyta a szobát. Catherin úgy határozott, hogy nem tétlenkedik tovább és háttérbe szorítva a még mindig feltörekvő emlékképeket, ő is elhagyja a szobát. A földszintre érve átballagott a konyhába, hol már öt szolgálója szorgalmasan faragták a tököket. s ketten a kész lámpásokba gyertyákat helyeztek el. Catherin ellenőrizte, hogy a lehető legtovább égő viaszdarabokat helyezzenek el s közben utasította a nyolcadik résztvevőként jelenlévő fiatal szolgalányt (látva őt elszorult a torka és legszívesebben belefojtotta volna egy kanál vízbe), hogy kezdje el kihelyezni a töklámpásokat. Gyújtsa is meg mindet és figyeljen oda, hogy a széllel ellentétes irányba nézzenek. Bármekkora vihar elevenedik fel az este, ki kell bírniuk. Alig pár óra múlva épp, mielőtt a Nap narancssárgás, lilás csíkjai eltűntek volna a horizonton ezzel végleg teret adva az éjszakának Zelior kastély teljes egészében pompázott a töklámpásoktól. A földszint összes ablaka és ajtaja rendelkezett eggyel s bár kifosztották a kamrát s egyetlen egy tök se maradt, Catherin nem bánta. Archie reménykedve a nő nyugtában úgy határozott, beletemetkezik munkájába, mit eddig halasztgatott a ház bebiztosításáért.

Vacsora után Catherin úgy határozott olvas a hatalmas földszinti nappaliban s már jó ideje sötétség honolt az utcákon, mikor fia Reuben betoppant a bejárati ajtón. Catherin épp rá látott a fiúra, aki támolyogva és bizonytalan lépésekkel haladt a köztes folyosón majd levéve kabátját félre akasztotta s amaz leesve a földre elterült. Reuben észre se vette botlását s amint felfedezte anyját a nappali távoli sarkában, ahogy könyvét az ölében tartva figyeli őt és arcára narancssárga fényt vetít az olajlámpa, elmosolyodott.

– Szép estét, anyám.

– Neked is, fiam. Merre kószálták mond csak?

– Csak erre, arra, tudod. A szokásos. – Csuklott párat majd elindult a lépcsők felé. Catherin még intézett hozzá pát szót, mielőtt eltűnt volna a lépcsőn felfelé.

– Mit tudsz a Navali lányról?

– Hm? – Reuben visszafordult és értetlen tekintettel nézett anyjára.

– Navali, a szabó lánya. Tudod, akinek fűzted a fejét egy ideig. Igen fiatal sőt, még talán gyerek, s te szórakoztál vele nemrégiben. Mit tudsz róla? Mit csináltál vele?

– Ó, a szabó lánya! – Tekintete felszökött a plafonra s láthatóan az alkohol mámorban úszó agya képes volt felidézni pár képet a hallott nevek után. Egyik kezével állát dörzsölgette, hol kezdetleges szakáll próbált növögetni s közben Catherin arra gondolt, mennyire tagadhatatlan az apjával való rokonság. Ugyan olyan éles állkapocs, erős testalkat és határozott tekintet. Arcvonalai szélesek és ifjak, szemei mégis pont ugyan olyanok, akár az apjáé. Egyedül ajkait örökölte tőle és aránylag keskenyebb derekát. Reuben szép fiatal fiú volt, akiből még helyesebb férfi válhat s Catherin úgy sejtette, ez lesz a végzete. Rengeteg nő megfordult utána s ezt Reuben pontosan jól tudta sőt, ki is használta a szépsége miatt karjaiba ugró hölgyek szeretet éhségét. – Igen, már emlékszem. Nagyon szép leányzó, igazi különlegesség. Egy ideje nem láttam viszont, lehet megbántottam valamivel.

– Mégis mivel? Mi történt?

– Nem emlékszem pontosan. Meg akartam csókolni, de ő elutasított aztán elszaladt. Én meg nem futottam utána. Tudod anya, hogy soha nem futok egyetlen nő után se.

– Pontosan jól tudom. – Sóhajtott és fáradtan letette a mellette lévő kis asztalra az aktuális könyvet. – Menj, fürödj, meg aztán pihend ki magad! Rosszabbul nézel ki, mint a sárba ejtett ágynemű.

