Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Cathreen Misery írói oldala

Bánatos Kísértet - Brittney 1990 (1/2)

Újabb traumatikus és szomorú történet a sorozatból. Két részre vágott írás első fele olvasható!

2019. március 24. - Cathreen Misery

395191_365684486791079_1649043743_n.jpgElőszó: 
Akik nyomon követik a Bánatos Kísértet történeteimet azoknak nem mond újat a következő írás, mivel az elődeihez hasonlóan, itt is egy szegény, szomorú sorssal megáldott lány gyermeket követhettek nyomon. Lehet unalmasnak vagy agyon rágott témának érezhetitek - egyesek biztosan. De mint talán kiemeltem az első történetnél, ezzel a sorozattal az a célom, hogy megmutassam: mindegy ki kinek, hova, miként született és melyik időzónába. A bántalmazás, traumatikus élmény és a gyermeki ártatlanság korai elvesztése - akármilyen okból is, súlyos. Ami ellen bármennyire is tenni akarunk, az idő múlásával továbbra is jelen van. Eme Bánatos kísértet sorozatom összes része erről fog szólni. Még az utolsó hetedik is, amelyben megadom a miértekre a választ. Például arra, hogy Tommy miért jelenik meg. Úgy olvassátok ezt is és előző testvéreit is, hogy szem előtt tartjátok: igenis direkt vannak benne ismétlődő témák avagy momentumok. Ha elborzaszt, az a jó. Ha elgondolkodtat, akkor már elértem valamit. Ha megérint, remélem elértem valamit a változás érdekében. Köszönöm, hogy olvasol és ha eddig olvastál, még inkább! Köszönöm a kitartásod és remélem a jövőbeli írásaim, miként ezek is, elnyerik a tetszésedet. Következzen a történet!  A rajzok idővel jönnek, addig is türelmet kérek! 

 

Bánatos Kísértet – Brittney 1990 

1. fejezet

Azon az év nyarán járunk, amikor Mariah Carey vision of love dalával vallanak szerelmet az ifjú párok vagy épp Depeche Mode Violator albumának darabjai dübörögtek a kazettás walkman készülékek füleséből. Ezen év nyarán tetrisz nevezetű fehér – fekete kijelzős kézi játékkal játszottak a gyermekek és egymásnak dicsekedtek a rekordjaikkal. A nyári szünet alatt szabadon lebzselő diákok biciklire pattanva rótták az utakat és bandákba verődve keresték a minden napos kalandokat. Belgrade falu a maga szerény ötszáz fős lakosával alig ötven gyermeknek adott otthont. Többségük a szomszédos nagyvárosba járt iskolába és óvodába, ugyanis a településnek nem adatott meg több intézmény a postán, polgármesteri hivatalon és közösség házán kívül. Illetve a postával szemben a helyiek egyik kedvenc Lyukas Zseb nevezetű kocsmája jelentette a munka utáni felnőtt kikapcsolódást. Tinédzserek és húsz körüli fiatalok még eljártak szórakozni a falun túlra, de sok helybéli inkább addig itta a sört, míg pénztárcája megengedte. Közvetlenül a Lyukas Zseb mellett található a CBA nevezetű élelmiszer kisbolt. A főútra néző épületek állandó figyelői lehettek az átutazó autóknak és buszoknak, ugyanis itt lehetett eljutni a délebbre fekvő további kis városokhoz vagy falvakhoz. Északra a nagyváros s még tovább haladva, alig kétszáznegyven kilométerre helyezkedett el a főváros. Több fiatal és az évben nagykorúvá lett Belgrade lakos tervez oda költözni és reménykedik a fővárosi életben. Többük szeretne eljutni oda, s ha lehet, ott is maradni. Hiszen az a hír járja, hogy a fővárosban majd minden utcasarkon szórakozó helyek és diszkók találhatóak, nonstop nyitva tartású boltok és igen jó kereseti lehetőség, sok munkahellyel. Az idősebb falusiak csupán fejüket rázzák és
sóhajtoznak az elpazarolt fiatalságuk felett, melyre eme energikus fiatalok emlékeztetik őket.

