2018. december 04. 19:04 - Cathreen Misery

Fotózás – Városi Lázadó

Válasz a "Miért pont Városi Lázadó?" kérdésre, rövid vers, hangulatkeltő zenével.

rocker53Ez vagyok én a mindennapokban,
Ez vagyok én, úgy átlagban.
Mondogatják mégis, változz gyorsan,
Vegyél fel mást, öltözz már normálisan.

Kérdem én miért? Muszáj birkának lenni.
Eggyé válni a nyájjal s egyénnek képzelni.
Miért kellene változnom s te bőrödbe bújnom?
Miért lennék olyan, mint a többiek,
Ha lehetnék különc, meg nem értett egyed?  

„Ne légy ilyen, Ne öltözz úgy, Ne gondold így!’
Hallatszik a sokaság ítélkezésének bírálása.
„Ne egyéniség, Ne különböző, Ne más akarj lenni!”
Mutatkozik a sokaság önző s irigy ármánykodása.
„Ne légy az ki valójában vagy, s ne add önmagadat, őszintén.”

Lelkem belefáradt s nem hajtok fejet,
Szívemnek bár fáj, de dacolok emberekkel.
Elmém sikít, ne hagyd magad!
S testem megtesz mindent, mi tőle fakad.

Nem teszek eleget vágyaitoknak, tudd!
Nem válok azzá, kivé formálni tudsz!
Nem akarok hazudni s színlelni,
Nem akarok semmilyen szürke ember lenni.

Ha nem tetszik, ne nézz rám,
S ha utálod az őszinteségem,
Csak haladj tovább!
Ne erőltesd, úgyse jön össze,
Ne akadékoskodj, csak jobban tüzelsz vele!

Hátra nem nézve haladok utamon,
S elengedem fülem mellett az ostoba mondatot.
Beszélhetsz, próbálkozhatsz, engem nem gátolhatsz,
Igyekezz, törekedj, s csalódottan kérdezd magadat:
„Ki vagy te?”
„Miért irigyled őt?”
Tán fáj a hazugság ott benn?

Tudod mit? Nem érdekel.
Élj, ahogy akarsz, de kérlek:
Hagyjál békén, ne vegyél észre,
S az Istenért, szakadj le végleg!

Cathreen Misery

 

Zene: The Pretty Reckless – Light Me up Full és Going To Hell full album.

 

A mostani bejegyzésben a „Városi Lázadó” témájú fotózást és a jól megszokott hozzá írt kis költeményemet találhatjátok. Fentebb már olvasható a vers vagy valami ahhoz hasonló irományom, miként a témához illő zenét is hallgathatjátok közben. Hogy őszinte legyek, nem törekedtem a költészet szabályainak betartásához, minden sort az aktuális téma miatt felelevenülő érzések irányítottak. Improvizált, hirtelen kitört sorok egyvelege, ha úgy tetszik. Remélem elnyeri a tetszéseteket, miként a képek is.
Páran már tudjátok főleg azok, kik ismernek és régóta figyelik a blog írásait, miszerint jómagam is átélt atrocitásokat csak azért, mert stílusban és bizonyos viselkedési formákban más vagyok, mint az átlag. Próbáltam egy időben alkalmazkodni nem is egyszer, s olyanná válni, mint a többiek. Igyekeztem hasonló lenni, mint viselkedésben, mint öltözködésben. Végül, ahogy az szokva levő, nem találtam olyankor a helyem a világban s csak akkor éreztem a belső békét és önmagammal való harmóniát, mikor végre felfedeztem újra és újra, hogy bizony stílusban és személyiségben más vagyok, mint az átlag. S ebben való kifejezésben segítenek bizonyos stílusok, amiket épp az alapvető jellemvonásaim és személyiségem miatt tudok magaménak. Próbáltam én már sokféle stílust átérezve az öltözködésen túlmenő mondandójának történetét és eggyé válni az üzenetével, de a Victorian-Goth vagy inkább sokkalta tágabb fogalommal élve, Dark-Goth stílusokon kívül egy se volt az igazi. Így húszon túl arra is rájöttem, hogy nem egyszerű rocker vagyok mellette, ahogy a grunge és emo se illeszkedett az egyéniségemhez (miként az átlagos, szürke emberek divatjai se), hanem sokkalta inkább Metalhead irányvonal keveredve kis Dark érzéssel. Nehéz ezt leírni, hiszen hogyan fogalmazzam meg azt, amikor a stílus nem csupán a ruhát jelenti, nem csak annyit tesz ki, hogy a külsőmön adódnak bizonyos jelek, formák és színek, hanem ezen túlmenve inkább életérzés és életstílus az, amit képviselek. Mert itt a stílus mondandója és üzenete mellett fontos szempont a személyiség és jellemek alkalmazkodása, miként a puzzle darabok eggyé olvadnak, s mellé csatlakoznak az egyén által kedveld dolgok. S most nem arról beszélek, hogy valaki azért szeret egy bizonyos könyvet, írót, filmet vagy más alkotást, mert a stíluson belül ez elvárt és a népszerűek is szeretik. Nem, arról, amikor megismerkedve a Szubkultúrával rájössz, hogy mennyire sok a hasonlóság és sok mindent épp úgy szeretsz, mint ők, s ez így volt mielőtt megismerkedtél az irányzattal. Egyszerűen itt találtam meg önmagam és a helyem a világban. Csontig hatoló az érzés, mely azt sugallja, hogy itt a helyem.