– Kösz anya. – Vigyorral konstatálta anyja megjegyzését majd eltűnt az emeletet képző plafon után. Drága ruhája egész jó állapotban maradt meg rajta, bár Catherin azon se lepődött volna meg, ha elhagyja ruházatának egy részét. Néha hiányos öltözékkel tért haza. Igen korán kezdte a lányok hódítását és az alkohol fogyasztását, aminek Catherin egyáltalán nem örült. Talán majd holnap megpróbálhat beszélni a fejével, s ha rá nem hallgat, akkor Archie apjára fog. Eltekintett a félbe hagyott könyvre s úgy döntött, nem folytatja. Felkelt helyéről majd felment az emeletre a szobájába. Archie még dolgozott, így egyedül tért nyugovóra. Haját kiengedte az egész napos kontyból, öltözékét átcserélte hálóruhára és vastagabb alsó öltözékre majd a több rétegű paplan és párnák közé feküdve kényelembe helyezte magát.

 ***

Mély álomból felriadva Catherin olyan hirtelen ült fel, mintha puskával lőttek volna a füle mellett. Zihálva nézett körbe a hálószobában s az esti sötétségben alig tudott kivenni pár bútort és szobakelléket. Mellette Archie horkolva aludt s meg se rezzent a nő ébredésére. Catherin úgy döntött kimegy és sétál egy kicsit. Általában ez a szokás segíteni szokott abban, hogy kis idő elteltével ismét elaludhasson. Szíve hevesen kalapált mellkasában miközben próbálta felvenni a lábbelijét. Kezébe vette a legközelebbi gyertyát tartójával együtt, meggyújtotta majd halkan kisomfordált a folyósora. Nem akarta férjét felkelteni. Biztos sokáig dolgozott. A vagyon és befektetések működésének fenntartásában egyedül férje volt jártas. Ha ő ellustul vagy meghalna, a vagyon drasztikusan lecsökkenne, s ezt nem engedhetik meg maguknak. Catherin sajnos nem sokat értett abból, amit Archie csinált. Férje fiát szerette volna kioktatni és megtanítani a családi vagyon gyarapításának lehetőségeire és megfelelő kezelésére, de Reuben nem mutatott hajlandóságot ez ügyben. Költeni a család pénzét, arra volt esze bőven. No, de apja mellett maradni s tanulni egy kicsit, soha. Nagyot sóhajtva elindult a földszintre vezető lépcső felé a folyosón s közben gyertyája sorban megvilágította a falra sorban kitett olajfestményeket. Nem ezen a folyosón, de már Catherin és Archie fél alakos festményei is felkerültek a kastély gyűjteményébe. Már épp a lépcsőhöz ért, amikor szeme sarkából mozgásra lett figyelmes az ablakon túlról. Egy halvány alak mozgott a teleken uralkodó éjszakában s Catherin gondolkodás nélkül az ablakhoz lépve kitekintett. Nem tudni ki vagy micsoda, de a földszinti fényfoltok sorra kialudtak. Egymás után tűntek el a telekre kivetülő kicsi világos foszlányok. Catherin keze remegni kezdett s döbbenetében még végig nézett további három vagy négy fény kialvását. Mire teste cselekedett, addigra a földszinti nyílászárók töklámpásainak nagyja kialudt.