Június közepén járva kánikula tombolt sok száraz, esőmentes napokkal. Aki nem épp a farmokon dolgozott, hogy elegendő búza, rozs és kukoricatermés legyen, azok fedett helyen dolgozva igyekezték átvészelni az illúziókat rajzoló meleget. Belgrade szélén élt Wiley család. Házuk a hosszan elnyúló telekkel közvetlenül az egyik búzamező mellett helyezkedett el, egyetlen földes úttal elválasztva őket egymástól. Közvetlenül házukkal szemben egy másik földszintes, hosszan elfekvő téglalap alakú vályogház és a hozzá tartozó telek előzte meg a mögötte terebélyesedő több hektárnyi búzaföldeket. A Wiley ház nem volt különb a falu többi házától. Mondhatni egyen séma alapján épültek, akár a többség. Vályogfalakból épültek, tetőfedéshez nádat használva védelmezték magukat az időjárás viszonyaitól és apró ablakok néztek az udvarra. Madártávlatból a ház egy hosszú téglalapra emlékeztet itt is, melyhez tornác társult a bejáratnál. A ház végénél további deszka és fa épületek sorakoztak melyek funkciója az állattartáshoz és raktározáshoz köthetőek. Közvetlenül a ház melletti első fa építményben további felaprított akácfa halom várta a feltöltést, hogy a következő télen legyen mivel fűteni és sütni a kemencében. Tovább haladva disznóól és tyúkól sorakozott. Utóbbihoz húsz tyúk és egy kakas tartozott, kik benn hűsölve várták a tikkasztó meleg végét. A telek beépítetlen részein szőlő ültetvények, apró zöldséges kertek és több gyümölcsfa foglalta a helyeket. A telek elejében épp a terasszal szemközt hatalmas diófa magasodott, s ha tudna beszélni elmondtatta volna, a több generációs Wiley család életét. A tyúkól után elzárt telekrész folytatódott majd érintkezett a hátsó szomszéd telkével. Ott a családhoz tartozó további gyümölcsfák sorakoztak. Almafa, szilvafa, körte és birsfák katona módjára álltak egymás mellett. A piacon kelendő terméket jelentett a Wiley család gyümölcsei, bár az eltelt tíz évben drasztikusan csökkent a fákkal való törődés és emiatt a jó minőségű gyümölcsök mennyisége is.

A jelenleg itt élő Molly Wiley és az ő férje Daniel Wiley az említett hölgy szüleitől s ők a nagyszüleiktől örökölték eme telket és a hozzá tartozó minden kincset. Molly és Daniel nem úgy foglalkozott az örökséggel, ahogy azt elődeik szerették volna, s ahogy ők tették. Helyette eljártak dolgozni és az év minden napján, a hét minden szakaszán azért gályáztak, hogy öt csemetéjüknek meglegyen mindene. Molly és Daniel története egyszerű, akár a falu legtöbbjének. A nő alig múlt tizennyolc éves, amikor a húsz esztendős szerelme sajátos falusi szertartás keretei között s egy pap közreműködésével feleségül vette. Alig két évre rá megszületett első gyermekük Matthew és őt követte Ashlee, Riley, Mark és utolsó leányuk Brittney. Mindeközben Molly varrónői végzettségének eleget téve mely fortélyait és a mesterség összes alapját eltanulva anyjától szorgalmasan dolgozott egy vállalkozásnak. A gyermekek felcseperedése után hétvégente otthoni varró munkákat kezdett vállalni. Daniel férje kőművesként már több tucat ház építkezésénél volt jelen a faluban és még több nagyvárosi épületnél közreműködött azok megalkotásánál. Túlórákat vállalva néha segédkezett a helyi farmeroknak a mezőföldeken vagy javított, helyrehozott pár lakásnál hibákat. Belgrade faluban közkedvelt kőművesként a lehető legtöbb telken kijavított valamit. S mint minden faluban, úgy itt is mindenki ismert mindenkit. Fizetségként, ha nem volt elegendő pénz, akkor a pék kenyérrel és liszttel hálálta meg lakása falának megmentését, míg egy tehéntartó farmer tejjel és hússal. Más szomszéd frissen tojt tojásokkal vagy tyúkkal, de akadt, aki saját kertjében termett zöldségekkel fizetett. Mint úgy Molly-nak. Az évek teltek és múltak, Matthew és Ashlee húsz és tizennyolc évesen külföldre mentek és elkezdték megalapozni a jövőjüket. A falu legidősebbjei szerint - kik imádtak pletykálkodni - mindketten elmenekültek a családi fészekből. Olyan borzalmakat hagyva maguk után, melyeket el sem lehet képzelni, s melyeket nagyon jól titkolnak. Ők tovább merészkedtek, mint sem amire a legtöbb helybéli fiatal gondolni merne. Középső serdülő fiú testvérpár Riley és Mark az északra található nagyváros középiskolájában tanul és kollégiumban laknak azért, hogy könnyebb legyen a bejárás. Ha Molly-t vagy Daniel-t kérdezik a döntésről, csupán annyit válaszolnak: így volt olcsóbb és a fiúknak nem kell időt pazarolniuk az utazással. Ezt tölthetik tanulással is. Pedig az igazság az, hogy elmenekültek ők is és kikönyörögték a kollégiumban való lakhatást. Épp, ahogy nagyobb testvéreik. Egyedül Brittney maradt a falusi fészekben, hiszen kilenc évesen még nem mehetett kollégiumba s el se engedi őt Daniel. Inkább eljár busszal és megteszi a távolságot.

