Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Cathreen Misery írói oldala

Summertime Sadness Idézetek és Gondolatok

2019. augusztus 24. - Cathreen Misery

Előszó:

Rég volt ilyen bejegyzésem, mivel ezekhez mindig kell egy olyan mély alaphangulat, ami arra késztet, hogy írjak. Anélkül nem tudok pár szavas, mondatos foszlányokat lejegyzetelni. Eme kis idézetek és gondolatok a minap születtek több hónapos, majd’ egy éves bennem fortyogó érzelmi állapot után – miatt. Van egy olyan állapot, amit lehetetlen leírni, amire nem elég egyetlen egy szó. Amit nem lehet kifejezni csupán egy darab zenével vagy egyetlen kifejezéssel. S ez olyan, ami életem végéig kísérni fog, mert kialakult amint érni kezdtem a felnőtt léthez. Mintha a serdülőkori fejlődés egyik mellék termékeként egy sötét és borús énem is kialakult volna a tudtom nélkül. Most velem él és néha a felszínre tőr. Őszintén, nem akarok tőle megszabadulni és elnyomni se akarom. Jó, hogy van, mert így képes vagyok a negatív külső ingerek feldolgozására, ahogy a traumák és sérelmek értelmezésére is. Ahogy sokunknak, úgy nekem is kell alkalomadtán, egy ilyen. Pontosan az, amiről például a címben szereplő dalban énekelnek. – Most kiegészítésként beillesztem majd a bejegyzésben a közben hallgatott dalokat is kísérletképp. Kérlek, jelezz vissza, hogy tetszett e így a bejegyzés vagy sem! Ó, és a legfontosabb az új olvasóknak: itt nincs happyend se boldogság. Azt máshol kell keresned.

 

Lana del Ray – Summertime Sadness

 

A legnagyobb mosoly rejti a legmélyebb bánatot.

 

A szád nevet,

a szemed sír,

az agyad tomból,

s tested elvész.

 

A legerősebb tudatbódító se tudja elnyomni a kínzó fájdalmat.

 

Miért történt EZ velem? Miért épp VELEM?

 

Ha Isten létezik, akkor Ő maga az Ördög. Csak Ő képes egyszerre igazságosan kegyetlen lenni, miközben játszadozik az élettel.

 

Lana Del Rey - Born To Die

 

 

Gyűlölni, miközben szeretet hiányod van,

Egyedül lenni, miközben társaságra vágysz.

Elfutni, miközben harcolni akarsz,

Álomvilágban lenni, miközben a valóságra vágysz.

Zenét hallgatni, miközben vigasztaló szavakat akarsz,

Magányosan sírni, miközben barátokkal nevetni vágysz.

Zombiként lenni, miközben élni akarsz,

Rezzenéstelen arccal lenni, miközben érzelmekre vágysz.

Utazni, miközben maradni akarsz,

Tömegben raboskodni, miközben szabadságra vágysz.

Nappal létezni, miközben éjszakát akarsz,

Embernek lenni, miközben más valakire vágysz.

 

Elfelejtheted a múltad, eltemetheted az emlékeket, elrejtheted a sebeket, de a fájdalom az ott marad. Örökre a szívedben.

 

Nyújtom a kezem és nem fogja senki,

Kiáltok a világnak, de nem halja senki.

Futok előre, de nem vár rám senki,

Biztonságot szeretnék, de nem ölel át senki.

Fázok, de nem ad meleget senki,

Remegek, de nem nyugtat meg senki.

Zuhanok a semmibe és nem ránt vissza, Senki.

 

Az otthon nyugtató, zárt falai között elsírom a bánatom, hogy utána képes legyek a melengető kedvességre, mit mások látnak. Az otthon vasbeton falai között hagyom szomorúságomat, mert felesleges megmutatni bárkinek is. Az otthon több méteres vakolt kerítései őrzik lelkem sötét darabjait, hogy mások ne lássák, mások észre se vegyék. Hiszen másokat csak a mosoly, csak az álcázott vigyor, csak a közvetlen és szép szavak érdeklik. Mert ha kivinném, az otthonom tartalmát meglátnák a kegyetlen igazságot és az olyan fájdalmas lenne, amit talán el se tudnának viselni. Én is, alig bírom el. Mégis, néha azon gondolkodom: Hány otthon, hány évnyi fájdalmat és keserűséget raktároz magában?