– Szolgák! Szolgák! – Kiáltozott Catherin s közben lerohanva a lépcsőn elindult a szolgálók házrésze felé, hol a számukra kialakított szobák és alvók helyezkedtek el. Eme részleg a konyhán át volt elérhető a kamra ajtó melletti másik fa ajtón átlépve. Catherin belépve a helyiségbe felébresztett minden inast és szobalányt. – Ti hárman menjetek ki és keressétek meg az elkövetőt! Valaki szándékosan eloltja a töklámpásokat. Kapjátok el az elkövetőt! Ti négyen azonnal készítsetek újabb gyertyákat és helyezzétek a kialudt töklámpásokba! Pótoljátok a fényt! Azonnal! – Catherin az inasokhoz majd a lányokhoz szólt azt se hagyta, hogy a hidegre való tekintettel felöltözhessenek. Az inasok kabátot aggattak magukra majd azonnal kimentek a telekre. A lányok azonnal a konyhába siettek és elkezdték összeszedni a megmaradt viaszba öntött kanócokat. Catherin érezte, hogy kezei remegnek a félelemtől s a konyhába érkezve nem akarta elhinni, amit látott. Egyetlen egy töklámpás se égett ezen az oldalon, egyedül a szolgáló lányok gyertyái égtek a belső területen. A nő nem bírva a félelemmel és rettegéssel mely szívébe és lelkébe költözött, úgy határoz jobb lesz, ha bezárva az egyik szobában várja meg az este végét. Felsietve az emeletre az első vendégszoba ajtaját feltépve Catherin belépett majd magára zárt az ajtót. Eme szoba ellentétes irányba nézett épp a bejárat felett helyezkedett el. Catherin nem mert az ablakokhoz lépni félt, hogy a kinn uralkodó sötétségben valami van, amit nem kellene látnia. Pedig jól tette volna, ha mégis kitekint az üvegeken át, ugyanis Reuben fiát épp ebben a pillanatban vitte el a fejnélküli lovas. Catherin még hallani vélte, hogy egy ló felnyerít majd az egész kastélyra némaság és őrület feküdt rá, akár a halottra tett lepel. Nyelt egy nagyot és ellenőrizte az ajtót, majd amikor biztos volt benne, hogy zárva van a vendégágy melletti fiókos éjjeli szekrényhez lépett s onnan kiemelt egy gyertyát és egy gyufát. Világosságot csinált s megfordulva felsikított. A szoba közepén egy alakot pillantott meg s amint agya képes volt feldolgozni az ingereket, émelyítő alkohol szaga töltötte meg az orrát.

– Lehetetlen! – Visított magas hangon s gyorsan véve a levegőt dermedten állt az ágy mellett. Szemei tárva nyitva s bár alig jelentett világosságot az az egy darab gyertya, mégis arra épp elég volt, hogy a vele szemközt álló férfi határozottan kivehető legyen. – De, hiszen te meghaltál! – Kiáltotta és hirtelen ötlettől vezérelve kezébe vette a szekrény tetején fekvő bibliát majd a férfi felé hajította. Amint a könyv elérte a férfi testét alakja elhalványult s az írott szent szöveg akadálytalanul tovább haladt a levegőben egészen a túlsó falig. Ott koppant majd csattant a földön. Catherin lélegzete elállt s érezte, ahogy torka összeszorulva fojtogatja. Nem akart hinni a szemének. S bár ettől félt egész életében, ettől tartott a legjobban mégis, most hogy eljött érte a mostoha apja s itt áll vele szemben, képtelen volt valóságnak gondolni a jelenetet. Remegő kezével tartotta a gyertyát majd úgy döntött előre lép egy lépést. Ekkor mostoha apja felé indult és Catherin sikítani kezdett. Hangja dörrenésként rázta meg a kastély falait s erre Archie is felriadt. Talán még a városban is hallani vélte pár ébren lévő ember az este dermesztő sikolyát. Szolgálók és inasok iramodtak az emeletnek s Archie meztelen lábakkal, ahogy kikelt az ágyból olyan lenge öltözékben rohant a hang irányába. Nem telhetett el sok idő s a férj az ajtón dörömbölve kiáltozott a vendégszobába.