 

A hatalmas forró korong az égen elindult lefelé és órák múlva félig eltűnt a búzaföldek mögött. Brittney látva a közelgő vacsora idejét biciklire pattanva jelezte a három vele egykorú barátjának, hogy mennie kell. Elbúcsúzva egymástól mindhárman a saját irányukba haladva hazatértek nem törődve az eddigi erős napsugárzással, a későbbi bőrhámlással vagy azzal, hogy pár kutyát felhergelnek a biciklijeikkel. Remek napon vannak túl, ahol sikeresen felfedezték mit rejt a délen fekvő búzaföldek mögötti erdő széle és tervben van a sűrű növényzet további átkutatása. Brittney mosollyal és piszokkal az arcán tért haza és végig arra gondolt, mennyire sok felfedezni valójuk akad a nyár hátralevő részében. Már most várta a holnapi napot, amikor reggeli után nyomban útnak kellhet. Amint megérkezett a vasból készített elöregedett kapujukhoz belépett rajta majd lánccal vissza akasztva bezárta azt. Alig tett két lépést, máris egy keverék kutya tűnt fel a töredezett betonjárda szélén. Hatalmas vigyorral és logó nyelvel közelített Brittney-hez. Bundája sűrű volt és kócos, alsó szegleteiben vendégmarasztaló növények lógtak. A lány neki döntötte örökölt biciklijét a ház falának és leguggolt a kutyához.

– Mi van Bogáncs? Na, mi az? – Bogáncs örömében úgy döntött megnyalja a lány arcát. Ettől Brittney prüszkölve felkelt és nevetett. – Jól van Bogáncs, jó kutya vagy. De, most menj és őrizd a házat! – Bogáncs érthette, amit a lány mondott. Azonnal megfordult és elindult egy járőr útra, mely alatt megvizsgálta az összes szeg-zugot a telken. A lány odament a kerti csaphoz és az alatta lévő edényben ellenőrizte a vizet. Alig volt már, így feltöltötte. Tudta, hogy fontos a kutyának az ivóvíz is, hiszen nem csak az ember lesz rettentően szomjas ezen a tikkasztó meleg nyáron. Miután eléggé megtöltötte az edényt fogta a biciklit és hátra tolta a disznóól mellé. Bogáncs közben bejárta az a számára fenntartott területet – a tyúkokhoz nem mehetett be például – s mielőtt a lány bemehetett volna a lakásba, még egy utolsó simogatást kiharcolt magának. Fejével a lány lábát kezdte bökdösni.

– Ügyes vagy Bogáncs. Most bemegyek, légy jó kutyus. – Megsimogatta az állat fejét majd belépett a házba. Az előtér kicsi volt és szerény bútorzattal rendelkezett. Repedezett vakolat és pókhálós sarkok. A lány levetette cipőjét az egyetlen párt, amire futotta tavasszal a szüleinek majd belépett a konyhába. Édesanyja a gáztűzhely előtt állt, mely mellett egy hozzá kötött gázpalack állott. Keskeny kis eszköz volt, anyja nem szerette másra használni, csak főzésre. Ha sütni kellett, akkor inkább a nappaliban lévő kemencét izzította be. Télen állandóan működött, de nyáron keveset, mivel hihetetlenül nagy meleget tudott csinálni. A konyha szerény bútorzatú és még régebbi elektromossággal rendelkezett. Jobbára a gáztűzhelyen kívül egy ócska hűtő állt a szoba túlsó végében. Középen az étkező asztal négy főt ellátni képes méretekkel. Az asztal billegett, ezért eltört spatulákkal kitömték az egyik láb alját. Anyja pöttyös kendőt viselt, mellyel hátul tartott minden rakoncátlan tincset. Haja kontyba fogva, alatta a kendő összekötve. Szoknyában végződő ujjatlan egybe ruhája elé kötényt vett fel, mely katicabogárra emlékeztető pöttyökkel rendelkezett. Molly szerette a pöttyös holmikat, bár jobbára ezeket örökölte anyjától.