S mikor a felismerés eljött és elkezdtem önmagam adni viselkedésre, öltözködésre és kedvencek hangoztatásában, épp úgy eljött az ellenkezők fellépésének ideje. Tudom, hogy sokan hozzám hasonlóan sajnos, már átélték milyen az, ha el akarják nyomni a valódi énüket, át akarják formálni azt, akik valójában és más emberré próbálják befolyásolni. Akár erőszakosan, akár a lélekre hatva zsarolásokkal, szeretet megvonással, fizikai bántalmazással, vagy ki tudja, még hányféle megoldást tudnak a szürke átlagemberek azért bevetni, csak hogy színleljünk. Nehezebben találunk munkát az előítéletek miatt, kinevetnek a hátunk mögött vagy a szemünkbe köpnek, mert nem értenek meg s nem is akarnak. Egyszerre félnek is irigyelnek, emiatt kirekesztenek és éreztetik, hogy nem látnak szívesen a közösségükben. Nagy ívben kikerülnek az utcán, vagy épp beszólnak, és kéretlen véleménnyel lopják az ember idejét. A gonoszság ezerféle eszközével azon van mindenki, aki nem érti a különcöket, a csodabogarakat, hogy az illető eltávozzék a közvetlen környezetéből vagy, változzon meg és olvadjon eggyé a nagy egésszel. S ehhez nem kötelező vagy szükségszerű a Dark-Goth Szubkultúra tagjának lenni. Egyszerűen elég annyi, ha más vagy. Genetikailag vagy lelkileg. S máris megvan a bélyeg a homlokodon.
Szerencsés vagyok, engem erőszakos és fizikai bántalmazás amiatt még nem ért, mert stílusban eltérő lennék, mint az átlag. De szóbeli erőszakoskodás, próbálkozás, beszólogatás, kéretlen véleménynyilvánítások tömkelege bőségesen s akkor nem is sorolom ide azokat a nonverbális véleményeket, amik mellett manapság már ügyesen el tudok menni anélkül, hogy szenteltem volna neki pár percet (magyarán lesz_rom, már bocsánat). Az én személyiségem alapból olyan, hogy megelégszek egy szűk baráti körrel, akikkel kölcsönösen elfogadjuk egymást és épp a különcségünk a közös, erős tényező. Nekem nem kell, hogy a világszinten elfogadjanak. Mert nem érdekel. Én csak azt nem tudom megérteni és soha nem is fogom, hogy ha nem osztom meg mással csak úgy, kéretlenül a véleményemet, akkor Ő miért érzi magát feljogosítva erre? Miért érzem magam hátráltatva csak azért, mert más vagyok? S akkor még nincs benne az, hogy másmilyen a bőrszínem vagy mozgáskorlátozott lennék. Bele se merek gondolni, nekik mennyire nehéz lehet élni. S mindezt miért? Az ostoba, idióta, félő kis birkák miatt, akik azt hiszik, ha bégetnek, majd elkergetik a fekete darabokat. Csak egyszer legyen köztük egy birkabőrbe bújt farkas!