 

Koe no Katachi- Rise

 

Nyár egyenlő a pihenéssel, a pihenés egyenlő a szabadsággal. A nyár egyetlen egy percre felemel és emlékeztet arra, hogy a szellemem egy korlátok nélküli entitás, akinek szüksége van a kötöttség és kötelezettség mentességre. A nyár eszembe juttatja, hogy a mókuskerék, amibe belekerültem egy börtön, egy örökké tartó rabzárka, amit különböző indokokkal, befolyásoló és manipuláló eszközökkel szépítenek, módosítanak, elfogadhatóvá tesznek. Nehogy bárki ellenkezni vagy kitörni akarjon. Nehogy a tömeg ellenkezzen, nehogy az eddig felépített kártyavár összedőljön, hiszen mi, az alapkártyák nélkül mindez megsemmisül. A nyáron egyetlen egy alkalommal szabad lehettem levetetve a rabláncokat, bőrömet igazi napfény érte s vad szél simogatta hajamat. A nyáron egyetlen egyszer eredeti ember lehettem, az, akinek születtem s nem az, akivé formálni akarnak. A nyaralás egyenlő a szabadsággal. 

 

Szex, alkohol, nikotin, nyugtatók és drogok. Csodálkozunk, hogy ezek nélkül embertársaink nem képesek élni? Csodálkozunk, hogy ezek nélkül képtelenek vagyunk egy emberéletet végig csinálni? Mert, én nem. Nézz körbe, s tedd fel magadnak a kérdést: Képes lennél bűnös élvezetek nélkül létezni a Pokolban?

 

I’ll Be good

 

Ments meg, mert zuhanok,

Leesek a mélybe.

Emelj fel, mert elvesztem,

Szétszakad a lelkem.

Ölelj szorosan, mert eltűnők,

Halványul a testem.

Csókolj meg, mert félek,

Elhagy a szeretet.

Fogj meg, mert elesek,

Összeesnek a lábaim.

Gyújts fényt, mert rettegek,

Beszippant a sötétség.

Ments meg, mert zuhanok,

S elrabolták a szívem.

 

Kinyitni szíved legjobban elrejtett ládáit s megmutatni a bennük lapuló, legféltettebb titkaid, ez a bátorság.

Nem foglalkozva az ártalmas és veszélyes következményekkel tenni a másikért elvárások nélkül, ez a barátság.

A leszakadt ég alatt, másokkal szembeszegülve kitartóan állni a másik mellett és óvni őt a világ összes csapásától, ez a szerelem.

Ellenállni az erős, démoni kísértéseknek és nemet mondani mindannak, ami megváltoztathatja az elhatározásod, ez a hűség.

Segíteni ahol csak a képességek engedik és nem akadályt emelni a másik elé, törődni a jövővel és a jelennel nem csak a sajátunkkal, ez az emberség.

Összefogni a közös ügyért, félre tenni a nézeteltéréseket és nem direkt viszályt kelteni, ez az, ami hiányzik.

Hiányzik, mint minden más, ami az embert, emberré teszi.

 

Christina Perri – The lonely

 

A tehetetlenség dühe felemészti a lelkem és szétzúzza az eszem. Mégis egyre jobban lángol, mint az erdőtűz, melyet táplál a több hektárnyi növényzet.

 

Suttog, a fülembe s egyre csak növekszik. Megérinti, a kezem majd behálózza az egész testem. Szép lassan, de biztosan bekebelez a Sötétség.

 

Összetört. Már csak jár, akár egy mozgásképes kirakati bábú.

 

Uralhatod a testem, befolyásolhatod a véleményem. Elveheted az időmet és kimeríthetsz, hogy ne legyen erőm semmire. De a szellemem szabad marad, mindegy mennyire erősen ütsz, mennyire mélyen megalázol. Szellemem örökre repülni fog ott, ahol nem érheted el. Örökre szabad lesz ott, ahova erőszakos akaratod nem juthat el.

 

Zárószavak: 
Egyelőre ennyi volt. Ha elkap a pillanat heve és ihlete, írok még ehhez hasonlókat. Az idézeteket szabadon felhasználhatod, csupán annyit kérek, hogy biggyeszd oda a nevem kérlek, miszerint tőlem van. (: Azért hálás lennék! 

Cathreen M. 

A bejegyzés trackback címe:

https://cathreenmisery.blog.hu/api/trackback/id/tr4914999360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.