– Szép napot, lányom. Milyen volt a mai kaland?

– Fú, anya, nagyon jó! – Kezdett bele Brittney miközben kinyitotta a hűtőt és kivette a tejet. – Képzeld, ma elmentünk az öreg George bácsi földje mögé és benéztünk a sűrű erdőbe. Nem mertünk bemenni, mert Suzanne félt. Én is féltem, de nem mondtam. Tom és az ifjú George bátornak hitték magukat és megígértették velünk, hogy holnap benézünk az erdőbe. Láttunk egy ösvényt, szerintem gyakran járnak arra emberek. – Mialatt mesélt, Brittney elővett magának egy poharat és leült az asztalhoz majd a szünetben fél pohárnyi tejet megivott. Molly mosolygott a történetet hallgatva és közben kevergette a paprikás krumplit.

– Nagyon izgalmasnak hangzik. De tudd Brittney, veszélyes bemerészkedni az erdőbe. Csupán az elejébe szabad menni tovább nem, mert elvesztek.

– Ne aggódj anya, én nem akarok menni. Jobban szeretek a környéken biciklizni. Mit készítesz?

– Apád kedvencét. Paprikás krumplit és a kész kocsonya már várja őt a hűtőben. – Brittney arcára köd telepedett és az előbbi jókedv elillant akár a kámfor. A férfi emlegetésével Molly mosolya is lehervadt és hirtelen csend telepedett a konyhába. Ugyan arra a személyre gondolva a temetőkre jellemző szürke élettelenség hatalmasodott el közöttük. Molly úgy határozott, hogy elkergeti ezt a rossz légkört. – Neked is kedveskedtem. Almás mákos kockát sütöttem, a kedvencedet.

– Juhé! – Pattant fel székéről Brittney és máris ment volna a hűtőhöz, de Molly megállította.

– Először moss kezet és rendes vacsorát kell enned, csak utána kaphatsz a sütiből.

– Igenis! – Mondta Brittney és azonnal elfutott a fürdő helyiségbe. Miután gyorsan kezet mosott visszatért a konyhába és evett egy fél adagot abból, amit édesanyja kiszedett, majd neki látott a süteményének. Miután elfogyasztott három kockát felkelt, megköszönte a vacsorát és épp elindult volna hátra a ház végében található szobák egyikébe, amikor Bogáncs előre futott a kerítéshez és nyüszítve jött vissza oda, ahonnan indult. Brittney és Molly összenéztek. A nő épp mosogatott és kezei megálltak a levegőben. ­– Hazajött. – Mondta Brittney és nagyot nyelt. Anyja lassan bólintott és némán figyelték a hangokat. A családfő belépett az ajtón, hangosan dobogott a bakancsában majd azokat levetette magáról s mielőtt a konyhába ért volna, már kiáltozott. Lépteit kísérő további zajok alapján, a családfő ingatagon járt – kélt és képtelen egyenesen haladni. Botorkál, akár a három lábú őz, aki megevett egy rakás varázsgombát.