– Catherin! Odabent vagy? Catherin! Catheeeriiin! – Az ajtó kilincset fogva rázta, húzta majd tolta az ajtót, de az nem moccant. Közben hallhatta, ahogy tárgyak estek a földre, puffanások majd felesége sikolya, ahogy egyre erősödik, s végül elhalkul. – Catherin nyisd ki az ajtót! Drágám! Ott vagy még? – Mintha a falnak beszélne, semmi választ nem kapott. Hirtelen nyugtalanító csönd telepedett a szobára és a folyosóra amitől Archie csontijai remegni kezdtek. Elképzelte a legrosszabbat – felesége már holtan fekszik a padlón – s szíve rendszertelenül erősen ütött párat. Amint két inas és az egyik szobalány odaért parancsba adta, hogy bármi áron, de nyissák ki az ajtót. Ha kell, törjék be, szedjék szét, szabadon azt tehetnek, amit akarnak, csak siessenek. Miután egyik inas se tudta kinyitni kilincsel és saját testük erejével kinyitni az ajtót – pedig rendesen megtermett férfiak voltak ők – úgy határoztak, hogy a szomszédos szoba kandalló tűzpiszkálóját elveszi az egyik. Másik inas leküldte a szobalányt egy baltáért, s míg a tűzpiszkálóval apró hasadásokat és repedéseket sikerült csupán okozni a vastag diófa ajtón, addig a szobalány gyorsan megjárt a kerti szertár és a szoba közötti távolságot. Már egy hajszálnyi rést sikerült nyitni rajta, mikor a baltával a másik inas hatalmasat belehasított s ettől az ajtó félig ketté jött. Még két hasításra Archie benyúlva kinyitotta az ajtót majd belépve azonnal feleségét kereste. A szoba láthatóan dulakodás helyszínéül szolgált. Nyitott ablakokon át dőlt befelé az est jéghideg lehelete s játszadozva fel, felkapta a hatalmas függönyöket. Alig akadt több a Hold erős világosságánál. A szobalány megfogta a legközelebbi gyertyát és fényt csiholva átadta urának. Utána még két talált gyertyát életre keltett s oda adva az inasoknak körbe vették a vendégszoba hatalmas francia ágyát. Catherin szétszakított hálóruhában, ájultan feküdt az ágyon. Testét több helyen horzsolások és foltok díszítették s nyaka körül vöröses ujjak nyomai fonódtak körbe, mintha piros sálat viselne épp. Archie a nőhöz lépett és gyengéden megérintette arcát.

– Fésüljék át a szobát és az egész kastélyt! Nem tűnhetett el nyomtalanul a gazember! Maga meg itt marad és fényt ad. – Szólt a szobalányra, aki engedelmesen közel állt a ház urához és asszonyához. Több értékes tárgy összetörve hevert a padlón, miként az öltöző szekrény feletti tükör se volt a helyén – helyette a földön az üres keret s körülötte a több ezernyi darabra tört üvegek figyelték a plafont. Az ágynemű szétszedve, néhol az is megviselten elszakadt. Archie észrevette, hogy a nő kezein is akad bőségesen zúzódás és vörös ujjaktól származó erős szorítások nyomai egyaránt. Aggodalmasan felesége fölé hajolt és csókot lehelt homlokára. – Egyetlenem! Drágám! Ébredj fel.

– Nem… én nem… - Próbált beszélni Catherin majd karcos köhögésbe fulladtak szavai. A nő láthatóan sírt és szenvedett, tekintete olyan fájdalomról és sérelemről adott tanúbizonyságot, amit a férfi el se tudott képzelni. A szobalány döbbenten nézte asszonya barázdáit. Még sose látott ennyire megviselt és megtört arcot, mint most az övét.

– Minden rendben lesz. Hívunk orvost, ő majd megvizsgál, s utána elmegyünk innen. Ígérem. – Súgta Archie s ismét csókot lehelt feleségének homlokára. Nem szándékozott faggatni őt. Épp elég jelet talált arra, hogy mi történhetett s bárki is volt a tettes, nem úszhatja meg. Míg él üldözni fogja az illetőt, erre megesküdött. A városi orvos értesítésénél rátaláltak fiúk fejetlen holtestére is, mi után Archie úgy határozott, hogy mi hamarabb elhagyják ezt az átkozott várost. Catherin lélekben soha nem épült fel igazán s Zeilor család Mindenszentek estéje után pár héttel elment Rosewood környékéről. Azóta csak a helyiek beszélnek róla, talán egy két írótudó megörökíthette a történetüket az utókornak, s kedvelt rémmeseként fennmaradt a köztudatban. Rosewood városa hírhedten átkozott hellyé avanzsálódott s nem ez az utolsó története.

Vége

Köszönöm, hogy benéztél és elolvastad! Remélem tetszett! Véleményt hagyj nyugodtan lenn a komment szekcióban! Cathreen M.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr7614391614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.