Elegem van már ezekből az incidensekből és emberekből, de rettenetesen! Nem baj, ha nem érti és kérdései lennének. Tegye fel, próbáljon meg megérteni, de miként szégyen kigúnyolni egy rokkant embert, szerintem épp olyan mélységesen szégyenletes akármi másért gúnyolni és bántani az embertársunkat! S igen, serdülő korom után azt hittem kinőttem már a lázadásból és elég volt akkor az, hogy mások bosszantására (amolyan revánsként) non-stop feketében voltam, még a hajam is volt fekete egy időben (15-16 évesen) sőt, direkt sátánista jelképeket vettem magamnak (ez kimerült egy Baphomet pólóban és fordított kereszt nyakláncban). Illetve olyan Death és Black Metal együtteseket hallgattam, akikről tudtam, hogy 99%ban kikergetik az embereket a világból. Szándékosan csináltam ezeket, hogy minél jobban hergeljem az elnyomó és befolyásolni akaró embereket, mert elegem volt abból, hogy nekem csendben kell tűrnöm a próbálkozásaikat és sérelmeiket. Miért ne vágjak vissza? Megérdemelték! – Eme tinédzserkori énem ismét felébredt és évek óta abban lelem örömömet, ha megbotránkoztathatok, megfélemlíthetek és elriaszthatok embereket. A magam módján. Néha olyan embereket látok élőben vagy a neten, akikhez képest én vagyok a szürke kisegér s olyankor azon gondolkodom: Vajon őt menyire érhetik atrocitások? Vajon ő hogyan dolgozza, fel vagy miként viselkedik az őt ért sérelmekkel/ viselkedésekkel? Ha engem ilyen dolgok érnek, akkor őt vajon durvább dolgok érhetik? Vagy mázlista és olyan közegben lehet, ami nem nyomja el?
Amellett, hogy szeretem a lehetőségeket kihasználni az önkifejezésre, kiegészítettem az utcai közterületen való megjelenést. Így amennyire kellemetlen és dühítő némely felém irányuló viselkedés, épp úgy kiélvezhetem a gonosz hajlamaimat. Szeretem, ha félnek tőlem az emberek. S szeretem látni az értetlenség, irigység és döbbenet egyvelegének mimikáját. Kerüljön csak el, aki nem érdemes a társaságomra! Így megspórolunk egymásnak sok-sok értékes időt. S aki meg épp önmagam miatt kezd el érdeklődni irántam, az az illető kiállta az első próbát.
Eme fotózás ennek fényében született. Szerettem volna kifejezni az érzéseket nem csak szavakkal, hanem másként is. Akartam, hogy megörökítve legyen a mindennapos lázadó énem az, aki az utcákat rója az, aki nem hajt fejet senkinek se. Teljesen átlagos, számomra hétköznapi és minden napos városi öltözékem egyikében vagyok látható. Mert nekem ez a normális, nekem ez az alap. S én így szeretek élni. Lázadva, harcolva, dacolva, de legalább boldogan és őszintén!

A fotózásról röviden: Mínusz hat fokban, reggel került rá sor Pécs egyik elhagyatott telkén, ahol az épület falait összegraffitizzék és mielőtt mélyebben belemerülhettünk volna a folyamatokba, a helyen tiszteletét tette pár hajléktalan is. Ők idővel eltűntek. A fotósom Sziszi ArtPhoto rettentően kedves, rendes és szimpatikus ember, akivel ez volt az első közös munkánk s remélhetőleg nem az utolsó. Ha kíváncsian vagytok más munkásságára, csak látogassatok el a facebook oldalára s tekintsétek meg a többi fotózását is! Nem volt több, talán másfél óránál a fotózás és gyakran éreztem magam tehetetlennek, üresnek és ötlettelennek. Szerencsére Sziszi segített és sok jó ötlettel szolgált. Talán legközelebb jobban fel tudok oldódni. Persze akadt pár vicces jelenet is, amik szintén meg lettek örökítve – képek lejjebb. Élveztem minden percét és az amúgy mélyponton stagnáló rossz hangulatomat jó időre sikerült feldobnia eme egyszerű, mégis szórakoztató kis időtöltéssel. VIP információ: Tervben van egy karácsonyi és egy gótikus fotózás is, még ebben az évben! Remélem, kíváncsian várod majd! (:

Köszönöm, hogy benéztél! Hagyj magad után véleményt lenn, komment formában, ha szeretnél! Ha gondolod, kövess az alábbi oldalakon és ott (is) természetesen azonnal értesülsz mindenről mindamellett, hogy láthatod az önkifejezésem. Facebook, Instagram, Tumblr, Google+.

Következzenek a képek: 

ff1

rocker11

rocker30

rocker33

rocker27

rocker28

rocker46

rocker49

rocker48

rocker43

(A háttérben direkt kértem, hogy legyen ott a panel. Hiszen mégis városi. :D)

rocker51ff

(Ennél az ajtónál készültek a legjobbak a borostyánnal benőttek mellett. Ha más nem, ez az ajtó önmagában egy kincs helyszínt tekintve. :D) 

rocker56

rockerff8

S akkor következzen 2 vicces kép a színfalak mögül. 

rocker41

Amikor örülsz, hogy nem kell szélgép majd rájössz, mégse teljesen jó a természetes szél. xD Igyekeztem komoly lenni a kép erejéig, de hát természet anyát ez hol érdekli? :D Kész élmény volt a természetes szélgéppel s mellé a természetes fénnyel dacolni a természetes fagyban. xDDD - A nap állandóan szemembe sütött, a szél ellenem volt és nulla foka alatti hőmérséklet. Na ez aztán a kihívás! :D 

rocker59

Találtunk egy rózsaszín graffitit az egyik falon és azonnal tudtam, hogy azt meg kell örökíteni. Annyira utálom és ellentét páromnak érzem a rózsaszín színt, hogy az leírhatatlan és épp emiatt lett kontrasztos a kép. A graffiti szívecskeszerű alakban volt fenn, ezért a szív formájú kezem. :D 

Cathreen Misery

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr2814428874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.