– Asszony, remélem, jó ételt teszel elém, mert bendőm korog akár az üres pokol. És kedvem sem jobb. – Molly nagyot nyelt. Gyorsan megtörölte kezeit és miközben részeg férje betántorgott a konyhába majd leült a legközelebbi székre az asztal elé, előkészített egy tál paprikás krumplit. Mellé két vastag fehér kenyérszeletet s végül elővette az utolsó füstölt kolbász darabot a beépített kicsi kamrából. Brittney nem mert mozdulni. Kezeit maga előtt tartva játszott ujjaival és láthatóan ideges és zavart volt egyszerre. Szemeivel figyelte apját és rossz mozdulatra számítva felkészült a futás lehetőségére, mint menekülés. A férfi mit sem törődve felesége és leánya lappangó rettegésével, koszos kezeivel neki állt az evésnek. Kantáros nadrágját és alatta lévő fehér rövid ujjú pólóját kimoshatatlan foltokkal tarkította a munkás évek folyamán. Úgy tűnt pár új festéknyom keletkezett a mai tíz órás robotolása alatt. Arcán dús szakáll uralkodott s miközben evett úgy tűnt arcszőrzete szörnyként bekebelezi a kanalat, majd kiengedi. Ajkai eltűntek a feketeség mögött. Szürke szemei körül hatalmas sötét karika, homlokán mély ráncok futottak keresztül s haja csapzottan tapadt bőréhez. Máshol szénaboglyaként szétállt. Körmei feketén undort keltettek mindkét szemlélőben. Molly várt pár percet s mivel úgy tűnt nem kell tőle semmi, visszatért a mosogatáshoz. Ekkor Brittney úgy határozott, hogy kihasználja apja némaságát és gyorsan elvonul a szobájába.

– Mondtam én, hogy elmehetsz? – Brittney megmerevedett. Apja nem mondott nevet mégis biztos volt benne, hogy rá gondol. – El se mondhatom milyen napom volt? El se mondod neked milyen napod volt? Mégis milyen gyermek vagy te Brittney? – A lány lassan visszafordult és nem szívesen, de visszatért a konyhába. Óvatosan kihúzott egy széket – apjával szemköztit – és igyekezett minél messzebb lenni tőle. – Így már más. – Mondta az apja, amikor lánya elhelyezkedett. – Most pedig mesélj. – Brittney nagyot nyelt. Nem akart kijönni semmi se ajkain. – Mondom, mesélj! – Kiáltott rá Daniel és dühösen rácsapott az asztalra kezeivel. Egyikben villát fogott, melyről leesett minden ott maradt ételmaradék. Molly megugrott ijedtében.

– Nem volt semmi. – Suttogta Brittney és kezeivel erősen belekapaszkodott nadrágjába.

– Az meg hogy lehet? – Kérdezte az apja és ekkor gyomorcsavaró bűz csapta meg a lány orrát. Alkohol, izzadság, festék és kosz egyvelegének több napos párlata. Vállat vont. Amint megtette meg is bánta. Daniel mérgesen felkelt az asztaltól. Ekkor Molly megfordult és készen arra, hogy megállítsa közelebb lépett. Nem szívesen tette volna ezt, de a lányát nem bánthatja. Megint, nem. Ashlee-nél nem tette meg azt, amit kellett volna. Most nem fog habozni. Brittney nagyot nyelt majd újra megszólalt hajszálvékony hangon.

– Fáradt vagyok. Lepihennék.

– Persze, de mégis mitől lehetsz fáradt, ha nem volt semmi? Hüm? Mégis mitől, te semmirekellő, pimasz ördögfattyú?

– Daniel, kérlek! – Molly eddig tűrt. Odalépett és gyengéden megfogta férje karját. Reakcióként ellökte magától a nőt majd leült helyére és sóhajtva útjára engedte a lányt. – Felőlem, menj csak! Úgy sincs semmi hasznom belőled. Felőlem világgá is mehetnél, az se érdekelne. – Brittney szedte a lábait és életében nem tűnt el ennyire gyorsan mások szeme elől. Amint a szobájába ért a ház legvégében a fiú testvéreinek szomszédos szegletébe, magára csukta az ajtót és szívét a torkában érezve igyekezett legyűrni az eddig sikeresen elnyomott könnyeket.

– Miért viselkedsz így a lányoddal, Daniel? – Molly olyat tett, amit percekkel később megbánt és sajnos, nem ez volt az első se az utolsó mondat, aminél így érzett. Daniel akár az évszázadokon át szunnyadó vulkán kitört és hirtelen vádaskodni kezdett. Olyanokat mondott, aminek valójában semmi köze nem volt se a kérdéshez, se az eddig történtekhez, de Molly nem tudott mit mondani. Semmi se volt jó. Végül arra kérte, hogy egyszerűen feküdjön le aludni és pihenjen, mire válaszként megragadta felesége kezét és beráncigálta a nappaliba – mely hálószobaként is funkcionált a ház másik végében – bármennyire nem akarta. Brittney halhatta anyja ellenkezését mindaddig, míg a falak végül elnémították. Nem tudott tovább uralkodni magán s bár télen lett kilenc éves túl jól tudta mi történik és túlságosan fájt ahhoz, hogy ezt a terhet cipelni tudja. Leült ágya mellé, fejét térdeire hajtotta és remegő testéből záporoztak a könnyek a szoba narancssárga kékes naplemente fényei közt. Alig mélyedt el a bánatában, váratlanul egy hang zavarta meg.

– Szia, Brittney. – Egy kisfiú szólt hozzá közvetlenül az ajtaja felöl. Feltekintett és az asztali lámpa sugaraiban egy vézna, koszos, rongyos ruhákban lévő, vele majdnem egy idős fiút pillantott meg. Szemei sokkal több értelmet és bölcsességet sugároztak, mint amennyi évesnek tippelte volna testi fejlettsége alapján. Brittney megtörölte szemeit majd nyúlt volna a zsebében lévő kendőért, amikor a fiú felé nyújtott egyet.

– Köszönöm. – Mondta halkan és elfogadva a csíkos kendőt és kifújta az orrát.

– Leülhetek melléd? – Kérdezte a fiú. Brittney bólintott. A fiú egy pillanatra hozzá ért kezéhez és hideget érzett, mint amikor télen a jégcsapokat fogdossa kesztyű nélkül.

– Hiszen, te hideg vagy! – Meglepődöttségében hangosan kimondta, amit gondolt.

– Így van, igen. Én állandóan hideg vagyok. Télen, nyáron.

– Jó neked. – Brittney megnézte a fiú bőrét. Sima és fehér volt akár a gipszkarton, vagy… a fal. Nem is, ennél fehérebb. Nem tudott rá jó hasonlatot. Illata nem volt és bár ott ült mellette, nem érezte a közelségét. Mintha senki se lenne rajta kívül a szobában. – Hogy tudtál bejutni? - A fiú rá nézett és elmosolyodott. Kedves, meleg arcmimika volt ez, mely mögött élettelen izmok mozogtak.

– Nem volt nehéz. Apád és anyád…. nos, elfoglaltak. – Brittney csak egy másodpercre elképzelte mi folyhat a szobában és szívébe belenyilallt a fájdalom.

– Apa bántja anyát. Megveri, kiáltozik vele, és amikor ennyire részeg anya másnap lila foltos lesz. Takargatja, de nem túl jól.

– Értem. Régóta megy ez nálatok igaz? Túl rég, ahogy elnézem. Nem baj, ha sírsz Brittney. A sírás nem szégyen, hanem ideiglenes megkönnyebbülés. – Brittney szemei sarkában újabb cseppek keletkeztek, de letörölte őket mielőtt lefolyhattak volna. Helyette erőt vett magán és inkább nem érzékenyült el.

– Honnan tudsz ezekről? Ki vagy te?

– Jaj, milyen buta vagyok! Be se mutatkoztam. Tommy vagyok, a barátod. – Kezét nyújtotta, de a lány inkább nem fogadta el. Szemeivel a fiú arcát fürkészte, mintha bármi gyanús és árulkodó jelet láthatna rajta. De Tommy nem adott okot a kételkedéshez.

– Nem is ismerlek, hogy lennél a barátom?

– Mert segíteni szeretnék és ez a dolga egy barátnak. – Tommy felkelt a lány mellől majd a babákat felsorakoztató polcos szekrényhez lépett. – Mit szólsz hozzá, ha kicsit játszunk, mielőtt alszol? Biztos rég játszottak veled. – Brittney szomorúan bólintott.

– Nem szeretnek átjönni a barátaim, mert félnek apától.

– Meg is hiszem azt. Ó, nézd csak, hiszen ez egy Cher baba! Szeretnél vele lenni?

– Igen! – Percek múlva Brittney teljesen elfeledkezett a késő délután történéseiről, ahogy a többi esetről is, s bár csak egy kicsit, de újra az a gondtalan gyermek lehetett, aki fantáziájával és játékainak segítségével teljesen új, biztonságos világot építhetett fel. Tommy játszott vele pár órát majd amikor Brittney elálmosodott betakargatta és megígérte neki, hogy még visszajön.

 

Folytatása ITT olvasható!

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr7114713699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.